Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

1982. JÚLIUS 24., SZOMBAT PEST MEGYEI Hl RLAP MAGAZIN 7 A falu szélén Együtt a munkában, művelődésben Czirider Antal grafikája Hitelügyletek - rizikóval Amikor a kezes is pórul járhat A történet középpontjában a pénz áll. Az a bankjegy, amelyből szinte soha sincs elegendő, amely életmó­dunkat, hétköznapjainkat befolyá­solja, amely munkánk ellenértéke. Sok minden más is jellemzi még ezt a Magyar Nemzeti Bank által kibo­csátott eszközt, amit akkor szere­tünk igazán, ha minél több van be­lőle a zsebünkben. Ám mi történik akkor, ha nincs elegendő pénzünk? Az ember életé során Számtalanszor kerülhet ólyán helyzetbe, hogy egyik napról a má­sikra nagyobb összegre van szük­sége, kiegyenlíteni ezt vagy azt a tartozását. Valljuk be, ilyenkor nem mindig akad barát, aki kölcsönt ad. Pontosabban, nem mindenkinek van olyan közeli ismerőse, aki na­gyobb összegű készpénzzel rendel­kezik. Az Országos Takarékpénztár, vagy a takarékszövetkezet készséges partner, ha a kölcsönigénylő rendel­kezik azokkal a feltételekkel, ame­lyek ilyenkor szükségszerűek. Rangos helyen A milliós lakosságú Pest megye rangos helyet foglal el az ország­ban a kihelyezett hitelek volumenét illetően. Legalábbis így fogalmazza meg a szakember, dr. Balázs György, az OTP Pest megyei igazgatóságá­nak jogtanácsosa. Szűkebb pátriánk — Budapestet is beszámítva — a tizenkilenc megye közül a harma­dik a sorban. Az itt levő huszonki­lenc OTP-fiók révén a megyében élők 1980-ban például 8 milliárd 779 millió 882 ezer forintot, míg egy év­vel később 9 milliárd 988 millió 39 ezer forintot kölcsönöztek. S egy szerényebbnek látszó adat: két év­vel ezelőtt 12 millió 621 ezer forint­nyi, míg tavaly 9 millió 719 ezer fo­rint volt a lakossági hátralék. (A fiatalasszony első kérésre alá­írta kolléganőjének a személyi köl­csön felvételéhez szükséges kezespa- pírt. Hónapok teltek el, s már meg Is feledkezett arról, hogy anyagi köte­lezettséget vállalt. Aztán a munkahe­lye illetékes osztálya közölte vele, hogy a kővetkező fizetéskor a béré­ből nagyobb összeget tiltanak le. A kolléganője ugyanis nem tartotta fontosnak, hogy a havi részleteket befizesse. S hogy a dolog cifrább le­gyen, azóta már nem is dolgozik a vállalatnál, sőt, munkaviszonya sincs, ezért a tartozást csupán a kezes ré­vén lehet behajtani. A fiatalasz- szony megkereste volt munkatársnő­jét, aki kijelentette: neki nincsen pénze, hogy fizessen. Vita, veszeke­dés támadt, aminek az lett az ered­ménye, hogy az összeg egy részét sl- került behajtani. A többi pénz sorsa egyelőre bizonytalan.) Bár a lakosság zöme Igyekszik be­csülettel visszafizetni a felvett köl­csönt, mégis akadnak felelőtlenek. Mint a jogtanácsos mondja, min­den hitelfajtánál előfordulnak gon­dok a pénz behajtása körül, mégis a legtöbb munkát a személyi és az áruvásárlási kölcsönök adják e té­ren. Az utóbbi ugyan rövidebb úton megoldható, mivel a megfelelő eljá­rás után lefoglalható a vásárolt áru attól, aki hosszabb ideje nem fizet. A személyi kölcsönök ennél bonyo­lultabb megoldást igényelnek. —- Ha az adóstól letiltás révén sem tudjuk behajtani tartozását, ak­kor bírósági végrehajtáshoz folya­modunk — magyarázza dr. Balázs György. — Természetesen, ez sem olyan egyszerű dologi Márcsak azért sem, mivel a kölcsön felvétele és a mi követelésünk kezdete között hó­napok telnek el. Volt már példa ar­ra, hogy közben a tartozó fél több­ször munkahelyet cserélt, vagy már egyáltalán nem is volt munkaviszony­ban. Az is előfordult, hogy nem vált meg ugyan a munkahelyétől, de más tartozásai miatt mi már nem tudtuk letiltani a hátralékát. Ha nagyobb összegről van szó, amihez kezes kell. akkor attól vonjuk le a pénzt. Bár az esetek zömében a takarék a közvet­len letiltást alkalmazza, amely az adós ellen irányul. Ha a részleteket a tartozó féltől letiltás útján sem kap­juk meg, akkor az esetek 98 százalé­kát bírósági végrehajtás követi. Hosszú lejáratra A megyei OTP-fiókok segítsége nélkül nehezebben épülne fel a há­zunk, szerezhetnénk lakást, sokáig kellene bútorra, háztartási gépekre gyűjtenünk. Egyfajta biztonságot ad, hogy például egy lakás építéséhez ak­kor is hozzákezdhetünk, ha csak pár ezer forint készpénzünk van. S hogy sokan bele is vágnak az építkezések­be, azt bizonyítja, hogy a hosszú le­járatú hitelek tetemes részét teszik ki a lakossági tartozásoknak. (Kisebb háborúskodás tört ki a há­zaspár között az OTP-fióktól érkezett levél miatt. Az értesítésben ugyanis az állt, hogy öt hónapja nem fizetik az építési kölcsön havi részleteit, s ezért a hátralékot letiltják a fizetés- ből. A férj a feleségét vádolta ha­nyagsággal, aki válaszként felmutat­ta a befizetett csekkek ellenőrzőszel­vényeit. A házaspár másnap felkeres­te az illetékes váci OTP-fiókot, de onnan Gödöllőre irányították őket, mondván, hogy a hosszú lejáratú hi­telekkel úgynevezett centrumfiókok foglalkoznak, ezért ők semmit sem tudnak a dologról. A házaspárnak végölis a lakóhelyüktől kissé távol eső városban sikerült tisztáznia a félreértést.) Gcpi feldolgozás — A hosszú lejáratú hitelekkel a Szentendrén. Gödöllőn. Cegléden és a Csepel Autógyárban levő centrum­fiókok foglalkoznak. Elektronikus feldolgozás alapján gép írja ki egy úgynevezett táblára, hogy ki törlesz­tette az esedékes részletet és ki nem — mondja a jogtanácsos. — Ez két­ségtelenül korszerű megoldás, de jó néhány hiányossága is van. Az pél­dául, hogy aki nem a hónap első nap­ján fizeti be a részletet, a táblán már úgy szerepel, mintha nem is fi­zetett volna abban a hónapban. A centrumban dolgozók ilyenkor várnak néhány napot, aztán kiküldik az értesítést az adós és a vállalatok címére. Akkor is, ha az ügyfél becsü­letes, s kínosan ügyel arra, hogy tar­tozásait pontosan egyenlítse ki. — Vegyük példának az ócsai fió­kunkat — folytatja dr. Balázs György. — Ha itt valakinek problé­mája adódik, akkor Ceglédre kell utaznia, hogy igazolja, befizette a részletet. Ha ezt nem teszi meg, elő­fordulhat. hogy még a fizetéséből is letiltják, holott semmi mulasztást sem követett el. Pusztán egyetlen apróságra nem ügyelt: hogy elsején adja fel a pénzt. Ezeket a hiányossá­gokat azzal ellensúlyozzuk, hogy vá­runk a hónap közepéig, s csak azután küldünk felszólítást. Megfelelő biztosítékkal Közismert, hogy a takarékpénztá­rak csak megfelelő biztosítékok elle­nében kölcsönöznek. Az átlagember­nek talán eszébe sem jut, hogy adott esetben ez mennyire fontos lehet. Hiszen akadnak, akik eleve úgy in­dulnak kölcsönért, hogy valamilyen kiskaput találva a visszafizetést meg­tagadják. Valójában nagyon ritkán fordulnak elő ilyen esetek, de van­nak. Akkor például, ha nagyobb ösz- szegű kölcsön felvétele után külföld­re távozik az adós, vagy nincsen munkahelye, bejelentett lakása, eset­leg lefoglalható ingatlanja. (Tavaly egy asszony pert Indított az OTP ellen. Volt férje ugyanis alá- hamisftotta a nevét a kölcsönigénylő nyomtatványon, s (gy nagyobb Ö3z- szeget vett fel, de nem fizetett. Az asszony Írásszakértői vizsgálatot kért, s az meg is állapította a hamisítás tényét, ellene tehát megszüntették az eljárást.) Bonyolult, s figyelmet érdemlő munkát vállal a revizori csoport és a hálózati osztály. (Az 6 feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a visszafizeté­sek rendjét, az OTP-fiókok munkáját a megyében. — A hátralékok ellenére a ml te­vékenységünk nem veszteséges — mondja a jogtanácsos. — A kamatok révén ugyanis megtérül az a pénz is. amit csak nehezen tudunk behajtani. Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy ez csak töredéke annak a sok ezer kölcsönnek amit kiadunk éven­te. A veszteségek nem annyira az OTP-t. mint a becsületes embereket sújtják, hiszen nemcsak az történik, hogy az adós helyett másnak kell fi­zetnie. hanem az Is, hogv kevesebb kölcsönt tudunk kiadni olyan embe­reknek, akiknek szükségük volna ar­ra. CSITÄEI JANOS Nyolcszáz közös év 5 Német nemzetségi napot tarta- ^ nak ma, szombaton Szentendrén. ^ A művészegyüttesek fellépésének § különlegessége, hogy valamennyi a hagyományőrző kategóriába tarto- § zik, meri ezek az alkotó közössé- $ gek saját nemzetiségük szokásait, ^ dalait, táncait mutatják be. Eh- $ hez az etnikai csoporthoz a me- ^ gyében körülbelül 33 ezer ember ^ tartozik, kultúrájuk szerves egy­ségbe forrt a magyarságéval. Történész is alig akad, aki vállal­kozik arra, hogy pontosan meghatá­rozza: mióta élnek németek Ma­gyarország területén? A választ ne­hezíti, hogy szép számmal érkeztek telepesek már a honfoglalást követő időben is a német hercegségekből. Szervezett betelepítésük a tatárjárást követően kezdődött, például Bör­zsöny (akkor) városába aranybányá­szokat, kohászokat hívott IV. Béla királyunk, s szívesen látta őket a Duna—Tisza közén is földművelő­ként Joggal mondhatjuk hát, hogy a német nemzetiség hét-nyolc évszá­zada él együtt a magyarsággal. Szá­mukat, arányukat a közigazgatási határok változása miatt nem hason­líthatjuk a mai adatokhoz, s ami kü­lönös: köznapi nyelvük sem egysé­ges, egymástól alaposan elütő nyelv­járásokat beszélnek. Nemzetiségi közérzet Réget Antal Pest megyei ország- gyűlési képviselő, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségé, nek főtitkára egy Baranya megvei faluból származott el, s csak diák­ként tanult meg magyarul. A peda­gógusi hivatást cserélte fel az újság­írással, előbbb a rádió pécsi stúdió­jában dolgozott, majd Budapesten a külföldi adások főszerkesztőségének lett a munkatársa. Nemcsak hivatott ismerője a német nemzetiség helyze­tének, hanem személyes sorsával is ehhez a népcsoporthoz kötődik. — Bizony volt idő, amikor nem tűnt célszerűnek hangoztatni a né­met nemzetiséghez tartozást — mondta Réger Antal. — Szerencsére ezen már évtizedek óta túl vagyunk. Ám az idősek még ma is hordozzák magukban ezeket a feszültségeket. Ez is okozója volt, hogy a legutóbbi népszámláláskor akadtak, akik kö­zülük nem vallották magukat nemze­tiséginek, pedig alig tudnak magya­rul. S volt még valami, ami talán fontosabb: gyakorta összemosódik az emberek fejében a nemzetiség és az állampolgárság fogalma. És ezek az emberek magyarnak vallják magu­kat, a kettős kötődésből már ez kap­ja a nagyobb hangsúlyt, hiszen ők itt születtek, itt nőttek fel, itt ismer­kedtek meg a világgal, nekik már itt van otthon. Néha megható, hogy a külföldön élő egykori magyar nemze­tiségi németek úgy érdeklődnek: mi újság otthon? S mivel Baranya után a legtöbb német ajkú Pest megyé­ben él, érthető, hogy gyakran hang­zik el Taksony, Pilisvörösvár, Ceg- lédbercel, Budakalász és többek kö­zött Dunabogdánu neve. A tévedés jogát fenntartva úgy hiszi a beszélgetésre provokatívan csábító partner: a német nemzetisé­gi szövetség főtitkárának jó a köz­érzete. Lehet, hogy magánemberként is. Ez sem mellékes, mégis fontosabb: a honi németség létéért felelősséget érző emberként miként érzi magát Réger Antal? Mert Ugye, az egyenlő jog megléte ideológiánkból fakad, az egyenlő lehetőségek kérdése viszont már politika, azaz gyakorlat, prakti­kum. E gondolatsor hangos megfo­galmazása után lelassult a beszélge­tés ritmusa. Tankönyvek, versek, albumok — A jogokkal nincs semmi baj. Bár Kossuth, vagy a Tanácsköztársaság vezetői tudták volna ilyen jól meg­oldani a nemzetiségi kérdéseket. Er­re sajnos nem volt idejük. És bár a világon mindenhol ennyire biztosítanák a nemzetiségi jogokat. A lehetőségek már ellentmondásosab­ban alakultak: véleményünk szerint sok még a formaság, pontosabban a puszta formaság. Mert hiába írjuk ki a határtáblákra németül a jelentős részben nemzetiségi községek nevét, ha bent a település belső életében visszatérően problémák mutatkoz­nak. Ha nem sikerül megszervezni csak nulladik vagy hetedik külön­óraként az anyanyelvi oktatást, ha szóra érdemes ritkaság marad a né­met nyelvű óvoda, ha nem jön létre egy-egy településen belül az egysé­ges faluközösség. A főtitkár háta mögötti polcon se* rakoznak a hazai német nyelvű ki­adásban készült könyvek, tanköny­vek is. Éppen nemzetiségi politi­kánk adott alapot arra, hogy el­mondhassuk, leírhassuk: nemcsak a nemzet él nyelvében, hanem a nem- zetiség is. Ehhez, s a nemzetiségi tu­dat megmaradásához, erősítéséhez feltételként kapcsolódik a már emlí­tett anyanyelvi oktatás. A főtitkár ismét Pest megyét említi jó példa­ként, de a kedvező kép csak a többi megyével összehasonlításban igaz. Hiszen nem ritka: szűkebb pátriánk­ban is csak a tanév megkezdése után hónapokkal érkeznek meg a tanköny­vek; szemléltető, pedagógiai kisegí­tő eszközök pedig egyszerűen nem találhatók sem az óvódákban, sem az iskolákban. S ha mégis, akkor az ki­zárólag a pedagógusok ügyszereteté­nek, manuális készségének köszönhe­tő. íme a jogok... a tankönyvkiadás és -értékesítés szervezetlensége miatt azonban a lehetőségek nincsenek összhangban a jogokkal. — Ám ha már a könyvkiadásnál tartunk — és a főtitkár szekrényé­ből különleges szeretettel őrzött kö­tetek kerülnek az asztalra — évente körülbelül egy tucat szép- irodalmi mű jelenik meg nemzetiségi lakosságunk részére. Példaként emlí­tem Ács Erika és Koch Valéria ver­seit, a néprajzi kötetünket, dalos­könyvünket, és a Pest megyében élő képzőművészek albumait, így Koch Antalét, Misch Adómét. Itt kell el­mondanom, hogy sikerült megalakí­tanunk a német nemzetiség képző­művészeti csoportját is, amelybe olyan rangos alkotók tartoznak, mint Weintvager Adolf, vagy a televízió díszlettervezője, Kaunitz Ervin. Egymás befogadása Utólag visszagondolva a beszélge­tésre, bizonnyal szándékosan kerül­tük a legismertebb, a legnépszerűbb, s egyben a legtöbb sikert hozó te­rületet: a nemzetiségi hagyományőr­ző együttesek tevékenységét. Megye-, sőt országhatárt is áttörő népszerű­ségnek örvend többek között a soly­mári két nemzetiségi kórus, a cegléd- berceli néptánckor, a Csepel-szigeti falvak hagyományőrző együttesei ét a pilisvörösvári pávások csoportja. Néprajzos legyen a talpán, aki meg tudja ítélni, hogy mennyire eredetiek azok a dalok és táncok, amelyeket ezek a csoportok előadnak. Mert vé­gül is a több száz éves együttélés el­kerülhetetlen kölcsönhatásokkal jár: a különböző; etnikai csoportok szo­kásai befolyásolják, - alakítják egy­mást — Biztosan így van — toldja meg az észrevételt Réger Antal. — És sajnálhatjuk is az eredeti, ősi mo­tívumok elmúlását. Viszont sokkal fontosabb, hogy Pest megyében is egymás mellett, sőt együtt, jó.barát­ságban, közös célokért küzdve élnek egy-egy településen a németek, szlo­vákok, szerbek, magyarok, és a szoká­sok rokonításában az is kifejeződik, hogy ezek a csoportok nemcsak tu­domásul veszik egymás létezését, hanem igyekeznek kölcsönösen befo­gadni azt a kultúrkincset, amellyel mindegyikük rendelkezik. KRISZT GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents