Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-29 / 176. szám
wrsr HF.crn 1983. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK fm KGST keretében Kufafésfiunkci A hazánkban kutató-fejlesztő munkát végző 1300 intézmény, vállalat az elmúlt évben 20,7 milliárd forintot költött kutatásra, fejlesztésre; e költségek és beruházások a népgazdasági beruházásoknak mintegy másfél százalékát tették ki. Tavaly 1980-hoz képest 'mintegy 10 százalékkal több volt a KGST más tagállamaival közösen végzett kutatás. A legtöbb témával, az összesnek több mint a felével az ipari ágazathoz tartozó kutatóintézetekben, vállalatoknál, üzemekben foglalkoznak. A statisztika szerint egyre nagyobb a jelentőségük a vállalati kutató-fejlesztő helyeknek, ahol a kutatómunkát a termelés elengedhetetlen feltételeként végzik. A kutató-fejlesztők 1981-ben csaknem 21 ezer könyvet, cikket publikáltak, közel 6500 újítást és belföldön ezer, külföldön 1600 találmányt jelentettek be. Aufomatamosógép-gyártás A Hajdúsági Iparművekből — A lapradiátorok, forróvíztárolók, automata mosógépek gyártására specializálódott tégiá- si Hajdúsági Iparművek az idén mintegy 23 százalékkal növeli termelését. A gazdaságos termelés fokozására, folyamatosan számítógép-irányítású, integrált termelési rendszerre térnek át. Piros left a parcsdissom Sok szoknyában a szántóföldön Reggel hét óra. Az Ikarus hatalmas porfelhőben érkezik Csömör határába. A főváros és a falu közötti szántóföldön az idén paradicsomot termeszt a nagy hírű Szilasmenti Tsz. Az asszonyok már kora tavasztól — az ültetéstől — pá- tyolgatták, gondozgatták a növekvő palántákat, kapáltak sok-sok órán át a vége-hossza nincs sorokon, s most néhány napja eljött a betakarítás szezonja, ahogyan a dal mondja: piros lett a paradicsom... Irány a Bosnyák A buszból leszállva a falu széli ház kerítésének tövébe kerülnek a reggelit, ebédet magukban rejtő batyuk. Itt még nemcsak a hagyományos népviseletet őrzik a középkorú asszonyok, hanem a szállítás módját — a kék vászonba kötött batyut is. Szétrajzanak a táblán a kosarakkal, aggódva nézik, vizsgálják, vajon menynyit pirosodott az elmúlt napokban a paradicsom, mekkora munka vár rájuk ezen a napon. Krizsán Györgyné, a 17 tagú brigád vezetője és Tö- rökné Pölcz Zsuzsa, a gazdaság kertészeti ágazatvezetője elégedetlen a tapasztaltakkal. — Az öthektáros korai fajtából eddig három alkalommal szedtünk — magyarázza Törökné. Egy-egy szedésre 10 mázsánál többet még nem tudtunk elszámolni. Most vagyunk kinn negyedszerre. Nagyon kellett az eső, Van bőven a töveken, csak kicsi a termés! Ha lassan is, de telnek a kosarak. Kerül beléjük egy- egy apróbb, de egészséges szem is. Némi vita indul meg arról, melyik üti meg még a mértéket, melyik az a nagyság. ami még bizton vevőre számíthat á piacon. A csömöri határban szedett paradicsom ugyanis a Bosnyák téri piacra utazik. Az első szállítmányokat még 14 forintért, a mait már csak nyolc forintért tudják eladni. Részesben más Tavaly ilyenkor már a dupláját szedtük a mai mennyiségnek — panaszkodik a brigádvezető. Most minden jól összejött, szebb volt a palánta, jobb a terület, csak az eső hiányzott a földekre. Ahogy elnézem, délre végzünk a szednivalóval. Az lesz majd az igazi, ha beindul a nagyüzem, ha már a konzervgyárnak szedünk. Igaz, csak 1.70-ért veszik át. de mennyivel többe* tudunk leszedni belőle egy nap. mint most még a szezon elején. Törökné Pölcz Zsuzsa elmondja a boltok kívánságai' is. Az egyik üzlet csaknem teljesen zöld paradicsomot kér. a másik nagyobbakat, érettebbeket. rendelt. Szedés után gyorr tás következik, hogy az első és másodosztályú követelményeknek megfelelően szelektálják az aznapi termést, vagy a boltok kérésének eleget téve rakják ládákba, rekeszekbe a paradicsomot. Szedés idején négyig, fél ötig, ha kell, fél hatig is a tábla fölött hajladoznak az asszonyok. Fél-fél óra reggeli- és ebédszünetet engedélyezve maguknak. Tavaly még huszonketten voltak. Az idén már csak tizenheten. Papíron. Mert egykét beteg mindig akad, meg olyan is, aki szabadságra megy. A szedés beköszöntővel azonban mindannyian azon vannak, hogy minél hamarabb és minél nagyobb mennyiséget takarítsanak be a vitamindús termésből. Ilyenkor nem is jelentkezik senki szabadságért, saját zsebének ugyanis senki sem ellensége! — Részes művelésben dolgoznak az asszonyok — tájékoztat a brigádvezető. Az árbevétel 40 százaléka az övéké. Nem is kell senkit noszogatni arra, hogy dolgozzon, inkább azért kell szólni, hogy pihenjen már egy kicsit. S hogy mennyi lehet az a bizonyos negyven százalék, megéri-e egész nyáron hajladozni a tűző napon? Az asszonyok sejtelmesen mosolyognak, forintokról nem szívesen beszélnek. Bátovszkyné „megszánja” a reménytelenül kíváncsiskodó toliforgatót: — Biztosan megéri, ha csináljuk. Ott van még mellette otthon is a kiskert, el tudjuk látni a háztartást is, és a pénz sem mellékes. Hajtunk, de meg is kapunk minden segítséget a téesztől. Nem kell tétlenül ácsorognunk ládahiány miatt. Zsuzsika mindent elintéz, ha szólunk... Már megszokták Persze csak azt. amit emberileg megtehet. Ha a hőmérő higariyszáía eínslkédik, ő sem "tudja visszanyomni. Még csak reggel van, de a kackiásan kötött fejkendők alatt megjelen- j nek a homlokokon az izzadság- cseppek. Egy szál ruhában is épp elég elviselni a meleget, nemhogy ingben, sok szoknyában, fejkendőben a napsütésben órákig hajladozni, paradi- csomheayeket leszedni. — Hát az biztos, hogy nem fázunk — de ne gondolja, hogy olyan kibírhatatlan ez a viselet — magyarázza Bátovszkyné. A vékony fehér ing nem engedi ót a meleget, mi már megszoktuk ezt a módit, ha „könnyebben” öltöznénk, talán nehezebben viselnénk el a meleget. Gáspár Mária Mikor lesz gyorsvasát? Az utasok beidegződése makacs Rózsa Józsefet, a Gyorsvasút Igazgatóság szentendrei üzemegység-vezetőjét szándékom szerint azért kerestem meg, hogy a pályarekonstrukció jelenlegi állásáról kérdezzem. Meg aztán az is hajtott, hogy megtudjam: valóban olyan rossz-e az új fordabeosztás, mint ahogyan azt néhány jegykezelő panaszosan elmondta. Aztán a szándéktól eltérően sok mindenről szó esett. De menjünk sorjában. ségük nem képes levizsgázni, kimarad a tanfolyamról vagy alkalmatlan pénzkezelésre. Akik beválnak, azok előtt viszont le a kalappal. Nyolc-ti- zenkét órás, kétrészes munkaidőben dolgozni, még kiemelt fizetés mellett is komoly helytállást kíván. Aztán szó ami szó, az utasok sem angyalok. Éppen azok nem, akik jegy vagy bérlet nélkül próbálnak céljukhoz érni. Az ember számtalanszor szemtanúja idegtépő jeleneteknek, amikor a félig illuminált vagy éppen hetyke bliccelő kukoricázik a jegykezelővel. Meg kell mondani, hogy a kocsiban tartózkodók közül ritkán segít valaki a jegykezelőnek. Ügy ül mindenki, mintha rossz volna a füle. Rózsa József keserűen emel fel két papírlapot. Viszonylagos zsúfoltság — Nem szívesen beszélek a gyorsvasúttal kapcsolatos kérdésekről — kezdte Rózsa József. — Részint azért, mert nem tartozik szorosan az illetékességi körömbe, másrészt azért, mert távolabbi célként jöhet csak számításba. — Én úgy tudom, hogy még ebben az évben megvalósul. — Egy gyorsvasát létrehozásának nagyon sok kritériuma van. Nem lehetnek például egyszintű kereszteződések. Szentendréig például három felüljárót kellene megépíteni. Hatvan kilométerrel robogó szerelvényt senki nem enged be, még lámpával védett csomópontra sem. Ráadásul komolyan javítani kellene az egész pólya műszaki-technikai és forgalombiztonsági színvonalát. A roppant nagy költségek miatt arra törekszünk, hogy a Békásmegyer— Batthyány tér közötti szakaszon biztosítsuk az utazás kulturáltságát. Ezzel függ össze a most folyó pályafelújítás. Bizony nem könnyű a BKV helyzete. A közlekedési csúcsok idején hajnaltól 8-ig, illetve délután három és hét óra között nyolcezer ötszáz utast szállítanak hatvanpercenként. A békásmegyeri lakótelep létszáma egyre nő. — Hallatlanul kevés emberünk van. Az elmúlt években sosem küszködtünk úgy, mint most. Hiába hirdetünk, agitálunk, még a kevés jelentkező is meghátrál az osztott munkaidő hallatán. Másképp nem lehet megoldani, mert csúcsforgalomban sok szerelvényt kell indítani, máskor kevesebbet. Általában hajnalban fél négykor kezdenek az emberek, nyolc után végeznek, s délután négy és kilenc között ismét dolgoznak. Havi 250—260 órás teljesítményre van engedélyünk. Ezt ki is töltjük, Igaz, egy motorvezető 12—13 ezret keres, a forgalmi utazóállománynak is megvan a 6500—7000 forintja. Hagy a fluktuáció A létszámhiány a kalauzoknál a legsúlyosabb, 4—5 jelentkező közül 1—2 marad. A fluktuáció óriási. Tetézi a problémákat, hogy a munkaerő minősége gyenge. A több— Két kitűnő kalauznő felmondása. Azért mennek el, mert nem bírták idegekkel a munkát. Motorvezetőket is azokból a jegyvizsgálókból képezünk, akik igazolták a megbízhatóságukat. Emberek százait, harmincmillió forintos szerelvényt nem lehet bárkire rábízni. , — Tapasztalatból tudom, hogy a Köles utcáig közlekedő szerelvények gyakran üresek. Tíz vonat indulását néztem végig, a szerelvények félig sem teltek meg. Gazdaságos a közlekedtetésük? Fordarendszer — Igaza van. Mi sem értjük, miért nem szállnak fel azok, akik nem Szentendréig, vagy Békásmegyerig utaznak. Amikor a járatot beindítottuk, azt reméltük, hogy tehermentesítjük vele a többi járatot. Ügy látszik azonban, hogy az utasok régi beidegződése nagyon erős. — Mondja, miért panaszkodnak a jegyvizsgálók az új fordarendszerre ? — Azért, mert a régiben a törzsfizetés kötelező óraszáma nem volt meg. Az újban meg van. Hatékonyabb az időkihasználás. Egyébként csak azok berzenkednek, akik szerettek munkaidőben lazítani. Az új beosztás nem az én fejemből pattant ki. Délután öt óra. Hatalmas tömeg a Batthyány téren. Egymás mellett a két szerelvény. A Köles utcai és a szentendrei. Az előbbi félig telt. az utóbbinak szinte pú- posodik az oldala. Utaznak a szentendreivel. A Köles utcáig minden állomáson sokan szállnak le. Ki érti ezt? Vicsotka Mihály Werner-módszer a Lenfonóban Korszerű munkaszervezés A mikor a hetvenes évek második felében Magyarországon is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet fenntartani a . gazdasági növekedés addigi viszonylag gyors ütemét, gazdasági rendszerünk irányítóinak több alapvető problémával kellett szembenézniük. Talán a legfontosabb kérdés az’volt: hogy stagnáló, vagy lassan növekedő gazdaság esetén szinten lehet-e tartani a fogyasztást, vagy pedig elkerülhetetlen a visszaesés? A gazdasági növekedés üteme és az életszínvonal alakulása szorosan összefügg. A gazdaság teljesítőképessége, a nemzeti jövedelem bővülése szabja meg, hogy milyen eszközeink vannak a felhalmozás, a fogyasztás finanszírozására, a külső kötelezettségek teljesítésére. Magyarországon elsősorban a nemzeti jövedelem belső felhasználását lehetett csökkenteni, hiszen ellenkező esetben tovább romlott volna az amúgy sem túl kedvező külgazdasági egyensúly. így azonban nem sok lehetősége maradt a gazdaságirányításnak. Ha az életszínvonalat szinten akarjuk tartani, akkor nincs más megoldás, mint a felhalmozás korlátozása, a beruházások visszafogása. Az 1979-es pályamódosítás során ezt az utat választották. A külgazdasági egyensúly jaNövekedés és életszínvonal vitása mellett elsősorban azt tűzték ki célul, hogy fenntartsák, illetve kismértékben növeljék az addigi fogyasztási színvonalat, és a lehetőségeknek megfelelően javítsák az életkörülményeket. Ez a törekvés az elmúlt több mint három esztendő során kétségkívül eredményes volt, az ót-, napos munkahét bevezetése, a szabadságrendszer korszerűsítése és egyéb intézkedések pedig nehéz körülmények között is elősegítették a társadalmi közérzet javulását., A szűkös anyagi keretek ellenére bővültek a társadalmi juttatások. Jelenleg a nemzeti jövedelem több mint 25 százalékát fordítják ilyen célra. Mindezek hatására a lakosság reáljövedelme — ha igencsak mérsékelten is —, de emelkedett. A társadalmi juttatások nagysága idén várhatóan meghaladja a 170 milliárd forintot. A természetbeni juttatások közül a legnagyobb összeget az oktatásra, az egészség- ügyi ellátásra, a pénzbeni juttatások közül pedig a nyugdíjakra és a családi pótlékba fordítják. Az elmúlt esztendőben a gyermeknevelés családi költségeihez több mint 20 milliárd forinttal járult hozzá a társadalom; ennyit fizettek ki családi pótlókra, gyermek- gondozási segélyre, továbbá óvodák, bölcsődék fenntartására. Ugyanakkor természetesen az is igaz, hogy csupán az eddig elért életszínvonal megőrzése nem éppen a legbiztatóbb perspektíva. Főleg azért, mert ezt megelőzően hosszú éveken keresztül a gyors fejlődés volt a jellemző. A jelenlegi körülmények között azonban — figyelembe véve a gazdaság teljesítőképességét — erre nincs lehetőség. Ráadásul a gazdálkodási feltételek is folyamatosan változnak. Az elmúlt három év során ugyan javult a népgazdaság külkereskedelmi mérlege, gyakorlatilag sikerült megteremteni a nem rubelelszámolású export, illegve import egyensúlyát, de ... A feszültebbé vált külgazdasági helyzet miatt magasra szöktek a felvehető nemzetközi hitelek kamatai és megszakadt a hitelek normális áramlása. így ma már nem elég a külkereskedelmi forgalom egyensúlyban tartása, hanem az exportnak a külföldről felvett hitelek törlesztésére, a kamatok fizetésére is fedezetet kell nyújtani. Ügy is mondhatni: fel van adva a lecke. S ha nem sikerül kellő mértékben növelni a gazdaságos exportot? Fenntartható-e egyáltalán a növekedés eddigi mérsékelt üteme, s ami a lakosság minden rétegét ennél jobban érdekli: megőrizhetjük-e eddigi élet- színvonalunkat? Ma még megválaszolatlan kérdések ezek. Mindenesetre sürgőssé vált korábbi törekvéseink megvalósítása: az aktívabb külkereskedelem, az ésszerűbb importfelhasználás, az anvag- és energiatakarékosság. E zek alapvető feltétele a kezdeményezőkészség érvényre juttatása. Talán ezen a téren a legnagyobbak lehetőségeink, túl azon. hogy a közelmúltban történi előrelépés. A kisvállalkozásokban, gazdasági munkaközösségekben — melyek száma nemcsak a vendéglátásban, a személyszállításban, hanem az iparban is szaporodik — má>" természetes, hogy a résztvevők egész tevékenységükért kockázatot vállalnak. Az egyéni felelősségvállalást erősítheti, ha sikerül a vállalatoknál és a szövetkezetek né’ is érvényre juttatni a munka szerinti elosztást a bérezés ben, a jutalmazásban. Pichler Ferenc szervezési módszerek, különösen az utóbbi öt esztendőben fokozódott irántuk a vállalatok érdeklődése és igénye. Ezt bizonyítja, hogy az iparban az 1970 óta megkötött nyolcvannyolc szervezési szerződésből 74 1977 után jött 'étre. A szerződések többsége 6 hónapnál hosszabb időre szólt, s az eredményes együttműködést nem egy esetben meg is ! hosszabbították. A szervezők munkája főként helyzetelemzésre, komplex munka- és üzemszervezésre, termelési és irányítási, készletgazdálkodási rendszerek kidolgozására, normaképzésre és a karbantartás megszervezésére terjedt ki. A textiliparban a Werner cég módszerei bizonyultak eredményesnek, elsőként a Kőbányai Textilművek és a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat szövődéiben alkalmazták sikerrel. A munkaszervezési program bevezetésével a termelékenység 25-35 százalékos növekedését érték el. A kedvező tapasztalatok biztatást adtak a vállalatok saját szervezőinek, a módszereket adaptálták minden szövödé- jükben. Jelenleg az LSZV és a Köbtext szervezői — közösen — a kenderiparban folytatják a Werner-adaptációt. Külföldi, szocialista orszá- gokbeli vállalatok is érdeklődnek az adaptáció lehetősége iránt, az LSZV például szovjet, bolgár és csehszlovák vállalatokkal tárgyal a módszer exportjáról. Ugyanakkor megkezdődött a fonodái munka- és üzemszervezés is. A külföldi szervezési eljárások átvétele a számszerűen kimutatható eredmények mellett azzal a haszonnal is járt, hogy a vállalatok közül ma már egyre több tartja nélkülözhetetlennek a tevékenységét átfogó szervezési rendszerek alkalmazását. Az Ipari Minisztérium áttekintette a korábbi szaktárcák módszereit és tapasztalatait, és egységes elveket alakított ki a szervezési ismeretek átvételének és alkalmazásának irányítására, támogatására. Ez várhatóan kedvezően hat a hazai szervezők munkájára, a szakma fejlődésére is. Ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az iparban a korszerű szervezési módszerektől még ..érintetlen” területek is behozzák lépés- hátrányukat. A munkaszervezőknek ma már lényegesen kevesebb gondot okoz a dolgozók meggyőzése, az újtól való tartózkodás leküzdése, mint tíz esztendővel ezelőtt, amikor hazánkban az első szervezők megjelentek. Tevékenységüket akkor nem kis bizalmatlanság övezte, a vállalati helyzetfelmérések, az üzem- és munkaszervezésre tett javaslatok nemcsak hogy eltértek az addig megszokott gyakorlattól, hanem olyan eredményeket ígértek, melyek elérése sok helyütt hihetetlennek tűnt. Nem kevesen addigi munkájuk kritikájának érezték a szervezők megállapításait és igyekeztek azt bizonyítani, hogy csak a korábbi módszerekkel lehet dolgozni. Azóta polgárjogot nyertek az elsősorban külföldről átvett
