Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK 'xfßxldp 7 Több lépcsőzetes cserét igényelnek Dunakeszin cselekednek is Telekkel, kedvezményekkel segítik a fiatalokat A VÁCI FÜTÉR presszójá­nak kedves pincérnője leple­zetlen örömmel újságolja isme- . rőseinek; végre biztos. Már csak néhány hét és beköltöz­hetnek a dunakeszi új lakásba. Kicsi ugyan, másfél szobás mindössze, de nekik éppen elég ■— lakni is, fizetni is. Az ismerős család néhány éve a megye egyik ipari vá­rosában épített kétszintes csa­ládi házat, KlSZ-lakásszövet- kezetben. Azt adja vissza az OTP-nek, hogy cserében a csa­ládfő munkahelyéhez közel, Dunakeszin, az új lakótelepen kaphasson kényelmesebb, na­gyobb otthont. Ki tudná számbavenni, há­nyán és milyen körülmények között várnak még arra, hogy kisebb vagy nagyobb lakáshoz juthassanak a Dunaparti lakó­telep első ütemében épülő há­zakban. A városi tanács igazgatási osztályán dr. Szathmáry Sza­bolcs osztályvezető és munka­társai a minap fejeztek be egy felmérést. Nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy kide­rítsék, mit tettek a várossá vá­lás óta eltelt öt esztendőben a fiatalok önálló otthonhoz jut­tatásáért. (Tavaly év végén OTP-öröklakásra 158, tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás­ra 104, tanácsi bérlakásra 51 fiatal család várt a városban.) A városi tanács tavaly sza­bályozta a lakáselosztás és -gazdálkodás mikéntjét. Ez a tanácsi rendelet kimondta: a névjegyzékre kerülő lakások harminc százalékát lehetőleg fiatal — 35 év a felső korha­tár — igénylőknek kell adni. A lakáskiutalási névjegyzék­re — amelyet a lakáseiosztó társadalmi bizottság tagjainak alapos, körültekintő környezet- tanulmányai alapján állítanak össze — esztendők óta a taná­csi rendeletben előírtnál ma­gasabb, hanplng, százalékot meghaladó arányban kerülnek fel fiatalok. A tanácsi felmérés természe­tesen nem lehet teljes, hiszen nem vehette számba, hogy a vállalatok, intézmények segít­ségével hány fiatal jutott, jut­hat saját otthonhoz. A Duna­parti lakótelep első ütemében épült, épülő lakások mintegy harminc-negyven százaléka ke­rült, kerül a tanácsi névjegy­zékre. (A többi lakás vevőit az OTP, a vállalatok és intzémé- nyek jelölik ki, illetve közér­dekű lakásigényeket szolgál- i nak.) * Dunakeszin is tudják, ahhoz, hogy a város ifjú házasai­nak, fiatal családjainak lakásgondjait fokozatosan megoldhassák, az otthonte­remtés egyéb formáit is támo­gatni kell. Ennek megfelelően fokozott figyelmet fordítanak az ifjúsági lakásépítő szövet­kezetekre, s ösztönzik a ma­gánerős építkési kedvet is. Mivel segíthetnek a leghaté­konyabban? Például az építési telkek tartós használatba adá­sával — kedvezményes felté­telek között. 1977 és 1980 kö­zött negyvennyolc építési tel­ket adtak át értékesítésre az OTP-nek, egy részét rendkívül előnyösen, 10Q forintos, a töb­bit 350 forintos négyszögölen­kénti áron. Az OTP pedig — az építési kölcsönökön kívül — kezdvezményes törlesztési fel­tételekkel is az otthonterem­tők segítségére sietett. Továb­bá, ha az építkező három esztendőn belül megkapja a lakhatási engedélyt, elengedik a 17 százalékos illetéket is. Ta­valy 24 egyedi családiház és három korszerű 'társasház épí­tésére alkalmas telket adott át a városi tanács a takarékpénz­tárnak értékesítésre. Dunakeszi távlati fejlesztési terve a vasútvonal, a Tábor út és a Hunyadi út által hatá­rolt városrészt jelöli meg az egyedi és a telepszerű több­szintes építkezések színhelyéül. A területet az OTP közműve- sítteti, majd annak elkészül­te után a tcfriács parcellázza. Ez a megoldás — a közmű­vesítés magas költségei miatt — emeli ugyan á használatba­vételi díjakat, ám ennek össze­gét a takarékpénztár beszámít­ja az elötakarékosság összegé­be. Mindinkább nő az igény a lépcsőzetes lakáscserék iránt. A kisebből nagyobbá, tanácsi­ból OTP-be, majd a lakótelepi­ből kertesbe költözés iránti vágy sok családot sarkall taka­rékoskodásra. Erre épít a du­nakeszi tanács is, amikor több száz egyedi és telepszerű csa­ládiház építésére biztosít terü­letet az elkövetkező években. ANNÄL IS INKÁBB szük­ség lesz erre, mivel az előjelek szerint a következő években sem bővülnek a tanács lehető­ségei. Az elmúlt öt esztendőben Dunakeszin 275 fiatal család jutott saját otthonhoz a váro­si tanácson keresztül. Bányász Hédi Tavasszal Era jé! keresztelünk A legnagyobb kora? lesz a Dunán Az irányítótoronyból ilyennek lát­szik a vaskolosszus Sóiyán áll a még neve sincs komphajó (jobb oldali kép) Navigare necesse est! Ha-, józni szükséges! — mondta több mint kétezer esztendővel ezelőtt Aemilianus Scipio ró- | A szárazdokkban fagerendák tartják a 150 tonna súlyt Csaknem kényszeríteni kellett a fiai­mat, hogy ne szakadjon meg a családi tradíció. Józsi az idősebbik először kő­faragóinasnak állt, másfél év múlva gondolta meg magát. Tamás meg szo­bafestő akart lenni, mert azt mondták a barátai, hogy ott többet lehet keresni. Végül ő is visszatért a családi mester­séghez. Kihaló szakma a könyvkötészet. A fiatalok olyan szakmát keresnek, ahol jobban megtalálják a számításukat. Kétségtelen, hogy keményen meg kell dolgozni a megélhetésért. Hiába számol­hatnánk hivatalosan hetvenforintos óra­bérrel, nem tehetjük, mert akkor egy könyv bekötése háromszáz forintba is belekerülne. KÜEiywkcifő diiiaszflca Mesterség vagy míívésiet? Az igazi Érden van Gerő Józseffel Budapesten, a Bartók Béla úti műhelyben beszélgetünk. Húsz éve ismerem ezt a házat. A kaput cég­táblák sokasága borítja, de soha nem figyeltem fel rá, hogy könyvkötő mű­hely is van az udvarban. Az asztalon kész és félig kész mun­kák: szakdolgozatok, doktori disszertá­ciók. Itt csak a kisebb, lakossági meg­rendeléseknek tesznek eleget. Az igazi, a komolyan fölszerelt műhely Érden van. ott dolgoznak a gyerekek. — Azt a lemezvágót az apám 1913- ban vette, használtan — kapja el pil­lantásomat, amely a régi masinán pi­hent meg. — Tizedmilliméter pontos­sággal lehet dolgozni vele. Akárcsak az­zal a perforáló géppel. Csöng a telefon, A diplomamunkáját akarja beköttetni valaki. A mester fél szóból is ért, talán az abszolvált fiata­loknál is jobban ismeri az egyetem kö­vetelményeit. A közeli Műszaki Egye­temen az évfolyamok egymásnak adják nevét, címét. Mérnökgenerációkat szol­gált az évek hosszú során. Ez azonban csak kis részét adja a Ge­rő család munkájának. Színes fényké­peket nézegetünk. Az Országos Széché­nyi Könyvtár és az Országos Levéltár régi könyvei, időmarta, tönkrement kö­tetei és ugyanazok felújítva. Igényes, szép munkák. Nehéz megvonni a határt: mesterség ez vagy művészet? 4 Az aranyozás a legkényesebb munka, szinte önálló ága a szakmának. Művészi adottság, érzék kell hozzá. — A kiseb­bik fiam az aranyozás mestere nálunk. Volt hozzá tehetsége, biztos a keze, ezt tanulta ki. Mi kötöttük át például Kos­suth Lajos munkáinak eredeti kiadását, a levéltárnak a Klösz-albumokat res­tauráltuk, vagy huszonöt kötetet. Gerő József a fővárosban született, dolgozott, mégis érdi őslakosnak tartja magát. Végigélte a település fejlődését és segítette is, ahogy tudta. Tizenöt éve tanácstag. adják az engedélyt. Saját bőrén érzi az óvodai helyzet feszítését is; tagja a fel­vételi bizottságnak. Ha igazságot aka­runk tenni, bizony alaposan meg kell rágni a döntést, újra és újra számba veszik a jelentkezők érveit, hogy való­ban a legjobban rászoruló gyerekek ke­rülhessenek be az óvodákba. Reménye az unokája Saját bőrén érzi — Amikor 1944. március 19-én a né­met fasiszták megszállták az országot, egy napra hazaszöktem a katonaságtól és kiköltöztettem a családot Érdre. Egy kis nyaralónk volt ott, még a harmin­cas években vettem, amikor parcelláz­ni kezdtek arrafelé. Azóta ott élünk. így hát saját tapasztalatom: az utolsó év­tizedben valóban ugrásszerűen fejlődött a település. Aztán a gondokat, bajokat sorolja. Elsőként a még mindig akadozó ellá­tást említi. Mint mondja, a környékü­kön valamikor hat szatócsüzlet volt, ahol petróleumtól a zokniig mindent lehetett kapni. Most a két bolt egyike is megszűnt. A tanácson azt mondják, szerezzenek vállalkozót, még aznap ki­Gerő mester akár letagadhatná 64 évét. Egyszer már elment nyugdíjba. Huszonegy hónapig bírta, aztán ismét kiváltotta az ipart. Jövőre lenne a hu­szonöt éves jubileuma, a családi mű­helynek pedig hetvenéves fennállása. De ő ezt már nem akarja megvárni. — Most már végleg nyugdíjba me­gyek. Majd segítek a gyerekeknek. Kér­tem, mentsenek föl tanácstagi megbízá­som alól. Nem a velejáró munka, nagy felelősség miatt, hanem mert egy fiatal. tanácstag könnyebben szót ért a maga­korabeliekkel. Márpedig Érd fiatal vá­ros. Természetesen, ha igényt tartanak rá, továbbra is segítek abban, amiben tudok. Nyugodt szívvel adom át,a helyet a fiataloknak, úgy érzem, megtettem ami tőlem tellett. A szálak nem szakadnak el. Megma­rad a kapcsolat a szakmával és a köz­életi munkával egyaránt. S talán to­vább él a könyvkötő dinasztia is az uno­kával. — Igen. ebben nagyon bízom. A fiam kislánya, aki most megy első osztályba, szinte a műhelyben nő fel, minden na­gyon érdekli. Talán ez nemcsak gyer­mekkori kíváncsiság marad, hanem idő­vel komoly elhivatottsággá érlelődik. M. Nagy Péter mai hadvezér. A tengeri ke­reskedelem és a hadiszállítás fontosságra utal ez az idősze­rűségéből máig sem vesztett mondás. Hajózni azonban nem­csak az óceánokon, hanem a Dunán is muszáj, különösen akkor, ha másképpen nem tu­dunk átkelni az egyik part­ról a másikra. A Szentendrei-sziget és Vác között pedig nincs híd, így több száz éve már, hogy kom­pok szállítják át a járműve­ket, az embereket. S ráadásul évről évre többet. Ezért kel­lett „bevetni” már vagy tíz esztendeje az akkor oly nagy­nak tűnő Toldi Miklós önjáró komphajót Ám sokszor már ez is kicsinek bizonyul, ezért a Pest megyei Kishajózási Vál­lalat egy új 150 tonnás komp­hajót rendelt a balatonfüredi hajógyárban. Lenn a vízparton, pár lépés­re a Balaton hullámaitól a só­lyán, hélingen áll már a bárka­óriás. Hélingen, azaz hatalmas gerendákon. Itt fektették le a monstrum gerincét, a hegesz­tők, a hajókovácsok itt pasz- szították hozzá a tonnányi vas­lemezeket, építették fel az irá­nyítótorony. Farkas László főkonstruktőr, a tervezőgárda vezetője sze­rint ennél nagyobb, korsze­rűbb komphajó sehol nincs még a Dunán. Négy, egyenként 110 kilowattos motor hajtja, 11 és fél méter széles, 55 méter hosszú. Egyszerre 36 személy- kocsit vagy 24 teherautót ké­pes hátára venni. Aki a karcsú testű, áram­vonalas, fehérre pingált hajók­hoz szokott, talán most nem találná szépnek ezt a rozsda­marta acélkolosszust. Persze minden hajó akkor szép iga­zán, amikor felöltöztetik. A szakember szeme azonban így is gyönyörködik benne, hi­szen a tervező, az építésvezető, a vasasbrigád már most olyan­nak látja, amilyen majd lesz. Május 3-án kezdődött a mun­ka, azóta egyre nő a hajótest. Most éppen azt próbálják: jól zárnak-e a varratok, nem ta- lál-e utat magának valahol a víz. Ha mindent rendben lé­vőnek találnak, beszerelik az irányító szerkezetet, meg a négy hatalmas Rába-motort. Akkor kezdi el igazi életét a komphajó; vízre bocsátják. Ad­dig ezernyi szerelvény, műszer, vezeték kerül a helyére, több mázsa festék takarja el a mai acélszínt és a rozsdát. A név­adó ünnepség, s a próbaút va­lamikor januárban lesz. S ahogy az már szokás, pezsgős keresztelő. Tavasszal, amikor elegendő vizet kap a Sió, leúszik a Du­nához a váci komp, majd on­nan fel végleges állomáshelyé­re. Jövő nyáron, már a Duna­kanyarban találkozunk ezzel a ma még neve sincs hajóval. Szöveg: Csulák András Fotó: Halmágyi András Az Irányítótorony és felzó fedélzet

Next

/
Thumbnails
Contents