Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

1982. JÚLIUS 31., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

Barna hajú lány

Estétől reggelig a gépek mellett

Fordított életrendben

Éjszakai műszak. Nekem mindössze gyermekkori, nagy szüleimnél töltött nyarak jutnak erről eszembe. Amikor nagyapám reggelente hazaérkezett a gyár- bál, én többnyire még aludtam. A délelőttök ilyenkor — kivált, ha kint szakadt az eső — nagyon nehezen teltek a szoba-konyhás lakásba zárva. „Ne lármázz, ne rugdald a széket, a nagypapa 'nem tud^ aludni!’’ — korholt nagyanyám, majd a következő percben leejtette a levesesfazék födőjét. Az ilyenkor föl-föltörő nevetést szerencsésebb volt csöndes mosolyba fojtani. Nem volt rózsásabb a helyzet, ha a

régi kőbányai ház szűk udvarán kellett kivárnom nagyapám kora délutáni ébredését. Az udvar kicsi volt, a labda éppen a szoba falán puffant legnagyobbat, s a szereléshez fölfordított bicikli is 'nagy robajjal dőlt el rendszerint.

A gyerekkori emlékeken kívül nekem egészen mást jelent az éjszakázás: könyv melletti virrasztást vizsgák előtt, hajnalig tartó csendesebb vagy hangosabb baráti öszsejöveteleket. esetleg a katonaságnál töltött éjszakai szolgálatokat.

R. Kiss Lenke szobra

Fojtogató hőség

Tíz óra elmúlt. A dunakeszi konzervgyár az utca felől kihaltnak látszik. A konzervüzem éjszaka nem termel, csak a tésztaüzemben állnak gépek mellé a harmadik műszakban is. Itt folyamatos a munka, a gépek vasárnap és ünnepnap sem állnak le.

A művezetői iroda üvegfalán keresztül rálátni a hatalmas csarnokra. Három gépsorról — korszerű, automata berendezések — tekeredik le a tészta. Embert alig látni, mindössze két-három fehér köpenyes, fejkendős nő ellenőrzi a műszereket, s overallos szerelők állnak készenlétben.

A nappali kánikula után kint még most is meleg van, de a csarnokba lépve megcsap a szinte elviselhetetlennek tűnő, fojtogató hőség. Néhány perc múlva versenyt törölgetjük homlokukankat kísérőmmel, Szmetel- la Miklóssal, az éjszakás művezetővel. A hőmérő 40 fokot mutat, a páratartalom 55 százalékos.

Az automatizált üzemben a gyúrást egy tengerjáró hajó parancsnoki hiújához hasonló emelvényről kísérik figyelemmel, csak a pontos adagolást kell ellenőrzi. A gép kezelője rutinos dolgozó, azonnal észreveszi, ha valami nincs rendben. A kérdésre, hogy ki tud jobb tésztát csinálni, a gép vagy 6 otthon a gyúrótáblán, nevetve válaszol:

— Jó ez a tészta, hiszen igazi tojásból, igazi lisztből készül, de én már csak magam gyúrok otthon. Az mégis más valahogy.

Élesen fölvisít a sziréna. Az egyik szerelő valahol belenyúl a gépbe, igazít valamit.

— Ha mgszólal a sziréna, két percen belül el kell hárítani a hibát, különben az egész gépsor leáll — mondja Szmetella Miklós. — A szerelőknek alaposan ismerniük kell az egész berendezést. Igaz, legtöbbjük már akkor itt volt, amikor az olasz szakemberek beszerelték és bindították a gyártósorokat.

Nem is nehéz

Figyelem az asszonyt a gyúrógép műszereinél. Az első gondolatom: hiszen ez nem is nehéz munka. Nem kell nehéz terheket emelgetni, nincs szükség fizikai erőre. Csak sétálgatni és figyelni. Ám, a következő pillanatban már az jár az eszemben, én vajon tudnám-e csinálni, kibírnám-e estétől reggelig ebben a pokoli hőségben? Hiszen régi tapasztalat, a látszólagos tétlenség, amikor a kézA régi jelszó a maga idején igaz volt

Nem minden virágból lesz gyümölcs

nek nincsen dolga, hamarabb fáraszt. Még egy monoton, unalomig begyakorolt tevékenység is jobban lekötheti az embert, mint ez — jutok el végül a következtetésig.

Egy emelettel lejjebb már változatosabb a kép, talán egy-két fokkal a hőmérséklet is alacsonyabb. Itt adja ki a gépsor a tésztát. Csomagolva vagy anélkül, a megrendeléstől függően. A csomagolt metéltet, csigatésztát. kis- vagy nagykockát csak le kell szedni a gépről. Ha ömlesztve jön az áru, húszkilós papírzsákök kerülnek a gép szája elé. Ehhez már némi fizikai erőre, is szükség van.

Közben megérkezett Tábori István üzemvezető-helyettes. Egy röpke ellenőrzésre. Az irodájában beszélgetünk : .

— A tésztaüzemben körülbelül 60- 65-en dolgoznak. Többségük folyamatos munkarendben. 6+2-es beosztásban, ami hat nap munkát és két szabadnapot jelent. Van egy műszakunk is, a kisgyermekes édesanyáknak. Ugyanakkor mások mindig éjszakások, így kérték. Aki egész évben folyamatos munkarendben dolgozott, a havi prémiumon kívül ötezer forintot kap év végén. Nekik a fizetésük is magasabb: négy-négy és fél ezer forint.

Állandóan éjszakások

Cseresznye Istvánná, a tésztaüzem legrégebbi dolgozói közé tartozik. Vidám, jókedélyű, szókimondó asszony. Az állandó éjszakások egyike.

— Tizennégy éve csak éjszakai műszakban dolgozom. Tíz évig szövőnő voltam, négy éve vagyok itt. Megszoktam már ezt a munkarendet. Ha a szervezet átáll az állandó éjszakai műszakra és a nappali alvásra, akkor nem olyan nehéz. Talán jobb is, mint a váltó műszak. Álta5 Különösebb gondot senki számára nem okozhat a termelés

^ mennyiségi növekedésének megítélése. Ha az idén, az első félévben ^ a tavalyihoz mérten például három százalékkal bővült a villamos ^ fogyasztásmérők előállítása, akkor ez annyival egyenlő, hogy átla- ^ gosan ötezerrel több műszer készült havonta, mint az előző évben. ^ Jó dolog, hogyha több árammérő hagyja el a szerelőszalagokat? ^ Minden bizonnyal, felelheti bárki, hiszen föltételezhető, a gyár nem raktárra, hanem rendelésre termel, azaz a készülékekre vevő van. S S valóban van, ezt igazolják a kiviteli eredmények, ám nem minden í termék ilyen keresett, amiből több készül.

Akkor az döntött

A termelés különböző ágazatainak mennyiségi mutatói fontosak, de önmagukban még nem igazítanak el mennyiség, érték, fölhasználhatóság, korszerűség, gazdaságosság szövevényes útjain. A villamos műszereknél maradva: már többet közöl velünk az a tény, hogy a termelés mennyiségénél gyorsabban nőtt a korszerűbb típusok kínálata, azaz a termékeken belül emelkedett az értékesebb — jobb áron eladható — árucikkek aránya. Az összefüggés nyilvánvaló. Mivel a termék megbízhatóbb, konstrukciós elve fejlett, használati értéke magasabb, az ára is több. Megfordítva: a hagyományos termékért, bár lehet, hogy sok készül belőle, egyre nehezebb megfelelő árat kapni, mivel a vetélytár- sak már jobbat kínálnak.

A régi jelszó, termelj többet, jobban élsz, a maga idejében hű kifejezője volt a gazdasági adottságoknak és a szükségszerű teendőknek. Abban a szakaszban ugyanis az volt a döntő, hogy az alapvető termékekből — mind a termelői, mind a lakossági felhasználásban — elegendő legyen. Az előző két mondatban kétszer is használtuk a volt szócskát, hangsúlyozva a múlt időt. Napjainkban ugyanis a terméktömegtől egyre elválaszthatatlanabbak a minőségi jellemzők, egyre fontosabb szerep jut a terméktől elvárt használati értéknek. A megye textilüzemeiben ilyen okok serkentették a nem szövött kelmék gyártásának megtöbbszörözését, a kötött, hurkolt áruk

össztermelésen belüli arányának gyors növelését, a filmnyomás elterjesztését, a korszerű műszaki textíliák kínálatának bővítését. Folytathatjuk a tartósítóipar értékesebb beltartalmú készítményeinek említésével a példákat, amint ide tartoznak az új típusú filmek és fotópapírok, a különböző híradástechnikai alkatrészek és részegységek, a fénycsövek, a kőolajfeldolgozás új kenőanyagai.

Az értékesebből, a kelendőből többet termelni — napjainkban így fogalmazhatjuk át a jelszót, hivatko- zásnyi példáinkkal egyben arra is utalva, az értékesebb nem okvetlen drágább a fajlagos ráfordításokat tekintve, sőt a piacon nem is az abszolút árra ügyel a vevő — azaz lehet valami olcsónak látszó, mégsem kell — hanem arra. az ár miként aránylik a használati értékhez. Ezért lenne veszélyes csupán az áremelések külpiaci elérésében látni az exportbővítés lehetőségét, hiszen az eladónak csak annyit szabad kérnie, amennyit portékája valóban megér. Ha nem ezt teszi, akkor köthet ugyan egyszer üzletet — ha nagyon ügyes —, ám az bizonyos, ugyanott még egyszer nem állnak szóba vele.

Folyamatosan szigorú

Sematikus csoportosítás szerint megkülönböztetnek anyagigényes — sok vagy nagy értékű anyagot tartalmazó — és munkaigényes termékeket. Munkaigényes termék egy bonyolult műszer, anyagigényes a vasbetongerenda. Ebből az összevetésből azonban hiba lenne arra következtetni, hogy hagyjunk fel a betonacél előállításával, s a kiinduló alapanyagból, a vasércből minél több műszernekvalót olvasszunk ki. A különböző termékcsoportok összetételét, mennyiségét döntő módon befolyásolják az 'össztársadalmi igények, azaz o szükségletek, nem kevésbé befolyásolja a külföldi értékesítés lehetősége. Fontos tapasztalat ugyanis, hogy ott sikerül — mind bel-, mind külföldön — gyorsan növelni az eladott áruk mennyiségét, ahol maga az áru versenyképes, tehát minősége mindenkor megfelel’a folyamatosan szigorúbbá váló 'minőségi — használati értékbeli — követelményeknek.

Alapos mérlegelésre szorul ugyanakkor, milyen iramú legyen a termelés mennyiségi fejlesztése, hiszen rengeteg anyagból — a vasérctől a fűrészárun át az ónozott lemezig — jó részben vagy teljes egészében importra kényszerülünk. Volt idő, amikor a hazai építőipar korlátlanul nyelte el a cementet; a honi termelést tetemes importtal kellett kiegészíteni, így azután Európa legnagyobb cementbehozatalának kétes dicsőségét könyvelhettük el. A beruházások visszafogása, az építéssel szemben a technológiai fejlesztés előtérbe kerülése viszont azzal járt, jár, hogy a Cement- és Mészművek gyárai készletezésre kényszerültek, minden elképzelhető helyen azt az anyagot tárolták, amely nem is olyan régen hiánycikknek számított... Ráadásul nem ez volt az első ilyen hullámvölgy-hullámhegy.

Elengedhetetlen elemezni az export távlatait is, mert hiszen egészen másként kezelendő az ún. konjunkturális kereslet vagy áremelkedés, mint a tartós irányzat. Ez a kettősség jól érzékelhető volt és az ma is például a gyorsfagyasztott élelmiszerek keresletének, árának alakulásában. Volt idő, amikor nagyon egyszerűnek tűnt a hűtőipar fejlesztési ráfordításainak visszatérülése — mivel úgy látszott, korlátlan meny- nyiségben és szinte mindent felvesz a piac —, később azután kiderült, nagyon is keményen meg kell dolgozni nemcsak a piaci sikerekért,

hanem némely helyen a piacon maradásért is. V

Tavaly a megye gépiparában — szakszerűen: gép- és gépiberende- zés-iparában — a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására tett erőfeszítéseknek köszönhetően a jelentős vállalatoknál javult a jövedelmezőség, mert megnőtt a kelendő, a korszerű, azaz nagyobb értékű áruk aránya. Volt olyan vállalat, ahol a tiszta jövedelemnek a teljes egészét ennek köszönhették, azaz a hagyományos termékek nem fialtak kamatot, igaz, az sem lebecsülendő, jó rezsihordónak, azaz költségviselőnek bizonyulnak ugyanakkor.

A kelendő termék, a gazdaságos előállítás, a kellő tiszta jövedelem az érdekek találkozását testesíti meg, a piaci értékítélet ugyanakkor — ha persze folyamatosan figyelik és elemzik ezt az értékítéletet — érzékeny jelzőműszer a vállalat számára.

Ez a fenntartó erő

Mi olvasható le arról a műszerről? A többi között az, hogy az új termékek tovább nyújtják az amúgy is széles gyártmányskálát — esztendőnként a megyében a termelésből kivont árucikkek aránya mindössze a teljes termelés három-négy százalékát teszi ki, területenként természetesen erős eltérésekkel —, emiatt azután a kelendő áruból gyakran nem készülhet elegendő, a vevő keresi de nem találja az üzletekben. Lemérhető ezen a műszeren az is, hogy bizonyos tömegáruk iránt változatlan a kereslet, azaz a mennyiség sem huszadrangú. Van. ahol mérséklődik az igény, megnő az érdeklődés az olcsóbb iránt; folytonos változás ez, mennyiség és minőség örökös helycseréje. Fogalmazhatunk úgy is: ez a folytonos helycsere a termelés fenntartó ereje, a bővítés forrása, az eszközökben, dologi javakban is folyamatosan korszerűsödő — és korszerűsíthető — élet lehetősége.

MÉSZÁROS OTTÖ

Iában délig szoktam aludni. Délelőtt a férjem látja el a három gyereket.' Délutánra marad az otthoni munka, s este jövök be a gyárba. Nekem nem telik nehezen az éjszaka. Persze, ha úgy állnék a munkához, hogy más is hozzáférjen — tréfálkozik —, unalmasabb lenne. Könnyen elviselem, mert vidám természetű vagyok, ha meg valami bajom van, azt nyíltan megmondom. Azt nem rejtem véka alá, hogy elsősorban a pénz miatt vállalom az állandó éjszakázást. Keresek 5300 forintot, a túlórákkal együtt megvan a 6000 is. Ennek azért ára van, a gyerekeimmel és a férjemmel nagyon ritkán tudunk közös programot csinálni. Eleinte nem is akarta engedni az állandó éjszakázást, de természetesen én győztem.

Teljesen érthető, hogy mindenki a magasabb bér miatt vállalja az éjszakai műszakot. Mert megszokás ide, megszokás oda, nem hiszem, hogy szeretni is lehet ezt a fordított életrendet. Persze változó, hogy ki meddig csinálja, ki mennyire elégedett. Rajcsok Éva egy hónapja jött, korábban három műszakban dolgozott, itt ő is az állandó éjszakások közé tartozik.

— Szokás kérdése az egész, amikor először voltam éjszakás, bizony elaludtam az üzemben. Meg sok mindenről, szórakozásról kell lemondani, de ha valamit el akar érni az ember, ezt csinálja. Bár megmondom őszintén, nem biztos, hogy itt megmaradok. Szerintem ez a folyamatos munkarend nincsen megfizetve. Próbaidősként 4700 forintot kaptam az első hónapban. Korábban is dolgoztam szombaton és vasárnap, de azt túlórában fizették.

Vége nincs tésztaszálak futnak a gépben. Reggeltől estig, estétől reggelig. A gépet pedig ki kell szolgálni. Nappal is, éjszaka is. Valakiknek minden este oda kell állni a gyúrógéphez. a műszerekhez, ahogy az ország számtalan üzemében odaállnak nők és férfiak a szalagokhoz, kohókhoz, esztergapadokhoz.

A gépnek mindegy, világos van kint vagy sötét.

M. X4.GY PÉTER