Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM 1982. JÚLIUS 10., SZOMBAT Lányok, asszonyok üzeme Változó műszak a gépek mellett Család, munka, szociálpolitika A könnyűipari üzemekben sokkal több nő dolgozik, ^ mint férfi. Ez okozhat olyan problémákat, amelyek ^ csaknem ismeretlenek azokban a gyárakban, ahol fér- ^ fiák dolgoznak többségben. Hiszen a fonó- és szövőgé- ^ pék mellett lányok, asszonyok állnak, akiket otthon vár ^ a házimunka, a család. Az anyukák maradnak otthon, k ha betegek a kicsik, s ez gyakran okoz gondot az üzem- 8 ben is. Nem túlzás, hanem reális Mibe kerül ma a szállítás? Jegyzet Impressziók Dolgozom, Kétségbe esve küzdők az idő múlásával, s minden pillanatot és helyet igyekszem kihasználni, s amikor csak lehet, belebú­jok a jegyzeteimbe, igyek­szem a külhoni impreßz- sziók dzsungelében valami­féle rendszert teremteni. Bevallom, nem a szorga­lom, hanem a kényszer ösz­tönöz, hogy még időben megírjak valamit a rám­zuhant élményekből, amik az emberi természet törvé­nyei szerint napról napra halványulnak. Szomszéd népek élete, szokásai, élet­módjuk, s ehhez hasonlítva a mienk. Ez a tét, amiről úgy érzem, másoknak is mondanom kell valamit, s az ember állandóan küzd azzal a belső kényszerrel is, hogy a tájról, melyen mások élnek, megossza az élményeit, megfogalmazza az érzéseit. De ott van a láthatatlan, a vívódást oko­zó fék is, hogy minek, hisz úgysem lehet, meg hogy millió útleírás készült már, nincs értelme a felfedezés­nek. Mindenesetre egy sor kérdést kénytelen az ember tisztázni önmagában, s hogy ez megtörténjen, an­nak az a feltétele, hogy a témán és rengeteg papír­darabjain kívül, melyen a feljegyzései vannak, ne lás­son, ne halljon, s ne tudjon másról, arra koncentráljon, amennyire csak tud. Sebesen futó, tiszta vizű kék folyók színét,. illatát kell felidézni, talán még a tovafutó hullámok muzsi­kájára is jó, ha emlékszik az ember. Reneszánsz kis­városok gerendavázas há­zaira, gótikus városkapuk­ra, óvárosok tornyaiban konduló esti harangszóra kell emlékeznie, s arra a pillanatra, amikor, mond­juk, a luzerni tóparton úgy éreztem: ez aztán igazán a béke. A méltóságteljesen úszkáló hattyúk ki-kika- nyarodnak a vízből, s elfo­gadják a polgárok tenyeré­ből kínált elemózsiát, s mellettük mindjárt ott te­remjek, részt kérve a szí­ves kínálásból a fürge, sze­líd vadkacsák is, amin el- ámulok, s nemcsak a ka­csák magatartása, hanem a hattyúké* miatt is, mert vagy hét évvel ezelőtt a billi tavon bizony megker­getett egy csapatuk, amikor közeledni merészeltem felé­jük. Jó, ha az ember ilyet is lát, tapasztal, s jólesik a különös csend. Különös összbenyomást kelt a protestáns ország ka­tolikus városa, amint pol­gárai misére igyekeznek, s a felcsendülő énekszó köz­ben mi is vethetünk egy pillantást a jezsuita temp­lom barokk hajójára. De ez csak egy emlékcserép, s níég mi mindent kell visz- szaidézni, átélni, azt bizo­nyítandó, hogy nem jó, ha az ember elfogult, mások múltjából is sok a tanulni való, s lehet viszonyítani, hogy ők mit csinálnak jobban, s mit nem fogad­nánk el úgy, ahogy láttuk, semmiért sem. Szóval nagy fegyelem kell itt, hogy a figyelem erősebb legyen a vonat­kerekek csattogásánál, a hét végén hazautazó mun­kások jóízű dialógusánál, s fel tudjam adni azt a szokásomat is, hogy bár­milyen ismerős tájon uta­zom. akárhányadszor is, nem olvasok. Inkább a vi­dék színeit, hangulatát bá­mulom. Így aztán most kétszeresen nehéz a dol­gom, mert az Alföldön át vágtat a szabolcsi gyors. Előbt> a homokos, ligetes Duna—Tisza közén, majd Szolnok mellett át a Zagy­ván és a Tiszán, ahol már olyan egyszerű virágokat terem a föld, mint amilyen egyszerűek az itt élők da- zai. Messzi kék fasorok, a látóhatár szélén szerteszórt, a kékségbe olvadó fehér ta­nyák, karcsú falutornyok és házcsoportok úsznak el. vesznek homálybji. Most már csak ezt a ké­pet nézem elragadtatással, soha el nem múló szere­tettel. Kovács T. István — Milyen szociális intézke­désekkel lehet ezen s általá­ban segíteni a dolgozó nőkön? Ezekről a kérdésekről be­szélgetünk Kiss Margittal, a Pamutfonóipari Vállalat váci gyárának munkásellátási cso­portvezetőjével.' — Először is, hogy az egy- vagy többgyermekes család­anyák egyáltalán be tudjanak járni dolgozni, annak feltéte­le a gyerekek elhelyezése. Ná­lunk az óvodai ellátás jó, hi­szen minden kisgyereket el tudunk helyezni. Sőt, kölcsö­nös cserékkel még azt is meg­oldottuk, hogy némelyik távo­labb lakó dolgozónk közelebbi óvodába helyezze el a gyer­mekét. A kisebbeket a Forte­gyár bölcsődéjében. Hiányzik az orvos A nőknél különösen nem közömbös, mennyi időt tölte­nek utazással — folytatja Kiss Margit. Ezért nagy segít­ség a munkásszállás megoldá­sa. Autóbuszunk igazodik a három műszakhoz. Vanyarc- tól indul, és a közbeeső tele­püléseken veszi fel a dolgozó­kat. Erre egyébként azért is szükség .van, mert Vanyarctól nem indul olyan járat, amivel minden műszakhoz beérnének. — Milyennek tartja a gyár szociális ellátottságát? — Szociálpolitikai tervünket a dolgozók igénye szerint ál­lítjuk össze, amit bizottság tárgyal, s javaslatokat tesz a vezetőségnek. A jogos igényelt megvalósítása persze a pénz­ügyi keretektől függ, de a je­lenlegi szociális elátottságunk megfelelő. Habár egy komoly gondunk van: az üzemorvosi rendelés megoldatlan, ami pe­dig női munkahelyen nagyon fontos lenne. A múlt évben heti öt alkalommal volt egy- egy órai rendelés, most csu­pán két alkalommal van. Ez talán még arra sem elég, hogy gyógyszert írassanak az em-. berek. Régebben egy üzem­orvosunk volt, aki ismert mindenkit, tanácsokat tudott adni, s helyben intézte a be­tegállományba vételt is. Szociális juttatásként az éj­szakai műszakban dolgozók­nak jár egy kávé, üdítő ital, s hetenként két alkalommal vi­taminpótlóként csokoládét kapnak. Vállalatunknak van egy üdülője Balatonszemesen, és bériünk két szobát Hajclú- szoboszlón, ezenkívül igénybe lehet venni á SZOT-beutaló- kat is. A gyes-en levő kisma­mákkal elsősorban a szocialis­ta brigádok tartják a kapcso­latot, bár olykor a gyárban is rendezünk kismama-találko­zót. A munkásnők műveltsége Középiskolába 13-an járnak, 18 fonó-szakmunkástanulónk van, s ketten végzik főiskolai tanulmányaikat. A gyárban 48-as nem végezték még el az általános iskolát, s mindössze egy munkatársunk törekszik erre — sorolja Kiss Margit az adatokat. — Mi ennek az oka? — Ez a szám állandóan vál­tozik, mivel többségben olyan személyek adatai is benne van­nak, akiknek jóformán meg sem szárad a pecsét a mun­kakönyvükben, s máris odább- állnak. De amíg a gyárban dolgoznak, addig a kimutatás­ban is szerepelnek. Kisebb ré­szét pedig azok az idősebb emberek teszik ki, akik vi­dékről járnak be és három 'műszakosak, őket már nem lehet megnyerni az általános iskola elvégzésére — mondja a csoportvezető. Vincze Imre, a gyár szo­ciálpolitikai bizottságának el­nöke kísér végig a gyáron. A gyűrűzőüzemben kellemes hő­mérséklet és nagy zaj fogad. A gépsorok között lányok és fiatalasszonyok végzik a mun­kájukat. Idősebbeket alig lát­ni. Hat-nyolc vagy még több gépet kezelnek, megállás nél­kül róják a métereket, ami a műszak végére már több kilo­métert tesz ki. Ha valamelyik gép leáll, ott teremnek, eliga­zítják a fonalat, beindítják a gépet, s az sebesen pörgeti az orsókat, tekeri a fonalat. — Tavaly itt a műhelyben harminc foknál jóval maga­sabbra kúszott a hőmérő hi­ganyszála. Nemrég fejezték be a klímaberendezés építé­sét, amely állandóan húsz fok körüli hőmérsékletet biztosít. Ez kellemesebbé teszi itt a munkát — mondja Vincze Im­re. A tisztítórendszernél is ja­vultak a munkakörülmények, ahol azelőtt egészségre ártal­mas por keletkezett. Most a profiltereket zárt helyiségbe telepítették, s ezáltal megszűnt a szennyeződés is. — Általában milyen segítsé­get kérnek a dolgozók? — A gyes-ről visszatérő anyukák részéről gyakran fel­merül az igény az egy mű­szakba járásra, mert csak így tudják elhelyezni a gyereke­ket. Ezt sok esetben el tud­juk intézni, de előfordul, hogy nem, s ilyenkor, ha nincs megoldás, gyakran felmonda­nak. Pedig így is kevés a lét­szám. Nagy segítség, sőt, lét- fontosságú a leányszállónk, ahol az ipari tanulókat és azokat a vidékről bejáró dol­gozókat tudjuk elszállásolni, akik csak a hétvégeken utaz­nak haza. Gyárunkban nem­rég bevezettük a Werner szer­vezési rendszert, melyre min­denkit kiképeztek. Átszervez­ték a munkafolyamatot, nö­vekedett a termelékenység, egy nő több gépet tud kezelni, s a fizetés is nagyobb lett. Több a pénz Szabó Rozália nemrég fe­jezte be az ipari iskolát. A gyűrűzőüzemben három mű­szakban dolgozik, öt gépet ke­zel. — Könnyebb lett a munka a Werner-rendszer bevezetésé­vel? — Azt nem lehet mondani. Hiszen ugyanazt csináljuk, mint ezelőtt. Nagyobb odafi­gyeléssel, több munkával töb­bet lehet termelni. A fizeté­sem 4 ezer 700-ról 5 ezer 400 forintra emelkedett. — Lajtovics Lászlóné Ke­szegen lakik. Három műszakba jár, egy öt- és egy hétéves kislánya van. — Hogyan tudja ezt meg­oldani? — Édesanyám vigyáz a gye­rekekre, amikor eljövök dol­r gozni. Egyébként nem tudnám vállalni. A leyergépen Lajtovicsné alapfizetése 3 ezer—3 ezer 200 forint, a műszakpótlékkal vi­szont 4 ezer 500- forintot keres. Nem mindegy! — Meg van elégedve a gyár szociális helyzetével? — Sok segítséget kapunk, de vannak megoldatlan problé­mák is. Például munkaruha­utalványt kapunk: 170 forin­tot ruhára (otthonka) és 130 forintot kisrnamacipőre. Ez nagyon kevés, hiszen az árak sokat emelkedtek, s egy évig nem is tart ki egy pár cipő. Otthonkát pedig ennyi pénzért nem is lehet kapni! Nagyon jó lenne, ha ezt rendeznék. A gyár vezetői egyetértenek ezekkel az igényekkel, s a ja­vaslatot már fel is terjesztet­ték a központnak. Dénes János Szóvá tesszük ... hogy a Földvári téren a múlt év decemberében átadott ABC-áruház mögött már hó­napok óta hiányzik az egyik vízelvezető csatorna fedele. A gyermekeket féltő szülők egy rakodólappal fedték be a tá­tongó mélységet. Ez nem meg­oldás! Bernecebaráti és Kemence községekben immár jó néhány éve megszűnt a helyi sport­egyesület. Valamikor, még a hetvenes évek elején akasz­totta szögre a két csapat a mezt, s azóta csak egy-egy tö­megsportrendezvényen biztat­hatták az itteniek egymást. A sportot, s elsősorban a labda­rúgást kedvelők, az egyesüle­tek megszűnése óta kissé iri­gyen Figyelték, hogy mi is tör­ténik a szomszédos falvakban, vajon sor kerül-e ott is a bú­csúmérkőzésre ? Nem így történt Másutt mindig akadt annyi focit kedvelő fiatal, amennyi elegendő egy csapat összeállí­tásához, s az utánpótlást is si­került biztosítania a sportkö­röknek. így aztán a labdarú­gók nélkül maradt két köz­ségben döntöttek úgy, hogy is­mét csapatokat szerveznek, s indulnak a járási bajnoksá­gon. Idén júniusban meg is alakult a sportegyesület, ame­lyet a környék egyik neves sportemberéről, Szokoly Ala­josról neveztek el. Bár Szokoly nem a labdarúgásban jeleske­dett, hanem az atlétikában — a szövetség egyik alapító tagja volt —, ami persze aligha je­lent akadályt. — Egyelőre három szakosz­tályt hoztunk létre — mondja Pálinl:ás Ferenc, a sportegye­sület elnöke. — A labdarúgás mellett az asztalitenisz és a sí az, ami népszerű nálunk. Mivel a Szokoly SE a két község közös egyesülete, így a jövőben ■ aligha fordülhat elő az, ami egyszer már megtör­tént. Vagyis hogy elfogytak a játékosok, s újak már csak alig-alig jelentkeztek a csa­patba. Persze, nemcsak a tö megbázis nőtt meg, de a fiata­lok lelkesedése is. Ezt bizonyítja az is, hogy 1977-ben Bernecebarátiban — Mégis csak túlzás — mondta egy ismerősöm —, hogy a Naszály Áruház bú­torraktárából a Haraszti Ernő útra egy szekrényt 580 forin­tért szállítanak el. Tényleg túlzás — gondoltam, amikor megsaccoltam, hogy a lerakat és a lakás között se­hogyan sem nagyobb a távol­ság két kilométernél. Megke­restem tehát Simon Csabát, a Naszály bútorosztályának ve­zetőjét, s a véleményét kértem a dologról. — A város és a járás terüle­te, úgynevezett tarifaterületek­re van osztva. Nullától két ki­lométerig egyes, kettőtől ötig kettes, öttől tízig hármas, tíz­től tizenötig négyes, s így to­vább fölfelé vannak megálla­pítva a díjszabások. Rád pél­dául a négyes kategóriába tar­tozik, a felnőtt egyszemélyes heverőt 135 forintért visszük ki. — Akkor a konkrét esetben mégsem stimmel valami. — A távolságon kívül attól is függ az összeg nagysága, hogy mennyi a szállítandó te­her. Szeretném látni a szállí­tólevelet. új tornaterem építése kezdő­dött. A mintegy hat és fél mil­lió forintba került létesítmény két évvel később készült el, je­lentős társadalmi munkával. Így az utóbbi két évben ez a helyiség szolgált arra, hogy megoldja a sportolás feltéte­leit. Csakhogy itt a kézilabda- meccseken, atletizáláson és pingpongbajnokságokon kívül mást aligha tudnak csinálni a fiatalok. A tsz színeiben — A bernecebaráti tornate­rem felépítése fontos állomás volf ahhoz, hogy a most meg­alakult egyesület életképes le­gyen — magyarázza Pálinkás Ferenc. — Egyrészt azért, mert kiderült, hogy jó néhány te­hetséges asztaliteniszezőnk van. A fiatalok a Börzsöny Tsz színeiben olykor még az orszá­gos versenyekre is felküzdöt- ték magukat. Ez szolgált ala­pul, hogy a foci mellett az asz­talitenisz lett a másik szak­osztályunk. A sí az itt élők legtöbbje körében ismert és népszerű. A Kemence-völgy kiválóan alkalmas télen az ef­féle sportolásra. Sőt, az utóbbi években nemcsak az itt lakók állnak lécre, de az ország szinte minden részéből jönnek ide síelni és szánkózni... Az igazi hangsúlyt azonban mégiscsak a foci kapja. Ami­kor ismertté vált, hogy ismét lesz csapata a két falunak, több, mint ötven fiatal jelent­kezett. A napokban már el is kezdődtek az edzések a ke­mence! sportpályán. — Mivel a Bernecebarátiban levő sporttelepen sokkal ked­vezőbbek a feltételek, mint a kemencein, így ősztől a baj­noki mérkőzéseket ott rendez­zük meg — mondja az elnök. — A másik pályát csak edzé­sekre használjuk. Ugyanakkor az is tervünk, hogy ezeket a felkészüléseket nyitottá tesz­Simon Csabának igaza van, megszerzem, s viszem a szám­lát, mely 564 forintról szól. Rápillant, s már mondja is. — Nincs tévedés. Zobor szekrénysorról van szó, mely 10 darabból, s két csomag tar­tozékból áll. A szélességi mé­rete négy méter feletti. A bú­torokat a negyedik emeletre kellett felvinni. A kocsijain­kon a sofőr és egy rakodó tel­jesít szolgálatot. Az itteni fel­rakással, úttal és lakásba hor­dással a kocsi és két ember három óra hosszáig dolgozott. A Haraszti Ernő út valóban az egyes tarifába tartozik, a fu­vardíj 448 forint, ehhez jön az emeletenkénti 29 forintos fel­ár. — A fuvardíjat hogyan álla­pítják meg? — A Magyar Közlönyben megjelent KPM-árak alapján. — Soknak tartja ezért a munkáért az 564 forintot? — Nem. A város területén szerintem olcsón szállítunk. A járás falvaiban drágábban. 25 kilométerre, földszintre egy gardrób szekrénysort 1 ezer 263 forintért viszünk. Vicsotka Mihály szűk. Vagyis nemcsak a játé­kosok vehetnek részt az edzé­seken, hanem mindenki, akit érdekel a labdarúgás. Próbaév A csapat zömét a helyben és a környéken dolgozó fiata­lok alkotják, de akad köztük néhány, szakmát tanuló is. A válogatást úgy szervezték meg, hogy azok alkossák az együttes gerincét, akik hely­ben maradnak. Vagyis nem járnak távoli középiskolákba, vagy munkahelyre, s így rend­szeresen részt tudnak venni a felkészülésben. — A két áltálános iskolával is felvettük a kapcsolatot. A gyerekek révén, úgy gondo­lom, megoldódik az utánpót­lás is. Hiszen a fiatalok alap­jában véve szeretik a sportot, s jó néhány igazán tehetséges is akad közöttük — mondotta Pálinkás Ferenc. — Bízunk abban, hogy a számukra is kedvezőbb feltételek megte­remtésével minél többen kap­csolódnak be valamelyik szakosztályunk munkájába. A Szokoly SE vezetői egye­lőre nem táplálnak vérmes re­ményeket. Afféle tapogatózó, próbaévnek szánják az ideit. Tapasztalatokat akarnak gyűj­teni a későbbi munkához, s abban bíznak, hogy ezek a ta­pasztalatok kedvezőek lesz­nek. » Csitári János FELHÍVÁS! A TIGAZ Szolnoki Üzemigazgatósága értesíti Vác város lakosságát, hogy dljbeszedő- óraleolvaső változás miatt a gáz- dljflzetésl fogadóórát megváltoz­tatjuk az alábbiak szerint: Fo­gadóóra helye: Vác, Rádi úti telep. Fogadóóra idele: minden héten kedden 16 órától 18 óráig. TIGAZ Szolnoki Üzemigazgatóság, Szol­nok, Thököly u. 7M. 5000. . ISSN 0133—2733 (Váci Hírlap) Dolgozik az úthenger A kommunális üzem aszfaltútépítő brigádja tartja karban útjainkat. Csőtörések, útbontások után a brigád javítja ki az utakat. A képen: Makrai Ferenc úthengerkezelő a 2-es számú főúton javítja az utat (egy csőtörés után). Papp László felvétele Ili sporfegyesulef alakult Kemencén Nemcsak a tömegbázis nett meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents