Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
0FCYrt 1982. JŰLIUS 31., SZOMBAT — Színházt t.kvft. Egzotikumok A színházi premiereket mindig körülveszi valamiféle feszült, várakozásteli, ideges, egy kis félelemmel Is kevert légkor. Mi lesz? Minden rendben megy-e? Milyen lesz a fogadtatás? Hogyan reagál a közönség? Ott nevet-e, ahol a rendező és a színészei szeretnék (no és ahol a darab szerint is nevetnie kell a közönségnek). ott sír-e, ahol kell, ott mocorog-e, ott marad-e síri csendben, ahol az előadás létrehozóinak szándéka szerint erre van szükség? Kőszínházi ban ez a feszültség jobban érzékelhető; néha már a ruhatárban, a büfében is sistereg a levegő. Szabadtéri előadásoknál az effajta előzetes bekapcsolt áramkör elég ritka; már a helyszín körülményei sem olyanok, hogy könnyű legyen felfűteni a nézőtér várakozását. Hacsak valami különlegesség, valami csemege, valami egzotikum nem készül. A szabadtéri 'színházi bému- tgtók előzetesen is feszült légkörét ritkán éreztem olyan sűrűnek, valóban vibrálónak, mint tizenhárom esztendővel ezelőtt, egy júliusi estén, a Budai Parkszínpadon. A hatalmas, jó kétezres befogadóképességű nézőtéren szinte vibrált a levegő. Mintha még a Feneketlen-tó koncertező kecskebékái is csöndben maradtak volna, s mintha a 61-es villamos csörömpölése, Yobogása Is hangfogót kapott volna, mert a Villányi út felől alig hallatszott zaj. A háttérben a cisztercita templom kettős tornya állt őrt, távolabb, a Gellérthegyen reflektorok fényében úszott a Felszabadulási emlékmű pálmaágat emel« nőalakja, s a színpad rivaldavonalán felsorakoztatott erős fényű lámpák fényfüggönye mögött furcsa építkezési állványokra, vastraverzekre, külvárosi. kopott tűzfalakra, magas dróthálóval kerített, aszfaltgyepű labdázóketrecekre emlékeztető díszletek sejlettek. Lassan elhelyezkedett a közönség, kialudt a fényfüggöny, s ] megszólalt a nyitány. Lerne- ‘ zekről, a rádióból mindenki Ismerte már ezt a zenét, de itt, élőben hallani mégis más volt. Akadtak, akik az akkor már hét-nyolc esztendős filmváltozatot is látták valahol külföldön, de a valódi, élő színpadi változat mégis izgalmasabbnak, érdekesebbnek ígérkezett. Leonard Bernstein és Jerome Robbins 1957-es New York-i bemutatója óta világhírű musicalje, a West Side Story, ezen az estén. 1969. július 3-án érkezett el igazán Magyarországra, Budapestre. A fogadtatás elsöprő erejű volt. A közönség először találkozott egy — legalábbis nálunk — új műfajjal a maga teljességében, először látott ízig-vérig amerikai musicalt, ,nely zenéjében is, librettójában is. táncaiban, díszleteiben Is egy más világot idézett fel. Vámos László, az előadás rendezője, színháztörténeti pillanatot teremtett ezzel az előadással, frontáttörést hajtott végre, elfogadtatott, polgárjogra emelt valamit, ami addig a legkülönfélébb okokból és módokon szalonképtelennek számított a magyar színpadokon. S a munkatársai: Bogár Richard. aki az eredeti. Jerome Robbins-féle koreográfiát némiképp átigazítva ugyan, de alapjaiban megtartva annak merészen újszerű hangvételét, ide, erre a színpadra alkalmazta; Csinády István, aki a szokatlan, de remek díszleteket tervezte, a vezénylő Bródy Tamás, a fiatal szereplők (akik közül a legtöbben életük első nagy kiugrását élték meg): Lipcsey Edit mint. Mária. Farkas Bálint mint Tony, Kertész Péter mint Bernardo, Németh Sándor mint Riff, Galambos Erzsi mint Anita, s a többiek mind: olyan felfűtött légkörben, akkora feszültséggel dolgoztak. hogv érezni lehetett: itt most mindenki kénességei maximumát nyújtja egy jó ügv érdél ében. Ritka nagy élmény volt ez a bemutató; furcsa módon kevésbé robbanékony, feszült, izgalmas előadás | lett belőle (vagy csak a más- ! milyen környezet mássá tette ! és az újdonság varázsa is el J múlt kissé?), amikor, még 1969 őszén, az előadás a Fővárosi , Operettszínházba is beköltö- | zött. E gzotikumok nyári színtere azóta is a Budai Parkszínpad. Ezen az 1959-ben épült s akkor még Bartók Színpad névre hallgató és csak 1965-ben Budai Parkszínpad névre keresztelt szabadtéri színpadon kitűnő lehetőség kínálkozik zenés darabok s még inkább a táncos produkciók bemutatására. A színpad éppen megfelelő méretű ehhez: képes befogadni a legnépesebb együttest is, de a kis létszámú produkciók sem vesznek el rajta. A fák, bokrok természetes díszletei a szomszédos Feneketlen-tó léghűsítő hatása a szépen rendbe hozott nézőtér és a most már kielégítő technikai felszereltség a budapesti nyári műsorok sajátos és mindig érdekességet kínáló helyszínévé teszi ezt a színpadot. A Szabadtéri Színpadok Igazgatósága, melyhez ez a játszási hely is tartozik, azzal még külön egyedi arculatot adott a Budai Parkszínpadnak, hogy már sok évvel ezelőtt ide kezdte telepíteni a világ különböző részeiről érkezett egzotikus táncegyütteseket. S éppen ez a profil mintha nem élne eléggé a köztudatban. Nem az esetleges gyér látogatottságban nyilvánul ez meg, hiszen az előadások többnyire zsúfolt nézőtér előtt zajlanak. Inkább arról van szó. hogy az évek során itt valami olyasmi alakult ki. ami alighanem páratlan a szűkebb közép-kelet- európai nyári színházi gyakorlatban. Az tudniillik, hogy egy tudatos műsorpolitika nyaranként négy-öt, néha még több egzotikus együttest hoz el egy színpadra, nem kis anyagi áldozatok árán. Ha akarjuk, akár egy évente megrendezésre kerülő egzotikus táncegyüttes-találkozónak is tekinthetjük ezeket a rendezvényeket, olyan nemzetközi gálának, melyen néhány hét alatt valóban különleges, s az esetek többségében valóban remek együttesek vonulnak fel. M űsora változatosságának érzékeltetésére elég, ha az 1981-es s az idei programot idézem. Tavaly fellépett a Parkszínpadon a Tahiti Balett, a Szenegáli Nemzeti Balett, a Mexikói Népi Balett, a spanyol Antonio Gades világhírű együttese s a Pirin bolgár népi együttes. E nyáron szerepelt már a Guadeloupe szigeti táncegyüttes; a Guineái Balett; a Fiesta Gitana da Silva spanyol cigány flamenco együttes; jelenleg egy venezuelai néoi együttes szerepel; ezt követi a szegedi ünnepi játékokról érkező, szovjetunióbeli Permi Balett A hattyúk tava előadásával, végül, mintegy nyomatékos záróakkordként, Riói karnevál című műsorával érkezik a fiatal táncosokból álló Festival do Brasil táncegyüttes. Igazán változatos program — és akkor még nem említettem a különböző hazai köny- nyűzenei és táncegyüttesek fellépéseit, a sztárparádékat, popesteket. Takács István Igazolják a hitelességét Kossuth-eréklyék A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum új szerzeményei között található egy vasláda — ebben őrizte dr. Ladányi Ar- 'min, a volt Országos Munkás Jogvédő Iroda tagja, a Szociáldemokrata Párt jogászcsoportjának egyik vezetője a legfontosabb iratait. A láda Ladányinak a közelmúltban a családtól megvásárolt hagyatékából került elő. Ebben az iratok között értékes dokumentumokat találtak a kutatók: a Kossuth Lajos turini könyvtárának hazahozatalát szervező bizottság üléseinek teljes jegyző- könyvi anyagát, s a bizottság pénztárnaplóját. Ez utóbbiból kiderül, hogy ki és mennyit áldozott e célra. Ezt az anyagot egészíti ki Kossuth Lujzának, a család egyik tagjának levelezése. A 200 darabból álló iratgyűjtemény az 1890-es évek közepéről származik. Ezekben az években működött Magyar- országon a Kossuth-könyvtár- bizottság, amely a nagy államférfi halála után átalakult Kossuth-emlékbizottsággá. A bizottság egyik célja az volt, hogy Kossuth turini könyvtára mindenképpen hazakerüljön. Ennek a testületnek volt az elnöke Eötvös Károly jogász, akinél Ladányi Armin ügyvédbojtárkodott. Feltehetően Eötvöstől örökölte Ladányi ezeket az iratokat. A bizottság sikeresen végezte munkáját: az 1890-es évek második felében a könyvtár Magyarországra került, s először a Nemzeti Múzeumban őrizték. Kossuth Lajos turini könyvtára jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van. A közeljövőben a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a most talált anyagot is átadja a könyvtárnak, ahol a szakemberek részletesen dolgozzák majd fel az iratokat. Az írásos dokumentumok mellett a múzeum munkatársai találtak egy medált is, amelyben Kossuth Lajos egy hajszála és a ravataláról egy virág látható. Ehhez egy írás is tartozik, amelyben Eötvös Károly és Kossuth Lujza igazolja e tárgyak eredetiségét. A kegyele- tes emléktárgy az igazolással együtt a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona lett. A kórház névadója: Flór Ferenc A fehér köpenyes harcos Jókai Mór regényének hősei ilyen tragikus jellemek: életútjukat a történelem fordulatai mellett egyéni tragédiák is beárnyékolják. A kor, amelyben élt: a magyar szabadságharc, a világosi fegyverletétel és a kiegyezés időszaka is a nagy magyar író műveiben megörökített korszak. Dr. Flór Ferenc orvosról, aki hírét nem a lovaglásnak, bajvívásnak, fegyveres harcnak köszönheti nem írtak regényt, sem más irodalmi művet, csak tragikus halálakor emlékeztek meg róla a korabeli szaklapokban. És ránk maradt az az emlékbeszéd, melyet dr. Poór Imre mondott el a „nagy magyar hazafiról és államorvosról” 1872 januárjában a Magyar Tudományos Akadémián. Flór Ferenc az orvosi fakultáson elsőként írta magyarul doktori értekezését és védte meg disszertációjának tételeit. A szokatlan esemény nagyszámú vendég jelenlétében nagy dísszel ünnepeltetett meg. A Rókus kórház lett első munkahelye, ahol 1837-ben már főorvos, majd a szabadságharc kitörésekor dr. Flór Ferenc Pest város tiszti főorvosa és a Rókus igazgatója. • Vérzivataros idők következtek, amikor a hazának nemcsak vitéz fegyveresekre volt szüksége, hanem legalább any- nyira hős, áldozatkész orvosokra, ápolókra is. Dr. Flór Ferenc rövidddel a szabadság- harc kitörése után csatlakozott a honvéd táborhoz, ahol előbb törzsorvosként, majd alezredesként teljesített szolgálatot. Orvosi magángyakorlatát hozta áldozatul a közügynek. Fényes hivatalát, jövedelmező orvosgyakorlatát odahagyván, a harcmezőn termett. Első munkahelye: a Rókus Az elmúlt hetekben róla, dr. Flór Ferencről nevezték el — eddig csak a község nevét viselő — kerepestarcsai kórházat. Dr. Flór Ferenc, akit az utókor tisztelettel emleget, Vá- rad-Olasziban született 1809 októberében. Édesapja, aki közbecsülésben álló kalmár, később gazda volt, támogatta fia orvosi tanulmányait. A történelem gyakran idézi fel 1832 gyászos évének emlékét. Ekkor pusztított hazánkban kegyetlenül a kolerajárvány. Ez idő tájt dr. Flór Ferenc az orvostudományok negyedéves tanulója volt. Lelkiismerete azonban nem engedte hogy tankönyvei mögé rejtezzen. Kalocsára utazott, ahol a járvány különösen sok áldozatot szedett. Kalocsa abban az időben Pest megyéhez tartozott. A hivatástudattal megáldott orvosról így ir a korabeli dokumentum: Pest megye hatósága elismerő nyilatkozatban tett tanúságot a fiatal orvos emberbaráti ügybuzgalma felől. Három évvel később Flór Ferencet orvossá avatták, és ez az esemény sajátságos, a korszellemet jól tükröző módon, első politikai megnyilvánulása is volt. Nádudvari Győri Tibornak: Az orvostudomány kortörténete című műve őrzi az akkori politikai élet szellemét. Mint írja, ekkorra tehetők az első törekvések arra, hogy magyar nyelven avassák doktorrá az egyetemen végzetteket. Dr. A szegények gyógyítója Tápiószelén A világosi fegyverletétel után másfél évre internálták, majd mint olyan sokan mások, bújdosó lett a saját hazájában. Tizenegy évig visszavonultan élt Tápiószelén. Birtokán nem dohánytermesztéssel foglalkozott mint Jókai regényhőse, az „Üj földesúr”, hanem a szegényemberek gyógyítójaként tartották számon. Később, 1861-ben, választás útján került vissza hivatalába, és ismét a Rókus kórház igazgatója lett Egy év múlva V-FIGYELŐ' Tercieré. Szó se róla, egy ! ifjú ember életében is jeles dátum a huszonötödik születésnap, hát még egy intézmény sorsában, de ahogyan sem a leányok, sem a legények nem szokták ünnepség- sorozattá bővíteni ezen alkalom társas dicsérését, úgy negyedszázados hivatalaink, iskoláink, üzemeink stb., stb. is általában csak egyszer rendezik meg a jubileumi összejövetelt. így a természetes, így az illendő. Egészen másként cselekszik mostanában viszont a mi televíziónk, amely műsorszóró apparátus — igaz, kissé megkésve — szinte megállíthatatlan folyamokban önti a magamagáról forgatott képsorokat az alapításra való visszatekintés kapcsán. Csúf dolog, ha valaki csak úgy a levegőbe beszél, ezért hát nevezzük nevükön, mely sugárzásokra gondolunk. Nos, volt ugyebár ez a jő-jő sorot Venezuelai ritmusok a Budai Parkszínpadon zat, a legemlékezetesebbeknek vélt látványok mustrájával. Volt azután egy másik sorozat, a televízió színházi közvetítéseinek számos darabjával kitöltve. S mindemellett van még egy sorozat Vitray Tamásé —, amely a nagy műhely kulisszatitkait fedi fel, sajnos, érthetetlenül ritkán jelentkezve. Mindezek után vajon miben látott témát — jó hosszasan elnyújtható, a belterjesség kívánalmainak tökéletesen megfelelő témát — a szintén a Szabadság téren szerkesztett Terefere gazdaköre, mint megint csak abban, hogy ugyan mily ötletek (?) nyomán, meiy fogásokkal készül egy-egy adás. Látta, aki látta, bizonyíthatja, aki bizonyítani akarja, hogy nem kis részt igenis ez a vallomásosdi töltötte ki a tágas kereteket, mégpedig úgy, ahogyan megszoktuk: magának az emlékezőnek talán érdekes, ám a nagyközönség számára egyáltalán nem szórakoztató kalandokat egybehalmozva. Előfizetői becsületszóra mondva, egyszer-más- szor olyan érzést keltettek ezek a megnyilatkozások, mintha, mondjuk, egy autóbuszsofőr mondta volna el, hogy ő olykor a bal kézével forgatja a kormányt, máskor meg a jobbal. Egyéb emlék a ßzöban forgó Tereferéről? Ha csak az nem, hogy amúgy, egészében is meglehetősen hevenyészettnek tetszett. Hiába tartalmazta szinte mindegyik betétjének címe a szerkesztőség szót, ettől még nem szerveződött egységessé, mint mondani szokták, tematikus válogatássá. Viszont kerek hetven percig tartott, s nem lehet kis dp- log ám, képpel, hanggal telegyömöszölni ily tengernyi műsoridőt ... Fekete-fehér. Panaszkodtunk föntebb, s az elégedetlenkedést kövesse elégedetlenkedés. Mégpedig a Színes film, fekete-fehérben című dokumentumfilm miatt. Kalmár Györgynek ez a vállalkozása ugyanis szintén nem tetszett. Egyszerűen azért nem. mert a benne megszólaltatott nigériai diák panasz-, sőt vádáradata végesteien végig megmaradt a magánbosszankodás szintjén. Láthatólag ő egy könnyen bőszülő egyén, akinek, ha valami vagy valaki nem szimpatikus, hát akkor öklöt ráz felé, vagy átkot szór rá. Esküdni lehet, hogy ha odahaza a lábára lépnek a villamoson, ugyaniig ingerültséggel kér elégtételt magának. Meg aztán — s ez volt a fő baj —, egy vélemény, nem vélemény. Ahhoz, hogy meglássuk magunkat az afrikaiak lelkének tükrében, ennél sokkal szélesebb körű nyomozást kell folytatni, s szordínósabb hangvételű beszélgetőtársaktól kell érdeklődni. Számosabb érvvel és sokkal kevesebb indulattal. Akácz László mély gyász érte: egyetlen fia 16 éves korában meghalt. Feleségéről így emlékeznek meg a kortársak: spártai asszonyként, lelkesítő szavaival pajzsot nyújtott mindannyiszor a haza, alkotmányos szabadság, közjog védelmére és szolgálatára induló férjének. Dr. Flór Ferenc munkásságában mindig kiemelkedő helyet foglalt el a magyarosodva művelődés. Az úttörők egyike volt a hazai orvosi szakiroda- lom megteremtésében. Tizenegy évig társszerkesztője és kiadója az Orvosi Tár címen megjelenő első magyar nyelvű orvosi szaklapnak. Elnöklete alatt hívták életre az első közegészségügyi bizottmányt. Sürgette a pesti vízvezeték megépítését és különösen fontosnak tartotta új, az egészségügyi szempontoknak megfelelő vágóhidak létrehozását. Fehér köpenyes harcos volt, aki nem kisebb célt tűzött maga elé mint hogy A közegészség ügye, szint oly becsben, elismerésben és méltánylásban részesüljön, milyenben a közügy, igazságszolgáltatás, közoktatás és pénzügy részesül. A megemlékezések pátoszos soraiból kiolvasható, hogy pályatársai között ellenfelei is lehettek, nemcsak csodáiéi. A résztvevőknek sokasága... Tragikus hirtelenséggel érte a halál; 63 éves korában, 1871. július 7-én a Rókus kórház kapujától néhány méterre elgázolta a villamos, vagy ahogy akkoriban nevezték, a közúti vaspályakocsi. Temetésén testületileg jelentek meg a főváros és Pest megye hatóságai, orvosai, gyógyszerészei. A részt vevő népnek ellenállhatatlan sokasága gyűlt ösz- sze megadni a végtisztességet írták a korabeli sajtóban. Dr. Flór Ferenc végrendeletében tekintélyes összeget hagyott a Rókus kórházra, a Nemzeti Színházra és 200 aranyat a Magyar Orvosi Nyugdíj Intézet Segélyegyletének megalapítására, (özvegye később ez utóbbit még kiegészítette.) Korán elhunyt fia nevében tízévi jövedelmének megfelelő összeget adományozott a Magyar Tudományos Akadémiának. Tragikus halála mély részvétet és megdöbbenést keltett, a szaklapok hosszú cikkekben méltatták érdemeit. A korábban divatos szóvirágoknál jellemzőbb rá' az a mondat, melyet a Magyar Tudós Társaság egyik pályázatán jeligéül választott: Ki-ki annyit tegyen hazája javára, mennyit köréhez képest tehet. A gyógyászati szaklapokban így írtak róla: Ügy rokon- szenvében mint ellenszenvében, nem különben eszméiben kitartó volt, mely sok esetben becsülésre méltó, de nemegyszer tévedésre vezethet. Haladó gondolkodású ember volt és szilárd politikai jellem. Halála után úgy tűnik, gyorsan elfelejtették. A nagy magyar orvosok (1896-ban kiadott) emlékkönyvében nem szerepel a neve. A kései utókor azonban nem feledheti: idén júliustól a kerepestarcsai kórház dr. Flór Ferenc szépemlékű nevét viseli. Gál Judit Pest megyét a dunakesziek képviselik Amatőrök találkozója Dunaföldváron megnyílt a VI. országos amatőr színjátszótábor — rendezők, színjátszók és versmondók részére. Az együttlét lehetőséget nyújt a rendezés és a színjátszás módszerének tökéletesítésére, verselemzésekre, gyümölcsöző tapasztalatcserékre. Esténként a helyi művelődési házban amatőr színjátszó együtteseit tartanak előadásokat, amelyeket a tábor napközbeni foglalkozásain részletesen értékelnek. A fellépő együttesek: a du- naföldvári Játékszín, a dunakeszi Pinceszínház, a budapesti Várszínpad, az esztergomi Klubszínpad és a székesfehérvári Videoton Színpad.
