Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

Brigádnapló A tartalom fontos, nem a cicoma ^ Gyömrőn, a Dózsa György utca vége felé található ^ a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vegyi ^ gyáregysége. Évről évre terjeszkedik a gyáregység, ki- ^ bontakozóban vannak már a távlati tervek, újabb üzem- ^ csarnokokkal bővül majd a többszörös kiváló vállalat ^ gyömrői egysége, amelyet az ötvenes évek közepén ala­pítottak. Az egyik legújabb létesítményük a szinterező üzem, ^ amely a gépi berendezésekkel együtt — több mint 25 ^ millió forintjába került a PEVDI-nek. Ott dolgozik a gyáregység Zrínyi Ilona nevét viselő szocialista kollek- ^ tívája, amely az idén — tavalyi jó munkájuk elismeré- ^ seként — elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXiV. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1983. JULIUS 18., VASÁRNAP Sfcmbájnosok a magasban A tétlenség a legnagyobb rossz Kombájnosok a magasban. Maczák Sándor és Böszörményi István annak a napraforgónak építik a tárolót, amit majd nekik is kell levágniuk ... Mutnéfalvy Zoltán felvétele Délután két óra lesz néhány perc múlva, rekkenő a meleg. A hőmérő higanyszála a napon eléri a 30 Celsius-fokot. A portán keresztül kerékpáron, gyalog, asszonyok érkeznek a délutános műszakra. Gyorsan szedik lábaikat, hiszen két órakor már dolgozniuk kell. Egy helyett három Kónya Józsefné — mindenki Erzsikéje — szabadságon van, így Donáth Lászióné, a Zrínyi Ilona brigád helyettes vezetője vállalkozik a 15 asszonyból és egy férfiből álló kollektíva rö­vid bemutatására a szinterező üzemcsarnokában. — Körülbelül hat éve állt össze a csapat, azóta sok szép eredményt vallhatunk magun­kénak. Mi is végigjártuk a ranglétrát, tavaly már az aranykoszorús cím birtokosai lettünk, az idén pedig a válla­lat kiváló brigádja kitüntetést vehette át vezetőnk, a vállalat központi ünnepségén, április végén. — Pedig higgye el, nagyon nehéz munkát végzünk. A szinterüzem tavalyi termelési értéke 105 millió forint volt, az idén ötmillióval többet kell hoznunk a közös konyhára. Brigádvezetőnk irányításával értük el ezeket a szép ered­ményeket. sokat köszönhetünk neki. Kár,' hogy nincs most itt, ő biztosan többet tudna mondani... Előkerül a brigádnapló, amely nem túlcicomázott, csu­pán a konkrét felajánlásokat, teljesítéseket, eseményeket rögzíti. Tallózunk a brigádnaplóban, amelyből nyomon követhetjük a tavalyi és az idei félévi tör­ténéseket 1981-ben minden brigádtag 10—10 óra társadalmi munkát ajánlott fel a nagyközségi ta­nácsnak. Ott voltak a Páz­mány utcai óvoda takarításá­nál, és egyéb községi megmoz­dulásokon. A HVNGEXPO-ra és a BNV-re társadalmi mun­kában készítették el a kiállí­tott munkadarabokat. Dolgoz­tak a rokkantakért is, csaknem 11 ezer forintot fizettek be a központi számlára. A vállalt egy újítás helyett, hármat si­került megvalósítaniuk 1981 - ben. És csak úgy mellékesen: háromnapos kiránduláson vol­tak Csehszlovákiában, de jár­tak hazánk szép tájain is. A csendet kívánó, nem mindennapos kis ünnepség néhány perce alatt sem szű­nik a csukott ajtókon is át­hallatszó zaj. Üllő vasútállo­másán ugyanis most folyik a teljes rekonstrukció. — A rövid szakasz korsze­rűsítése alatt az áthaladó vo­natok sebessége a 100 kilomé­terkői bizony messze van, ha azohDan befejeződik — lát­szat szerint remélhetőleg rö­vid lelő alatt, akkor a „szél­vész" gyorsaság valóban meg­valósul. ci:;Í Az alépítmény alatt már ott simul a vízhatlan műanyagból készült szivacsos „Serfii”, amely megakadályozza a sín­párok rázkódás okozta elsáro- sodását. Még a leggyorsabb robogás- tól sem hintáznak a kényel­mes kocsik. — A vasútállomás dolgozóir ból összeszerveződött két szo­cialista brigád még az utazó- közönség türelmét kéri azzal, hogy amit most elvesztenek a várakozásokkal, késésekkel, Szinte naprakész az első fél­év brigádkrónikája is. Ebben az esztendőben egyénenként már 15 óra társadalmi mun­kát ajánlottak fel. Ezenkívül ápolják, gondozzák a műhely környékét díszítő virágosker­tet is. Donáthné elmondja,’ hogy a szinterező üzem feladata a korrózióvédelem. Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár­nak végzik a kapaszkodórend­szerek műanyaggal való bevo­nását, de újabban partnereik közé tartozik már a győri TA- NEP, az egri HÁEV és még sok más építővállalat. A kemence mellett — Én öt éve dolgozom a brigádban, azelőtt a fővárosi 4. számú Állami Építőipari Vállalatnál voltam. Nem bán­tam meg a cserét. Nemcsak azért, mert helyben dolgozha­tok, hanem azért is, mert iga­zán jó közösségre találtam. Nálunk érvényesül az egy min­denkiért, mindenki egyért c-lv. Erre szükség is van, hiszen eléggé balesetveszélyes a mun­kakörünk. A kemencékben 400, illetve 200 Celsius-fok a hő­mérséklet, elég lenne egy óvatlan pillanat és máris kész a baj... Az asszonyok már szorgal­masan dolgoznak, hiába a da­rab- és teljesítménybér miatt minden percet ki kell használ­niuk. Már nem a drága francia RILSAN-porral dolgoznak, ha­nem polyamiddal és epoxibá- zisú műanyagporral. A minősé­ge ugyanolyan jó, így nagy ér­tékű exportkiváltásra nyílott lehetőségük. A kemence ajtaját Kézér Lászlóné nyitja ki. Itt mellet­te legalább 55—60 fok a meleg. — Hogyan bírják ezt a hő­séget? — kérdezem Kézér Lászlónétól. — Már megszoktuk — vála­szol egyszerűen. — Én már 11 éve dolgozom itt, egyáltalán nem szokatlan a nagy hőség. Egyébként, ha a másik ke­mence is üzemel, még nagyobb a meleg. Ügyesen emelik ki a forgó­zsámolyt, majd a forró mű­anyag porba mártják, utána pedig a vízbe. A művelet lát­szólag egyszerű, mégis türel­met és ügyes kezeket kíván az itt dolgozó asszonyoktól. — Most egyformán mele­günk van a férjemmel együtt, hamarosan megnyerik a ké­nyelemmel és a menetidő csökkenésével, hiszen a sze­relvények valóban 100 kilomé­teres sebeséggel haladhatnak majd — mondja Füri Lászlóné intéző, állomásvezető. A vasutasnap alkalmából kapta meg a többszörösen ki­váló dolgozónak elismert Ba­lázs Pálné, Tamás L ajosné, Tóth Sándorné, Vógel Tiborné és Malya Lajos a törzsgárda- tagok díszes jelvényét. Valamennyien több mint harminc éve lelkes igyekezet­tel a MÁV szolgálatában áll­nak. Harkány—Pécs Hét vége — Háromnapos kirándulásra vitte a hét végén két autóbusz­ban a jelentkezőket a Monorvi- déki Áfész szakszervezeti bi­zottsága. Az úticél a gyógyha­hiszen ő az ecseri Rákosmezeje Tsz kombájnosa. Azt hiszem, neki is elege van a kombájn­fülkében ....' Bizony amikor hazaérünk, nagyon fáradtak vagyunk, alig váltunk néhány szót, s már alszunk is — mondja Kézér Lászlóné. Berta Béláné is mgr több mint egy évtizede dolgozik a szinterező üzemben. — Egymásra is nagyon kell vigyáznunk, mert ha nem így lenne, akár naponta is lehetne baleset. Nagyon nehéz munka a miénk, de csináljuk, mert még mindig jobb, mintha Pestre járnánk. Azért jó len­ne, ha a szódavíz, amit védő­italként kapunk egy kicsit hű­vösebb volna... Nagy melegben Kézér lstvánné másfél évti­zede dolgozik a vegyi gyáregy­ségben. — A régi körülményeket össze sem lehet hasonlítani a mostanival. Ez az üzem vilá­gos és tágas, igazán minden lehetőségünk megvan a gyors és jó munkára. Ügy érezzük, nem is okozunk csalódást, hi­szen az egész éves selejt 1 százalék alatt van, ami az ön- meózásnak is köszönhető. A brigádban mindenki felelős az általa végzett munkadarab be­vonásáért. Amikor azt kérdezem, miért csak egy férfi van közöttük, tréfásan azt mondja: — Volt itt már több is, de egy-két hétnél senki sem bír­ta tovább. Szívósság, kitartás és szorgalom, talán nem túl­zók, ha azt mondom, hogy ez kell a jó munkához. Csak két éve dolgozik a bri-, gádban Füstös Ferencná. — Ügy érezzük, megbecsül­nek minket anyagilag és er­kölcsileg is. A régiek fizetése 4 ezer forint felett van, de én sem járok messze már ettől a határtól. Azt azonban nem vet­hetik a szemünkre, hogy nem dolgozunk meg a fizetésün­kért. Keményen meg kell dol­gozni a két műszakban a fo­rintokért. De csináljuk, mert helyben vagyunk, így van mó­dunk az otthoni teendők ellá­tására is. Szinte egy helyben áll a le­vegő, hiába csináltak kereszt­huzatot a műhelyben. Bozsér Géza, a gyáregység vezetője: — Büszkék vagyunk a Zrí­nyi Ilona brigád sikereire. Va­lamennyi brigádtagnak ki­emelkedő szerepe van az üzem jó eredményeiben, mégis ki kell emelnem Kónya Józsefné brigád- és csoportvezetőt, aki ideális vezetőtípus. Szigorú és pontos, tud hatni az asszo­nyokra. Igyekszünk a jövőben is megbecsülni munkájukat, ahogy a lehetőségeinkből telik. A kollektíva példakép lehet más brigádoknak is. Élő valóság Még sokáig beszéltünk a brigádtagokkal. Bevallom, már én is nehezen viseltem el a hőséget a műhelyben. Ami­kor kiléptem az ajtón, enyhe, de mégis — nekem hűsnek tet­sző — szellő csapott meg. Iga­zán tudtam és tudom értékel­ni az asszonyok nehéz mun­káját. S az is bizonyossá vált ben­nem, hogy a Zrínyi Ilona bri­gádban a szocialista módon dolgozni, élni, tanulni jelszó nem frázis, hanem élő valóság. Kell-e több ennél? Még a nyáron elkészül a Ferihegy Tsz zöldségfeldolgo­zó üzemében a szennyvíztisztí­autóbusszal tású vizéről már az ország­határon túl is ismert Harkány. Janus Pannonius városában, Pécsett pedig a nevezetességek­kel ismerkednek meg. Kelet felől a nap hunyorog, nyugatról tintakék felhők go­molyognak. A reggeli pára tüll- fátyla betakarj^ a sárgásbar­na búzatáblát. Előző nap dél­után jókora zivatar vonult el a monori határ egy részé fe­lett. Épp ott esett a legtöbb, ahol a kombájnok járták más­kor reggeltől esig tartó körei­ket. — Az első, olyan toccsanós fajta eső 17 milliméternyi csa­padékot hozott, aztán még Kétszer hullott fél-fél milli- méternyi — mondja Szabó Rudolf, a monori Kossuth Tsz korban es beosztásban is fia­talnak számító főmérnöke. — A korai tenyészidejű ku­koricának bizony az utolsó órában jött, a címerképzés közepén. A homokos határ- részeKen így is látni kiégett részeket. A burgonya is más­más képet mutat, lesz tábla, ahol csak a második kötés termésére számíthatunk iga­zán. — És a napraforgó? — Arra talán későn jött az eső. A tervezett hozam így is meglesz, de több lehetett vol­na. Kalász a betonon Pár héttel ezelőtt az aratók sem bánták volna az esős na­pokat, most már azonban csak annak tudata nyugtatja meg őket, hogy megmarad az ígéretes kukoricatermés. Szí­vük szerint egyébként in­kább a tarlót járnák. — Jobb lett volna folyama­tosan haladni, de hát az idő­járást nem a mi főnökeink igazgatják. — Bernula István fiatal kora ellenére régi kom- bájnos, tudja, miért bánja a kiesett időt. — Eső után ilyenkor már jön föl a gaz, könnyebben ki­verődik a szem, lassabban tu­dunk haladni — mondja. — Ma is úgy volt eddig, hogy délben indulunk, de abból már nem lesz semmi. Egy készülő tároló beton­aljzatán a közelünkben pár elszórt búzakalász. — Most hozták be a táblá­ról — mondja Bernula István, mikor a főmezőgazdász fölsze­degeti. — Nedves, még csak dörzsölné a gép. A két, nagyjából egykorú férfi ujjai között morzsolgatja, körmével nyomogatja a sze­meket. — Ha meg ez a fülledt me­leg megint esőt hoz, akkor egy nap újból aratás nélkül múlik el. A monori kombájnosok azonban olyankor sem tétlen­kednek, ha a gépek rendben, rajtra készen állnak, öten kö­zülük vállalták egy betonalj­zatú, előregyártott vasvázas, palaborítású tároló megépíté­sét. Amolyan egyösszegű mun­tó mű. A föld alatt és felett készül a 200 négyzetméter alapterületű építmény, készí­tője az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Kajos Zoltán munkavezető szerint a szennyvíz a cirkuláció során teljesen megtisztul, új­bóli felhasználásra alkalmassá válik, a feldolgozó üzem előtt a park és fenyves öntözésére használják fel. ka ez, körülbelül negyven­ezer forintot ér és jól jár a tsz meg a brigád is. — Én nem vagyok benne a vállalkozásban, csak segítek — mondja a korban legidő­sebb kombájnos, Gál Kálmán, aki egyébként egy markoló­rakodógép kezelője. Szerencsénkre megfigyelhet­jük- az egyik legkényesebb munkafázist, az új tartóoszlo­pok, illetve a tető vasszerkeze­tének összeillesztését. Gál Kál­mán, a markoló karmaival tartja a vasgerendázatot, Ber­nula István egy hatalmas Rá­bával araszol aszerint, ahogy a magasból Maczák Sándor és Böszörményi István irányítja. Így kerülnek az elemek fura­tai egymás mellé, s aztán csa­varral rögzítik, alul pedig be­tonba ágyazzák az oszlopok lábait. — A napraforgó már ide kerül — mondja Szabó Rudolf. — A fiúknak gyakorlatuk van ebben. Tavaly és tavalyelőtt is építettek már egy-egy tárolót. Indulatok Miközben fönt a csavarok kerülnek a helyükre, ismét jut idő a beszélgetés folytatására Gál Kálmánnal, aki mint mondja, „csak” négy éve kombájnok — Akkor szóltak, nem vol­na-e kedvem. Megpróbáltam, aztán megmaradtam, megszok­tam. — Van, aki inkább megszö­kik? — Előfordul. Vagy nem ta­lálja meg a számítását, van, akinek nincs adottsága hozzá. — Adottság? Miért, kiből, mikor lesz jó kombájnos? — Van, akiből akkor se, ha tíz évig araf. Érzés, ideg, lel­kiismeret kell hozzá. — Jó pénzért... Aprót villan a tekintete. — Jó pénzért, persze. De nem vagyunk túlfizetve. A norma, mázsapénz évek óta ugyanaz, az átlagok sem roha­mosan nőnek. Az árak azért jobban ... változnak. Szabó Rudolfra pillantok. Hallgat, Alig fél órával ko­rábban szóba került megvá­lasztása, munkamódszere. „hitvallása”: — Az őszinte, nyílt beszé­det szeretem — mondta. — Tudják rólam sokan, hiszen hét éve vágyok a téeszben hogy sokszor szinte a gorom­baságig keményen megmon­dom a véleményem. — Kit könnyebb meggyőzni ha hibázott: a beosztott veze­tőt, vagy a beosztott — mond­juk — traktorost? — Ilyen nincs. Dolgozó van, más-más munkakörben. Aki hibázott, annak helyre kell hoznia a renoméját. Akinek pedig igaza van, annak i g a- z a kell hogy legyen, függet­lenül attól, hogy kicsoda. Ha egy munkairányító például nem veszi észre, hogy a per­metezőtartály keverőberende­zése nem működik rendesen, s a, vegyszer a tartály alján marad, akkor legközelebb mi­lyen erkölcsi alapon vonja fe­lelősségre az esetleg hanyagul dolgozó beosztottját? — Nem aprózza el az ener­giáját ilyen ügyekkel? — Sokan kérdezik még min­dig tőlem, fogom-e így bírni a munkát is, az egyetemi köve­telményeket is. Tudom, hogy még olyan dolgokkal foglalko­zom, amik nem egy főmező­gazdász feladatkörébe tartoz­nak, de hát még tanulom a beosztásomat is. Azt viszont mindentől függetlenül állítom, merni kell indulatosnak len­ni. Miért baj, ha látják mások, én is dühös vagyok, mert al­katrészhiány miatt áll egy gép, vagy elégedetlen a gyen­ge hozam miatt. — Ez az árpára vonatkozik? — Igen, főleg arra. De ez csak példa. A búza a tervet ígéri, a GK-Tiszatáj mégis be­csapott. Szerencsére az árbe­vétel valószínűleg nem csök­ken, mert a gabonaforgalmi átveszi tőlünk javító minősé­gűként. Rajtra várva — Mt lesz, ha továbbra is állni kell az aratással? — Egyelőre nincs nagy gond, egy-két nap kiesés nem jelenthet hátrányt. Bár a Li- belullát vágni kellene... Bernula István: — Ez a tároló ráérne még, de ha nem aratunk, tovább építjük. Kétheti munka össze­sen. Gál Kálmán: — Csak mennénk inkább. Ha a főnökeink úgy döntenek, hogy indulhatunk, fél órán be­lül már vágjuk a búzát... Vereszki János Népi táncosok Évadnyitó piáira A gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Ház népitánc cso­portja és frissen alakult cite- razenekara július 20-á:i, ked­den 18 órakor tartja évadnyitó megbeszélését és próbáját. A találkozón szívesen látják mindazokat, akik kedvet érez­nek a tánchoz, a zenéléshez, vidám, baráti közösséget ke­resnek. ISSN 0133—2551 (Monori Hírlop) Ünnep az állomáson Harminc éve vasutasok Gér József Öntözni is lehet Megtisztul a szennyvíz

Next

/
Thumbnails
Contents