Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

1982. JŰLItJS 6., KEDD xMlap Országgyűlési bizottságok együttes ülése Ágazatok kölcsönössége Az Ipar és az élelmiszergaz­daság, valamint az erdőgaz­daság kapcsolatairól tárgyait hétfői együttes ülésén az or­szággyűlés ipari és mezőgaz­dasági bizottsága. A Parla­mentben tartott tanácskozás résztvevői a népgazdaság két legjelentősebb ágának mind­inkább erősödő együttműkö­déséről, ezer szállal kötődő közös munkájáról sokoldalú, árnyalt képet kaptak a két •minisztérium tájékoztatójából, amelyhez Gábor András ipari és Magyar Gábor mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes fűzött szóbeli ki­egészítést. A téma fontossá­gát, s a képviselők érdeklő­dését az is jelezte, hogy ehhez az áttekintéshez számos hoz­zászólás kapcsolódott, helyi tapasztalatokkal egészítve ki a kormányzati értékelést, s újabb tennivalók megjelölésé­vel gyarapítva a feladatok bő­séges listáját. Az örvendetes, s a tovább­lépésre sarkalló tényeket ér­tékelve, a képviselők eredmé­nyesnek minősítették a két ágazat együttműködésében megtett utat, hozzátéve azon­ban azt is, hogy mindaz ami történt, az igényektől, s a le­hetőségektől. is elmarad. Szakszervezeti küldöttség Bolgár vendégek Pest megyében A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának meghívására hétfőn baráti látogatásra ha­zánkba érkezett a Szófia me­gyei Szakszervezeti Tanács küldöttsége, Iván Zarkov el­nök vezetésével. A bolgár vendégeket Jám­bor Miklós, az SZMT vezető titkára fogadta, s tájékoztatta őket a megye politikai, gazda­sági és társadalmi helyzeté­ről, valamint a szakszerveze­tek szérepéről a megyében. A további négy nap folya­mán a delegáció ellátogatott Vácra, Szentendrére és Ba­hasra, ahol a megye dolgozói­nak életével és munkakörül­ményeivel ismerkednek. Minél kevesebb kötöttséggel Vakáció a nevelőotthonban Vácduka nem nagy falu, még ezren sem lakják. A nevelő- otthont épp negyedszázada alapították itt, az egykori Bottlik-kúriában. Néhány napja még nagy volt itt a zsivaj, de most százkilenc gyermek közül csak húszán maradtak. Néhányan a foci­pályán kergetik a bőrt, má­sok pádon ülve beszélgetnek a gyermekfelügyelővel, az iroda előtti cseresznyefán két piros tréningruhás fiú szüre­tel. Állami gondozottak ők is, akár a többiek. Nem várja őket falun a nagymama, nem utaznak szüleikkel üdülni. Hogyan töltik a nyarat? A Balatont látni Hetedikes lesz ősszel Orsós József: — Ma? Semmi külö­nös. Cseresznyézek, azután játszani fogok. Van rex, és dilifoci. — Az micsoda7 — Hát a csocsó... az asz- taiifoci. Mi így hívjuk. — És a nyáton mit szeret­nél csinálni? — Jó lenne eljutni a Bala­tonhoz. Még nem láttam. Krajczár Sándor sárga tri­kója, haja verítéktől csatakos: — Egész délelőtt futballoz­tunk, mindenem a foci. Akár­milyen későn adják a mécs­eseket a tévében, végig izgu­lom a világbajnokságot Per­sze, mással is tölthetném az időt. Van itt sokféle játék, csak azokat már unom. Kime­hetünk a faluba is, ha úgy adódik, még Vácra is elenged­nek minket — csak szólni kell. Jó lenne hazautazni az unokatestvéremékhez. A szü­leim már nem élnek, s nem tudom, a rokonaim fogad­nak-e? Ha nem, akkor én is elmegyek a táborba a többiek­kel. Érdekel a dolog, a Ba- kdnyba utazunk, és biztosan tljutunk a Balatonhoz is. Én se láttam még a Balcsit. Pintér Róbert egy fejjel ma­gasabb a többieknél. Ő már „felnőtt”: szakmunkástanuló. Mégis az intézetben tölti a Vakációt. — Nyolc esztendeig éltem itt. Most a tanév végén nem maradhattam a kollégiumban, bezárták. Végül úgy döntöt­tem, Vácdukára jövök. Itt is­merek mindenkit, sok a bará­tom, a nevelők is szívesen fogadtak. Patak van a közel­ben, még halat is foghat az ember, ha ügyes. Tíz-húsz centisek, a szakács néni szí­vesen megsüti. Kismacskák is vannak, négy született, külön program etetni őket, játszani velük. Otthon vagy otthonban? „Alulírott... szülő, patroná­ló szülő, rokon... válla­lom ... nevű intézeti növen­dék vendégül látását. A meg­adott időben a gyermekért megyek és a szabadság lejár­takor visszakísérem. A gyer­mekre a jó szülő gondosságá­val ügyelek.” Ez áll abban a nyilatkozat­ban. amelynek birtokában — ha a tanács is úgy ítéli, hogy az állami gondozottat fogadó felnőtt körülményei alkalma­sak a nevelésre —, az otthon lakói családi körben tölthe­tik a vakáció néhány hetét. Az intézetiek többsége — hatvannyolc gyerek — haza­utazott. Egy kisebb csoport június 12-én, a szünidő első napján SZOT-beutalóval üdül­ni ment Sátoraljaújhelyre. Si- teri Zoltánná gyermekfelügye­lő maradt itthon a húsz fiú­val: — Igyekszem a fiúk szája- íze szerint alakítani a progra­mot. Akad munka az otthon körül, hatalmas a park, de ezzel még egy óra sem telik el naponta. A többi: játék, fürdés, sport, beszélgetés. Ilyenkor több az idő, bizal­masabbak, őszintébbek va­gyunk egymáshoz, mint más­kor. És megyünk majd együtt strandra, bevásárolni. Pestre is, cirkuszba, állatkertbe, vagy épp csak egy fagyiért Vácra. Siketáncz Ferenc nevelő ve­szi át a szót: — Nyáron az a legfőbb célunk, hogy megis­mertessük a gyerekeket az is­kolán kívüli élettel. A tanév­ben feszes, órákra, olykor per­cekre beosztott napirend sze­rint élnek, tanulnak, dolgoz­nak, játszanak, pihennek. A szünidőben ki lehet tárni a világra nyíló ablakokat, ajtó­kat. — S azokkal semmi gond, akik a családdal vakációznak? — Ezeket a gyerekekét többnyire széthullott famíliák­ból, fejlődésüket veszélyeztető környezetből „mentették” ki. Nyáron viszont oda térnek vissza. Emiatt megesik, hogy egy-egy növendékünk a vaká­ció végén tetvesen, betegen érkezik meg, vagy nagy rit­kán kék-zöld foltokkal, eset­leg „csak” az alkoholizáló, vagy a társadalmi normákkal hadilábon álló szülő befolyá­sa, hatása érződik magavisele­tén. A többség kivétel: sok család ilyenkor egyengeti a gyermek visszatérésének útját. Egyik növendékem például ré­gebben háromszor megbukott, még a bíróságot is megjárta. Idén már jeles tanuló volt, a szülei is gyakran meglátogat­ták, s valószínűleg a családjá­nál marad, mert a Pest me­gyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettől már kérték az el­bocsátásához szükséges jel­lemzést. Az önállóság iskolája Lázárfalvi Antal, a vácdu- kai nevelőotthon igazgatója így mondja: — Az idén a gyermeknapon felavattuk a sportkombinátünkat. A falu művelődési házát most újít­ják fel, de a váci művelődé­si központból minden műsor­ra — ami a gyerekeknek szól —, kapunk jegyet. Az őrboty- tyáni tóra, a váci, leányfalui strandra is elkísérik a peda­gógusok növendékeinket. Ha a gyerekek távolabbra szeret­nének menni, annak sincs akadálya: az idén csereüdü­lést szerveztünk egy Zirc mel­letti nevelőotthonnal. Szeret­nénk háromnapos észak-ma­gyarországi buszkirándulásra vinni azokat, akik az otthon­ban töltik a nyarat. Tízen pe­dig — a jó tanulás, vagy a tisztasági mozgalom eredmé­nyének jutalmaként —, a zán- kai úttörőtáborban tölthetnek két hetet. — Csupán ennyi a „kötött program”, s nem is szeret­ném, ha több lenne. Aki akar, játsszon, sportoljon; aki a fa­luban a barátaival szeretné tölteni az időt, tegye azt; aki úszni szeretne — majdnem minden növendékünk tud! — strandoljon, aki filmet nézne, menjen moziba. Ne legyen a vakáció kényszer. Így tanul­nak meg Önállóan élni a sza­bad idővel. V. G. P. Hét végi orkán — napsütéssel (Folytatás az 1. oldalról) dót keresték fel. Annál is in­kább, mivel az új úton sokkal kényelmesebben közelíthető meg. Nem beszélve az él­ményről, amelyet a táj szép­sége nyújt A vadregényes, kanyargós út mentén kiépített szalonnasütők, játszóterek, pi­henők mindenütt megteltek. Az út közvetlenül a strand előtt vezet el. Sokan otthagy­ják járművüket, pedig ez sza­bálytalan. Kis kerülővel be le­het állni a hatalmas parkoló­ba. Igaz, hogy még most sin­csen teljesen készen, de a célnak megfelel. A pesti ol­dalról indulók közül kevesen tudják, hogy Visegrádra me­net nem érdemes kerülni, leg­jobb a révvel átkelni. Jó idő­ben a váci azonnal fordul, vi­szont a nagymarosi indulási idejét célszerű előre megtuda­kolni, mert ott tartják a me­netidőt, ha sokan várakoznak is! Az autóbuszforgalom is a Dunakanyar irányába volt a legsűrűbb. Dajcs Péter, a Vo­lán 20-as számú Vállalat for­Visegrádi strand galmi osztályáról adott tájé­koztatást, amely szerint a hét végén 85 kisegítő járatot in­dítottak, több mint 40 utassal. Az óvatosak irama Vasárnap délben a hegyek felől kergette a szél a felhő­ket, majd hirtelen elsötétedett. Az eget kémlelők gyorsan csomagoltak, tudták, ennek a fele se tréfa. Egy óra felé már Mikor jó egy rádióműsor? Akkor, mondhat­ja a hallgató, ha rólunk, mi több: nekünk szól. Ügy, természetesen, ha közben túlmutat önmagunkon, s mások tükrében engedi látni arcunk jó, avagy (még ha kellemetlen is a szembenézés) rosszabbik felét. Őszintének is kell lennie, némiképp spontánnak, hogy hihes- sük: nem is a hangszóró előtt ülünk, miénk a mikrofon — együtt beszélgetünk. Ennyi kívánság után, hihetnénk, nincs is jó műsor, vagy ha van, hát legföljebb egyik vagy másik várakozásnak tehet eléget. S most amikor a kritikus az emlékezetesen érdekes műsorok közé sorolja a 168 óra Rádiómaga­zinban vasárnap elhangzott különkiadását, te­szi ezt a rólunk és nekünk szólás okán. S hoz­zátehetjük némi érdi és Pest megyei elfogult­sággal : értünk szólt. így érezhette a nyári vasárnap délelőtt rá­diózó hallgatója, aki — ülhetett bár készülé­ke előtt a solymári kiskertben, a ceglédi panel­lakásban avagy a gyáli házban — az érdi embereket hallgatva az érdi gondokról — önmagára ismert. Mert a szent tűzzel váro­sunk idegenforgalmának felvirágoztatása mel­lett agitálok; a kommunális kötvény terheit maguknak követelők; a környezet tisztasá­gáért ágálok; a fórumok demokratizmusa mel­lett pálcát törők; önmaguk ellen nagyobb szi­gorúságot kérők, úgy lehet, csupán a véletlen (egy hallgatói levél) nyomán lettek érdiek. Hangulatuk izzásához, véleményeik öszecsapá- sához azonban szükség volt az érdiségre, hi­szen a főváros környéki nagy falu-város ta­lán legmarkánsabban viseli magán az egye­dül álló, hazánkban jellegzetesen Pest megyei életformának, az agglomerációnak a gondjait. S ha az őszinteséget, mint mércét állítjuk a rádióműsorok elé, akkor éppen é kérdés kö­Rendkíviili rádiófigyelő Érdtől az óceánig rül felizzó Indulatok, önkritikus szembenézés és becsületes véleményvállalás tette nem csu­pán Érden, nemcsak Pést megyében — egy ország nyilvánossága előtt rangos műsorrá az adást. Csák Elemér szerkesztő-riporter vállal­ta a gyarmat szó kimondását, a műsor válasz­adó vendége, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára pedig elismerte a megye nagyon erősen kiszolgáltatott helyzetét. Azt a kettősséget, ami a főváros különleges hely­zetét jelenti, amely kivételezettséghez egy egész megye ad munkaerőt, árut, vizet. Olyan módon, hogy közben a dolgozó ember szolgál­tatást (lakás, óvoda, bölcsőde, üzlet) a megyei településtől vár. A megtermelt áru viszont könnyebben kapható a főváros üzleteiben, mint az érte két kézzel dolgozó lakóhelyén, s hogy a csaknem egymillió ember nagy része nem kap megfelelő ivóvizet, még ott sem, ahonnan táplálják a fővárost, hiszen Pest me­gye vízbázisának egy részét a főváros viszi el. Úgy Iahet, a megoldás nem Érd, mégcsak nem is a megye és a főváros gondja: az agg­lomeráció sorsa — ebben is egyetértett kérde­ző és válaszadó — országos rendezést, kor­mányzati szintű eszközátcsoportosítást kíván. Ehhez a döntéshez legföljebb gondolatindító, lépésgyorsító lehetett a 168 óra magazinja, amely egyetlen órájában megtette a legtöbbet: Érdtől a hazai óceánokig vitte el hallgatóit. Major Árvácska csúcsforgalom volt az utakon, mindenki igyekezett gyorsan fedél alá, de legtöbbjüket el­kapta a zivatar. Az autózást a heves széllökések zavarták. Alig lehetett tartani az irányt, a látást pedig az ömlő zá­por nehezítette. Rosta Attila, az Űtinform ügyeletese sze­rint szerencsére letört ág nem esett egy kocsira sem, de a szél elforgatta a közlekedési táblákat. Néhányan mégis kénytelenek voltak kiállni tö­rött ablaktörlőik miatt. Megdőlt élet a gabonatáblákon Szigetszentmiklóson, a Du­na soron rongálta meg a veze­téket az égiháború. Hatalmas csillagszóróként szikrázott az összecsavarodott, beizzott ve­zeték. Szentendrén is több he­lyen kihunyt a fény, sokan maradtak még este is villany nélkül. Több százan menekül­tek be az éttermekbe a vihar elől. Félelmetes erővel söpört vé­gig a megye északi részén a budai hegyek övezte szántó­kon, mezőkön is a vihar. Az agrometeorológusok szerint a szél erőssége — a budaörsi állomás jelentése alapján — elérte az óránkénti 110 kilo­méteres sebességet. A Sasad Tsz-ből súlyos károkról kap­tunk hírt. Az orkán különösen a gyömölcsösben tett nagy kárt, elpusztítva a már érett meggy jelentékeny részét. Ágakat tört le a vihar a szö­vetkezet barackosában is. Ami a gabonákat illeti, már itt-ott megdőlt az állomány. A szak­emberek véleménye: a szem nem pergett ki a kalászokból. Így csupán a betakarítás lesz nehezebb, de terméscsökke­nésre nem kell számítaniuk. A kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben sajnos már több okuk van a panaszra a mezőgaz­dáknak. Előbb június 23-án több mint 100 hektár őszi ár­pát döntött meg, de a kukori­ca- és a napraforgótáblákat is károsította a jégverés. A hét végén további 300 hektáron fektette le a búzát a zivatar. Kimentettek, gazdátlan csónakok Az ország más részein még nagyobb vihar dúlt, mint Pest megyében. Kisöpörte a szélvihar a Velencei-tavi strandolókat, egy óra alatt el­néptelenedtek az üdülőhelyek. A Balaton déli partján csak­nem kétszázezren tartózkodtak. A hazafelé igyekvőket akadá­lyozta a 80—140 kilométer erősségű szél. Velencefürdőnél egy vastag fa rádőlt a 70-es főközlekedési útra, a tűzoltók szállították el. Minden figyel­meztetés ellenére sokan ma­radtak csónakkal, szélvitorlá­val a Balatonban. A több mé­ter magasra felcsapó hullá­mok közül a vízirendőrök öt­venegy embert mentettek ki, több gazdátlan csónakot, vi­torlást vontattak partra. A MAHART hajói kétórás szü­Szentendrei zápor net után indulhattak meg ismét. A nagy erejű vihar több helyen: Siófokon, Ba­latonszárszón, Zamárdiban, Balatonföldváron, Fonyód-Bé- latelepen fákat döntött ki, le­tördelt ágak borították el az utcákat, utakat. Balatonföld­váron két-három napos mun­kára van szükség, hogy a tör­meléket eltakarítsák. A vihar kiesést okozott a telefonössze­köttetésben és az áramszolgál­tatásban is, ezeket a zavarokat a tűzoltóság és a DÉDÁSZ emberei hétfőn délelőtt meg­szüntették. A kempingekben több sátrat összedöntött a szél, de személyi sérülés nem tör­tént. A viharkárok helyreállí­tásán teljes erővel dolgoznak. Esti sötétség a porfelhőben Zala megyében mogyoró nagyságú jégzápor esett. A zalaegerszegi tv-torony presz- szóját az erőteljes kilengések miatt ki kellett üríteni. A széldöntötte fák a vasúti be­rendezésekben is jelentős ká­rokat okoztak, emiatt az or­szágban több helyütt késtek a vonatok. Kiskunfélegyháza és Petőfiszállás között például három órától állt a forgalom. Dél-Dunántúl öt vonalszaka­szán esett fa a sínekre. Pécsett furcsa természeti je­lenségnek lehettek tanúi az ott lakók. Vasárnap délután a vá­rost hatalmas porfelhő borí­totta. A Mecsek gerincén át­bukó orkán felkavarta és fel­kapta a hegyoldal száraz ta­laját, s a város fölé sodorta. A fél órán át lebegő porfelhő es­ti sötétségbe borította az utcá­kat, tereket. Erdős! Katalin ....- ...... . .J Au tók az esőben hazafelé Balázs—Szilágyi felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents