Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

1983. JÜNXUS 30., SZERDA K/linaD Faüiaptárek textíliából Országos borverseny Muzeális nainfók Megyei aranyérmesek Noszvajon, a Heves megyei Tanács oktatási központjában kedden reggel megnyitották a 18. országos bor- és 3. üdítő­ital-versenyt. Az országos borversenyre ezúttal 1053 minta érkezett, azok a termelői borok, ame­lyeket a közelmúltban lezaj­lott megyei versenyek vala­melyikében aranyéremmel díjaztak. Külön kategóriában bírál­ják el azt a 107 muzeális bor­mintát, amely 1977-es vagy annál régebbi évjáratú. Vala­mennyi forgalomban levő bor is vizsgázik. Az országos bor- és üdítő­ital-verseny pénteken ered­ményhirdetéssel zárul. Már a jövő évi naptár a gépeken: a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat budakalászi gyárában finn exportra készítik az 1983. évi textil falinaptárokat. Koppány György felvétele Tekeresrugók Űj, teherautókhoz és autó­buszokhoz egyaránt használ­ható, nagy teherbírású ten­gelykapcsoló-típusokat fejlesz­tett ki a Csepel Autógyár. A 420 milliméter átmérőjű, te­kercsrugós változat nullszériá­ja már elkészült. A molnárok is készülődnek Propagandisták felelőssége A politizálás előfeltétele az ismeret Sokat meditálunk, sőt pro és kontra vitatkozunk is azon, hogy a nagy tömegeket te­kintve, valóban politizáló or­szág vagyunk-e, az embereket milyen mélységig érdeklik a közélet kérdései. A politizálás előfeltétele a tájékozottság, s az elméleti megalapozottság. Vajon mit és mennyit segí­tett az elmúlt évtizedekben ezen a politikai oktatás rend­szere, amelynek módszerei és tartalma szintén gyakran ke­rült a viták pergőtüzébe? Elméleti igény Szőkülnek a kalászok, min­denütt, készülnek a betakarí­tásra. Ilyenkor nemcsak a ter­melő gazdaságokra hárul nagy feladat, hanem a malmokra is. Erről beszélgettünk Nagy Zol­tán üzemvezetővel, a Buda­pesti és Pest megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Válla­lat ceglédi malmában. — Egész évben őriünk ugyan, mégis mindig külön ké­szülünk az új búza fogadására. Felújítottuk' a kis gépeket, a raktárunkat körül támfalaz- tuk. Takarítottunk, fertőtle­nítettünk, megigényeltük a felvásárláshoz szükséges se­gédanyagokat. Ezek egy része már meg is érkezett üzemünk­be — mondja Nagy Zoltán. — A malom, mint mondta, nem kampányjelleggel dolgo­zik. Hogyan oldják meg a gé­pek karbantartását? — Szeptemberben tartunk az őrlésben egyhónapos szüne­tet. Az éves nagyjavítást vé­gezzük akkor. Év közben a meghibásodott gépeket azon­nal javítjuk —, de ilyenkor tüzetesebben átvizsgáljuk a berendezéseket. Ez fontos, hi­szen a gépeink nem a legmo­dernebbek és az épület adott­ságai sem a legjobba1'. Nagyon várjuk az új malom felépíté­sét és átadását, ahol új, kor­szerű gépekkel dolgozhatunk majd. i — Az üzemet hogyan látják ti folyamatosan gabonával, hová kerülnek az őrölt termé­kek? — Egy nap alatt 750 mázsa búzát őriünk meg. Wóta a tárházi siló felépült, hevesebb gabonát vásárolunk közvetlenül. Naponta s bille­nős tehergépkocsival hozzák üzemünkbe az őrölnivalót. Lé­nyeges, hogy elegendő búza álljon rendelkezésünkre, mert aratás után 2—3 hétig az új­búzát a régivel, óbúzával leg­alább fele-fele arányban ke­verve őröljük. Csak akkor ál­lunk át teljesen az újbúza őr­lésére, ha abban az ilyenkor esedékes vegyi-biológiai folya­matok lejátszódtak. Legfonto­sabb termékeink a finomliszt, a rétesliszt és az asztali dara, köznapi nevén a gríz. A rétes­liszt szemcsésebb a finom­lisztnél, az őrlés folyamán a technológiától és a búza minő­ségétől függően az őrölt ter­mékek 7—10 százaléka lesz ré­tesliszt. Elsősorban a Ceglédi Sütőipari Vállalat üzemegysé­geit látjuk el liszttel, szállí­tunk Budapestre is, de a ceg­lédi és monori vásárlók is ta­lálkozhatnak termékeinkkel a boltokban. — Az ötnapos munkahét be­vezetése óta eltelt egy fél év, milyen nehézségek merültek fel időközben? — Három műszakban dolgo­zunk, ám minden hétvégénk szabad. A szabad szombat be­vezetésével rövidült a heti karbantartási idő, ami az üze­melés alatti meghibásodásnál jelent problémát. Nagyobb igyekezetre van így szükség, de úgy érezzük,, ez megvan. Idővel gyakorlottabbak le­szünk és könnyebben meg tud­juk oldani ezt is. — Nagyobb problémánk, hogy kevés molnár szakmun­kásunk van. Eddig legközelebb Székesfehérváron volt csak ilyen iskola, két éve indult Nyíregyházán is. Bízunk ben­ne, hogy így több molnárunk lesz. Most végez egy szakmun­kásunk, de akkor sem jönnénk zavarba, ha nyolcán jelentkez­nének nálunk. — Pillanatnyilag gondot okoz a főmotor meghibásodá­sa, de lemaradásunkat az év végéig munk_erő-átcsoportosí- tással szeretnénk behozni. — Érezzük, milyen felelős­ség van rajtunk, hiszen a la­kosság mindennapi kenyeréért, igaz, közvetve, de mi is fele­lősek vagyunk. Lehetőségeink­nek megfelelően felkészültünk, várjuk az új kenyérnek valót — mondotta végezetül a ma­lom vezetője. O. B. M. A váci járás pártszervezetei által rendezett politikai tanfo­lyamok, vitakörök célja köz­vetve és olykor közvetlenül is az alapszervezeti munka szín­vonalának növelése, a párt­tagság vitakészségének fejlesz­tése, érvanyagainak gyarapítá­sa, a párt politikájának el­mélyült tanulmányozása, s a mindenkori aktuális politikai események elméleti igényű elemzése. A kérdésre, hogy ezt a célt hogyan szolgálják napjainkban az alapszervezeti tanfolyamok, nemrég a járási pártbizottság vb-ülése elé került dokumentum is választ keresett, s mint ennek készítői megállapítják: az oktatás és a tömegpropaganda-munka az elmúlt egy év alatt fejlődött, jól segítette a járás gazdasági, kulturális és társadalmi elő­rehaladását. Azt sem hallgat­ták el azonban, hogy ugyan­akkor több alapszervezetben tapasztalták azt, hogy a fog­lalkozások vezetői nem vol­tak rugalmasak. Sokszor indo­kolatlanul ragaszkodtak meg­szokott formákhoz és módsze­rekhez. Pedig az élet e téren az állandó megújulást és a rugalmasságot követeli meg. — A bizonytalanságot és igénytelenséget száműzni kell a politikai oktatás és propa­ganda gyakorlatából is — ál­lapították meg. Mi a jobb megoldás? Ha a szervezők előre elkészített tan­terv szerint folytatják az ok­tatást, vagy ha frissen és gyorsan reagálnak a hazai és a nemzetközi élet eseményei­re, és a jelenségek elemzésére teszik a fő hangsúlyt. A ta­pasztalatok az is is módszere mellett szólnak. Mint megálla­pították, a résztvevők érdeklő­dése középpontjában az el­múlt időszakban nagyon is komoly helyet foglalt el a nemzetközi helyzet, a politikai élet folyamatai, a háború és béke kérdése, a külgazdaság és hazai gazdálkodásunk ala­kulása, az összefüggések, élet- színvonalunk. Ezek körül a témák körül mindig élénk vi­ta bontakozott ki, az esetek többségében sikerült is a kér­déseket feldolgozni, de előfor­dult, hogy kevés volt a pro­pagandisták érvanyaga, vagy az, hogy a vita során nem volt elég hatásos az elméleti ösz- szefüggések megvilágítása. Az oktatásnak ezeken a terüle­tein tehát még javítani kell, s az elmúlt tanév tapasztala­tai fontos meghatározói a szeptembertől júniusig tartó új tanév előkészítésének is. Mint megállapították, javult a foglalkozások színvonala módszertanilag is. Vácrátóton például azzal tették színeseb­bé, elmélyültebbé a foglalko­zásokat, hogy a hallgatók tesztlapokat töltöttek ki, ve­télkedőket rendeztek a szá­mukra, s filmeket is vetítet­tek a soron levő témákról. Ácsán propagandistaklub mű­ködött, s ide a legkitűnőbb előadókat, egy-egy téma ava­tott szakértőjét hívták meg Budapestről. Többet tanulnak Míg a politikai vitakörök 32 százalékában megfelelőnek ítélték a foglalkozások színvo­nalát, azt is megállapították a téma elemzői, hogy egyes helyeken még mindig nincse­nek tisztában e forma lehető­ségeivel, s ezt afféle pótokta­tásnak tekintik a szeminárium helyett. Volt, ahol a megfele­lő vitavezető hiányzott, s a dokumentum azt is szóvá te­szi, hogy bizonytalanság ta­pasztalható a különböző kép­zettségűek igényeinek a ki­elégítésében. Nincs megoldva a különböző káderképző tan­folyamot végzettek tovább­képzése, noha mennél többet tanulnak az emberek, annál többet szeretnének még tud­ni, szakterületükön minél több információhoz szeretnének hozzájutni. Mind többen A politikai élet jelenségei­nek elméleti igényű megérté­sére való törekvésnek tekint­hetjük azt is, hogy évente egyre többen jelentkeznek a marxista—leninista esti egye­tem hallgatói sorába, s közü­lük sokan pártonkívüliek is. Az erre épülő szakosítókra majdnem ilyen sokan jelent­keznek, s ezért a váci városi pártbizottsággal együttmű­ködve tavaly első éves tagoza­tokat indítottak szociológiából, gazdaságpolitikából s második évfolyamát fejezhette be a Pártirányítás, a Pártépítés és a Politikai oktatás pedagógiá­ja című tagozat. Minden jel arra mutat, hogy a gazdasági, kulturális és ideológiai kérdések iránt megnőtt az érdeklődés. Az emberek meg akarják érteni a társadalmi és gazdasági élet jelenségeit. Akiktől ezekre vá­laszt várnak, azoknak készül­niük kell a kérdésekre, hogy pontos választ adhassanak, vagy a kérdezőkkel együtt kutassák a dolgok nyitját, mert a világ körülöttünk egy­re bonyolultabb lesz, s ha bennünket olykor aggasztó fe­szültségek, számunkra kedve­zőtlen külpolitikai jelenségek olykor aggodalommal is tölte­nek cl, a felhők mögül mindig kisüt a nap. Azt a meggyőző­dést, hogy a történelmi fejlő- dést nem lehet megállítani, hogy a világ előre halad, meg kell erősíteni az emberekben. De ez csak tudással, kézzel­fogható érvekkel lehetséges. A vezető propagandistáknak ezért nagy a felelősségük. K. T. I. Piiisvörösvára köllözik a TEXTA Új, korszerű tapéták Költözködés előtt áll a Tex­til- és Tapéta Ipari Szövetke­zet, közismertebb nevén: a TEXTA. Üj otthona Pilisvö- rösváron lesz. A fővárosi szű­kös üzem- és raktárhelyiségek helyett a Pest megyei község­ben építenek korszerű üzem­csarnokot. Nem véletlen, hogy Pilisvö- rösvárra esett a választás. Csekő Gézáné, a szövetkezet elnöke elmondotta: már jó ideje működik ott egy varro­dájuk, amelyben felsőruházati cikkeket készítenek. Amint tető alá hozzák az új, 2500 négyzetméteres üzemet, a var­roda is átköltözik, s egy he­lyen folytatják majd mindkét mesterséget. Budapesten csak a központi szabászat és az iro­dák maradnak. Bár a dolgozók nagy része is követi az üzemet, azért új munkaerőre is szükség lesz. A szövetkezet a falu lakói közül remél utánpótlást toborozni. Úgy tűnik, sikerrel, hiszen máris sokan járnál^ Pestre, hogy megtanulják a tapétaké­szítés csínját-bínját. A TEXTA többféle mosha­tó, műanyag tapétát gyárt szeptembertől Pilisvörösváron. Lesz közötte textilhatású, va­lamint hő- és hangszigetelő falburkoló is. Űj termék a csempeutánzatú tapéta is, amely fürdőszobák, konyhák és más nedves, párás helyisé­gek tetszetős borítására alkal­mas. K. 1» Gombó Pál: SiU, ula Múltkori elmélkedésemre és felhívá­somra, hogy „Járjunk külföldibe”, szá­mos levél érkezett olvasóinktól. Han­gulatukat, eszmei alapállásukat jól jellemzik a következő sorok: Tisztelt Író Űr! Maga egy kis selyma! Maga felhív rá, hogy utazzunk, de közben úgy ír, hogy elvegye tőle a kedvünket! Ravaszdi Maga, de csacsi! Mert az nem megy, én is el fogok utazni Spanyolba, mind­járt a focimundial után, nehogy a Keve ne engem nézzen, hamm a fiúkat! Persze mindent ő fizet, sőt még aján­dékokkal is ellát, mi gondom az ő gondjaival, én nem nézek meg múzeu­mot, nyaraltatom magam a tenger part­ján — beee! Jól fogok festeni — ha lát­na! — monokiniben, vagyis melltartó nuku! Ha Maga is odajön, megláthat, de vigyázzon, mert Keve mindig figyel!! (Aláírást, címet elhallgatom, mert Keve figyel.) Egyszóval ezek a levelek egyönte­tűen kárhoztatják kritikus utalásaimat és boldog külföldi utakról számolnak be. Belőlük idézek. Elvtársam! Nekem úgy tűnik, hogy Maga nem ismeri a különbséget ember és ember között. Általánosít, ami számunkra el­fogadhatatlan. Én például személyiség vagyok és a feleségem is személyiség. Mi nem flanc- ból járunk külföldre — igenis, nem pe­dig „külföldibe!" — hanem kipihenni az egész évi fáradtságot, mely eltölt bennünket a kemény munka éves erő­feszítései után. Mindketten — külön- külön! — pihenésül azt tanulmányoz­zuk, ami itt nem áll módunkban, de nemzetközileg létezik. Én a működő tűzhányókat, feleségem a munkanélkü­liséget. Testben-lélekben felüdülve té­rünk haza és folytatjuk építő munkán­kat, én a vízművek tervezését, felesé­gem á táppénzes-ellenőrzést. K. N. (K. N.-né, sz. F. H. nevében is) A fenti levél bennem azt a benyo­mást keltette, hogy a házaspár valóban egyéniség, nem tipikus. Ám ilyen in­dokkal nem vigasztalhattam magam a következő levél olvastán. T. C. Reflektálva nb. a napisajtóban meg­jelent soraira van szerencsém helyre­igazítási kérelem mellőzésével (ezt az Ön lelkiismeretére bízom!) közölni, hogy kitételei alkalmasak az utazási irodák közérdekű működésének lejára­tására. ön olyan eseteket említ, melyek szerint mi ,,terelnénk” a kedves utaz­tatott állampolgárokat, olykor nem kap­nák meg a kikötött ellátást, mármint ebédeltetést stb., sőt utalni látszik arra, hogy a szállás sem mindenütt biztosí­tott a kellő minőségben. Nos, statiszti­kánk mindezt cáfolja. Az esetek 99,6 százalékában programunk programsze­rűen megvalósul. Beleértve a „terelge­tést" is, amely kifejezés rosszindulatúan arra a nélkülözhetetlen és helyes gya­korlatra utal, mely szerint csoportokat együttartani csakis bizonyos látogatási fegyelemmel lehet. Elég baj az, hogy sokan — méghozzá nem is értesítve erről a csoport felelős vezetőjét — ki­vonják magukat e fegyelem alól és ma­gánprogramokat (bevásárlást, sőt volt rá példa, hogy szerelmi együttlétet!) művelnek, gyakran álbetegséggel indo­kolva tettüket. Olyan esetekben, ami­kor az előre biztosított szállás, vagy élelmezés nem megvalósítható, minden esetben reklamálunk a külföldi fogadó partnernél és a pénzt is visszaadjuk törvényszerű kellő eljárás alapján. Egyébként, ha megtisztel bennünket látogatásával, számos köszönő levelet mutathatunk önnek, melyek méltatják szolgáltatásainkat. Űtitársi tisztelettel (Olvashatatlan aláírás és pecsét) U.I.: Ha riportot akarna írni jóváté­tel gyanánt, készséggel bemutatjuk prospektusainkat és bizalmas háttérin­formációkkal is szolgálunk. Egészen más hangnemet üt meg a következő levél. ... Tehát ön jól jellemezte a — ba­lekokat, De nem a tapasztalt, okos, élelmes embereket, amilyen én is va­gyok. Mi bizony nem megyünk csak külföldi rokonokhoz — ismerősökhöz. Kinek nincs ilyen, egy országban, amelyből idegenbeszakadtak oly so­kan? Áztat én sajnálom, ök mindent megszerveznek az utazáson kívül, amely vonaton nem veszélyes, nem lop­nak, ha egyikünk mindig éberen ott marad a csomagok mellett. A rokon­nál szállunk, ő tudja a helyi nyelvet, ismeri a lehetőségeket, ingyen szállást ad, elvisz a Mona Lisához, ki a nyara­lójába, ki a sexshophoz és ez is jó, az is jó, a maga módján. A többit elkép­zelheti! Tavaly is pompásan éreztük magunkat. Ausztráliában, még kengu­rut is simogattunk! Most várjuk viszontlátogatásra auszt­rál rokonainkat. Erre az időre néhány hetes beteget jelentünk, a nejem főz, én mosogatok, a gyerek elviszi őket a Vidám Parkba (azt direkt kérik, West- Nykhagában nincs Vidám Park, a gye­rek majd behozza a néhány hetes tan­anyagot). Sok pénzünkbe kerül, dehát ez az ára! Talán az ausztrál fiával vi­szont elvetethetjük a sógorom 54 éves kislányát, ott kevesebb a nő, mint a koala-mackó... Végül egy olyan közlést idézek, amely valóban egy általam figyelmen kívül hagyott kategóriára hívja fel a figyelmet. Tisztelt Szerkesztőségi Űr! Cikkére komoly közérdekű bejelen­téssel válaszolok. Nálunk, Sebestón folynak egy tóstrand előkészületi mun­kálatai. G. Keve, a járási * strandfel­ügyelőség ellenőre, kijelölt igazgató ki­üzérkedett magának egy hivatalos ta­nulmányi utat (nyáron!) Spanyolor­szágba. Itt a községben nyílt titok, hogy vitte magával a macáját, egy bi­zonyos T. Irmát. És mit tetszenek gon­dolni, hová utazott tanulmányútra, a köz pénzén? A tengerpartra! Ott lu­bickolnak a tengerben, elférnek. De ugyan miféle tapasztalatokat fog az ha­zahozni?! Hogy a Sebestó nem tenger, itt nem kell a cápák ellen védekezni? Hogy ott a nők fedetlen kebellel mez­telenkednek? Még képes és itt is beve­zetik a nudizmust, egy községben, ahol mindenki templomba jár! Remélve, hogy a nagyrabccsült Szer­kesztőségnek van összeköttetése az il­letékes nyomozó szervekhez, csak any- nyit jegyzek még meg, hogy én is részt vettem már háromnapos társasutazáson és sok külföldi templomot láttam jól éreztem magam, érdemes külföldibe utazni, legalábbis Eisenstadtba, de jö­vőre Milánóba megyek, az ugye Mai~ landdal azonos, melyben 32 torony lát­szik? Erre is tessék válaszolni! Bort, búzát, békességet! L. G. ny. kisbíró Ami e sorok íróját illeti, valóban ön­kritikát kell gyakorolnia. Nagy az isten emberkertje, minden előfordulhat, kül­földibe utazáskor is. Minden kedves utasnak kívánok sütő napot, defekt- mentes közlekedést, figyelemre méltó élményeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents