Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

LLOI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1982. JÜLIUS 18., VASÁRNAP Előállítás és feldolgozás Biztonságot adó kooperáció Még mostanában is igen sok | í szó esik arról, hogy vannak j: olyan mezőgazdasági termé­kek, amelyeket a leg célraveze­tőbb ott feldolgozni, ahol előál­lították. Van persze, amit csak részben szabad és érdemes helyben előfeldolgozni, csoma­golni. Sokáig vitatták azt is, hogy az igazán nagyüzemi mellett vajon van-e, lesz-e létjogosult­sága a termelőszövetkezeti tej- feldolgozó közös vállalatoknak, társulásoknak. A gyakorlat föltétlenül azokat igazolta, akik bátran álltak az igent mondók mellé. Hogyan tegyék? Itt persze felvetődhet, mifé­le bátorság kell, kellett, amikor nálunk ilyen tekintetben is se­gítették a gyengébbet, a nehe­zen talpraállót. Bízvást mond­ható, hogy ennek ellenére szük­ség volt a vállalkozó szelle­mitekre korábban is. Sok téve­désre, sok bukásra azért így sem nyílt mód, mert aki vagy akik fölöslegesen, alaptalanul bíztak elképzeléseikben, okta­lanul kockáztattak, azok irá­nyítását nem sokáig bírta el Vállalat, szövetkezet, társulás. A szövetkezetek, s azok közös Vállalatai esetében külön kér­désként merült fel egy időben: vajon kooperáljanak-e, és ha igen\. akkor hogyan tegyék ezt az állami szektorral. Itt, eb­ben ^ kérdésben is az élet, a gyakorlat döntött teljeskörűen. Jó példa rá a vácszentlászlói Zöldmező Tsz gesztorságában több mint évtizede létrejött Calgatej esete. Csiícstermelés idején — Nekünk 1976 óta van igen szoros, gyümölcsöző kapcsola­tunk a Budapesti Tejipari Vál­lalattal — mondja Gádor Jó­zsef, a Galgatej igazgatója. — Az ezt megelőző években, ami­kor a kapcsolatunk még csak alakulgatott, bizony sokan rassz szemmel nézték ezt a fri­gyet, mondván: vajon, mit akar a kis tsz-tejfeldolgozó üzem, hiszen a nagy cég meg­fojtja, megsemmisíti. Szerin­tem . kiderült, hogy mindkét szektornak létjogosultsága van. Bizony. Nem kell csendben mondani, hogy a Galgatejnek és a hozzá hasonló tej begyűjtő és feldolgozó üzemeknek, ame­lyek tejtermékeket forgalmaz­nak is, nemcsak egyszerűen biztonságot jelent az állami vállalat. Hogy mi a biztonság ebben az esetben? Az, hogy amikor az érintett körzetben hetekig csúcstermelés van tej­ből, annak bizonyos részét a tejipari vállalat átveszi, mert képes a nagyobb mennyiség feldolgozására is, míg a vi­szonylag kisebb feldolgozó ka­pacitású üzem ezt nem győz­né. Átmenetileg. — így arra is mód van — ha szélesebb körben gondolko­dunk —, hogy az országos tej- feldolgozó kapacitást jobban kihasználják. De nemcsak az említettek miatt volt talán az első a Galgatej, amely készen állt a kooperációra, s szorgal­mazta ezt. Hanem azért is, mivel már kialakult, hogy ha­marosan több mint harminc község, három-négy város, köz­tük Budapest egy részének nemcsak tejjel, hanem tejter­mékekkel való ellátásából is részt kér. Vagyis miközben a saját üze­mükben feldolgozott, csoma­golt tejet a Galga vidékétől Vácig, Hatvantól Budapestig majdnem kétszázezer ember­hez eljuttatják, vele viszik a főváros tejipari vállalatának több tucat termékét is. Most legújabban már az úgynevezett zserbéket, a habosított, gyü­mölcsökkel ízesített joghurto­kat és egyebeket is. Ezek per­szer inkább még csak kostoló gyanánt kerülnek az üzletek­be, még nem sokat gyárt be­lőlük a vállalat. Vácszentlászlón most még a tejen kívül tejfölt, túrót és tejszínt készítenek, illetve cso­magolnak. Naponta mintegy 57 ezer liter tejet vesznek át környékbeli gazdaságoktól. Ahogy Gódor József igazgató mondta: Äz ötnapos hét — A legnagyobb tejtermelés minden évben, így az idén is a zöldborsószár etetésének idő­szakában van. Június 15-től július elejéig nem volt ritka, hogy naponta 58—60 ezer liter tej érkezett. Üzemünk feldol­gozó kapacitása ilyenkor már nagyon kihasznált, a biztonsá­gos feldolgozás érdekében eb­ben az időszakban jelentős mennyiségű tejet adunk át a már említett Budapesti Tejipa­ri Vállalatnak, amely számunk­ra igen jó partner, s gondolom, mi is sokat segítünk nekik az­zal, hogy árujukat a megye egy részében értékesítjük. — Hogyan alakult félévi mérlegük? — Az idén egész évben ti­zenhatmillió liter tej átvéte­lét terveztük. Az első félévben 8 millió 634 litert dolgoztunk fel, ami 610 ezer literrel több, mint tavaly az első hat hónap­ban. Egyelőre tehát azt mond­hatjuk, hogy a mi taggazdasá­gainkban — a vácszentlászlói, a túrái, a dányi és a galgamá- csai téeszekben. valamint az alagi tangazdaságban — együtt­véve növekedett a tejtermelés. — Mi a legnagyobb gond je­lenleg? — Minthogy mi a hét min­den napján ugyanúgy üzem­ben vagyunk, mint a tejet megtermelő tehenészetek, vagy általában az állattartási ága­zat, sok problémát okoz az öt­napos hétre való áttérés. Ah­hoz, hogy a jövőben mindenki­nek kiadhassuk a szabadnap­jait, tizennégy-tizenöt személy- lyel gyarapítani kell üzemünk létszámát. F. I. Vclkóiak az évedéért Színvonalas nevelői munka Fél évtizeddel ezelőtt az óvo­dával nem rendelkező Valkó fehér foltnak számított e téren a járásban, mégpedig az egyet­lennek. S hogy az utolsó fehér folt is eltűnt 1978-ban, jelen tős része volt a lakosság ösz- szefogásának. Különösen elis­merésre méltó volt ennek so­rán az, hogy a nagyközségi ta­nács irányítása alá tartozó szomszédos Vácszentlászló és Zsámbok lakói között is akad­tak olyanok, akik nem sajnál­ták szabad idejüket a társköz­ség lakói érdekében. Megértésre talált Megmozdultak a kisiparosok is, s végre elkészült a már na­gyon hiányzott intézmény. El­készült, helyiségeit igénybe le­hetett venni, a környékén azonban még rengeteg tenni­való maradt, s ezek megoldá­sához szintén szükség volt a lakosság, a szülők támogatásá­ra. Segített a hatalmas udvar rendezésében a helyi erdészet is. Csemetefákat adtak a par­kosításhoz, hűsölőt, udvari já­tékot készítettek. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet vezetőinél is megértésre találnak, s bár­mikor fordulhatnak hozzájuk. Mindig készségesnek mutat­koztak a szülők is. Az átadás óta eltelt négy esztendő. Gondok, tennivalók A szsrelőpndnál Az aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezet 5. számú tú­rái telepén huszonhat asszony dolgozik azoknál a szerelőpa­doknál, amelyeken naponta 70-80 darab villanymotor ké­szül el az ikladi Ipari Műszer­gyár részére. Egy-egy munkás naponta két-három állórész te­kercselését, szerelését tudja el­végezni. A képen: Valóczi Andrásné az állórész szerelése közben. Bene Mihály felvétele Vagyunk néhányan, akik nem rajonganak az évforduló­kért, pontosabban az ilyenkor szokásos, különösebb belső tar­talom nélkül lezajló ünnepsé­gekért, megemlékezésekért. Az Így gondolkozók azonban egyet­értenek abban isf, hogy ez nem jelenti az effajta alkalmak ele­ve és megkülönböztetés nélkü­li elvetését. Lehet a jubileu­moknak jelentősége és tartal­ma, következésképpen értel­me. Értelme van például az év­fordulóknak, ha az ünneplőket, ihegemlékezőket valamilyen újabb közös feladatra mozgó­sítja, bízva a valaha volt együttlétek, s az akkor kiala­kult ismeretségek, barátságok erejében, még. ha azok időköz­ben a más-más elfoglaltságok miatt meglazultak is. Valami ilyesféle emelkedet- tebb indítékot érzek az aszó­diak tervezgetése mögött. Bá­gyadt melegben beszélgetünk róla Frajna Miklóssal aszódi lakásának hűvösében. Frajna Miklós a helyi gimnázium ta­nóra, a levelező tagozat veze­tője. Ezúttal az utóbbi minő­ségében váltottunk vele szót. Éppen negyedszázada kezdő­dött meg a levelező oktatás Aszódon. Huszonöt éve, utána is jó ideig olyanok ültek be hétről hétre az iskola padjai­ba, akik korábban, a szokásos életkorban is szerettek volna tanulni, de nem volt hozzá sem módjuk, sem lehetőségük. Aszódi szív Levelezésük találkozója Eszük és szorgalmuk lett volna, ám az kevésnek bizonyult. Hevenyészett számítások sze­rint ezer ember szerzett érett­ségi bizonyítványt az eltelt ne­gyedszázadban az aszódi gim­náziumban, a levelező tagoza­ton. S noha felnőttként, tehát már kereső, munkahellyel ren­delkezőként vehették kézbe az érettséget tanúsító papírt, az ifjabbaknál talán kevésbé jel­lemezte őket a mobilitás, azért sokfajta pályafutást rögzít­hetne az életüket tüzetesebben szemügyre vevő. Némelyek már nyugdíjasok, zömük azonban még dolgozik, annak a négyévnyi tanulásnak is köszönhetően, no meg a ki­tartásuknak és szorgalmuknak, megbízhatóságuknak, a kör­nyező üzemekben, intézmé­nyekben kisebb-nagyobb veze­tőként. A középvezetői állások betöltése jellemző rájuk, mondja Frajna Miklós, de akad úgynevezett első számú vezető is. Elnök, titkár, főkönyvelő. Nos, ezt az ezer embert sze­retnék ősszel együtt látni. Ta­lálkozót szerveznek számukra, tudva persze, hogy mindahá- nyan nem fognak eljönni. A nappal végzettek régi szokás szerint bizonyos időközönként találkoznak. Hagyományos szo­ban alaposabb műveltséget, szélesebb körű kulturáltságot szerezni. S ez még akkor is ér­tékes, akkor is jó, ha a mun­kahelyen közvetlenül nem hasznosítható. Ezt persze csak azok tudják, akik már birtoká­ban vannak az ismeretnek, a tudásnak. A tagozat tanárai azt szeretné)c, ha továbbra is mi­nél többen jönnének, hogy en­nek a tudásnak a birtokába juthassanak. © Nem titkolják azt sem, hogy számítanak a volt levelező diákok aszódi szívére, támoga­tásukra a nagy terv, a tanuszoda létrehozásában. Az itt érettsé­gizettek ezen a környéken lak­nak, dolgoznak, ahol száz és száz gyerek nem tud, nem ta­nulhat meg úszni. Ismét csak hevenyészett számítás: Aszó­don, Domonyban, Ikladon, Ba­gón, Kartalon vagy 1500 gyer­mekről van szó. Nekik és az utánuk következő újabb szá­zaknak tesznek jót azok, akik hozzájárulnak a tanuszoda lét­rehozásához. Szeptember elején, pontosab­ban az első őszi hónap 12. nap­jára tervezik a találkozót, a gimnázium tágas udvarára, ahol emlékezhetnek a múltra, és formálhatják a szűkebb pát­ria jövőjét azok, akik egykor levelező tanulóként jártak az árnyas fák alatt megbúvó, tör­ténelmi levegőt árasztó aszódi gimnázium öreg épületébe mű­velődni, okosodni. K. P. kás ez sok helyütt. Az esti­sekre, levelezősökre ez nem jellemző, habár hébe-korba megteszik. Akiknek eddig Frajna Miklós, többnyire egykori osz­tálybizalmiaknak elmondta öt­letét, örömmel fogadták és he­lyeselték, -fölajánlották segítsé­güket. Sok-sok invitálást is postára adott már. Persze könnyen lehet, ezer emberről van szó, hogy valaki mégsem kap, megváltozott a címe vagy más ok miatt, természetesen őket is várják. Nem a meghí­vás nem az értesülés módja — a részvétel a fontos. Itt érkezett el az ideje, hogy bővebben szóljunk az elején emelkedettebb indítéknak ne­vezett elképzelésekről. Az ösz- szejövetelnek, ha sikerül és elég népes lesz, talán önmagán túlmutató hatása is várható. A szervezők legalábbis ezt szeret­nék. Nevezetesen ráirányítani a figyelmet az esti tanulás ér­telmére és fontosságára. A hős­kor elmúlt, ma a felnőttokta­tás nem az, mint volt a kez­det kezdetén. Akik ma tanulnak, többnyire nem a kényszerűségből elmu­lasztottakat pótolják, hanem egy szakma birtokában igye­keznek a szervezett oktatás­ma is bőven vannak. Mivel az intézmény völgyben fekszik, s azon belül is elég mélyen, ed­dig is nagy erőfeszítéseket tet­tek az udvar feltöltésére. Na­gyobb esők alkalmával a kör­nyező dombokról lezúduló víz iszapot sodor magával, s hogy ez ne öntse el az udvart, an­nak körbeárkolását tervezik a szülők segítségével, de szükség lesz rájuk a TANÉRT-nél megrendelt új játékok, csúsz­da, forgóhinta beállításánál is. Évtizedes gyakorlat A száz gyermek befogadásá­ra alkalmas intézményben hét óvónő dolgozik, vezetőjük Pulai Istvánná, akinek szak­mai tudása több mint két év­tizedes gyakorlattal, a tapasz­talatok gazdagságával párosul. Munkatársai fiatalok, oda- adóak, lelkesek, akik segítsé­gével olyan események meg­szervezésére vállalkozott, ami­lyenekre a járás határain túl is kevés példa akad. Az elmúlt négy évben kezde­ményezőkészsége, vállalkozó szelleme révén több ízben el­jutottak az óvodások a _ fővá­rosba, jártak a repülőtéren, körülhajózták a Margitszigetet, voltak cirkuszban, bábszínház­ban. Gödöllőn is sokszor meg­fordultak. Fényképek garmadája Rendszeresen jártak át Vác- szentlászlóra ovimoziba, ahol kéthetente néztek meg koruk­nak megfelelően válogatott fil­meket. A helVbeli kirándulá­sok még gyakoribbak, például a község határában létesített mesterséges tóhoz. Csörgi Mária, a helyettes ve­zető KRESZ-szakoktatói tan­folyamon vett részt, egy má­sik fiatal óvónő, Kristóf Ildikó pedig fotótanfolyamon. Míg az utóbbi az óvoda életének je­lesebb eseményeiről készít fel­vételeket — fényképek garma­dáját őrzik részben albumban, részben még beragasztatlanul az óvoda átadásától egészen a legutóbbi eseményig bezárólag az intézmény életéről, ame­lyeknek egy része színes — Csörgi Mária a létesítendő KRESZ-park céltudatos kiak­názására készült fel elmélet­ben. Az idén az óvodában peda­gógiai célú nagylátogatás zaj­lott le. A látottak, tapasztaltak összegző értékelésére a napok­ban kerül sor, de a látogatók az ellenőrzés során sem rej­tették véka alá véleményüket, s az itt folyó nevelői munkát magas színvonalúnak minősí­tették, ami természetesen nem kis öröm. s erkölcsi elismerés a három-hat éves apróságok szellemi gazdagodásáért tanú­sított fáradozásért. Bene Mihály A nap programja Július 18. napjának prog­ramja. . Gödöllő, művelődési köz­pont: Lakótelepi programok kere­tében, ezúttal az Erkel Ferenc Általános Iskola udvarán: 16 órakor családi sportvetélkedés lesz, nevezni, előtte, a helyszí­nen lehet. Értékes jutalmakat osztanak ki a győzteseknek. 17 órától: Vándorjátszóház, gyöngyfűzés, terményekből bá­bok készítése. Július 19. napjának prog­ramja. Polanski: Iszonyat című an­gol horrorfilmjének vetítése a nyári filmmúzeumi napok ke­retében, a művelődési központ színháztermében, 6 és 8 óra­kor. Ganz Árammérőgyár Sikeres első félév Sikeresen zárrta az év első felét a Ganz Árammérőgyár. Termelési és értékesítési elkép­zeléseit az időarányos elvárá­soknak megfelelően realizálta. A nem rubelelszámolású ex­port meghaladta a négymillió dollárt, pontosan ötven szá­zaléka az évi tervnek. A rubel- elszámolású kivitel elérte a 2,4 millió rubelt. A belföldre vállalt kötelezettségek teljesí­tésén felül 15 millió forint ér­tékű terméket szállított a gyár a különböző felhasználóknak. A hazai ellátás így minden igényt kielégített. Jelentős beruházás fejező­dött be az első félévben az Árammérőgyárban. Tetemes társadalmi segítséggel elké­szült és teljessé vált a közmű­velődési központ, amely most már a szépirodalmi és műszaki könyvtáraknak is helyet tud adni. Méghozzá lényegesen kulturáltabb körülmények kö­zött, mint a korábbi helyek. Határidő előtt, június vé­gén új üzemcsarnokot is átad­tak, amely 730 négyzetméter­rel gyarapítja a termőterüle­tet, valamelyest enyhíti az évek óta fennálló zsúfoltságot. Itt helyezik el az egyedi mű­szerészműhelyt, az automata forgácsoló egyes kisgépeit. Csaknem 200 négyzetmétert adtak a technológiai átrende­zéshez szükséges ideiglenes kitelepítéshez. M. G. Moziműsor Vasárnap: Hárman a slamasztikában. Színes, szinkronizált, amerikai filmvígjáték. III-as helyáron. 4, 6 és 8 órakor. Hétfő: Szóljon a rock. Színes, fran­cia zenés film, a világhírű ausztrál AC/DC rockegyüttes­ről. II-es helyáron. Tizennégy éven aluliaknak nem ajánlott! 4, 6 és 8 órakor. Hat új tanterem épül A dányi Magvető Termelőszövetkezet építőbrigádja készíti a helyi általános iskola új tantermét, és tornatermét. Jelenleg az alsó szint építésén és a födém munkáin dolgoznak. A ter­vek szerint 1983-ban adják át a hat új tantermet és a hozzá kapcsolódó tornatermet a község tanulóinak Barcza Zsolt {elvétele ISSN 0133—1957 (GödöMI Hírlap»

Next

/
Thumbnails
Contents