Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. JÜLIUS 11., VASÄRNAP Társulások, rendszerek Előrelátó óbudaiak Gyorsan fejlődő, egyre gya­rapodó termelőszövetkezet az Óbuda. Jövőjüket egyebek kö­zött azzal is igyekeztek meg­alapozni, hogy különböző tí­pusú és szintű termelési kooperációkban vesznek részt. Bizonyára sokaknak megle­pő a hír: 'jelenleg tizenkét gazdasági társulat, hat közös vállalat, három társulat, két- két termelési rendszer és kor­látozott felelősségű társaság, valamint egy együttműködés tagja a budakalászi mezőgaz­dasági nagyüzem. Miért szorgalmazta a veze­tőség ezt az aktív kapcsolat- teremtést? Több okból. Egyrészt, így lehetőségük van arra, hogy a szövetkezetben már jól be­vált technológiákat és terme­lési tapasztalatokat szervezett keretek között továbbadhas­sák társaiknak. Másrészt pe­dig együttesen használhatják föl az erőforrásokat is. Ugyan­akkor a piaci lehetőségeket szélesíthetik, bővíthetik. Mindkét fél jól jár Még csak kóstolják a munkát Kapunyitás Gödöllőn Két turnusban négyszázan Huszadik alkalommal nyitja meg kapuit az idén nyáron a gödöllői Agrártudományi Egyetem Páter Károly nevét viselő önkéntes építőtábora. Az elsőévesek ezúttal is az egye­tem szűkebb pátriája, Gödöl­lő építkezésein dolgoznak a mai kapunyitás után. A városban s az egyetem te­rületén is bőven akad munka. A Pest megyei Állami Építő­ipari, a Közép-magyarorszá­gi Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat szívesen látja a gazdá- szokat és a gépészeket, hiszen elégedettek a korábbi tapasz­talatokkal. Mint ahogy az egyetemisták is büszkék: jó néhány építmény őrzi kezük nyomát, hogy csak a Stromfeld sétány ÁBC-áruházát vagy a művelődési központot említ­sük. Munkájukkal gazdagí­tották az egyetemet is, leg­utóbb sportpályákat építettek, az idén a lelátók következnek és segédkeznek a vácszentlász- lói Zöldmező Termelőszövet­kezet építőinek is, akik az egyetem új, 120 lakásos lakó­telepére kaptak megbízást. Most két turnusban négy­százan fognak majd szerszá­mot, köztük száz külföldi diák is. A kölcsönös építőtá­bori vendégszereplés hagyo­mány: az idén a moszkvai Tyimirzajev és Gorjacskin, a jelgavai és a kaunasi mező- gazdasági akadémiáról várnak segítőket, de érkeznek egye­temisták két testvérmegyénk- ból is, Omszkból és az NDK- beli Suhl ilmenaui műszaki főiskolájáról. Ugyancsak az építőtábor résztvevői lesznek jó néhány honi tanár- és ta­nítóképző főiskola leány hall­gatói. Ami az anyagi ösztönzést illeti, arról Guth László, az egyetemi KISZ-bizottsága tit­kára elmondta, hogy nem változtatnak a korábbi rend­szeren. A keresetekkel a KISZ- bizottság gazdálkodik. A kül­földiek háromheti munka után tíz napot országjárással töltenek, s a költségeket a szervezők állják. Manapság nálunk már nincsenek rászorulva a csa­ládok, hogy a gyerekeket kenyérkereső munkára fogják. Ilyenkor, a nyári vakáció idején mégis sok diák tölt né­hány hetet vagy egy hónapot munkával. Nem a szükség kényszeríti őket, de azért jól jön az a kis kereset a nya­raláshoz vagy egy régen áhított magnó, rádió megvásár­lásához, esetleg egyszerűen csak zsebpénznek. Ami viszont lényegesebb, a személyiség fejlődésének szempontjából sem közömbös a munkával való ismer­kedés. Az iskolapadból egészen másnak tűnik a világ, mint egy üzemből. A pénznek is más az értéke, ha ma­ga keresi meg valaki, mint amikor a szüleitől kapja. Végül a vállalatok, üzemek is jól járnak a vakációs diákokkal, némileg enyhít munkaerőgondjaikon a nyári szabadságolások idején, még akkor is, ha tapasztalatla­nok, szakképzetlenek. még tetszik. Kiszolgáljuk a gépkezelőket, csévét szedünk, esetleg megtisztítjuk a masi­nákat. Nem nehéz munka, nem szakadunk bele, de azért helytállunk becsülettel. Én na­pi hat órát dolgozom, az egy hónap alatt 1500—1600 forin­tot keresek. Ez szerintem egészen jó fizetés. A nyaralá­somra költőm majd. — El tudnád képzelni, hogy később egy ilyen üzemben dolgozzál? — Azt azért nem. A bur­kolószakmát szeretném kita­nulni. Pedig a gyárnak egyik — titkolt vagy bevallott — célja a diákok nyári foglalkoztatá­sával, hogy kedvet csináljanak a gyerekeknek ehhez a mun­kához. — őszintén szólva tényleg számítunk erre is — mondja Gombos Sándorné, a személy­zeti osztály vezetője. — Évek óta veszünk föl diákokat a nyári szünidőre. Most is hat kislány van itt, akik az idén fejezték be a nyolcadik osz­tályt, hárman már középiskolá­sok. Legtöbbjüknek az édes­anyja vagy az édesapja ná­lunk dolgozik. Persze nem ki­zárólag munkástoborzás a cé­lunk, a gyerekek valóban se­gítséget jelentenek nekünk, Nem kell megszakadni A textilipar, a közhiedelem­mel ellentétben, nem is olyan könnyű ipar. A Hazai Fésűsfo­nó és Szövőgyár kerepestar- csai gyárában kérdezem Gebei Attilát, miért éppen itt kere­sett magának nyári munkát. — Édesanyám is itt dolgo­zik, ő ajánlotta, hogy jöjjek ide. Két hete dolgozom, eddig Azok a gödöllőielc, akik a legjobban dolgozták, a brigád- verseny értékelésé után Ex- press-utakab kirándulásokat nyernek, s/ami a legvonzóbb, jövőre öy mehetnek a külföldi táborokí Gödöllőn a kollégium ad szállást a táborlakóknak,/akik a napi, építőiparban szokásos tízórás munka után gazdag kulturális programból válo­gathatnak. Az egyetemi pin­ceklub vetítésekkel, diszkóval kínál pihenést, a szabadna­pokra pedig kirándulásokat szerveztek Visegrádra, Szent­endrére, Egerbe. A korábbi évek emlékezetes sikerei nyo­mán az idén is megtartják a nemzeti esteket, amikor a vendégek és a vendéglátók is bemutatják népeik hagyomá­nyait, szokásait, s a jellegzetes ételeikkel vendégelik meg az építőipar lakóit. G. Z. Más emberek őri Zsuzsa a harmadik osz­tályt végezte a Szerb Antal gimnáziumban. Érettségi után a jogi karra pályázik. Ez a negyedik alkalom, hogy itt dolgozik a gyárban. Véletlenül találkozunk csak, mert a dél­utái'os műszakba kérte ma­gát, most csak az édesanyjá­hoz szaladt be valamiért. — Sokkal jobban szeretek délután dolgozni. A pénz is több húsz százalékkal, meg könnyebb is. Ahogy múlik az idő, és fáradtabb leszek, úgy lesz egyre hűvösebb. Délelőtt ez pont fordítva van. Na, és strandra is jobb délelőtt jár­ni, a hajnali kelés pedig egye­nesen borzalmas. — Némi tapasztalatot már szerezhettél, mi a véleményed erről az életről? Nehéz a munkájuk ezeknek az asszo­nyoknak, lányoknak? — Szerintem nem túl nehéz fizikai munka, de a zaj, a sok gyaloglás, a páradús levegő ... Szóval azért mégsem könnyű. Igaz, megkeresik a havi 4500— 5000 forintot is ... — Te elégedett vagy a fize­téseddel? — Igen. Három hét alatt, délutános pótlékkal együtt, megkeresem az 1700 forintot. Ez nem rossz. Igaz, a kórház­ban segédápolónőként többet lehetne keresni, de ott a munka is lényegesen nehezebb. Egy boltban viszont egy hónap alatt sem lenne több a pén­zem 1200 forintnál. Szerencsés találkozás Azt hiszem, a kistarcsai gyárban szerencsésen találkoz­nak a gyerekek a munkával. Megismernek egy csöppet sem könnyű életet, tapasztalatokat gyűjthetnek. Még akkor is, ha „nem kell megszakadni”. S ez így jó, ők talán nem mondják majd, mint egy ha­sonló korú társuk: olyan hely­re szeretnék menni dolgozni, ahol békén hagynak, de azért pénz is van. Mert sajnos nem ritka szem­lélet az üzemekben sem, hogy nem adnak feladatot a diá­koknak, hagyják ténferegni őket, mondván, sok hasznot úgysem hajtanak. Az ilyen is­merkedés egy életre szóló kárt okozhat azoknak a gyerekek­nek a szemléletében, akik még csak kóstolgatják a mun­kát. M. Nagy Péter Okos üzletpolitika Diósdon A jövő a speciális Jól zárták az első félévet a Magyar Gördülöcsapágy Mű­vek diósdi gyárában. A kúp­görgős csapágyak gyártási ter­vét valamivel még túl is telje­sítették. Az anyagiak oldaláról még jobban sikerült a terv, hi­szen további 135 ezer forint bevétellel gyarapodott a ter­vezett 266 millió forint. A fő profilhoz képest jóval kisebb nagyságrendű, ám ko­rántsem elhanyagolható a gyár szolgáltatási tevékenysége. Az elsősorban bérmunkában vég­zett hőkezelésből mintegy 2 millió forintos jövedelemre számított a gyár. Az ered­mény: négymillió forintot meg­haladó bevétel. Unalmasnak, monotonnak sem nevezhető az első félév, rövid idő alatt hat új típusú Új részlegek alakulnak Gyűjtik, feldolgozzák Az áfészek széles körben jól hasznosítják a hulladékokat és a másodlagos nyersanyagokat, a szövetkezetek egyre több helyen foglalkoznak a hasz- np’t háztarrísi gépek, mező- gazdasági kisgépek, gépalkat­részek összegyűjtésével és ja­vítás utáni újraértékesítésével Textil-, papír-, üveg-, fémhul­ladékokat saját telepeiken vá­sárolják fel és átadják a MÉH-nek. A szövetkezetek ipari rész­legeinek többsége rendelkezik azokkal a technikai, technoló­giai feltételekkel, amelyek le­hetővé teszik a hulladékok, Jiásodlagos nyersanyagok fel­dolgozását. Például az elhasz­nált fóliát felvásárolják, s ab­ból granulátumot készítenek. Az új alapanyagból fekete fó­liát és különböző csomagoló­anyagokat állítanak elő. Jó né­hány szövetkezet foglalkozik gépjárművek és anyagmozgató gépek, valamint akkumuláto­rok bontásával, s az értékes alkatrészek újrahasznosításá­val. A tervek szerint a SZÖ- VAUT Vállalat néhány szövet­kezettel közösen akkumulátor­felvásárló és -felújító részle­get hív életre. A szövetkezetek számára azonban még további lehető­ségek is kínálkoznak hulladé­kok újrahasznosítására. kúpgörgős csapágyat fejlesztet­tek ki a gyár mérnökei, sőt le­gyártották már a nullszériá­kat is. Ezek közül egy készült belföldi megrendelésre, öt pe­dig jelentős tőkés exportot ígér. A nyugati járműipar is élénken érdeklődik a diósdi speciális csapágyak iránt, így készülhettek el a szokatlan — nem metrikus, hanem coll — méretrendszerű szériák. A kül­földi fél úgynevezett csomag­tervek alapján adja a megren­delést, amelynek lényege, s alapfeltétele; a lehető leggyor­sabb szállítás. Az év utolsó negyedévében készülnek el a diósdi mérnö­kök a szériák minőségének vizsgálatával, ezt követi a külföldi értékelés, majd — a várható siker esetén — jövő év elejétől — a folyamatos szállítás. A gyár frisseségére jellemző: az újonnan kifejlesz­tett típusokra 100—100 ezer pár nagyságrendben már az NSZK-ban is akadt vevő. A kérdésre, miszerint várha­tók-e ismét árviták, Kisnéxet András, a termelési főosztály vezetője így válaszolt: — Árviták mindig, vala­mennyi partnerrel vannak, kü­lönösen a tőkés piacon, s még inkább a csapágyak piacán. Ez azonban természetes, hiszen üzletről van szó. Azonban évek óta nagy a túlkínálat, ezért a gyártók kénytelenek jobban alkalmazkodni, a ve­vőkhöz. akár raktározással is kiszolgálni, átvállalva annak minden költségét. Vagyis: ver­senyképességünket csak úgy tarthatjuk, ha mindkét félnek megfelelő árat tudunk kiala­kítani, s rugalmasan alkalmaz­kodunk a vevők igényeihez. Ezt szolgálják a második gépeké félévre tervezett fejlesztések is, amikor — a piactól függő­en — ismét öt újabb típus ki­dolgozásához fognak. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy jövőre a diósdi csapágygyár termé­keinek fele speciális jellegű lesz, ami jobban eladható. K. T. HÉT HIRE STATISZTIKÁK 8 Az országgyűlés ipari valamint mezőgazdasági bizottsága együttes ülésen tekintette át az ipar, a me* zőgazdaság, az erdőgazdálkodás helyzetét. 8 Maternal tikusok vándorgyűlésének színhelye volt Kecskemét.1 8 Csehszlovák iparművészeti kiállítás nyílt Budapes*. ten. 8 A hét híre az is, hogy 175 éve, 1807. július 7-én született Fényes Elek statisztikus és földrajztudós, a magyar statisztika úttörője és máig kiemelkedő alakja,’ Készült már statisztika ar­ról is, milyen statisztikákat ál­lítanak össze hivatalokban és termelőhelyeken, iskolákban és üzletekben, orvosi rende­lőkben és művelődési házak­ban. Elkészült és érvényben van a statisztikáról szóló tör­vény, amelynek alapján vilá­gosan eldönthető, ki, milyen adatszolgáltatásra kötelezhető, ám sok a vadstatisztika, az ötletszerűen kért, gyártott adathalmaz, amikhez semmi köze a statisztika hivatalos szervezetének, mégis a kár- hoztatás nekik címzett, holott e hivatalos szervezet az, amely szívós munkával ésszerűsíti, egyszerűsíti az adatok gyűjté­sének, rendszerezésének, ösz- szesítésének, elemzésének mó­dozatait. Mindössze harminc eszten­dős volt Fényes Elek, amikor a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagjának válasz­totta, mivel 1836 és 1840 kö­zött hat kötetben megjelent munkája — Magyarország s a hozzákapcsolt tartományok­nak mostani állapotja, statis- tikai és geographiai tekintet­ben címmel — minden tekin­tetben újnak, úttörőnek bizo­nyult. Manapság nem osztják az elismerést ilyen fokon és ilyen életkorban statisztiku­soknak, ám ez még nem ok ar­ra, hogy a statisztikához, an­nak szerepéhez semmit nem értők magabiztos fölénnyel ítéljék fölöslegesnek, papír­pusztításnak általában a sta­tisztikákat. így, o statisztiká­kat. A statisztikák egyike nél­kül például azt sem tudnók, hányán vagyunk, élünk az or­szágban, s akik vagyunk, mi­lyen nembeli, életkorbeli, fog­lalkozási stb. jellemzőkkel. Sok a fölösleges, a szaksze­rűtlen statisztika, ám a jó, a szükséges adatösszesítések híján egyszeriben nehéz len­ne a mindennapi élet. A sta­tisztika ugyanis nemcsak azt közli az értővel, ami már végbement — így például azt, hogy az országon belül Pest megyében a legmagasabb a természetes szaporodás aránya —, hanem tudatja a várhatót, a rövidesen bekövetkezőt úgy­szintén, az említett esetnél maradva tehát azt, hogy az örvendetesen nagy szaporulat­nak majd bölcsődei, óvodai hely kell, később iskolai tan­terem ... A statisztikák nél­külözhetetlen forrásmunkái a terület- és településfejlesz­tőknek, tervezőktől a végre­hajtást ellenőrzőkig, hiszen az adatok csoportosított rendje útjelző, merre, hogyan, miért. A statisztikák húzták alá első­ként a megyében a mezőgaz­daság különleges szerepét a települések arculatának for­málásában, bizonyos települési kategóriák elavultságát, a víz­vezeték-hálózat bővítése és a szennyvizek elhelyezése közöt­ti növekvő feszültségeket, csu­pán hármat említve a sok-sok lehetséges példa közül. Min­den összesítés az egyedi elhal­ványulása és egyben az általá­nos előtérbe kerülése, ám ép­pen az általános — a jellem­ző — ismerete lehet megbíz­ható alap azokhoz az intézke­désekhez, cselekedetekhez, amelyek azután az egyedit módosítják, megmásítják. Szereti számokká sűríteni á huszadik század embere azt is, ami közönségesen minden* napos és azt szintén, ami kü­lönleges. A statisztika sokágú tudománya tegnap, ma, hol­nap, hármasát fűzi össze, té­nyekre támaszkodva, jól meg­alapozott döntésekhez kínálva eszközöket. A folyamatos ösz- szehasonlítás kifogyhatatlan adattárai a statisztikák, ezen a módon jöhetüfik rá például arra, hogy bár tíz esztendő alatt százezer fővel gyarapo­dott a megye lakossága, a nö­vekedés tempója a legutóbbi években lassúbbodott, ám még mindig a legmagasabb az országban1 Ennek az egyetlen statisztikai jellemzőnek na­gyon is gyakorlati következ­ményei vannak, lesznek a me­gye mindennapjaiban, de erre — a számok közvetítette folya­matok felismerésével — ké­szülni kell, tudatosan, terv­szerűen. Ezért, hogy a statisz­tikák nem célok, hanem esz­közök a célok elérése szolgá­latában. A szakszerű statiszti­kák: megbízható eszközök. A szakszerűtlenek: megbízha­tatlanok. A szakszerűtlenek visszaszorítása: a szakszerűség növekvő becsülete. Mészáros Ottó Helikopterről hintik a lombra A ceglédi Lenin Termelőszövetkezetben mintegy 160 hektáron lombtrágyázzák helikopterről a kukoricát

Next

/
Thumbnails
Contents