Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

Keddtől keddig Hát szóval... professzor M anapság ez a cím általá­ban hivatalt, kinevezést jelent és semmiképpen sem jár ki a középiskolai tanárok­nak. Pedig volt idő, amikor az amice professzornak szólítot­ta, mondjuk a hetedik gimná­ziumban a tanárát. S persze, volt olyan is — ritkán — ép­pen Nagykőrösön, hogy gimná­ziumi tantestületből heten vol- tag tagjai a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának, köztük Arany János. A múltidézgetés kávézás mellett kezdődött: Fási Sán­dor ceglédi mérnök emlegette tudományágát, amelvet hite szerint sohasem szeretett vol­na meg, ha véletlenül nem éppen az a pedagógus tanítot­ta volna a középiskolában, aki „megmérgezte” a tudomány szeretetévei. Csupán véletlen, hogy e sorok íróját is ugyan­abban a tanodában és ugyanaz a „professzor” okította — évekkel korábban. Csakhogy a későbbi mérnököt is az taní­totta irodalomra, aki engem. Mégis eltérő lett az életutunk. Csakhogy neki a fizikát, me­chanikát okító „professzor” ad­ta a meghatározó élményt, ad­dig én Mihályfi tanár urat őr­zöm szívemben. S gyakran mé­rem a véleményéhez magam. Cím és rang szerint sem egyik, sem másik tanárunk nem volt professzor. De profik Igen. Nemcsak tudásukat ille­tően, hanem az emberségüket számbavéve is. Mihályfi Tibor professzorunkkal minden dél­után lehetett találkozni az is­kolához közeli Szamovár cuk­rászdában. Ahogy ő mondta: a felsősök ketten megihattak egy üveg sört, a gólyák, a másod­évesek az akkor divatos bam­bira voltak kárhoztatva. Az öregtől hallottunk először Se- necáról — nem volt tananyag —, és az akkor szépszívű Nagy Lászlóról, a mindig renitens Csőri Sándorról. Szóval kap­tunk tőle valami többet, mint egy középiskolai tanárnak hi­vatalosan nyújtani illik. Ak­kor nekünk nem létezhetett nagyobb büntetés, mintha az öreg nem köszönt vissza és nem hívott meg az asztalához, amely előtt tisztelettel illett megállni N éhány hete tudom, hogy a néhai Mihályfinak 11 gyereke volt, s örökbe fogadott még egy teljesen árvát. Lehet, hogy mégis professzor volt...? Kriszt György A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM. 161. SZÁM 1982. JÜLIUS 11., VASÄKNAP Várjuk a levelet, az ájságot A postával naponta találkozunk Aligha van városunkban olyan ember, aki valamilyen formában szinte naponta ne találkozna a postával. Legköz­vetlenebb kapcsolatban talán a kézbesítőkkel vagyunk, akik naponta hozzák az újságot, a jó vagy rossz híreket rejtő le­veleket, táviratokat, s már természetes, hogy közvetlen tárcsázással egyre több város­ba telefonálhatunk... A posta feladatairól, a pos­ta és a lakosság kapcsolatáról beszélgettünk az 1. számú postahivatalban Fehérvári Já­nossal, a hivatal vezetőjével, Nagy László szakszervezeti titkárral, aki egyébként a hi­vatal helyettes vezetője és Kecskeméti Máriával, a kéz­besítő osztály vezetőjével. — Mekkora forgalmat bo­nyolítanak le? — Havonta átlagban 160— 170 ezer levelet veszünk fel és továbbítunk, közel kétezer csomagot szállítunk, átlagban 1.2 millió forint értékű újsá­got adunk el, telefonálásból 2.3 millió a bevételünk. Váro­sunkban több mint tízezer te­levízió van. Talán Kevesen tudják, hogy ha egy háztar­tásban több televízió műkö­dik, akkor is csak egy díjat kell fizetni. — Hogyan sikerült az ötna­pos munkahetet bevezetni? — A szombaton bentlevő dolgozóink ezért a munkana­pért szabad napot kapnak, amit valamelyik munkaszüne­ti naphoz csatolva adunk ki. A szombat-vasárnapi hírlap­kihordást alkalmi kézbesítők végzik, így a kézbesítők ötna­pos munkarendben dolgoz­hatnak. A hétvégi kézbesítés­re elég jelentkezőnk van, sok­szor olyan sokan jönnek, hogy csak a következő hétre tu­dunk munkát adni nekik. Természetes, hogy szombaton és vasárnap is kézbesítjük az expressz levelet és a távira­tot. Hét végén sem levél-, sem csomagkézbesítés nincs, mégis házhoz visszük a rom­landó árut tartalrhazó és exp­ressz csomagot, valamint azo­kat, melyekben gyógyszer, élelmiszer, film van. — Hány posta van Ceglé­den? — Pillanatnyilag három hi­vatalban dolgozunk, a másik kettő is hozzánk tartozik. A 2. számú hivatal az állóínáson van, az ő feladatuk elsősorban a felvett és az érkező külde­mények továbbítása; a leve­lek, csomagok átrakása. Az új­városi 3. számú posta eddig csak felvevőhely volt, júliűs elsejétől azonban közvetett kézbesítést is ellát. Könnyíti majd a munkánkat a rövide­sen megnyíló 4. számú hiva­tal, amely a Károlyi .Mihály lakótelepen, a patyolat helyén lesz. — A posta elé felszereltek két segélykérő telefont. Ezek mennyire kihasználtak? — A segélykérő telefonon a hivatal zárvatartása idején le­het vidékre telefonálni, vagy táviratot feladni. Ezen a tele­fonon a 01 szám tárcsázásával lehet beszélni. Az utólagos fi­zetésnek meghatározott for­mái vannak, de elmondhat­juk: a telefonálók becsülete­Védett domboldal Szállj, szállj fecskemadár sen fizetnek. Általában utal­ványt kérnek és azzal egyen­lítik ki a beszélgetés árát — vagy távirat díját. Utcai tele­fonokkal a város az igények­nek megfelelően fel van sze­relve, nemrégen szereltünk fel egy távhívórendszerbe is be­kapcsolt» segélykérő telefont az AFIT-nál — és talán nem tudják elegen, hogy a tanács­házán is van egy távhívásra is alkalmas készülék. Ez a legkevésbé használt telefon. — A lakosság mivel segít­hetné, könnyíthetné munká­jukat? — Jó lenne, ha a csomago­kat a tartalmuknak megfele­lően csomagolnák és kötöznék át. Minden csomagban kérjük elhelyezni a címmásolatot, hogy a cím olvashatatlanná válása esetén is kézbesíteni tudjuk a csomagot. Hét végén célszerű az expressz külön szolgáltatást igénybe venni, így a küldemény nem vár a postán hétfőig a kézbesítésre. — Az épület előtti parkoló­hely a postáé, mégis gyakran az itt álló sok gépkocsi miatt a postásautóknak kell máshol vesztegelni. Kérjük az autó­sokat, figyeljenek erre. A vá­ros a Budai út, öregszőlő, Téglagyár dűlő felé terjeszke­dik, új utcákat nyitnak. A kézbesítőknek nagy segítség lenne, ha a tanács utcanév- és házszámtáblákat helyezne el. — Amióta a szombati levél­kihordás megszűnt, a kézbesí­tők alig találkoznak a lako­sokkal — ezért nagy nehéz­ségbe ütközik például a tele­vízió díjának beszedése. Jó lenne, ha többen vennék igénybe az OTP-számlát, amiért minimális kezelési költség ellenében a fizetniva­lókat az OTP intézi. Ez ne­künk is kényelmesebb lenne, és a lakók is sok bosszúság­tól kímélnék meg magukat. B. M. Évente kétszer is költenek Aki megérkezik Ceglédre, a 4-es műúton, a berceli bekötő­út mellett érdekes lyukaik tö­megére figyelhet fel a löszös partfalban: partifecskék koló­niája él ott háborítatlanul. Ez a kedves madár kisebb ter­metű, mint a füsti- és molnár- fecske, csak ritkán énekel. A teste felül barna, a hasán or­vot visel, különben piszkosfe­hér színezete van. A farka ki­metszett. A folyók szabályo­zása miatt megfogyatkoztak, a költőhelyeik összezsugorodtak. Bár az utóbbi időben az el­hagyott sóderbányák puhább falait, útbevágásokat veszik birtokba. Közel másfél méter mély. vízszintes járatokat építenek, melynek belsejét növényi anyagokkal, tollal, szőrrel bé­lelik ki. A partifecskék a vi­zek közelségét kedvelik a ro­varok miatt, a Gerje mocsa­ras völgyét látogatják legszí­vesebben ezek a madarak. A fészkükben 5-6 fehér tojás ta­lálható, a tojó és a hím egy­aránt kotlik, 12—13 napig; a fiókák három hét után hagy­ják el a fészket. Mint a többi fecskefaj, a fészkelőhelyüket több éven át megtartják. Ha gazdag táplálékforrást talál­nak, kétszer is költenek. Veszélyes vándorlás A parti fecskék április elején érkeznek haza, a molnárfecs­kékkel egy időben, tehát vala­mivel később, mint a füsti­fecskék. Ahogy csapatba tömö­rülve költenek a kolóniáikban, ugyanígy kerekednek fel szeptemberben, s vándorolnak Közép- és Dél-Afrikába. Mivel a partifecskék a mezőgazda­ságilag művelt területekre is bejárnak, a vegyszerezett föl­dek vegyszerrel feldúsult ro­varai nagy veszélyt jelentenek számukra. A másik veszély- forrás a vándorlással függ ösz- sze, mert a 3,5 ezer kilométer megtétele komoly erőpróba, miközben a hidegek tizedelik őket, emlékezzünk csak a múlt évi alpesi tragédiára. Ezeknek a madaraknak a be­fogása, vadászata is ritkítja az állományt A hasznuk igen nagy A magyar nép szívében mé­lyen él a fecskék szeretete, újabban városi környezetben nagyon megszokták az ember közelségét. Mesterséges fész­kekkel, sárnyerő edények el­helyezésével a füsti- és mol­nárfecskék fészekrakása elő is segíthető. Hasznuk igen nagy. a tetemes mennyiségű rovart mintegy 150 kilométeres sebes­séggel kapkodják össze a leve­gőben. A zivatarok biztos elő­jele a magasan való repkedé- sük, ugyanis a megváltozó lég­mozgás miatt a rovarok is a magasba emelkednek. A parti­fecskék jobban elkülönülnek az embertől, mint a többi faj­tájuk. A partifecskék ezért is védendők, mert a telepükön gyakran a szépséges gyurgya­lagok és jégmadarak is fész­kelhetnek. A faj különös veszélyezte­tettsége, a berceli kolónia mé­rete felkeltette a szakemberek figyelmét, s tervbe vették a löszfal védetté nyilvánítását. A ceglédi természetvédők szá­mára immár a második, érté­kes madárvilágú terület fel- térképezésére nyílik mód. J amelynek további megfigyelé­se, védelme is gazdagíthatja a nagy-nagy ifjúsági háttérrel működő madárvédelmi csoport munkáját, hírnevét. Ezzel is hozzájárul a helyi csoport, a város és a járás, hogy a köz­pontilag elhatározott védelmük minél eredményesebb legyen. A kedvező fogadtatást, hangu­latot jelzi, hogy egyre több, ér­tékes és hasznos bejelentés érkezik, amely sürgős intéz­kedést kér, igényel: itt elhul­lott madarat találtak, ott kó­bor papagájt fogtak, hová ke­rül a gólyafészek a PEVDI- gyártelep mellől? és a többi. Tetszenek a jó hírek Csak ismételni lehet: jó jel, hogy a természetvédelmi mun­kában egyre nagyobb megér­téssel találkozunk, s ez önma­gában is komoly eredmény, mert hiszen a „fecskék éve” félig eltelt..., és tetszenek a jó hírek sárgarigókról, gólyák­ról, gémekről, gólyatöcsről, szalakótapárokról is. Surányi Dezső Kilenc évvel ezelőtt Kecs­keméten csak női torna volt, így be kellett fejeznie az ak­tív sportolást. A mozgástól nem tudott elszakadni, s an­nak fejében, hogy bejárhasson tornázni, elvállalta, hogy be­segít az egyik női csoport ed­zéseinek vezetésébe. Váradi László huszonnyolc évével a legfiatalabb a Ceglédi VSE vezetőedzői között. Ma közép­fokú edzői minősítéssel ren­delkezik, de szeretné elvégez­ni a szakedzőit is. Versenyző korában a sportakrobatika felnőtt páros számában Csűri Tiborral magyar bajnoki cí­met szerzett. Amikor 1978-ban Ceglédre került, már önálló elképzelések alapján kezdte felépíteni a CVSE tornaszak­osztályát, vezetni a foglalko­zásokat. Toborzókat tartott az óvo­dákban, általános iskolákban. Így bővítette a rendelkezésre álló sportolók létszámát, aki­ket azután komoly munkába fogott, tanulták az általuk ad­dig alig ismert elemeket, a szaltót, a flikket. — Kiket jobb tanítani, a nőket vagy a férfiakat? — A lányokkal gyorsabban lehet eredményt elérni, de mi­vel itt az ifjúsági korhatár há­rom évvel kevesebb a fiúké­nál (12, illetve 15 év), jóval rövidebb a rendelkezésre álló idő. A tízéves kislánynak ezek alapján már ifjúsági I. osztá­lyú minősítést kell szereznie, mert különben az egyesület­nek nem jönnek az eredmé­nyek. — A CVSE-ben a torna sportakrobatikai szakágára Kutatási témák: filozófiai alapkérdések A béke és a tudomány Intézet helyett társadalmi összefogás A közelmúltban alakult meg a Magyar Tudományos Akadé­mia Intézetközi Békekutató Központja, amelynek főtitkárá­val. dr. Valki László docenssel, a budapesti egyetem nemzet­közi jogi tanszékének vezető­jével a békekutatásról beszél­gettünk. — Békepolitika vagy béke­mozgalmi propaganda: ezek széles körben ismert fogalmak. Miben különbözik tőlük, és mi a viszonya hozzájuk a tudomá­nyos békekutatásnak? — Minden politikai mozga­lomnak szüksége van bizonyos szellemi tőkére, enélkül nem képes racionális célokat maga elé tűzni, s propagandája sem hatékony. Itt legfeljebb az ará­nyok különbözhetnek; egyes mozgalmak kisebb, mások na­gyobb mértékben támaszkod­nak a tudományos kutatások eredményeire. A magyar béke- mozgalom is tisztában van ez­zel, az Országos Béketanács az elmúlt években már valóságos tudományszervezési funkciókat is ellátott. Éppen most tüntet­ték ki az OBT leszerelési bi­zottságát, amely igen sokat tett ezen a téren. A módszerek megújítása — Az a tény, hogy most In­tézményes keretet kap a hazai békekutatás, mennyiben függ össze a politikatudomány mű­velésének fellendülésével? — A békekutatás a politika- tudomány egyik ágának, pon­tosabban elágazásának tekint­hető. A nemzetközi kapcsolatok elméleti kérdéseivel foglalkozó politológusok közül mintegy két évtizeddel ezelőtt a skan­dináv országokban, Hollandiá­ban, az NSZK-ban és később másutt, így a szocialista orszá­gokban is, egyre többen specia­lizálódtak békekutatásokra. A stockholmi, oslói, vagy ham­burgi békekutató intézetek idő­közben világszerte ismertekké váltak. Igen tisztességes tanul­mányok, gyakran kifejezetten progresszív értékelések szülét tek náluk. Más következletésie jut ugyanis az a kutató, aki a béke megőrzésének altalános feltételeit, a nemzetközi konf­liktusok békés megoldásának lehetőségét kutatja, mint az, aki egyetlen állam, például az Egyesült Államok stratégiai célkitűzéseinek megvalósításá­hoz keresi a legmegfelelőbb eszközöket. — A békemozgalom, mint tudjuk, módszereit meg kíván­ja újítani és nemzetközi kap­csolatait is fejleszteni kívánja. Milyenek lesznek a Békekutató Központ nemzetközi kapcsola­tai? — A már elmondottakból következik, hogy a központ szé­les körű kapcsolatokat kíván kiépíteni az említett nyugat- és kelet-európai intézetekkel. A velük való együttműködés mind szakmai, mind politikai szempontból rendkívül jelentős lenne számunkra. Első lépés­ként júniusban kerekasztal-be- szélgetést szerveztünk, amely­re egy sor neves szakembert hívtunk meg. A beszélgetés té­mája volt: a fegyverkezési ver­seny új szakasza és a békeku­tatás feladatai. A közvélemény elé tárják — Több külföldi országban a békekutatást intézetek végzik. Hogyan működik egy olyan központ, amely csupán intézet­közi szerv? — A jelenlegi gazdasági hely­zetben az Akadémia kénytelen volt az olcsóbb megoldást vá­lasztani. Nem állított fel kü­lön intézetet, a központnak nincs főállású tisztségviselője sem. Mind a négyen Vajda György akadémikussal, a Köz­pont elnökével. Simái Mihály akadémikussal, a tudományos bizottság elnökével és Csiszár Ágnessel, a főtitkárhelyettessel, megőriztük korábbi beosztá­sunkat és így látjuk el felada­tainkat. A központ feladata ennek megfelelően elsősorban tudományszervezési jellegű. A békekutatást azonban szélesebb értelemben kívánjuk felfogni, mint csupán a politológia egyik ágazatát. Azt szeretnénk, ha részt vennének benne a termé­szettudományok képviselői is. A központ legfőbb szervében a tanácsban részt vesz például a debreceni Atommagkutató Intézet, a Központi Fizikai Ku­tató Intézet, az Országos Hae- matológiai és Vértranszfúziós Intézet egy-egy vezető munka­társa is. — Melyek a legfontosabb ku­tatási témák? — A legfontosabb kutatási témák közt szerepelnek a béke, a biztonság, az erőszak, a mi- litarizmus filozófiai alapkérdé­sei, az agresszív emberi maga­tartás eredői. Fontos témák még a katonai doktrínák és fegyverkezési programok ösz- szefüggései; a nemzetközi konfliktusok keletkezésének okai; a békére nevelés lehe­tőségei; a fegyverkezéskorláto­zás kilátásai. A kidolgozott té­mákat rendszeresen megvitat­juk és igyekszünk majd az ál­talános érdeklődésre számot tartó kérdésekről á közvéle­ményt is mind alaposabban tá­jékoztatni. Kulcsár Féter Az edzői álmokról Négy válogatott lány helyezik a főhangsúlyt. Itt kedvezőbb a lehetőség? — A helyi viszonyoknak megfelelően több szempontból is. Egyrészt nincs a városban olyan terem, ahol a szereket állandóan, egész nap hasz­nálhatnánk. Szivacsgödör sincs, ami nélkül a mai ne­héz, modern elemek tanítása elképzelhetetlen, és kevés az edző is. A jelenleg leigazolt huszonöt fiatallal és az előké­szítő csoporttal ketten foglal­kozunk. Véleményem szerint a jelenlegi versenyzői gárdá­ban van olyan fiatalunk, aki a hagyományos szertornában is elérné az I. osztályú minő­sítést. A fentiek miatt viszont csak olyan képzettségűek a gyerekek, hogy a megyei és területi versenyeken jól meg­állják a helyüket, b'ár a ter­vünk az, hogy a vidéki, II. osztályú szinten is a legjob­bak közé kerüljünk. — Sportakrobatikában a jobbak közé tartozunk, női párosban és ugrásban az első helyért vetélkedünk. És nem­zetközi szinten? — A nemzetközi szövetség­nek jelenleg közel húsz ország a tagja. Különösen Bulgáriá­ban, a Szovjetunióban, Len­gyelországban és az Amerikai Egyesült Államokban közked­velt a sportágunk, ott rend­szeresek a magas színvonalú versenyek. Hazánkban még csupán két-háromszáz az iga­zolt versenyzők száma. Jó len­ne közelebb kerülni az ottani szinthez. — Melyek az eddig elért legjobb eredményeik? — Női párosban két kettő­sünk is bekerült a magyar fel­nőtt válogatottba: Csipkó Ani­kó, Bujáki Barbara, Sághi Tünde és Prohászka Tímea. Bemutatkozásuk alkalmával nem keltettek csalódást, ügye­sen dolgoztak a nemzetközi mezőnyben is. Sportakrobati­kában négyen felnőtt I. osztá­lyú, hatan ifjúsági arany, né­gyen pedig ifjúsági ezüstjel­vényes minősítést szereztek. — Hallhatnánk valamit a terveikről is? — Meg kellene oldani a napi két edzési lehetőséget. Mi a nyári időszakot is kihasz­náljuk, egy hónap kivételével. A pihenő után július végén kezdjük el újra a munkát és igyekszünk minél jobban fel­készülni az őszi versenyekre. Az edző egyik vágya már teljesült: I. osztályú sportoló­kat nevelt, akik közül többen bekerültek a magyar váloga­tottba. Most azt reméli, hogy 1984—1985-re olyan szintre ke­rülnek legjobb tornászai, hogy a CVSE is képviseltetheti magát az európa-bajnoki és világbainoki versenyen induló csapatokban. Kívánjuk, teljesüljön ez a vágya is. U. L. ISSN 0133—8600 (Ce«IMt Hírlapi

Next

/
Thumbnails
Contents