Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

XXVI. ÉVFOLYAM, 161. SZÄM Ar«: 1,40 forint 1982. JŰLIUS 11., VASÄRNAP PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, ICarbanfartás, iskolabővítés Négy héttel Nyugat-Bejrút bekerítése után Izrael még mindig nem érte el legfőbb célját: nem sikerült kikény- szcrítenie a PFSZ politikai és katonai központjának felszá­Ufazik a bid molását, ezért fokozza a kö­rülzárt városrészre nehezedő katonai, gazdasági és lélekta­ni nyomást. Péntek délután­tól szombat hajnalig az iz­raeli tüzérség és hadiflotta szakadatlanul ágyúzta Nyu­gat-Bejrút lakónegyedeit, pa­lesztin menekülttáborait. A támadásnak sok polgári ha­lottja és sebesültje van és sú­lyos anyagi károk keletkeztek. Egyhelyben topognak a Nyugat-Bejrútban körülzárt hatezer palesztin szabadság- harcos távozásáról folyó tár­gyalások. Váratlan bonyodal­mat okozott az a damaszkuszi bejelentés, hogy Szíria nem hajlandó befogadni a palesztin gerillákat, miután nem kapott ilyen értelmű javaslatot és nem vonták be a PFSZ átte- lenítéséről, leendő központjá­ról folytatott konzultációkba. Péntek este Bejrútból Da­maszkuszba utazott Morris (Folytatás a 2, oldalon) Statisztikák A jövő a speciális gépeké 4. oldal: Ahol természetesek a csodák 6. oldal: Postabontás 7. oldal: Világbajnokok Madridban 8. oldal: Támad a burgonyabogár Lázár György Fejlesztés az Izzónál “ít 'fÄ, Hétezer lámp éráéként/ Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Constantin Dascalescunak, a Román Szo­cialista Köztársaság kormány- elnökének meghívására a kö­zeli napokban hivatalos, ba­ráti látogatást tesz Romániá­ban. A Ganz-MÁVAG Hídgyára lágymányosi telepén a héten uszályra emelték az Árpád-híd északi oldalának első két nyolcvantonnás acélszerkezeti elemét. Már az új tanévre készülnek^ Javában tart a vakáció, üdülnek a gyerekek, a pedagó­gusok, s a megye általános is­MEGFŐZVE F urcsa képként áll előttünk egy-egy mű­helye, üzeme a me­gye bármelyik tartósító­ipari cégének. Furcsa kép­ként, mert össze nem tar­tozó dolgok sorakoznak egymás mellett, úgy, mint­ha valaki a legmodernebb tánchoz századokkal ko­rábbi divat szerint öltözne, márpedig krinolinban meglehetősen nehéz discó- sztárnak lenni. Valójában éppen erről van szó: a fel­adat egészen más, mint amihez pz „öltözék” szol­gál: a megye élelmiszer- ipari üzemei közül a kon­zervgyárak állóeszköz-ál­lománya a legidősebb, a leginkább elhasznált. Lassan másfél évtizede, hogy először kapott hatá­rozott körvonalakat az ag­godalom, vajon a mező- gazdasági nyersanyagok várható — és azóta bekö­vetkezett! — nagy arányú termelésnövekedését képes lesz-e fogadni a feldolgozó- ipar?! Az aggodalmak 'nem voltak alaptalanok! , Most már esztendők óta visszaté­rő és egyre súlyosabb gond, hogy a megtermelt nyers­anyagot mind nehezebb cél­szerűen, minél kisebb vesz­teséggel feldolgozni, ráadá­sul az a furcsa helyzet is ki­alakult — éppen a technoló­giai elavultság okán —, hogy sokféle terméknél gazdasá­gosabb a nyersanyagot ex­portálni, mint a belőle-ké- szült. feldolgozott árut! Gazdaságosabb, de csak akkor, ha rövid távon néz­zük a devizabevételeket, mert vitathatatlan, hosszú távon az a kifizetődő a népgazdaság számára, ha minél magasabb fokon, mi­nél jobb minőségben elő­állított élelmiszeripari késztermékeket kínál vala­mennyi piacon. Szó sincs arról, mintha a megye konzervgyárai nem törekedtek volna fejleszte­ni. korszerűsíteni. Valójá­ban mégis egy évtizedre visszanézve, csupán a du­nakesziteknél fölépült tész­taüzem ítélhető jelentősebb beruházásnak, a többi amolyan erre telik most, arra majd máskor alapon végrehajtott, kényszerű korlátok között zajló fej­lesztésként ment végbe, gyakran még így is nehéz pénzügyi gondokkal küzd­ve. Ezeknek a pénzügyi gondoknak a javát a sza­bályozás — elsősorban az árrendszer, az általa lehe­tővé tett jövedelemképzés — teremtette, azaz a gyára­kat kevésbé terhelte a fe­lelősség a mind szegénye­sebb műszaki színvonal miatt. Erre a színvonalra fényt vet, ha leírjuk: nap­jainkra eljutottunk oda, hogy a konzervgyárakban megközelítette a húsz szá­zalékot a nullára leírt — azaz műszakilag- pénzügyi­leg elértéktelenedett — ál­lóeszközök aranya a teljes állományon belül, ám en­nek ellenére ezek a gépek, berendezések működnek, mivel nincs helyettük más. Talán leírni is fölösle­ges; ha lenne helyettük korszerűbb, tempósabb, az­az termelékenyebben dolgo­zó eszköz, akkor a termék is másmilyen, értékesebb lehetne. Sokféle erőfeszítés szól a konzervgyárak javá­ra — így a nagykörösiek az előfeldolgozó telepek háló­zatát hozták létre, maguk rendezkedtek be jobb híján gépek előállítására, a du- nakesziek ésszerűen meg­rostálták a termékszerke­zetet —, ám erejük igen­csak csekély annak a hely­zetnek a megmásítására, hogy o konzervipar az élel­miszeripar technikailag, technológiailag legelmara­dottabb területe. Józan számítások szerint is a tá­volság a nemzetközi élvo­nal és a hazai színvonal között egy, másfél évtized, nagyjából annyi tehát, mint amennyi idő a fejlesz­tést sürgető első vélemé­nyek elhangzása óta eltelt, égi és tisztességes hagyomány, hogy amit a konzervmes- ter diktálta receptura alap­ján megfőztek, azt elsőnek a konzervmester kóstolta meg, legyen egy utolsó le­hetősége még az esetleges javításra, újabb ízesítésre, mielőtt a legfőbb kritikus, a vásárló mondana ítéle­tet. Ma már nehezen le­hetne előkeríteni azokat akik megfőzték a konzerv­ipar mai helyzetét, állapo­tát jellemző technikai, technológiai, étkeket, akik a korszerűt vegyítették a sokszorosan elavulttal, akik úgy hitték, műszaki emlé­kekkel fölérő gépeken, fel­dolgozó vonalakon készít­hető mindaz, ami verseny- képes lesz az élelmiszerek egyre igényesebb piacán. Ez a piac azért egyre igé­nyesebb, mert az élelmi­szerek is egyre drágábbak, azaz a vevő — nagyban és kicsinyben egyaránt — jót akar kapni — és kap is, ha nem tőlünk, akkor a ver­senytársaktól — a pénzéért. Dönteni mindig következ­ményekkel jár. Lassan el kell jutnunk addik, hogy ezeket a következménye­ket azok viseljék, akik döntöttek, hiszen úgy illő, ki amit főzött, annak első kóstolója legyen. M. O. R kóláiban most nagy a felfor­dulás: újra festik a táblát, me­szelik a termet, kijavítják a ki- lincsevesztett ajtókat, ablako­kat, a hibás székeket, padokat. Néhol az iskola patronálói­nak — a szülői munkaközös­ség, vagy egy-egy szocialista brigád tagjainak, az üzemek, szövekezetek dolgozóinak se­gítségével nagyobb munkához látnak; karbantartják, kicseré­lik a csapokat, a vezetékeket, a fűtést. ősztől a megye iskoláiban 118 ezer nebuló tanul majd, háromezerrel több, mint ta­valy. A tanév kezdetéig, au­gusztus 30-ig, 63 új tanterem készül el, hogy fogadhassák a több gyermeket, s a tanévben, az esztendő végéig még 33 tan­termet terveznek átadni, Áz új termek zöme a már meglevő iskolák oktatási lehe­tőségeit gyarapítja: négy te­remmel bővül a pomázi iskola, öttel Vác oktatási hálózata, s hat-hat termet avatnak majd Biatorbágyon és Albertirsán. Két vadonatúj, 16 tantermes iskola is épül, az egyik Nagy­körösön, a lakótelepi gyerme­keknek, a másik pedig — ezt valószínűleg csak ősszel vehe­tik birtokba a tanulók — — Zsámbékon. Az utóbbi lesz az Esztergomi Tanítóképző Fő­iskola zsámbéki tagozatának gyakorlóiskolája. Az első lép­csőben elkészül az oktatórész, később pedig a járulékos helyi­ségek: a tornaterem, a napkö­zisszobák, a konyha. A Pest megyei Tanács 7,2 millió forintot fordít idén az új tantervek szerinti oktatás­hoz szükséges szemléltető- és segédeszközök vásárlására. Így például az ötödikes és hatodikos történelemtanításhoz diaképeket, magnószalagokat, térképeket, szemelvényeket, ábrákat tartalmazó egységcso­magokat kapnak az iskolák, Végezetül: ötnapos lesz a tanítási hét szeptembertől a megye, s az ország minden is­kolájában. Az Egyesült Izzó Gépfejlesztési Intézetétől a Westinghouse cég kanadai vállalata tavaly decemberben rendelte meg a ha­gyományostól eltérő lámpafeliratozó és minőség-ellenőrző auto­mata gépsorokat, amelyek most elkészültek. A két gépsor egyenként és óránként hétezer lámpát feliratoz és ellenőriz egy kezelő felügyeletével. A képen: próbaüzem átadás előtt. Megalakult a Bioinveszt Kilátás van exportra is Működő modell a mezőgazdasági napon Bioinveszt néven gazdasági társulást alakított a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezet, a MÉM Gödöllői Műszaki Intézete és a Hunga- gent Rt. A kutatási, fejesztési és termelési-beruházási céllal létrehozott társulás a szécSé­Szezcneló' az őszibarackosokban Vasárnap is tart a meggytnííszak Teljes műszak lesz vasár­nap a budaörsi Sasad Tsz gyü­mölcsöseiben. Sánta Imre ága­zatvezetőtől kapott tájékozta­tás szerint mintegy másfél száz állandó és időszaki dolgozó szedi a meggyet és a legkoráb­ban érő őszibarackot a közös gazdaságban. Mint elmondta, az elmúlt héten a vihar kö­vetkeztében a már érett meggynek 40 százaléka hullott le a földre, és most legsürgő­sebb teendőjük a gyümölcs mentése. Nem kis mennyiség­ről van szó ugyanis. Legalább 8 vagon termény felszedéséről és értékesíté­séről kell gondoskodni. A nagyüzemben természete­sen a még fán lévő meggy be­takarítása is sürgős feladat: a pándi fajtát kézzel és géppel, a cigánymeggyet pedig kizáró­lag géppel szedik, illetve ráz­zák le. Ez utóbbiból dzsem és gyümölcslé készül. A Sasad Tsz igyekszik minél több feldolgozó és kereskedő céggel kapcsolatot fenntartani, hogy portékáját biztonságosan értékesíthesse. Saját boltjain kívül meggyből például szál­lít a Zöldért-vállalatoknak és a budapesti Közért több bolt­jába. Szerződéses kapcsolat­ban állnak a Magyar Hűtő­ipar miskolci és győri gyár­egységével, a nagykőrösi és Kö z é let Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Péter János, az országgyűlés alelnöke és Púja Frigyes külügyminiszter fo­gadta az Amerikai Egyesült Államok szenátusa megajánlá- si bizottságának küldöttségét. A delegációt, amely kétnapos látogatást tett hazánkban, Paul Laxalt szenátor vezette. dunakeszi konzervgyárakkal és a Törökbálinti Állami Gazda­ság érdi léüzemével, valamint a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Vállalattal. A szintén jelentős gyümölcs­termesztéssel foglalkozó Tö­rökbálinti Állami Gazdaság ültetvényeiben tegnap 250 KISZ-fiatal szorgoskodott. Az igazi szezon azonban csak ezután következik majd, hiszen több mint 510 hektár termő őszibarackosukról kell leszedni, a gyümölcsöt. Steidl Károly termelési igazgatóhe­lyettes azt is elmondta, .hogy náluk a múlt hét végi vihar csak kisebb kárt tett a megy- gyesben, viszont az almaültet­vényekben súlyosabb a pusztí­tás. Bő termést hozott az idén a pátyi Zsámbéki Meden­ce biatorbágyi gyümölcsö­se. A hozamok hektáronként meg­haladták a 80 mázsát. A 24 hektáros meggyültetvény 14 hektárjáról szüretelték le ez idáig a meggyet. nyi közös gazdaságban épülő biogáztelephez hasonló léte­sítmények megtervezését, kivi­telezését és üzembe helyezését vállalja. Szécsényben tavaly kezdték meg a biogázfejlesztő és elége­tő hőerőmű építését, osztrák licenc és technológia alkalma­zásával. A biogáztelep szarvasmarha hígtrágya és ba­romfitrágya átalakításával — évente hárommillió forint ér­tékű fűtőolaj energiáját meg­takarítva — már idén szep­tembertől fűteni fogja a közös gazdaság baromfitelepét, és el­látja meleg vízzel is, csakúgy, mint az öltözőt, fürdőt, vala­mint a takarmányszárítót. A telep működése, haté­konysága iránt máris nagy a hazai érdeklődés, de kilátás van exportmegrendelésre is, mégpedig jugoszláviai gazda­ságok részéről. A Bioinveszt meghívást kapott Nyitrára is, ahol a csehszlovák mezőgaz­daság napja alkamából meg­rendezett kiállításon bemutat­ják a szécsényi biogázüzem működő modelljét. Vita a PFSZ leeradő központjáról Újabb izraeli támadás Ma: 3. oldal:

Next

/
Thumbnails
Contents