Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
Biológustábor Érden Az óriáskígyó nem mérges g Uborkaszezon, hétköznap reggel 9 óra. Az érdi művelődési ^ központban mégsincs csend. Gyerekek gyülekeznek, azután az ^ egyik terem foteljeibe fészkelik be magukat, kezdődik a prog- S ram. Gergelits László, a művelődési központ természcttudo- S mányi klubjainak vezetője felskicceli a táblára, hogyan is kell S berendezni a terráriumot. Közben magyaráz: sokféle állatot § lehet tartani otthon — neki például van csigája, hala, teknős- g békája is —, csak az a gond, hogy vigyázni kell, nehogy a vé- S dett mocsári teknős vagy éticsiga legyen a zsákmány. Hiszen S a hazánkban őshonos, de veszélyeztetett állatok eszmei értéke S nem csekély: a teknősé 50-0 forint, de egy földikutya már 50 S ezerbe kerül. Citera, gitera, nyissz-nyassz Helybe megy a ház .Tapir nem volt Hogy mi az a földikutya? Nem kutya, életmódját, alakját tekintve inkább a vakondokra hasonlít, csak nagyobb a túrása, és főleg növényt eszik, míg • vakondok rovarokat. Persze akad kibúvó: az óriáskígyó például Magyarországon nem védett állat. Jó félévig koplal, a táplálékául szolgáló állatot nem méreggel ejti el, összeroppant- ja... A gyerekek csodálkoznak, Dómján Melinda, a rózsakerti általános iskola hatodikosa: — Azért jelentkeztem táborba, hogy ne unatkozzam. Szeretem az állatokat. Tegnap voltunk a veszprémi állatkertben, érdekesek voltak a hüllők, láttam egy kis tarajos sült is, Csak tapir nem volt, pedig az olvan jópofa állat. Virág János idén járta ki a második osztályt: — Van otthon mindenféle állatunk, kacsa. nyúl, galamb, két ló. Jó a táborban. A Balatonon fogtam egv siklót, de elengedtem, mert féltem, hogv a kezemre teke- redik. Az állatkertben meg egy majom dobált kenyérrel... Csepregi Mónika negyedikes lesz ősztől, az érdi 2. számú iskolában: — Olyasmiről is hallottam itt, amiről az iskolában még nem. Például azt, hogy a teknősbéka szeret halat, és gilisztát enni. Messziről már láttam teknőst, itt meg is foghattam. Egy kicsit a^irt tartottam tőle. Zolcer Zoltán, a 4. számú általános iskola hatodikosa: — Nálunk nincs biológia szakkör az, iskolában. Otthon — a lakótelepi házban — nincsen állatom. nem is lehetne. Leginkább a lovak tetszenek, de minden élőlény érdekel. Ötösöm van élővilágból. És szeretném, ha majd lehetne lovam... Közel a természet Milyen is a tábor? Megtudhatjuk Nyitrai Attilától, a Húsipari Hizlaló Vállalat munkaügyi előadójától. — Nevét tekintve biológiai- környezetvédelmi olvasótábor ez. de a személyes tapasztalat- szerzés itt fontosabb, mint az olvasás. A városiasodó településeken. a városokban is egyre távolabb kerülnek az emberek, a gyerekek a természettől. Az iskolában ugyan megtanulhatják az elméletet, de ez aligha jelent élményt a számukra. Nekem pedig ez a hobbym. Állattenyésztő mezőgazdászként végeztem technikumot Keszthelyen, a munkám mellett biológiai szakkört vezetek az érdi 3. számú iskolában. A szabadságomat töltöm a táborban ... — Megéri? — A gyerekek zöme itt szorosabb kapcsolatba kerülhet az élő környezettel. Látja, hallja, tapintja az állatokat, megfigyelheti a viselkedésüket, megtanulja azt, is — ha az iskolában nem értette meg, amit sok felnőtt sem tud — mi a különbség a tölgy és a bükk, avagy a komondor, a kuvasz és a puli között. — Hogyan telnek a napok? — Bejáró tábor lévén a gyerekek otthon alszanak. A programot igyekeztünk minél változatosabbra formálni. Diaképekről ismerhették fel a háziállatokat és a leggyakoribb növényeket, a gyomolMt is, amelyeket úton, útfélerr láthatnak. Elsétáltunk az ófalui szigetre, rovarokat, növényeket gyűjtögettünk, határoztunk. Voltunk kirándulni Veszprémben. Az ottani állatkert arról nevezetes, hogy természetes környezetükben láthatók az élőlények. Azután fürödtünk a Balatonban. Hínárt szedtek a gyerekek, siklót' fogtak. Ma békahüllő napunk van. Holnap beszélek a gyerekeknek a kutyatartásról. Tervezünk madarásznapot, a zárónapra pedig rajzversenyt és búcsútábortüzet, ahová a szülőket is meghívjuk. Erősítik egymást — A biológustábor csak egy a sorból — mondja Ur bán László, az érdi művelődési központ igazgatója. — Idén volt már hatnapos helytörténeti, tíznapos népművészeti olvasótáborunk, a mostanit az alkotójátszótábor követi, öt éve minI den nyáron öt-hat olvasótábort szervezünk. Fél évtized alatt 700 gyerek töltött nálunk emlékezetes napokat. — A nyáron mennyiben támaszkodnak a művelődési szakemberek tapasztalatára? — Hagyomány nálunk: a táborok a művelődési központ kiscsoportjaira épülnek. Ennek kettős a haszna: eljönnek a téma iránt érdeklődő gyerekek, s azok is, akik a szünidőben csak unatkoznának, lézengenének. Az érdeklődésüket itt kelthetjük fel. Tehát a szakkörök és a nyári olvasótáborok kölcsönösen erősítik egymást. Jól szolgálják a közös célt: irányt szabnak a gyerekek általános kíváncsiságának, teret adnak a tehetségüknek, s ráadásul mindezt kellemes időtöltésként, jó szórakozásként teszik. Vasvári G. Pál A fenti címet írhatnák új kezdeményezésük zászlajára a gödöllői művelődési központban, ahol nyáron ugyancsak gondot okoz a programok szervezése. Hiszen mint általában, ezeket a meleg hónapokat, aki csak teheti, Gödöllőn is igyekszik a szabadban, a természetben tölteni. A legkisebbektől a legidősebbekig mindenki nyaralni utazik, a város környéki üdülőterületnél ilyentájt aligha mondhatnánk népszerűbb szabadidős színhelyet. Igaz viszont, hogy a házban berendezett ifjúsági klubövezet is sok fiatalt vonzott, sikeres volt a nyári filmmúzeum; előadásait augusztusban folytatják. Most kéthetes szünetet tartanak, de a hét végén sem maradt el a lakótelepi program, amelynek bevezetőnk a cégére. Családias jelleg A város negyedik nagy lakótelepe lett ezúttal a helyszín. Az első, bemutatkozónak szánt délutánt és estét a Stromfeld-sétányon elmosta az eső, a másodikat a János utcai lakótelepen megtartották, akárcsak legutóbb a Szabadság téren, az Erkel Ferenc iskolában. Az ötlet tulajdonképpen kézenfekvő. Ha már egyszer nyár van s a szabadban megrendezhető programokkal nem vetélkedhetnek a négy fal közöttiek, nosza kerekedjen fel a művelődési ház és vigye helybe a kínálatot. Amilyen egyszerű az elképzelés, olyan nehéz a megvalósítás. Főként, mert legalábbis itt Gödöllőn leszámítva a gyermeknapokat, nem volt még előzménye. A Horváth Péterné vezette népművelő különítmény a január óta havonta megtartott és sikeres családi hétvégek tapasztalataiból indult ki s azon voltak, hogy a lakótelepi programoknak is családi jelleget kölcsönözzenek. Próba szerencse Azon nem is lehetett vita, hogy elsősorban a vakációzó gyereket kell csalogatni. Erre kiválónak mutatkozott a vándorjátszó, amelynek vezetésére megnyerték Vidák István, Magy Mari és Herényi Kati ifjú népművészeket. A szövés, fonás, nemezkészítés nem is kíván külön népszerűsítést a gyerekek körében. Mint ahogy a ház munkatársa, Hintalan László is nagyon ért ahhoz, hogy a közös játékba, táncba sorakoztassa a kicsiket. A Szabadság téren kipróbálták a családi sportvetélkedőt, egyelőre kevés sikerrel. Azt pedig igazán sajnálhatják a szervezők, hogy mégse merték elsőre meghirdetni az utcabálokat. Ügy gondolták, ezt alaposan elő kell készíteni s tartottak attól Is, hogy nem mindenkinek nyeri el a tetszését az esti lakótelepi hangoskodás. Ám, ahhoz, hogy meggyőződjenek félelmeik jogosságáról, vagy arról, hogy feleslegesen aggódnak, valahol csak ki kell próbálni. A fiatal népművelőket mindenképpen csak dicsérni és bíztatni lehet, hiszen a kísérlet egészében véve sikerült Alkalmazkodó kezdés Azt már a jövőre nézve állapították meg, hogy délután négy órai kezdés korai, ha strandidő van, a legtöbben még csak útban vannak hazafelé Hatvanból. Veresegyházról, hiszen Gödöllőn sajnos, nincs fürdő. Most a hét végén az Agrártudományi Egyetem lakótelepén már rugalmasabban kezdtek, mégpedig ismét egy gyerekeknek szóló műsorral, a Horváth—Benedek duó Citera-gitera, nyissz- nyassz-nyussz cimű előadásával. Az idén minden lakótelepre egy-egy hétvége jutott, s a látogatottsággal tulajdonképpen elégedettek a népművelők. Jövőre szeretnék sűríteni és gazdagítani a programot. Addigra talán jobban elterjed, ha kell, helybe is megy a művelődési ház. A ZENE TITKAI. Szabó Helga gyerekeknek készíti műsorát, sőt gyerekek a szereplői is. Ám csaknem lehetetlen, hogy ne gondoljunk arra: ez a zenei ismeretterjesztés nekünk, felnőtteknek is szól. Nekünk, mindazoknak, akik már elfeledtük iskolás zenei képzettségünket, vagy a zene éppen valami hiány a műveltségünkben. A legutóbbi alkalommal a klarinét volt a műsor főszereplője. Izgalmas dolgokat tudtunk meg erről a fúvóshangszerről, valóban érdekfeszítő volt hallani, miként alakult, formálódott e fasíp új és új nyílásokkal, billentyűkkel, s hogyan vált a hallgató és a zeneszerző kedvenc csodaterem tőjévé. Különös kölcsönhatást bizonyított az adás, a hangszerek technikai lehetőségeinek gazdagodása és e zenei eszköz divatossá válása között. A XVIII. század első évtizedeitől sorra születtek a ma már klasszikussá vált művek, s születtek játékok. Ez a hangszer azért igazán érdekes, mert képes a programzene minden kifejezési formájára: eljátszhatja a kakukkot, a kacsát, mintázhat kapatos borivót és reménytelen szerelmest. Még a zeneileg igazán tájékozottak számára’ is kellemes játék volt Szabó Helga ötlete: megszólalt a zene, s a szereplő gyerekekkel együtt' mi, rádióhallgatók is találgathattuk, hogy éppen mit formáz. Ez a fajta ismeretterjesztés attól rangos, hogy miközben lexikális tudásunk gyarapszik, valóságos esztétikai élményeket élünk át. Az állatok farsangját, Prokofjev Péter és a farkas kalandját, aztán Kodály Zoltán gyermekkori élményeit újra élve a Galántai táncok keltenek jókedvet. ZORD FOLYÓ. A véletlen hozta úgy. hogy figyelőnk ezúttal két sorozatot figyelt. Mert sorozat ugyebár V. J. Siskov klasszikus regényének rádiós változata is. Sorozat, csaik egv kicsivel hosszabb a kelleténél. Az elmúlt hét végén hallhattuk a harmadik részt, és jövő héten hétfőn délután három órakor a Kos- snth-adón lesz a már valószí- nű’eg befejező adás. Félelmetes, bűnös, vérfertőzésektől átitatott szerelmi dráma jelenti a felszíni mozgást. de minden hallgató tud- 1a, hogv többről van szó. A kisnolgár Gromov család már- már traeikomikus története az orosz kanitalízmns születésének időszakát tárja elénk, a társadalmilag új kialakulásának Szecesszió A nosztalgiahullám egyik állomásaként nyugaton ismét divatba jöttek a díszes kerámiakályhák. A szecessziós dekorációid kerámialapok azonban nagy hatásfokú modern kazánokat takarnak. Morvay Zsuzsa keramikusművész több ilyen kályhát készít exportra. A díszes kerámiatestek kicsinyített másai műtermében láthatók. mindig törvényszerű áldozataival együtt. Nagyszerű vállalkozása a rádió drámai osztályának ez a feldolgozás. Azt is mondhatnánk: hiányt pótol. Hiszen ez a másfél évtizeden keresztül írott regény alapos késéssel, csak 1955-ben jelent meg magyarul, s akkor sem túl nagy példányszámban. Történelmi tapasztalatot igazol vissza Gromov Prohor és Ignatova Amfiszta, valamint a fiú pénzéhes apjának szerelmi háromszöge. Kortünet az igazságkereső ügyész igyekvése és ugyanígy a bíró korruptsága, s az is, hogy abban a társadalomban jogilag büntetni csak az Ibrahi- mokat, a kiskirályokat elvtelenül is kiszolgáló kisembereket volt szabad. A Siskov regényét átdolgozó Gál István — ő a rendező is — úgy formálta meg az adást, hogy beleépítette a mának szóló üzenetet is. Mindehhez kitűnő stábot hozott össze. Jobbnál jobb rádiós alakításoknak örülhetünk Tordi Géza, Moór Mariann, Sólyom Ildikó, Mády Szabó Gábor és többek között Fülöp Zsigmond megformálásában. Alapbenyomásunk lehet, hogy kitűnően szolgálja a koncepciót minden zenei betét. Mégis néha úgy érezzük, Zala Zsuzsa dramaturg nem fordított elég gondot a helyszínváltozások, a dramaturgiai fordulópontok exponálására. S ettől néha összemo- sódónak érzünk néhány jelenetet. Nem illik lelőni ennek az akár őskriminek nevezhető történetnek a poénját. Hétfőn halló tanúi lehetünk. Kr. Gy. Amatőr filmesek • • Ot stábban Salgótarjánban rendezik meg július 26. és augusztus 4. között az amatőr filmesek alkotó- és továbbképző táborát A résztvevők a tíz pap alatt elsősorban a dokumentumfilmezés elméletével, hivatásos és amatőr filmek elemzésével, valamint dokumentumfilmek készítésével foglalkoznak. A hallgatók az elméleti munka mellett öt stábot alakítva filmet forgatnak a Nógrádi Szénbányák, a Salgótarjáni Öblösüveggyár és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, valamint a tábornak otthont adó város életéről, építészetéről. A kész alkotásokat először ez év decemberében, a budapesti amatőrfilm-szemlén mutatják be. Gyönyörű hobbi A Debrecenben élő fiatalasszony, Kozárné Szabó Erzsébet műsorszervező nem mindennapos időtöltést választott. A por- cclánfestészet megismerésére vállalkozott — autodidakta módon. Munkái a kávéskészletek, a vázák és más egyedi darabok, a klasszikus porcelánfestészet hagyományait őrzik. Ismerkedés szomszédainkkal A régi és az új világa A kolozsvári Dácia Könyvkiadó gondozásában jelent meg Sütő András előszavával, Szépréti Lilla könyve, amely romániai — elsősorban erdélyi — várakat, várkastélyokat mutat be: ismerteti történetüket, hogyan gondozzák azokat, s miként illeszkednek be a mába. Érdekes és értékes feladatra vállalkozott a szerző ezzel a munkájával, mert — mint írja — szeretné, ha művével sikerülne felkeltenie jó néhány ember érdeklődését és megbecsülését a múltnak eme értékei iránt. Szépréti Lilláról tudni kell, hogy az Üj Elet című, magyar nyelvű képeslap munkatársa. írásai elsőként ebben az újságban jelentek meg. A könyvben most együtt olvashatjuk őket, és ezzel teljesebb képet kaphatunk a szomszéd ország területén lévő, történelmi múltú épületegységekről. S itt elsősorban nem az épületek a fontosak, bár azokat is meg kell becsülni, mert műemlékek, hanem múltjuk, a nevükhöz, környezetükhöz kapcsolódó emberi történetek. Számunkra különösen fontosak, hiszen a magyar történelemnek egy-egy darabját jelentik. Ahogyan Sütő András írja: ez a könyv Szépréti Lilla kitartó barangolásainak krónikája, ami a múltbeli örökség mohás kőfalai, tornyai felé mutat, nem azért, hogy a jövendő felé fordított arcunkat visszafordítsa, hanem éppenséggel a jövőnek a jobb megtervezése végett. Történelmi műemlékről van szó, s aki nem ismeri a múltat, az nem érti meg a jelent sem, amely a jövő hordozója. Elkalauzol bennünket Árva Bethlen Kata egykori, olthévízi otthonába. A kastély ma is áll, teljesen ép. A szögletes, sarokbástyás szárnyépület festői látvány, amint előtűnik a domb oldalán. Itt élt, itt írta munkáit, amelyek azért értékesek az utókor számára, mert abban az időben — 1740 körül, a nemesi irodalmi körökben a latin járta — nagy dolog volt tehát magyarul írni, mégpedig olyan szépen, ahogyan Árva Bethlen Kata tette, az anyanyelv csodálatos ízeivel, árnyalataival. így örökítve meg az akkori időket. Itt készítette ma is remek asztalterítőit, keszkenőit. A kötet lapjairól megismerkedhetünk Brassó nevezetes épületeivel, a fellegvárral, a tanácsházzal, a Hirscher-házzal, valamint történetükkel. Több mint ötven helységet, illetve v*irat, kastélyt, műem- lékjellegű épületet látogatott meg a szerző és rajzolta meg múltját, jelenét, nem kendőzve el a gondokat sem. S míg körüljárja az épületeket, bevezet bennünket a szobákba, termekbe, addig elmondja, hogy mi hozta őt oda, milyen emlékek találhatók bennük, mit csinált egykori tulajdonosuk vagy lakójuk. Irodalmi szempontból Is érdemes két epizódot megemlíteni a kötetből. Az egyik a költői kastély sorsa. Mint tudjuk. itt töltötte mézesheteit Petőfi Szendrey Júliával. A kastély a Telekieké volt még a harmincas években is. Teleki Jankó, az utolsó tulajdonos 1935- ben adta el a kastélyt a falunak. Ma az épületben kultúrház van, s a falu mozija. A park most is szép. A mocsári ciprus ága egy kis ösvényre mutat, ez visz a somfához, amelyről Petőfi is írt. Elaggott már a fa, és mégis virul. A másik zarándokhely a marosvécsi kastély, amelynek nagyon gazdag a múltja. A két háború között otthont adott az erdélyi íróknak, s tulajdonosival, Kemény János íróval egy asztalnál ült az Űj Élet szerkesztőségében a szerző, Szépréti Lilla. A kötetből megismerhetjük a moldo- vitai kolostort is, amely a román nép múltjában játszott jelentős szerepet, és a putnai kolostort, ahol Stefan vajda síremléke áll. Itt találkozott a múlt század végén Eminescu, Slavaci és Ciprián Porobescu, hogy megemlékezzenek a kolostor fennállásának négyszázadik évfordulójáról. A szerző elvezet bennünket a sucevitai kolostorhoz is, amely ugyancsak jelentős román történelmi emlékeket őriz. A könyvet különösen azoknak ajánljuk, akik mint turisták szívesen kerekednek fel, hogy a szomszédos országok múltjával, jelenével megismerkedjenek. Szépréti Lilla is elsősorban nekik szánta művét. Gáli Sándor Gáti Zoltán ■ Radio fi gye lom
