Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

1982. JÚLIUS 27., KEDD i"rra v KTünap Kristóf és Jakab napja estéjén (Folytatás az 1. oldalról) — Ma mindenki megőrült — jegyezte meg váratlanul egy asszony a szentendrei HÉV- végállomás melletti mini pia­con. — Nézzék már, mennyien jönnek megint! — bökött a be­guruló szerelvény felé. — Mi lesz ma? — fordult, választ nem várva, társaihoz. A melegebbnél melegebb Hogy mi? Semmi, csupán egy szentendrei szombat, meg­spékelve a nyári rendezvény- sorozattal, melynek akkor volt utolsó előtti napja. A turisták már kora reggel bevették a várost, elárasztották a tereket, utcákat, boltokat. A nagy ABC-be — a bevá­sárló központban levőbe — például alig lehetett bejutni. Tíz percet csak a kosárért kel­lett sorbaállni. A türelem itt nehezen termett rózsát, azaz kosarat. S utána? Aki az ideg­tépő várakozást bírta, annak röpke ötven perc elegendő volt ahhoz, hogy tejhez, kenyérhez jusson. Aki pedig nem bírta, re­ménykedhetett, majd a tej­boltban. A Kossuth Lajos ut­cai kisüzlet azonban zárva volt, szerencsére a szemközti élelmiszerboltban tejből nem volt hiány. A háziasszonyok kedvét — ha még volt — csu­pán az rontotta, hogy ez az üzlet is zsúfolásig megtelt. Az élelmesebbek, akik megneszel- ték az áremelkedést, kiló­számra rakták a kosárba a ká­vét. A Kossuth Lajos utcai hús­bolt bezzeg üres volt, mint ve­zetője elmondta, egyáltalán nincs abban semmi furcsa, hogy délelőtt tíz órakor már egy dekányi főzni-sütnivaló sem található a pultokon. Heti száz kiló tőkehús az adagjuk, ettől a mennyiségtől pedig igazán nem lehet csodákat várni, tehát hamar elfogy. Felhő jött felhőre A szentendreiek azonban már megszokták, ügyeskedniük kell, hiszen hétvégeken job­bára a vendégeké a város, Akik pedig — mármint a tu­risták — vidáman folytathat­ták a főtér felé az útjukat. A pecsenyesütő mellett a patak partján, egy hatalmas fa alól vidám tangóharmonikaszó szállt. A mini hangverseny még a megfáradt bevásárlók­nak is kedves mosolyt csalt a arcára. Akik pedig minden szombat délelőtti ténykedésen túl vol­tak, megpróbálhattak föl jutni egy buszra valamelyik Duna­kanyar körúti megállónál, s például a papszigeti strand felé vehették útjukat. Itt. a hol erősen, hol pedig a felhő­takaró mögül egészen gyengén sütő nap alatt úszkálhattak, pihenhettek. Méghozzá igen kényelmesen, mert szombaton kevés vendége volt a strand­nak. Nyilván ez lehetett az oka annak is, hogy a máskor oly pompás falatokat, finom italokat, gyümölcsöket kínáló árusok eltűntek, azaz kosztból alig volt választék. Nem így Leányfalun, ahol a standokon, mi szem-szájnak ingere, minden fellelhető volt. Igaz. a látogatottság itt sem érte el a 100%-ot. Vasárnap reggel viszont a nyitást köve­tő egy óra alatt ezer jegy ta­lált gazdára. A pénztárosok alig győzték sorra venni a vá­rakozókat. A leányfalui stran­dot fölkeresték néhányan a Duna-kemping lakói közül is. A tahi hídfőnél levő — alig egy hónapja megnyílt — kem­ping egyik tulajdonosa — Bor­bély Pál elmondta, hogy rö­videsen újabb férőhelyekkel bővül a létesítmény. Idén négy ^szobát nyitnak, s a háromcsil­lagos kemping így már száz­nál is több pihenni vágyót fo­gadhat. (Megjegyezzük, hogy az ország legnagyobb magán­kempingje jövőre még több A Vidám Szerzeteseket felkeresők az esőben sem voltak szomorúak Halmágyi Péter felvétele meglepetéssel várja a turistá­kat: a közelben, a Duna-part- ján csónakkikötőt építenek.) Szabad, ahol tilos Pezsgő élet fogadta az arra- járót a szigeten is. Szigetmo­nostor határában, a „Fürödni tilos” feliratú bányatóban so­kan kerestek felfrissülést. Akik pedig komppal tértek át Vácra, egyre hűvösödő szélben várakozhattak a hajóra. S míg tömött vízi járművek érkezé­sét lesték, a parton éhüket és szomjukat is csillapíthatták. Nyolc forintért például egé­szen rossz minőségű kukoricá­hoz juthattak, a sárgabarac­kot viszont már huszonnégy forintért megvehették. Azon­ban örömük is akadt: a szép őszibarack kilójáért csak ti­zenhat forintot kellett fizet­niük. Mindazok, akik nem tértek át a Duna túlpartjára, Duna- bogdány, Visegrád felé vehet­ték útjukat. Menet közben a pecsenyesütőknél sör és finom sült kolbász várta őket. Viseg- rádon pedig millió látnivaló. A korábban érkezők még szá­razon kereshették fel a Sala- mon-tornyot, a királyi palo­tát, a várat. A délutánra meg­eredő eső elől többen a mú­zeumi moziba menekültek. Az egyébként is népszerű vetítő­helyiségben — a királyi palo­ta egyik pincéjében található — így még a szokásosnál is többen ültek. például még az esőben is ül­dögéltek a teraszán. A tulajdo­nos töretlen lelkesedéssel fo­gadta a vendégeket, s ez azért is válik dicséretére, mert a nyitás óta eltelt rövidke idő alatt jó néhány kellemetlen meglepetés érte. Nemcsak mo­dern illemhelyét tették már tönkre, hanem többen néhány i mozdíthatót is pakkjukba rej- I tettek már. Az egyik kedves | vendég táskájából alig lehe­tett visszaszerezni a W. C.-ke- fét. Szerencsére hasonló hírek nem jutottak el hozzánk, s így Jakab-nap estéjén — ven­dégek és vendéglátók — egy kicsit mindenki elégedett volt. K. E. Ki mit lop? A Visegrádra látogatók zu­hogó esőben térhettek vissza Szentendrére, Budapestre. Akik azonban az estét Szent­endrén töltötték, nem csalód­tak. A kulturális látnivalók mellett a kellemes kisvendég­lők, éttermek várták őket. A nemrégiben megnyílt „Vidám Szerzetesek”-hez címzettnek Ifjúságvédelmi rendőri akció a megyében Jobb megelőzni a nagyobb bajt Az elmúlt hét végén ifjúság- védelmi akciót tartott a Pest megyei Rendőr-főkapitányság az ifjúságvédelmi önkéntes rendőrök bevonásával. Ellen­őrizték az egyes területek is­mert csoportképző helyeit, s a bűncselekmények megelő­zése érdekében különféle in­tézkedést tettek. A gyors statisztika szerint 1386 személyt igazoltattak, kö­zülük 13-at előállítottak, ket­tőt őrizetbe vettek. Rendőrha­tósági figyelmeztetésben 17-en részesültek, s 296-an helyszí­ni bírságot fizettek. Előkerült a lány Mi a váci kapitányság terü­letén csatlakoztunk egy-egy akcióbrigádhoz. Legelőször a verőcemarosi Expressz tábor­ba látogattunk el. Péntek dél­után minden csendes. Szabó Magda, az igazgatóság vezető­je elmondta, hogy az idén nem volt kirívó eset, nagyobb bot­rány, s ebben nagy szerepe van a járási kapitányság se­gítségének, a rendszeres ellen­őrzésnek. Április 1. és október 30. között mintegy 65 ezer, tu­catnyi nemzetiségű fiatal üdül itt, esténként diszkóznak, így érthető az öröm, hogy sikerül rendet tartani. A nagymarosi kempingben szintén rend, és tisztaság fo­gad. Kiskunfélegyházáról egy tíztagú baráti társaság érke­A víziközmű-társulatoknak Támogatás a beruházáshoz A szennyvízbírságból, a pót­díjakból és más befizetések­ből az Országos Vízügyi Hi­vatal úgynevezett vízügyi ala­pot képez, amelyből a hato­dik ötéves tervben több mint egymilliárd forint támogatást ad a víziközmű-társulatok be­ruházásaihoz. Az elosztás módját és feltételeit újabb irányelvben rögzítette. Esze­rint a megyékre lebontott — öt évre szóló — állami támo­gatással a területileg illetékes vízügyi igazgatóság gazdálko­dik és differenciáltan, az adott beruházás hasznossága, sür­gőssége és egyéb megfontolá­sok alapján nyújt támogatást. Általában a teljes beruházá­si költség 20 százalékáig ter­jedhet a támogatás összege és nem haladhatja meg a tanácsi támogatás mértékét. Előnyben részesítik azokat a csatornamű-társulatokat, amelyek az új beruházással a szennyvíz biztonságos elveze­tésének és kezelésének felté­teleit kívánják megteremteni a népgazdaságnak fontos, ki­emelt vízminőség-védelmi te­rületeken. Másként ítélik meg azonban az országos jelentősé­gű üdülőterületek — a Bala­ton, a Velencei-tó, a Dunaka­nyar, a Mátra és Bükk üdü­lőkörzet — településeit. Eze­ken a helyeken ugyanis első­sorban a hétvégi házak, az üdülőtulajdonosok érdeke a közművesítés, ezért csak rendkívül indokolt esetben, az OVH illetékes főosztályai­nak előzetes hozzájárulásával adnak állami támogatást, mart ez az anyagi segítség minde­nekelőtt az állandó lakhelyek víz- és csatornamű-ellátásá­nak megteremtését és fejlesz­tését szolgálja. Az új irány­elvet ez év május közepéig visszamenőlegesen a hatodik ötéves terv időszakára alkal­mazzák. zett, épp bográcsban főzik a paprikás krumplit. A bungaló­kat a Petőházi Cukorgyár 40 fős KISZ-csoportja foglalta el. A rendőröknek nem akad dol­guk. Maczkó Jánosné, a kem­ping vezetője azt mondja, egész nyáron nem volt rend­bontás. Visszatérve Vácra, Zachar Kálmán rendőrszázados, az egyik akcióbrigád vezetője meséli: előkerült egy 14 éves, körözött lány, F. Tünde, aki három napja tűnt el. Kedden este jelentette édesanyja, se­gítséget kért. Aztán egyik osz­tálytársa felismerni vélte őt Deákváron. A rendőrök ki­mentek a feltételezett címre, megtalálták a körözött kis­lányt, s bekísérték a kapi­tányságra. (A bekísérés a sze­mélyi szabadságot nem sértő, óvó-védő intézkedés.) Kide­rült. hogy az ismerősöknél meghúzódó lány azért sértő­dött meg, mert az anyja a buszpályaudvaron, fiúismerő­se előtt pofon ütötte. Már az öngyilkosság gondolata is meg­fordult fejében. Ez a példa is mutatja, mennyire kell vi­gyázni az érzékeny lelkű ser­dülőkre. Részegen a Duna-parton A kapitányság folyosóján F. Anna 17 éves budapesti köz- gazdasági szakközépiskolás sír- dogál. A Duna-parton találtak rá, ittasan feküdt egy pádon, kitéve magát bármiféle ve­szélynek. Személyi igazolvány nem volt nála. Június 30-án érkezett a bátyjához Vácra, édesanyja tegnap visszauta­zott, s ő ma bátyjával és két felnőtt férfival — akik egyéb­ként ismert betörők — a für­dőkocsmában italozott. Utána a parton még két liter bort el­kortyoltak, aztán otthagyták őt magára. Egy járőr kiment a lakásra az igazolványért, s most a sógornő „váltja ki” a lányt — vigyázni fog rá. Ugye, nem tudja meg az is­kola, meg anyuka? — sirán­kozik a lány. Itt letérdelek — mondja a kapuban. Nem kell letérdelni, vigyázni kell. Ter­mészetesen az iskolát értesítik a történtekről. Nem mindegy, hogyan telik a szünidő. Az ital — akárcsak a felnőt­tek esetében — fontos szerepet játszik a fiatalkorúak bajba- kerülésében is. Itt van V. Jó­zsef, 15 éves n-i lakos, aki ál­lítólag az Óbuda Tsz-ben dol­gozik. A 2. sz. úton bandukolt részegen, a Gumigyár előtt szedték fel, el ne csapja va­lamelyik autó, M áskor is vált már kor­mossá az ég, de nem okozott ekkora izgal­mat, mint tegnap Apaj- púsztán. Pillanatonként vizs­latták a felhőket a kirándu­lók, jelentve, mintha a másik­nak nem lenne szeme, hogy arra messze már világosodik. Az optimistábbak ki meré­szelték mondani: ebből eső sem lesz. Válaszul óriási vil­lám cikázott végig a pusztán, a sűrű felhőgomolyagból átlát­hatatlan esőtömeg zúdult alá, órákig tombolt a vihar. Pillanatok alatt verte fel a homokot a szél, fergetege az első öt percben belekapaszko­dott az egyik sátor tetejébe, felemelte, könnyű prédaként szakította össze-vissza, fittyet hányva a szorgos emberi mun­kára, megfosztva az enyhe vé­delemtől az árust, portékáját. Munkácsy Mihály Vihar a pusztán festménye elevenedett valósággá Apaj pusztán. Tán csak annyi a különbség, hogy Munkácsy viharának vöröses- barna tűz-színe, itt nekem sú­lyos, tömör feketévé sötétedett, a szürke különböző árnyalatai­val enyhítve. A tömeg — voltak vagy har­mincezren — menedéket ke­resve futott szét. Akik a nád­tetős lelátók alá férkőzhettek, egyórai boldogságot loptak ma­guknak. aztán oda is, minden oldalról paskolva betolakodott a víz. Az autótulajdonosok messziről aggódva lesték jár­művüket, hogyan ér mindig Viliar a pusztán följebb-följebb a latyak kocsi­jukhoz, már-már majdnem el­érve a lámpákat is — a leg­vérszegényebb reményt is szét- foszlatva: innen nem lehet majd kijutni. E lőbb még a lovasversenyen köszörülhette mindenki a nyelvét, felkészületlenek voltak a csapatok, mégis látványos egy-egy ugratás —, azután annak is vége lett. Már az eredményhirdetést is el kel­lett halasztani, úgy zúdult az istenáldás a magasból. — Vonuljanak be a lovasok a lovakkal — harsogta a hang­szóró. Az állatra vigyázni kell, nehogy megfázzon — s a ló különben is fél a vihartól. Messze, a szép időben kellemes sétával beérhető, de most el­érhetetlen távolságban két, pontnyira zsugorodott ló szen­vedte a záport. Mozdulni sem tudtak, megkötözve, kiszol­gáltatottan vártak. Csikósa azonban szereti a jószágát, vé­szes időben is vállalkozott, hogy értük gázoljon át a térdig érő vízen, csúszós szi­ken. Mentőt hívtak a csárda kö­zelébe, a kék fény különös hangulatot teremtett néhány pillanatra. Autók próbálkoztak nem létező magaslatot keresni, eresz alá húzódott vendégek találgatták: vajh’ sikerül-s ne­kik? Az elárvult téren — amelyet addig vidámság töltött meg, a sokadalom focizó négylábúnk­ban lelhette kedvét, vagy az ötös fogatos sikerén vigult — egyetlen pár maradt. Nylonnal burkolóztak be, az alatt szoro­san összebújtak. A lelátó idő­sebbjei irigykedtek: — Harminchárom évvel ez­előtt, mi is így csináltuk vol­na... — De jó nekik, hiába, a fia­taloknak áll a világ. S a vihar gyenge csillapodá­sával kibontakozott a férfi és nő nylon burkából: ősz asszony és párja késztette nosztalgiá­ra a távoli leskelődőket. Pillanatok alatt mentették áruikat a vásárosok, a szép bir­kabőrök, bekecsek, fafaragvá- nyok, lószerszámok, mézeska­lácsok, olcsó és drága inniva­lók — autók mélyébe vándo­roltak. A jókedvűen kezdődő nap befelhősödött. Máskor észre sem veszi senki, milyen erő­feszítő. meggondolkodtató szer­vezés, rendezés kell egy ilyen háromnapos látványossághoz. A rendezők nevét soha senki meg sem kérdi. Most mindenki felfigyelt rájuk, állami gazda­ságiakra, társadalmi munká­sokra, tanácsiakra — osztozott szomorúságukban. Különösen estefelé, amikor az állami gaz­daság lánctalpasaira is szükség volt a bennrekedtek kivonta- tatásához, vagy a szétvert tö­meg étkeztetéséhez... Elmaradt a birkapaprikás- főző-verseny, elázott az ökör­sütés, értékét vesztette ki tud­ja, hány tonna élelem. Ki fo­gyasztaná el az akkor még kí­vánatos friss, de másnapra már senkinek sem kell húst és mindazt a sok jót, amit a tönk­rement sátrak rejtettek? A rendőrök irányítását sem szokták feljegyezni. Most meg­nőtt a tekintélyük. Halkan, ügyesen, vita, veszekedés nél­kül ment minden. Egy órába is telt, míg a parkolóból vala­melyik jármű kiügyeskedhe­tett, amíg az átfázott kirán­dulók mezítláb, nyakig sárral fröcskölten helyükre találtak. Autóstoposok próbálkoztak —, most mindenkinek kitárult egy ajtó. Autóbuszt emeltek ki a sártengerből vagy ötvenen. M indeközben mosolyogni is volt kedvük a pusz­ta szépségéért ide ki­rándulóknak. S ha mil­liónyi forint érték kárba is ve­szett, odalett a program, hiába fáradoztak rendezők is százá­val a sikeren —, annyi nyere­ség mégiscsak volt, hogy har­mincezren tanúsították: ily nagy tömegben is lehet önkén­tes a rend, a csalódás sem vet­keztette ki bőréből az embert. Sági Ágnes Előadja — minthogy igazol­ványa nincs —, hogy a tsz- busz hozta őket, Sződligeten megálltak, mert hánynia kel­lett, a többiek nem várták meg, s itt maradt igazolvány, pénz, táska nélkkül. Veszé­lyeztetett, nevelőszülőknél la­kik, nem egyszer csavargott. Telefon a lakóhelyre, aztán a rendőrök hazaviszik. Mi mást tehetnének? Fölös munkának látszhat mindez, ám jobb meg­előzni a nagyobb bajt. Hogy bűncselekményt kövessen el, vagy annak áldozata legyen akár egy fiatal is. Tibi most szabadult Egy másik akcióbrigáddal a Hétkápolna ligetet fésüljük át. Semmi rendkívüli. A sírásó, mint mindig, három üres bo­rosüveg társaságában a pádon; aztán 18 éves fiú 15 éves lánnyal sétál. Miért ne? Az igazoltatás után mégis azt ta­nácsolják nekik, másfelé men­jenek, ne a sűrűbe. Űjabb brigádhoz csatlako­zunk. A vasútállomás környé­kén három „szakadt” srác — láthatóan ittak már — lohol. Papírjaik rendben, a vonatot még elérik. Figyelmeztetés: ne igyanak többet. A buszpályaudvarnál Nagy Tibor 23 éves fiatalember esik a rendőrök karjaiba. Épp magukat kerestem, megfújták a suskámat a Bözsi néninél. Vagyis: ellopták a pénzét a kocsmában. Kiderült: délután már figyelmeztették, s még­ígérte, hogy hazamegy a busz- szal. Ma reggel szabadult Ba- racskáról, 556 forinttal. Most csak egy kétforintost szoron­gat, mindene elveszett, illetve elitta. Csillés a kőbányában, 10 ezer forintot kereshetne, békében élhetne. De nem. Fel kell jelentsék a rendőrségi felügyelet megszegéséért, bot? rányos részegség miatt. Mint később kiderült, a vendéglő pénztárosnőjével minősíthetet­lenül beszélt. L. Zsuzsa szombaton töltötte be 18. évét. C. városban lakik, bár női fodrász lenne, július 9. óta nincs munkahelye. Fel­jött a sződligeti lovasiskolába, mondja, egy filmben főszere­pet vállalt ismerősével, szál­lásadójáról csak annyit tud, hogy Árpi bácsi, fizetnie nem kell, N. M. 13 éves gyermek­korú lánnyal dinnyét vásárol­ni indult Vácra, személyi iga­zolvány és pénz nélkül, stop­pal. Járőrök igazoltatták a ce­mentes kocsit, onnan kerültek elő. Mit csináltak volna, ha a cementes letér valamelyik er­dei útra? Sok fiatalnak egyáltalán nincs veszélyérzete. Túlságo­san bíznak a felnőttekben, mintha nem akadna közöttük bűnöző. Nem hordják maguk­kal az igazolványt, s mérhe­tetlen kalandvágyukban szin­te mindenre képesek. Szentendre csendes Ezt tapasztaltuk Szentend­rén is, ahová az esti órákban a komppal átmentünk. A po- mázi intézetből a papszigeti strandon voltak a gyerekek. Két fiú lemaradt, pusztán ka­landvágyból be akartak menni a Nyugati pályaudvarra, úgy­mond szétnézni. Ez is élmény, a szökés. Most hamar vissza­kerültek. A gépkocsiparkolóban egy 16 éves fiú panaszkodik: vala­ki, egy nagyobb fiú pofon ütötte. A tettes már messze járhat; s nem tudni, a sértett mit mondott neki. Azt taná­csolják neki: későre jár, tér­jen haza, feküdjék le. Szentendre egyébként csen­des. Este tíz óra körül bezár a szórakozóhelyek nagy része, a város elpihen. Az akció véget ér. Nem minden tanulság nél­kül. A szülőknek — és minden felnőttnek — jobban kell vi­gyázniuk a gyermekekre, fia- talkorúakra, mert szünidőben különösen sok veszélynek vannak kitéve. Palád! József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents