Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

1982. JÚLIUS «., KEDD \J(mav Szociálpolitika az erőműnél Foriiitmiilfék borítékon kívül Amikor egy munkás elszegődik egy nagyvállalathoz dolgozni, ritkán számolja ki, hogy fizetése mellett, pon­tosabban azon túl, miféle kedvezményekben, vagy jut­tatásokban részesül majd. Nehéz is persze, főként fo­rintban megállapítani, mit is érhet egy kéthetes balato­ni nyaralás a családdal együtt, (megfordítva: mennyibe kerülne ugyanez maszek úton), vagy: mit spórol meg azzal, hogy az üzemi étkezde kedvezményes árfolyamán kosztol. De az igazat megvallva, nem is a munkás dol­ga ezeket a statisztikaízű számításokat elvégezni; min­den vállalatnál van erre hivatott adminisztráció, mely igen pontosan — s megbízható átlagban — kimutatja, mennyi a szociális és egyéb juttatások, illetve kedvez­mények összege. Százhalombattán, a Dunamcnti Hőerő­mű Vállalatnál például igen kerek ez a summa, s mi­vel öt évre lett tervezve, ugyancsak tekintélyesnek tű­nik: 130 millió 300 ezer forint. Természetesen ebből a hor­ribilis összegből nagyon sok­mindent kell finanszírozni. Ebből fedezik a munkások el­szállásol ásának, illetve szál­lításainak költségét, ebből tá­mogatják a kulturális és sportlétesítményeket (illetve mozgalmakat), az óvodák és bölcsődék építését, az üdülte­tést, ebből osztják a segélye­ket, sőt a lakásépítési és vá­sárlási kölcsönöket is. És persze ez az összeg hivatott az üzemegészségügy fejlesztését, s a munkakörülmények javí­tását is szolgálni. Lakás és szálló A Dunamenti Hőerőmű Vál­lalat az ötödik ötéves tervben több mint 71 és fél millió fo­rintot fordított lakásépítésre és -fenntartásra, a VI. ötéves tervben pedig újabb 44 és fél milliót irányzott elő erre a célra. Az utóbbi években 181 dolgozó költözhetett új ott­honba, s újabb 100 munkás­lakás megépítéséhez járult hozzá a vállalat. Emellett úgynevezett bérlő- és vevőki­jelölési jog megvásárlása cí­men 5 millió forint átadását tervezik a tanácsnak. Azt mondhatnánk, ilyen magas összegek be- és átruházása mellett előbb-utóbb minden erőműves dolgozó lakáshoz juthat. Sajnos nem; csak az elmúlt tervidőszakban 236 la­kást kapott dolgozó vált meg a DHV-tól, magyarán ennyi lakást „vesztett el” a vállalat. Lényegesen kisebb, önma­gában azonban komoly összeg jut a munkásszállók fenntar­tására, illetve a bejárók utaz­tatására. Ez utóbbira 3 mil­liót, az előbbire pedig több mint 9 milliót szántak 1981— 85 között. Gond volt, s az is marad az erőműves dolgozók gyerme­keinek napközi elhelyezése, igaz, a rááldozott forintmil­liók ezt is jelentősen, s évről évre mérséklik. A gyermek­intézmények bővítésére, s a meglévők fenntartására mind­két ötéves tervben 13—13 mil­lió forintot szántak; ennek köszönhető, hogy a vállalat egy 158 gyermek befogadásá­ra alkalmas óvodával, s egy 25 személyes bölcsődével ren­delkezik ma már, de a város más óvodáiban, illetve böl­csődéjében is úgynevezett megváltott helyekkel gazdál­kodhat. öt esztendő leforgása alatt több mint 3 ezer erőmű­ves dolgozó, illetve annak családtagja üdült a magyar tenger partján. Természetesen emögött is célszerűen elköl­tött forintmilliók rejlenek: a felújított és bővített balaton­kenesei üdülő egyszerre 103 vendéget tud fogadni, s a mellette felépített faházak számos dolgozónak úgyneve­zett hosszú víkendre nyújta­nak lehetőséget. Sport, művelődés A kenesei létesítmény ugyan­akkor alkalmat ad csereüdül­tetésekre is: igen sok DHV-s dolgozó így tölthet el kellemes heteket-kétheteket Csehszlo­vákiában és az NDK-ban is. A vállalat a VI. ötéves tervében összesen 25 millió forintot szán a nyaralások finanszírozására. A sportra és művelődésre pedig majd 3 milliót. Lénye­gesen kevesebb ez az összeg a korábbinál, ennek azonban egyetlen magyarázata: a vál­lalat tömegsportbázisa már megépült, s az impozáns léte­sítményeket immár csak üze­meltetni kell. Tekintélyes summa jut ellenben az okta­tásra — kereken 7 millió —, s ennek indoka: a korszerű technikával felszerelt üzemek­be jói felkészült szakember- gárdára van szükség. A kép­zéshez, továbbképzéshez szük­séges feltételek immár adot­tak, részben a korszerűen fel­szerelt tantermekkel és tan­műhelyekkel, részben a mű­szaki könyvtár, majd 9 ezer kötetes állományával. Egészségvédelem Végezetül föltétlenül szólni kell azokról az intézkedések­ről, melyet a DHV dolgozói­nak egészségvédelme, vala­mint a munkakörülmények jobbítása érdekében hozott, il­letve hozni szándékozik. Ilyen például a zajártalom elleni védekezés; zajvédő fülkék beállításával, gázredukálók és gerincvezetékek hangszigete­lésével, antivibrációs falak be­építésével számos helyen mér­sékelni tudták az említett ká­ros hatásokat. A munkakörül­mények javítására 3 milliót, a munka- és védőruha-ellátásra pedig majd 8 milliót szán­nak ebben a tervidőszakban. Természetesen az üzemegész­ségügy sem maradhat ki a fel­sorolásból; öt esztendőre több mint 6 millió forint jut, s eb­ből az orvosi rendelések mel­lett a rendszeres szűrővizsgá­latok költségeit is fedezik, s azokat a laboratóriumi méré­seket, melyek az egészségre káros munkahelyek, s körül­mények felderítését hivatottak szolgálni. A Dunamenti Hőerőmű Vál­lalat több mint 1200 dolgozó­jának érdekében hozott szo­ciálpolitikai, egészségügyi és művelődésügyi' intézkedések­ről a közelmúltban számolt be a DHV vezérigazgatója a városi tanács előtt. ■ 0MBATTAI Hl LLHEGYENfl írtán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Tanulmányterv készül Ä közlekedés holnapja Mind több szó esik mosta­nában a város közlekedéséről, s nem mindig annak előnyéről, mint inkább hátrányairól, hiá­nyosságairól. Ami talán érthe­tő is, hiszen a megnövekedett Százhalombatta sajátos gon­dokkal és problémákkal küsz­ködik: a főváros vonzása igen nagy, s egyre több embert bír rá az ingázásra, ugyanakkor a környező települések lakói kö­zül sokan választják a két nagyüzemet, s az itt levő ki­sebb vállalatokat munkahelyül. Hovatovább meghaladja az öt­ezret azoknak a száma, akik naponta ide vagy innen járnak dolgozni. Ennek a sok-sok in­gázónak az utaztatását részben a MÁV, nagyobbrészt azonban a Volán hivatott megoldani. S hogy miként? Jobban, prakti­kusabban, kulturáltabban, mint eddig. Erinek érdekében a városi tanács, a Dunai Kőolajipari Vállalat, valamint a 20-as Vo­lán megbízást adott a Közle­kedéstudományi Intézetnek egy tanulmányterv elkészítésé­re. Az intézet e megbízás alap­ján hozzákezdett a felmérés­hez elsősorban Százhalombat­tán és környékén. Megvizsgál­ják és elemzik a város telepü­lésrészei között, a város és az Családi események Született: Simon Antalnak és Tóth Annának Balázs, Ig­nác Ferencnek és Kiss Erzsé­betnek Krisztina, Madai Ist­vánnak és Gerő Lujzának István, Budai Attilának és Gajárszki Ágnesnek Krisztián, Berghammer Károlynak és Karszt Klárának Beáta Klára, Láng Gyulának és Raffer Zsuzsannának Róbert, File- tóth Mihálynak és Koszik Ilo­nának Gábor, Grozdits János­nak és László Erzsébetnek Mónika, Borbély Károlynak és Clsohányi Cecíliának Olivér, Bakos Bélának és Székely Irénnek Károly, Dobai Fe­rencnek és Cservák Erzsé­betnek Eszter, Denkovics Gyulának és Gábor Erzsébet­nek Anikó, Pájer Lajosnak és Takács Máriának Adrienn, Bublik Ervinnek és Vargy Editnek Gábor, Szabó Attilá­nak és Mocsonoky Annának Virág, Farkas Istvánnak és Honecz Annának Zsolt, Cso­rna Antalnak és Karsai Ju­ditnak Judit, Kovács Imrének és Tanner Ilonának Gábor, Burján Jánosnak és Rontó Margitnak János nevű gyer­meke. Házasságot kötött: Márhof- fer László és Tóth Éva, Vaj­da János és Vida Gizella, Sá­gi Miklós és Gerő Ágnes Er- zsébet, Zsombori András és Szabó Ilona, Abzsity Döme és Árián Györgyi, Balog László és Till Erika Ildikó. Elhunyt: Lőrinc László Ist­ván (Rózsa Ferenc u. 21.), Ka­rácsony Péter (Rózsa Ferenc u. 1.). Városkalauz Az iparnsitás hőskoráról III. Az 1962-es évben 90 millió­ról 150 millió forintra emel­kedett az s erőmű beruházási költségvetése. Ennek az esz­tendőnek a krónikájához tar­tozik többek között, hogy megkezdődött a hideg- es a melegvíz-csatorna, a fűtőolaj, a tartálytelep, illetve tovább folytatódott a 200 méteres óriás kémény építése, majd hozzáláttak az első kazán sze­reléséhez is. Mivel ugyaneb­ben az évben bontakozott ki a dunai kőolajfinomító építése is, nagy problémát okozott a munkaerőhiány. Megoldására összefogott az ország. Egyete­mi KISZ-es fiatalok és honvé­dek jelentkeztek munkára, s létrehozták az első nyári épí­tőtáborokat. Az 1982-es évnek még két kiemelkedő eseménye volt. Az egyik, hogy a nehéz­ipari miniszter megalapította a Dunai Kőolajipari Vállalatot < (DKV), amelynek dr. Simon Pál lett az igazgatója, főköny­velője pedig Farsang László. Az olajfinomító építését a DKV beruházási osztálya irá­nyította, mely később főosz­tállyá szerveződött. A másik, hogy befejeződött a Barátság 1. kőolajvezeték építése és 1962. szeptember 19-én 9 óra 22 perckor Kápolnásnyékre érkezett rajta az első szovjet nyersolajszállítmány, a Volga mentéről. Később ezen a veze­téken kapta az olajat a DKV. Az olajfinomító egyes techno­lógiai üzemeinek szerelése szintén ekkor kezdődött meg. Az 1982-es év tehát jelentős volt a hőerőmű, és az olaj- finomító építésének történeté­ben egyaránt, hiszen ebben az esztendőben bontakozott ki teljes egészében mindkét üzemnél az építési és szerelési munka. A vállalatok mintegy 3090—3500 dolgozója vett részt ettől az évtől folyamatosan az építkezéseken. A munkaterület nemzetközivé vált, mert mind­két üzem kivitelezésénél meg­jelentek a szovjet szakértők is. Az összehangolt munka és a szakmai együttműködés ered­ményét, már a következő év meghozta. A DHV-nál 1963. december 17-én a tervezett időben megkezdődött az első 50 megawattos kazán- és tur­binaegység próbaüzemelése, és sikerrel zárult. Ezután már gyorsan követték egymást az események. 1964. augusztus 3- án megkezdte próbaüzemét a Il-es számú, 1965. március 4- én a III-as számú 50 mega­wattos blokk. Ezekben az években gyors ütemben épül­tek a DKV technológiai üze­mei is. A DKV első, évenként 1 millió tonna kapacitású at­moszférikus és vákuumdesz­tillációs üzeme, valamint az ehhez tartozó, működést és energiaellátást biztosító rész­legek 3 hónappal a határidő előtt, 1965. április 4-én, hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lóján megkezdték a termelést. Ezekben az években a magas­ba nyúló daruk és a mélységet kotró gépek egyaránt jelle­mezték Százhalombattát. Néhány adat a hatalmas építkezés méreteire: csupán az olajfinomítónál több mint 1 millió köbméter földet kellett megmozgatni, s 5300 méter gőzvezetéket építeni. A hőerő­mű hideg és meleg vizű csa­tornájának építésénél 600 ezer köbméter földet emeltek ki, az első 200 méteres kémény épí­tésénél pedig 4 ezer 300 köb­méter betont és 620 tonna va­sat használtak fel. Ferenczi Illés üzem között, valamint Százha- lambatta—Érd—Budapest kö­zött a közlekedési viszonyokat, illetve a fejlesztés lehetőségeit. Az adottságok és az igények (helyesebben: szükségletek) összevetését a város vonzás- körzetébe tartozó települések­nél is elvégzik: az Ercsiből, Martonvásárról, Ráckeresztúr- ról, Gyúróról, Verébről, Adony- ból és Iváncsáról utazók körül­ményeit is megvizsgálva. A tanulmányterv — elké­szültével — természetesen csak javaslatokat nyújt: hol érde­mes, hol szükséges javítani vagy fejleszteni a tömegközle­kedésben. Egy konkrét válto­zást azonban már előre elköny­velhet az utazóközönség: a DKV által munkásszállításra szerződtetett autóbuszokat is bevonják a tömegközlekedés vérkeringésébe, ami kétszere­sen hasznos; megszűnnek az üresjáratok, s a bejárók is lé­nyegesen több járműre száll­hatnak fel. Valamikor a könyvterjesztést vétek lett volna kereskedésnek nevezni, ellenkezőleg: sajátos kultúrmissziót látott el, aki az olvasnivalót eljuttatta az olva­sóközönséghez, különösen, ha eldugott falvak lakóiról volt szó. Ez a misszió hívta életre a százhalombattai könyvszol­gálatot is, melynek feladata a könyvet házhoz akció lebonyo­lítása volt, s az Is maradt a mai napig. Az ügynöknek ne­vezett üzletkötők rendszeresen járják a vidéket, listáról köny­vet ajánlanak, majd a megren­delések nyomán a raktárbázis dolgozói összecsomagolják, és postán feladják a kert kiadvá­nyokat. Sőt, hogy ne csak a felnőtt lakosság, hanem az if­júság is ráleljen a könvvvásár- lás és -gyűjtés örömére, szá­mukra is szerveztek hasonló akciókat. „Ha szeretnél egy jó könyvet, s nem kapod meg, fordulj hozzánk bizalommal, megküldjük neked” — hirdet­ték sok-sok prospektusban. Nos, a gyerekek éltek is a lehetőséggel, s egy-egy ifjúsá­gi kalandregényt vagy sike^ki- advánvt szerény összegben (fel­tehetően zsebpénzből) igen so­kan megrendeltek. Ki gondolta volna, hogy idő­közben annyi minden megvál­tozó. így például a postai díj­szabás is. Minek következtében a könyvét utánvéttel kézhez kapó srác döbbenten (s alig­hanem értetlenül) tapasztalhat­ta: a kért regény tizenhét fo­rint 50 fillér, az általa fizeten­dő postaköltség pedig húsz fo­rint. A drágább a leves mint a hús elméletét a könvvszolgálat dől gozói naponta érzékelik: rend­re érkeznek vissza az általuk feladott könyvcsomagok — a címzett, sokallva a postakölt séget, nem fogadja így el a küldeményt. S a könyvter­jesztők tanácstalanok: ha meg ők viselik a szállítás igen ma­gas költségét, nekik nem üz­let. Marad a könyv. Raktáron. Toborzó ásatáshoz Munkát hirdetnek a város­ban. s tegyük hozzá érdekes, rendhagyó munkát, amit bizo­nyára többen készséggel és szívesen vállalnak majd el. A Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága ugyanis úgy döntött, hogy folytatja Százhalombatta határában azokat az ásatáso­kat, melyek a bronz- és vasko­ri halomsírok titkainak kifür- készését szolgálják. A feltárás július közepén kezdődik, S augusztus végéig eltart. Ter­mészetesen segédmunkára fo­gadnak fel embereket, diákok­tól a nyugdíjasokig bárki je­lentkezhet. A vállalkozó ked­vű alkalmi földmunkások a városi tanács információs és ügyfélszolgálati irodájában kapnak részletesebb tájékozta­tót. Salmonellaválság Oldják meg, ahogy tudják? Az egymillió tonna kapacitású atmoszferikus és vákuumdcsztillációs üzem szerelése 1963-ban kezdődött el Százhalombattán a KÖJÁL Felügyelőség emeleti szobái­ban nagy a sürgés-forgás. Hosszú asztal mellett munkál­kodik a „válságstáb”; vizsgá­lati eredmények tucatjait elemzik a közegészség- és jár­ványügy szakemberei. Hama­rosan megérkezik egy mikro­busz; a stáb újabb ellenőrzés­re indul. A salmonellajárvány meg­lehetősen nagy nyugtalansá­got váltott ki a város lakosai körében, érthetően, hiszen gyerekeket, méghozzá óvodás- korúakat érintett. A fertőzés a DHV egyik konyhájából in­dult útra, méghozzá borsó- és tökfőzelék formájában. Elő­ször csak az egyik gyermek- intézményben észlelték a fer­tőzéssel járó tüneteket, hama­rosan azonban a további há­rom óvodában is — ahová ugyanaz a konyha szállította az ebédet. A KÖJÁL természetesen azonnal intézkedett, s a beteg gyermekek elkülönítése után alapos szűrővizsgálatot hajtott végre, ami az említett konyhá­nak, valamint óvodáknak a személyzetére, az összes gyer­mekre, s szüleikre, hozzátar­tozóikra is kiterjedt. — Szerencsére egy nagyon enyhe lefolyású fertőzéssel, a salmonella infantissz;al állunk szemben — tájékoztat dr. pót- kai László KÖJÁL-főorvos. — A konkrét megbetegedések száma csekély, de a járvány elszigetelése érdekében azokat a gyermekeket is el kellett kü­löníteni a közösségtől, akik panaszmentesen voltak fertő­zöttek. — Mi okozta mindezt? — A 75-ös számú konyha dolgozói nem tartották be az alapvető higiéniai előírásokat sem. Azóta állandóan ellen­őrizzük őket, úgy tűnik, a fer­tőzés tovaterjedése múlóban van. — Hány gyereket zártak ki az óvodákból ideiglenesen? — Több mint ötvenet, s őket mindaddig otthon elkülö­nítve kell tartani, amíg a szű­rések eredménye kétszer egy­más után negatív nem lesz. A félszáz gyerek közül csu­pán kettő-három beteg, a töb­bi házi karanténban, otthon tartózkodik. Ez okozza a gon­dot, sokak számára. A dolgozó anyák ugyanis azt hitték, táp­pénzre veszik majd őket. Nem így történt. — Rendelet írja elő — szö­gezi le dr. Vajda Péter városi főorvos —, hogy egészséges gyermek után szülőnek gyer­mekápolási szabadság, táppénz nem jár. — Még akkor sem, ha köz­egészségügyi okokból zárják ki a gyereket a közösségből? — Akkor sem. Az állam mil- liárdokat költ táppénzre, nem lehet jogszabályellenesen igénybe venni. Adott esetben családon belül kell megolda­ni a gyermekmegőrzést ugyan­úgy, mintha csak óvodai szü­net lenne. A magyarázat egyértelmű, az indok szabályos. Oldják meg a szülők, ahogy tudják. Kérdés: tudják-e? Van-e kéz­nél rokon, ismerős, nagyszülő, van-e azonnal kivehető sza­badság, netán lecsúsztatott szabadnap? S ha nincs: akkor is oldják meg. Az egészségügy érthetően ragaszkodik a ren­delet és jogszabály előírásai­hoz, ennek megszegésére még méltányosságból sem hajlik. Reméljük, ez a szigorúság ér­vényesül majd a járványt oko­zó felelősségre vonásánál is. Az oldalt Irta: Tamási István Fotó: Gyűrik János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents