Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

lariéhásifő Rábák Az esős napok előtti jó időben jó ütemben haladtak a kombáj­nok. Nyomukban a monorl Kossuth Tsz-ben a megüresedett tarlót Földvárszki József Rába 180-assal és Fekete Mihály Rá- ba-Steigerrel tárcsázza, miközben a folyékony műtrágyát is a talajba juttatják. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Olvasóink panaszai nyomán A kedvező változásra várva A téma lassan már örökzöld Mint lapunk keddi számá­ban Hiányzó láncszem címmel megírtuk, július 24-én, szomba­ton a gyömrői újságospavilon­ba a megrendeltnél kevesebb újság érkezett. Mindössze öt Népsportot és tíz Pest megyei Hírlapot kapott a pavilon ve­zetője, mondani se kell, azo­kat már reggel hét órára el­adta. Egyik olvasónk arról pa­naszkodott, hogy ő sem kap­ja meg mindig lapunkat, pe­dig rendszeresen előfizet rá, s postafiókja is van. Üres állások — Ezek a problémák vissza- térőek, vajon ki a felelős ezért? — kérdeztük Korb Istvánnét, a gyömrői postahivatal veze­tőjét. — Ami az újságokat illeti, abban egyáltalán nem érezzük magunkat hibásnak. Mi meg­rendeljük a szokásos mennyi­séget, de rendszeresen keve­sebbet kapunk. Többször ír­tunk már feljegyzést felette­seinknek ebben az ügyben, de egyelőre minden a régi. Az ol­vasók joggal panaszkodnak, de csak kevesen tudják, hogy nem rajtunk múlik a rendszerte­len újságellátás. A múlt szom­bati esettel kapcsolatos jelen­tést éppen most írom. Én is kíváncsi vagyok, lesz-e foga­natja? — ön nemrég vezeti a gyöm­rői postahivatalt. Milyen a hangulat mostanában? — Amikor idejöttem, nagyon nehéz volt a dolgom. Néhány hónapja azonban kedvezően változott a helyzet, úgy érzem, jó a munkahelyi légkör. Ezt annak ellenére is merem ál­lítani, hogy jelenleg is öt ügy­vitelt ellátó állása nincs be­töltve. Próbálkoztunk hirde­téssel, s egyéb más eszközök­kel is, de hiába. Amikor hozzánk jönnek fel­vételre, s megmondjuk, meny­nyi fizetést tudunk adni, azon­nal továbbállnak. A főváros­ban ugyanis 1 ezer 500 forint­tal is többet keresnek. így ter­mészetesen nagy teher hárul a meglévőkre. A mélypontról in­dultunk — s a létszámhiányt leszámítva —, úgy érezzük, kedvezően változott a helyzet az elmúlt hónapokban. Panasz nélkül A fentiekhez csak annyit te­szünk hozzá, hogy valóban nincs könnyű helyzetben a gyömrői postahivatal vezetője. A belső ügyvitelt ellátó, illet­ve a lakossági szolgáltatással foglalkozó dolgozókra nem hal­lottunk panaszt. Jó lenne azon­ban, ha a hírlapkézbesítés és -ellátás sem lenne a jövőben „örökzöld téma” lapunk hasáb­jain. G. J. Kukák 7\7 éhány évvel ezelőtt ' kezdődött csupán meg járásunkban is az intézmé­nyes szemétszállítás. A községi tanácsok veze­tői eleinte igencsak bajban voltak, hiszen semmiféle tapasztalatokkal nem ren­delkeztek, mégis ma már a nagyközségekben „él" ez a szolgáltatás. Az örömbe azonban néha üröm is vegyül. Pilisen például a környezetvédelmi albizottság már jelentős erőfeszítéseket tett a község szépítése, fásítása érdeké­ben. A népfront helyi aktí­váinak bevonásával játszó­tereket, parkokat alakítot­tak ki az elmúlt években. Egyes felelőtlen, garázda elemek azonban ezek egy részét tönkretették, meg­rongálták olyannyira, hogy azok használhatatlanná vál­tak. Legújabb kezdeményezésük szemétgyűjtő kukák elhe­lyezése volt a község főut­cáján. Tizenegy darabot helyeztek ki az elmúlt év őszén. Gondolták, a járó­kelők oda dobják majd a papírzsebkendőt, a cigaret­tacsikket s egyebet. Csalódtak. Egyrészt azért, mert nem oda dobták, hanem az árokba, illetve a járdára, másrészt máig ismeretlen egyének tönkretették, a nagy értékű szeméttároló edényeket. A tanács több mint húszezer forintot köl­tött a tárolók vásárlásá­ra, de úgy látszik, kárba vész ez a pénz. A napokban ugyanis megvizsgálták azokat, s ki­derült, hogy csupán egy van a helyén, de abban sem találtak túlságosan sok szemetet... A jó szándék ezúttal is kevésnek bizonyult. Mielőbb orvosolni kell Késik a hiánypótlás Idővel kevés lesz a tanterem A tanulók javában töltik a nyári vakáció örömteli per­ceit. A községi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak egy ré­sze viszont most tárgyalja az elmúlt oktatási év tapaszta­latait. Pilisen legutóbb az 1., a 2. számú, továbbá a nyáregyházi általános iskola igazgatója számolt be az oktató-nevelő munka tapasztalatairól. Nyár­egyházán 410-en jártak isko­lába, s nagy örömükre a télen felavatták az új tornatermet. Sajnos az örömbe üröm Is vegyült. Még nem került sor a hiánypótlások elvégzésére, pedig arra égetően szükség volna. Nincs megoldva az épü­let fűtése, s félő, hogy az ál­lagmegóvás is veszélybe kerül. Természetesen, mielőbbi or­voslásra van szükség, elsősor­ban a gyerekek érdekében. A szaktantermek felszerelt­sége közepesnek mondható, lassan kevés lesz a tanterem. Ügy tűnik, az iskolabővítés sem késhet már soká. nélkül maradt kislány Nyári nofeszlupok Az anyuka — Szörnyű óránk volt — meséli a monori óvoda fiatal dadusa —, és azért mondom el magának a történetet, hogy mások is okuljanak belőle, hiszen sajnos a dolog nem megy ritkaságszámba. Bár igaz, nem minden esetben fa­jul idáig. A hozzánk járó kis­gyerekeknek természetesen a családi háttere sem titok előt­tünk. Szomorúan vettük tudo­másul, hogy a közelmúltban az egyik kislány anyuka nélkül maradt, a fiatalasszony elhagy­ta a családját. A papa hozta- vitte jó ideig a kicsit, .azután egyszer csak jelentkezett ná­lunk az anya. Beengedtük, azt mondta, szeretne beszélgetni a gyerekével, akit már jó ideje nem látott. Ezek a beszélgeté­sek azután sűrűsödtek, heten­ként kétszer-háromszor is megjelent az anyuka. Amikor aztán a születésnapi tortát is az óvodába hozta — a többi gyerek mohón bámulta, mit kaDott megint a társuk —. el kellett küldenünk a hívatlan látogatót, s közöltük vele: a gyámhatósági intézkedésig ne jöjjön többé az óvodába, vé­gül is ez nem láthatási hely. — A homokozót rendezget­tük éppen, amikor újra megje­lent az anya. Csak egy percet kért, mi egy percig nem figyel­tünk oda, csattant a kapu — s a gyerek nem volt sehol. A csoport óvónőjével léleksza­kadva rohantunk a kerékpár után, amivel a kislányt ellop­ták, hiszen ekkor már tudtuk, hogy a láthatásról szóló hiva­talos papír csak az apa laká­sán zajló kéthetenkénti látoga­tásokról szól. A sarkon lestop­poltam egy kocsit. Utolértük az anyát, aki minősíthetetlen hangnemben közölte velünk, hogy semmi közünk a gyereké­hez. s azt szeretné ő látni, hogy ne akkor vigye magával, ami­kor akarja. Hosszú huzavona után vihettük vissza az óvodá­ba a kicsit. Ha erre az órára gondolok, még most is ideges­ség fog el. Kinek volt ez jó? Bizony, itt a tanulság: kinek volt ez jó? Az óvodákban, böl­csődékben dolgozók, akik a gyerekek körüli láthatási hu­zavonáknak kényszerű tanúi, jól tudják: a kicsiknek mindez árt, méghozzá nagyon. Az „édes szülő” azonban ezt nem veszi tudomásul. Felháborod'ott olvasónk tipi­kus vakációs betegséget pana­szol — vélem az első percek­ben, hiszen tudom, hogy a mo­nori üvegesek számtalan ha­sonlót sorolhatnának. Működ­nek a focik, törnek az ablakok. De ezúttal nem ez a baj. — Kitörött az ablak, van biz­tosításom, nem is először for­dul elő hasonló eset, fogtam hát a szükséges papírokat, a biztosítási kötvényt, a szemé­lyi igazolványomat, az üveges kisiparos számláját, s indultam az Állami Biztosító monori ki- rendeltségébe. Hosszú percekig álltam ott anélkül, hogy valaki azt mondta volna, jó napot! — még hagyján. De kiderült, hogy ballaghatok haza az ösz- szes irattal dolgom végezetle­nül, ugyanis a számlán nincs feltüntetve, hogv hol üvegezett az üveges. Nálam vagy az ő műhelyében? Hát nem mind­egy?! Űjabb tollvonás kell a bürokráciának? — Nem mindegy — válaszol dr. Vecserek Lajos, a biztosító monori ki r^nHoltC'ég^npV v<>7o­OR XXIV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1982. JULIUS 29., CSÜTÖRTÖK Eredményes félév után Kevesebb abrakkal nagyobb sáSy mmmmmmmmmmmammmmmmxs A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ivi A sertéstartás fontos nép- gazdasági érdek napjainkban, hiszen a hazai ellátáson kívül jelentős exportkötelezettségnek is eleget kell tenni. Ezért is kapnak támogatást — ha még nem is kellő mértékben — a háztáji gazdaságok állatneve­iéi. Jelentős az onnan kikerü­lő állatok száma, illetve súlya, de azért a nagyobb teher még ma is az állatforgalmi és hús­ipari vállalatokra hárul. Higiéniai előírások A PENOMAH pilisi hizlal­dája eredményes félévet ha­gyott maga mögött. A népgaz­dasági érdekeknek megfelelően teljesítették a reájuk háruló nem könnyű feladatokat. Az innen kikerülő sertések egy része a hazai ellátást szolgálja, de jelentős az export is. Már­pedig ez utóbbi szállítások nagy fegyelmet, gondos ápolást követelnek meg a hizlalda va­lamennyi dolgozójától. Alapve­tő feladatuk a beérkező serté­sek hizlalása, az elhullási szá­zalék minimálisra való szorí­tása. — Mindkét feltételnek meg­feleltünk eddig — mondja Po­ltriger Ferenc, a hizlalda igaz­gatója, aki néhány év óta a pártmunkát cserélte fel a gaz­dasági vezetőével. — Különö­sen az év elején, a téli hóna­pokban volt emberfeletti a A tikkasztó melegben jól­esik egy kis pihenés az ál­latoknak is... Mutnéfalvy Zoltán felvételei tője. — Ezt a kisiparosok is tudják, s minden esetben fel­tüntetik, hogy a szállítást is tartalmazza-e a számla. Ezzel kapcsolatos panasszal ez idáig még nem is akadt dolgunk. Ami panaszosunk fogadtatását illeti... Olykor nagyon sok az ügyfelünk. Lehet, hogy ez eset­ben nem volt idő megmagya­rázni, hogyan is áll a dolog. Lehet, hogy köszönni sem volt idő? A monori Veres Pálné utcai lakók panaszának nyomában jártunk, éppen egy esztendeje. A Kis-tó maradéka, amelyből annak idején csónakázótavat álmodtak néhányan a park mellé, gondozatlan, elhanya­golt. A levezető csatorna eldu­gult, a zsilip berozsdásodott, bedőlt, a víz állottán bűzlik a környékbeliek orra alá — ír­tuk akkor, s írhatjuk most is. A helyzet ugyanis nem válto­zott. csupán annyiban, hogy a parti nád között még több a szemét, a nylonzacskók között ebihalak cikáznak, s szakadt reklámszatyrokat borzol a szél. Tizenöt-húsz kisgyereket mit sem zavar a dolog: fürdőnek a tóban, folyik róluk a sár. s azt mondiák. pedig van itt valahol egy döglött ló is ... Ki törődik vele? K. Zs. Duchaj János etető pontosan 34 eve dolgozik a hizlaldá­ban. — így már könnyebb az éhes malacokat etetni. Kár, hogy csak most vezették be — mondja mosolyogva. munka, hiszen a vagonokban érkező állatokat meg kellett védeni a fagytól, s mindez za­vartalanul zajlott. Persze, a nálunk dolgozó szocialista brigádokra mindig lehet számítani, az elmúlt hat hónapban igazán megmutatták, hogy mire képesek. Ezt bizo­nyítják a hizlalda félévi ered­ményei is. A tervezettnél keve­sebb költséggel, nagyobb súly­átlagot produkáltak, s ez első­sorban a gondozók jó munká­ját dicséri. Ezek az eredmé­nyek a megfelelő színvonalú higiéniai előírások betartásá­nak is köszönhetőek. A hizlal­dában dolgozó két állatorvos és segítőik pontos időben al­kalmazták a gyógykezelést az állatok körében, s megfelelő volt a betegségek megelőzése is. Géppel — könnyebb — Bármennyire furcsa, az etetőknek és az állatorvosok­nak figyelni kell mindennap a sertések kedvét és étvágyát egyaránt — folytatja a gondo­latsort Gér László üzemvezető. — Könnyítettünk a nehéz fizikai munkán is, megoldot­tuk ugyanis a gépi etetést. Ed­dig a nehéz, abrakkal teli zsá­kokat kézzel kellett emelget­ni, s tartalmukat a vályúkba önteni. Házilagos kivitelezés­ben szerkesztettünk egy pneu­matikus gépet, amely pillana­tok alatt megszívja magát táp­lálékkal, s csak egy vastag mű­anyag csövet kell irányítani az etetőnek, hogy rendeltetési helyére jusson a disznóétek. Az üzemvezető kalauzolásá­val körbejárjuk a hizlaldát. Mindenütt rend és tisztaság uralkodik, legyet még csak mutatóban sem találtunk. — Pedig a közelmúltban a környékbeliek bejelentést tet­tek a KÖJÁL-nál a legyek miatt. A hizlaldának sok-sok tízezer forintjába kerül a légy­irtó szerek vásárlása. A higié­nia itt alapkövetelmény] Társadalmi munka Az üzemvezető örömmel új­ságolja, hogy egyre több a zöldövezet az üzem területén. Elmondja azt is, hogy további fásításokat terveznek a disz­nóólak között, ezzel is eleget téve a környezetvédelmi elő­írásoknak. Ismét Polinger Ferenc igaz­gatóval beszélgetünk. — A gazdasági feladatokon túlmenően, szocialista brigád­jaink segítik a településfejlesz­tést is. Tavaly kétszázezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek, s az idén is hason­ló összegű munkát vállaltunk. Az első félévben nem volt módunk a segítségre, de ígér­jük, pótoljuk a lemaradást. Augusztusban megkezdődik ná­lunk is a karbantartás, akkor segíthetünk az óvoda,- illetve iskolabővítésnél. Biztatóak tehát a kilátások a második félévre is a pilisi hizlaldában. Ha az ott dolgozó kollektíva ugyanúgy helytáll, mint az első' hat hónapban, akkor elmondhatják, régen zártak olyan jó esztendőt, mint 1932-ben. Gér József Augusztusi ajánlatok . Fotók a Távol-Keletről Hasznos programok gyerekeknek Elkészült a monori járási művelődési központ augusztu­si programterve. Szombatonként délelőtt 9- től 12 óráig továbbra is vár­ják az iskoláskorú gyermeke­ket a hasznos időtöltést szol­gáló foglalkozásokra. Ugyan­csak a gyermekeknek ajánl­ják augusztus 14-én A pórul­járt rókakölykök című mese­játékot. Augusztus 16-tól 24-ig na- oonta 10-től 18 óráig a Viga­dó feletti Nagy István Gálé riában látható Rév Miklós fo­tóművész tárlata Vietnami ember, táj, művészet címmel. A Népszabadság nyugdíjas fo- tórioorterének kiállítását vi­rágbemutatóval színesítik. 1 Augusztus 29-én és 30-án a kertbarátok körének tagjai mutatják be termékeiket, szin­tén a galériában. A művelődési központ szer­vezi az alkotmány-napi kultu­rális műsort is. Elöljáróban csak annyit, hogy lesz Ki mit tud?, esztrádmüsor. divatbe­mutató, népművészeti kirako­dóvásár, amatőr néptáncosok bemutatója, esti utcabál, ame­lyen a zenét a Florida-együt- tes szolgáltatja. Több tartós közösség au­gusztusban is megtartja fog­lalkozásait, a kiscsoportok naffvrésze viszont nyári szü­netet tart. '3SN 0133—2G51 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents