Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1982. JŰLIUS 28., SZERDA Biztató elsó félév utóéi Együtt haladva a járni programmal Csak jó alapanyaga! használnak Propagandára is szükség volna Az erdők lágy ölelésében... Böngészem a Népsport egyik hét végi számát, pontosabban a péntekit, amely közli, a hét végén az országban hol vannak még szabad kempinghelyek. Hazánk tájegységei szerint sorolja fel a sportláp a kempingeket, de a napilapok is közlik általában a kempingek kihasználtságát. A monori-erdei — az egyik legifjabb ilyen létesítmény — azonban, úgy látszik, mostohagyerek, mert még csak kevésszer szerepelt ezekben az ismertetőkben. Pedig náluk szabad hely általában mindig akad... — Valóban mostohák? — kérdezzük a kemping kedves, udvarias vezetőjét, Dömötör Pálnét. Az úri vánöortáborozók, akik sa jnálják, hogy ez lesz az utolsó napjuk. Mutnéfalvy Zoltán felvételei Természetes, hogy minden fizetésnap után mérleget készítünk az elmúlt hónapról, s a következőre anyagi tehetségünk tudatában készülünk korábbi tapasztalataink alapján. Persze ahány ház, végül is annyi szokás, annyiféleképpen, a különböző időszakonként készítenek mérleget, a jövendőt hosszú vagy rövid távon előre jelző terveket. Ám egy dologban ezek a számvetések mindenképpen megegyeznek: az eredmények, az esetleges, várton felüli sikerek mellett jelentkeznek gondok, hol alkalmanként, hói visszatérően, s netán új, váratlan feladatok. Csavargó csavarok? S a végcél pedig mi lehet más, mint a gondok megoldása, a váratlan nehézségek leküzdése, feladataink sikeres megoldása. Csakhogy a hibákat sem mindig egy ember vagy egy termelői csoport követi el. Így hát, a hibák megszüntetése is összmunka kell hogy legyen, ha a sikerből is egyformán akarnak részesülni... E kis eszmefuttatás azonban nem csupán szójáték, az életbe, vett példákkal tudjuk igazolni hélyességét például a jó összmunka szükségessége esetében. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár maglódi járműgyárában összegeztük az eszmefuttatás gyakorlati tapasztalatait, jelen esetben az idei első félév eredményeit, problémáit véve alapul cikkünkhöz. Dombi Lajos igazgatóval beszélgettünk, aki így kezdte tájékoztatásunkat: — Elmondhatjuk, hogy eredményesen zártuk az első félévet. Pedig kicsit nehezebb volt, mint a múlt esztendei hasonló időszak. — Még mindig „elcsavarognak a csavarok’ ? — vetettük közbe első kérdésünket, amellyel egy korábbi hiányosságra céloztunk. A válasz első mondatai kellemes csalódást okoztak, de csak az első mondatok ... — Itt már nem elsősorban a csavarokra gondolok. A Csavaripari Vállalattal történt többszöri egyeztetés nyomán csavarellátásunk lényegesen javult, még ha nem is volt zökkenőmentes, de nem ez volt a legtöbb nehézséggel bíró terület. Ami gond volt az első félévben, s napjainkig is az, az import- és hazai alapanyag-ellátásunk tökéletlensége. Szovjet és NDK partnerünk egyaránt ütemtelenül szállított, s mind a mai napig fennállnak késedelmeik a szállításban! — A hazai alapanyag-ellátás minőségét kritikán alulinak mondhatom — nyomta A Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet sülysápi részlege, mint arról korábban már tudósítottunk, megújul, nagy üzemcsarnokkal, műhelyekkel szociális helyiségekkel bővül. A jobb munkakörülmények, a tágasabb tér pedig lehetővé teszi, hogy új termékeket állítsanak elő, mégpedig gépesítve. Pénztárgépekbe való papírtekercseket fognak gyártameg a hangsúlyt Dombi Lajos igazgató —, mert erre más jelzőt nem tudok alkalmazni! A hengerelt áruk vonatkozásában teljes egynegyed éves a lemaradás. Ez nálunk nagyon lényegbevágó, mert hengerelt árut óriási volumenben használunk. így hát, minden készletünket, tartalékunkat feléltük, mert nem volt alapanyagutánpótlás. Sőt, különféle vállalatoktól kellett kölcsönbe vagy számlázás ellenében anyagot szerezni. Ez megint nem egyszerű, mert a gyár kimondottan szavatolt minőségű alapanyagokat használhat csak fel a hegesztett szerkezetek előállításához. Hangsúlyozva itt a járműnél a lét- és vagyonbiztonság nagyobb követelményeit. — A szállítmányok késése, elmaradása miatt pedig jelentősen növekedtek fuvarozási költségeink, mert alapanyagért különböző vállalatokat kellett megkeresni. Sokszor a gyártóműhöz mentünk ki néhány tonna vagy mázsa anyagért is, hogy a termelési folyamatot ne kelljen leállítani. Kiegészítő program — S ennek ellenére tudták hozni eredményeiket? — Igen! (Jgy rogalmazhatok, hogy a gyári KoiieKúva összehangolt, s nagyon gyakran KierteKeu munrtajanaK erea- menyeképpen, a nenézségek okozta többletvállalással együtt is teljesítettük xeieves tervünket. Sót, túlléptük luti százalékra az árbevételi tervet, ami 101 százalék eredményt jelent. Ezt az eredményt azért énekeljük nagyra, mert elsősorban a saját készítésű al- katrésztöbbietiel teremtettük meg a pótalkatrész gyártása során — bizonyította szóban is a tényeket Dombi Lajos igazgató, majd átfogóan a jelen nelyzetroi s a jövőről szólt, mintegy kiszélesítve a vizsgált témával kapcsolatban a látószöget... Arról győzött meg minket, hogy a járműorogram továbbra is stabil (hiszen az nem korlátozódik kizárólag az említett gondokkal küszködő maglódi járműgyárra!), s ők maguk, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnökségétol kapott tájékoztatás révén győződtek meg. Tehát a járműgyártás jelene és jövője biztosított. Az más kérdés, hogy az ISG partnerei az alapanyag- és alkatrész- ellátás szállítása terén nem állnak a helyzet magaslatán! A jövőben ugyanekkor számít az ISG kiegészítő programmal is. Ez egy úgynevezett szerelvényfejlesztési program keretében valósulna meg, vagyis: gumiékes tolózárakat ni, az úgynevezett babinázón. Ez a daraboló, más papíripari gépek, melyek még Foton vannak a szövetkezet ottani telepén, a nagy csarnok elkészültével Sülysápra kerülnek. Addig is nyolc asszony jár Fótra, megtanulni a papíripari gépek kezelését, hogy amikor azokat végleg Sülysápra telepítik, már kellő gyakorlattal bírjanak. gyártahának, s emellett esetleg alkatrészeket is Maglódon. Ezeket a tolózárakat döntően a mezőgazdaságban használják majd fel öntözőrendszerekben, valamint hideg-mele: vizes rendszerekben. Teflonvagy egyéb vegyszerálló bevonattal ellátott zárófelületű tolózárak agresszív anyagokat továbbító vezetékekre is fei- szerelhetők lesznek például a vegyiparban. Az új termék gyártásának beindítása 1983-ban várható, s a teljes termelés, azaz a fel- fútás éve 1986-ra tervezve. Döntően forgácsoló és szerelő tevékenységet ölelne föl az új termák előállítása, de Jehetsé- gcs; hogy hosszú távon a vállalaton belül a gyöngyösi Öntöde- és Gépgyár készítené az öntvényeket. Közlekedő utak Zömmel az első félévben csinálták meg a gyárban a közlekedési utak, a hegesztő- műhely betonozását, s egyéb állóeszköz-fenntartási munkákat. Ezen a területen bizonyos túllépése volt a járműgyárnak, azonban ez nem ingatta meg a költségvetést, mert havonta, s volt hogy dekádonként ellenőrizték ezeknek a költségeknek az alakulását. így a számvitel kiemelt feladatot kapott, s így sikerült a költségeket a megfelelő szinten tartani, az említett nehézségek, s többlettermelés mellett is. És ami talán a legfontosabb: Az ISG maglódi járműgyárában a bérszínvonal a tervezett szinten maradt. Többlet bérkiáramlás nem történt. A bérfejlesztést időarányosan hajtották végre. Aszódi László Antal — Azt azért nem mondanám, az üzemeltető, a DUNATOURS egyre többet törődik velünk. Persze, nagy a lemaradásunk a többiekkel szemben, de már sokat behoztunk ebből a hátrányból. — Például? — Vannak mindig visszatérő vendégeink, s ennek mi nagyon örülünk. NDK-, francia, holland, lengyel, osztrák és szovjet vendégek járták nálunk az elmúlt napokban, s a vendégkönyv beírásai szerint is elégedettek volnak a monori-erdei tartózkodással. Sok külföldi azonban még nem tud rólunk, pedig Pesthez közel — 40 kilométerre — vagyunk, s ilyeq olcsón a fővárosban sehol sem szállhatnának meg éjszakára. Már kialakult szokásuk van a külföldieknek — folytatja Dömötörné. — Hamar elérhetik gépkocsival a metrót, ott leparkíroznak, s mehetnek tovább. ahová akarnak. A kemping Monori-erdő széKelemenné Szakonyi Júlia: — „A szemléleten is változtatni keli...” lén valóban csodálatos környezetben, az erdő lágy ölelésében terül el. Mindössze héttagú személyzet gondoskodik a vendégek ellátásáról. A faházban 48 személynek van állandó hely, és sátorral is érkezhetnek sokan. Természetesen ez utóbbi jóval olcsóbba kerül, ki is használják, főleg a fiatalabbak. Az idén már a kempingben dolgozik Dömötör Pál is, ő a felesége helyettese. — A szezon kezdetére saját magunk hoztuk rendbe a vizesblokkot, a fürdőt, zuhanyzót. Azelőtt a vállalat tmk-s brigádja tette ezt. Szépítettük, csinosítottuk a környéket, hogy vendégeink mindig elégedettek legyenek, amíg itt tartózkodnak. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalattól egy mozgó büfét is kaptunk a napokban, így vendégeinket helyben szolgálhatjuk ki szendviccsel, cigarettával, üdítővel és egyéb kisebb dolgokkal. Sétára indulunk a kempingben. Egy NDK-ból érkezett férfi arról beszél, hogy ő a családjával érkezett Mono- ri-erdőre. Nagyon jól érzik magukat. Egy képeslapot mutogat, amely Monorról készült. A kemping sehol.1 Pedig, most- már joggal megérdemelné, hogy feltüntessék a levelezőlapon. — Semmi propagandája nincs külföldön ennek a kempingnek — próbáljuk fordítani közösen Dömötör Pállal a hallottakat. És igazat kell adnunk a kedves keletnémet vendégnek, hiszen a reklám, a propaganda egyre nagyobb szerephez jut mindenfajta vállalkozásnál, az idegenforgalomnál különösen. Néhány héttel ezelőtt lapunkban is foglalkoztunk azzal, hogy amióta megalakult a mozgáskorlátozottak monori járási csoportja, számos jó ötlet, felajánlás születet mindennapjaik megkönnyítésére, tartalmasabbá tétele érdekében. A Vöröskereszt járási vezetőségéhez kisebb-nagyobb ösz- szegű pénzküldemények is érkeztek. ök úgy döntöttek, hogy ennek felhasználásával segítenek megoldani a járásban élő mozgáskorlátozottak nyári pihenését, üdülését. Július 1-től szeptember 15-ig egy faházat bérelnek, s egyhetes turnusokban nyaralhatnának ott az érdekeltek. A bérelt faházban — némi meglepetésünkre — de egyben örömünkre végre találtunk valakit. (Addig ugyanis üres volt, senki sem jelentkezett.) Kelemenné Szakonyi Júlia, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége főtitkára érkezett Monori- erdőre 9 éves kisfiával, Gézával. Neki is feltettük a kérdést: — Vajon közömbösségről van-e szó? — Nézze, a mi helyzetünk sajátos és nagyon összetett. Aki mozgáskorlátozott, esetleg hiányzik' a végtagja, mankóval, vagy bottal jár, nehezen mozdul ki otthonról. Ha .elmegy valahová, akkor nem a szűkebb pátriába — mert azt már ismeri — hanem távolabbi tájakra kíváncsi... Ez a két csinos NSZK-beU kislány Hegyeshalomig autóval, onnan kerékpárral érkezett Monori-erdőre. Szabad idejüket töltik, a fa alatt horgolnak ... Persze, ezzel nem akarom kisebbíteni a monori járási Vöröskereszt jó szándékát. Nagy humánumra vall, amire gondoltak. — A mi üdültetésünk, nya- raltatásunk még nem szervezett, úgy is mondhatnám, hogy gyerekcipőben jár. Kevés a propaganda, milyenek a lehetőségek, a tolókocsival fel lehet-e menni az emeletre stb. — S persze a mozgáskorlátozottak szemléletén is van bőven változtatni valónk. Merjenek ők is nyaralni, pihenni, kikapcsolódni. Hiszen, az ő szervezetük is bizonyos értelemben regenerálódik az új környezetben. — ön hogy érzi magát Mo- nori-erdőn? — Mondhatom1, nagyon kellemesen telnek a napjaink. A kedves gondnok-házaspár naponta bevásárol nekünk, kedvesek, udvariasak hozzánk és a többi vendéghez egyaránt. Én olvasok és írok szabad időmben, várjuk a férjemet is a napokban. A kemping valóban alkalmas arra, hogy sorstársaink itt üdüljenek. — A távlati elgondolásaink között szerepel az üdülés, nyaralás szervezettebbé tétele. Ogy gondoljuk, az ország más-más területére kell elvinni a mozgáskorlátozottakat. De még egyszer hangsúlyozom, a monori-erdei kemping nagyon ideális hely. Jókedvű, éneklő kisdoboscsoporttal találjuk magunkat szembe. Takács Mónika és Jámbor János vezetésével érkeztek Űriből, Ez az utolsó napjuk a járási kisdobos vándortábor résztvevőinek. A strandra igyekeznek, ahol ma szabadnap van, de a fürdőmester azért engedélyezi számukra, hogy megmártsák magukat a hűs hullámokban. Kilépünk a kemping kapuján. újabb autós vendégek érkeznek. Bizonyára, ők is jól érzik majd magukat... Gér József ISSN 0133—2ö5l (Monori Hírlap) Jegyzet Rontópálok /l/íint március végi egyik lapszámunkban beszámoltunk róla, a maglód- nyaralói vasútállomás lassan már második esztendeje felelőtlen garázdálkodók játszóterévé, vagy inkább csataterévé vált. Az épületet olyan súlyosan megrongálták, hogy azt tavaly fel kellett újítani. Am a tettesek igencsak „szorgalmasak” voltak, mintha csak a MÁV karbantartóival akarnának versenyre kelni, hogy kiknek a „munkája" eredményesebb?! Szóval eltüntették a tavalyi felújítás nyomait is az azóta többször ismételt rongálással, majd a közelmúltban odáig merészkedtek a rongálok, hogy az állomás szolgálati helyiségébe behatolva ott tüzet raktak. Az épület annyira kiégett, hogy csak a falak maradtak épen! így most Maglód-nyaralón egy ideje szünetel a jegykiadás. Ez sok kellemetlenséget okoz a MÁV dolgozóinak, de az utasoknak is. Hogy ez az áldatlan helyzet megszűnjön, hamarosan egy jegyárusító bódét állít fel az állomás területén a MÁV Debreceni Igazgatósága ideiglenes jelleggel. A szolgálati épület csupasz falai között már szorgoskodnak a kőművesek. A teljes helyreállítással ez év október 31-ig kell elkészülniük. S remélhetőleg addigra a MÁV Debreceni Igazgatósága gondoskodik a folyamatos, három műszakos szolgálatról is. Mert ha éjjel-nappal lesz szolgálat a vasútállomáson, legalább az az esély növekszik, hogy a netán ismét jelentkező garázdák ellen időben lehet segítséget hívni. Tehát úgy néz ki, hogy biztonságos megoldás a három műszak bevezetésén múlik. S erre bizony nagy szükség lenne, már csak azért is, ki tudja lesz-e egyhamar pénz és kapacitás egy esetleges újabb tűzvész nyomainak eltüntetésére? A mindent elpusztító ^ lángokban 85 ezer forint érték vált füstté, az épület teljes tetőszerkezetével, nyílászáróival, s a műszaki berendezésekkel együtt!... Remélhetőleg legközelebb nem a sínekhez nyúlnak ezek a garázdák?!... A. L. A. Nyolcán Fótra járnak Új üzemcsarnok, műhely
