Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-06 / 156. szám
4. 1982. JŰLIUS 8., KEDD SZENTENDREI NYÁR Sikeres a gyermekek szakköre Galga-expedíció házban Haranghy Agnes, a múzeum restaurátora szövést mutatott be. A 111 éves szövőgép ma már inkább emlékeztetőül szolgál, nehéz rajta dolgozni, s sormintái sem egészen pontosak. » Hátul, a templom mögötti $ tisztáson gyerekcsapat vette 5 körül Czakó Margit iparmű- i vészt, aki szőni tanította a tl- v zcnévcscket. Hol a kezüket fogta, hol a fonalat igazította, s pompásan győzte energiával, türelemmel és magyarázattal az ostromot. Kifelé jövet a diófánál is megálltunk. Egy anyuka krokodilt készített szalvétából a fiának, s egy apuka madzagszövésből vizsgázott jelesre a lánya előtt. Egészen addig, amíg a szél föl nem támadt, s az eső el nem kezdett esni. Ám amikor kitört az égi háború — melyről az 1—3. oldalon szólunk — a beszélgetőket nem a hirtelen támadt zápor kötötte le, hanem amit láttak. Gyerekek és felnőttek beszéltek az az élményeikről. Eltelt egy nap és észre sem vették: ismét gazdagabbak lettek... // ' Ősi szakmák mai mesterei MunkakAstolA a kovácsmflhclyben Amikor három esztendeje Tüskés Tibor közreadta gyermekeknek szánt Testvérmúzsák című könyvét, aligha sejtette, hogy két évvel később Szentendrén tábort neveznek el a művészet istennőiről. Fiának és lányának ajánlott — szívet melengető, akaratot edző — munkájában a szerző azt bizonyította, hogy a múzsák — minden látszat ellenére — nem holmi veszekedő ellenfelek, vetélytársak, hanem jó testvérek: támogatják egymást, segítenek egymásnak alapvető művészeti feladatuk megoldásában, egyszóval: tár- sulékonyák. Euterpé, a zene örömet nyújtó istennője így találkozott tehát Szentendrén Kallio- péval, a költészet szép szavú múzsájával, hogy aztán közösen megirigyeljék Thaleia, a vígjáték viruló istenasszonyának jókedvét, s tizenhárom napig úgy serkentsék gyakorlásra, alkotásra, nemkülönben közös gondolkodásra a tizenéveseket, hogy azok fölfedezzék a múzsák mai testvériségét. Egy-testvérek vagytok, bármely I szerszámot fog kezetek — írta Goethe a Művészénekben, s a táborlakók szó szerint vették a költői gondolatot. Bár mindannyian muzsikusok voltak, kezük közül korongozott korsók, edények, kerámiák, akvarellek, pasztellképek kerültek ki. Akadt, aki érmet vagy reliefet mintázott, más a költészet kanyargós útján tette meg az első lépéseket, de közben szüntelenül gyakoroltak: muzsikáltak. A Felszabadulás lakótelepi iskolából nemcsak reggel, hanem esténként is muzsika szűrődött ki. Ki-ki tetszése szerint alkothatott, s mint akik ismerkedni is jönnek, bejárták Szentendre zugait; művéEgy helyben és mégis mozog: 16 a tiprAmalomban 8 Verőfény köszöntötte vasár- 8 nap délelőtt a szentendrei Sza- ^ badtéri Néprajzi Múzeum lá- fogatúit. A tiszta Időben mesz- S szire hallatszott az üllőn tán- 8 coló kalapács hangja. Kovács S László a mesteremberek nyu- 8 galmával hívogatta munkakós- § tolóra a szilsárkány! kovácsit műhely vendégeit. A tavaly ősszel átadott kisalföldi tájegység sok újdonságot és látnivalót kínált. Kovács László műhelyével büszkélkedett, s nem győzte bemutatni a szájukat tátó gyermekeknek és felnőtteknek mesterfogását, a tűzből hegesztést. — Ősi módszer ez — magyarázta —, csak arra kell vigyázni, hogy salak ne kerüljön az illesztés közé. Míg dolgozott, gyerekek emelgették a fújtató karját, hogy jobban izzón a parázs, tüzesebb legyen a megmunkálandó anyag. A kovácsmester elemében volt, s a magas és mély hangok szimfóniájában lyukasztást, hasítást is bemutatott. A hegesztéssel készült szénahúzó horog közben elveszítette eredeti rendeltetését, mert ' míg egy vödör vízben hűtötte, többen megjegyezték: — jó lesz kabáttartónak. Aki körülnézett, az persze mást is láthatott. A mester kezéből szerencsepatkót, térrácsot, gyertyatartót, lámpát, nyársakat, tűzikutyát. Mindegyikben volt egy kis népi íz, meg egy csöppnyi iparművészet, s éppen ezért szívesen mustrálgatták az érdeklődők. V Száz méterrel odébb Gáspár S Gyuláné lángossíitéshcz készü- 8 lődött a süttöri lakóház tömi- 8 cán. A mászókéménycs ke- 8 mencébe Gáspár Mihály fűtött S be, i kint az udvaron embe- S rek sokasága figyelte az elő- § készületeket. A feldebrői szár- 8 mazásii asszony gyermekkorá- § ban tanulta ki a kenyérsütés S fortélyát, s most húsz kiló 8 lisztből, kovász és sós víz se- S gítségével készítette el a tész- 8 tát. — Meddig kell dagasztani? — kérdezték a tizenéves lányok, csöppet sem irigykedve a nehéz dögönyözés láttán. — Amíg meg nem izzad az ember! — nyelvelt vissza Gás- párné, de mivel valamennyien észrevették, hogy csorog róla a víz, rögtön folytatta: — addig, amíg a tészta nem ragad a kéz alá. Ennyiben maradtunk. A lán- gos elkészültét már nem vártuk meg, mert a tésztának fél órát kellett ezt követően dagadnia, s csak ezután kezdték szaggatni a lapátra kerülőt. Ennél a szomszédban lényegesen izgalmasabb dolgok történtek. S Az Óbuda Tsz gumlfutózöja, S Zilahy László állította fel a lo- ^ vát a mosonszcntmiklósl tipró- í malom ferde tengelyének palló- * iára. — Ni-ni, egyhelyben áll és mégis mozog — szellemesked- tek az apák, s hozzátették nagykomolyan: ez tényleg egylóerős malom. Nem tévedtek, valóban az volt! S közben búzát is őrölt, naponta egy dézsányit, már amennyit egy ilyen bemutató alkalmából, minden hónap első vasárnapján illő egy tipró- malomban közszemlére tenni. S így ment ez egész nap, kis szünetekkel. A skanzen régebbi felén, a Felső-Tisza-vidék *PI WéZ * tél lalkozö ja# A mozgófilm képes ma a legtöbbet megőrizni a holnap múlttá váló mából. Amatőrfilmesek celluloidszalagok kilométereit filmezik ebben a tudatban hazánkban is. Ha a fiatalok kezébe kerül a kamera, sajátos színt nyerhet az ország bemutatása. Sajnos, kevés még az úttörő amatőrfilmes klub, s még kevesebb az érdemi munkát végző szakkör. Akadályt jelent az is, hogy a valóban fiimezők gyakran egymást sem ismerik. így hát hiába volt országos a túrái amatőrfilmes-találkozó, mindössze négyen jelezték jöt- tüket a házigazda Szaltuszen- kó szakkörhöz. A soproniak autója közben fel is borult, filmjeik közül csak az előre elküldöttet sikerült bemutatni. Pedig lelkes kis csoport a túrái. Vezetőjük, Takács Pál általános iskolai igazgatóhelyettes, húszéves múltról számolhatott be — dokumentumfilmek segítségével. Legérdekesebb sorozatuk az iskolások kilenc év óta minden nyáron meghirdetett Galga-expedíció- ját kíséri végig, a környékbeliek számára oly kedves völgy széltében-hosszában. Diafilmeket is készítenek, a képeket a gyerekek festik és fényképezik. A főoperatőr, Lukács Karcsi szeptemberben kezdi a nyolcadik osztályt, előtte Zánkán országos fotótáborban gyarapíthatja ismereteit. Harmincéves magnetofonfelvétel őrzi a faluban élt Kovács László Kossuth-díjas népművelő énekét, A halálra táncoltatott lány helyi változatát. A nyolc és fél perces dalhoz most animációs filmet próbálnak készíteni — de ez már meghaladja az erejüket. Kincses Károly, a gödöllői művelődési központ igazgató- helyettese is megtekintette a túrái találkozót. Elmondta: feltérképezik a megyében létező úttörő filmes szakköröket, és — rajtuk nem fog múlni — megszervezik a szakmai képzést, évente rendeznek tábort és találkozót. Jó volna, ha mindez sikerülne és csökkenne az álszakkörök száma; ha a gyerekek ott is filmesek lehetnének, ahol ma még csupán asszisztensek. Balázs Gusztáv Tv-FIGYELC) Vendéglátás. Vágó István — legalábbis így hallotta a néző — Vitray Tamás riporter-tanodájából került ki. Igaz, nem igaz, mindenesetre tény, hogy az említett mester követőjének látszik, és nem csak azért, mert ő is kedves, közvetlen és szellemes, hanem azért is, mert nem hagyja annyiban az egyszer már fölkutatott témákat. Ha alkalma nyilik rá, ismét nyomukba ered, s arról is hírt hoz, hogy mi történt az első — netán a második, harmadik — találkozás után. Lám, így cselekszik most is, amikor a vendéglátás új formájáról, a szerződéses rendszerű vállalkozásról számol be. Jelen volt a kezdetek kezdeténél, tehát a híres licitálásoknál; aztán sorra látogatta azokat, akik egy-egy meghirdetett boltot végülis elnyertek; s amint ígéri, tiszteletét teszi majd akkor is, amikor már teljes értékkel meg lehet vonni a mérleget. Csak dicsérhetjük ezért a következetességéért, s ezzel együtt azért a nyíltságért, is, amely ezt az egész mustrát jellemzi. Aki most, szombaton délután végigfigyelte a Vállaljuk a vendéget... című helyzet- elemzését, az tanúsíthatja, hogy ebben a szűk egy órában sem volt semmi — más műsorokban, sajnos, nem ritkán tapasztalható — ködereEz a házsor a skanzen kisalföldi népi építészetét bemutatö részében található Halmágyi Péter felvételei getés, hanem valamennyi megkérdezett szájából az hangzott el, ami a szívét nyomta. így e kerek perec stílusban nyilatkozott meg a ceglédi illetőségű Varga László is, aki, mondhatni, Vágó István felmérésének egyik főszereplője. Láttuk és hallottuk őt akkor is, amikor még mint igen magabiztos pecsenyesütő a budai Várban lévő Fekete Holló étterem birtoklásáért versengett, majd immár akkor, amikor több hónapja nyomta a vállát a híres, ám igencsak nehezen dirigálható vendéglátóipari egység megannyi gondja. Belevágok, vállalom a kockázatot — hangsúlyozta a licit győzteseként. Nem gondoltam volna, hogy ily tömérdek intéznivalóm lesz — summázta benyomásait most. amikor immár kora reggeltől, késő éjszakáig teszi a dolgát, mégpedig úgy, hogy még arra a néhány pihentető órára is csak az irodájában hajtja le a fejét. De ha már belevágott — így kívánja a vállalkozói becsület — végigszolgálja azt a bizonyos időt. Tulajdonképpen ő fogalmazta meg legfrappánsabban e szerződők benyomásait. Mármint azt, hogy — képletesen fogalmazva — az eljegyzéskor szebbnek, kezesebbnek mutatkozott a menyasszony, míg ellenben menyecskévé válva már sokkalta makrancosabb a hölgy: a vártnál több galibát okoz ... Dicséretére a szóban forgó dokumentumműsornak, abban nem csak Varga László és pálya-, illetőleg sorstársai nyilatkoztak meg, hanem a vendéglátás felsőbb szintű irányítói is, akik közérthető táblázatok segítségével mutatták be, hogyan is fest egy ilyen állítólagos aranybányának a költségvetése. Hát ami a gazdának egy hónap végén megmarad, az nemigen mutatkozott többnek, mint úgy két jobbacska fizetés. És ezért bizony — hallhattuk — alkalmasint odabent kell szunnya- dozni a boltban. Másként ugyanis nem megy az üzlet. Röviden és örömmel: ritka jó kis vendéglátóipari kukucs- ka volt ez a véleménycsokor. Izgalommal várjuk a beígért folytatást. Akácz László ■s Testvérmúzsák találkozása szettörténészek, muzsikusok tartottak eőadásokat, vezettek gondolatébresztő beszélgetéseket. S a résztvevők nemcsak befogadtak, hanem adtak is: egy-egy alkalommal a Barcsa y Gyűjtemény, a Czóbel- ház, a Kmetty Múzeum, a Kovács Margit Gyűjtemény és a Képtár termeiben déli tizenkettőkor hangversenyt rendeztek. Hegedűk, csellók, fúvóshangszerek szóltak, s akik éppen a képekben, kerámiákban, szobrokban gyönyörködtek, lelkes fogadtatásban részesítették a nem várt élmény szerzőit. A múzeum meghitt csendje ezúttal feloldódott: az alkotást nemcsak a látvány jelentette, hanem a muzsika is, hiszen a látogatók előtt jött létre, született meg a zenei hang. Szentendre, amelyet a falai között élő és alkotó írók, képzőművészek, muzsikusok, színházi szakemberek révén akár a testvérmúzsák városának is nevezhetünk, ezzel a másodízben megrendezett táborral valamit ismét letett a művészeti nevelés asztalára. A megismételhetetlen pillanatok, a megsokszorozódó élmények olyan nyitottságra serkentették a gyerekeket, amely visz- szahat művészetszemléletükre, gondolkodásukra. Az Ifjú Zenebarátok támogatásával szervezett két hét a gyermekek megújulást kereső szándékával másutt is követésre méltó példa lehet. A Fenyő Gábor vezette tábor, a szentendrei :nű- teremlátogatások, alkotó órák olyan szemlélet birtokosaivá avatták a résztvevőket, amely nemcsak a művészetek, hanem egymás jobb megértéséhez is elvezeti őket. S akkor az a szándék, az az üzenet, ami a műveken keresztül egyik embertől a másikhoz szól, így válik teljessé. Molnár Zsolt építészetét és tárgyi kultúráját bemutató egységben inkább a szobabelsőket nézegették a vendégek. A kispaládi lakó-