Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

Gyakorlat és alap VÁCI ^aíria A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 24., KEDD Ébredező kulturális élet Foton a Deák Ferenc utcá­ban harminc évig üzemeltette az Észak-Pesti Sütőipari Vál­lalat a kenyérsütödéjét, s ezt az elhanyagolt üzemet vette meg Kenyó László. Azóta nyolc év telt el, s az általa készített kenyeret mindenki dicséri. — Mi a jó minőség titka? — Jól megalapozott gyártá­si technológiával és becsületes munkával lehet elérni. Több tényező az alapja. A szakmai gyakorlat, alapanyag ismerete. Tudni kell, hogy szállításon­ként változik az alapanyag tu­lajdonsága, s ez megköveteli, hogy a legmegfelelőbb tech­nológiát alkalmaztuk. — Fontos a lelkiismeretes munka. Ha az említett ténye- I Minden hasonlat olyan, mint a vékonyka bot, tá­masznak támasz, de ráne- hezkedni nem szabad, mert roppan egyet és vége. Hes- segetem tehát a fölkínálko­zó képes beszédet, almáról és fájáról, apáról és fiúról, fiókáit óvó, majd visszavá­ró anyáról, a család adta példa vonzerejéről. Szóvi­rágok színes csokra helyett elég az egy szál tény: há­rom fiukból munkást nevelt a munkás anya és apa. ________ _____ Ösztönösen alkotott Túlzottan csinos lakásbelső ez ahhoz, hogy ifjú író éjfeke­tében fürdetett művének szín­tere legyen, ám ahhoz meg hétköznapján viseltes, hogy a fontos külföldi vendéget kísé­rő tévések itt örökítsék meg az így él egy magyar munkáscsa- léd című enteriőrt. Olyan te­hát ennek az Arany János ut­cai háznak a belseje itt Duna- harasztin, mipt sok-sok tízezer otthonnak az országban; mun­kabérből, évek alatt berende­zett. A tizenegyszer-tizenegy méteres kockaházban Hidas Gábor és felesége három fiút nevelt fel, örömök és gondok örökös keveredése közepette, hol könnyebben, hol nehezeb­ben. Ma így fest a családi tab­ló: az apa ötvenhét éves, mű­szerész a Pestvidéki Gépgyár­ban; az anya gépmunkás a Cse­pel Autógyárban, ötvennégy éves; Béla harmincegy, hegesz­tő a MAHART helybéli hajó­javító üzemében; Károly beál­lító lakatos az autógyárban, huszonkilenc esztendős; ifjabb Gábor huszonnyolc, s ő a macs­kaköröm, azaz az idézőjel — mint nagy hahotával mondja két bátyja —, mivel mint édes­apjuk, ő is műszerész, ő is a gépgyárban. Csupán a kedvemért ülték körül az asztalt, mindhárom fiú már a maga felelősségének hordozója, feleségük, gyerekük van, összesen öt csöppség, ám — az apák mondják hamisan komor képpel — micsoda ügyetlen húzása a sorsnak, hogy mind az öt; leány...! Menjetek már — mérgelődik anyjuk, aki természetesen fényképeket szed elő, úgy mu­tatja be az öt unokát, akik miatt jövőre kénytelen lesz nyugdíjba menni, mert annyi a teendő, őrzendő körülöttük. Bánja? Igen is, nem is, mert tizenhat esztendős kora óta dolgozik, megszülte, nevelte a három fiút, emberével fölépí­tették eközben a házat, sírt és nevetett, mosott éjjel és ké­szített százhúsz gombócot va­sárnap, dugdosott óvatoskodva némi zsebpénzkiegészítést a fiainak, amit a kosztpénzből — mi másból?! — csipegetett le, fedezte kegyes füllentésekkel a serkenő szakállú kamaszok első randevúit; példát adott szeretet és szigorúság ötvözésé­nek mindennapos hogyanjából, bár soha nem forgatta e kü­lönleges művészet könyveit, ösztönösen alkotott. Mást, másként az apa sem tett, az értelem és az érzelem diktálta utakra terelte fiait, igaz — ma elismerik, nem ok nélkül —, ez a terelés némely­kor szó szerint, fizikai valósá­gában értendő, hiszen akadt rá példa — mély csönd födi, ki­nél — a kocsmától hazáig egyengette az ifjút az apa, mert a gyerkőcnek olyan nagy kedve volt, amit csak a kor­sók földhöz csapkodásával tu­dott kifejezni... Ma vissza­nézve gyerekes csínyek az ak­zők bármelyike hiányzik, nem várható jó minőségű kenyér. — A sütőipari vállalatoknál eltérnek a hagyományos mű­velettől, a tésztaalakító gépek­hez igazodnak. Kenyó László 26 éve dolgo­zik a szakmában, ebből 20 évet a sütőipari vállalatnál dolgozott. — Jelenleg csak kenyeret termel. A lakosság igényelné — a süteményt is? — Igen. Egy nagy problé-\ mám van. Az üzem megvéte­le óta lakó lakja az 52 négy­zetméteres lakrészt. Ha a he­lyi tanács a lakó problémáját meg tudná oldani, akkor ez, a lakrész felszabadulna, s így itt létesíthetnék egy tárolót. Solymosi László kori nagy ügyek, megértett igazságok az akkori veszeke­dések, viták, szülők és gyer­mekek, fiú és fiú közötti ösz- szetűzések, ám az akkor és a most föl nem cserélhető múlt és jelen, azaz a visszatekintés nem másítja meg a történte­ket, csupán átszínezi azokat könnyedebb árnyalatú pasztel- lekre. Felelet kellene arra a még föl sem tett kérdésre itt, a szekrényfal, a két ablak, az aj­tó, az olajkályha határolta szo­babelsőben, milyen volt, mi­lyen lehetett ez a szobabelső tíz, tizenöt, húsz esztendeje? Nem tárgyaiban, hanem lég­körében, nem dologi értékei­ben, hanem erkölcsi javaiban megtestesülve e belső bizonyá­ra szigorú volt, következetesen egyértelmű. Tévednék? A há- 'rom fiú — a három felnőtt férfi! —, kamaszos félszegség- gel pislog az apjára, míg egy­más szájából véve ki a szót arról beszélnek, milyen nagy nevetések és bőgősek kerítet­ték, körítették kissrác koru­kat, mert ugyan idős Gábor — Béla szavaival élve —, ben­ne volt minden jó csibészség- ben; ám pontosan tudta, mi­kor álljon meg a menet, mikor minek van itt az ideje. Lehet, hogy a csibészségek is kötelékek? A négy kísértet, aki fölbukkan a mama előtt, aki a sötét utcán a délutános műszakból igyekszik haza ... Hidasné szíve szerint kioszta­ná még most is az akkor visz- szafogott pofonokat, de csak nevet, megadóan, mint aki azt mondja, bolond embernek bo­londok a fiai, mert hát nem bolond az, aki ilyesmire ké­pes?! S mennyi más bolond­ságra! Tökből sütött fasírtra a cimboráknak — ilyet még nem ettetek, dióval etetett pulyka ez! —, rossz hordóból összeügyeskedett óriáskerékre az udvaron, s rettenetes pofo­nokra, ha engedély nélkül ment be valamelyik kölök a műhelybe, azaz apjuk műhely­nek kinevezett sufnijába, ahol huszonhét esztendeje minden szerszámnak ugyanott van a helye, ahol apjuk — ifjú Gá­bor szerint — őzt is észreve­szi, ha valaki engedély nélkül lélegzett valamelyik fúrószár­ra. Nem szokványos rangsor Lehet, hogy a nagy szavak, a hevületes hegyibeszédek he­lyett, sokkal inkább a megfog­ható példák, a betartott és ezért joggal betartani kívánt egyszerű erkölcsi mércék ne­velnek, mint amilyen a követ­kezetesség, a rendszeretet, az eszközök — a kétkezi ember meghosszabbított karjai! — megbecsülése, a tisztes mun­ka és a trehány munka meg­különböztetése?! Hidas Gábor tanonc volt, de fiainak nem mutatta fel azokból az évek­ből azt, amit fájdalmasan el­és megszenvedett, ám annál inkább eléjük állította min­den mesterség tisztességét, minden munka fontosságát, minden mozzanat összeillesz­tésének lehetőségét. Nem egy szakmáról beszélt, hanem egy életről; nem egy pályáról, ha­nem a pályáról, amelyet az ember megtehet; nem akart ő munkást faragni a gyerekei­ből, csupán annyit tett, mint tett, tesz a kertjében, a dud- vát szedi ki a nemes növények Sportolnak az üdülők Az idén előszűr A Pest megyei Sporthivatal, a Váci Járási Sporthivatal és a SZOT kezdeményezésére az idén először szervezték és ren­dezték meg a Dunakanyarban üdülő családok részére a többfordulós sportversenyt. Ezen a vetélkedőn a budapes­ti üdülők, Leányfalu, Dömös- Visegrád, Zebegény és Nagy­maros csapatai vesznek részt. Így az üdülés a testmozgással összekötve hasznos és egészsé­ges lesz. A sorozat Visegrádon kezdődött, a csapatokat min­den alkalommal különbusz viszi a helyszínre. Kispályás labdarúgás, lengőteke, kötél­húzás, ügyességi és célbadobó- verseny, tollaslabda, valamint járőrverseny szerepel a prog­ramban. A legtöbb pontot gyűjtött csapat nyeri el a ku­pát. közül, ez utóbbiak hadd növe­kedjenek kedvükre, ám sejt­jeik, molekuláik parancsai szerint. Most már meg kell kérdez­nem, miért lettek munkások mindhárman. Bála: Tetszett, hogy amit apám csinál, ott nincs mese, az nem vagy ilyen, vagy olyan, hanem az, ami. Károly: Mindig is az érdekelt, amit én csináltam meg. Ifjabb Gábor: Apám bevitt a gyárba nyári szünidőben küldöncnek, de két nap múlva már sorozat­ban botrányaim voltak, mert lelógtam hozzá a műhelybe, nézhessem, mit csinálnak. Válaszok? Bizonyos, hogy egy szociográfiai mélyinterjú készítője aligha elégedne meg ilyen feleletekkel, ám föltéte­lezem, a Hidas fiúk is aligha ülnének le engedelmesen ilyen interjúra, mert beszélgetni ők szívesen beszélgetnek, de a fölös kérdezősködést nehezen állják. Az enyémet is. A kel­letlen válaszokból szinte süt a férfiszemerem, amikor több­ször is visszakanyarodik tuda­kozódásom édesanyjuk, édes­apjuk életének példájára, arra, hogy ösztönösen avagy tuda­tosan követték-e ezt a mintát, akartak-e más foglalkozást, pályát, ha ismét választhatná­nak, mihez kezdenének? A kérdésekkel, az ilyen gondola­tokkal, nem tudnak mihez kezdeni, bár lehet, éppen azért furcsa nekik, mert másoknak, sokaknak nem az, hiszen ta­núi, szenvedői — nyertesei? — brigádok szétugrásának, meg­szokott munkatársak, al- és kisfőnökök távozásának; ők maradnak, mindhárman az első munkahelyükön vannak ma is. Elégedettek? Életkoruk a biztosíték rá, hogy nem lehet­nek azok. önálló, saját háza Bélának van — családi és bri­gád kalákában épült! —, Ká- rolyéknak házrésze, ifjabb Gá- boréknak szoba, konyha a fe­leség szüleinél. Van azután adósság, OTP-részlet, van tv mindenütt, de nincsen ifjabb Gáboréknak külön hűtőszek­rénye — elpusztultok nélküle, így Hidasné —, a három fiú egyikének sincsen motorja, ko­csija — Hidas Gábor: No, öt­venéves voltam, amikor a Tra­bantot megvettük —; van és nincs újmódi felelgetőse ez, tükre igényeknek és valós szükségleteknek, óhajoknak és céloknak. Tükre lenne azon­ban a mind többet birtokolni akaró embernek is? Nem hiszem. A három Hi­das fiú ugyanis nem szokvá­nyosán rangsorol, nekik a leg­fontosabb: a családban min­denki egészséges legyen; ne legyen olyan helyzet, hogy bármelyiküket is költözni kényszerítsék a körülmények, maradjanak mindannyian Ha- rasztin; apa és anya sokáig éljen... Ez a rangsor sok mindent elmond gondolkodásmódról, összetartozásról, anélkül, hogy bárki is nagy szavakat hasz­nálna, bizonykodna vagy eskü- dözne a család adta indíttatás meghatározó erejéről, erejére, mások fontosságára, az emberi kapcsolatok minden egyebet megelőző értékeire. Nem stí­lusos ilyen körben az esküdö- zés, a bizonykodás; itt a té­nyeknek, a tapasztalatoknak hisznek. Ezért, hogy bár ap­juk, anyjuk tagja a pártnak, a három fiú közül Károly kö­Szabó Jánosné, az őrbottyáni művelődési otthon gazdasági vette csak őket ebben is, a másik kettő még nem, mert maguk akarják megszenvedni, megörvendeni az ott a helyem fölismerését vagy elmaradását, s a két szülő egyszer Sem kér­dezte, miért, miért nem. Ön­állóság? Avagy függésnek és , függetlenségnek olyan bonyo­lult rendszere, amelyet földe­ríteni csak nagy tehetségű pszichológus lenne képes, s valójában ez a függés-függet­lenségi rendszer ad magyará­zatot minden másra, nevelke­désükre, neveltetésükre, sor­suk eddigi menetére? Nem lepi meg őket a köz­lés, mennyire kivételek nap­jainkban, hiszen c mobilitás divatfogalma szerint nekik nem lett volna szabad a mun­káspályát választaniuk, pon­tosabban csak a háromból egynek, mert akkor rendben lenne a statisztikai átlag, ám szerencsére, a Hidas család nem sok ügyet vetett a sta­tisztikai átlagokra; régimódi büszkeséggel világítottak meg egy lehetséges magatartást. Egy lehetséges, mi több, szük­séges magatartást, ugyanis — amint a családregényekben, a valóságos életben is beleszól az egyéni sorsokba a történe­lem — a munkásosztályhoz tartozó aktív keresők számá­nak csökkenését, ami folya­matként már megkezdődött, sokan hajlamosak úgy értel­mezni, értékelni, mint hurrát követelő, nagyszerű vívmányt, mint olyan folyamatot, amely­nek nem szabad medret for­málni, hanem fusson, kanya­rogjon kedve, sodra szerint. Egy örökségem van tőle Ha a három Hidas fiú nem lett volna munkás... ha az úrhatnámság és nem a társa­dalom tényleges szükségletei diktálnák a foglalkoztatási szerkezetet, akkor... Akkor nagy bajban volnánk. Akkor nagy bajban len­nénk. Mert: csökken a munkás- osztályhoz tartozó aktív kere­sők létszáma. Ámde: 1980-ban 2 887 000 főt tett ki táboruk. Az elemzések szerint 1990-ben 2 840 000, 2000-ben pedig 2 780 000 lesz a számuk. Azaz a bűvösnek tartott ezredfordu­lón is az aktív keresőknek még' mindig az ötvennégy százaléka a munkásosztályhoz tartozik, tehát minden százból ötven­négy kenyérkeresőnek így jut feladat, így fogalmazódik uta­sítás, ilyen módon fizetnek bért. Mit mondott Hidas Gábor búcsúzáskor a kerítéskapunál? Azt: Biztos, sok mindenről le­maradtunk. de mi nem tud­tunk másként élni, csak így. Mit mondott Hidas Gábor- né búcsúzáskor, már a kocsi­ablakon behajolva? Azt: Né­kem a nagyanyámtól egy örökségem van, mert olyan szegény asszony volt, egy szentkép. Annak a hátuljára valaki azt írta föl néki, mert ő sem írni, sem olvasni nem tu­dott. hogy puha párna a tiszta lelkiismeret. Mi csak ezt akar­tuk. Csak? Uramisten! Csak? Hiszen ez minden! Mészáros Ottó A feníi cikket, amely techni­kai okokból augusztus 20-i szá­munkban befejező része nélkül jelent meg, most teljes terje­delemben közöltük. vezetője összecsapja a kezét, amikor meglát: — Hát... maga vasárnap is dolgozik? — mondja kíván­csi tekintettel. Bár igaza van, hiszen elméletileg vasárnap is nyitva kellene lenni a háznak, de már két éve nincs itt iga­zi kulturális élet. — Miért? Az arca elkomorodik, a sze­me szomorúan rebben. — Mert a tanács költözött be a házba. Tudja, leégett a tanácsháza, ezért volt erre szükség. Több helyiséget igény­be vett az államigazgatási munka, s egyelőre szünetel a kulturális élet. Összekováesclák — Meddig? — Szerencsére csak szep­temberig, akkor új tanácshá­zát avatunk, mi pedig elkezd­hetünk dolgozni. — Hogyan? — Szerencsére tartottuk a kapcsolatot a szakkörök, mű­vészeti csoportok tagjaival, ve­zetőivel. Számítunk a zökkenő- mentes újraindulásra. Csornád gazdag a szlovák hagyományok ápolásában. A tánccsoport évek óta gyűjti a népművészeti emlékeket, mo­tívumokat. Karöltve dolgozik a népi együttessel, s annak jó utánpótlási bázisa. — Suba Éva koreográfus a tánccsoport és Gyenes József, a népi együttes vezetője ková­csolja össze a csoportokat. Fel­léptek a járás területén, a fa­luban. Támogatójuk a fóti Bé­ke Termelőszövetkezet és a vá­ci Áfész. Évenként mintegy 20 előadást tartanak. A táncso- port úttörő és KlSZ-korosztá- lyú fiatalokból áll, míg a népi együttesben középkorú asszo­nyokat találunk — mondja a házigazdám. MABEOSZ. E furcsa szót jól ismerik a bélyeggyűjtés szerel­mesei. Jelentése Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövet­sége. Az őrbottyáni bélyeg- gyűjtő szakkör is e keretben tevékenykedik. — A kis csoport 1975-ben alakult Nagy József MÄV- technikus vezetésével. A tagok már 10—12 éve gyűjtik az ér­tékes darabokat. Nem egynek már megvan a carte maximum, Évente visszatérő esemény nyár végén a diákok és az il­letékes szülők életében a kö­vetkező tanévre való felké­szülés, amely már júliusban kezdetét veszi a tanszer és is­kolafüzet vásárlással, és foly­tatódik augusztusban a szük­séges iskolaköpenyek, torna- felszerelések beszerzésével. A váci I4asz*ily és Dunakanyar Áruházak megfelelően felké­szültek a zavartalan vásárlás biztosítására. Lafkó Tibort, a Naszály Áruház igazgatóhelyettesét kérdem; hogyan készültek a tanévre? — Az áruházunkban egész nyáron folyamatosan kapha­tók voltak az iskolafüzetek, írószerek, iskolai táskák, de a tanévkezdés előtt több akción­kon is jó vásárlási lehetősé­get biztosítottunk. Július elején, az NDK-hét keretén belül színes, szép és olcsó iskolatáskák között vá­logathattak a szülők. Újdon­ságként árusítottunk komplet­ten felszerelt tolltartókat, amelynek nagy sikere volt a gyerekek körében. A másik nagy akciónk az augusztus el­sejéig tartó iskolafüzetvásár. Az akció ideje alatt két há­rom dolgozónk folyamatosan azaz a megjelent bélyeg felül­bélyegezve a borítékban. Modern zenével — Es a kézimunkaszakkör? — Működik, bár most nincs vezetője. Talán ősszel újjá tudjuk szervezni. Akkor lesz új igazgatója a művelődési otthonnak is. Az itt élő lányok —asszonyok szeretik szűkebb pátriájuk népművészetét, ezért alakul újjá ez a csoport is. — Úgy tudom, mindig nagy sikerrel lép fel az irodalmi szakkörük. — Jól tudja. Kereskényi Já­nos tanár vezetésével jött lét­re a 30 tagú csoport. Modern zenével kísért darabokon kívül mesejátékokat is előadtak már, s társadalmi ünnepségeken lép­nek fel. A kiskert nagy öröm, de gond is, hisz művelni kell. Az őr­bottyáni kertbarátok jól tud­ják ezt. Meg is alakították a kertbarátkört 1979-ben. Efikluhok — Milyen céllal? — kérde­zem vezetőjüktől, Németh Sán­dortól. — Hogy a kiskerttulajdono­sok gondjain enyhítsünk, s megbeszéljük, a budapesti Ker­tészeti Egyetem tanárai beszél­nek a kerti munkákról. Néha a sződi Virágzó Termelőszövet­kezet agronómusai is elmond­ják a tapasztalataikat, s taná­csokat adnak. Nyáron kertlá­togatásokon csodálják meg egymás termékeit. Kiállítást ugyan nem tartunk, de gyak­ran eljárunk termékbemuta­tókra is. — További terveik? — for­dulok ismét Szabó Jánosnéhoz. — Szeretnénk őrbottyánban szeptemberben citerazenekart alakítani, amely kísérné az új menyecskekórust. Vácrátóton ifiklubot és irodalmi színpadot hozunk létre. A felújított és átalakított csomádi művelődési házban ugyancsak ifiklubot szervezünk. Már megvettük a játékokat, a pingpongfelszere­lést, a focikat. Őrbottyánban ugyancsak ifiklub alakul. Gon­doltunk helytörténeti körre is, mely az őrbottyáni helytörté­netet kutatná. Nagy Péter János készítette az általános iskolá­sok pakkjait, amelyeket egy- egy moncsicsis reklámszatyor­ral próbáltunk kedveltté ten­ni. Az iskolafüzetekre egyéb­ként harminc százalékos ked­vezményt adtunk. A középiskolások és az ipa­risok az iskola kívánalmainak megfelelően válogathatják össze a füzeteket. Bőséggel van radír, faragó, logikai já­ték, vízfesték, tempera, vonal­zók. A füzetek, könyvek cso­magolásához mintás csomago­lópapírt, különböző nylontasa- kokat kínálunk. Hiánycikkünk nem volt. A kereskedelem fo­lyamatosan szállította a meg­rendelt árut. A szomszédos Dunakanyar Áruházban Kahoffer Gábor igazgató (tájékoztat. — Iskola köpeny-ellátásunk folyamatos, piros és kék szin­tetikus alapanyagú fiú, leány­ka, bakfis méretű iskolaköpe­nyeink vannak. Az ár a tava­lyival azonos, a fazonválasz­ték szélesebb és talán jobban megnyeri a vásárlók tetszését mint az elmúlt években. Surányi János ISSN 0133—2753 (Váct Hírlap) Puha párna ea feszEa ieiküsmereS Család, régimódi büszkeséggel Tanév közeledtével Folyamatos ellátás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents