Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

1982. JÚLIUS 18., VASÁRNAP m*ern •mt x/unav 5 A természet megszállottja Ahol a fák ferdén nőnek S Egy, számomra legalábbis, nem mindennapi dolog | nyomába eredtem a minap, fittyet hányva hőségnek, tá- § volságnak. Bár az utóbbi, mint kiderült, jócskán több | is volt, mint ahogy a dunakesziek állították. — Ugyan, $ semmi az egész, hat-hét perc, itt fordul be, ott fordul be, jobbra megy, aztán balra. Biztattak és én mentem, főt­5 tem, mint a rák, rúgtam a homokot, mire bekanyarodtam § a tűző napról az árnyékos Frangepán utcába, és pár ^ méter után végre megálltam Száraz Istvánék háza előtt. !$ ' Csakhogy a kapun egy kerek kis tábla „Vigyázz, a ku- j tya harap!” megálljt parancsolt, a csengőt pedig hiába ^ nyomkodtam. No hiszen, néztem körül idegesen, még a ^ végén nem jutok be? Ez nem létezik — gondoltam —, és 6 elszántan nekiláttam rázni az ajtó kilincsét. És szeren- * esem volt. A veranda mélyéről mocor- gást hallottam és már jött is lefelé a lépcsőn egy fiatalos mozgású alacsony, idős asz- szony. Mikor megmondtam, mi járatban vagyok, elnevette magát, mint aki már megszok­ta, hogy időnként kíváncsisko­dók zavarják nyugalmukat és kedvesen beinvitált. Egy őskert közepén Az udvar közepén óriás cse­resznyefa állt, alatta néhány szék, egy támla nélküli pad. Oda telepedtem. — Mindjárt szólok a fér­jemnek, addig eszegessen eb­ből — nyújtott felém egy tálat, teli óriás szemű ropogós cse­resznyével. Amint egyedül maradtam, Izgatottan körülnéztem. Egé­szen fantasztikus látvány tá­rult elém. Mintha egy — az ember által meg nem zavart — őskert közepén ültem vol­na. Ameddig a kis pádról el­láttam, hihetetlen tarkaságban és szeszélyes csoportokban vi­rítottak a különböző színű és formájú növények, virágok; törpemályvák, mélykék szarka- lábok, borzaskaták, büdös­kék, az út mentén még a kis igénytelen kukacvirágot is fel­fedeztem, tőlem jobbra pedig sűrű, tömött nyalábban olasz­nád magasodott, pengeéles le­velei halkan susogtak. Volt ott minden, számomra teljesen ismeretlen fű-fa-virág, csak amiért tulajdonképpen ideza­rándokoltam — ferdén nőtt fák! — csak azokat nem lát­tam sehol. Micsoda ú| módi! — Hátul, a kertben vannak — nevetett kíváncsi türelmet­lenségemen Száraz István, ugyanis alighogy megpillan­tottam, felugrottam, eléje siet­tem és egyből nekiszegeztem a kérdést. — Mindjárt meg­mutatom, de előbb egy kicsit üljünk le, egyen még a cse­resznyéből, ezek a ferde fái­mon termettek. Száraz Istvánt a környékbe­liek meglehetősen különös embernek ismerik, az a hír járja róla, szeret mást és másként csinálni, mint ahogy általában szokás. A kertje is akár egy óriás szabadtéri nö­vénygyűjtemény, ahol a vad­virágtól a lestyánig (kapor­szerű fűszernövény), a ribisz­kefától a fölfuttatott uborka­lugasig, törpe almafákig, a cukkiniig (uborkajelmezt öl­tött tökfajta) békésen él egy­más mellett az ezerszínű ter­mészet. öt éve pedig kitalálta, nem is győzték kétkedő fej- csóválással bámulni mesterke­dését, hogy a telke közepén hosszú sorban, ferdén dugdos- sa le a vékonyka csemetéket. Mint a részegek, úgy dülöngél­tek, a föld felé bámulva. — Mi a csoda új módi ez, te Pis­ta, kérdezgették tőle és köz­ben nevettek. — Majd elválik —, mondogatta és nemigen törődött a tamáskodó, csipke­lődő megjegyzésekkel. Gúzsba kötve — Ezek szerint magát is az én ferde fáim érdeklik? Nos, tulajdonképpen nagyon egy­szerű és hasznos találmány, ha szabad ezt mondanom. És hogy miért csináltam? Egy­szerűen azért, mert minden különlegesség izgat. Tíz éve nyugdíjban vagyok, azóta egy könyvtárnyi szakkönyvet ösz- szegyűjtöttem már. Ami érde­kességre ezekben rábukkanok, azt a gyakorlatban is azon­nal kipróbálom. Tudja, a szak­mámmal is így voltam (mű­szerész vagyok), ott is össze­vissza bütyköltem mindent. Hiába, én már csak ilyen kí­váncsi, nyughatatlan fajta va­gyok! Nézze, innét van a tu­dományom — lapozott bele egy kis vékony könyvecskébe. — Ez a Bouche—Thomas féle sövény. És Száraz István már ma­gyarázta is lelkesen, szaksze­rűen a ferde fák titkát. Tíz- tizenöt éve egy francia tudós, Flexibilis antennák Két új termékével jelent meg a nemzetközi piacon a BRG rádiótelefongyára. Az egyik a kézi rádió adó-vevő készülékekhez való flexibilis antenna. A másik terméket duplex szűrőnek nevezik és URH adó-vevő készülékekbe építik be. Jelentősége, hogy a nagy érzékenységű vevőké­szülékek mellett működő nagy teljesítményű adókészülék elektronikus jeleit mintegy el­választva, tiszta, zavartalan vételt biztosít. Az előbbi ter­mékből egy svájci cég kért mintaszállítmányt, az utóbbi­ból a londoni Pye Telecom cégnek küldtek mintapéldá­nyokat. A két új termék to­vábbi jelentősége, hogy a ha­zai szükségletet korábban im­portból kellett kielégíteni. Bouche, a szóbeszéd szerint (mert úgy látszik egy-egy új tudományos felfedezés kelet­kezési körülményeit még ma is szeretik legendával fűsze­rezni az emberek), egy vihar után kisétált kertjébe, ahol kedvenc cseresznyefáját a vad szél oldalra fektette. Sajnálta kivágni, otthagyta és lám, leg­nagyobb meglepetésére a fa vígan élt tovább és évről év­re termést hozott, mintha mi sem történt volna. Állítólag ez indította el a kísérletsort, és eredményezte azt a különös telepítési, növesztési módot, amit Száraz István aztán hat évvel ezelőtt a maga kis kert­jében is kipróbált, meghonosí­tott. — A lényeg a következő. A csemetefát 30-fokos dőlési szögben kell beültetni a földbe. Majd ezek után, ahogy a fa nő és hozza az új ágakat — melyek termé­szetesen fölfelé törekszenek — mind lefelé kell kényszeríteni: vagyis rákötni nehezékeket, a súlyok nem engedik a rendes irányba, így a földdel párhu­zamosan növekszik tovább. Mint oldalra kiterjesztett sok­sok hosszú kar, jobbra-balra nyúlnak el az ágak, és a há­rom méter távolságban sorjá­zó fák ágai végül egymásba fonódó sűrű sövényt alkotnak. — Tehát láncra verve meg­akadályoztatnak szegények, hogy fölfelé ágaskodjanak. És mire jó ez? — A cseresznyefa normális körülmények között nagyon magasra megnő, széles, dús koronát hoz. Az új telepítési módszerrel csak embermagas­ságig nyúlik fel, széliében terjed és akár egy ötéves gye­rek könnyedén leszüretelhe­ti az egész termést. De könnyebb o növény védel­me is ebben a sövényfor­mában. És állítólag (Francia- országban sok helyen és nagy tömegben így telepítik már a cseresznyefát) ugyanakkora te­rületen jóval bőségesebb a termés, mivel nem öt méterre (ahogy a hagyományos mód­szerrel a fákat egymás mellé telepítik), hanem háromméte­res távolságra ültetik a fákat. Persze, ez a része engem már nem nagyon érdekelt. Több vagy kevesebb, ilyen kis meny- nyiségben nem lényeges. A do­log újdonsága ragadott meg, az hogy vajon meg tudom-e csi­nálni? Nem a hasznot nézi — Volt nagy izgalom, hogy sikerül-e? — Csak a mindenkori kísér­letezés kellemes izgalma. Tu­lajdonképpen elejétől fogva hittem Bouche tudományában, gondoltam, ha nekik bevált, akkor nálam is menni kell! Egyébként ha észre vette vol­na — de jöjjön közben, sétál­junk le a kertbe — itt min­denből van egy kicsi. Meg­szállottja vagyok a természet­nek, a természet pazar bősé­gének, sokféleségének. És amint látja, nagyon keveset nyúlok bele a környezetbe, hadd alakítsa önmagát szaba­don. S. Horváth Klára Egy hősi monda színhelye SZÍVESEN emlékezünk Arany János szomorú-szép balladájá­ra, melyben Szondi György várkapitány két apródjának sorsát énekli meg. Mint törté­neti kutatásaink kiderítették, nem csupán a jobbágyszárma­zású hős, Szondi György volt valóságos, történeti személy, hanem apródjai is, kiknek megőrizte nevét a krónika: Li- bárdy és Sebestyén volt a két, irodalmunkba is bevonult vi­téz. A várkapitánynak és 146 főnyi hős harcosának nem volt könnyű dolga a török áradat­tal szemben. A vulkáni kúpra a XIII. század folyamán épí­tett kis vár ekkor sem volt igazi erősségnek nevezhető. Drégely várát az építtető Hunt- Pázmánok a sok-sok belharc- ban elsősorban kiterjedt birto­kaik egyik szegletének védel- mezésére szánták, de volt ké­sőbb Csák Máté birtokában is, hogy csak leghíresebb tulaj­donosait említsük. A török veszedelem idején már sem a falak, sem a védő­sereg ereje nem volt számot­tevő, így hát 1552 júliusában csak négy napig védekezhetett Ali basa hatalmas seregével szemben. Az elesett hős tiszte­letére a szemközti Arany-dom­bon (más néven: Babót) Ali basa sírhantot emeltetett, rpelynek helyén 1885-ben em­lékkápolna épült. A súlyosan megrongálódott várat később sem állították helyre, ma már mindössze néhány hosszúkás falrész és két félkör alakú to­rony részlete látható. Ám a vár falai közül körültekintve men­ten érthetővé válik, miért vá­lasztatták harcias őseink ép­pen ezt a helyet várépítésre. Csodálatos panoráma tárul in­nen az Ipoly völgyére, a Bör­zsöny gazdag erdeire, verőfé­nyes, szép időben ellátni egé­szen a Cserhátra. Sőt, a szlová­kiai honti, zólyomi helyek kör­vonalai is kibontakoznak. Be­telve a gyönyörű kilátással, a várból több irányban is elin­dulhatunk: különféle jelzésű turistautak vezetnek az erdő­kön keresztül Drégely palánkig. Drégelypalánk, az egyre szé­pülő település már a török időknek köszönheti megerősö­dését. Űj-Drégely, majd Palánk néven a törökök építettek itt erősséget a vár elpusztítása után az Ipoly átkelőhely vé­delmére, A községből másfél órás séta után érhetünk fel a várba, s mintegy kétórás erdei séta után Hontra. A Börzsöny erdei ezen a vidéken különö­sen szépek: a sokféle tű- és lomblevelű fa és cserje kora nyáron és ősszel megkapóan Mire niegjeit a répa Kábán, az ország legnagyobb cukorgyárában közel 54 ezer munkaóra ráfordításával folytatják a szokásos évi, 150 napos felújítási munkát. Rozmaring—Phylaxia Védik a gyapjút Az állategészségügy egyik fontos feladata az állomány megvédése a különböző élős- diekkel szemben. Világszerte széles körű tudományos kuta­tómunka folyik olyan szerek kidolgozására, amelyek hatá­sosan látják el ezt a feladatot. A hazai kutatások eredménye az az együttműködési megál­lapodás, amit a Phylaxia — az Oltóanyag- és Tápszerter- melő Vállalat — és a Rozma­ring Tsz egyik vállalkozása, a Rotox kötött. A Rotox több mint egy esz­tendeje eredményesen végzi a különféle állatok fertőtleníté­sét, ami megelőzi elférgesedé- süket. A juhok védelme mind ez ideig megoldatlan volt. En­nek következtében a gazdasá­gokat jelentős anyagi hátrány érte a gyapjú minőségének romlása következtében. A Phylaxia és a Rotox meg­állapodása értelmében most egy svájci cég Neocidol nevű vegyszerének felhasználásával olyan új szert hoznak létre, amelyben megfürdetve a juho­kat, védelmet nyernek a gyap­jú közé telepedő elősdiekkel szemben. Az új eljárás alkalmazását a Rotox a közelmúltban már megkezdte a nagy juhállo­mánnyal rendelkező gazdasá­gokban. K. Z. Ä fő kérdés: mennyit, de mennyiért? Mert lépni mégiscsak muszáj A nagy tekintélyű szakember­ből kibuggyan a méreg: — Mág mindig ott tartunk, hogyha két téeszelnök találkozik, akkor azt kérdezik egymástól, hát meny­nyi búza terem nektek egy hek­táron. Nem arra kíváncsiak, hogy mennyiért terem az a bú­za, hogy mennyi nyereséget tudnak produkálni. Nem kell bizonygatni „összességében megállapít­ható, hogy a döntések általá­ban megelőzik az elemzéseket (tanulmányokat), melyek utó­lag a döntések helyességét igyekeznek alátámasztani, il­letve érdemben nem befolyá­solják az elindított folyamato­kat.” Ez utóbbi idézet is — mint a fenti kifakadás — a ceglédi járási pártbizottságon hangzott el a közelmúlt napokban. Az előbbi a végrehajtó bizottság ülésén, az utóbbi pedig abból a vizsgálatból származik, amelyben a politikai testület gazdaságpolitikai munkabizott­sága összegezte a járás vala­mennyi termelőszövetkezeté­ben elvégzett közgazdasági vizsgálat eredményét. Bizony­gatni sem kell: ennél fonto­sabb téma aligha kívánkozha­tott napirendre. Eddigi utunk eredményei, jelenünk és jövő társadalmunk életszínvonala függ a közgazdaságilag meg­alapozott döntésektől. A vizs­gálódás módszere is kétségte­lenül kitűnő. Az objektív és szubjektív feltételek, tehát a jó közgaz­színpompás látványt nyújt. Akik az erdő csendjét tisztelet­ben tartják, azoknak a termé­szet más módon is megmutat­kozik: szarvas, őz, muflon, mókus bukkan fel a tisztáso­kon, és számtalan énekesmadár kíséri utunkat. Ha szerencsénk van, még a ritkaságszámba menő császármadárral is talál­kozhatunk, melynek alig-alig akad már költőhelye hazánk­ban. SZÉP, HOSSZÚ SÉTÁNK végén elérünk az ugyancsak történelmi nevezetességű Hont községhez: X—XI. századi vá­rának maradványait 1972-ben fedezték fel. És hogy kirándu­lásunkon a geológia rejtelmei iránt érdeklődőknek is jusson valami csemege: eliátosalha- tunk a Honti-szakadékhoz. ahol különleges kövíilt csigá­kat, kőzeteket láthatunk abból az évmilliókkal ezelőtti időből amikor még az Ös-Ipoly ro­hant ebben a szurdokvölgyben. dasági munka lehetősége kap­ta a hangsúlyt. Nem a szá- monkérő vesszőfutásra gon­doltak a hivatásos politikusok. Mert ugye nem kellett túl szé­les látókör a felismeréshez már a vizsgálódás megkezdé­se előtt sem, ahhoz hogy ki­mondjuk: rossz a közgazdasá­gi munka a termelőszövetkeze­tékben — és ' nemcsak ott és nemcsak a ceglédi járásban7 A kérdés pillanatnyilag az: mit tehetünk és mit tettünk a tisztességes, megalapozott elemzések megszületése érde­kében ? Vezetői felelősség Az intézkedések számát te­kintve mindenképpen többet tettünk, mint az eddig érzé­kelhető hasznosság. Ez ügyben is arról van szó, hogy persze intézkedtünk, de hát a lényeg, hogy alig változott valami. Fel­tételezhető hát, hogy az intéz­kedések tartalmával, lényegé­vel kell elégedetlennek len­nünk. Már megint a csuka fogta róka? A gazdaságpoliti­kai munkabizottság megálla­pította, hogy a termelőszövet­kezeti vezetők nem veszik ko­molyan a közgazdasági meg­állapításokat, de mivel a ceg­lédi járásban dolgozó közgaz­dász alkalmazottak több mint fele nem rendelkezik felsőok­tatási képzettséggel, így tőlük átfogó ítéletek nem is várha­tók. Mégiscsak lépni kell, lép­ni muszáj! Mellbevágóan igaznak hat a járási pártbizottság megállapí­tása: a vezetők igényességén múlik csaknem minden. Hi­szen először is: ők alkalmaz­zák — ne tessék meglepődni — a néha csak nyolc általá­nossal rendelkező hölgyeket közgazdasági beosztásban. A vezetők tehetnek arról — di­csérendő vagy elmarasztaló értelemben —, hogy milyen technikai eszközök állnak a közgazdászok rendelkezésére, s mennyire megfelelő a számvi­teli munka. Dönteni ugyanis az egyszemélyi felelősség alapján a termelőszövetkezeti elnökök­nek illik. Nagyon gyakori, hogy inkább szemet hunynak a rossz közgazdasági megállapítások — néha jó elemzések — fölött is Figyelmen kívül hagyva a gazdasági környezet változá­sait: csak a már kitaposott utakon próbálnak haladni. Még mindig vallják, hogy ami igaz kicsiben, annak igaz­nak keli tenni nagyban is; ezért nem veszik figyelembe, hogy a növekedés minőségi változásokat is eredményez, olyanokat, amelyek korszerű döntési módszereket követel­nek. A járási pártbizottság elemzése igazolta: gyakorta hiányzik a beruházások köz- gazdasági megalapozottsága, a tervezésnél nem számolnak az e tudomány által kínált lehe­tőségekkel, sőt, „nem végzik el minden üzemben az éves te­vékenység átfogó értékelését sem’i. Pedig akkor szükséges különösen a variációk értéke­lése, amikor a fejlesztési for­rások erősen korlátozottak. Ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is! Mert akadnak azért jó példák. Általában jó színvonalú a döntések közgaz­dasági előkészítése a ceglédi Lenin és a törteli Dózsa me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekben. Ezek kivételek, erő­sítik a szabályt, bizonyítják: elsősorban szemléleti problé­mákkal állunk szemben. Ezzel függ össze, hogy általában nem megfelelő a közgazdászképzés — országos jelenség, hogy ezeknek a szakembereknek csak kis hányada rendelkezik egyetemi végzettséggel, és még a mérlegképes könyvelő is ke­vés közöttük. Ráadásul rossz ennek a munkának a techni­kai, gépesítettségi oldala. Foly­tathatnánk a sort azzal, hogy a vizsgálat nem tartotta meg­felelőnek a szakemberek er­kölcsi és anyagi megbecsülését sem. Folytatása lesz A járási pártbizottság hatá­rozatot hozott arra: az üzemi pártszervezetek politikai esz­közökkel segítsék elő, hogy javuljon a közgazdasági tevé­kenység alapját adó számvite­li munka. A gazdasági veze­tők rendszeres beszámoltatásá­val érjék el, hogy növekedjen e tudományág eredményeinek hasznosítása a termelésben. A testület arról is döntött, hogy egy későbbi időben újabb já­rási színtű vizsgálattal vissza­tér a most — részletesen is*— meghatározott feladatok végre­hajtásának elemzésére. A közgazdaság nem tartozik az amatőröket vonzó ismeret­körbe. Mégis, ki-ki végezhet egy kis magánelemzést. De mindenképpen előre kell bo­csátani: a ceglédi járás mező- eazdasági termelőszövetkezetei általánosan hasznos és értékes munkát végeztek. Nos, itt a feladvány: járási szinten a me­zőgazdasági termelés 7,4; a ter­melési költségek 11,9: a nye­reség 0,7; a részesedésre ki­fizetett összeg 15,9 százalékkal emelkedett az elmúlt év azo­nos időszakához képest.., Kr. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents