Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

Őplá lakásokat adnak át Az idei fejlesztési feladatok között a járásban 33 célcso­portos lakás építése szerepel. Monoron a 26 lakás átadása szeptemberben várható a Deák Ferenc utca elején. A ki­vitelező a Monori Építők Ipari Szövetkezete a belső szakipari munkákat és a külső vakolást végzi a tetszetős tömbházak­ban. Üllőn. Maglódon két-két la­kás építése folytatódik. Az előbbi községben a vasadi szakszövetkezet, az utóbbiban kisiparosok munkája nyomán épülnek fel a házak november végéig. Újszerű és követésre méltó a lakásépítéseknél az a megol­dás, amelyet Gyomron valósí­tanak meg az év végéig. A Pest megyei tanács 1,3 millió forint támogatást biztosított a gyömrőieknek, s ebből épül meg a gyógyszertár melletti üres telken az öt garzonlakás. Már a falakat húzzák a kis­iparosok, akik vállalták a kivi­telezést. A lakásokban a fiatal pályakezdő pedagógusokat és egészségügyi dolgozókat helye­zik majd el. Vecsésen áthúzódó beruhá­zásként szerepel a gázüzem részére megépítendő négy szol­gálati lakás. A járási székhelyen a Po­zsonyi úton az OTP finanszíro­zásával kezdődik meg a lakó­telep építése, amelynek kivi­telezője szintén a Monori Épí­tők Ipari Szövetkezete. Az ala­pozási munkákat a. DUTÉV végzi mikrocölöpözéssel. Sajnos, az előkészítő mun­kák elég vontatottan haladnak, s ez veszélyezteti a 8 millió forint állami pénzeszköz idő­beni felhasználását. Angol és német Piyelv­tSÍ!f©lyCMtl©k Általában népszerűek a mo­nori járási művelődési központ ‘által szervezett nyelvtanfolya­mok. Fiatalok és idősebbek egyaránt szívesen iratkoznak be, hiszen tudásukat gyara­pítják, és külföldön is hasz­nosítani tudják az ott tanulta­kat. Szeptember végén vagy október elején indítják az alapfokú angol és német nyelvtanfolyamot. A foglalko­zásokra heti egy alkalommal kétszer 45 percben kerül sor. Fél évre 400 forintot kell be­fizetni a jelentkezőknek. A művelődési ház munkatársai a járás minden községéből várják a jelentkezőket szemé­lyesen, írásban, vagy a Monor 178-as telefonszámon. Puha párna a tiszta Bsikiismers! Csalid, régimódi büszkeséggel Minden hasonlat olyan, mint a vékonyka bot, tá­masznak támasz, de ráne- hezkedni nem szabad, mert roppan egyet és vége. Hes- segetem tehát a fölkír.álko- zó képes beszédet, almáról és fájáról, apáról és fiúról, fiókáit óvó, majd visszavá­ró anyáról, a család adta példa vonzerejéről. Szóvi­rágok színes csokra helyett elég az egy szál tény: há­rom fiukból munkást nevelt a munkás anya és apa. Ö:zEönäscn alkotott Túlzottan csinos lakásbelső ez ahhoz, hogy ifjú író éjfeke­tében fürdetett művének szín­tere legyen, ám ahhoz meg hétköznapian viseltes, hogy a fontos külföldi vendéget kísé­rő tévések itt örökítsék meg az Így él egy magyar munkáscsa­lád című enteriőrt. Olyan te­hát ennek az Arany János ut­cai háznak a belseje itt Duna- harasztin, mint sok-sok tízezer otthonnak az országban; mun­kabérből, évek alatt berende­zett. A tizenegyszer-tizenégy méteres kockaházban Hidas Gábor és felesége három fiút nevelt fel, örömök és gondok örökös keveredése közepette, hol könnyebben, hol nehezeb­ben. Ma így fest a családi tab­ló: az apa ötvenhét éves, mű­szerész a Pestvidéki Gépgyár­ban; az anya gépmunkás a Cse­pel Autógyárban, ötvennégy éves; Béla harmincegy, hegesz­tő a MAHART helybéli hajó­javító üzemében; Károly beál­lító lakatos az autógyárban, huszonkilenc esztendős; ifjabb Gábor huszonnyolc, s ő á macs- kaköröm, azaz az idézőjel — mint nagy hahotával mondja két bátyja —, mivel mint édes­apjuk, ő is műszerész, ő is a gépgyárban. Csupán a kedvemért ülték körül az asztalt, mindhárom fiú már a maga felelősségének hordozója, feleségük, gyerekük van, összesen öt csöppség, ám — az apák mondják hamisan komor képpel — micsoda ügyetlen húzása a sorsnak, hogy mind az öt: leány...! Menjetek már — mérgelődik anyjuk, aki természetesen fényképeket szed elő, úgy mu­tatja be az öt unokát, akik miatt jövőre kénytelen lesz nyugdíjba menni, mert annyi a teendő, őrzendő körülöttük. Bánja? Igen is, nem is, mert tizenhat esztendős kora óta dolgozik, megszülte, nevelte a három fiút, emberével fölépí­tették eközben a házat, sírt és nevetett, mosott éjjel és ké­szített százhúsz gombócot va­sárnap, dugdosott óvatoskodva némi zsebpénzkiegészítést a fiainak, amit a kosztpénzből — mi másból?! —, csipegetett le, fedezte kegyes füllentésekkel a serkenő szakállú kamaszok első randevúit; példát adott szeretet és szigorúság ötvözésé­nek mindennapos hogyanjából, bár soha nem forgatta e kü­lönleges művészet könyveit, ösztönösen alkotott. Mást, másként az apa sem tett, az értelem és az érzelem diktálta utakra terelte fiait, igaz — ma elismerik, nem ok nélkül —, ez a terelés némely­kor szó szerint, fizikai valósá­gában értendő, hiszen akadt rá példa — mély csönd födi, ki­nél — a kocsmától hazáig egyengette az ifjút az apa, mert a gyerkőcnek olyan nagy kedve volt, amit csak a kor­sók földhöz csapkodásával tu­dott kifejezni... Ma vissza­nézve gyerekes csínyek az ak­kori nagy ügyek, megértett igazságok az akkori veszeke­dések, viták, szülők és gyer­mekek, fiú és fiú közötti ösz- szetűzéssk, ám az akkor és a most föl nem cserélhető múlt és jelen, azaz a visszatekintés nem másítja meg a történte­ket, csupán átszínezi azokat könnyedebb árnyalatú pasztel- lekre. Felelet kellene arra a még föl sem tett kérdésre itt, a szekrényfal, a két ablak, az aj­tó, az olajkályha határolta szo­babelsőben, milyen volt, mi­lyen lehetett ez a szobabelső tíz, tizenöt, húsz esztendeje? Nem tárgyaiban, hanem lég­körében, nem dologi értékei­ben, hanem erkölcsi javaiban megtestesülve e belső bizonyá­ra szigorú volt, következetesen egyértelmű. Tévednék? A há­rom fiú — a három felnőtt férfi! —, kamaszos félszegség- gel pislog az apjára, míg egy­más szájából véve ki a szót arról beszélnek, milyen nagy nevetések és bőgősek kerítet­ték, köríteíték kissrác koru­kat, mert ugyan idős Gábor — Béla szavaival élve. —, ben­ne íjolt minden jó csibészség- ben; ám pontosan tudta, mi­kor álljon meg a menet, mikor minek van itt az ideje. Lehet, hogy a csibészségek is kötelékek? A négy kisértet, aki fölbukkan a mama előtt, aki a sötét utcán a délutános műszakból igyekszik haza ... Hidasné szíve szerint kioszta­ná még most is az akkor visz- szafogott pofonokat, de csak nevet, megadóan, mint aki azt mondja, bolond embernek bo­londok a fiai, mert hát nem bolond az, aki ilyesmire ké­pes?! S mennyi más bolond­ságra! Tökből sütött fasírtra a cimboráknak — ilyet még nem ettetek, dióval etetett pulyka ez! —, rossz hordóból összeügyeskedett óriáskerékre az udvaron, s rettenetes pofo­nokra, ha engedély nélkül ment be valamelyik kölök a műhelybe, a^az apjuk műhely­nek kinevezett sufnijába, ahol huszonhét esztendeje minden szerszámnak ugyanott van a helye, ahol apjuk — ifjú Gá­bor szerint — azt is észreve­szi, ha valaki engedély nélkül lélegzett valamelyik fúrószár­ra. Nem szokványos rangsor Lehet, hogy a nagy szavak, a hevületes hegyibeszédek he­lyett, sokkal inkább a megfog­ható példák, a betartott és ezért joggal betartani kívánt egyszerű erkölcsi mércék ne­velnek, mint amilyen a követ­kezetesség, a rendszeretet. az eszközök — a kétkezi ember meghosszabbított karjai! — megbecsülése, a tisztes mun­ka és a trehány munka meg­különböztetése?! Hidas Gábor tanonc volt, de fiainak nem mutatta fel azokból az évek­ből azt, amit fájdalmasan el­és megszenvedett, ám annál inkább eléjük állította min­den mesterség tisztessé'?'4*, minden munka fontosságát, minden mozzanat összeillesz­tésének lehetőségét. Nem egy szakmáról beszélt, hanem egy életről; nem egy pályáról, ha­nem a pályáról, amelyet az ember megtehet; nem akart ő munkást faragni a gyerekei­ből, csupán annyit tett, mint tett, tesz a kertjében, a dud- vát szedi ki a nemes növények közül, ez utóbbiak hadd növe­kedjenek kedvükre, ám sejt­jeik, molekuláik parancsai szerint. Most már meg kell kérdez­nem, miért lettek munkások mindhárman. Béla: Tetszett, hogy amit apám csinál, ott nincs mese, az nem vagy ilyen, vagy olyan, hanem az, ami. Károly: Mindig is az érdekelt, amit én csináltam meg. Ifjabb Gábor: Apám bevitt a gyárba nyári szünidőben küldöncnek, de két nap múlva már sorozat­ban botrányaim voltai:, mert lelógtam hozzá a műhelybe, nézhessem, mit csinálnak. Válaszok? Bizonyos, hogy egy szociográfiai mélyinterjú készítője aligha elégedne meg ilyen feleletekkel, ám föltéte­lezem, a Hidas fiúk is aligha ülnének le engedelmesen ilyen interjúra, mert beszélgetni ők szívesen beszélgetnek, de a fölös kérdezősködést nehezen állják. Az enyémet is. A kel­letlen válaszokból szinte süt a férfiszemérem, amikor több­ször is visszakanyarodik tuda­kozódásom édesanyjuk, édes­apjuk életének példájára, arra, hogy ösztönösen avagy tuda­tosan követték-e ezt a mintát, akartak-e más foglalkozást, pályát, ha ismét választhatná­nak, mihez kezdenének? A kérdésekkel, az ilyen gondola­tokkal-, nem tudnak mihez kezdeni, bár lehet, éppen azért furcsa nekik, mert másoknak, sokaknak nem az, hiszen ta­núi, szenvedői — nyertesei? — brigádok szétugrásának, meg­szokott munkatársak, al- és kisfőnökök távozásának; ők maradnak, mindhárman az első munkahelyükön vannak ma is. Elégedettek? Életkoruk a biztosíték rá. hogy nem lehet­nek azok. önálló, saját háza Bélának van — családi és bri­gád kalákában épült! —, Ká- rolyéknak házrésze, ifjabb Gá- boréknak szoba, konyha a fe­leség szüleinél. Van azután adósság, ÖTP-részlet, van tv mindenütt, de nincsen ifjabb Gábo-réknak külön hűtőszek­rénye — elpusztultok nélküle, így Hidasné —, a három fiú egyikének sincsen motorja, ko­csija — Hidas Gábor: No, öt­venéves voltam, amikor a Tra­bantot megvettük —; van és nincs újmódi felelgetőse ez, tükre igényeknek és valós szükségleteknek, óhajoknak és céloknak. Tükre lenne azon­ban a mind többet birtokolni akaró embernek is? Nem hiszem. A három Hi­das fiú ugyanis nem szokvá­nyosán rangsorol, nekik a leg­fontosabb: a családban min­denki egészséges legyen; ne legyen olyan helyzet, hogy bármelyiküket is költözni kényszerítsék a körülmények, maradjanak mindannyian Ha- rasztin; apa és anya sokáig éljen... Ez a rangsor sok mindent elmond gondolkodásmódról, összetartozásról, anélkül, hogy bárki is nagy szavakat hasz­nálna, bizonykodna vagy eskü- dözne a család adta indíttatás meghatározó erejéről, erejére, mások fontosságára, az emberi kapcsolatok minden egyebet megelőző értékeire. Nem stí­lusos ilyen körben az esküdö- zés, a bizonykodás; itt a té­nyeknek, a tapasztalatoknak hisznek. Ezért, hogy bár ap­juk, anyjuk tagia a Dártnak, a három fiú közül Károly kö­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 21., KEDD 2aPG3SX-TRSS3Sa21iiu. — Hagyobb forgalmat értek el Az utóbbi időben nincsen könnyű helyzetben a kereske­delem. Társadalmunk a világ­vette csak őket ebben is, a másik kettő még nem, mert maguk akarják megszenvedni, megörvendeni az ott a helyem fölismerését vagy elmaradását, s a két szülő egyszer sem kér­dezte, miért, miért nem. ön­állóság? Avagy függésnek és függetlenségnek olyan bonyo­lult rendszere, amelyet földe­ríteni csak nagy tehetségű pszichológus lenne képes, s valójában ez a függés-függet- lensági rendszer ad magyará­zatot minden másra, nevelke­désükre, neveltetésükre, sor­suk eddigi menetére? Nem lepi meg őket a köz­lés, mennyire kivételek nap­jainkban, hiszen a mobilitás divatfogalma szerint nekik nem lett volna szabad a mun­káspályát választaniuk, pon­tosabban csak a háromból egynek, mert akkor rendben lenne a statisztikai átlag, ám szerencsére, a Hidas család nem sok ügyet vetett a sta­tisztikai átlagokra; régimódi büszkeséggel világítottak meg egy lehetséges magatartást. Egy lehetséges, mi több, szük­séges magatartást, ugyanis — amint a családregényekben, a valóságos életben is beleszól az egyéni sorsokba á történe­lem — a munkásosztályhoz tartozó aktív keresők számá­nak csökkenését, ami' folya­matként már megkezdődött, sokan hajlamosak úgy értel­mezni, értékelni, mint hurrát követelő nagyszerű vívmányt, mint olyan folyamatot, amely­nek nem szabad medret for­málni, hanem fusson, kanya­rogjon kedve, sodra szerint. Egy örökségem van tőle Ha a három Hidas fiú nem lett volna munkás... ha az úrhatnámság és nem a társa­dalom tényleges szükségletei diktálnák a foglalkoztatási szerkezetet, akkor... Akkor nagy bajban volnánk. Akkor nagy bajban len­nénk. Mert: csökken a munkás- osztályhoz tartozó aktív kere­sők létszáma. Ámde: 1980-ban 2 887 000 főt tett ki táboruk. Az elemzések szerint 1990-ben 2 840 000, 2000-ben pedig 2 780 000 lesz a számuk. Azaz a bűvösnek tartott ezredfordu­lón is az aktív keresőknek még mindig az ötvennégy százaléka a munkásosztályhoz tartozik, tehát minden százból ötven­négy kenyérkeresőnek így jut feladat, így fogalmazódik uta­sítás, ilyen módon fizetnek bért. gazdaság alakulását szó szerint a bőrén érzi, figyelve árakra és árukra. A takarékosságra nemcsak a hasznos tanács, ha­nem a szükség is szoktatja az embert. Ennek a jele, hogy sokan nem hagyják szó nélkül, ha nyáridőben összefut a forral­ni feltett tej, s ha annak íze, ahány tejüzem, annyiféle. Sok háznál egy idő óta megint ke­nyér lett a másnapos kenyér is, vagy ha nem, akkor kisebb ada­got vásárolnak. Van becsülete a tavaly vett és még el nem kopott színes ceruzáknak, örökölhet iskola­táskát bátyótól az öcskös is. Kereslet, kínálat A Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat üzemelteti a járásban is a ilegtöbb élelmiszerüzletet. — Ho- j gyan alakult a forgalom év ele­je óta? — kérdeztük Kürti Andrástól, a vállalat igazgató­jától. Eeszálgetőtárs volt Kóp­iás Gyula szb-titkár is. Általában összhangban volt az esztendő első felében a ke­reslet-kínálat. főként az alap­vető élelemből, forgalmazott áruféleségekből. A vállalat ér­tékesítési-árbevételi terve meghaladta a megyei és az országos átlagot is a maga 109,3 százalékával. A bolti alkalmazottak leg­többje törzsgárdatag. Becsület­tel, lelkiismeretesen dplgoznak. ismerik a vásárló közönséget, az igényeket. Általában jó ez rz . eladó-vevő kapcsolat, ér­tik a szakma csínját-bínját. A közhangulatot jó irányban be­folyásolta. hogy a tervezett idei 5,7 százalékos béremelést maradéktalanul kiosztották és — épp a jó forgalom miatt így I 6,4 százaléknak felel meg, meg­toldotta a jutalék. Jó hangulat­MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Nagykörös—Piiis 2-1 (0-0). Nagykőrös, 400 né­ző, vezette: Oláh. Szikrázóan kemény mérkőzésen a most feljutott hazai csapat végig fölényben játszott a megyei I. osztályból kiesett pilisiek ellen. A második félidőben 2-0-ás hazai vezetés után Gaj­dos szépített. A bíró négy sárga lapot osztott ki. Bag—Üllő 2-0 (1-0). Bag, 300 néző, vezette: Ivády. A jobb csatársorral rendelkező hazaiak meglehetősen színvo­nalas mérkőzésen, teljesen megérdemelten győzték le a kapura vajmi kevés veszélyt jelentő üllőieket. Örök igaz­ság, hogy gól csak lövésekből születik, ezt a tudományt még meg kell tanulniuk az üllőiek­nek. A vendégcsapatból csu­pán Liebe és Bírta Z. játéka dicsérhető. Ifi: Bag—Üllő 9-1. JÁRÁSI I. OSZTÁLY: Abony—Ceglédbercel 1-0. teremtő a szocialista kollektí­vák munkakedve, helytállása is. A vállalatnál 56'szocialista brigád van, az összes létszám 65 százaléka tartozik soraikba. Ä legjobbak kiköti S nem is akármilyen kollek­tívákat mondhatnak örömmel magukénak! Hiszen a ceglédi 22-es boltban dolgozó Béke és Szabadság brigád már elnyerte a Magyar Népköztársaság ki­váló brigádja címet, Nagykőrö­sön sok a kiváló brigád, s jól ismert Szűcs Dénesné szak- szervezeti főbizalmi neve. aki a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa, vagy Vörös István boltvezető-helyet­tesé. aki szakmunkástanulóként kezdte a cégnél, s most orszá­gos győztes lett a Ki minek mestere? vetélkedőn. A brigádmozgalom, amelyet negyedévenként értékelnek, láthatóan jól alakul. Ebben az évben egyik fő szempont a gaz­daságosság. ami itt kis költ­séget. jó árbevételt, pontos el­számolást. leltárt jelent. A vállalatnál máius óta a három évtizedes múlt jegyé­ben kereskedelmi témakörű műveltségi vetélkedő folyik. Erre 25 szocialista brigád nevezett be és a lezajlott se­lejtezők után 12 jutott a dön­tőbe. amit szeptemberben fog­nak megtartani. Vendégségben A tét most személyre szóló pénzjutalom, ezer-ezer forintot szánnak a győztes brigád tag­jainak. emellett kilátásba he­lyeztek egy békéscsabai autós kirándulást is. Ez szakmai vetélkedővel egy­bekötött brigádtalálkozó lesz, partnerük az ottani vállalat győztes brigádja. E. K. Abony, 200 néző, vezette: H9- römpö János. A hazaiak leg­alább fél tucat gólhelyzetet hagytak kihasználatlanul. Monor—Vasad 3-0 (1-0). Va­sad, 200 néző, vezette: Eper­jesi. Küzdelmes mérkőzésen, a helyzeteit jobban kihasználó járási székhely gárdája, ha nehezen is, de megérdemelten győzött. A 6. percben Richter, a 46-ban László S., az 54. percben pedig Gáspár Gy. volt eredményes. Jó: Richter, Po- kornyi, Monori, illetve Hajdú, Benke. Dánszentmiklós—Nyár­egyháza 3-0, Pilis, 100 néző, vezette: Lits. A pályabetiltás miatt semleges környezetben, biztos győzelmet aratott % ceglédi járásbeli együttes. Gyömrő—Kecskéscsárda 4-Ö (2-0), Gyömrő, 200 néző, ve­zette: Sárosi. Meglehetősen alacsony színvonalú mérkő­zést vívott a két együttes. G. F., G. J., K. S., K. J. Győzelmek és vereségik Pénz, magnó, tévé Elaludt a betörő Mit mondott Hidas Gábor búcsúzáskor a kerítéskapunál? Azt: Biztos, sok mindenről le­maradtunk, de mi nem tud­tunk másként élni, csak így. Mit mondott Hidas Gábor- né búcsúzáskor, már a kocsi­ablakon behajolva? Azt: Né­kem a nagyanyámtól egy örökségem van, mert olyan szegény asszony volt, egy szentkép. Annak a hátuljára valaki azt írta föl néki, mert ő sem írni, sem olvasni nem tu­dott. hogy puha párna a tiszta lelkiismeret. Mi csak ezt akar­tuk. Csak? Uramisten! Csak? Hiszen ez minden! Mészáros Ottó A fenti cikket, amely techni­kai okokból augusztus 20-i szó- munkban befejező része néikiil jelent meg, most teljes terje­delemben közöltük. Igencsak meglepődött a já­rási hivatal gondnoka az el­múlt hétfőn, amikor az egyik irodában egy idegen férfit fe­dezett fel, aki jót aludt az ott levő heverőn. Azonnal értesí­tették a rendőrséget, s így a helyszínen tetten érték a betö­rőt, Zsákot Pált. aki már több­ször volt büntetve, nem régen szabadult a börtönből. A 21 éves fiatalember au­gusztus 15-én, vasárnap az éj­szakai órákban hatolt be a já­rási hivatal Deák Ferenc ut­cai ajtaján. A portán magához vette a kulcsokat és sorra jár­ta a szobákat. A rendőrségen bevallotta, hogy ő követte el néhány nap­pal ezelőtt a betöréseket a ivro- norvidéki Áfész piactéri gazda­boltjában és a járási művelődé­si házban is. Az előbbi helyről kisebb értékű tárgyakat és pénzt, az utóbbiról egy tele­víziót és egy magnetofont „zsákmányolt”. Az ügyben tovább folyik a vizsgálat, amelynek befejezé­se után tesz vádemelési javas­latot a járási rendőrkapitány­ság bűnügyi osztálya. ISSN 0153—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents