Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

LUOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1983. JÚLIUS 39., CSÜTÖRTÖK Ritkán Jönnek n szakmunkástanulók Kevesebb a felnőtt olvasó örámra nézek. Még van egy kis idő háromig, de a vác- szentlászlói könyvtár már nyitva. Kinn még harminc fo­kon áll a hőmérő higanyszála, benn a könyvtárhelyiségben viszont kellemesen hűvös az idő. Egy évvel ezelőtt léptem át a küszöbét utoljára, mert leg­utóbb, amikor hétfőn be akar­tam menni, kissé meglepve láttam, hogy e napon az ol­vasók fogadásának idejét dél­előttre helyezték át. A szoba a régi: fénylő parkettáján szőnyegek, s a polcok is ugyanígy álltak. Az első pillanatban mégis furcsának hatott, nem így maradt meg az emlékezetem­ben. Tavaly zsúfoltak voltak a polcok, most szellősebbek. Mi­ért? Tóth Imre, a helyi álta­lános iskola tanára (aki sok­szor besegít a könyvtári teen­dőkbe feleségének) adja meg rá a választ: Betűkártyák — Július másodikán egy alapos állományellenőrzés zaj­lott le, amelyben kiemelték az elrongyosodott könyveket, selejtezték a használhatatlan­ná váltakat, amelyek csaknem kivétel nélkül ifjúsági vagy szépirodalmi jellegűek voltak. Egy részük ismét visszakerül, mert a könyvtár évente har­minc darabot újra beköttet. Ily módon olyan könyvek is az állományban maradnak, amelyek egyrészt keresettek, népszerűek, másrészt a leg­közelebbi kiadásuk idejét nem ismerve talán évekig nélkü­lözni kellene őket. A váloga­tás tehát nem lehet véletlen- szerű. A csaknem mennyezetig érő polcokon, amelyek tetején dí­szes képzőművészeti könyvek sorakoznak katonás rendben, színes borítójukkal kifelé for­dítva, külön csoportban he­lyezték el a szakkönyveket, a kézikönyvtárat, az ifjúsági és szépirodalmi műveket. Az el­igazodást feliratok és betű­kártyák segítik, s ha valaki mégis bizonytalankodna, a könyvtáros készséggel segíti. Ennyi könyvet, ennyi címet természetesen nem lehet fej­ben tartani, de bármelyiknek pillanatok alatt utána lehet nézni a naprakész raktári ka­talógusban, ahol ugyancsak szakrendszerűén követik egy­mást a cédulák az egyetemes tizedes osztályozás szerint, akárcsak a polcokon a köny­vek. Mennyi is? Hevesi gyűjtemény — Az állományban jelenleg 4858 kötetet számlálunk, amelynek anyagi értéke meg­haladja a 155 ezer forintot. Megoszlásuk is arányos: 1424 szakkönyv, 1135 ifjúsági és 2299 szépirodalmi mű közül válogathatnak az olvasni vá­gyók. Külön érdemes megem­líteni, hogy fokozott figyelmet fordítunk az általános és kö­zépiskolai kötelező és ajánlott olvasmányok kellő számú be­szerzésére, s ezekből teljes mértékben ki tudjuk elégíte­ni az igényeket. Az elkövetke­ző időben a verses kötetek számbeli fejlesztésére fordí­tunk nagyobb gondot, ameny- nyire a keretünk és lehetősé­geink engedik. Jelenleg a könyvár hétezer forinttal gazdálkodik évente. Az összeget jó néhány évvel ezelőtt állapították meg, az­óta emelkedtek a könyvárak, a számbeli gyarapodás üteme lelassult, de egyelőre ennyit tud adni a tanács. Sok iskolai könyvtár is csaknem ennyit költ beszerzésre évente. Tóth Imrét újra és újra el­szólítja az olvasóasztal mellől a kötelessége: tíz-tizenöt per­cenként érkeznek gyerekek, jobbára hárman-négyen, hoz­zák a kiolvasott könyveket, lassanként megtelik a fél asz­tal, mivel a szabad percekben feltartom a könyvtárost, aki kedvesen érdeklődik a látoga­tóktól, hogyan telik a szün­idő, hol voltak, hová mennek nyaralni. Addig egy kicsit körül is nézek, s elsőként egy a Heves megyei Levéltár által kibo­csátott kiadvány tűnik a sze­membe; két kötetből álló tör­ténelmi fogalmakat tartalmazó gyűjtemény. A napokban ér­kezett. Bizonyára örül majd a történelemszakos. Új időrend — Amint e rövid idő alap­ján is tapasztalható, a látoga­tók többsége tanuló, a száz­ötvennégy beírt olvasóból Vakációs gondok Bevált a módszer Az általános iskolák zömé­ben a politechnikai képzés az őszi és tavaszi hónapokban a gyakorlókertben folyik. A gye­rekek alapvető kertészeti, me­zőgazdasági ismereteket sze­reznek, s azokat a gyakorlat­ban alkalmazzák. Szépek, gon­dozottak is a kertek, a vaká­ció azonban némi gondot okoz e téren. t Vácszentlászlón évek óta egy sajátos, szimpatikus megoldá­si mód dívott, ami nagyon jól bevált: a kertgazdarendszer. Az év vége közeledtével a politechnikus nevelő az ön­ként vállalkozók közül kertgaz­dákat, ügyeleteseket jelölt ki, minden napra egyet, akik egy­másnak adták át a kert kul­csát, s napközben mindig ott tartózkodott az éppen soros kis Kertgazda. Leszedték a gyü­mölcsöt, kiásták a zöldségfé­léket, s ők maguk árusították. Egy idő után már helyükbe mentek a Vevők. Tevékenységükről naplót ve­zettek, s annak alapján szá­moltak el az új tanév elején a nevelőnek. A kertben nem egyedül ők ténykedtek. A te­rületet kis parcellákra osztot­ták fel, s kijelölték ezek fele­lőseit. Kezdetben e rendszer foko­zott odafigyelést kívánt, a ké­sőbbiekben azonban annyira a saját gondjuknak, felelőssé­güknek érezték a rendben tar­tását, hogy táborozás, nyara­lás idején megkérték parcellá- juK gondozásara a barátnőjü­ket, olykor az anyukákat. így ősszel mindig tiszta, rendezett kertben láttak munkához. A szünidőben legkiemelkedőbben tevékenykedőket könyvvel ju­talmazták. A vakáció ebből a szempont­ból több nehézséget is felvet. A tanulókat nem lehet köte­lezni, hogy bejárjanak, egy ré­szük nem is tartózkodik ott­hon. A nevelő szabadsága egy részét kénytelen a kertgondo­zásra fordítani. Megoldásként kétféle gyakorlat terjedt el: az esetek kisebbségében foga­dott napszámosokkal végezte­tik az időszerű munkákat a napszámbér terhére, általáno­sabban pedig kijelölt időpont­ban várják hetente-kéthetente a’ nevelők a gyerekeket, akik­nek csupán egy kis töredéke, a lelkiismeretesebbje jelenik meg. száznyolc az iskolás. Sajnos a felnőtt látogatók száma az utóbbi évek folyamán valame­lyest csökkent, ez részben ta­lán azzal is magyarázható, hogy a szakmunkástanulók a későbbiekben már egyre rit­kábban jönnek be, majd vég­leg elmaradnak. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy csupán azok olvasnak a községben, akik könyvtártagok. Sokan gyűjtö­getik otthon a könyveket, s a gyerekek a szüleiknek is vi­hetnek ki olvasnivalót. A köl­csönzési idő módosulására is megkapom a választ: — A kölcsönzés időrendje szeptember elsején változott meg az iskola igényeinek ki­elégítése miatt. Az irodalom- tanítás szerves részévé vált a könyvtárismeret, s hogy a követelményeknek megfelelő szinten eleget tudjanak tenni, elképzelhetetlen könyvtár, az itt meglelhető lexikonok, ké­zikönyvek és szakkatalógus nélkül. A megváltozott idő­rend következtében valame­lyest visszaesett a könyvforga­lom. hiszen a délelőtti időpont sem a középiskolásoknak, sem a felnőtteknek nem alkalmas a könyvtár felkeresésére. Kis műhely A könyvtári órák nem te­kintenek vissza túlságosan nagy múltra, az elmúlt tanév­ben célkitűzéseikben, szerve­zésükben is új vonások jelen­tek meg. amelyek révén a részben könyvtárban nevelke­dő tanuló, a gyerekkori élmé­nyek kisugárzó erejétől ser­kentve jóval kevesebb szám­ban fordít hátat iskolai tanul­mányai befejeztével a kultúra eme kis műhelyének, mint azok a nemzedékek, amelyek­nek tagiai csak az iskolapad­ban hallottak a könyvek sze- retetéről, s messziről nézhet­ték alkalmasint a nevelőjük által bevitt, féltve őrzött saját könyveket. B. M. Éld, működő modell Vácssenflászlón Tettre kész szülőkkel leket A szabad szombat általános iskolai bevezetésének ered ményeként megnövekedett a tanulók szabad ideje. A vál­toztatás társadalmi igényekre épült, s lehetővé tette, hogy a hétvéget együtt töltsék a csa­ládok. A valóság azonban mindig bonyolult, s az ellentmondá­sok e téren is jelentkeztek, hiszen a családok egy része a legkülönbözőbb okoknál fog­va nem tudott az újonnan te­remtett alkalommal élni, mert vagy nem állt módjában, vagy ha igen, képtelenek voltak be­illeszteni ezt a napot a meg­szokott életritmusba úgy, mint az a népes tábor, akiknél va­lós igényeket elégített ki a kéthetenkénti szabad szombat. Próbálkozások Elég, ha a rendszeres hét­végi kirándulókra, telekkel rendelkezőkre gondolunk, akik esetében a gyerekek kénysze­rű otthonhagyásából, sokszor felügyelet nélkül maradásából feszültségek keletkeztek a szombatok jó részén. Ahol hárman vannak, ott nehéz mindegyik kedvének ele­get tenni, mondogatják az öre­gek, s milyen igaz ez a bölcse­let egy országos rendelkezés­re tekintettel, amikor nem három, de sok száz ezer em­ber szája ízéhez kellene iga­zodni. A közművelődés dolgozói, a pedagógusok, gondjaik növe­kedésétől tartottak, érthetően az utóbbi réteg maga is csalá­di körben képzelte el a felsza­badult időt. A bizonytalanko­dás nem volt alaptalan, el­szaporodtak a szombati lődör­gők, a felügyelet nélkül ődön- gő, magukkal kezdeni mit sem képes gyerekek. Aztán megindultak érde­kükben a kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt folyt vitá­kat felváltó próbálkozások. Átütő eredmény alig született, vagy nem jutott el a széles nyilvánosságig, ahogyan a vácszentlászlói kezdeményezés sem, noha kívánatos lenne a megoldás ígérete, mivel az ősszel már az iskolákban is öt nap folyik a munka. Kísérletezés Vácszentlászlói kezdeménye­zést említettem, pedig rég nem kezdeményezésről van már szó, hanem élő, működő modellről, amely példa a gye­rekek szervezett keretben zaj­ló szombatjaira. De mi ez a minta, hogyan született meg? Három évvel ezelőtt Tóth Imre, a helyi iskola tanára is szembekerült a mi legyen a gyerekekkel problémájával, Uborka és bab — kiskertből A túrái Galgavidéke Afész felvásárlói tevékenységének sikere elsősorban a termelői csoportokon alapul, amelynek valkói részében Sibak Mihály- né és Sziráki Jánosné is régi tag. Sibakné az idén tizenöt mázsa uborkára és két mázsa babra, Szirákiné pedig húsz mázsa uborkára szerződött. Sibak Mihályné juüskababot szed. (Jobboldali felvételünk) Sziráki Jánosné és unokája, Sziráki Tamás, szedi az ubor­kát, immár hatodszor. Bene Mihály felvételei mint osztályfőnök s rajvezető. Az ötletet az Egy család — egy őrs akció adta. amit kiszéle­sítve megfelelő formának vélt a cél eléréséhez, s kísérleti jelleggel belevágta fejszéjét ebbe az ugyancsak vaskos tör­zsű fába. Siker Az Induláshoz igyekezett olyan tettre kész szülőket kivá­lasztani, akik korábban ma­guk is oszlopos tagjai voltak az ifjúsági mozgalomnak, és szívesen vállalkoztak a szom­bati ügyeletfélére, egészen pontosan a gyerekekkel való együttélésre, együttes játékra, tevékenységre. Miután az első próbálkozá­sok igazi sikerrel jártak, szü­lői értekezleten ismertették a kezdeményezés állását, s vé­gül sikerült a szülők több mint kilencven százalékát rábírni, hogy vállaljon egy szombatot. Ezzel megtörtént az alapvetés. A huszonnyolc tagú osztályt két részre bontották, s a sza­bad hétvégeken más-más csa­ládnál gyűltek össze délelőtt kilenc-tíz óra között, és csak kettő után búcsúztak el egy­mástól. A közösen múlatott órákkal szemben alapvető kö­vetelmény volt, hogy ne em­lékeztessenek az iskolára, ne érződjön rajtuk az irányított­ság. Megállapodtak abban Is, mivel a déli étkeztetés bele­esett az együttlét időtartamá­ba, hogy nagyon szerényen — szendviccsel, málnával — megvendégelik a gyerekeket, ami még nem terheli meg kü- lönösöbben a szülők pénztár­cáját. A szabad szombatos foglalkozásokra természetesen azok a gyerekek is eljártak, akiknek szülei valamilyen in­doknál fogva a felügyeletet nem tudták vállalni. Versengés A szabad szombatos foglal­kozások programjainak egy részét manuális tevékenység alkotta: szerelés, nyírás, báb­készítés, kézimunkázás, amely- lyel az volt a cél, hogy vala­mit alkossanak, ötletben nem volt hiány. Az idő nagyobb részét játékkal töltötték, s rengeteget kirándultak. Az előkészítés, a szervezés sok időt, energiát igényelt, de megérte a fáradozás, mert nemcsak a gyerekek szerették meg e foglalkozásokat, hanem a szülők is, akik között egy idő után nemes versengés in­dult meg, ki tud érdekesebb, vonzóbb programmal előruk­kolni. Ilyen alapon ismerked­tek meg az egyik helyen a fényképezés titkaival. A szabad szombatos foglal­kozások közkedveltségét be­szédesen bizonyítja az, hogy a két évvel ezelőtti kísérlet nem vallott kudarcot, ma is él, vi­rágzik, mégpedig nevelői fel­ügyelet nélkül. Az első évben a szervezési teendők mellett a szombatjait is fel kellett áldoznia Tóth Imrének, hogy az elképzelés olajozottan valósuljon meg, a második évben már nem érez­te szükségét a folytonos jelen­létnek, de meg-meg látogatta a két csoportot, az elmúlt tan­évben pedig a látogatások is elmaradtak, tevékenységük-, ről azonban rendszeresen tá­jékozódott. A mozgalom az öntevékenység szintjére emel­kedett. A modell kiforrása és tény­kedése közepette az eredeti célnál sokkal több valósult meg. A hasznosan, közösen töltött idő kedvező pedagó­giai hatásainak taglalása szak- folyóirati téma — s erről a Köznevelés tavaly október 17-i számában lehetett olvasni —, de két általános tanulságot feltétlen érdemes megemlíte­ni. Országosan? A gyerekek sokkal jobban megismerték egymást, egymás szüleit, körülményeit, s a szü­lők is gyermekük osztálytár­sait. A felügyelet vállalása — nem kellett folyton a gyere­kek nyakán ülni, elég volt időnként rájuk nézni —éven­te átlagosan egy szombatot kö­tött le a szülők részéről. A három esztendő alatt nem fordult elő rendetlenkedés, fe­gyelmezetlenkedés. E forma más jellegű, de kö­zömbösnek egyáltalán nem minősíthető előnye az is, hogy nem volt szükség hozzá anya­gi eszközöket kívánó feltételek megteremtésére. A szabad szombatos foglal­kozás ily módon társadalmia- sított megszervezése révén ép­pen azok vállaltak részt a prob­léma ' megoldásában, akik a leginkább érdekeltek a gyere­kek hollétének, időtöltésének kérdésében. Nem véletlen, hogy a nagyszerűen bevált foglalkozások híre eljutott a legfelső szervekhez is, s elis­meréssel szóltak a mozgalom­ról, és bevezetését országosan javasolják. Bene Mihály Mozi Csárdáskirálynő. Színes ma­gyar—NSZK operettfilm. Csak 4 órakor! Handa-lovag. Színes szink­ronizált japán kalandfilm, 6 és 8 órakor. Női kézilabdázók között Mint annak eredményeiről mi is rendszeresen hírt adtunk: Túrán sikeresen szervezték meg tavaly ősztől a helybeliek kispályás labdarúgó-bajnoksá­gát. Most pedig arról számol­hatunk be, hogy a Túrái /ö- rös Meteor SC, a Galgavidéke Afész és a Galgamenti Ma­gyar—Kubai Barátság Terme­lőszövetkezet tömegsportbi­zottságai női kézilabda-baj­nokságot szerveznek ez év őszétől. A Vörös Meteor SC által ki­adott versenykiírás szerint az augusztus 17-től október 10-ig tartó őszi, valamint a május 1-től június 30-ig tartó tava-1 szí szezonban hétfői napokon, az esti órákban rendezik a mérkőzéseket. A verseny cél­ja, csakúgy, mint más tömeg­sportversenyek esetében az, hogy rendszeres testedzési al­kalmat teremtsenek a nagy­község üzemeiben, szövetkeze­teiben, intézményeiben dolgo­zó nem aktív sportolóknak. Tehát mindenkinek, akinek kedve van csapatot alakítani, vagy csapatba lépve játszani, szórakozni, mozogni, s egy ki­csit a nemes versengés szelle­mében küzdeni. A nevezés határideje augusztus 10., a nevezéseket a helyi sportkörnél kell leadni A csapatok létszáma hat me­zőnyjátékos, egy kapus. Cse­re négy mezőnyjátékos és egy kapus lehet. Túrán tehát várják a kézi­labdázni szerető lányok, asz­szonyok jelentkezését. A baj­noksággal kapcsolatos költsé­geket a rendezők fedezik, így a díjakat is. Értékelték a bajnokságot Az elmúlt napokban tartot­ták meg a járási asztalitenisz bajnokság értékelését, évad­záró ünnepségét. A bajnok­ságban hat csapat vett részt, ezek: Aszód, Őrbottyán I., Gal- gamácsa, Mogyoród, Vácszent- lászló és őrbottyán II. A bajnokságot Őrbottyán el­ső csapata nyerte, s jutott a megyei első osztályba, A csa­pat tagjai: Szűcs Vince, Szűcs Tibor, Monori János és Kár­mán János. A második helyen Aszód csapata végzett. A csapatta­gok: Herényi István, Németh Pál, Szászi Tibor és Szecsei Sándor. A harmadik helye­zett Galgamácsa csapatában Tóth András, Turcsán János, Fóti József és Könczöl József játszott. A bajnokság zárásának egy szépséghibája is akadt: a má­sodik és a harmadik helyezett csapat képviselői nem jelen­tek meg az érmek átvételére. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents