Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

Egymásra utáltán, vállvetve dolgoztak Együttműködő tsz-ek a sikerért lőszövetkezetnek. Az ilyen jel­legű kölcsönösen előnyös kap­csolatok nélkül sokszor meg­oldhatatlan gondjaink lettek volna. A gombaiak véleményét tá­masztják alá más szövetkezeti vezetők is. A legtöbbjüknek az az álláspontja, hogy szüksé­ges az állandó és folyamatos együttműködés. Bódizs Antal, a ceglédi Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz elnöke például el­mondta: a gazdaság anyagbe­szerzőinek, műszaki szakem­bereinek rendszeres a munka- kapcsolata a környező nagy­üzemekkel, s ennek mindenki hasznát látja. Több helyről A hernádi Március 15. Tsz- nek is jól jött a segítség. Rác­kevéról és Örkényből kértek kombájnokat az aratás mielőb­bi befejezéséhez, csakúgy, mint a dabasiak, akik több helyről is kaptak támogatást. — Már a betakarítás kezde­tekor, július 8-án 12 saját gé­pünk mellett hat csehszlovák kombájn is elindult — kaptuk a tájékoztatást Kral Bélától, az alaptevékenységi főmérnöktől. — Eleinte a kedvező időjárás hatására jó ütemben haladt a munka, később azonban esett az eső, s közben északi szom­szédainknál is megérett a ga­bona. így két hét múlva a ven­dégségbe érkezett gépek haza­mentek, néhány nap múlva pedig a mi kombájnjaink kö­zül hat követte őket. Ez nem okozott különösebb nehézséget, mert gyakran kellett leállnunk a sár miatt, most pedig, a mun­ka finiséhez a környező gaz­daságoktól jött segítség. Az el­múlt hét végén a Monori Álla­mi Gazdaságból hat, a duna­varsányi Petőfi Tsz-ből öt, a gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezetből pedig három „köl- csöngép” dolgozott földjeinken. Szerelők ügyeletben Könnyebbséget jelentett a nagyüzemeknek az is, hogy az aratás ideje alatt a főbb alkat­részellátók ügyeletet tartottak. Az AGROKER-nél például ■ mint azt Holop Györgyné al- katrészosztály-vezető elmond­ta —- minden nap reggel 7-től este 7-ig várták az ügyfeleket, sőt szombaton és vasárnap is nyitva tartottak. A szovjet kombájnokkal nem volt gond, a külföldi partnerek elegendő tartalékot szállítottak. Nem úgy az NDK-beliek, akik a megrendelések ellenére némi­leg később indították útnak a kért szerkezeti elemeket. Je­lenleg a legnagyobb gondot az okozza, hogy az NDK-gyártmá- nyú bálázógépekhez nem lehet kapni kötözőfejet, s emiatt több gazdaságban késik a szal­ma betalcarítása. A jövőben az lenne a jó. ha a termelőszövet­kezetek előre jeleznék, hogy hozzávetőlegesen milyen al­katrészekre lesz szükségük az esztendő folyamán. Az idén ed­dig egyébként több mint 525 millió forintos forgalmat bo­nyolítottak le, ebből csaknem 2 milliónyit az aratási ügyeletek alatt. Hasonló helyzetről számolt be Mlinarics József, a Gödöllői Borsó- és Búzatermesztési Rendszer igazgatója. Az ügye­letek alatt eddig negyvenszer szálltak ki szerelőik a külön­böző javításokhoz. A taggazda­ságok együttműködését nagy­ban segítette a megyei opera­tív értekezletek megtartása. Furucz Zoltán Félmillió kilométert futottak Motorkocsik főjavítása Az alföldi vulkán Lángoszlop a síkság felett A szerelőnek láthatóan sem­mi kedve nem volt, hogy a tű­ző napon a kombájnt javítsa: a felforrósodott alkatrészek égették a kezét, s míg a hibát kereste, abban sem lehetett biztos, hogy a végén újra elin­dulhat a gép. Igaz, a legfonto­sabb tartozékokból volt ele­gendő a műhelykocsiban, de ki tudja, lehetséges, hogy most valami olyan szerkezet ment tönkre, amelyhez nincs után­pótlás. Néhány perces keresgélés után hamar felfedezte a hi­bát, s megnyugodva felsóhaj­tott. Az elnök a tábla szálén áll­va még dünnyögött valamit, megtörölte izzadt homlokát. — Még szerencse, hogy ez a mezőgazdaság olyan, mint a laprugó. Az ágazatok és más szervezeti egységek úgy kap­csolódnak egymáshoz, hogy a szerkezet szinte mindent ki­bír. Még a rossz szervezéseket, a hiányos alkatrészellátást is. E rugalmasság nélkül már rég tönkrement volna az ország. Valóban? Hát tényleg min­dent elbír a szerkezet? A szán­dékosan rátett, vagy a forgó alkatrészek tehetetlenségének hatására rákényszerített terhek nem Toppantják össze negyed- százados vívmányunkat, a szo­cialista mezőgazdaságot? E kérdéseket megválaszolni hosszabb elemző munkát igé­nyelne. Mi most — mintegy szeletet vágva a nagy egészből — a betakarítást választottuk. Megpróbáltuk kideríteni, ho­gyan, miként lehetséges, hogy a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban szinte maradéktalanul teljesül­tek az előzetesen elkészített tervek, s e hatalmas, embert, gépet próbáló kampányból vé­gül is győztesen kerültek ki résztvevők. Tunyogi András, a megyei tanács főmunkatársa jól isme­ri a helyzetet. — A válasz egyszerű, vagy legalábbis annak tűnik — mondja. — Mindennek a titka az együttműködés, amely az idén sokkal tartalmasabb volt, mint eleddig bármikor. A nagyüzemek gépekkel, szállí­tójárművekkel, szárítóberende­zésekkel segítették egymást. Hogy néhány példát említsek. A ráckeveieknek a lóréviek és a dömsödiek nyújtottak pótol­hatatlan támogatást. Az alagi tangazdasággal a gödi téesz kötött bérszárítási szerződést, s hasonló együttműködésről kaptunk tájékoztatást Kiskun- lacházáról és Ceglédről is. A dunavarsányi Petőfi Tsz még a szalmabetakarításban is se­gítette a környékbeli nagyüze­meket. S mindezt nem pénzért, vagy fogalmazzunk úgy, nem elsősorban a pénzért tették egyik helyen sem. Ezt azért mondom, mert van a szakem­berek körében is olyan nézet, hogy akik vállalkoznak, első­sorban a nyereség miatt teszik. Aki kért, tapatt Elmarasztaló véleménnyel nem találkoztunk, dicsérő szó­val annál inkább. Sziszik Ká­roly, a gombai Fáy András Termelőszövetkezet elnöke is elismeréssel említette a szom­szédok együttműködési készsé­gét: — Ebben az évben mintegy 1 ezer 125 hektár búza és 250 hektár mustár betakarításáról kellett gondoskodnunk. Az ara­tásban és az ehhez kapcsolódó munkálatokban összesen szá­zan vettek részt. Kombájnjaink felkészítése megfelelő volt, a folyamatos karbantartásról pe­dig szerelőink gondoskodtak. Ennek ellenére nem mondha­tom azt, hogy zavartalan volt a kalászosok vágása: NDK- gyártmányú teherkocsijaink és bálázógépeink gyakran álltak volna alkatrészhiány miatt. Volna — ha nem segítenek ne­künk. Így például kitűnő volt az együttműködésünk a Mono- ri Állami Gazdasággal és a Kossuth Termelőszövetkezettel, illetve a Mezőgép Vállalattal és a vecsési Ferihegy Tsz-szel. De mi is segítettünk másokon: nálunk nélkülözhető kombáin- alkatrészeket adtunk át a Mo- nori Állami Gazdaságnak, a tápiósülyi Tápióvölgye Tsz-nek és a pilisi Aranykalász Terme­Augusztusban megkezdték a millenniumi földalatti vasút motorkocsijainak általános fő­javítását. A kocsik többsége az 1973-as pályáraállítás óta 600 ezer kilométert futott. A Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÁVAG készítette jár­művek a csaknem tízéves for­galmi tapasztalatok szerint je­lesre vizsgáztak, az eddig el­végzett időközi ellenőrzések is arról tanúskodnak, hogy jól sikerült konstrukciók. Az általános főjavításkor — Számszerű kimutatás öt év­vel ezelőtt nem született ar­ról, hogy a dolgozók ügyes-ba­jos dolgaik intézésével mennyi időt töltöttek távol munkahe­lyüktől. Mert az ügyintézés ál­talában munkaidőben történik. Nem véletlen tehát, hogy 1976. óta, amióta megszervezték a jogsegélyszolgálatokat számsze­rűen is csökkent azoknak az óráknak a száma, ami a mun­kaidő rovására megy. Pest megyében 1976—77-ben 95 munkahelyen szervezték meg ezt az újszerű szolgálta­tást, melyet 91 ezer 200 dolgo­zó vehetett igénybe. E szolgál­tatások rendkívül gyorsan nép­szerűvé váltak. Létrejöttük elősegítette, hogy nem kellett feleslegesen és egészen apró ügyekben is a hivatalok ajta­ján kopogtatni. De nemcsak ez volt a lényeges előny, hanem az is, hogy a jogsegélyszolgá­latok működésével a dolgozók egyre több felvilágosítást kap­tak az addig ismeretlen jogi kérdésekről is. A megye területén is mű­ködő politikailag jelentős vál­lalkozás is bebizonyította lét- jogosultságát, mivel a felsőbb fórumokra 1976. óta a jogse­gélyszolgálatok működésével- kapcsolatban semmilyen pa­nasz nem érkezett. Ezért az­után teljesen logikus, hogy e szolgáltatások ügyfélforgalma évről-évre növekedett. Tavaly például a 95 szolgálat 7 ezer 326 esetben nyújtott segítséget. Ez annyit jelent, hogy min­den tizenkettedik dolgozó for­dult sérelmes ügyével a szol­gálathoz. előre kidolgozott ütemtervnek megfelelően — mind a 21 sze­relvényt a utolsó csavarig szétszerelik és szinte új kocsit varázsolnak a tízéves jármű­vekből. A munkálatok évekig tartanak, de az általános főja­vítást úgy oldják meg, hogy az utazóközönség csak a megszé­pült kocsik láttán szerezzen tudomást a nagy munkáról. Miként az eddigiek során, a főjavításkor is 17 szerelvény közlekedik egy időben a Vö­rösmarty tértől a Mexikói útig Az is e tevékenység saját­ja, hogy az eredeti elképzelé­sek valamelyest módosultak — ugyanis a munkaügyi problé­mák megoldásában a közremű­ködés az ügyek számának alig egy ötödére korlátozódik. Ez önmagában nem lenne rossz arány, ha ezzel összhangban a munkaügyi döntőbizottságok és a munkaügyi bíróság előtt lévő jogviták is csökkentek volna. Ezek száma azonban nem kevesebb. A döntőbizott­ságok elé évente több, mint hétezer panasz érkezik, és az ügyek felében a dolgozónak igaza van. S többnyire mégis magára marad, és a jogsegély- szolgálat képviselete e körben szinte jelentéktelen. Ennél va­lamivel rosszabb a helyzet a Munkaügyi Bíróságon. A ta­valyi adatok szerint 1980. jú­lius 1-től 1982. március 31-ig a jogerősen befejezett 1932 ügyben mindössze 27 esetben adott képviseletet a jogsegély- szolgálat. Ez tehát az ügyek számának 1,4 százaléka. Ért­hetetlenül kevés. Polgárjogi ügyekben más a helyzet. A vizsgált 22 jogse­gélyszolgálatnál megállapítha­tó volt, hogy polgári és csa­ládjogi ügyekben 259 esetben adtak jogi képviselőket. Azt is megállapították a vizsgálat so­rán, hogy több olyan ügyben képviselték a dolgozót, ame­lyekben nem kellett volna fel­(Tudósítónktól) A dübörgő, szeszélyesen tán­coló lángoszlopokhoz csak a mély és ragadós alföldi sáron keresztül juthatnék el. A szombat-vasárnapi esőzések alaposan feláztatták az utakat Szeghalom és Füzesgyarmat térségében, ahol a zsanai gáz­kitörés után most egy újabb küzdelem kezdődik a fékevesz­tett, tomboló elemmel. Mint azt a hírközlő szervek már ismertették, szombaton rétegmegnyitás után a kútnál túlfolyás keletkezett. A fúró­brigád mindent megtett azért, hogy minél több csövet épít­sen be a kútba, de ez csak 260 méter mélységig volt lehetsé­ges, mert a gáz nyomása any- nyira felerősödött, hogy a ku­tat már nem tudták biztonság­ba helyezni. Vasárnap 15 óra 40 perckor kigyulladt a gáz, ezután négy perccel összeomlott a fúróto­rony. Akik körülötte voltak, még időben elfuthattak a hely­színről, senkit sem ért baleset. A rebellis szellem Százméternyit haladok csak, kerülgetve a mély, pocsolyás* keréknyomokat, s aztán visz- szafordulok. Szerencsére meg­pillantom az Olajkutató Válla­lat egyik gépkocsiját, s Mety- kó János gépkocsivezető ma­ga mellé invitál a vezetőfül­kébe. Róla, és társairól írhat­nám azt, amit ilyen helyzet­ben szokás, hogy az arcuk bo­rostás és fáradtnak 'tűnik, de hát ez nem csoda. Metykó Já­nost Orosházáról, a központból vezényelték ide, s mint mond­ja, tegnap annyi volt a for­dulója, hogy a kuplung már égette a talpát. Ma, azaz hét­főn nyugodtabb a helyzet. Először most is eleget tesz két kollégája kívánságának, akik a füzesgyarmati bisztróban kávét akarnak inni. Aztán in­dulunk a helyszínre. Egyébként mérhetetlen mennyiségben szállítják a szódavizet, ők a beszerzők. A kocsivezető 20 éve dolgo­zik a vállalatnál, tapasztalt, sokat látott ember, míg két társa még fiatal, fél éve is alig van, hogy mint helybeli lakosok munkát kértek. Szá­mukra az majdnem a szó való­di értelmében vett tűzkereszt­ség, amilyenre feltehetőleg nem számítottak. A Sárrét vi­dékén élők hiedelemvilágában ugyan sokáig ismert volt a kéken világító lidércfény, amiről a mai utódok tudják már, hogy nem lehetett más, mint a régi nádasok vizei fö­tétlenül a bíróság előtti fel­lépés. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, amely a jog­segélyszolgálatok tevékenysé­gét elemezte, joggal veti fel a szakszervezeti bizottságok fokozottabb felelősségét is. Ugyanis minden esetben a szakszervezeti bizottság joga eldönteni, hogy a dolgozó mi­lyen esetben veheti igénybe a jogsegélyszolgálat segítségét. Felmerülhet az a kérdés is, hogy milyen segítséget kaptak (anyagi, erkölcsi) azok, akik­nek tanácsa sokszor per­döntő lehetett. A megyé­ben megközelítőleg közel 8 és fél millió forint került kifize­tésre a jogsegélyszolgálat dol­gozóinak. Igaz az is, hogy mel­lettük működő bizottságok tár­sadalmi munkában vállalták a feladatokat. Nem kétséges, hogy amikor életre hívták e szolgáltatást, elsőrendű feladatául a munka­ügyi panaszok, sérelmek, va­lamint az államigazgatás terü­letén levő ügyekben kívántak a dolgozóknak segítséget nyúj­tani. Ezt a munkát kell erősí­teni ma is, emellett erősíteni kell még egy igen fontos fel­adatot: tájékoztatni, felvilágo­sítani és tanácsot adni. Ugyan­akkor első helyen kell szere­pelnie a munkaviszonyt érintő ügyekben nyújtott jogi képvi­seletnek. Sz. M. lőtt emelkedő földkutaknak a nap melegétől fölizzott, pa­rázsló talaja, s annak éjszaka messze világító fénye. Ez a mostani lángoszlop azonban jóval magasabb, a 25—30 mé­tert is eléri, s dübörögve tör elő a mélyből szeszélyes tán­cot járva a síkság fölött. Tűzkőidben Éjszaka narancsszínűvé vált az ég Füzesgyarmat felett, s úgy tűnik, mintha a keleti ég­bolton bukott volna le a nap. A félelmetesen szép látvány­nak sok nézője akadt, de min­denki nyugodt volt. Ha nem is ilyen mértékben ugyanis, de megszokták már az itt lakók, hogy közel másfél éve, hol az egyik, hol a másik határrész­ben lobban fel a fáklya, az emelkedő fúrótornyok közelé­ben. Püspökladány és Szeg­halom között, főként a Hajdú- Bihar megyei Biharnagyba- jomban 1947—48 táján kutat­tak először olaj után, s most ettől a településtől délre 12— 14 kilométerre kecsegtetnek jó eredményekkel a kutatások. Ellentmondásosan különös tájkép látványa tárul elénk a gépkocsiból. Az utakon a kar­hatalom emberei vigyáznak, nehogy az erre vetődő kíván­csiskodóknak bajuk essen. A tarlón gólya sétál méltóság- teljesen, mintha semmi sem történt volna. Előttünk, ahol az alkalmi táborban megáll a gépkocsi, széles napraforgó­tábla sárga virágai pompáz­nak. A tábla közepén nyíl­egyenes földút vezet az alföl­di vulkán irányába, ahol pár nappal ezelőtt még az acélto­rony állt. Az úton néhol fe­hér sisakos emberek tűnnek fel, de mozgó emberalakokat látni a tábla túlsó szélén is, ahol már a forró és veszélyes zóna kezdődik. A füves térsé­gen felállított alumínium kunyhó előtt viszonylag nyu­galmas a kép. Békésen sza- lonnázgató emberek ülnek a földön, de aki nem eszik, az a tűz felé néz, s felvételre ké­szül a vállalat műszaki fotósa is. Az arcokról felelősségteljes komolyság sugárzik. Távol, a háttérben minden eshetőségre készen várakozik egy mentő­autó. önkéntes mentők Hegy Ferenc fúrómérnök, az alföldi kitöréselhárító szerve­zet vezetője azt mondja, hogy a közeli napokban semmi kü­lönös nem történik, s az ő gyakorlatuk szerint nem is az, amit mi az igazi küzdelem kezdetének is tarthatunk. Hétfőn ugyanis megkezdték az oltáshoz szükséges vízszükség­let és a vízbázisok felmérését, s ezt valószínűleg a környező csatornarendszerből és a helyszíntől 6 kilométerre lévő toöol nyerik majd. — Előreláthatólag mennyi időre lesz szükségük az ol­táshoz ? — Könnyebbet kérdezzen, akár kettőt is — ajánlja a ta­pasztalt szakember, aki köZ- oen Újvári Bélának, a helyi munkaiatok irányítójának, a mentő csoport helyettes veze­tőjének is bemutat, mert ő mondhat többet a részletek­ről. Előtte persze gondos ta­pintattal hívja fel a figyelme­met, hogy hangosan kérdezzek, mert a kollégának bizony egy kicsit megviselték a hallóide­geit a pályán eltöltött évek gázkitörései. Ezekből ugyanis 30 év alatt összesen 30-nal volt ott, nem meglepő tehát az a precízkég, ahogyan elmagya­rázza: — Ma a roncsokat távo­lijuk el. Öttagú csoportokban dolgoznak az emberek, órán­ként váltva egymást. Ez a munka az oltás előfeltétele. Szigorú biztonsági intézkedé­sek mellett 30 méterre közelí­tik meg a tüzed, de, ha víz­sugarat bocsátanak rájuk, ak­kor 10 méternyi közelségbe is odaférkőzhetnek. Ekén a tá­volságon belül egy traktorra szerelt manipulátor végzi a munkát, a gép nyúl be a tűz­be, embernek baja nem eshet. Nem esett baja Margittá Lászlónak sem, aki Szegeden diszpécser, s épp a szabad szombatján riasztották, mint a mentőszervezet tagját. Hétfőn telefonált haza Tótkomlósra, hogy egyelőre ne várják. Ott volt a toronynál, amikor a gáz kigyulladt, s bár futni kellett, azt mondja; még sem pusz­tán szerencse dolga az, hogy senkinek sem esett baja, szá­mítottak már a kitörésre. — ön szerint mikorra sike­rül eloltani a tüzet? A tömzsi alkatú ötvenegy- néhány éves ember megfontol­ja amit mond, s ebben sok, sok megtörtént eset tapaszta­latai ötvöződnek. — Egy hét kevés lesz. Margittá László sokat tud. 1962-ben Pusztaföldváron érte meg az első kitörést, de volt már segíteni Csehszlovákiá­ban és Bulgáriában is. Vete­rán. Szerinte a kollégák is lelkesek, s olyan még nem volt, hogy a földnek ect a hasznos, de olykor fékevesztő szellemét ne terelték volna vissza az ember által szabá­lyozott csatornákba. — A mentőszervezet tagjai önkéntesek? — Igen. — És milyen indítékok ve­zérlik őket? — Hát, jó érzés az, ha el tudjuk oltani. A rebellis tűzoszlop dübö­rögve járja félelmetes táncát a sárréti mezők fellett. Hama­rosan hozzálátnak,az oltáshoz. Kovács T. István Számítógép a kórházakban A betegek leletei fontos adatokkal támasztják alá a gyó­gyító munkát. A laboratóriumok iránti igények növekedése ná­lunk is mindinkább sürgetővé tette a kornak megfelelő színvo­nal térhódítását a munka gépesítését. A Híradástechnikai Szö­vetkezet foglalkozik a kórházi laboratóriumok automatizált rendszerének fejlesztésével. A szövetkezet mikroszámítógépei automatikus adatfelvételt, mérést, tárolást és leletkészííést „tudnak”, jelentősen megkönnyítik s gyorsítják a kórházak sze­mélyzetének munkáját, és fokozzák a vizsgálatok megbízha­tóságát. Ingyenes tanácsadás Minden tizenkettedik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents