Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

4. 1982. JŰLIUS 8., KEDD SZENTENDREI NYÁR Sikeres a gyermekek szakköre Galga-expedíció házban Haranghy Agnes, a múzeum restaurátora szövést mutatott be. A 111 éves szövő­gép ma már inkább emlékez­tetőül szolgál, nehéz rajta dolgozni, s sormintái sem egé­szen pontosak. » Hátul, a templom mögötti $ tisztáson gyerekcsapat vette 5 körül Czakó Margit iparmű- i vészt, aki szőni tanította a tl- v zcnévcscket. Hol a kezüket fogta, hol a fonalat igazította, s pompásan győzte energiával, türelemmel és magyarázattal az ostromot. Kifelé jövet a diófánál is megálltunk. Egy anyuka kro­kodilt készített szalvétából a fiának, s egy apuka madzag­szövésből vizsgázott jelesre a lánya előtt. Egészen addig, amíg a szél föl nem támadt, s az eső el nem kezdett esni. Ám amikor kitört az égi háború — melyről az 1—3. oldalon szólunk — a beszélgetőket nem a hirtelen támadt zápor kötöt­te le, hanem amit láttak. Gye­rekek és felnőttek beszéltek az az élményeikről. Eltelt egy nap és észre sem vették: is­mét gazdagabbak lettek... // ' Ősi szakmák mai mesterei MunkakAstolA a kovácsmflhclyben Amikor három esztendeje Tüskés Tibor közreadta gyer­mekeknek szánt Testvérmú­zsák című könyvét, aligha sej­tette, hogy két évvel később Szentendrén tábort neveznek el a művészet istennőiről. Fiá­nak és lányának ajánlott — szívet melengető, akaratot ed­ző — munkájában a szerző azt bizonyította, hogy a mú­zsák — minden látszat elle­nére — nem holmi veszekedő ellenfelek, vetélytársak, ha­nem jó testvérek: támogatják egymást, segítenek egymásnak alapvető művészeti feladatuk megoldásában, egyszóval: tár- sulékonyák. Euterpé, a zene örömet nyújtó istennője így találko­zott tehát Szentendrén Kallio- péval, a költészet szép szavú múzsájával, hogy aztán közö­sen megirigyeljék Thaleia, a vígjáték viruló istenasszonyá­nak jókedvét, s tizenhárom napig úgy serkentsék gyakor­lásra, alkotásra, nemkülönben közös gondolkodásra a tizen­éveseket, hogy azok fölfedez­zék a múzsák mai testvérisé­gét. Egy-testvérek vagytok, bár­mely I szerszámot fog keze­tek — írta Goethe a Művész­énekben, s a táborlakók szó szerint vették a költői gondo­latot. Bár mindannyian mu­zsikusok voltak, kezük közül korongozott korsók, edények, kerámiák, akvarellek, pasztell­képek kerültek ki. Akadt, aki érmet vagy reliefet mintázott, más a költészet kanyargós út­ján tette meg az első lépése­ket, de közben szüntelenül gyakoroltak: muzsikáltak. A Felszabadulás lakótelepi iskolából nemcsak reggel, ha­nem esténként is muzsika szű­rődött ki. Ki-ki tetszése sze­rint alkothatott, s mint akik ismerkedni is jönnek, bejár­ták Szentendre zugait; művé­Egy helyben és mégis mozog: 16 a tiprAmalomban 8 Verőfény köszöntötte vasár- 8 nap délelőtt a szentendrei Sza- ^ badtéri Néprajzi Múzeum lá- fogatúit. A tiszta Időben mesz- S szire hallatszott az üllőn tán- 8 coló kalapács hangja. Kovács S László a mesteremberek nyu- 8 galmával hívogatta munkakós- § tolóra a szilsárkány! kovács­it műhely vendégeit. A tavaly ősszel átadott kis­alföldi tájegység sok újdonsá­got és látnivalót kínált. Ko­vács László műhelyével büsz­kélkedett, s nem győzte bemu­tatni a szájukat tátó gyerme­keknek és felnőtteknek mester­fogását, a tűzből hegesztést. — Ősi módszer ez — magya­rázta —, csak arra kell vigyáz­ni, hogy salak ne kerüljön az illesztés közé. Míg dolgozott, gyerekek emelgették a fújtató karját, hogy jobban izzón a parázs, tüzesebb legyen a megmunká­landó anyag. A kovácsmester elemében volt, s a magas és mély hangok szimfóniájában lyukasztást, hasítást is bemu­tatott. A hegesztéssel készült szénahúzó horog közben elve­szítette eredeti rendeltetését, mert ' míg egy vödör vízben hűtötte, többen megjegyezték: — jó lesz kabáttartónak. Aki körülnézett, az persze mást is láthatott. A mester ke­zéből szerencsepatkót, térrá­csot, gyertyatartót, lámpát, nyársakat, tűzikutyát. Minde­gyikben volt egy kis népi íz, meg egy csöppnyi iparművé­szet, s éppen ezért szívesen mustrálgatták az érdeklődők. V Száz méterrel odébb Gáspár S Gyuláné lángossíitéshcz készü- 8 lődött a süttöri lakóház tömi- 8 cán. A mászókéménycs ke- 8 mencébe Gáspár Mihály fűtött S be, i kint az udvaron embe- S rek sokasága figyelte az elő- § készületeket. A feldebrői szár- 8 mazásii asszony gyermekkorá- § ban tanulta ki a kenyérsütés S fortélyát, s most húsz kiló 8 lisztből, kovász és sós víz se- S gítségével készítette el a tész- 8 tát. — Meddig kell dagasztani? — kérdezték a tizenéves lá­nyok, csöppet sem irigykedve a nehéz dögönyözés láttán. — Amíg meg nem izzad az ember! — nyelvelt vissza Gás- párné, de mivel valamennyien észrevették, hogy csorog róla a víz, rögtön folytatta: — addig, amíg a tészta nem ragad a kéz alá. Ennyiben maradtunk. A lán- gos elkészültét már nem vár­tuk meg, mert a tésztának fél órát kellett ezt követően da­gadnia, s csak ezután kezd­ték szaggatni a lapátra kerülőt. Ennél a szomszédban lénye­gesen izgalmasabb dolgok tör­téntek. S Az Óbuda Tsz gumlfutózöja, S Zilahy László állította fel a lo- ^ vát a mosonszcntmiklósl tipró- í malom ferde tengelyének palló- * iára. — Ni-ni, egyhelyben áll és mégis mozog — szellemesked- tek az apák, s hozzátették nagykomolyan: ez tényleg egylóerős malom. Nem tévedtek, valóban az volt! S közben búzát is őrölt, naponta egy dézsányit, már amennyit egy ilyen bemutató alkalmából, minden hónap el­ső vasárnapján illő egy tipró- malomban közszemlére tenni. S így ment ez egész nap, kis szünetekkel. A skanzen régeb­bi felén, a Felső-Tisza-vidék *PI WéZ * tél lalkozö ja# A mozgófilm képes ma a legtöbbet megőrizni a holnap múlttá váló mából. Amatőr­filmesek celluloidszalagok ki­lométereit filmezik ebben a tudatban hazánkban is. Ha a fiatalok kezébe kerül a ka­mera, sajátos színt nyerhet az ország bemutatása. Sajnos, kevés még az úttö­rő amatőrfilmes klub, s még kevesebb az érdemi munkát végző szakkör. Akadályt jelent az is, hogy a valóban fiimezők gyakran egymást sem ismerik. így hát hiába volt országos a túrái amatőrfilmes-találkozó, mindössze négyen jelezték jöt- tüket a házigazda Szaltuszen- kó szakkörhöz. A soproniak autója közben fel is borult, filmjeik közül csak az előre elküldöttet sikerült bemutat­ni. Pedig lelkes kis csoport a túrái. Vezetőjük, Takács Pál általános iskolai igazgatóhe­lyettes, húszéves múltról szá­molhatott be — dokumentum­filmek segítségével. Legérde­kesebb sorozatuk az iskolások kilenc év óta minden nyáron meghirdetett Galga-expedíció- ját kíséri végig, a környék­beliek számára oly kedves völgy széltében-hosszában. Diafilmeket is készítenek, a képeket a gyerekek festik és fényképezik. A főoperatőr, Lukács Karcsi szeptemberben kezdi a nyolcadik osztályt, előtte Zánkán országos fotó­táborban gyarapíthatja isme­reteit. Harmincéves magnetofon­felvétel őrzi a faluban élt Ko­vács László Kossuth-díjas népművelő énekét, A halálra táncoltatott lány helyi válto­zatát. A nyolc és fél perces dalhoz most animációs filmet próbálnak készíteni — de ez már meghaladja az erejüket. Kincses Károly, a gödöllői művelődési központ igazgató- helyettese is megtekintette a túrái találkozót. Elmondta: feltérképezik a megyében lé­tező úttörő filmes szakköröket, és — rajtuk nem fog múlni — megszervezik a szakmai kép­zést, évente rendeznek tábort és találkozót. Jó volna, ha mindez sike­rülne és csökkenne az álszak­körök száma; ha a gyerekek ott is filmesek lehetnének, ahol ma még csupán asszisz­tensek. Balázs Gusztáv Tv-FIGYELC) Vendéglátás. Vágó István — legalábbis így hallotta a néző — Vitray Tamás ripor­ter-tanodájából került ki. Igaz, nem igaz, mindenesetre tény, hogy az említett mester követőjének látszik, és nem csak azért, mert ő is kedves, közvetlen és szellemes, ha­nem azért is, mert nem hagy­ja annyiban az egyszer már fölkutatott témákat. Ha al­kalma nyilik rá, ismét nyo­mukba ered, s arról is hírt hoz, hogy mi történt az első — netán a második, harmadik — találkozás után. Lám, így cselekszik most is, amikor a vendéglátás új for­májáról, a szerződéses rend­szerű vállalkozásról számol be. Jelen volt a kezdetek kez­deténél, tehát a híres licitálá­soknál; aztán sorra látogatta azokat, akik egy-egy meghir­detett boltot végülis elnyer­tek; s amint ígéri, tiszteletét teszi majd akkor is, amikor már teljes értékkel meg le­het vonni a mérleget. Csak dicsérhetjük ezért a következetességéért, s ezzel együtt azért a nyíltságért, is, amely ezt az egész mustrát jellemzi. Aki most, szombaton dél­után végigfigyelte a Vállaljuk a vendéget... című helyzet- elemzését, az tanúsíthatja, hogy ebben a szűk egy órá­ban sem volt semmi — más műsorokban, sajnos, nem rit­kán tapasztalható — ködere­Ez a házsor a skanzen kisalföldi népi építészetét bemutatö részében található Halmágyi Péter felvételei getés, hanem valamennyi megkérdezett szájából az hangzott el, ami a szívét nyomta. így e kerek perec stílus­ban nyilatkozott meg a ceg­lédi illetőségű Varga László is, aki, mondhatni, Vágó István felmérésének egyik főszerep­lője. Láttuk és hallottuk őt akkor is, amikor még mint igen magabiztos pecsenyesütő a budai Várban lévő Fekete Holló étterem birtoklásáért versengett, majd immár ak­kor, amikor több hónapja nyomta a vállát a híres, ám igencsak nehezen dirigálható vendéglátóipari egység meg­annyi gondja. Belevágok, vál­lalom a kockázatot — hangsú­lyozta a licit győzteseként. Nem gondoltam volna, hogy ily tömérdek intéznivalóm lesz — summázta benyomá­sait most. amikor immár ko­ra reggeltől, késő éjszakáig teszi a dolgát, mégpedig úgy, hogy még arra a néhány pi­hentető órára is csak az iro­dájában hajtja le a fejét. De ha már belevágott — így kí­vánja a vállalkozói becsület — végigszolgálja azt a bizo­nyos időt. Tulajdonképpen ő fogal­mazta meg legfrappánsabban e szerződők benyomásait. Már­mint azt, hogy — képletesen fogalmazva — az eljegyzés­kor szebbnek, kezesebbnek mutatkozott a menyasszony, míg ellenben menyecskévé válva már sokkalta makran­cosabb a hölgy: a vártnál több galibát okoz ... Dicséretére a szóban forgó dokumentumműsornak, abban nem csak Varga László és pá­lya-, illetőleg sorstársai nyi­latkoztak meg, hanem a ven­déglátás felsőbb szintű irányí­tói is, akik közérthető táblá­zatok segítségével mutatták be, hogyan is fest egy ilyen állítólagos aranybányának a költségvetése. Hát ami a gaz­dának egy hónap végén meg­marad, az nemigen mutatko­zott többnek, mint úgy két jobbacska fizetés. És ezért bi­zony — hallhattuk — alkal­masint odabent kell szunnya- dozni a boltban. Másként ugyanis nem megy az üzlet. Röviden és örömmel: ritka jó kis vendéglátóipari kukucs- ka volt ez a véleménycsokor. Izgalommal várjuk a beígért folytatást. Akácz László ■s Testvérmúzsák találkozása szettörténészek, muzsikusok tartottak eőadásokat, vezettek gondolatébresztő beszélgetése­ket. S a résztvevők nemcsak befogadtak, hanem adtak is: egy-egy alkalommal a Bar­csa y Gyűjtemény, a Czóbel- ház, a Kmetty Múzeum, a Kovács Margit Gyűjtemény és a Képtár termeiben déli tizen­kettőkor hangversenyt rendez­tek. Hegedűk, csellók, fúvós­hangszerek szóltak, s akik ép­pen a képekben, kerámiákban, szobrokban gyönyörködtek, lelkes fogadtatásban részesí­tették a nem várt élmény szerzőit. A múzeum meghitt csendje ezúttal feloldódott: az alkotást nemcsak a látvány jelentette, hanem a muzsika is, hiszen a látogatók előtt jött létre, született meg a ze­nei hang. Szentendre, amelyet a falai között élő és alkotó írók, kép­zőművészek, muzsikusok, szín­házi szakemberek révén akár a testvérmúzsák városának is nevezhetünk, ezzel a másod­ízben megrendezett táborral valamit ismét letett a művé­szeti nevelés asztalára. A megismételhetetlen pillanatok, a megsokszorozódó élmények olyan nyitottságra serkentet­ték a gyerekeket, amely visz- szahat művészetszemléletükre, gondolkodásukra. Az Ifjú Ze­nebarátok támogatásával szer­vezett két hét a gyermekek megújulást kereső szándékával másutt is követésre méltó pél­da lehet. A Fenyő Gábor ve­zette tábor, a szentendrei :nű- teremlátogatások, alkotó órák olyan szemlélet birtokosaivá avatták a résztvevőket, amely nemcsak a művészetek, ha­nem egymás jobb megértésé­hez is elvezeti őket. S akkor az a szándék, az az üzenet, ami a műveken keresztül egyik embertől a másikhoz szól, így válik teljessé. Molnár Zsolt építészetét és tárgyi kultúráját bemutató egységben inkább a szobabelsőket nézegették a vendégek. A kispaládi lakó-

Next

/
Thumbnails
Contents