Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

Több mint harminc éve is­merem Visy Györgyöt, a túrái nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkárát. Az el­múlt évtizedekről beszélge­tünk. Mindvégig haiyüjsn — A közelmúltban töltöttem be hatvanadik életévemet — mondja Visy György —, s amikor a jövő év elején nyug­díjba megyek, negyvenkét és fél éves közszolgálatnak mon­dok búcsút. Íróasztala fiókjából megsár­gult iratokat vesz elő, ame­lyek mindegyike életének egy- egy fontos állomását jelzi. — 1940 júliusában, közvet­lenül az érettségi után kerül­tem a túrái községi elöljáró­sághoz. Az akkori szokásoknak megfelelően természetesen semmiféle anyagi juttatást nem kaptam. A következő év elején Pest megye alispánja szociális községi kisegítőnek bízott meg, s ez a beosztás már néhány pengős havi fize­téssel járt. Sok volt a mun­kám. hiszen egyre több lett a szociális ügy, mert nőtt a ha­diárvák, hadiözvegyek száma. A háború szelét, szörnyűségeit a frontvonalaktól távol is nap­ról napra jobban éreztük, s aztán egyik nap kézhez kap­tam én is a SAS-behívót. — 1946-ban közmunka-nyil­vántartóként dolgoztam, ■ de már egy év múlva nagyot lép­tettek előre a hivatali rang­létrán, mert megbíztak a se­gédjegyzői teendők ellátásá­val. Ebben a munkakörben dolgoztam a tanácsok megala­kulásáig, amikor megválasz­tottak a végrehajtó bizottság titkárának. Bizony, ennek már harminckét éve, s ha valaki ismeri a három évtized ma­gyar történelmét, az tudja, hogy nem minden ment si­mán, akadtak göröngyök is az Bagi aratókoszorú Régi hagyomány a Galga mentén is az aratókoszorú készí­tése. Bagón e türelmet és ügyességet kívánó munkához már csak Hajdú Ángyéi néni és fia, Jóska ért. Már egy hónapja, hogy nap mint nap újabb kalászokat fonnak össze, ajándékba, felkérésre. A kartaii Petőfi Tsz ünnepségén az általuk készített koszorúval díszítik az új lisztből sütött kenyeret. Balázs Gusztáv felvétele Piros betűs napok ürügyén Ismerkedjünk többet I EGY ÜNNEP ürügyén persze sok mindenről lehetne írni, fenkölt stílusban, ünnepélyesen. Ígéreteket is lehet tenni meg venni, s nagyon lehet szeretni egymást, az utóbbi ünnepi kiváltság. Éppen erről jutott eszembe, hogy mi jutott eszembe a minap a HÉV-en. Nem is először. Megfigyeltem, s meg­figyelheti más is, nemcsak itt; vonaton, buszon, villamo­son, s ha van elég üres hely, tán még a repülőgépeken is, hogy az emberek egyre inkább szeretnek messze ülni egymástól. Mondjuk, beáll az üres HÉV-szerelvény, s mivel még korán van, az első egy-két utas leül az ablakok mellé a négyes fakkok egyikében-másikában. Aztán jönnek a töb­biek, s amíg csak ilyen fakk akad, még véletlenül sem ülne senki a másik mellé vagy vele szemben: ő is üreset választ. Ahol viszonylag egyedül lehet. Csak akinek nem jut, az töri meg a sorozatot, hiszen kénytelen valaki mel­lé, valakivel szemben letelepedni. De vajon miért? Vegyük az első, a legjobbik esetet. Azt, hogy nem akarjuk zavarni a másikat. Hiszen ké­nyelmesebben el tud helyezkedni, kinyújthatja a lábát, nem kell hozzánk igazodnia, nyugodtabbaji olvashat, né­zelődhet, szunyókálhat. Ugyanez fordítva sem mellékes, ha másnak nem, magunknak pláne nem akarunk ellen­sége lenni. ' SZÍVESEN IS venném ezt a magyarázatot, ha utazás közben sok tapasztalat nem mondana neki ellent. Például az, hogy milyen nehezen kezdődik a társalgás, ha törté­netesen mégis egymás mellé, egymással szembe kerülünk, s netán egyikünk sem olvas. Lehet a két fél egynemű vagy különnemű, öreg, középkorú vagy fiatal, általában inkább csendben, mindenféle eszmecsere nélkül telik el az utazás harminc-negyven perce. Jócskán akadnak persze kivételek. Olyanok is, ame­lyek kényelmetlenséget okoznak. Hányszor látom, hogy egy-egy rámenősebb társaságkedvelő vagy csak az unat­kozásra társ nélkül hajlamosabb utas ismerkedési, próbál­kozásait milyen kelletlenül fogadja a kiszemelt, kénysze­rűségből, választott partner. Egy-egy hangosabb, a szo­kottnál vidámabb, bőbeszédűbb utastárs pedig már-már kifejezetten botránykő, a többiek rossz néven veszik, hogy megzavarja nyugodt utazásukat. Mi lehet tehát a valódi ok a kényelemszeretet mel­lett? Bezárkóztunk, elidegenedtünk? Fáradtabbak va­gyunk, s éppen elég a magunk öröme-gondja, nemhogy, teljesen ismeretlen emberekét kelljen átélnünk, ha csak egy rövidke utazás erejéig is? Nem értjük egymás nyel­vét, kiveszett az érdeklődés, elenyészett a segítőkészség? Az ellenkezőjére is számtalan példát idézhetnék, különö­sen ami a segítségnyújtást illeti. Hiszen ha babakocsit toló mama, ha nehezen mozgó, idős, beteg ember száll fel vagy le, mindig akad, aki segítsen. CSAK EGYSZERŰ beszélgetésre, ismerkedésre nincs elég önként jelentkező. Nincs szokásban a kéretlen ismer­kedés, az egyszerű véleménycsere, nincs koreográfiája hagyományos rendszere. Mintha a kelleténél merevebbek zárkózottabbak, félénkebbek, unalmasabbak lennénk Igazán csak sajnálhatjuk. Gáti Zoltán úton. Azért nem panaszkod- hatom. Nem mehetek úgy vé­gig a falun, és nem találkoz- hatom úgy az emberekkel, hogy ne ők köszönjenek ha­marább. Gyarapodó község Visy György munkáját a fe­lettesei is elismerték. Több kitüntetés tulajdonosának mondhatja magát. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát. Átvehette a Kiváló Dolgozó kitüntetést. — Pedig nem tettem olyat, amire a falu határain kívül is oda kellett volna figyelni. Én a mindennapi aprómunkák embere voltam és vagyok. A szorgalmas hangyák, méhek példája vonzott. Következetes teremtéssel lehet tartós ered­ményeket elérni, s ezek az eredmények szülik és állandó­sítják a bizalmat, amely min­den vezetőnek létszükséglete. Ha arra kellene választ ad­nom, mi az elmúlt évtizedek számomra legmaradandóbb emléke, talán azt mondanám, hogy az a több mint ezeröt­száz házasságkötés, amelynél közreműködtem, vagy talán azt, hogy a felszabadulás előt­ti hetvenkét közvilágítási lám­pa helyett ma ötszáznegyven világít. Visy György eddig is csen­des hangja még csendesebbé válik, amikor emlékeinek gaz­dag tárházában kutat. Azt hi­szem, legmaradandóbbnak, legértékesebbnek azt a bizal­mat érezheti Visy György, amelyet a negyvenkét éves közszolgálata alatt megszer­zett. — A bizalom nehezen gyű­lik össze, de nagyon könnyen el lehet herdálni. Renoválni kell mindig, hogy épségben maradjon. Aki a falu élén dolgozik, annak puritán, tisz­ta kezű embernek kel lennie, az nem tehet különbséget só­gor, koma, meg akár az isme­retlenek között. Aki a falu élén áll, mindig az igazságot keresse, a nagyobb igazság ér­dekét. Ide bejárok majd Visy György majd fél év­százados közéleti helytállása nem mindennapi életút. Falu­jában és környékén maga a megtestesült folyamatosság. — Január elseje után otthon keress! — mondja búcsúzás­kor a nyugdíjhoz közeledő vb-titkár. — Méhészkedem, teszek-veszek a kertben, sétá­lok majd az unokáimmal és sokat olvasok. Ha otthon nem találsz, a tanácsnál leszek. Mert ide bejárok majd. A ta­pasztalatokat átadni, a gondo­kat megbeszélni, az új sike­reket a többiekkel együtt át­élni. Mert lehet-e végleg ab­bahagyni, amibe kamaszként beleszerelmesedtünk, és ami­hez öreg napjainkig hűsége­sek voltunk? Fercsik Mihály ffi ÉS A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁS! ES GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK A tanévre készülnek Több elsős lesz az iskolákban Meglepő hírrel fogadott Bar- kóczi István, a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője: az augusztus végén kez­dődő új tanév előkészítése tu­lajdonképpen már januárban elkezdődött. De hamar kiderült, itt nem valamiféle különleges újdonságról van szó, pusztán arról, hogy előrelátóan igye­keztek megszervezni a mindig nyáron esedékes karbantartási, felújítási munkákat. A korai intézkedés nyitja, hogy a taná­csi' költségvetés már január­ban ismeretes. Előrelátóan Ezt felhasználva az iskolák vezetősége már idejekorán, március táján szerződéseket kötött a kisiparosokkal, a vál­lalatokkal, a szövetkezetekkel a munkákra. Ez a megoldás —- kell-e bizonyítani — mindenki­nek jó. Az iskolának azért, mert nem kell kapkodnia, fű- höz-fához rohangálnia a nyár elején, s biztos lehet abban, hogy a vállalkozók meg is csi­nálják, amire szerződtek. Az utóbbiaknak pedig szintén az a jó, hogyha hosszú távra tervez­hetnek. A tervszerűség gyümölcse hamarosan beérik: amint Bar- kóczi István elmondta, augusz­tus végére valamennyi iskola rendbe téve, csinosan várja a tanulókat. Felújításra, korsze­rűsítésre csak az általános is­kolákban egymillió-kétszázezer forint kellett ezen a nyáron, mindenütt festettek, mázoltak, volt, ahol a csőhálózatot és a tetőt, másutt a fűtést javították. A Török Ignác gimnáziumban is az utóbbi volt a gond, sosem volt panaszmentes a tél. Most itt is szénnel fűthető központi fűtést szerelnek, s remélhető­leg télre el is készülnek vele. Megtudtuk azt is, s nem cso­dálkoztunk rajta, hiszen meg­szokott, hogy a szülők is na­gyon sokat segítettek a nyári munkákban. Ha összeszámol­juk, munkájuk értéke megkö­zelíti a 150 ezer forintot. De még több lesz, hiszen a nyár utolsó napjaiban megint a szü­lői munkaközösségeken a sor: szervezésükben gyorsabb, ala­posabb a takarítás. Tanítók kerestetnek Az idén sietni kell, hiszen már augusztus utolsó előtti Étterem épül Dánybani napján, 30-án órarend szerint tanítanak majd az iskolákban. Ezt megelőzi augusztus 19-én a városi igazgatói értekezlet, majd 23/és 25. között a nevelői szakmai értekezletek. Ezután az iskolákban beszélik meg a teendőket a tantestületek, majd 28-án vagy 29-én rendezik meg az ünnepélyes tanévnyitókat, amikre most is várják a szülő­ket. Ha a nagyobb diákokat nem is, de az elsősöket biztosan el­kísérik az anyukák, apukák, s a kedves vendégek többen lesz­nek, mint tavaly. Hiszen amíg egy évvel ezelőtt 517 elsős kezdte a tanévet, most 558 nál tart a statisztika. Ez a júniusi adat, s minden bizonnyal még növekszik, hiszen a nyáron is költöztek Gödöllőre új csalá­dok. Az általános iskolások várható összlétszáma 3477, az óvodákban ezerötven kisgyer­mek .kap ellátást, a gimnázium pedig négyszáznégy tanulóval kezdi az új évet. A művelődésügyi osztályon örömmel újságolták, hogy szin­te semmi változás nincs a vá­ros pedagógustársadalmában, csak néhányan váltak meg is­kolájuktól nyugdíjazás, családi okok miatt. Jelenleg négy pe­dagógust, elsősorban tanítót keresnek szerződéssel, akik a gyermekgondozási segélyen .le­vő mamákat helyettesítenék. Tanterem, tanterem Nem ilyen örömteli viszont a tanteremhelyzet. A megnöve­kedett gyerekszám mellett a tanításra alkalmas termek szá­mát éppen csak tartani tudta a város. Hiszen a Szőlő utcában megszüntetett két tanterem he­lyett a volt Imre utca sarkán, a műemlék házban felújított két osztályt állíthatják csatasorba. Az egyenleg pedig ezt mutatja: van 116 tanulóesoport és 100 terem. A következmény: rész­ben váltakozó tanítás a Damja­nich általános iskolában. Ilyen körülmények között az is öröm, hogy a Szabadság tér 8. szám alól a Stromfeld sétány­ra költözött iskolafogászat he­lyén is egy termet nyertek. És az is, hogy az új tűzoltólakta­nya elkészültével termeket kap a város alsófokú oktatása a régiből: itt a Petőfi iskola né­hány napközis csoportját he­lyezik majd el. Kevesebben vannak viszont az idén a kisegítő iskolások, a ta­valyi 121-gyel szemben most 106 a beiratkozott tanulók lét­száma. Viszont örvendetesen gvarapodik az ipari továbbkép­ző tagozat, amelyen már 57-en tanultnak tovább. G. Z. Kölcsön Szolgáltatóknak Mint ismeretes, a műhelyek építésére, ezek korszerűsítésé­re. gépek és anyagok vásárlá­sára hitelt vehetnek igénybe kisiparosaink is. A KIOSZ gö­döllői alapszervezetének tagjai közül egy év alatt harminchár­mán kétmillió forint kölcsönt vettek fel összesen. Nem sok ez. állapították meg a legutóbb bi küldöttgyűlésen, hasznos és kívánatos lenne a kölcsönök nagyobb mértékű felhasználá­sa. igénylése, hiszen a szolgál­tatás fejlesztésében való előbb- relépést szolgálja ez is. Csapataink kikaptak Esőtieniil befejezett támadások A túrái Galgavidcke Afcsz egyik kiemelkedő beruházása a dányi étterem, amelynek falai már állnak. Az eddigi mun­kákat a lakosság is tekintélyes társadalmi munkával segítette. A 360 négyzetméter alapterületű épület födémjén már az utol­só simításokat végzik, benn javában dolgoznak a vízvezeték- szerelők. s készülnek a bádogmunkák is. Kővágó József kőműves a betont simítja a födémen (bal oldali kép). Strausz Tibor bádogos a lefolyóvályúhoz hajlít felszegélyt (jobb oldali kép). Bene Mihály felvételei Rekkenő augusztusi hőség­ben kezdte meg megyei első osztályú kézilabdacsapatunk a bajnokság második évadját. A GSC Solymáron, az NB I/B-s PEMÜ ellen lépett pályára, és mindkét gárdánk több gólos vereséget szenvedett. PEMÜ II—GSC 36-28 (17-14) GSC: Kóza — Béres (2), Kecskés (2), Mezei, Horváth (2), Malizs (13), Vági (4). Cse­re: Zsembery (kapus), Harasz- lin (4), Cserven (1). A mérkőzésre Urbán és Sza­bó nélkül utazott el csapatunk és szükségka-pusokkal sikerült csak kiállni. Ez a tény rá is nyomta bélyegét a játék kez­detére, öt perc alatt négygó­los, 6-2-es vezetésre tető szert a vendéglátó Solymár csapa­ta. Védekezésben elsősorban a megyei ifjúsági válogatott Laubek okozott megoldhatat­lan feladatot játékosainknak, a fiú negyedóra elteltével hét góllal terhelte meg hálónkat, ezután követő emberfogást al­kalmaztunk a gólerős játékos ellen, ami időlegesen jó húzás- nak bizonyult, mert a félidő végére két gólunkra csak há­rom volt a válasz, így sikerült a szünet kezdetéig felzárkóz­nunk. i A fordulás után sajnos ott folytatta csapatunk, ahol a mérkőzést kezdte. 5 perc alatt pontosan az a gólkülönbség (6-2) alakult ki. Ennek elsősor­ban az erőtlen támadásbefeie zésünkből kialakult gyors el­lenakciók voltak az okozói. A 47. percben már kilenc gól volt a hazaiak előnye, és ezt szinte végig tartani tudták. A nagy meleg miatt (és ta­lán az edzetlenségből faka­dóan) erőnléti különbség va­lós eredményt hozott, és nem várt pontveszteséggel rajtolt az őszi idény kezdetén első csa­patunk. A kapott gólok száma egy­értelműen védekezésünk elma­rasztaló kritikáját jelenti, a serdülőkorú Zsembery azonban a felnőtt csapatban is több­ször bizonyította tehetségét, a vereségért egyáltalán nem hi­báztatható. Malizs gólerőssége, Harasz- lin szellemes játéka és Hor­váth példamutató lelkesedése érdemel mégis említést. PEMÜ ifi—GSC ifi 21-10 (8-4) GSC ifi: Csikós — Klement (3), Tóth Zs., Meggyes, Varró (1), Tóth T. (5), Nagy (1). Cse­re: Vámosi. A 20. percig jól helytállt a mezőnyben csere nélkül fel­álló fiatal csapatunk, ekkor még csak 5-4-re vezettek a he­lyiek, és a szünetig jól védő Csikós révén viszonylag szo­ros maradt az eredmény A játékrész második felé­ben az egyre jobban fáradó gyerekek ellenállása megcsap­pant, és a tizenhárom kapott gólra csak hattal tudtak vála­szolni. A nagy gólkülönbségű vereséghez hozzájárult a fel­nőtt csapatban védő kapus hiánya is. Jók: Tóth T., Kle­ment. M. G. öSN 0133—1057 (Gödöllői Hírlapi 1 * legíonfssa&la a bizalom Túrán megelőzik a köszönésben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents