Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

1982. JÜLIUS 31., SZOMBAT 3 an Következetesebb ellenőrzést Újabb öt taggal gyarapodva A KISZÖV küldöttértekezlete Szentendrén Jogi tanácsadás A KISZÖV apparátusának munkáját nagy figyelemmel kíséri megyénk szövetkezeti tagsága. Az itt dolgozók sóik gyakorlati és szakmai segítsé­get nyújtanak a szövetkezet­nek, kapcsolatuk jó a tagság­gal. A testületi határozatok végrehajtásában, ellenőrzésé­ben azonban nem eléggé kö­vetkezetesek. Nagy a fluktuá­ció, s ez zavarja a folyamatos és színvonalas munkát. A lét­szám csúcsidőben nem elegen­dő, így a dolgozók túlterhel­tek. Indokolt a jogi tanácsadás kiterjesztése, az ellenőrzési irodának pedig arra kell tö­rekednie, hogy az átfogó el­lenőrzésekre a pénzügyminisz­tériumi revízió előtt kerüljön sor. Ezt követően Rév Lajos, az OKISZ elnöke kért szót. Mint elmondotta: a munkamódszer és a munkastílus figyelemmel kísérése és vizsgálata folyama­tos feladat. A Pest megyei szö­vetség munkáját az OKISZ Jónak értékeli. A terület felelő­si rendszer okos kezdeménye­A Pest megyei Ipari Szö­vetkezetek küldöttközgyűlésére tegnap Szentendrén a Márka­üzemben került sor. A 69 üzem csaknem 18 ezer dolgo­zóját 110 küldött képviselte. Az elnökségben foglalt helyet Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Lénárt László, a megyei párt- bizottság alosztályvezetője, Bu- gár Nándor, a szentendrei já­rási és városi pártbizottság titkára, Havas Imre, a szent­endrei városi tanács elnökhe­lyettese. Ott volt Tuza Sándor- né dr., a MÉSZÖV elnöke is. Módszer és stílus Bernáth Tibor, a Pest me­gyei KISZÖV elnöke beszá­molt a szövetség, az apparátus, s az irodák munkamódszeré­ről, munkastílusáról. Mint elmondottá, az MSZMP XII. és az OKISZ VII. kong­resszusának állásfoglalása fel­adatukká teszi, hogy munka- módszereiket, munkastílusukat Is megvizsgálják. A jelenlegi bonyolult külpolitikai helyzet­ben és nehéz gazdasági körül­mények között, igen fontos té­nyező az üzemi demokrácia, a tagság véleményének, akaratá­nak tükröztetése a vezetői döntésekben. Pest megyében a küldöttgyűlés mint a legfel­sőbb szövetkezeti fórum a munkájúiban folyamatosan erő­síti az egységet, őrzi a demok­ráciát, vigyáz az elvek és cse­lekvések összhangjára. A tag­ság bízik a küldöttekben, e bi­zalom megőrzése minden tes­tületi tag elsődleges kötelessé­ge. A megválasztottak döntő többsége politikailag érett. Szükséges azonban az, hogy néhány küldött jobban tájé­kozódjon a testületi tárgyalá­sokat megelőzően egy-egy kér­désben. A munka arányosabb elosztására, s az érdemi rész erősítésére kell törekedni. A KISZÖV elnöksége na­gyon fontos szerepet tölt be a mindennapi munkában. Dön­tései objektívak, jogilag és politikailag megalapozottak. Tervszerűen és folyamatosan dolgoznak, s a púirt politikájá­nak szellemében érvényre jut­tatják az országos és megyei szervek rendeletéinek, határo­zatainak maradéktalan való­ra váltását. Ezek végrehajtásá­ban — az előzetes vitáktól függetlenül — egységesek. Fon­tos az, hogy a jövőben a kül­döttközgyűlés, a szövetkezeti testületek és a megyei szakbi­zottságok mindig kapjanak részletes tájékoztatást az el­nökség munkájáról. Az sem ártana, ha saját határozataik végrehajtását a testület tagjai esetenként következetesebben ellenőriznék. zés, csak arra kell vigyázni, hogy a szövetkezetek önállósá­ga véletlenül se szenvedjen csorbát. Közös vállalat A küldöttközgyűlésen részt vevők ezután több kérdést vi­tattak meg. Kator István, a KISZÖV iparfejlesztési osz­tályvezetője a VI. ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtását elemezte, majd bes:-ú molt a Műszaki Szolgáltató Közös Vállalat létrehozásáról és mű­ködésének feltételeiről. A jo­gi és ellenőrzési irodák 1981. évi munkájáról dr. Szabó Ákos és Blaskovics Iván szólt. Meghallgatta a küldöttgyűlés a felügyelő bizottság jelentését is, majd öt, újonnan alakult kis szövetkezetét vett fel a KISZÖV tagjainak soiúiba. Vicsotka Mihály Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Karasz Lajos belügyminiszter-helyet­test — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vo­nulására tekintettel — e tiszt­ségéből felmentette. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Karasz Lajos rendőr altábornagynak, bel­ügyminiszter-helyettesnek, eredményes munkássága elis­meréseként, nyugállományba vonulása alkalmából, a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke adta át. Jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője és dr. Horváth István belügyminiszter. Az Elnöki Tanács Péter Já­nost, az MSZMP KB volt osz­tályvezető-helyettesét vezér­őrnaggyá. egyidejűleg a Mi­nisztertanács belügyminiszter- helyettessé kinevezte. Diákok nyári munkán Ä semmiért nekik sem jár bér Parkgondozás Dunakeszin A 2-es főút mentén, Dunakeszi és Göd között, a szovjet hősi emlékmű körüli park gondozását a Dunamcnti Tsz dolgozói végzik társadalmi munkában Veress JenS felvétele Tudjuk: a diákok nyári munkája több szempontból is hasznos (lehet). Hogy csak a legfontosabbakat soroljuk; addig sem ténfereg az a gyerek az utcán, a maga munká­jával egészíti ki a zsebpénzét, megismerkedik a gyárral, a szövetkezettel. Sokat halljuk mindezt szülőktől és pe­dagógusoktól. Igaz, a másik oldal sem néma. Ott az a szöveg járja, hogy nem jó ez se gyereknek, se vállalatnak. Mert vagy nincs munka, vagy nem csinálja meg az a gyerek, csak zavarog a munkások között, s ami pénzt ke­res, azt érdemtelenül kapja. Ráadásul az sem biztos, hogy amit a munkahelyen lát, az mind az épülésére szolgál. kon, hogy bürokratikus a diá­kok nyári ■ munkájával kap­csolatos szabályozás. Szábsdságos időszakra Kinek higgyünk? A legké­zenfekvőbb, hogy a saját sze­münknek. Ezért is mentünk a gödöllői Ganz Árammérő- gyárba, ahol az idén szintén fogadnak diákokat. Az is már jelez valamit. Nevezetesen, hogy tavaly meg azelőtt, s korábban is foglalkoztattak diákokat és úgy látszik, nem bánták meg. Különben miért fognának bele újra és újra? — Semmiképpen sem teher számunkra a szünidős tanu­lók alkalmazása — érvel Kosztolányi Imre, a munka­ügyi osztályvezető. — Mi so­sem tekintettük ezt pusztán szociális teendőnek. Egyrészt, mert nyáron szükségünk van a munkáskezekre, hiszen ná­lunk is ilyenkor vannak a legtöbben szabadságon. Más­részt, mert azt sem engedhet­jük meg magunknak, hogy a semmiért fizessünk bért. Nem beszélve arról, hogy igyek­szünk komolyan venni a munkára nevelés ránk jutó részét. Az adatok is igazolják a véleményt. Jelenleg 59 diák dolgozik a gyárban, a koráb­bi években néhányszor százan is voltak. Most ennyit nem tudnának munkával ellátni, ezért nem is hívják őket. S itt álljunk meg egy pillanat­ra. Mert a hívás és a fogadás nem is olyan egyszerű dolog. Erről a gödöllői városi tanács munkaügyi főelőadója, Pó­lyák Pál tud bővebb felvilá­gosítást adni. Amint elmond­ta, nem is fukarkodik az ész­revételekben, évről évre el­mondja az illetékes fórumo­Qkfatásfól a továbbképzésig Tudja-e az eladó, mit árusít? A feladat ugyan nem is­meretlen, viszont annál nehezebb. Nevezetesen ar­ról van szó, hogy a keres­kedelmi vállalatok sem fejleszthetik a hálózatukat csak az államkasszára tá­maszkodva, saját erejükből meg nem futja, s mégsem topoghatnak egy helyben. Akkor mi a megoldás? Er­re kerestük a választ a Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalatnál. Széles körű bolthálózat — Javítani a kiszolgálás színvonalán! Többek között ezt a célt fogalmaztuk meg a VI. ötéves terv időszakára és a hosszú távra szóló üzletpo­litikánkban — tájékoztatott Szilvási Imréné dr., a PIK igazgatója. — A kulturált ki­szolgálásnak azonban tárgyi és személyi feltételei vannak. A tárgyi feltételeken épüle­teink állapotát, boltjaink kül­ső és belső rendjét, tisztasá­gát, kellő mennyiségű és vá­lasztékú árukínálatot értem. Ebben előbbrelépni elsősorban munkaszervezési feladat. Ne­hezebb, összetettebb az, amit a személyi feltételeknek neve­zünk. A PIK szakvállalat, széles körű szakbolthálózattal. A vevők így kevesebb hiány­cikket, nagyobb árumennyisé­get és választékot, valamint szaktanácsokat is várnak tő­lük. Épp ezért eladóinknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk az áruk gyakor­lati felhasználási lehetőségei­ről, paramétereiről. Tudniuk kell, mit ajánljanak az eset­leges hiánycikkek helyett. S fel kell, illetve kellene is­merniük azt a lélektani pilla­natot, amikor a vevő önállóan akar dönteni arról, hogy most vásárol vagy sem, s ha igen, akkor mit? Nos, végsősoron — persze leegyeszerusítve — ezt szolgálja nálunk a szak­munkástanuló-képzés, s a fel­nőtt dolgozóink szakmai alap­oktatása, továbbképzése. Sinka lstvánnétol, a PIK oktatási előadójától megtud­tuk, hogy a szakmunkásképző iskolák munka mellett két évig tartó eladói és a Belke­reskedelmi Továbbképző Inté­zet — ugyancsak munka mel­lett kétéves — boltvezetői tanfolyamára küldik az arra alkalmas dolgozókat. Az utób­bi négy tanévben a boltveze­tői tanfolyamot 24-en, az el­adóit 45-en fejezték be. A szakmunkástanulókkal foglal­kozó boltvezetőkkel, gyakor­latvezetőkkel szemben alapve­tő követelmény az úgyneve­zett pedagógiai alapképző tan­folyam elvégzése. A vállalati központ dolgozói részt vehet­ne«: a — szintén a BTI szer­vezte — középfokú, majd fel­sőfokú áruforgalmi tanfolya­mon. Gyakran változó kínálat Ezek tehát a lehetőségek. Az sem mellékes, hogy sikeres vizsga esetén a tandíjat a PIK kifizeti. (Nem lebecsü­lendő gesztus ez, mert például a boltvezetői tanfolyam majd­nem 3 ezer forintba kerül.) Az állami előírásoknak meg­felelően a boltvezetők 5, az eladók 7 évenként ismeretfel­újító és -bővítő oktatásban vesznek részt. Ezt a PIK-nél nagyon komolyan, mondhatni, szigorúan kezelik. Aminek nemcsak az az oka, hogy az ismeretek idővel felújításra szorulnak, hanem az is, hogy, különösen az iparcikk-kiske­reskedelemben az árukínálat folyamatosan bővül és vi­szonylag gyakran változik. — Ezért is fogadtuk öröm­mel a Ravill meghívását a Hi- Fi torony bemutatására, jár­nak szívesen a boltvezetők, a szakeladók az általában egy- egy napos bemutató progra­mokra. Ilyenkor a termelők képviselőivel is megismerked­hetnek, tőlük az új árukra vonatkozó olyan tanácsokat, felvilágosítást kapnak, ame­lyet már másnap kamatoztat­hatnak a boltban — mondta Szilvási Imréné dr. Tehát a nagykereskedelem is igyekszik a vásárlókkal köz­vetlenül foglalkozó eladók, boltvezetők ismereteit szink­ronban tartani az árukínálat­tal, A felsorolásból természe­tesen nem maradhat ki az sem, hogy a PIK dolgozói kö­zül jelenleg harmincán jár­nak szakközépiskolába. Valóságos versenyláz Sikerült elérniük — a ko­rábbi évekhez viszonyítva na­gyot léptek —, hogy a hálózat­ban dolgozók 80 százaléka szakképzett. Tavaly és tavalyelőtt a vas­műszaki eladóknak Ki minek mestere? vetélkedőt rendez­tek, az idén a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattal közösen az önki­kiszolgáló üzletek pénztárosai­nak szerveztek versenyt. Mindkét forma, de különösen a pénztárosverseny a vártnál jobban sikerült. A résztvevő­kéi. és a nekik szurkoló bolti kollégákat valóságos verseny­láz fogta el, s hetekig készül­tek az összecsapásra. Mivel ez a felkészülés s ma­ga a verseny a szakmai isme­retek felújítását és bővítését jelenti, a PIK vezetői szerint a továbbképzés egyik formá­ja lehet. Szénié Pál Bürokratikus buktatók Az első buktató, hogy a vállalatoknak, szövetkezetek­nek már február 15-ig meg kell kérniük a nyári foglal­koztatási engedélyt, amikor még nem tudhatják pontosan, lesz-e rá keret s mód. Ezt a gondot az Árammérőgyárban is felemlegették, hozzátéve, még szerencse, hogy a késle­kedők is kapnak engedélyt. Akkor minek a határidő? Az­tán jön a következő gubanc: A kérelmek alapján a megyei tanácson körzetekbe sorolják az iskolákat, s lévén sok a bejáró, azok a gyerekek, akik tanév közben mindennap utaznak, nyári munkát is csak iskolájuk székhelyén vállalhatnának *— szabályo­san. Szabáytalanul azért több­nyire sikerű kijárni az éssze­rű megoldást, de akkor mi­nek a szabály? Egy, a szer­vezettséget szolgáló intézke­dés válik így éppen a szerve­zés gátjává. Aki végül elhe­lyezkedik, nem bánja meg. Legalább is itt. Pedig nincse­nek elkényeztetve az újoncok. Néhányukkal a szalag mel­lett beszélgettünk, de még előbb véleményt kértünk a felügyeletükkel, irányításuk­kal megbízott művezetőtől, Bakos Ferencnétől. A szín­hely a szerelőműhely, ahol a háromfázisú mérőket állítják össze. — Az idén különösen meg vagyok elégedve a rám bízott diákokkal. Szorgalmasak, s megértették azt is, hogy ez itt nem játék. Igaz, hogy az idén nem volt túl nagy pro­pagandáink, s gondolom, el­sősorban azok jöttek, akik komolyan is gondolták. Az első egy-két nap után már önállóan dolgoznak, s győzik is a szalag ritmusát. Persze, ha nem sikerül nekik egy-egy munkadarab, nem esszük meg őket. Megtudtuk a művezetőtől azt is, hogy ebben a műhely­ben tizenkét diák dolgozik, betanított jellegű a feladat. S hogy ismét bizonyítsuk mun­kájuk hasznát, álljon itt két adat. A diákok napú teljesít­ménye, összeadva 100-120 mé­rőórát jelent. A műhely napi produkciója pedig 700—800. Nem kicsiség tehát, amit a vendégmunkások csinálnak! A szalag mellett Egyelőre még a szalag mel­lett ülni is újdonság. Mert ne tagadjuk: ez a tevékenység nem túl színes, nem túl lé­lekemelő. Erről azok tudná­nak beszélni, akik nemcsak beugróként, hanem főfoglal­kozásban űzik. De mit mond Csőke László, aki az idén fe­jezte be a nyolcadikat a gö­döllői Damjanich Általános Iskolában: — Az a dolgom, hogy a szalagon hozzám érkező ala­pot először megvizsgáljam, benne van-e a két kapocs. Ha igen, három csavart kell becsavaroznom a megfelelő helyre, s aztán mégegyszer meggyőződni, hogy mncs-e semmi hiba. Akkor mehet to­vább. Nem túlzás, mindezt úgy mondja el, mintha örökké ezt csinálta volna. Amikor arról kérdezem, nem unja-e egész nap a csavarozást, nevetve felel: — Nem. Különben is Itt vannak körülöttem a többiek, egyik volt osztálytársam, az­tán egy ismerősünk lánya, « elbeszélgetünk. Még hozzáteszi azt is: egy hónapig szeretne dolgozni, s kétezer forint fizetésre szá­mít. Némi szülői kiegészítés­sel futja egy nagyobb mag­nóra. Augusztusban nyaralni megy, szeptemberben pedig kezdi az első osztályt Buda­pesten, a Híradástechnikai Szakközépiskolában. Egyik társa, Vecsernyés Enikő, szintén a Damjanich volt diákja, aki ősztől egész­ségügyi szakiskolában tanul majd tovább Gödöllőn, ö is jól érzi magát a műhelyben, nem bánta meg, hogy eljött dolgozni, csak az első két nap volt szokatlan. A fizetség pe­dig egy lemezjátszó alakjában ölt majd testet. Ebédelni kötelező Jutott diák az idén az egye­di műszerészműhelybe is, ahol Láng György művezető sem mondott rosszat kis be­osztottjairól. A háromfázisú hitelesítő berendezések — ja­va exportra megy — és az al­konykapcsolók elkészítésénél jószerivel valamennyi műsze­részfogásba betekintést nyer­hetnek, de ki is kell próbál­niuk jó néhányat. Ök sem csak az ismerkedésért kapnak fizetést. S ugyanez a helyzet az elektromechanikai műsze­részeknél vagy a műanyag­részlegben. Az utóbbit már ismét Kosz­tolányi Imre mondja, miköz­ben arról érdeklődünk, mi­lyen a diákok ellátása, ho­gyan gondoskodnak a gyárba először bekukkantó fiatalok­ról. — Tizenkét forintos órabért fizetünk. Ez ugyan nem túl sok, de hozzá kell számítani, hogy a munka is korra, test­re méretezett. Ebédjegy vál­tása kötelező, hiszen tudjuk, a diákok hajlamosak rá, hogy ezt elblicceljék, ezzel is spó­rolni szeretnének. Viszont kedvezményesen adjuk, napi három forintért. Csoportveze­tők, művezetők gondjaira bíz­zuk őket, kioktatjuk őket a munkavédelem szabályaira, s vigyázunk is rájuk. Ezt az utóbbit már bizonyí­tás nélkül is elhisszük. A visszatérő diákok pedig azt példázzák, jól érzik itt magu­kat, nem sajnálják a szünidő egy részét munkával tölteni az Árammérőgyárban. Gáti Zoltán Elöl Vecsernyés Enikő, hátul Csőké László, középen a szalag, am! a diákkezeknek is diktálja a ritmust Barcza Zsolt felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents