Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

Az igazságosabb elosztásért Közszemlén < Terjedelmes listát tettek köz­szemlére Gödöllőn a városi ta­nács hirdetőtábláján. Csaknem ezer név áll rajta, mellette egy szám. Az az összpontszám, amit a lakásigénylők különbö­ző jogcímeken elértek. Isme­retes, hogy újabban pontrend­szer alapján állapítják meg a várakozási sorrendet. Külön­böző ismérvek alapján kisebb vagy nagyobb pontszámot kap minden igénylő. Figyelembe veszik, hogy va­laki Gödöllőn lakik-e, avagy másutt, mennyi évet töltött el munkahelyén, milyen kitünte­tést kapott, mekkora részt vál­lalt a városért végzett társa­dalmi munkában, milyen a családi helyzete, egészségügyi állapota. Pontozzák a lakását Is. Annak műszaki állapotát, zsúfoltsági fokát. Az elérhető legnagyobb pontszám 300. Az átlagok Vegyük szemügyre a listát. Ebből leolvashatjuk, hogy a legtöbben tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásra várnak. Az ő átlagpontszámuk a leg­nagyobb: 93,7. Utánuk követ­keznek az OTP-lakást igény­lők, átlaguk 69,2. Tanácsi bér­lakásra adtak be igénylést a legkevesebben, átlagos pont­számúk 81,7. Nem érdektelen megnézni, melyek a legna­gyobb pontszámok. A tanácsi bérlakás kategóriájában 182, a tanácsi értékesítésű szövetke­zetiben 173, az OTP-ben 175. A kategóriák között nincs nagy különbség, s valamennyien messze vannak a maximális értéktől. Száz feletti pontot 308-an értek el. Eme számokból messzemenő következtetéseket nem von­hatunk le, már csak azért sem, mert átlagértékek. Nem tájé­koztatnak arról, hogy egy-egy család vagy személy milyen körülmények között lakik, mi­lyen a képessége esetleges más megoldásra. Annyi azonban bizonyos, hogy akinek nagyon alacsony a pontértéke, annak nem árt megfontolnia, nem mutatko­zik-e lehetősége válamilyen más formában javítani lakás- helyzetén. A tanács az utóbbi időkben igyekszik javítani a telekellátást, az OTP hitelt nyújt emeletráépítésre, tolda­lékolásra, hogy csak két esetet említsünk. A napokban kifüggesztett listára azok neve került, akik a múlt évben esedékessé vált Igényüket megújították, illet­ve a kérelmezők, akik 1981 i pontszámok decemberéig beadták papír­jaikat. A névsort ezentúl évente egyszer felfrissítik. Rá­vezetik az újonnan jelentkező­ket és a módosításokat. Elő­fordulhat tévedés, ezt is kor­rigálják. Változás is bekövet­kezhet valakinek a helyzeté­ben, s így módosulhat a pont­száma. Az idén egyébként szeptember J-től 31-ig lehet a változásokat bejelenteni, il­letve a reklamációnak hangot adni a lakáshatóságnál vagy a' tanács információs irodájában. Névjegyzék Akármilyen érdekes a la­kásra váróknak ez a lista, a legfontosabb mégis az, mikor következik el az a várva várt pillanat, amikor beköltözhet ilyen vagy olyan kategóriájú lakásába. E tekintetben a lista semmiféle támpontot nem nyújt. Az biztos, hogy ebben az évben nem készítettek la­káskiutalási jegyzéket. Ami új lakást átadnak, azt azok kapják, akik neve az 1980—81. évi jegyzéken szerepel. S ha jövőre készítenek név­jegyzéket? Arra kik kerülnek? A legnagyobb pontszámot el­értek sem automatikusan. A döntés a tanács végrehajtó bi­zottságának kezében van. A javaslatot előzetesen megtár­gyalja a lakásügyi társadalmi bizottság. Nyilvánvaló, hogy mindkét testület a pontszámok figyelembevételével alakítja ki álláspontját. Az eddigiekből is érzékelhe­tő, a lakáshoz jutás messze áll a szokásos kereskedelmi ügy­lettől, amelyben az egyik fél­nek eladó portékája van, a másiknak pénze, ha megfelel­nek egymásnak, kicserélik jó­szágaikat. A lakás nagy kincs, amiből a szükségesnél keve­sebbel rendelkezünk, éppen ezért a hozzájutás sem egysze­rű. Ezért keresik azokat az eszközöket, melyekkel a lehe­tő legigazságosabban oszthat­ják el a meglévőt. Érdemes-e? A pontrendszer sem szolgál mást. mint az igazságosabb döntést. A közszemle pedig azt, hogy mindenki, érdekelt és nem az, megítélje saját és mások helyzetét. Az érdekel­tek leginkább arról tájéko­zódhatnak, érdemes-e vára­kozniuk, avagy keressenek más utat-módot a házépítés­hez. Kör Pál Biztos vevőjük a Szovjetunió A Pestvidéki Gépgyárban készített huzalzománcozó gép­sorokat és ezek tartozékait el­sősorban a KGST-országokba szállítják. A gyár munkáskol­lektívája az első féléves ex­porttervet határidőre teljesí­tette. Ennek során a legna­gyobb megrendelőjüknek, a Szovjetuniónak 22 zománcozó gépsort és 50 egyedi csévélő berendezést szállítottak. Jövőre KITE zöldborsó A KITE igazgatósága úgy határozott, hogy a jövő esz­tendőtől kezdve, kísérletkép­pen, zöldborsót is termelnek KITE-technológiával. A rend­szer és a Debreceni Konzerv­gyár együttműködése révén háromezer hektáron vetnek a tavasszal zöldborsót, s a kor­szerű technológiával, valamint a jobb vetőmagellátással hek­táronként ötvenmázsás átla­got akarnak elérni. Az együtt­működés keretében a Debrece­ni Konzervgyár vállalta, hogy kifizeti a rendszerközpont­nak a borsótermelő gazdasá­gok helyett a technológiai, il­letve szaktanácsadási díjat. Az idén 126 ezer hektárral nőtt a rendszerbe bevont terület, s 737 ezer hektáron termelnek más, különböző növényeket KITE-technológiával; ezt nö­velik tovább a jövő esztendő­ben a zöldborsóval. Olaj helyett földgáz Karbantartjuk a régi Valamennyien tudjuk, hogy a fűtőolaj felhasználását visz- sza kell szorítani. Pótlására a modern — kényelmes és tiszta — fűtőanyagok közül a föld­gáz kerülhet. A fűtőolaj ki­váltásának lehetőségeit ta­vasszal országos szintű felmé­réssel vizsgálták. Kimutatható A TIGAZ ceglédi vezetékes gázszolgáltatásos üzem terüle­téhez Cegléd, Nagykőrös és Abony tartozik, s mint az üzemvezető, Sáfár Gyula el­mondotta, egy sor olyan üze­melőt és intézményt találtak, melyeknél mód nyílhat a gáz beszerelésére, vagy a már meglevő vezetékről, vagy új vezeték megépítésével. Ez u{óbbi megoldás csak akkor nyerhet létjogosultságot, ha a gazdasági számítások mellette szólnak. Ahol nem, ott to­vábbra is olajat használnak, de elképzelhető a hagyomá­nyos, szilárd tüzelőanyagra való áttérés is. — Mennyi idő kell a költ­ségek megtérüléséhez és mi­lyen üzemek az érdekeltek? — Ha a fogyasztónak a há­lózatra csak rá kell kötnie, a megtakarítás szinte azonnal kimutatható. A tervek szerint a ceglédi Lenin Termelőszö­vetkezet mintegy tíz kilométer vezetéket fog építtetni, s még így Is megéri. A kiadásai a számításaink szerint három év alatt megtérülnek. Az Abony—Zagy varékas—0 jszász —Szászberek vonalon, közel harmincöt kilométeren válik szükségessé a gáz továbbveze­tése. Ez a vezeték több mező- gazdasági üzemet lát majd el. Ez a két példa is mutatja, hogy a fűtőolaj kiváltására el­sősorban mezőgazdasági egy­ségekben kerülhet majd sor. Drága mulatság — Máshol nyílik-e lehetőség a hálózat bővítésére? — A jelenlegi gazdasági helyzetben azok a munkák él­veznek elsőbbséget, melyek költségeit a lakosság állja. A házakba való bekötés öt- és tízezer forint közötti összegbe kerül. A vezeték építése már drágább „mulatság”. Ezért a munkáért méterenként 1—2 ezer forintot kell fizetni. Egyébként a helyi tanácsok azokat a létesítményeket he­lyezik előtérbe a vezetéképí­tésnél, melyeket amúgy is köz- művesíteni kell. Cegléden az öregszőlői területen nemsoká­ra elkezdjük a kivitelezést, a Jókai és Csatorna utca gázzal való ellátásának tervdokumen­tációja pedig engedélyezés alatt van. Nagykőrösön taná­csi beruházásban épül új ve­zeték, de ez nem számottevő hosszúságú. — Az üzemrész dolgozóinak melyek a legfontosabb felada­tai? — Egyrészt a már meglevő gázelosztó vezeték karban­tartásáról, felújításáról kell gondolkodnunk. Cegléden a Széchenyi út egyik részén már műanyag, úgynevezett KPE- vezetéket építettünk be a régi acélcső helyére. Ezt valameny- nyivel mélyebbre kell fektet­ni, de a város talajviszonyát figyelembe véve, hasznos mun­kát végzünk, hiszen a mű­anyag jobban ellenáll az ag­resszív talajnak, az időjárás változásainak. Az idén sort ke­rítünk a várost és az ipartele­pet ellátó acélvezeték korró­zió elleni védelmére is. A je­lentősebb karbantartási fel­adatokat teljes gázszünet mel­lett végeztük el. Ez Nagykőrö­sön még májusban megtör­tént, Cegléden pedig most, a hónap elején. — A másik fontos lakossági szolgáltatásunk a hibajavítás. A különböző panaszokkal fő­leg fűtési idényben, szeptem­bertől áprilisig fordulnak hoz­zánk. A régi gyártmányú gáz­tűzhelyek és konvektorok kö­zül több már tíz-tizenöt éve működik, mely idő igencsak a határa a biztonságos üzemel­tetésnek, és ezeknél már több a probléma. Tevékenysé­günkhöz a tárgyi és személyi feltételek adottak, a szociális ellátottságunk viszont mini­mális. Reméljük, hogy 1983 végére a Hold utcában felépül az új telephelyünk, s ez meg­Budaörsön valami történik Nem függőkertről álmodoznak A híres francia építész Le Corbusier gyakorlati tévé- I kenysége mellett, több elméleti munkában is kifejtette ' gondolatait. Ideálja az úgynevezett magas város, a „su- I gárzó város”, a „függőleges kertváros”, hogy az ő tér- [ minológiáit használjam. Elképzeléseinek egyik leghire- ; sebb gyakorlati példájaként 1947—52. között felépítette j Marseille-ben nagy lakóházát, az emberi élet új környe- I zetének, formájának e korszerű, máig utólérhetetlen mintáját. — A férfiak cipelték át a szomszédos óvodából a köl­csönkért székeket, összeszed­tünk egy csomó ajándékot,' édességet, egyik édesapa fel­öltözött Télapónak. Tényleg óriási volt! Utana még gyerek­Nem építészeti tanulmányt szándékozom írni, csupán a Le Corbusier-i elképzelések egyik legfontosabb mozzana­tára szeretnék röviden kitér­ni, mivel témám bizonyos ponton érintkezik, sőt össze­függ eme elképzelésekkel. Le Corbusier ugyanis váltig állí­totta és bizonyította is továb­bi lakókombinátok felépítése során, hogy az ilyen, rendkí­vül magas lakósűrűséget ered­ményező egységek oldhatják meg ma az emberiség lakás- kérdését, de csak közösségi helyiségek kialakításával együtt. A marseille-i nagy la­kóépülethez például játszótér, tornaterem, színpad, futópá­lya, függőkért, úszómedence is tartozik. Mert, hogy ismét az ő gondolatait idézzem, a mo­dern, magas házakban, kis térben összezárva emberi igé­nyű élet, csak kommunikációs lehetőségek megteremtésével képzelhető el. Egymásrautaltság És most hadd elevenítsem fel — in médiás rés —, egyik beszélgető partnerem, Zsigóné Horváth Hermina szavait: — Több közös helyiségre lenne szükségünk, ahol ilyen-olyan céllal összejöhetnénk, A budaörsi egyik 10 emele­tes ház nyolcadik emeletén, Juhász Attilával, feleségével és Zsigónéval ülünk négyes­ben az alacsony kis asztal kö­rül. Tulajdonképpen a szál­longó hírek nyomán jutottam el hozzájuk, Talán némi irigy­séggel is, de főként álmélko- dó csodálkozással mondogat­ták az emberek: abban a Lé- vay utcai házban valami tör­ténik. — Semmi különös nem tör­ténik, a legtermészetesebb do­log, amivel próbálkozunk, ki­nyitni a zárt ajtókat — oson­ták szinte egyszerre. — Mégis, hogyan kezdő­dött? — Mindenki idegenként köl­tözött ide, körülbelül három­három és fél éve. Talán egyet­len, ami közös, hogy 90 szá­zalékban többgyermekes fiatal családok élnek itt együtt. vezetéket szünteti majd a mostani mos­toha körülményeket. Barkácsolók — F egyelmezettek-e a fo­gyasztók? — Érzésem szerint jó a kap­csolat közöttünk. Ritkán, de azért találkoztunk házi „bar­kácsolókkal”, akik néhány fo­rintot manipulációval próbál­nak megtakarítani. Ezúton is kérek mindenkit, hogy a ké­szülékekhez, mérőórákhoz ne nyúljapak, mert ezz^l nem­csak a saját, hanem mások biztonságát is veszélyeztetik A szabálytalankodók ellen né­hány esetben — ha kellett, bí­rósági feljelentéssel — jártunk el. — Szerelőink munkájával kapcsolatban kivizsgálást igénylő bejelentés nem érke­zett. Egyébként rendszeresen járnak továbbképzésre, ezért szaktudásuk mindig megfelel az igényeknek, — Végül mit tanácsolna mindazoknak, akiknek háztar­tásában már ott van a gáz? — Mindenképpen azt, hogy az észlelt hibák jelzésével gyorsabban keressék meg üze­münket. Továbbá azt, hogy az eddiginél bátrabban jöjjenek el hozzánk, még akkor is, ha a készülékek működtetéséhez csak szaktanácsra van szüksé­gük. U. L. Tulajdonképpen az egymás­rautaltság indította el azt a fo­lyamatot, amiből mára ez a fi­gyelemre méltó kis közösség kialakult. A ház első képvise­lője nem felelt meg a közösség elvárásainak. A lakók elége­detlenkedtek, s ez az érzés sokakat összehozott, megol­dást kerestek, végül rendkí­vüli lakógyűlést hívtak össze, ahol Juhász Attilát választot­ták meg közös képviselőjük­nek. — Akkor ismertük meg a családok többségét, miután a férjem elvállalta a megbízást, s kézbe vette a ház irányítá­sát. Még akkor, tavasszal, tár­sadalmi munkát szervezett; igazából ez hpzott össze ben­nünket. Emlékszem, kitakarí­tottuk az egész lépcsőházat, füvet ültettünk a ház körül, örökzöld bokrokat telepítet­tünk. Két-három hétvégét töl­töttünk így együtt, volt alkal­munk összeismerkedni. Bár, azt hiszem egy kicsit a sze­rencse és a véletlen is a ke­zünkre játszott. Lakik ugyan­is a házban négy-öt megszál­lott család, mind a mai na­pig ők minden megmozdulás motorjai. Saját zsebből is Végül is mi történik tulaj­donképpen ebben a házban? Zsigóné Horváth Hermina: — Mikor ideköltöztünk, már akkor azon töprengtem, ho­gyan tudnám megfogni a gye­rekeket? Annyi szomorú, rossz tapasztalatom volt a la­kótelepeken lézengő, sokszor a lehetőségek hiányában ját­szani sem tudó gyerekhadról. Valami jobbat szántam a kis­lányomnak, meg a kisfiamnak. Célunk elsősorban a gyerekkö­zösség kialakítása volt, gondol­ván, ezen keresztül majd a szülők is összemelegednek. Először is, valami közös he­lyiséget kerestek. Igenám, de hogyan és honnan? — törték a fejüket. Végül, a többi lakó beleegyezésével, az egyetlen, négyszer hat méteres föld­szinti biciklitárolót hozták rendbe. Belenyúltak a zsebük­be is, az összegyűlt pénzen pingpongasztalt vásároltak és asztalifocit. Igaz, a helyiség fűthetetlen, de a lelkesedés ta­lálékonnyá teszi az embert. Télen kölcsön-villanyhősugár- zókkal, pokrócokkal eltömkö- dött ablakokkal igyekeztek bennmarasztalni egy kis me­leget. Aztán megkezdődött a gyerekklub-élet. Zsigóné majd minden hétvégére kitalált va­lami szórakozást nekik. Hol pingpongcsaták folytak — ebben a felnőttek is részt vet­tek —, hol mesedélutánt tar­tottak vetítéssel. Majd meg­rendezték az első nasv közös műsort, a tavalyi Télapó-ünne­pélyt. — Volt itt összmunka — emlékezett büszkén Juhászné. discót is rendeztünk. Az egyik család lehozta a hifi-tornyot, a zenére kitaláltunk mindenféle közös játékot. Most farsangkor bál is volt a Lévay utcában. Kétnapos. Szombaton a gyerekekkel kö­zösen elkészítették a jelmeze­ket, ez maga külön remek szórakozás volt, vasárnap pe-, dig jött a nagy jelmezes fel­vonulás, utána bál. — Es a felnőttek? — Ha a kérdést úgy érti,’ mennyiben sikerült összehoz­ni őket — vette át a szót Ju­hász Attila —, azt mondha-; tóm, jó fele részben eredmé­nyes volt a próbálkozásunk.1 Kialakultak a kisebb baráti társaságok. Jó itt lakni — Tavaly szilveszterkor öt-' venedmagunkkaí búcsúztat-] luk az óévet az egyik föld­szinti lakásban — nevetett Zsi-] góné — máig sem értem, ho­gyan fértünk el e'nnyien? Az meg természetes, hogy a lakó­gyűlések, után közösen men­nek el sörözni, egy kicsit be­szélgetni. Ismét Zsigóné sza­vait idézem: — Nagyon jó ebben a házban lakni. Anyó­som állandóan azon csodálko­zik, amikor kijön meglátogat­ni, hogy mennyi barátom, is­merősöm van! Nem igaz, hogy nem lehet kapcsolatot terem­teni a lakótelepeken. Enélkül nem is élet az élet. A hosszúra nyúlt beszélge­tés után Juhász Attila lekísért. Megmutatta a még szerény, de csupa jóakarattal kialakított kis helyiséget, ahová, mint mondta, szeretnének bordásfa­lat szerelni és egy kondicio­náló biciklit szerezni a felnőt­tek részére. Csak az a 'bökke­nő, hogy a lelitesedésen túl nincsenek anyagi lehetőségeik. Aztán kikísért egészen az ut­cáig, a betonoszlopokkal kör­befogott árkád alá. — Ha be lehetne építeni — sóhajtott körbemutatva —, legalább két- három közösségi helyiséget nyerhetnénk ebből a holt tér­ből. Azóta is az a gondolat mo­toszkál a fejemben. Lám. a Le Corbusier-eszmék milyen spontán igényként jelentkez­nek, jelentkeznének — tűnő­döm. Hányszor és mennyit ír­tunk már a lakótelepen bezár­va, idegenként egymás mellett élő családokról. És itt a példa a Lévay utcában, hogy van igény és elég nyitottság az emberekben, de ehhez bizo­nyos tárgyi feltételek kellené­nek. Tényleg, miért nincs (nem függőkertről, úszóme­dencéről, netán futópályáról álmodoznak) nálunk ezekben a házakban legalább egy-két olyan üres helyiség, amit a lakók kedvük szerint kiala­kíthatnának és használhatná­nak? Akkora többletköltség­gel járna? Talán érdemes len­ne ezen elgondolkozni. S. Horváth Klára megjelent az új programfüzete ŐSZTŐL TAVASZIG 1982-1983

Next

/
Thumbnails
Contents