Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

19S2. JO LIUS 10., SZOMBAT Ms» ment 'S Bartha Tibor kitüntetése Egymást keresztező sínpályák a Déli pályaudvar bevezető szaka­szán — Fárasztó a tizeinkét órás szolgálat — mondja. — Nincs lazítás, az ember fejében kell lennie mindennek, ami a pá­lyaudvaron történik. De én szeretem ezt a munkát, fon­tos számomra, hogy zavarmen­tes legyen a közlekedés. Nem mond többet, az Irá­nyító asztalon csörög a tele­fon. Már a munkájával fog­lalkozik, utasításokat ad, kér­dez. Kelényi Györgytől tudjuk meg, hogy éppen a pályaudva­ron dolgozók vasutasünnepsé­gén lenne a helye, hogy átve­gye a Kiváló dolgozó kitünte­tést. — És tudja, hogy miért nem ment el? — mondja a térfő­nök. — Mert hirtelen nem tudtuk helyettesíteni. Mivel a mellette dolgozd két kollégá­ja is jó szakember, kivétele­sen lehetővé tettük, hogy he­lyettesítsék. De ő hajthatatlan. Inkább itt maradt szolgálat­ban ... Sok ilyen emberre volna szükségünk... — teszi még hozzá. CsitárI János A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Bartha Ti­bornak, a Tiszántúli Reformá­tus Egyházkerület püspökének, a Magyarországi Reformá­tus Egyház Zsinata lelkészi el­nökének a magyar állam és református egyház kö­zött kialakult jó viszony mun- kálása, közéleti munkássága, valamint a békemozgalom ja­vára kifejtett kimagasló te­vékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken a Parlamentben adta át. Je­len volt Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Lakáselosztás, gazdálkodás Országos tanácselnöki értekezlet Tegnap a Parlamentben a fő­város, a megyék és a megyei jogú városok tanácselnökei ér­tekezletet tartottak, melyet Papp Lajos államtitkár, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalá­nak elnöke vezetett. Először Juhász Adám ipari minisztériu­mi államtitkár adott tájékozta­tást az iparirányítás helyzeté­ről, az ezzel kapcsolatos taná­csi teendőkről. Ezután Ábra- hám Kálmán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter tájé­koztatta a jelenlevőket a lakás­ellátás fejlesztését szolgáló — az MSZMP KB és a Miniszter- tanács határozatával jóváha­gyott —* irányelvek eddigi vég­rehajtásáról, a minisztériumo­kat és a tanácsokat érintő to­vábbi feladatokról. A politikai testületek augusz­tusban tárgyalják a határozat végrehajtását. Ekkor a lakbér- emelés, a különböző ár- és jö­vedelempolitikai kérdések, a telekellátás rendszerének to­vábbfejlesztését szolgáló Intéz­kedések kerülnek napirendre. Várhatóan ugyancsak au­gusztusban tárgyalja a Mi­nisztertanács az előterjesztést. Ezután a feladatok döntő többsége tanácsi hatáskörbe kerül. Márciusban kell megállapí­taniuk a lakások új bérét és azt írásbán közük a bérlők­kel. Egyidejűleg Igazoló lapot adnak ki a szociális támoga­tásra jogosultak — nyugdjasok, többgyermekesek — részére. Május végéig az illetékes ta­nácsi építésügyi és pénzügyi szakigazgatási szervek elbírál­ják a vitás kérdéseket. A lakásépítés és -vásárlás támogatási és kedvezmény- rendszere a tervek szerint 1983. január 1-vel változik. En­nek leglényegesebb elemei: a támogatás nem az építési for- 'mához és településhez, hanem a családhoz — létszámához — kapcsolódik. A kedvezményes kamatozási! hitel sem az építési formához, településhez kapcsolódik, ha­nem a család létszámához, így a társadalmilag elfogadott la­kásnagysághoz fűződik. A kamat mértéke egységes lesz, s lehetővé válik úgynevezett bankkölcsön — nagyobb ka­matteherrel, rövidebb időtar­tamra — feltétele. Az Állami Tervbizottság — az intézkedési terv részeként — a lakóházfenntartási feladatok korszerűsítésével külön foglal­kozott. Mivel 1983. július 1- től fokozatosan emelkednek a lakbérek és a több bérért a bérlő is elvárja a gyors intéz­kedést, a javuló kaj-bantartó-, hibaelhárító munkát, a na­gyobb rendet és tisztaságiit. A tanácsi ingatlankezelés javítá­sát elsősorban az érdekeltségi rendszer javításával lehet el­érni. A fővárosban és a na­gyobb városokban továbbra is indokolt az önálló vállalati formát fenntartani, inig másutt e tevékenységet a város és köz­séggazdálkodási vállalatok, költségvetési üzemek vehetik át. Az új és felújított épületek­ben hasznos lehet a bérlőkö­zösségek létrehozása. A személyi tulajdonban levő lakásállomány mintegy 13 szá­zaléka, 450 ezer lakás kezelé­se, központi Intézkedéseket igé­nyel. A felújítási költségek fe­dezetéül szolgáló felújítási alap jelenleg ugyanis az esedékes ráfordításoknak csak alig 1/4-ét fedezi lakásonként legfeljebb 100 ezer forintig vehető fel OTP-hitel. Ezért született olyan javaslat, hogy a hiányzó összeg intézményes biztosítására a la­kástulajdonosok — a felújítói idejére — rendelkezzenek a felújítási költség 50 százaléká­val. . . TEHÁT TOVÁBB ÍRJUK... E sorok papírra vetése közben a televízió Francois Mitterrand francia államfő érkezését közvetíti a Kossuth térről. Felcsendül a francia, majd a magyar himnusz. Díszzászló­alj vonul el a vendég előtt és a te­levízió munkatársa kommentálja a nagy eseményt: először jár francia államfő hazánkban, a kommentátor . képzeletében forgatja a történelem lapjait. Keresi az összefüggéseket, a kapcsolatokat a két ország között. Ez a nap is egy darabka a törté­nelemből és egy adalék ahhoz az eredményes politikához, amelyet ha­zánk folytat. Richard M. Nixon, az USA volt elnöke is minap utazott el hazánk­ból. Itt, nálunk nyilatkozta, hogy a világbéke érdekében igenis folytat­ni kell az Egyesült Államoknak s a Szovjetuniónak a tárgyalásokat, alá kell írni az új SALT-egyezményt. Ha a nézetek messziről is közelítik egymást, de meg kell keresni és ta­lálni a módját az emberiség érde­kében, hogy közeledjenek, eredmény­re vezessenek. A napokban Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára fogadta Ibrahim Zakariát, a Szakszervezeti Világszövetség fő­titkárát és Karel Hofjmannt, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága elnökségének tag­ját, az SZVSZ elnökét... Minden nap egy darabka Magyar- ország történelméből és egy adalék ahhoz a sikeres politikához, amelyet hazánk folytat mind bel-, mind kül­politikájában. A felemlített és a fel sem sorolt események akár folytatá­sai lehetnének Gyurkó László: Arc­képvázlat történelmi háttérrel cí­mű, Kádár Jánosról szóló könyvének, amelyet a könyvnapon adott ki a Magvető Kiadó. Így írja Gyurkó László/bevezető­jében: „Nem fogom elfelejteni a megkönnyebbülést, amikor sokórás beszélgetéseink befejeztével hátra­dőlt dolgozószobája meglehetősen , kényelmetlen karosszékében, rágyúj­tott, s elégedetten azt mondta: — Hát ezt is befejeztük.” nem fejezték be, nem fejezhették be. Mind a tör­ténelem, amely természetszerűleg átszövi Gyurkó könyvét, mert a párt első titkáráról nem lehet úgy írni, hogy kívül rekedjen a történelem, mind Kádár János életútja azonnal folytatódott, mihelyt a kötet 386. ol­dalán pontot tettek. Igaz, maga a szerző vallotta be, ■ hogy nem a teljesség igényévei írta művét, sem életrajzilag, sem történelmileg. Háromszor olvastam el. az arcképvázlatot, s most újra lapozom. Zavarban vagyok, mert azt kellene bírálnom, hogy műfajilag nem egységes ez a könyv: idézetek­kel teli, ismert beszédekből, doku­mentumokból citál, s ezek váltakoz­nak vallomásokkal, politikai, elvi ál­lásfoglalásokkal, ma^d személyes él­mények elevenednek meg, szemér­mes utalások családra... S mégis, hiába kérné számon az ember az egységes vonalvezetést, rá kell jön­nie, hogy a lényeg abban rejlik: egy- ültőben kell végigolvasnia az arc­képvázlatot. Nem lehet letenni a kézből az életrajzot. Azért, mert korunkról szól?, azért, mert átélői, részesei voltunk mind­annak, amiről Kádár János az író­nak beszél?, azért, mert a legnehe­zebbre vállalkozó Gyurkó Lászlónak (magnó, jegyzet nélkül kellett emlé­kezetébe rögzítenie mindent, s úgy kellett dolgoznia, hogy közben tud­ta: Kádár János az egészet nem akarja, minden ízével tiltakozik a kötet ellen ...) hiteles történelmet kellett adnia, miközben személyessé, olvasmányossá is akarja varázsolni művét? Vagy az hat olyan elemi erővel az olvasóra, hogy Kádár Já­nos nem takargatja hibáit, tévedé­seit sem? Még a látszatát is kerüli annak, mintha a munkásmozgalom hibátlan, emberi tévedésektől men­tes hőse lenne. Azok közé a kommu­nisták közé tartozik, akik nem akar­ják elhitetni, hogy már a bölcsőben elkötelezett kommunisták voltak, , vagy indulásuknál tudatos, minden dologban tisztán látó, tévedhetetlen forradalmárok. N em. A kötet legemberibb, leg- meghatóbb részei a Mamáról szóló sorok. Talán éppen azért, mert ez a mama nem volt büszke forra­dalmár fiára, mert ez a mama hara­gudott, veszekedett, mert hiába fő­zött, „ostoba” dolgokért nem jött haza időben a fia. Talán azért, mert a messzeség sem vonta rózsaszínbe alakját, olyanná formálta, amilyen egy igazi mama, aki annyit lát be a világból, mert olyanok a körülmé­nyei, amennyi szűkös-szegényes ott­honában körülveszi. „Mindenkinek megvan a maga életútja; az egyiké ilyen, a másiké olyan. Én 19 éves koromban kommu­nista lettem. Azt, hogy sohasem kö­vettem el hibát, nem állíthatom. El­követtem én hibát, néha olyat is, hogy háromnak is elég lett volna. Tettem jót is. Amit azonban állítha­tok, és amit még az ellenség sem vitat el tőlem, az az, hogy kommu­nista vagyok. A miniszterelnöki rang — nagyon magas rang. A párt első titkárának lenni — szintén nagyon magas rang. De van egy rang, amely mindennél magasabb; az, hogy az ember kommunistának és ember­nek nevezheti magát” — mondotta Kádár János. Mondotta — és az olvasó tudja, hogy így van, mert a munkásmozga­lom veteránja szavának hitele van. A könyvesboltokból pillanatok alatt fogyott el a kötet. Azt mondják után kell nyomni. Közvéleményku­tatást nem folytattam, de sok em­bertől hallottam: megrázó történe­lemkönyv, olvasásakor újra át kel­lett élnünk saját korunkat. Ebbe a történelemkönyvbe olvad bele Ká­dár János élete. Hét évtizedet átfogni lehetetlen, nem is volt feladata Gyurkó Lászlónak. Az író, publicista a lé­nyegre törekedett. Anélkül, hogy brosúrát írt volna, vonzóan, élvez­hetőén vezet át bennünket évtizedek viharán, jelezve azt, hogy Kádár János élete legalapvetőbb mozgató­ja a kötelességtudat, hűség a párt­hoz, az egyéni élet háttérbe szorí­tása a közösség szolgálatáért. Az író csak-megemlíti a Pest megyében töl­tött időt, nem időz hosszan. Csak az itt élők, az akkor is posztjukon levők egészíthetnék ki a kötetet. Sok mindent tudnának kiegészítésül. Mást azonban ők sem mondhatnának el adalékul, mint amit Gyurkó László rövidre fogottan, csak a legfonto­sabbra koncentrálva merész-nehéz vállalkozásában összefoglalt. H a egyszer a krónikás újra tollat fog, s folytatja az arcképvázla­tot, abban majd megemlíti, hogy amikor Magyarországon járt a fran­cia államfő, a párt első titkára par­lamenti pohárköszöntőjében azt mondotta: ... „Igaz, hogy népeink különböző társadalmi rendszerű or­szágban élnek, különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, mégis úgy gondoljuk, hogy vannak közös érde­keink: mindenekelőtt az, hogy mind« két nép békében akar élni és béké­ben szeretné élvezni munkájának gyümölcsét...” Így veri egyre Magyarország, 8 képviseletében Kádár János azt a hidat, _ amely összekötheti a más rendszerű országokat is... Holnap ismét történik valami, ami az inter­nacionalizmust erősíti, ami a béke megőrzésében jelentős tett. naponta víviuk harcunkat a jobb életért. Tehát tovább írjuk az arcképváz­latot. Sági Ágnes Milánoviti István állomásfönök szinte egész nap le sem teszi a te­lefont Nehéz, nagy figyelmet igénylő munka a váltókezelőké. Czimetb István kezeli a berendezést Barcza Zsolt felvételei Lacza Éva forgalmi szolgálattevő Indítja a szerel­vényt Vajon hány órakor indul a vonatunk? Gyermekkoromban gyakran álltam meg a sínpárok távol- * ba futó szalagja mentén, s ha szuszogva, fújtatva vonat gör­dült az állomásra, kíváncsian nézegettem, irigyelve kicsit az utazókat Budapest, Déli pályaudvar. Egyetlen transzparens hirde­ti csak az üvegcsarnokban, hogy a kék egyenruhások ün­nepre készülődnek. Július má­sodik vasárnapja — idén har- minckettedszer — a vasutasok napja. Persze, a vonatok ilyen­kor sem pihenhetnek, sokan ezt a napot is munkával, szol­gálatban töltik. Hét éve, hogy a Vérmezőn lévő pályaudvar elnyerte jelenlegi modern for­máját, s nemzetközi pályaud­varrá nyilvánították. Milánqvits István főfelügye­lő, a Déli állomásfőnöke régi vasutascsaládból származik. Három és fél évtizeddel ez­előtt kocsitisztítóként kezdte a MÁV-nál, aztán az évek so­rán belekóstolt a vasúti mun­ka minden ágazatába. Idén februárban vette át a Déli irányítását. — Tulajdonképpen husza­dik éve, hogy állomásfőnöki teendőket végzek — mondja. — 1969—73 között dolgoztam Szob-Sturovóban, Onnan Kő­bányára, a teherforgalomhoz kerültem. Mindenütt más és más volt az, ami széppé teszi ezt a hivatást. Szobon a tran­zitforgalom, Kőbányán a te­her, itt az utasszállítás ... Csupán a Déliben csaknem másfél százan teljesítenek szolgálatot egyszerre, s az ő összehangolt munkájuk szük­séges ahhoz, hogy a vonatok rendben kifuthassanak a pá­lyaudvarról. Nem könnyű munka. Télen a fagyban, nyá­ron a tikkasztó hőségben is helyt kell állni, lehet vasár­nap vagy ünnepnap. Titokza­tos varázsa van ennek a mun­kának, amit csak azok ismer­hetnek igazán, akik magukra öltik a kék egyenruhát. Az ál­lomásfőnök apró dobozkát vesz elő, amely frissen ka­pót kitüntetést rejt, a 35 éves törzsgárda emlékérmet. — Nincs itt semmiféle titok — mondja. — Szívből szeret­jük, amit csinálunk, másként ezt nem is lehet. A Déli kevés, mindössze 12 fogadóvágánya a nyári csúcs idején roppant komoly erőfe­szítést, odafigyelést igényel az irányító munkában részt ve­vőktől. Kelényi György tér­felvigyázó társaságában bepil­lanthatunk a pályaudvaron folyó munkának abba a részé­be, amelyről az átlag utazók­nak csak homályos elképzelé­sei lehetnek. Utunk a rendel­kező toronyba vezet. Ez a pá­lyaudvar szíve. Itt vannak a különféle biztosító berendezé­sek, itt határozzák meg, hogy az érkező vonat melyik vá­gányra állhat, s innen kezelik a váltókat is., Nagy Antal 28 éve térfelvi­gyázó. 1966-tól a Déliben, előt­te pedig a herceghalmi állo­máson dolgozott. Ami széppé feszi ezt a hivatást A forgalom nem állhat meg...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents