Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

’xMttao 1982. JÜLIUS 11., VASÄRNAP Kilencedik hét a Szaljut-7-en Anatolij Berezovoj és Va- lentyin Lebegyev 9. hetét kezdte meg az űrállomáson, mégpedig „hétköznapinak” mondható tevékenységgel: el­sősorban műszaki kísérleteket folytattak, a Szál jut—7—Szo­juz T—5 űrkomplexum orien­tációjának és stabilizációjának módszereit dolgozzák ki. HÉT VILÁGPOLITIKAI KÉRDÉSIT Nyitások — különb A Mitterrand-látogattís — Reagan és a tengerészgyalogosok A „fekete július" véres eseménysorozata Guatemalában Az űrhajósok az állomást körülvevő atmoszféra adatait mérték és az űrállomáson ter­mesztett növényi kultúrákat gondozták, figyelték meg. Ezek a növények nem csupán tudo­mányos kísérletek céljait szol­gálják, hanem fontos összete­vői a Szaljut—7 mikroklímá­jának is. A szokásosnál alapo­sabb orvosi vizsgálatnak ve­tették alá a szakemberek a két űrhajóst: elsősorban a szívműködést és a vérkerin­gést ellenőrizték. Vietnam Kínai provokációk Vietnam határvidékein folytatódnak a kínai fegyve­res provokációk, s ez fokozza a két ország közötti feszültsé­get. Június végén—július ele­jén felfegyverzett kínai kato­nák nagyobb csoportjai több ízben behatoltak a Vietnami Szocialista Köztársaság észa­ki tartományaiba. A betolako­dók utakat aknáztak alá. épü­leteket romboltak le, foszto­gatták a helyi lakosokat. Francois Mitterand magyar­országi látogatását több fran­cia lap értékelte úgy, hogy ez túlterjed a kétoldalú kapcsola­tokon, bár — mint hangsú­lyozták — ebben is természe­tesen új szakaszt nyi t meg. A Francia Köztársaság elnöke választási győzelme óta első ízben utazott kelet-európai szocialista államba. A világ­sajtó terjedelmesen idézte Mit­terrand elnöknek azokat a ki­jelentéseit, amelyekkel a Ke­let és Nyugat közötti párbe­széd folytatásának szükséges­ségét hangsúlyozta. Mint kom­mentátorok rámutattak: mind­ez akkor hangzott el, amikor Washingtonból „hideg szelek” fújnak Nyúgat-Európa felé, s az Egyesült Államok kor­mányzata mindent elkövet, hogy akadályozza a Szibériá­ból Nyugat-Európába haladó gázvezeték építését, s nyomást gyakorol NATO szövetségesei­re, hogy ne fejlesszék keres­kedelmi kapcsolataikat a szo­cialista országokkal. Mindezek nyomán a Le Quotidien de Pa­ris megjegyezte, hogy a Mit- terrand-látogatás már önma­gában is „nyitást” jelent. Ki­fejezi Franciaország szándékát arra, hogy diplomáciája azon munkálkodjon — minden olyan állammal, amely hason­lóan kész erre —, hogy a fe­szültség ne növekedjen, ha­nem csökkenjen kontinensün­kön. Az amerikai vezetés is egy­fajta „nyitáshoz” folyamodott egyes kommentátorok vélemé­nye szerint azzal, hogy az ed­digi diplomáciai „közvetítés­ről” Libanonban megpróbál átváltani egy másik területre, a katonaira. Reagan elnök be­jelentette: az Egyesült Álla­mok — ha a konfliktusban ér­dekelt felek kérik — kész ezer tengerészgyalogosát Bejrútban partra szállítani. Ez az elnök szerint azért történne, hogy biztosítsák a PFSZ mintegy hatezer fegyveresének ameri­kai hadihajókon való elszállí­tását Nyugat-Bejrútból. MILYEN VISSZHANGJA VOLT AZ AMERIKAI ELNÖK BEJELENTÉSÉNEK ? Az amerikai bejelentés nem keltett meglepet&t. Beleillik az izraeli inváziót támogató amerikai politikai vonalba. Washington, eddig vétójogá­val élve, több ízben megaka­dályozta, hogy az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában olyan ha­Fokozódik az izraeli nyomás (Folytatás az 1. oldalról) Draper amerikai külügyi ál­lamtitkár-helyettes, hogy tár­gyaljon a palesztin kiürítés kérdéséről Hafez Asszad el­nökkel. Mindinkább nyilván­való azonban, hogy a PFSZ ügye elválaszthatatlan a pa­lesztin kérdés, a közel-keleti válság átfogó rendezésétől. Ez­zel függ össze, hogy a többi „kiszemelt” arab ország is vo­nakodik a palesztin gerillák kényszerű befogadásától, a PFSZ izraeli—amerikai felszá­molásának szentesítéséről. Ugyancsak megoldatlan a palesztin kiürítést, illetve Nyugat-Bejrút biztonságát ga­rantáló több nemzetiségű erők kérdése. A libanoni kormány még mindig nem kérte hiva­talosan, hogy az Egyesült Ál­lamok, Franciaország, esetleg Kanada vagy Belgium küldjön csapatokat Nyugat-Bejrútba. Philip Habib amerikai elnöki megbízott ellenzi, hogy a pa­lesztin gerillák távozását rész­leges izraeli csapatvisszavo­nás előzze meg, és az izraeli megszálló csapatokat a szíriai és a palesztin jelenlét felszá­molása előtt vonják ki Liba­nonból. A PFSZ — szóvivője szerint — hozzájárul libanoni politi­kai és katonai jelenlétének csökkentéséhez, de azt kíván­ja, hogy a multinacionális erő­ket helyezzék az ENSZ fel­ügyelete alá. A PFSZ előze­tes csapatszétválasztás, rész­leges izraeli visszavonulás, a nemzetközi ütköző övezet ki­alakítása nélkül nem látja biztosítottnak saját erőinek kockázatmentes kivonását. Ha Szíria nem módosítja állás­pontját, a szárazföldi távozás helyett ismét előtérbe kerülhet a tengeri úton történő kiürítés, AZ ENSZ-közgyűlés má­sodik leszerelési ülésszaká­nak munkáját egy nappal meghosszabbították. A tanács­kozáson, amely eredetileg pén­teken ért volna véget, így mód nyílik a zárójelentés végleges formába öntésére. TÍZ VONAT közül a hét végén is csak kilenc közleke­dik Nagy-Britanniában. A mozdonyvezetők immár egy hete tartó sztrájkja a szak- szervezetükre gyakorolt pél­amlt a PFSZ korábban elve­tett. Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter hétfőtől Jordániában, majd Egyiptomban tesz látogatást. Négynapos látogatása tájéko­zódó jellegű — elsősorban a libanoni helyzettel kapcsola­tos — és, mint bonni illeté­kes körökben hangsúlyozták, nem az Egyesült Államok kö­A brit kormány hazaszállít­tatja a falklandi háborúban el­esett katonák holttestét, illetve fedezi azon hozzátartozók ki­utazásának költségeit, akik úgy döntenek, hogy harcuk és elestük színhelyén kívánják el- temettetni fiukat, férjüket, testvérüket. E kormányzati nagyvonalú­ság a vezető téma a hét végén a brit közvélemény köreiben, és a sajtóban egyaránt, vala­mint annak találgatása, mi­lyen érdemrendet alapít a fhatcher-kormány azok szá­mára, akik részt vettek a dél­atlanti harcokban. Az amerikai—szovjet kap­csolatok javítása, egy Reagan —Brezsnyev csúcstalálkozó mielőbbi megtartása mellett szállt síkra Armand Hammer. Az Occidental Petroleum ame­rikai nagyvállalat elnöke, aki 1920 óta tart fenn üzleti kap­csolatokat a Szovjetunióval és mindig a két nagyhatalom dátlan nyomás ellenére tartja magát. Inkább ártott, mintsem segített Thatcher kormányfő felhívása, hogy a mozdonyve­zetők álljanak el „rövidlátó, önös érdekeiktől”. A SPADOLINI-KORMÁNY 164-108 arányban bizalmat ka­pott az olasz szenátustól. Ez­zel hozzáláthat azoknak a gaz­daságpolitikai elképzeléseknek a megvalósításához, amelyeket a miniszterelnök csütörtöki előterjesztésében vázolt fel. zel-keleti politikájának „ke­resztezésére” irányul. Genschert hétfőn és kedden Ammanbali fogadja Husszein király, Badran miniszterelnök és Kasszem külügyminiszter. Kairóban — ahol szerdán és csütörtökén tartózkodik — fel­keresi Mubarak elnököt, Mo- hieddin miniszterelnököt és Kamal Hasszán Ali külügy­minisztert. Londonban, élénk parla­menti csatározások után, meg­állapodás született a falklandi események vizsgálatára kiren­delt bizottság összetételéről és munkarendjéről. Hat hónap áll a bizottság rendelkezésére, fel­adata a dokumentumok átvizs­gálása annak megállapítása ér­dekében, mi vezetett a konf­liktus elmérgesedéséhez, s miért érte Londont váratlanul az argentin támadás. A fel­adat tehát lényegében nem más, mint a Thatcher-kor­mány felelőssége jó részének áthárítása. közötti jó kapcsolatok híve volt, az általa alapított, a bé­ke és az emberi jogok kérdé­seivel foglalkozó, évente meg­tartott konferencián beszélt pénteken. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai „soha­sem voltak ennyire rosszak” — mondotta Hammer, és ezzel összefüggésben sürgette a szovjet—amerikai csúcstalál­kozó megtartását. Ha Reagan és Brezsnyev találkozik egy­mással „megváltozhat a világ történelme” — mondotta. Ar­mand Hammer beszélt az amerikai—szovjet kereskedel­mi kapcsolatok fenntartásá­nak szükségességéről és arról, hogy mindkét nagyhatalom­nak munkálkodnia kell a nuk­leáris háború veszélyének el­hárításáért, a katonai költsé­gek csökkentéséért. A háromnapos konferenciá­nak ötven részvevője van 34 országból, köztük a Szovjet­unióból. tékony rendszabályokat fogad­hassanak el, amelyek a Tel Aviv-i kormányzatot agresszió­jának megszüntetésére befo­lyásolhatnák. Habib amerikai különmegbízott tárgyalásai az izraeli csapatoktól körülzárt elnöki palotában nyilvánvaló­vá tették: Washington és Tel Aviv céljai közösek, a PFSZ eltávolítása Libanonból és az országban olyan kormányzat létrehozása, amely megfelel az Egyesült Államok és Izrael érdekeinek. Világos: ha ame­rikai tengerészgyalogosok fel­ügyelete alatt történhetne meg ez, Washington rendkívül elé­gedett lehetne. Hiszen a „nem­zetközi békefenntartó erő” ré­szeként máris jelen vannak amerikai fegyverés kontingen­sek a Sínai-félszigeten. Az amerikai tergerészgyalogosok partraszállítása Bejrútban pe­dig ismét növelné az amerikai katonai jelenlétet a Közel- Keleten, s ez természetesen nagyon is beleillik a Penta­gon számításaiba. Még akkor is. ha Reagan elnök jelenleg olyan benyomást igyekezett kelteni, hogy a katonai akció csupán körülhatárolt és korlá­tozott lenne... Egyes hírmagyarázók nem véletlenül vonnak párhuzamot Eisenhower elnök 19ö8-as dön­tése és a mostani reagani be­jelentés között. Akkor az ame­rikai elnök az ingadozó jobb­oldali kormányzat védelmében küldött tengerészgyalogosokat Bejrútba. Most az amerikai katonák szerepköre a wa­shingtoni magyarázat szerint csupán ,;a palesztin fegyvere­sek elvonulásának megszerve­zésére és lebonyolítására” kor­látozódnia. Emlékezetes azon­ban — hangzik egyes megfi­gyelők véleménye —, hogy a Libanon elleni izraeli invázió­nál Tel Aviv is eleinte csak „korlátozott műveletről”, egy negyvenkilométeres határ­menti sáv „megtisztításáról” beszélt. Katonái azután meg sem álltak a libanoni főváro­sig előrenyomulásukban, s tel­jesen körülzárták Bejrút nyu­gati, arab lakta városrészét, amelyben a PFSZ főhadiszál­lása tevékenykedik ... HOGYAN FOGADTÁK LEONYID BREZSNYEV FI­GYELMEZTETÉSÉT? A szovjet államfő üzenetet intézett az amerikai elnökhöz amelyben felhívta Ronald Reagant, tegyen meg mindent, ami az Egyesült Államoktól telik, hogy Libanonban véget érjen a vérontás, a békés la­kosság barbár öldöklése, amely az izraeli agresszió következ­ménye. Az üzenet külön kitért arra a washingtoni bejelen­tésre, hogy az Egyesült Álla­mok készen áll, hogy csapat­kontingenseket küldjön Bejrút­ba. Leonyid Brezsnyev nyo­matékosan figyelmeztette az amerikai elnököt, hogy ha ez valóban bekövetkezik, a Szov­jetunió e tény figyelembevéte­lével fogja alakítani politiká­ját. Larry Speakes elnöki szóvi­vő újságírók kérdéseire vála­szolva azt mondotta: a Brezs- nyev-üzenet nyomán nem változik az amerikai álláspont, s Reagan ajánlata a tengerész- gyalogosok küldésére továbbra is érvényes. Mint hírügynök­ségek közölték: több amerikai hadihajó, fedélzetén a csapat­kontingensekkel már Libanon partjaitól néhány tucat mér­földre tartózkodik és készen áll arra, hogy teljesítse a Wa­shingtonból érkező parancso­kat. A PFSZ azonban határozot­tan elutasította, hogy ameri­kai felügyelet alatt elhagyja Nyugat-Bejrútot. Mint a pa­lesztin szervezet szóvivői han­goztatták: ha szóba jöhetne bármiféle csapatszétválasztás, s tárgyalásos megoldás, az csak olyan békefenntartó erők közreműködésével történhetne, amelyben részt vesznek el nem kötelezett, arab és más iszlám Csak JöudTn^ A falklandi konfliktus után Vizsgáló bizottság alakult Hammer a csúcstalálkozót szorgalmazza Ken ferenda nyílt New Yorkban MONGÓLIA NEMZETI ÜNNEPÉN MAGYAR VEZETŐK ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA ^ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz« ^ ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a „-agyar ^ Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár 4 György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának ^ elnöke a következő táviratot küldte Jumzsagijn Ceden- ^ bal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Közpon- ^ ti Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság ^ Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének és Zsambin ^ Batmönh elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Minisz- S> tertanácsa elnökének. A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe, a népi fórra« dalom győzelmének 61. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságain­kat küldjük Önöknek, a Mongol Népi Forradalmi Párt Közpon­ti Bizottságának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének és Minisztertanácsának, valamint a testvéri mon­gol népnek. Pártunk, kormányunk és népünk nagyra értékeli azokat a jelentős eredményeket, amelyeket a mongol nép élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével, a szocialista társa­dalom építésében, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében elért. A Mongol Népköztársaság békepolitikája cselekvőén járul hozzá ahhoz a küzdelemhez, amelyet a szocialista közösség or­szágai és a világ haladó erői a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséért, a társadalmi haladásért folytatnak. örömmel tölt el bennünket, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és együttműködése a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elvei alapján gyümölcsö­zően fejlődik. Nagyra értékeljük a közelmúltban lezajlott mi­niszterelnöki találkozót, amelynek eredményei hozzájárulnak sokoldalú kapcsolataink elmélyítéséhez. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a testvéri mon­gol népnek, hogy újabb kimagasló eredményeket érjenek el a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa határoza­tainak megvalósításában, a VII. ötéves terv teljesítésében^ ha­zájuk felvirágoztatásában, a szocialista közösség egységének erősítésében, a népek békéje és biztonsága nemes ügyének szol­gálatában. ★ ★ ★ O atvanegy esztendeje, 1921.' ■*-* július 11-én forradalmi lovas hadsereg vonult be Urga városába. Ezzel az eseménnyel Mongóliában győzött a forra­dalom. Urga, a főváros, akkor né­hány kőépületen kívül csupán nemezsátrakból, jurtákból állt, néhány ezer lakossal. Az­óta Urgából Ulánbátor lett, a „vörös hős városa”. Négyszáz- ezer lakójának túlnyomó többsége' korszerű lakótelepi házakban lakik. A nomád pásztorok nagy ré­sze azóta korszerű mezőgazda- sági üzemekben dolgozik, vagy az iparban keresett ma­gának munkát, megélhetést. Az egykori feudális birodalom helyén élő és virágzó Mongol Népköztársaságban a hagyo­mányos állattenyésztés mellett meghonosodott a korszerű növénytermesztés. A forrada­lom előtt úgyszólván nem lé­tező ipar fejlődését pedig mi sem jellemzi jobban, mint­hogy napjainkban már az ipar nem kevesebb, mint 30 száza­lékát adja a nemzeti jöve­delemnek. A tehetséges és szorgalmas mongol nép szocialista hazá­ja építéséhez kezdettől fogva nagy segítséget kapott a Szov­jetuniótól, majd az utóbbi há­rom évtizedben a többi szo­cialista országtól. E segítség­nek köszönhetően az eddig rejtett kincseit feltárta a mongol föld: ólomra, vasércre, szénre, wolframra, ónra buk­kantak a kutatók. A Mongol Népi Forradalmi Párt tavaly megtartott XVIII. kongresszu­sa nagy fontosságú határoza­tai célul tűzték ki, hogy Mon­gólia agrár-ipari országból ipari-agrár országgá váljon. Ennek előfeltétele a termelé­kenység növelése, a belső tar­talékok mozgósítása, a mun­ka minőségének javítása. Hazánk és a Mongol Nép- köztársaság kapcsolatai ki­egyensúlyozottan, a közösen kidolgozott terveknek megfe­lelően fejlődnek. E kapcsola­tok megerősítését szolgálta a két ország között 1965-ben megkötött barátsági és együtt­működési szerződés. Az évek során Kádár János párt- és kormányküldöttséget vezetett az ázsiai baráti országba és Jumzsagijn Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, ugyancsak ellátoga­tott hozzánk. T egutóbb, néhány hete ■*-* Zsambin Batmönh mon­gol kormányfőt láttuk vendé­gül. A látogatásról kiadott kö­zös közlemény megelégedéssel állapította meg, hogy az el­múlt években az országaink közötti testvéri együttműkö­dés töretlenül fejlődött és szé­lesedett. országok katonái is. Erről azonban Tel Aviv hallani sem akar, s hogy nyomást gyako­roljon a diktátumok elfogadá­sára, megszegte a tűzszünetet, és tüzérségi tűzzel árasztja el Nyugat-Bejrútot. Sőt, hogy je­lezze mennyire tartósan ott akarja állomásoztatni meg­szálló csapatait Libanonban, intézkedéseket tett ennek több hónapos megszervezésére. MI TÖRTÉNT GUATEMA­LÁBAN? __________________________ Rt os Montt nyugállományból visszahívott tábornok, akit a puccsista katonatisztek állítot­tak az ország élére, az elmúlt napokban teljhatalommal ru­házta fel önmagát, s lényegé­ben a kis közép-amerikai ál­lam diktátora lett. A tábornok eleinte „megbékélést” hirdetett meg, s amnesztiát ígért a sza­badságharcos erőknek, ha le­teszik a fegyvert. Amint azon­ban a jobboldali főtiszteknek sikerült felszámolniuk a had­sereg vezetésében levő úgyne­vezett „liberális frakciót”, amely tényleges reformok megvalósítását tartotta szük­ségesnek a jobboldali véres terror helyett, azonnal meg­szorították az újra diktatóri­kussá vált rendszer csavarjait Az önmagát elnöknek ki­nyilvánító tábornok a még meglevő alkotmányos marad­ványokat is felfüggesztette, s bejelentette, hogy mindent a szabadságharcosok elleni véres irtóhadjáratnak rendelnek alá, s ennek jegyében a hadsere­get minden terrorakcióra fel­hatalmazzák. A világsajtó „fe­kete júliusnak” nevezi az in­tézkedéssorozatot. A helyzet nyilvánvaló. A szabadságharcosok elleni had­járatban való látványos „nyi­tására” a guatemalai rendszer azután vállalkozott, hogy az amerikai törvényhozás meg­szavazta a katonai segélyek újra való folyósítását a re­zsimnek, és összegüket jelen­tősen fel is emelte. A londoni rádió péntek reggeli háttér­műsorában, amelyet a guate­malai eseménynek szentelt, a riporter meg is kérdezte a helyszínen dolgozó tudósítót, hogy nem lát-e összefüggést az irtóhadjárat fokozása és a se­gély növelése között, s nem volt-e feltétel a „fekete július” a megemelt amerikai pénz­ügyi támogatáshoz? Bár a helyszínen levő riporter, ért- hetőleg tagadó választ adott, attól viszont már óvta a rá­dió hallgatóit, hogy „gyors eredményeket” várjanak a szabadságharcosok elleni of- fenzívától. Elismerte, hogy ezek szervezettsége és az, hogy a lakosság körében „bi­zonyos támoga'ásra” számít­hatnak „nehézzé teszi” a kor­mányzat hadjáratát... Árkus István

Next

/
Thumbnails
Contents