Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

12

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1982.' AUGUSZTUS 20., PÉNTEK

'Magyar festő Libanonban

Csonfváry látomásainak

Immár hónapok óta tekint a világ aggodalommal Bejrútra, ahol az izraeli agresszió az amerikai terjeszkedés jegyében mérhetetlen szenvedést zúdít a városra. Magyar műkincseket is veszélyeztetnek a bombák és a belövések. Rafael Győző festőművész hosszabb-rövidebb ideig többször tartózkodott Libanonban.

Akár az istennőszobrok

Nem egyszerű ta.nulmányűton járt, dolgozott is.: A festő Komáromban született 1900. szeptember 28-án,

1926- ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait, s már

1927- ben részt vett a velencei bienná- lén. Itáliai és francia tanulmányútja után döbbent rá arra, hogy az ő festői megújulása csak a Közel-Keleten valósulhat meg. Először 1931-bpn kelt útra. Bejárta Egyiptomot, Etiópiát. 1932 elején a baalbeki nagytemplom restaurálásán dolgozott.

Libanonba 1932 májusában érkezett először. Két évig tartózkodott Bejrútban. Részt vett a. történelmi rekonstrukciós építészeti munkában — ő irányította a Bejrút melletti Beyt ed Din-ben az Emir Beshir palota teljes felújítását, díszítő munkálatait. Bej rútban is több palotát rekonstruált, Rafael Győző alakította át 1933-ban egy bejrúti bankár házát arab—mór stílusban.

Ezen első útjáról naplót is írt, ebből idézek:

Bejrut a több kilométeres hosszú, homokos tengerpart mögött dombokon épült. Környéke banán-, narancs-, citrom- és datolyaligetektől zöldell, feljebb ezüstös olajerdők borítják a dombokat és végül a 3200 méter magas, örökös hóval borított csúcsaival a Sannin-hegység uralja a tájat. .. .Ha az idegen utas a falak közt jár. úgy érzi, mintha ezer-kétezer évvel tolta volnss vissza az idő a mozgalmas jelent. A nők éppen úgy hosszú szoknyában, lelógó fátyolkendőkkel járnak és úgy hordják fejükön a vizeskorsót is, mint Krisztus idejében. Termetük, járásuk még ma is'My méltóságteljes s vágyat keltő, mint volt Kleopátra idejében. Hajuk fekete mint a trópusi éjszaka, arcuk ovális, benne hatalmas, mandulavágású szemekkel, amelyek úgy néznek az emberre, mint valami gyönyörű színes istennőszobrok.

Leírása, a látvány hatása vászonra került. Így festette meg a gyümölcs- árus asszonyt, a vízhordó nőt, a gyermekével sétáló anyát a libanoni parlament freskójában, melyet 1937—40. között fejezett be. Megfestette Helou köztársasági elnök feleségének portréját is. Különös, hogy a háttér városképét elvontabb festményein szerkezeti elemnek használta fel. Egy biztos, Rafael Győző a libanoni hétköznapok benyomásaival Csontváry látomásainak élő örökségét folytatta.

A libanoni parlament teljes díszítését 1936-ban fejezte be. A freskók mellett ornamenseket tervezett, az épület boltíveit díszítette arab minták és saját elgondolásai alapján — az ülésterem belső építészeti megoldása is Rafael Győző nevét dicséri. Különösen szép a bejrúti elnöki szalon faragott, lakkozott, aranyozott pannója, mely egy állatokkal, növényekkel dúsított természeti jelenetet stilizál. Ehhez hasonlóan kiemelkedő alkotás az a föníciai formai elemekre épülő kerámiaszökőkút, melyet a libanoni köztársasági elnök palotájába tervezett. Érdekes a Család-ról mintázott domborműve, szintén a bejrúti parlamentbe került, a gyermek méretében is kiemelt alakjával. Az ellipszis formájú kompozícióban két nő veszi körül figuráját.

Carrarai márványból faragta az alA művész önarcképe

kotó Emir Khamel Chebab palotájának bejáratát A két márvány dombormű közül az egyik a Családfő alakjai ábrázolja — férfit a vállára borított vadászzsákmánnyal, mellette a korsót cipelő anyát, aki gyermekét simogatja.

Egész kis életmű

Rafael Győző 1940-ig Bejrútban egy egész kis életművet kitevő munkásságot fejtett ki: sok képet festett, több szobrot és domborművet faragott, számtalan belső teret tervezett. 1938-ban önálló kiállítása nyílt Bejrútban, melyet 1965-ban követett újabb bemutatkozása a Phoenicia Galériában.

Michel Bonnet, Kandinszkij értékeivel veti egybe Rafael Győző teljesítményét, s fő eredményének azt tartja, hogy a kubizmust szintetizálja az elvontsággal. Annyi bizonyos, hogy Rafael Győző Kandinszkijhoz hasonlóan a tárgy és a jelenség for- mameghatározó szerepét valósította meg művészetében. André Bercoff azt emelte ki a művész erényei közül, hogy eredetiségét nem kezdte ki az a tény, hogy Braque és a Bauhaus eszményeit egyaránt felhasználta.

Két évvel később, 1965-ben ismét több hónapig tartózkodott Libanonban. Innen három levelet írt nőtestvérének, Rafael Vilmának. Az elsőben a következőt írja:

Bejrút gyönyörű. Előttem elképzelhetetlen változáson ment keresztül. Ma sokszorosan több a dúsgazdag ember, mint amikor először voltam itt. És ezek az emberek költségei nem sajnálva rendezik be otthonukat.

Második levele 1965. március 30-án kelt. Köztudott, hogy Czóbel Béla évtizedeken át Párizs—Szentendre között ingázott, ezt tervezte Rafael Győző Bejrút és Budapest között, mint ahogy ebből a levélből kiderült. Arról is beszámol, hogy több portrét festett, s komoly sikere van kiállításának.

A harmadik levél kelte 1965. áp- rilis_ 5. Ebben említ egy dr. Szegő nevű orvost, aki magyar létére Bejrútban él és önzetlenül segíti az ő tevékenységét. Mégis így panaszkodik:

Értékelése még várat magara

őszintén szólva mindazok után is, ahogy fogadtak, csalódtam Bejrútban. A 25 év alatt, ahogy gazdaságilag fejlődött, szellemileg anyira romlott ez a város ... Egy-egy estélyre ezreket költenek, de művészetre, kultúrára nem.

/ I // •• •• I ••

elő örököse

Részlet az Anya című reliefből

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Rafael Győző többé nem tért vissza Libanonba, művei azonban — sok képe, szobra, domborműve, a bejrúti parlament belső díszítése — ott maradtak. Művelődéstörténetünkre vár Rafael Győző libanoni alkotásainak hiteles értékelése.

LOSONCI MIKLÓS

Illyés GyulaÖrökös hála

A napfény, a tavasz, a nyár beleköltözött a búzába; öltözik át a munka már szabadságba, boldogulásba! Forognak a hű évszakok, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy emberiesül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánykereke a sorsnak.

Egy rezzenésnyi hála villant valahol bennem, valahányszor fölgyújthattam a villanyt, megindult velem a vonat, melegen ehettem az ételt, besuhant egy rég-rótt írásból fejembe egy hű gondolat:

folytathatom a születésem.

A költs kötetben még meg nem Jelent verse.

Berták László••

A jóslat kampóján

Illyés Gyulának

A jóslat kampóján szavak és lélek, akár egy darab combhús, amely addig marad, míg el nem hordják mint dagadt szatyrokban, könyv meg sör alatt, apránként, mint a madarak a harctéri halottakat, egy vagy kétszáz év elszalad, s nem jut belőle jó falat annak, ki a szelíd vadat kedveli otthon, abból ad gyerekének, hogy izmosabb legyen még magabiztosabb, aki úgy vesz el, mintha kap, és nem sír, és nem válogat, mert tudja, hogy itt ő a pap és ő a hívek, holmi vad népekhez nem épít hidat, rombolni jöttek, halni csak.

A jóslat kampóján igén és lélek, egy maroknyi nép hordja az óceán vizét tenyérben haza, ezer év hosszú pallóján, hol kötéltáncosokat nyelt el a mély, fizetett mindig, mindenért, és ráadásul annyi szép színt, friss vért, hitet, jó erényt adott a méltó életért, hogy lett, akár a többi nép, feketék közt nem feketébb, jóslat kampóján is fehér, s az egy vagy két évszázadért vacoghat vele mind, ki él, ha fölfogja, hogy szakadék szélén ki áll, miféle vég szédít és kit, mekkora rész akar azért is, élni még.

Száraz GyörgypgQ z ember kötődik. Tájakhoz,

B

ősökhöz, anyanyelvhez. Tárgyakhoz, emlékekhez, ha- i gyományokhoz. Ez a kötődés H “ át- meg átszövi érzelmi életünket, s meghatározza értelmi fejlődésünket is.

Csakhogy az ember szabadulni is akar. Gonosz és terhes emlékektől, elvásott és megkopott tárgyaktól, nyűgös hagyományoktól. Elszakadni az ősök követelőző árnyaitól, menekülni unt tájak szűk börtönéből.

Egyszerre érezzük a szülőföld vonzását‘és a távolságok nosztalgiáját. Ősök tusakodnak bennünk: röghöz kötött paraszti ősök, városvédő polgár ősök és valcoló mesterlegény ősök. S amint a megtartás és elszakadás kettőssége átszövi az ember egész lényét, úgy szövi egy-egy család föld alatt búvó, tekergő gyökérzetével azt a kicsiny és mégis tágas világot, amit a tájegységek nyelvén Közép-Kelet-Európának nevezünk. Ha megpróbálnánk nyomon követni bármely e tájon élő család történetét, a gyökérzet minden szálát végigbogozva, látnánk: valamennyien belaktuk ezt a földet. Üj meg új tájakon lejtőkön és kaptatókon át kanyarogna az ősök nyomát kutató emlékezet, életformaváltások, nyelvváltások jelzőkövei között.

Szeretnék egyszer végigmenni ezen az úton. Megkeresni az ősöket: magyarokat és kunokat, palócokat, székelyeket, németeket és szlávokat; a jobbágyokat és kézműveseket, csíki szabadokat, alföldi kurtanemeseket, érchegységi bányászokat és szepesi polgárokat. Azokat, akiknek immár se arcuk, se történetük, se emlékezetük nincsen. A mindörökre elveszetteket, kiknek teste ott porlad szerte a Duna-medencében, kálvinista kopjafák, pápista sírkeresztek, farágott-festett szláv fejfák alatt, elsüllyedt középkori temetőkben és ko- lerás tömegsírokban, a Kunságban, Zala dombjai között...

Két tájszólást beszélek anyanyelvi fokon: az 1-betűket elnyelő, hanghasonulásokkal teli, ózó kiskunsági dialektust és a palócoknak kettős mássalhangzókat kizáró, tárgyas igeformát és szlávos lágvításokat használó, csúnyácska, felsőgömöri változatát. S így oszlik meg a gyermekkorom is a két vidék között.

Az egyik: ahol a Kiskunság homokvidéke összeér a régi Sárközzel, a hajdani Solti-szék területén. Ősi táj ez, a Duna—Tisza közének a honfoglalás óta jogfolytonos települészónája, fejedelmek és vezérek neveit őrző: Solt, Tass, Szalic, Taksony, Kevi, Ordas, Fájsz ... Csanád- és Fehéregyháza pusztákon a romok a XII. század templomos helyeinek emlékét idézik. Keletre a hajdani kunszállások: Szabadszállás, Fülöp- szállás, északon. Lacháza, amely a hagyomány szerint Kun László nevét örökíti. A kopjafás temetőkben pedig keverednek az ősi magyar és kun családnevek: Bottlik, Kara, Ballagó, Kabók, Kurtán, Orr, Akócs, Bolyó, Dömök, Buzgó, Kurdi...

A másik táj: a felső Sajó mente, a Gömör-szepesi Érchegység vidéke. Honfoglaláskori magyar telepek az alsó szegélyén, középkori szász, fla- mand, sziléziai bányászok utódai a városokban. A dobsinai bulenerekről még azt is feltételezték, hogy az ókori kvádok maradékai. A felsőtáji szlovák falvak között pedig: XV. századi cseh huszita települések ... Hadak országútja volt mindenkor ez a vidék. Látta Giskra és Komorovszk kelyheseit, Mátyás zsoldosait, Básta Erdélynek tartó csőcselékét, Bocskai hajdúit, az öreg Rákóczi György székely kopjásait, Puchaim vérteseit, az egri pasa martalócait. Thököly rongyos hadnagyai a pápistákat fosztogatták. Doria marchesse spanyoljai a lutheránus prédikátorokat hajku- rászták ezen a tájon. Az oligarchák földje volt ez, s a velük viaskodó bányapolgároké. Széchy Máriáé, a Márssal társalkodó murányi Vénuszé és Bacsó Mátyásé, a rabló várkapitányé, ki Sziléziáig kalandozott, s végül egy juhász botja lett végzete a telgárti erdőben. És Bebek Ferencé, ki hol Ferdinánd, hol Szapolyai képét verette hamis pénzeire, aszerint, hogy éppen melyikük oldalán állt; s mivel pénzzé verette a rima- szombati katolikusok elrabolt harangját is, vezeklésképpen a krasz- nahorkai bástyáról a mélybe dobatta a rozsnyói lutheránus prédikátort. És az Andrássyaké volt ez a föld, a

Báthory elől menekült Gáspáré, ki a szentpáli csata után Krasznahorkát kapta fájdalomdíjul az elveszett erdélyi birtokokért, s aki elhozta magával a csíki havasok közül dédanyám őseit, szabacl székelyeket, ide a várhegy aljába.

D

unavecse, gyerekkor... Nyárfákkal szegett dűlőutak, per- metlétől kéklő szőlők, szity- tyós kiöntések ... Baromfi- udvarban tikácsoló tyúkok, cséplőgép távoli buffogása, az artézi kút kopott, síkos kövein zöldülő moha... A kis szoba nyári hűvössége, miután nagyanyám lyukas bögréből csinos nyolcasokkal rajzolta tele a tapasztott pádimentumot. Az ágy fölött nagyapám vásári katonaképe, a kivágott fő odaragasztva a nyújtott karddal vágtázó vörös-kék honvédhuszár nyakára. A mestergerendán biblia, zsoltároskönyv, a tükör mögé tűzve a Friss Üjság, benne Maczolai aznapi levele Lüké barátjához... Az almáriumban kövér üvegkotlós, abban tartja Szülike az aprópénzt; a rozoga kisszekrény tetején fehér kendőbe bugyolált malokeréknyi kenyér, mellette a földön nagy cserépbödön- ben sűrűre főzött szilvalekvár. Kint a virágágyban kókadt árvácskák, az ecetfa lombja szürke a csordakavarta portól, s a meszelt vályogfalak vakítóan verik vissza a nap sugarait... A vízimalmok eltűntek már a Duna hátáról, s esténként a holdfényes töltésen összekapaszkodva sétáló lányok csorduló szívvel énekelték: Orgonavirág, oly árva az én szívem... De megvoltak a tempós férfiak, kik vasárnaponként csizmás feketében, ál- lig felgombolt ingben, magas tetejű kunkalapban gyülekeztek a templom előtt, délután pedig Sabácot emlegették a kocsmaasztalnál, s a Potyo- rek-offenzívát, amikor a huszárlovak hátáról a nyeregtakaróval együtt foszlott le a pállott hús a négynapos mars után. S megvolt az öreg kovácsmester, ki betéve tudta Petőfi összes költeményeit, s a pitykegom- bos mellényt viselő legöregebbek, akiktől még ilyen nótákat tanulhattam: Adj, anya, csecsöt gyeröknek, ne fájjon hasa szögenynek. ízlik a jó bor mindönnek, nem csak az esküit embörnek... Nagyanyám rész-