Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
1982. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 11 Gáspár Sándor, S. Hegedűs László, Huszár István Dr. Cselőtei László, Kovács László, dr. Varga János, Győré Sándor, Dobos Ferencné, Matula Pál Együtt vagy szemben állva? Á vélemény munka közben alakul Paprikás a hangulat, feszült a légkör, ha immár ötödik éve ugyanazon az útszakaszon féllábszárig érő sarat kell dagasztani, s a „hivatal” a beadványokat válaszra sem méltatja. Ha akadozik a szemétgyűjtés, s oka ismeretlen, ha a szolgáltatás díjait a tanács elhamarkodottan rója ki, vagy a bolt csak épülget, de arra a kérdésre senki sem válaszol: mikorra is készül el? S nem más a helyzet akkor sem, ha a településfejlesztés lehetőségeiről a tanácsi testület, a tanácstagok, a falugyűlés, az ügyintézők nem — vagy csak részben tájékoztatnak. A félmegoldás, a félvállról vett kötelezettség a tanácsok ama funkciójának felrúgását jelenti: a települések népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szerveként dolgoznak. Mégpedig nagyfokú felelősséggel. A lakosság közérzetét meghatározó tényező, politikai kérdés: milyen a lakosság és a tanácsok kapcsolata? Ezt az egyetlen kérdést elemezve egy sor tényt kell számba- venni. Így a kapcsolatrendszer egyik áttételes elemét, a tanácsi testületek határozatait, állásfoglalásait olyan szempontból is: eleget tesznek-e az alapkövetelménynek: reális igényeken alapulnak, átgondoltak, helyesek, s nem nélkülözik-e a közérthetőséget, a helyes indoklást, a közreadást magyarán szólva a nyilvánosságot? Ezekre a kérdésekre nem érdektelen például a budai járásban keresni a választ. Ott, ahol 130 ezer fő az állandó lakosság, sajátos a településszerkezet, s egyike Pest megye legnépesebb, legsokszínűbb járásának. Kamata a lakosság segítsége Huszonkét településből tizenegy az agglomerációban van — itt él a lakosság háromnegyede, többsége ingázóként a fővárosban dolgozik. Így aztán a községek jelentősebb része az úgynevezett alvó települések szerepkörét tölti be. öt közös- és kilenc nagyközségi tanács dolgozik a 130 ezer emberért. Ott, ahol erős a városiasodó jelleg — ahogy a budai járási párt-végrehajtóbizotj;- ság is megállapította e témát elemző anyagában —, s csaknem 40 ezer üdülőtelek-tulajdonossal kell számolni. A „hétvégi lakosok” fogyasztóként éppúgy jelentkeznek, mint a hangulat formálóiként. S dominál az ipari jelleg — megyei szempontból is számottevő ipari üzemek vannak a járásban. Gyorsan fejlődnek a mezőgazdasági nagyüzemek, nem idegen tőlük az iparszerű termelés. E tények magukban hordozzák a városiasodé életfelfogást, a magasabb igény kialakulását. Mivel lehet megnyerni az embereket segítőtársnak a településfejlesztés egyáltalán nem kis feladataihoz? Helyes, közérthető határozatokkal, azok indoklásával, s nem utolsósorban közreadásával. Tehát ha tudják, mi, miért, hogyan történik. Ha nehezebb is így dqlgozni, de a lakossági tenniakarásban visszatérül. Ezt példázza a szakorvosi rendelő Pilisvörösvárott, az öregek napköziotthona Ürömben, az ABC-áruház Nagykovácsiban, a művelődési ház Perbálon. A kamat a lakosság segítsége, társadalmi munkája Mi tagadás, ellenpélda is akad. A rosszul előkészített feltiietes állásfoglalás társadalmi felzúdulást vált ki a közösségből. Akkor az érdektelenséggel, a tanács szavahihetőségének megkérdőjelezésével kell szembenézni. Az ilyen csorbát egyhamar nem lehet kiküszöbölni. Ez a tapasztalat a piliscsabai bölcsőde bővítéséhez vagy Páty kereskedelmi ellátásának javításához kapcsolódik. Összekötő kapocs a tanácstag A határozat Kiss Péternek vagy Nagy Pálnak az alvégen éppúgy személytelen, mint a felvégen. Sokkal jobban kötődnek tanácstagjukhoz, ahhoz az éiő, kézzelfogható kapcsolathoz, mely végső soron a testülethez, a tanácshoz vezet el. A maguk választotta, nélkülözhetetlen összekötő kapocs jelentősége felbecsülhetetlen. Ezernyi példa van rá hogy azt tartják jól dolgozó tanácstagnak, aki a körzetében minden apró dologra figyel, intézkedik, szervez; az időseket éppúgy felkeresi, mint ahogy a veszélyeztetett gyerekek sorsával törődik. Sajnos, aránylag nem kevesen vannak azok, akik beérik társadalmi munka vagy más, időszerű akciók szervezésével. Nem túl gyakran, módjával, esetenként. A tanácstag önmaga meghatározza, miként is vélekedjünk az államigazgatás hozzánk legközelebb álló szervezetéről, a tanácsról. S legalább ennyit nyom a latba az ügyintéző, akinek ajtaján* kopogtatunk. A budai járásban a tisztségviselők, az ügyintézők (tehát az apparátusban dolgozók) szakmai felkészültsége jó. Ha á statisztikát nézzük: több, mint 80 százalékuk szakképzettsége megfelel a követelményeknek, tehát a jogszabály előírásainak. Munkájukra jellemző; egyre kevesebb az elsőfokú határozatok elleni fellebbezések száma, s ezek döntő többségét másodfokon is megerősítik. A határozatok körültekintéssel, a differenciálás helyes alkalmazásával készülnek. Tehát itt nincs mit felrónunk. De lássuk a nagy buktatót, amikor nem a papírral, hanem az emberrel kenőinek , szembe. Közvetítő szerepet töltenek be Nincs mit szépíteni, a kultúrált ügyfélfogadással nem minden településen dicsekedhetnek a budai járásiak sem. S ez nem az ügyintézőn múlik! Helyszűke miatt olykor még hellyel sem igen kínálhatják meg a hozzájuk kopogtatót. Budajenön, Perbálon, Pátyon, így aztán a bizalmas beszélgetésre vagy meghallgatásra nem könnyű sort keríteni. Az adottságok meghatározó szerepkört töltenek be. Más kérdés, de szorosan az ügyintézés megítéléséhez tapad; a határidők betartása. Amióta rangsorolják az elintézni valókat — az egyszerűbbek gyorsan, az összetettebbek, a tanulmányozást igénylők többsége is határidőn belül elkészül. A települések közösségének hangulatát, a tanácsok lakossági kapcsolatát sokrétűen befolyásolják a községi fórumok. Létük korántsem öncélú — bennünket szolgálnak. A tanácstagi fogadóórák, az éves beszámolók, melyek tartalmasak, rendszeresek. A tanácstagok ma már — kevés kivételtől eltekintve — közvetítő szerepet is betöltenek a választók és a tanács között, s természetesen az eredményekről éppúgy számot adnak, mint a soron következő feladatokról, Segítségükkel sikerült elejét venni annak az oktalan rivalizálásnak is, mely korábban a közös tanácsú községek tényéből keletkezett. A falugyűlések szerepköre is megváltozott: ma nem az egyéni problémák fogalmazódnak meg, hanem a közérdekű bejelentések mellett a tenniakarás. Vállalkozás a köz javára, járdaépítéstől az útjavításig. Más ma már a hangvétel, a hangszerelés — a magunk javára, a köz hasznára alapelv fogalmazódik meg a korábbi tartozik-követel helyett. Partnerek az üzemek, szövetkezetek is A lakosság és a tanácsok tömegkapcsolata: e kapcsolatrendszer kiépítésében a községi pártszervek éppúgy, mint az alapszervezetek számottevő segítséget nyújtanak. S az összképből nem maradhat ki a Hazafias Népfront sem, Bizottságai, aktivistái a községek gyarapodását szolgáló, társadalmi munkaakciók szervezői, mozgósítói. Hogy hogyan dolgoznak? Az mindig meglátszik a községen, érzékelhető a közvéleményben is. De maradjunk a számoknál. Biatorbágyon majdnem kétezer forint az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Nagykovácsiban megközelítette a másfélezer forintot. A budai járásban több ezer méter járdát építettek. Gyarapodtak az időjárás szeszélyeitől függetlenül járható utak — ennek összértéke tavaly meghaladta a 71 millió forintot. S partnerek az üzemek, a termelőszövetkezetek is. A Sasad, a toki Egyetértés termelőszövetkezetek, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, az Ipari Szerelvény és Gépgyár, Mechanikai Művek. Nem túlzás azt állítani — a budai járás példája alapján — a települések népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei, a tanácsok kapcsolatrendszere a lakossággal ma már adott, S ha hibáznak is, de érzik, értik: e népképviseleti-önkormányzati rendszeren belül szolgálatot teljesítenek. S e szolgálat mérhetetlen felelősséget ró rájuk. VARGA EDIT (Háttal) dr. Fodor István. Turcsek Ferenc, Matula Pál (szemben) Kovács László, Pálinkás Istvánná, Divald Béláné SBBHHhBHHBhImhHMhhNHMNH Dr. Fodor István, Fetter Gyula Pálinkás Istvánná, dr. Varga János Pest megyei képviselők a Parlamentben
