Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

4 "xMüan 1982. JÚLIUS 27., KEDD Perbáli napok Kiállítás, vásár, Anna-bál Hintón és paripán utaznak körbe a perbáli gyerekek Halmágyi Péteir felvétele Tudományos igényű újdonságok Történelem és irodalom Vidám nyüzsgés a kicsiny falu főterén: színes sátrak ut­cái közt kíváncsi nézelődők sokasága, a forgók és körhin­ták tövében izgatottan várako­zó gyerekhad, szurkolók cso­portjai a céllövölde bódéi előtt, miközben elszánt művirágva­dászok szerény sikerrel csetteg- tetik a légpuskákat. A hangu­lat, s a forgatag búcsúra utal, valójában azonban a Perbáli napok vidám kavalkádjának részese lehetett, aki a hétvé­gen ebbe a kisközségbe rán- dult. Gazdag program A rendezők derekasan ki­tettek magukért: a július 18- tól 26-ig tartó ünnepi napokat sok-sok érdekes programmal, igényes műsorral, zenével, tánccal és mulatsággal tették változatossá. Kezdődött a per­báli és a zsámbéki öregfiúk izgalmas labdarúgó mérkőzésé­vel, amit két tárlat ünnepé­lyes megnyitása folytatott. A községben számos képző- és iparművész él: ők adták a ki­állítás anyagát: Szalontai Éva textilművész függönyeit, Szé­kely Orsolya üvegdíszeit és lámpáit, Szakály Judit és Bá­lint kerámiáit, Pátzay Mária festményeit, Sándor Antal és Bokody Lajos szobrait vagy Szumper Mihály ötvöstanuló ékszereit nagy-nagy érdeklő­déssel nézegette a falu apraja- nagyja az általános iskolában. Ahol — egy szomszédos terem­ben — gyerekek rajzaiból, méghozzá Budajenő, Páty, Tök, Zsámbék és Perbál kisiskolá­sainak alkotásaiból is nyílt egy minitárlat. Járdansjzok S aki nem csak gyönyörköd­ni, de vásárolni is akart, annak a Képcsarnok helybe hozva, háromszáz forintos és 10 ezres képeket részletfizetésre kínált műalikotásoikat. S ha nem is mindig műalko­tásokat, de sokan kínáltak más portékákat a Hősök terén ren­dezett kirakodóvásáron. Itt festett tányérokat, ott makra­Kuíyakoraédia. Ahogy Ba­konyinét megtestesítve Csala Zsuzsa belépett a színre a szombat esti Telepódiumban, már az első pillanatban rá­hangolta a nézőt a Kutyako­médiára. Holott még kutya nem volt, csak pár perc múl­va hangzott el a neve, aztán a saját hangja, s végül megje­lent ő maga is, „aki” körül Bencsik Imre bohózata for­gott. Jóllehet a kutya csak Ürügy volt, csak kiváltója mindannak a magatartásnak, ami a szereplőkben van. Dai­sy, az afgán agár szuka ugyanis státus szimbólumi mivoltában volt szereplője a játéknak (évekkel ezelőtt megszokhattuk már, hogy ná­lunk „a” státusszimbólum csakis kutya' lehet). Persze egy státusszimbólum is többféle értelmű — min­denkinek más. De végül is e funkciója folytán képvisel ér­téket mindenkinek. Már Ba­konyiék lánya (Rátonyi Haj­nal) is azért szerzi meg, mert ritka és drága — persze meg kell adni, ő mindemellett mint kutyát is szereti. Bakonyi szá­mára viszont akkor jelent egyáltalán valamit — s Ka­bos László ezt is remekül ki­játssza —, amikor rájön, hogy előmenetelének eszköze lehet, hiszen a főnöke épp ilyen fajta kölyköt keres. Az már csak természetes, hogy Keme- nes, a főnök (Harsányi Gábor) szintén a főnökének (Sala­mon: Balázs Péter), az ugyan­csak a főnökének (Dömötör vezérigazgató: Horváth Gyu­la), pz megint csak a főnöké­nek kíván kedvébe járni hol­mi előnyökért... S a négy­lábú Státusszimbólum itt fel­hőkarcolói egyenértékként tárcaszintre emelkedik — no, nem irodalmi, hanem minisz­teriális társa szintje ez —, mert ilyen magasságban van a fő főnök, akitől irodaház­mékat, amott faragott dísztár­gyakat vásárolhatott ki-ki ízlé­se, vagy pénztárcája szerint, de akadt bőven a tarkabarka standokon és pavilonokban Matchbox és műanyag géppisz­toly, léggömb és kaleidoszkóp is. Miként akadt szabadtéri szórakozás is bőven: a műve­lődési házban ifjúsági találko­zó és diszkó, tréfás vetélkedő és gyermekfilm-vetítés válta­kozott, s a térbe t orkolló járdán a gyerekek is szabad teret kap­tak tehetségük és rajzkészsé­gük kibontására: Jilg Enikő tavirózsás és bambusznádas tájképe vagy a zsámbéki Sal- lai Katalin aranyhidas, vitor­lás Balatonja mellett a Limbó- hintó és a Hotel Mentol is megjelent az aszfalton csakúgy, mint az óvodás Máté Szabolcs krétarajzában a körhintás, for­gós, céllövöldés helyszín. A művelődési házban Sajnos vasárnap délutánra beborult az ég, s a rajzokat a szabadtéri programokkal együtt elmosta az eső. Ám amit le­építési engedélyt várnak en­nek fejében... A léggömb minél feljebb száll, annál nagyobbra püf­fed, mígnem szétpukkan. Szintúgy státusszimbólumunk, ami voltaképpen nincs is, mert amit mindenki tovább­ígér, az egy még meg sem csinált kutyakölyök. Ehhez elébb egy megfelelő afgán agár „úrnak” el kellene vennie Daisy szüzességét. De a par­ti nem akar összejönni. Mentségükre legyen mond­va: erről nem a kutyák te­hetnek, hanem Daisy gazdija, no meg a kutyafi hivatássze­rűen fedeztető gazdája (Pin­tér öcsi: Szombathy Gyula), akit a kutyasétáltatást mel­lékállásban űző nyugdíjas tornatanár (Zahora: Agárdi Gábor) kerített. E kutyakomé­diát Toklász, az autószerelő (Halász László) oldja meg: a miniszteriális férfiú ugyanis őneki akart kedvébe járni a kölyökkutyával. A Hét. Nem ily vidám té­mákról szólt mesterien va­sárnap A Hét. Lipovecz Iván meginterjúvolta az NSZK külügyminiszterét. A kom­mentátor egy akupunktúrás gyógykezelő pontosságával vette tűhegyre az ellentmon­dó és neuralgikus pontokat Genscher válaszaiban a nyu­gat-keleti kapcsolatokat és a fegyverzetkorlátozást illetően. Aztán két keresztbe vágott, egymást erősítő drámai képsor következett: sci-fi film (A bolygók háborúja) képei vál­takoztak a mai közel-keleti harcokéival. Megdöbbentő: mintha a mainak a folytatása, képzelt, de nagyon valóságos jövő veszedelemnek a fenye­getése lenne a sci-fi-beli. A jövő hadviselése? Igen, ez a jelen sorskérdése! Vannak, akik elkerülhetetlennek tart­ják, mert — ezt akarják. N. F. hetett, átmentettek a műve­lődési házba: itt tartotta meg Kemény Henrik, a népművé­szet mestere bábszínházi elő­adását Vitéz László címmel. Ugyanitt került sor a Spóra együttes country-koncertjére, valamint a Western címet vi­selő táncbemutatóra is. Az eseményekben gazdag nap, s ezzel a perbáli rendez­vénysorozat hangulatos Anna- bállal zárult, S tegyük hozzá:' sikeresen, olyannyira, hogy jövőre is megrendezik. A bu­dai hegyek lábánál meghúzódó kis község a környező települé­sek érdeklődését és elismerését is kivívta, alighanem hagyo­mányt teremtett. Két-két kötettel bővült a napokban az Akadémia Kiadó tudományos igényű történelmi és irodalomtörténeti újdonsá­gainak köre. Ellenzéki, politikai mozgal­mak a Tiszántúlon a harmin­cas években címmel jelent meg Tóth Gábor munkája, amely elsőként nyújt szinte teljes képet az országrész munkás—paraszt tömegeinek ellenzéki szervezkedéseiről az 1929—1939-es időszakban. Az önkormányzat Nyíregy­házán a XVIII—XIX. század­ban — Hársfalvi Péter köny­ve — az Értekezések a törté­neti tudományok köréből soro­zatban látott napvilágot. A szerző — aki a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese — tanulmányában az elsők között foglalkozik behatóan városaink önkormányzatra irányuló törekvésének komp­lex történeti feltárásával is. Ady összes prózai müvei so­rozatának ezúttal a XI. köte­te készült el. Az 1913. január és 1918. december között meg­jelent újságcikkeket, tanul­mányokat, feljegyzéseket tar­talmazza. Láng József rendez­te sajtó alá. Vajda János összes müvei­nek sorozata — a nagyobb köl­tői művek, a szépprózai írá­sok, a politikai röpiratok és a publicisztikai írások már meg­jelent kötetei után — a Leve­lezés című, kritikai kiadású kötettel gyarapodott. A sajtó alá rendező Boros Dezső jegy­zeteiben azt írja, hogy Vajda János levelei híven tükrözik a költő mindennapi életének, sorsának alakulását, és a jel­leméről, az egyéniségéről al­kotott képünkhöz nyújtanak érdekes és értékes adalékot, ... Mert ez az őszinte ember és nyílt szívű poéta, amikor levelet ír, nem ismer se kon­venciót, se álszemérmet, nem palástol semmit.. Vasárnap délután Marosvöl­gyi Lajos, Szentendre város tanácselnöke hivatalosan is bezárta a Szentendrei nyár idei eseménysorozatát. A vá­rosi tanács dísztermében meg­tartott ünnepség a Szentend­Kilenr kötetben A Átfogó művek Nagyszabású vállalkozásba kezdett a Szovjet Tudományos Akadémia Világirodalmi Inté­zete és a Nauka kiadóvállalat: kilenc hatalmas kötetben je­lenteti meg a világirodalom történetét, az irodalom kezde­tétől századunk ötvenes évei­nek kezdetéig. Az átfogó, nagy­szabású munka a világiroda­lom történetének, folyamatai­nak ismertetésére vállalkozik. Halmágyi Péter felvétele rei Kamarazenekar k hangver­senyével kezdődött. A Fenyő Gábor vezette együttes első­ként Farkas Ferenc Régi ma­gyar táncok című művét ját­szotta, majd Vivaldi két he­gedűs a-moll versenye csen­dült fel Bán Zsuzsanna és Szendi Emma közreműködésé­vel. Ezt követően a városi tanács elnöke szólt a Szentendrei nyár hagyományairól, a Teát­rum előadásairól, s az egyéb rendezvényekről. Átnyújtotta a végrehajtó bizottság által adományozott kitüntetéseket, amelyek a város közéletében kiemelkedő tevékenységet vég­ző egyének és közösségek er­kölcsi elismerését jelzik. Az idén tízen vehették át a Szentendrei nyár emlékplakett kitüntetést: Makláry László, a Szentendrei Teátrum zenei ve­zetője, Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő, Benedek Mik­lós színművész, a Templom­téri sokadalom rendező kollek­tívája, Dániel Kornél, a Pest megyei Tanács V. B. művelődé­si osztályának főelőadója, Ala- dics Antal, a megyei művelő­dési központ munkatársa, a Régi zene stúdió, Horváth László, a GAMESZ szakmun­kása, Vitovszky János rendőr őrnagy, valamint a városdeko­rációs tábor közössége. Okle­velet kapott: Maros Gábor színművész, a Pest megyei Mú­zeumok Igazgatóságának kiál­lításrendező csoportja, Hor­váth Anna, a Szabadtéri Fa­lumúzeum, valamint Pistyur Jánosné és Kendeffy Judit, a megyei művelődési központ munkatársa. Ismét megkondul Zrínyi-harang Történeti múltunk különös hagyományát elevenítik fel Szigetvárott: megkondul ismét a legendás Zrínyi-harang. Minden szombat este — úgy, ahogyan valaha is volt — megszólal az öreg harang, em­lékeztetve az 1566-os hősi vár­védelemre, Zrínyi Miklósnak és katonáinak halálára. Ha­zánkban egyedülálló népi ha­gyomány ez. eredetét Lengyel­tóti János helytörténész ku­tatta fel. Ma már nem lehet tudni: mikor született meg a Zrínyi- harangszó hagyománya, azaz az öreg harang ;zokatlan idő­pontban való megkondítása kései hírmondójául a várvé­dők hősi tettének, de a legöre­gebb szigetvári emberek is mint régi szokásra emlékez­nek. A második világháború idején némult el a Zrínyi-ha­rang. S zentendrén vasárnap nem készítettek gyorsmérleget. Nem is lett volna sze­rencsés, hiszen azzal, hogy a Szent­endrei nyár eseménysorozata de facto be­fejeződött, még nem állt le a kulturális élet. Augusztusban újabb kiállítások nyíl­nak, a közönség továbbra is tódul a vá­rosba, s — többek között — világhírű ha­zai és külföldi előadókkal megrendezik a túlságosan is hivalkodó elnevezésű nem­zetközi interdiszciplináris tudományos diákköri tanácskozást. A vasárnap esti Teát­rum-előadást tönkretette az eső, s hiába vártak a színészek, a muzsikusok, nemkü­lönben a nézők a folytatásra, a búcsú ez­úttal szomorúra sikeredett. Kár, mert kü­lönb csattanót érdemelt volna ez a négy­hetes feltárulkozás, a vállalkozás mérete és hagyományai miatt is. Ezt nem azért jegyezzük meg, mert a Teátrum attrakciója, a Három a kislány nem kapott hízelgő kritikákat. Ezen nincs értelme lamentálni. Annál inkább észre kell vennünk azt, hogy az idei nyár vállal­kozó kedvével felülmúlta az előzőeket. A XIX. országos nemzetiségi fesztivál részt­vevői az egymás mellett élő kultúrák ösz- szetettségét dokumentálták. A nemzetiségi napok bemutatói a folytonosságot és a nyi­tottságot jelképezték. Az események nem­csak a szűkebb pátria, Pest megye nemze­tiségek lakta falvait, községeit mozgatták meg, hanem az ország távolabbi részeiből is érkeztek érdekeltek. Özönlött a látoga­tók hada a világ minden tájáról. Kana­daiak, peruiak, lengyelek, svájciak, NDK- sok franciák távoztak elbűvölten, szívük­ben ennek a „beautiful” városnak az em­lékeivel, látnivalóival. Az idei kínálatot nem lehet elfogultság­gal szemlélni. A visszatérő és a tárgyila­gosságra törekedő látogató azt is megálla­píthatta, hogy a Templom téri sokadalom megújult. Nemcsak a kék-sárga sátrak je­lentettek új színt, kulturáltabb bemutatko­zási és árusítási lehetőséget a kismestersé­gek gyakorlóinak, hanem a város is önma­gát adta. Történelmére hivatkozott, s mai­ságát sem rejtette véka alá. Ám a kettő közül hiányzott az összekötő kapocs, s emiatt akadhatnak kívánnivalók. Aligha­nem a jövő évi vállalkozás: Szentendre múltjának és jelenének közös megismeré­se pótolni fogja a város alaposabb körül­járását. Ehhez azonban arra van szükség, hogy mindenki egyformán magáénak érez­ze a hagyományok feltárását, megőrzését, megújítását. Az idén még érezhető volt: a rendezvények parttalan sodrában lényeges tartalmi kérdések sikkadtak el: egymást követték a megmozdulások, de azt már nem mindig sikerült kideríteni, hogy kik­hez szólnak, milyen célt szolgálnak. Pedig könnyen lehetne ezen a parttalan- ságon segíteni. Nem a kívülállók nosztal­giája, hanem az együttérzők cselekvőkész­sége mondatja ki velünk, hogy csak annyit szabad elvállalni, amennyit a város önerő­ből elbír. Nem elég csupán regisztrálni, ötletparádékat rendezni, miként az elha­tározás sem jelent még megvalósítást. Jó lenne különbséget tenni rendezvény és ren­dezvény között, mert' mindegyik hangsú­lyozása oda vezet, hogy nem lesz ember, néző, aki részt vegyen a programokon. Tagadhatatlan a rendezvények sokszínű­sége, ám még nem kristályosodott ki, ho­gyan kapcsolódnak egymáshoz. Olyan ez, mint a jó recept, de amikor a háziasszony hozzákezd a főzéshez, ez is édeskevésnek bizonyul. A jó étel, kínálat megvalósításá­hoz szívre is szükség van. Ez avatja külön­legessé azt, amire bárki vállalkozik. Nos, Szentendrén az alapanyagokkal nincs baj. A részletek közötti összefüggések tisztázat­lanok. Nagyobb mértéktartásra lenne szük­ség, s kevesebbet engedni az alkalom szül­te ötleteknek. Ezek miatt félő, hogy önma­gát mutogató produkcióvá válik a nyár, s éppen azok rekesztődnek ki belőle, akik létét, működését akarják; a helybeliek. Határozottabb elképzelésekkel, az erők koncentrálásával, kevesebb improvizálás­sal lehet csak a kifogások ellen védekezni. Példa erre a propaganda megoldatlansága. Bár a város különböző pontjain — a HÉV- állomástól a nagyobb parkírozókig — öt­letes hirdetőtáblákat helyeztek el, a má­sutt lakók még most sem tudják, hogy egy- egy hét végén mi történik Szentendrén. Aligha lehet szerencsés a véletlenre bízni a látogatók áramlását, mozgását. Igénye­sebb tájékoztatással maradandóbbat, em­lékezetesebbet mutathatna fel a város. A négy hét ötvennél több rendezvényével tarka volt. ám akadtak üresjáratok, amikor a látogatók nem tudták, mit kezdjenek ma­gukkal. Nagyobb áttekintésre, több tuda­tosságra lenne szükség a programok kiala­kításakor is. Végül is a városnak kell el­döntenie: adott helyzetben mire vállalko­zik. K ár tagadni: különbséget tehetünk rendezvény és rendezvény között. Ám az összhangteremtés esztendős munka, nem kampányfeladat. Az idei nyár érzékelteti, hogy erjedés kezdődött a ren­dezők. szervezők szemléletében. Nem elégednek meg egy-egy kiugró teljesít­ménnyel, a Szentendrei nyarat egészként kívánják kezelni. Kívánságuk csak az le­het, hogy az érdekeltek tartsák meg törek­vésüket, a továbbiakban is töretlen legyen akarásuk. Még be sem fejeződött a nyár, de már most érdemes azon elmélkedni, miként mutassa be magát Szentendre 1983-ban. Molnár Zsolt T. I. Összekötni jelent s múltat iTv-FIGYRI,ŐH Véget ért a Szentendrei nyár Hűvösvölgyi Ildikó színművésznőnek a Három a kislányban nyúj­tott sikeres alakításáért Marosvölgyi Lajos tanácselnök adta át a Szentendrei nyár emlékplakettjét.

Next

/
Thumbnails
Contents