Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

IMS. JÜLIUS 31., SZOMBAT mrcm ? saurian s Idegenfcrgalmi és sportcélokra is Enyhít a raktárgondokon Az ipari és a kereskedelmi vállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek régi gondja a megfelelő raktarak hiánya. A hagyományos építés nem min­den esetben kiiizetődő és hosszadalmas is. E gond meg­oldására fogott össze a Len­fonó és Szövőipari Vállalat, a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat és a Dél-Dunán- tú.: Tervező Vállalat. Létre­hozták a Tabi sátor nevű tár­sulást, amely nagy légterű csarnoksátrak építésere vállal­kozik. i. 800—1000 négyzetmé­teres alapterületű sátrak pvc- vei bevont ponyvaszövetét az LSZV tabi kempingcikk-gyára készíti, az acélszerkezetet a Tolna megyei Építőipari Vál­lalat állítja elő. Jelenleg négy helyen — a Videoton ajkai és sárbogárdi gyáregységében, a Csepel Autógyárban és a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vál­lalatnál — folyik a csarnok­sátrak építése. A gazdasági társaság éven­te 15 sátor megrendelésére számít, ezt az igényt minden külön fejlesztés nélkül — a meglevő kapacitással — ki tudják elégíteni. Amennyiben a hazai vállalatok ennél több­re tartanak igényt, a gyártó­szerelő kapacitást bővítik. Fel­készülnek a kisebb, 15—20 méteres és a nagy, 30—40 mé­teres fesztávolságú ponyva­csarnokok gyártására is. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat kezdeményezésére az Építéstudományi Egyesület szakmai irányítása alatt álló tartószerkezeti tervezők mes­teriskolája hallgatói számára tervpályázatot írtak ki. A be­érkezett 15 pályamű közül több, sikerrel megvalósítható ötleteket adott például az idegenforgalmi és sportcélo­kat szolgáló ponyvacsarnokok kifejlesztésére. Sajnos, védelemre szorulnak Maradjon kedvencünk Ahogy az ember éveinek száma növekszik, úgy ismer­kedik meg egyre több évvel, amit valakinek, vagy vala­minek szenteltek. Születésük kerek évfordulóján kijár az emlékév a nagy művészeknek, de éve volt például az időseknek, mozgáskorlátozottaknak is. Kevesen tudják azonban, hogy 1982 (többek közt) a fecskék védelmének éve. Ez azért sajnálatos, mert ezek a kedves madarak bizony védelemre szorulnak. A fecskék évét a Magyar Madártani Egyesület hirdet­te meg külföldi példák nyomán és a fővárosból, a Keleti Károly utca 48. szám alatti szerény, még a telefont is nélkülöző főhadiszállásáról irányítja is harmincnál több vidéki tagcsoportjának fecskevédő buzgólkodását. Szigorúan büntetnek Schmidt Egon, az egyesület alelnöke kérdésünkre elmond­ta, hogy a fecskék védelmének éve nem az első ilyen akció­juk. Korábban már megren­dezték a gyurgyalagoknak, ezeknek az erősen veszélyezte­tett madaraknak az évét, a gó­lyák védelme meg olyan sok feladatot adott a madárbará­toknak, hogy két egymást kö­vető évet vett igénybe. Nem olyan régen ugyanis még 8000 gólyapárt számláltak össze az országban, ez az állomány azonban néhány év alatt felé­re csökkent. A védelmi akció­nak nem kis szerepe volt ab­ban, hogy megállt a pusztulás, jelenleg 4760 család fészkel ná­lunk. Ez annál jobb eredmény, mert költözésük alatt nagy veszteségek érik gólyaállomá­nyunkat az észak-afrikai me­zőgazdaság fokozódó vegyszer­használata és a sáskairtáshoz használt mérgek miatt, lévén a gólyák főtápláléka a Földközi­tenger túloldalán éppen a sás­ka. — Miért kell védeni a fecs­kéket, hiszen senki nem pá­lyázik ezeknek a madaraknak a húsára, tollára, kalitkában tartani nem lehet őket és ki­tömni sem divat? — Nehezednek az életfelté­teleik, fészkelési lehetőségeik pedig csökkennek, ezért szük­ség volt arra, hogy a fecskét védett madárnak nyilvánítsák nálunk — mondja Schmidt Egon. — ötszáz forint a bün­tetése annak, aki egy fecskét elpusztít. Aki pedig lever egy öt tojást vagy öt fiókát oltal­mazó fészket, az 2500 forintot fizet. Háromfejta honos Hazánkban három fecskefaj­ta honos: a jüstifecske, a mol­nárfecske és a paríifecske. Kö­zülük a molnárfecske nagyon jól alkalmazkodik a viszonyok változásához, fészkei megtalál­hatók még a panelházakon is. A füstifecske már nagyobb mértékben küzd lakásgondok­kal. Régen az istállók betört ablakain, s főként a gazdák ál­tal fecskebejárónak megha­gyott nyílásokon könnyen be­jutott a fészkelőhelyére, a nagyüzemi, teljesen zárt istál­lók azonban nem kedveznek a fészekrakásnak. A partifecs­ke a fészkét olyan helyekre építi, ahol manapság mind sű­rűbben bányászkodnak, homo­kot sódert termelnek ki. Sok cecskefészket eltávolítanak az emberek azért is, mert a kis fecskék bizony nem szobatisz­ták, farral kifelé, a fészek pe­remén intézik dolgukat, a há­ziak nagy bosszúságára. — Hogyan lehet a fecskéket, ezeket az elegáns, frakkos társ­bérlőket megvédeni? — Az egyesület elsősorban propagandát folytat érdekük­ben. Azt nem , tudjuk meggá­tolni, hogy Afrikában a sere­gélyek ellen alkalmazott mér­gezett olajbogyók, madárfogó hálók ne pusztítsák költözőin­ket, de a kavicsbányák műve­zetőit meggyőzhetjük, hogy a partifecskék által lakott rövid szakaszt csak az őszi madár­vonulás után termeljék ki, s a tavasszal hazatérő madarak majd újból kiépítik otthonukat. Műfészkek, fecskepelenka Madárbarátokat, köztük kis úttörőket arra buzdítunk, hogy olyan területeken, ahol a szi­lárd útburkolat lerakása miatt a fecskék nem találnak fész­keikhez építőanyagot, helyez­zenek el földdel megtöltött edényeket, és azokat rendsze­resen locsolják, hogy így meg­szüntessék a fészekrakást aka­dályozó malterhiányt. Az egyesület az idén meg­kezdte műfészkek kiosztását is. Ezeknek az alján egy alátét­lap, úgynevezett madárpelen­ka akadályozza az ereszalja szennyezését. Népünk egyik kedvenc ma­dara a fecske, ezért bízunk ab­ban, hogy a gólyákhoz hason­lóan az ő védelmük sem lesz eredménytelen. Cs. B. Táborozás a Bükkös-patakért Egy szívvel, egy nyelven A pingpongasztalnál lengyelek és németek, a foci­pályán csehek és jugoszlávok, a fűben egy holland tö­ri a fejéi, a padnál spanyolok, bolgárok beszélgetnek, vitatkoznak, tréfálkoznak. Köztük mindenütt szentend­rei, budapesti srácok. Csodálatra méltó ez a nyüzsgés, ez az elevenség, hiszen a munka ma délelőtt sem volt könnyű. Szentendrén, a Lenin úti is­kola Anna utcai napközi ott­honában ezen a nyáron sok külföldi és magyar fiatal for­dult meg. A hónap elején kezdődött a második nemzet­közi ifjúsági környezetvédel­mi tábor, amely hivatalosan ugyan már bezárt, sokan ma­radtak itt az augusztus nyol­cadikén kezdődő nyári egyetem és ifjúsági konferencia ese­ményeire. Akkor alkalom nyí­lik arra, hogy tudományos alapossággal beszéljék meg a Bükkös-patak partjain észlelt jó — és gyakran rossz — ta­pasztalatokat. Ottjártunkkor azonban még nyakig voltak a munkában. Másodszor is ugyanazt A környezetvédelmi tábor nagyonis konkrét céllal ala­kult. Forrai Sándor, a Haza­fias Népfront izbégi körzeté­nek titkára mondta: — A Hazafias Népfront és az Országos Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére és támogatásával tavaly szervez­tük az első tábort, amelynek közvetlen célja a Bükkös-pa­tak és környékének rendbeté­tele volt. Akkor kissé alul­szerveztük a tábort, körülbelül hatvanan dolgoztunk. Most azonban az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal is csatlakozott a patró- nusokhoz, így a bátrabb szer­vezés eredménye 114 táborla­kó, a fele külföldi. A szerve­zők közül nagy munkát vál­lalt magára a Magyar Eszpe­rantó Szövetség is; ily mó­don, bár ez a tábor hét nyel­ven beszélt, de közös nyelve, a közvetítő: az eszperantó volt. így hát a sok munka mellett páratlan élmény részesei is lehettünk, hiszen nem min­dennapi dolog hét nemzet fia­taljaival együtt dolgozni és szórakozni. A külföldiek szálláshelyét stílusosan a patak partján rendezték be. Kis fahíd vezet a túloldali focipályához; a híd környékén tisztaság, a természet természetes — saj­nos, manapság szokatlan — rendje uralkodik. Az NDK-.oe- li Freibergből érkezett Hen­ryk Wenzelt faggattam a munkáról. Eszperantóul vála­szolt, s mi tagadás, nekem szégyenszemre némi tolmácso­lásra volt szükségem. — Nem annyira a fizikai munka a nehéz — mondta a nyakigláb, komoly kamasz —, mint inkább elviselni azt a látványt, ami itt, a Bükkös mellett várt ránk. Az első na­pon a tavaly már megtisztí­tott szakaszt tettük ismét rendbe, a városhatártól kö­rülbelül két kilométer hosz- szúságban. Azután fölfelé folytattuk, s nem kis megle­petésünkre a munka egyre ne­hezebb, egyre bosszantóbb lett. Néhány mázsás autóroncstól kezdve, több tonnás traktor­kerékig, állathullákon át min­denféle szemét előkerült eb­ből az egyébként gyönyörű pa­takból. Félreértés ne essék, nem állítom, hogy az én ha­zámban minden rendben van a természetvédelem területén, a Bükkös azonban, azt hiszem, elrettentő példaként állítható az emberek elé. Megálljt parancsolni A hosszú hajú, szakállas holland, Martin Abma, a jegyzeteit bújta; előadásra készült. Ö nem eszperanüsia, s csak néhány napra, szerve­zete megbízásából érkezett a táborba. Többszörös tolmácso­lás után tudtam meg, hogy az Európai Ifjúsági Környezetvé­delmi Szövetség elnökségi tag­ját tisztelhetem benne. A szö­vetségnek öt földrészen mint­egy 1Ü0 ezer tagja vall, ne­gyedszázada küzdenek a ter­mészet konzerválásáért, kutat­ják a biológiai egyensúly I megbomlásának következmé­nyeit. A konzerválás fogalmá­nak okán kisebb vitába keve- I redtünk, többen körénk tele- I pedtek, s ki-ki hevesen véd­te a saját álláspontját. A fű­ben ülve önkéntelenül ciga­retta után nyúltam, Henryk azonban indulatosan rám szólt; akár a tolmácsolást is megtagadja, ha ilyen stílusta­lan bűnt követek el. Igaza volt. Martintól azonban meg­kérdeztem: hiszi-e, hogy ele­gendő a puszta propaganda, vagy akár egy ilyen lelkes tá­bor? Hiszen íme, a tavaiy rendbetett szakaszon mindent elölről kellett kezdeni, s így mehet ez a végtelenségig. — Pesszimista vagyok — vallotta be a holland diák —, mindaz, amit teszünk, bele­értve ezt a tábort is, csak csepp a tengerben. Jó lenne, ha a fegyverkezés költségei­nek legalább a fele a termé­szet, az ember védelmét szol­gálná. No persze, legjobb len­ne az egészet erre fordítani... Hiszem azonban, hogy a neve­lésre, propagandára minden szinten szükség van. És ebből a szempontból a mi tevé­kenységünk sem hiábavaló. Ami a konzerválás fogalmát illeti: a mesterséges környe­zetvédelem ellen is küzdünk. Egyedül nem megy A gondolatsort a patak konkrét példájával Forrai Sándor folytatja: — A régiek anélkül is tud­ták alakítani a környezetet, hogy ártottak volna. Erre jó példa az itt húzódó három ki­lométer hosszú zsiliprendszer, amit az utóbbi időben nem­hogy elfelejtettek, de jócskán tönkre is tettek a környékbe­liek. A parti háztulajdonosok összetörik — az egyébként páratlan szilárdságú — be­tont, a gátból elhordják a követ. Az öntvényszerkezet olyan csodálatosan egyedülálló, hogy jelentettük a megyei mú­zeumigazgatóságnak. Eddig .si­került egy zsalutáblát fel­emelni, több napos, kemény munkával rengeteg iszapot emeltünk ki. Megpróbáljuk helyreállítani a zsilipművet. Más gondok is vannak. Nincs jogom megnevezni azt a vállalatot és termelőszövetke­zetet, amelyik rengeteg olajat, állati hulladékot, szennyvizet enged a patakba. Amellett, hogy egy régi, országosan is jól ismert turistaút, ma már néhol, valóságos dzsungel másutt sivataggá vált a lú­goktól, savaktól. Egy szó mint száz, a város és a társadalom nagyobb se­gítségére, összefogására van szükség. Mindez nem jelenti azt, hogy értelmetlen lenne ez a jó hangulatú, nemzetközi tá­bor. Másfél kilométer hosszan újra megcsináltuk a turista­utat, már majdnem száz fuvar szemetet szállítottunk el. Szű ken számolva is, a munka ér­tékeként kijön az egymillió fo­rint A szem’életalakítá.s érté ke pedig — felbecsülhetetlen. Kolossá Tamás A la carte A kőbányászat automatizálá­sának mintaüzeme lesz a gán- ti bánya, ahol már a befeje­zéshez közeledik a mikropro­cesszoros szabályozó- és vezér­lőberendezések felszerelése, s az üzemi kísérletek előkészí­tése. A Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet ter­vei szerint a bányából nagy darabokban érkező kő össze­törésének, kezelésének, fel­dolgozásának, osztályozásának mérlegelésének és kiadásának minden fontos mozzanatára kiterjed a számítógépes terme­lésszabályozás és ellenőrzés. Ily módon a szocialista orszá­got közül nálunk kerül sor először arra, hogy a megren­delő receptúrája szerinti ösz- szetételben automatikusan ke­verjék össze a különböző nagyságú kőzúzalékot, s a kí­vánt minőségű betonadalékkal szolgálják ki az épületek és utak építőit. Az újfajta minőségi ada­lékanyag-szolgáltatáson túl a2 automatizálás messzemenő fi­gyelmet fordít a dolgozók egészségére, a környezetvéde­lemre, mert vízpermetezéssel leköti, megszünteti a kő töré­sénél, átöntésénél, kezelésénél keletkező nagy port a mun­kahelyeken. Új Ji A Telefongyár­ban az elmúlt években végrehaj­tott technológiai rekonstrukció so­rán minőségi vál­tozás következett be a termelésben, amely elősegítette a gyártást és az ellenőrzést. A táv­adatfeldolgozó rendszerek gyártá­sánál pedig olyan korszerű technoló­giát alkalmaznak, amely a termelést is megnövelte. Ké­nünkön: a galva- nizálóilzemben ké­szülnek a nyomta­tott áramköri la­pok. Gyarapodik Érd... Hol szorít a cipő? NEM IS OLYAN RÉGEN még azzal dicsekedhettek Mi vagyunk Európa legnagyobb községe. Ma viszont Érd város — mégpedig sok. csak folyamatosan megoldható gonddal. Gyarapodnak-e megfelelően? Megépülnek-e időre a ter­vezett és várt új létesítmények? — Ezekre a kérdésekre kere­sett választ a közelmúltban Érd állami vezetése. Közösen meg- bizottaikkal, a Pest megyei Beruházási Vállalat szakemberei­vel. Az is napirendre került: hol szorít a cipő? Vagy kell-e hajrázni, és segítségül hívni a lakosságot? A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnak már nincs sok dolga a városban. A közhiedelemmel ellentétben, nem azért vonulnak el Érdről, mintha rosszul dolgoztak volna. (Ez akkor is igaz, ha akadtak olykor munkájukkal szemben jogos kifogás sok.) Mindenesetre a döntést felettesi szinten az az igény indo­kolta, hogy a PÁÉV ne forgácsolja szét erőit; csökkenthesse építési-működési területét Pest megyében. A biztonság ked­véért természetesen kijelölte az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az utódot is. Pontosítva: több kivitelezőt, amelyek ezentúl a mély- és a magasépítési munkákra hivatottak Érden. Maradjunk egy kicsit még a PÁÉV-nél. Vagyis, az adóssá­gaiknál. A 100/60 személyes óvoda-bölcsőde teljes befejezését 1983. április 30-ra kérte a város, óm még az alapozással sem ké­szültek el. Ebben viszont nem a kivitelező a ludas. Pénzügyi- anyagi háttere van az ütemezésnek; az érdi tanács sem bővelke­dik ugyanis anyagiakban. Ez tehát nem írható az állami épí­tők rovására. Restanciájuk viszont, hogy sürgősen befejezésre szorul a lakótelep fűtőműve. S ugyanakkor, a távfűtés vezeték­rendszerével is baj van. Métg nagyobb az, hogy a PÁÉV ki sem akarja javítani a hibát, állítván, az nemcsak az ő rossz mun­kájuk következménye. A beruházók döntöttek: ha kell, perre viszik a dolgot. (Remélhetőleg, nem a lakók látják ennek ká­rát — bírósági döntés még soha meg nem oldott építési prob­lémát — és még az őszi fűtési idény megkezdéséig rendeződik minden.) Izgatja a város vezetését az új, 16 tantermes iskola kérdése is. Igaz, csak jövőre tervezik az építés kezdését. Már-már el­döntött tény, hogy a szerkezet beépítését — borsodi vázpanel rendszerből — még a PÁÉV vállalja, az alapozást és a teljes ki­vitelezést a városi székhelyű Budai Járási Építőipari Szövet­kezet. Kiderült: ez azonban e percben nem ilyen egyértelmű. A szövetkezet vezetése ugyanis nemcsak pénzt kér a tanácstól — 7 millió forintot forgóalapja feltöltéséhez, s ezt meg is kaphat­nák —, hanem egyebet is. Nevezetesen azt, hogv ismét vizsgálja felül tennivalóikat a városi tanács — rangsorolják azokat. Mert például egyszerre két nagy munkával akkor sem boldogulnak, ha aláírják a szerződést. Érden nem akarnak ilyen kényszerhelyzetet teremteni és most még van idő gondolkodni a legjobb megoldáson — alakít­ják ki a közös álláspontot a város tanácselnöke és a vb-titkár — a beruházókkal. Ez annál is inkább érdekes, mert a járási építők valóban főként a városi munkákkal terheltek és céljuk a település gaz­dagítása. Terv szerint például az év utolsó hónapjának közepé­re kell elkészülnie a régóta hiányolt — lapunkban is több ízben írtunk már róla — négy plusz egy gépkocsiállásos mentőállo­másnak. (Az üzemelés megkezdését 1983 első negyedévére szá­mítják.) Ám, a jelenlegi készültségi tok alapján, nem látszik biztosítottnak az intézmény átadása. Az ígért társadalmi mun­kát pedig — amit a város lakói vállaltak, ajánlottak föl —, eb­ben az építési szakaszban nem lehet igénybe venni. A Túr utcai nyolctantermes általános iskola építése szin­tén a BUJÉSZ szakembereire vár. Ennek határidejét azonban a szövetkezet csak jövő év decemberére ütemezte be. Érd veze­tői tiltakoznak: szeretnék, ha 1983-ban már a tanévkezdésre birtokba vehetnék új iskolájukat a kisdiákok. Miként, és sike­rül-e a határidő előrehozása? Ez, a tanácskozás nyitott kérdése maradt. S ami jól jelzi, hogy a Budai Járási Építőipari Szövet­kezet mennyit vállal: ők építik a város új, tízmunkahelyes sztk-rendelőintézetét is. Rajzasztalon van már az alapozási terv. Az ifjú város lakásépítési feladatait a győriek vették át. A beruházók és a tanácselnök véleménye megegyezik: kedvező a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat bemutatkozása. S mit jelent ez kopkrétabban? Három 88—88 lakásos épület készül most a lakótelepen. Átadási határidejük 1983, március, április, illetve június. Hozzákezdenek a XII-es jelű 140 lakásos ház ala- nozásához is. majd néhány kisebb lakóépület, következik még. Összesen, állapítja meg a tanács vb-titkára, 444 OTP és 135 ta­nácsi lakással gyarapodik 1985-ig az új városnegyed. ELŐKERÜL egv aprócskának tűnő gond is. Javaslatként. Érd vezetői szedetnék, ha az épületek fogadószintjein — természe­tesen. amelyik olyan típusú — szolgáltató egységeket lé­tesíthetnének. Dodó Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents