Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-03 / 128. szám

1982. JÜNIUS 3., CSÜTÖRTÖK

xMlap

Pedagógusnapra

Kifünfefések a MÉM-ben

A pedagógusnap alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Gáspár Ferencnek, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola kertészet^ dolgozójának, Lehoczky

Lászlónak, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tanárának, dékánnak és Nádor Ká- rolynak, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának.

A gyakorlati oktatásban elért kiemelkedő eredmények elismeréséül Nagyváthy János Emlékérmet kapta Erős András, a karcagi mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója, Kapuy Tibor, a Budapesti Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese, Szekeres András, az Élelmiszeripari Főiskola gazdasági igazgatója, Uzonyi József, a hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz főállattenyésztője, az Epület- asztalosipari és Faipari Vállalat soproni gyáregysége, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Tangazdasága és a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Tsz. A kitüntetéseket Soós GáJoor államtitkár adta át a MÉM-ben.

A megyei képviselőcsoport ülésén

Kereskedelem, idegenforgalom

A Pest megyei Tanács székházában, Budapesten tartotta ülését az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportja, Kovács Antalnénak, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága titkárának elnökletével. Arról, hogy miképpen alakult a megye kereskedelmének és idegenforgalmának helyzete a belkereskedelmi törvény életbe lépése óta, Kiss József, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője számolt be a résztvevőknek, majd az országgyűlés nyári ülésszakának várható napirendjéről adott tájékoztatást S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára, a képviselőcsoport elnöke.

A vitában felszólalt dr. Fodor István (15. vk.), dr. Cse- lőtei László (2. vk.), Fetter Gyula (23. vk.), Kovács László (20. vk.), Tausz János (22. vk.), Tarjányi Béláné (17. vk.), dr. Mondok Pál (26. vk.).

A beszámolóval egyetértettek a képviselők abban, hogy a megyében feltétlenül javult az alapellátás az utóbbi esztendőkben, hiszen már az • elmúlt évben például az élelmiszereket a lakosság túlnyomó többsége lakóhelyén tudja beLÉPCSŐK

E

* getnek még ma is boksákban meszet a megyében — például Pilisszántó környékén —, ám ahogy mondani szokás, nem ez a jellemző. Az az uralkodó. hogy az építőanyagokat a nagyüzem állítja elő, közöttük a meszet is, természetesen nem boksákban, hanem meglehetősen drága energiával üzemeltetett berendezésekben. A drága — és mind többe kerülő — energia érthetően fejtörésre késztette és készteti a gyártókat, a mész esetében éppúgy, mint a cementnél, a téglánál és cserépnél, a burkolóanyagoknál. A fajlagos energiaigények mérséklésének jelentőségét jól érzékelteti a következő számpár: amíg az építő- anyagipar a megye ipari termelésének tizenhat százalékát adja. addig az ipari energiafelhasználásnak a nyolcvan százaléka — igen nyolcvan százaléka — jut erre a területre!

Hosszú időn át szinte törvényszerűnek látszott a termelés bővülése és az energiafogyasztás * emelkedése közötti összefüggés, hiszen a szén, a fűtőolaj, a földgáz, a villamos energia ellenértéke nem volt akkora tétel a termelési költségek sorában, amekkora már különleges figyelmet követel. Ahogy a tapasztalatok mutatták: a többlet belefért a ráfordítások általános gyarapodásába, bár a szakemberek szűk köre makacsul állította, meghökkentően magas az ipar valamennyi területén — nemzetközi ösz- szehasonlításban — az egységnyi termelésre jutó energiafelhasználás. Amire persze a vállalatoknál, a gyárakban azzal feleltek, mindig is az volt a helyzet, ha nőtt a termelés, akkor az energiából szintén több fogyott. hagyják tehát békén őket.

Ez a békesség meglehetősen sokba került! Mert amikor az energiahordozók világpiacán végbement alapvető átalakulás nyomán országok sorában me red ex mérsékelték a fajlagos fel- használást, nálunk változatlanul tovább tartott a növekedés. Folytatódott annak ellenére, hogy drágult az energia, ám — mint később rá kellett jönnünk — nem annyival, amennyi érzékeny érvágás lett volna a termelők számára. Valójában csak 1979-ben, azaz hat esztendővel a köznapian olajárrobbanásnak nevezett, 1973-as események után kezdődött meg a nagyon is kívánatos változás, az energiafelhasználás csökkentése. E csökkentés lehetőségeire és tartalékaira fényt vet egyetlen adat: az építőanyagipar a fajlagos energiafogyasztást tizennégy százalékkal mérsékelte...! Bebizonyosodott tehát, a termelés bővítésének lépcsőfokait lehet úgy is járni, hogy közben a másik lépcsőn, az energia- szükségletén, lefelé tart az ember, s mert ezen lefelé, a másikon értelmesebben,

hasznosabban tud felfelé menni! Sokféle buktatóval, időszakos visszaesésekkel ugyan, de ebből a fölismerésből táplálkozott a Cement- és Mészművek gyárait átfogó, a sajátosságokra megkülönböztetett figyelmet fordító energiafelhasználási ésszerűsítési program, amint a kétféle lépcső járásának lehetőségét kamatoztatta a gyakorlóban a Finomkerámiaipari Művek őrbottyáni téglagyára is a korszerű berendezések további tökéletesítésével. Szerencsére, nem kizárólag az építőanyagiparra jellemző a változó magatartás, hiszen eredményesek voltak a törekvések az energiafelhasználás visz.- szafogására a megye élelmiszeriparában, vegyiparában is.

B

otorság lenne azonban észre nem venni: a módosulásban a kényszernek volt döntő szerepe és nem a közös érdekeltség fölfedezésének. Magyarán, a termelők elsősorban az ár közvetítette hatásoknak engedtek — mivel az egyre drágább energia most már mind tetemesebb résszel képviselteti magát a termelési költségekben —. s csak nagyon lassan látják be, pazarló a felhasználás, magukban a technológiákban kell keresni a lényeges megtakarítási forrásokat. Érdekes, de aligha véletlen módon, amint a tapasztalatok figyelmeztetnek rá. az ipar erőteljesebben és gyorsabban reagált az energiaárak emelkedésére, mint a mezőgazdaság, ahol például az erőgépek' és a szálií'ó járművek üzemanyagnormáival csak akkor kezdtek érdemben foglalkozni, amikor azt kötelező érvénnyel rendelet írta elő. Mákfajta lépcsőket is meg kell járni tehát, ezek a lépcsők pedig nem egyebek, mint a gondolkodásmód, a szemlélet különböző fokai. Elkerülhetetlen ugyanis belátni, ami a népgazdaságnak mind többe kerül, annak é^-erű hasznosítása nem egyszerű összeadás és kivonás függvénye, hanem a közös érdekeltség érvényesítésének kötelezettségét is magában hordja.

Mészáros Ottó

szerezni, csökkentek az ilyen természetű problémák az agglomerációban is. Hihetetlen forgalmat bonyolít le egyebek közt a Budakeszin idén május 1-re átadott ABC-áru- ház.

A kereskedők becsületére válik, hogy igyekeznek is eleget tenni a fokozott követelményeknek, lehetőségeik szerint helytállni a nagyobb felelősség közepette is. Az élelmiszerekből például az olcsóbb, az ár és a minőség összhangjának jobban megfelelő áruk iránt nőtt a kereslet. A vállalatok és a szövetkezetek az igények változásához szorosabban alkalmazkodó kereskedelmi munkával, szélesebb választékkal elégítik ki a keresletet, a nyitvatartási idők helyes kialakításával is törekednek az ellátás színvonalának javítására.

A vendéglátást tekintve a megyei forgalom (folyó áron) 21,6 százalékkal lett magasabb 1978-hoz viszonyítva, ezzel együtt megállapították a tegnapi ülésen is, hogy lényegében kevesebben térnek be a vendéglőkbe — kiváltképp étkezés céljából — mint a korábbi esztendőkben. Ez azonban országos tünet. S az idegenforgalom? Meglehetősen ellentmondásosan fejlődik, amint ez a beszámolóból és a felszólalásokból ki is derült. Még mindig kevés a szálláshely, fejlesztésre nemigen van mód. A meglevő ágyakat a külföldiek a szezon elejétől végéig előre lefoglalják, a belföldi turizmus rendszerint hoppon marad.

Egy szóval: fejlődtünk. Ám, hogy nem eléggé, az több képviselő segítőkész észrevételéből is kiderült. Még mindig szűkös a bolthálózat. A meglevő üzletek is eléggé elhanyagoltak sok helyen, már ami a kicsi, egy-két személyes boltokat illeti. Minimális néhol a raktározási lehetőség, ez különösen az üdülőövezetekben kellemetlen, ahol tárolni kellene bizonyos, arra alkalmas árukat a nyári megnövekedett lőlekszámhoz igazítva. És égy sereg gond, amelyek közül egyet se mulasztott el följegyezni a kereskedelmi osztály vezetője, számos hasznosítható javaslat, melyeknek mindegyikét köszönettel veszi majd a szakma.

A pártmegbízatások rangja

jelentősen befolyásolja a

párt erejét, vezető szerepének érvényesülését tömegkapcsolata is. Ez soha nem jön létre automatikusan, megteremtése, kialakítása és megújítása napi feladat. Kialakításában, fenntartásában — avagy éppen rontásában — számtalan tényező játszik szerepet. Meghatározója a párt politikája. A politikát azonban el kell juttatni a tömegekhez, biztosítani annak helyes értelmezését, támogatására, az ezért való tettrekászségre mozgósítani kell. A megértetésben, a mozgósításban — a tömegkommunikációs eszközök mellett — legnagyobb szerepe az élő szónak van.

Ma egyértelmű számunkra a megállapítás, hogy a párt vezető szerepe érvényesül. Egyre inkább világossá és egyértelművé válik az is, hogy a vezető szerep nem az adott területen levő párttagok létszámával. hanem a párt politikájának érvényre jutásával fejeződik ki. A politika megértetésében, a cselekvésre való mozgósításban kétség kívül igen nagy a szerepük a tömegszervezetekben, a tömegmozgalmakban, a lakóterületen dolgozó párttagoknak.

Az MSZMP szervezeti szabályzata kimondja: A pártmunkájukat a szakszervezetekben és más tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban végző kommunisták felelősek a párt politikájának a tömegek meggyőzése útján történő megvalósításáért, a tömegek körében szerzett tapasztalatok hasznosításáért, az adott szerv rendeltetésszerű működtetéséért! Amikor pártalapszerve- zeteink munkáját elemezzük, értékeljük, mindenkor számba vesszük a pártmegbízatások milyenségét, azok valóra váltását. Eddig minden rendben is van. Azt mondhatjuk, hogy az egészségügyi problémák miatt felmentést kapottakon kívül minden párttaggal el tudnak számolni alapszervezeteink a pártmegbízatást illetően. A gondok, ha nem is mindenütt, azaz nem általánosíthatóan, akkor jelentkeznek, amikor a pártmegbízatások tartalmi oldalát vesszük számításba. Esetenként a társadalmi funkciót — bár lehetne — automatikusan pártmegbízatásnak könyvelik el, akkor is, ha soha meg nem kérdezte az alapszervezet,

hogy mit is kell ott abban a funkcióban tenni? így vették figyelembe egyik alapszervezetnél a szülői munkaközösségi tagságot, a szocialista brigádban való részvételt, a földrajzi munkaközösség vezetését is. Nem arról van szó, hogy ezeket nem lehetne pártmegbízatásnak betudni, de csak betudni nem elég!

A mozgalmakban dolgozó kommunisták felelőssége kettős. Felelősek a párt politikájának végrehajtásáért, ugyanakkor az adott szervezet vezetői és tagsága előtt is a szervezet határozatainak végrehajtásáért. működési szabályzatának betartásáért. E kettős feladat együttes végrehajtása gyakran nehéz helyzet elé állítja a párttagságot, amit csak alapos felkészültséggel, a párt- szervezet megfelelő eligazításának birtokában képes megoldani. *

Üzemi példa: az ötnapos munkahét bevezetéséhez fűződő gondokra a párt-vb nem figyelt fel, nem hívta össze az üszb-ben pártmegbízatással dolgozó kommunista aktívákat, hogy megismertesse velük a vb állásfoglalását. Nem készítette fel őket, hogy mi mellett álljanak ki és miért. Azóta lassan egy év is eltelt s az előterjesztésekben még ma is kritikusan szólnak a szakszervezetes párttagokról, akik nem képviselték a vb állásfoglalását, de önkritika a felkészítés elmaradásáról még nem hangzott el.

Példa volna még, ennek ellenére sem szabad általánosítani. kimondani azt: a párt- n\pgbízatásokkal mindenütt, minden esetben gond van. Igenis, nagy jelentőséggel bír a pártmegbízatás, tagságunk döntő többsége ennek alapján eredményesen dolgozik. Hogy mégis szólunk a gondokról is, azt o javítás szándéka parancsolja! Ezért kell újra hangsúlyozni, hogy a tömeg- szervezetekben és -mozgalmakban dolgozó kommunisták személyes, politikai felelőssége mindenekelőtt azt jelenti: egyértelműen képviseljük a párt rájuk nézve kötelező álláspontját, döntéseit. De, hogy felelősséggel képviselhessék és érvényesíthessék a párt politikáját, őket magukat is rendszeresen tájékoztatni kell a párthatározatokról, az állásfoglalásokról. S adott esetben konkrétan megjelölni számukra a feladatot, mint ahogy vissza is kell térni a munka értékelésére, a fogadtatásra, a tömegek hangulatának, cselekvőképességének elemzésére is. Csakis a rendszeres kontaktustartással, az információ biztosításával, az újabb igényekhez való igazítással, a beszámoltatással érezheti valóban megbízatásnak párttagságunk az egyes területeken kifejtett munkáját. Ez biztosíthatja tevékenységének eredményességét, segítheti tömegkapcsolataink megfelelő alakítását.

Nagyon lényeges, h0gy a

pártmegbízatás úgymond test- reszabott legyen. Agitációra, tömegpolitikai munkára ne adjunk megbízatást olyanoknak, akik maguk is küszködnek az adott téma megértésével. Mai politikai munkánk fontos eleme a meggyőző érvelés. Nem szorítkozhatunk csupán valamiféle hivatalos állásfoglalás hangoztatására, annak állandó ismételgetésére, származzon az bárkitől. Ugyanilyen fontos, hogy figyelembe tudjuk venni} hogyan, kihez szólunk. Hibái lenne elképzelésünk, ha csak abban látnánk például a tömegpolitikai munkás adott pártmegbízatásának feladatát, hogy csak az általunk fontosnak vélt kérdéseket kell továbbítania, képviselnie, megvalósításáért mozgósítania: Épp így fontos, hogy kellő érzékenységgel kövessük a közhangulat megnyilatkozásait, a képviselt politika fogadtatását. Pártszervezeteink igényeljék ne csak a saját oldalról való továbbítást, hanem a vis$za- információt is. Vegyük komolyan a kapott jelzéseket is. Ä mai sok gondot, aggodalmat felvető világban egyre erőteljesebben jelentkezik az az igény, hogy választ adjunk minden kérdésre, hogy megértethessük saját elképzeléseinket, helyzetünket.

Ezt segítette eredménye**

sen eddig is és segítheti a jövőben is párttagságunk. Ám erre őket is fel kell készíteni. Kezeljük hát még fokozottabb felelősséggel a pártmegbízatásokat. Érvényesítsük még jobban szerepét és rangját.

RÓNAI ÁRPÁD, az MSZMP dunakeszi városi

Bizottságának első titkára

Munkaszeretetre is nevelt

Egyetlen napot sem hiányzott

— Írjon a Laci bácsiról! Nemrégen ment nyugdíjba. Megérdemli. Olyan fürge mozgású, szorgalmas öreg, hogy párját ritkítja. És ahogy a fiatalokat szereti? Az én fiaim is szinte mind tőle tanulták a szakmát. És nemcsak azt! A munkaszeretetét is. Higgye el, ma is hálával gondolnak rá.

(Mondta a Pest megyei villanyszerelő Vállalat műszaki igazgató- helyettese.)

— A mi mesterünktől nem kellett ellesni a szakmát, átadta magától is. Dehogy is volt benne szakmai féltékenység! Az igaz, hogy szigorú volt velünk, rendet és tisztességet követelt, de saját magával sem volt elnéző. Aki a keze alatt tanult, ma sem szégyenkezik.

(Mondta két harminc év körüli szakmunkás a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat nagykátai gyáregységében.)

Ezek után nem csoda, ha fölkeltette érdeklődésemet Orbán László. Annál is inkább, mert neve hallatán bennem is megelevenedett egy néhány évvel korábbi esemény. Egy délután, zuhogó esőben betévedtem a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet telepére. Amint megtudtam, hogy az az elnök a központban, a község másik végén van, csaknem sírva fakadtam. Itt egy jó erős kádé! Meglátja, mindjárt rendbe jön — vigasztalt meg egy pirospozsgás arcú, fehér hajú, köpcös, kék köpenyes férfi. Ö volt. Orbán László. S amint hatott a kávéja és a jó szava, el nem engedett, míg végig nem vezetett' a műhelyeken, a birodalmán, ahol az egész nagy- kátai járás elsőéves villany- szerelő szakmunkásai ismerkedtek a gyakorlati tudnivalókkal.

★

__________

Űj korszak következett most Orbán László életében. Január elsejétől — 45 munkásévet maga mögött hagyva — nyugdíjas. Hogyan bírja?

— Mi után bírom? Mert hosszú a történetem, mesélhetnék rengeteget — kezdi, amikor leülünk beszélgetni. — Járt maga húsz éve Nagyká- tán? Mert akkor fölmérhetné, mekkora itt a fejlődés. Én imádom ezt a helyet, itt születtem, a sírba is itt akarok kerülni. Remélem, jó sokára!

Mindezt nem búsan mondja, inkább valami megfoghatatlan derű árad belőle. A sikeres életű ember derűje, pedig sorsában nincs semmi rendkívüli.

__________

— Anyám határozta el, hogy mesterséget tanuljak, a család legkisebb fiaként, már nem tudom miért, a villany- szerelést választottam. Any- nyira érdekes, misztikus világnak éreztem az elektromosságot, hogy főként a kíváncsiság vezérelt. Pestre jártam föl tanulni, hol gyalog, hol biciklivel, s itt, Nagykátán 1939-ben, amikor felszabadultam, hárman voltunk villany- szerelők.

Arra sem emlékszik, mi vezette a nagyhírű Ganz- MÁVAG-ba Szerencséjére, azonnal munkát kapott, sőt néhány év alatt, szorgalma és ügyessége révén, főművezető lett.

— Hogy mi mindent tanultam a Ganzban?! El sem sorolhatnám. Például az autó- szerelést, autóvezetést is. Ennek aztgn hasznát is vettem később.

Tizennyolc évi ingázás után — 1940—1958 között — megelégelte a sok utazást. Ügy döntött: helyben helyezkedik el. Amikor oktatni hívták a mostani 223-as Szakmunkás- képző Intézetbe, ráállt. Jól hasznosította, hogy korábban a MÁVAG-ban is tanította a villanyszerelést, s nemcsak fiataloknak, időseknek, átkép- zősöknek is. Volt tehát gyakorlata bőven. A nagykátai, akkor még MHS-szervezet, kérésére, esténként először teher-, majd személygépkocsivezetést okított.

— Ne gondolja, hogy a pénz miatt! Jó erőben voltam, mindig fáradhatatlan, örökmozgó, teli energiával. Még Szolnokra is. átjártam néhány évig, villanyszerelést kellett oktatnom ott is.

Amikor 1964-ben szólt neki a Kossuth Tsz elnöke, hogy gyere hozzánk!, kicsit habozott. Azután mégis reáállt, s örült, hogy azonnal'a gépcsoport vezetését bízták rá. Amint gyarapodott a szövetkezet, később összeolvadt a Magyar—Koreai Barátság Tszszel, egyre nőtt a karbantartás és üzemeltetés jelentősége, feladata. Már nem ment a házon kívüli tanítás, maradt csak a szövetkezet.

— Azért kibundáztam, hogy ne szakadjak el a gyerekektől. Vállaltuk egy új tanműhely létrehozását és berendezését, s így azután hozzánk kerültek a járás elsőéves villanyszerelő tanulói.

A szövetkezetben ő látta el a munkavédelmi és tűzvédelmi előadói tennivalókat is, miközben egyre-másra újítottak, törték a fejüket, hogyan gazdagodhat a tsz.

if

________

— Mire emlékszem szívesen? Meghonosítottuk a ketreces csirketartást nálunk is. Nem egyedül, közösen a tatabányai Delta gazdasággal. Tudja, mit jelentett a megfelelő szellőzési és fűtési rendszer kidolgozása, kiépítése? S amire ma is büszke vagyok: szinte fillérekből hoztunk létre egy nagy teljesítményű áramfejlesztőt.

— Egy éve szívinfarktusgyanúval szállítottak kórházba, akkor döntenem kellett. Az orvos ugyanis szigorúan figyelmeztetett: ne hajtsak! Ezért törődtem bele, hogy vége legyen a dolgos évtizedeknek. Képzelje: egyetlen napot sem hiányoztam soha a 45 év alatt! Annak pedig külön örülök, hogy a fiam a nyomdokomba lépett, az én szakmámat választotta, ha magasabb szinten is. Még a hajdani első munkahelyemet is örökölte, a Ganz-MÁVAG ösztöndíjasaként tanult, végzett Nem panaszkodhatom, bár ők nem laknak Nagykátán — kisunokám ötéves — nem távolodott el tőlünk, gyakran hazajárnak.

Mivel tölti a jól megérdemelt pihenést? Azt mondja, éppen 37 éve hódol a vadászat szenvedélyének, s most jut rá ideje, végre. Ám ma is betartja hajdani fogadalmát: fiatal állatokat soha nem kap puska végre!

Dodő Györgyi