Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
v/1íÍfí«i» 1982. JÜNIUS 3.. CSÜTÖRTÖK Kétezerrel többen Nagyító alatt a pályaválasztás Megváltozott a hiányszakmák köre Centenáriumra készülve A zene mindenkié Kodály Zoltán születésének századik évfordulója alkalmából A zene mindenkié címmel módszertani levelet adott közre a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár. A kiadvány tartalmazza a centenáriumi esztendő Pest megyei rendezvényeit: külön a zeneiskolák, az általános és középfokú tanintézmények programjait, valamint a járási, városi eseményeket. A KÖ- TA Pest megyei szervezete is hangversenyekkel emlékezik meg a hazai dalosmozgalom kiemelkedő alakjáról. Az igényes összeállításban bevezetőként verseket olvashatunk Kodály Zoltánról. A választék természetesen bővíthető, számos alkotást lehetne még felsorolni. Ezt követően Eősze Lászlónak, Kodály első hazai monográfusának az ösz- szeállítáSában életrajzi naptárt olvashatunk. Tartalmazza a füzet Kodály Zoltán fontosabb zeneműveit, kronológiai sorrendben, egyben a zeneszerző-pedagógús-népzene- tudós Írásainak jegyzékét is. Tekintélyes válogatás a Kodály Zoltánról szóló könyvek, illetve tanulmányok című rész, valamint a Kodály-művek diszkográfiája. Sajnáljuk, hogy a kiadványba egy-két pontatlanság csúszott, ezeket körültekintőbb szerkesztői munkával el lehetett volna kerülni. Nyitás előtt 1 árlatprognozis Lieber Éva festőművész kiállítása június 3-án, csütörtökön délután 5 órakor nyílik a Helikon Galériában. A kiállítást Lissák György ipari formatervező nyitja meg. Szovjet képzőművészeti kiállítás nyílik június 4-én, pénteken déli 12 órakor a Műcsarnokban. A kiállítás az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére rendezett moszkvai tárlat legsikeresebb alkotásainak válogatott anyagát mutatja be. Megnyitja: Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. A Magyar Nemzeti Galéria műhelygalériájában június 8- án kedden nyílik Gyarmathy Tihamér festőművész képeiből kiállítás. Alig néhány nap, s itt a tanév vége. Idén 13 ezer tanuló hagyja el a nyolcadik osztály padjait Pest megyében, kétezerrel több, mint tavaly. Ahogyan az már hagyomány, szinte valamennyien tovább kívánnak tanulni, talán két-három százaléknyi a kivétel. Uj osztályok, nagy létszám Vajon lesz-e helye a több diáknak a gimnáziumokban, szakközépiskolákban, szakmunkásképző intézetekben, szakiskolákban? Mi lesz azok sorsa, akiket elutasítottak mindkét — a továbbtanulásra választott — iskolából? Sokan kényszerülnek-e pályamódosításra? Az iménti kérdésekre kerestünk választ a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél s a megyei tanács művelődési osztályán. Először is megtudtuk, hogy idén, sem változott a korábbi évek gyakorlata, a nyolcadikosok közül első helyen fővárosi iskolákat választott minden második Pest megyei, azaz hat és fél ezer fiatal. Fel- vehetik-e mindannyiukat Budapestre? Oberczán József, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának középiskolai csoport- vezetője mondja: — A főváros és a megye 1981-ben kötött megállapodást arról, hogy Budapesten évente 400 gimnáziumba, 1700 szakközépiskolába, 300 szakiskolába s 3 ezer szakmunkásképző intézetbe pályázó Pest megyei fiatalt fogadnak. Tehát ezeregyszázzal kevesebbet a jelentkezőknél. A gond nem csupán ez. Arról van szó, hogy a gimnáziumokba például sokkal többen — kétszer annyian —, a szakmunkásképző intézetek némelyikébe pedig kevesebben küldték el lapjukat, mint ahány hely jut. — A megye tanintézeteiben mi a helyzet? — Számítottunk arra, hogy ebben az esztendőben több lesz a jelentkező. Épp ezért ősztől hat új gimnáziumi osztályt nyitnak. Vácott, Szent- éndrén, Dabason, Aszódon, Ráckevén és Monoron. Ugyancsak új osztályokat szerveznek, négyet a szakközép- iskolákban, s hármat a szakiskolákban. így ötszázzal több tanulónak teremtenek tanulási lehetőséget. A másik tartalékot is felhasználják az oktatási intézetek: az eddigi 30 —32 helyett 35—36 diák tanul ősztől az első osztályokban. A szakmunkásképző intézetekben is hasonló módon növelik a — különösen hiányszakmákra — felvehető növendékek számát. Szó sincs azonban arról, hogy a jelentkezés két fordulója után minden Pest megyéből tovább tanulni szándékozó fiúnak, lánynak van már helye ... Mit mutat a tudás? — így igaz — veszi elő a statisztikát Szabó Sándorné, a megye pályaválasztási tanácsadó intézetének igazgatóhelyettese. Két éve hatszáz, tavaly nyolcszázhuszonhét, idén pedig néhány híján ezerötszáz mindkét továbbtanulásra megjelölt iskolából elutasított tanuló lapja érkezett hozzánk. Ha az okot firtatjuk, azt találjuk, hogy — mert több a jelentkező — megnövekedett a felvételi követelmény. Most több fiatal közül válogathatnak a középiskolák, s már a jelentkezés első fordulójában sok helyütt megteltek az osztályok, táblás a ház. A másik ok változatlan: a tanulók vagy szüleik túlértékelik a gyermek képességeit, tudását. Amikor pedig megméretik, könnyűnek találtatik ... — Kiket s honnan utasítanak el? — A listát nem a gimnáziumba pályázók vezetik, hanem a divatos szakmák iránt érdeklődők. Fodrász, kozmetikus, autószerelő, női szabó, vendéglátóipari munkára készülő ötször-tízszer annyi akad, mint amennyi hely van. öntő, szerkezetlakatos, szövőfonó pedig nincs elég. Csupán az érdekesség kedvéért említem, hogy megváltozott o hiányszakmák köre. Míg azelőtt nagyítóval kellett embert keresni a kőműves, ács, állat- tenyésztő, gáz-víz szerelő, növénytermesztő pályákra, most a túljelentkezés a jellemző ezekre. — S mi az elutasítottak sorsa? — Az ezerötszáz fiatal közül kilencszázan máris tanácsadásra jöttek hozzánk, s mindenkinek sikerült — ha többnyire kisebb pályakorrekció árán is — iskolát találni, így az elutasítottak közül sokan élelmiszer-ipari és élelmiszer-kereskedelmi szakmákat tanulnak, ősszel már lesz elég sütőtanuló. A többiek zöme is számíthat a segítségünkre, hiszen az építőipari és vasipari ■ szakmákra sok helyütt várják még a jelentkezőket. Ami a legtöbb fejtörést okozza: körülbelül ötszáz lány szeretne tovább tanulni, főleg hagyományosan női munkákat elsajátítani, de a számukra már nincsen hely. Sokan úgy döntöttek: ősztől dolgoznak, s a munka mellett szereznek szakképesítést. Öt év, újabb csúcs — Több a fellebbezés is? A szó ismét Oberczán Józsefé: — Igen. A megye 19 gimnáziumába például ezerhétszáz- negyvenen jelentkeztek, s közülük csak ezerötszázkilencen jutottak be. Jól tükrözi a mostani állapotokat, hogy tavaly negyven, idén pedig százötven fellebbezés-* érkezett a tanács művelődési osztályára. Százan máris kedvező választ kaptak. A tanács felhasználta saját létszámkeretét, de ennek következménye az, hogy ősszel a középiskolákban lesz majd első osztály negyven vagy még több diákkal is. Nehéz tanév vár a középiskolákra, hiszen a pedagógusoknak nagyobb osztályokkal kell változatlan vagy jobb színvonalú munkát végezniük — viszonylag rosszabb körülmények között. — S mi a prognózis? — Idén érte el a népesedési hullámhegy csúcsa az általános iskola nyolcadik osztályát. Még a következő esztendőben is hasonló gondokkal kell számolnunk, majd 1987-ig enyhül a zsúfoltság, öt év múlva azonban újabb csúcs következik: a mostaninál is négyezerrel több lesz az iskolát végző s tovább tanulni induló fiatal. Addigra meg kell teremtenünk oktatásuk feltételeit. V. G. P. Az emlékparkban Iskolamúzeum Az ópusztaszeri nemzeti emlékpark az idei nyáron újabb látnivalót kínál a turistáknak. A skanzenben lévő szeged környéki paprikásház, a makói hagymásház, a csongrádi halászház és a Szentes környéki tanya mellett iskolamúzeum nyitotta meg kapuit. Az épületet Pusztaszer árpádhalmi külterületéről telepítették az emlékparkba. Régi helyén a környék elnéptelenedése miatt lebontották a százéves tanyai iskolát, s most az eredetihez híven újra felépítették a skanzenben. Kiállítási tárgy lett sok múlt századból való iskolapad, szekrény, több régi egyszerű szemléltetőeszköz, kalamáris, palatábla, faragott golyós számológép, sok évtizedes tankönyv, a tanyai kisdiákokról és egykori tanítóikról készült fénykép. Kötekedő találkozó Aki nem lett hűtlen önmagához Zsúfolásig megtelt a MÉM Repülőgépes ^ Szolgálat tanácsterme, ahol kedden író— olvasó találkozóra került sor Moldova Györggyel, az ünnepi könyvhétre megjelent Égi szekér című kötet írójával. Bár egy órával előbb elkezdte könyvének dedikálását, « meghirdetett beszélgetés mégis majd’ félórával később kezdődött; olyan sokan kívánták aláíratni a repülőgépes szolgálatról «zóló művet. Ilyen előzmények után ért teljesen váratlanul az a sok, írásban előre beadott, kellemetlenkedni kívánó kérdés, amit a népszerű szerzőnek föltettek. Az író szellemesen és közvetlen modorban válaszolt a rosszindulatú megjegyzésekre, amelyek között még olyan is szerepelt, hogy semmi sem igaz abból, amit leírt, az egész egy kabaré. A feltett kérdések minden konkrétumot nélkülöztek, s olyan tényt sem ismertek, ami megkérdőjelezte volna a leírtak valós voltát. Alig jelent meg a könyv — mint Moldova György elmondotta —, máris voltak kellemetlenségei. ír például egy magas funkcióban lévő emberről, aki az orvosi vizsgálatok és tanári javaslatok ellenére sem engedi, hogy a fia elhagyja a repülősiskolát. Ezért támadták az írót, aki viszont a nyíregyházi iskola pecsétes dokumentumaival tudta igazolni, hogy a hároméves főiskolán a fiatalember öt éve jár elsőbe. Moldova György két évet töltött a mező- gazdasági pilóták között. A kérdezők kifogásolták, hogy nem írt a pilótaélet szépségeiről, de ezt az író visszautasította. Aztán az érdekelte őket, hogy mennyit kapott a repülőgépes szolgálattól a könyvért, megkérdezték, lesz-e vajon belőle klasszikus író. A válasz egyértelmű volt: ezen sohasem gondolkozott, nem is érdekli, ő a mának él és a mai embereknek ir. írói hitvallásáról szólva azt mondotta, neki az az elve, hogy nem szabad belerúgni abba, aki a földön fekszik. Az ellenállás, a rosszindulat nem zavarja, már hozzászokott. Valamennyi eddig megjelent szociográfiai jellegű könyve hasonló hatást váltott ki. Megkérdezték, hogy melyik könyve után változott meg a bírált terület helyzete. Az őrségről szóló könyvnek volt egyedül megfelelő hatása. Hogy az őrség nem jutott például Göcsej sorsára, az talán az ő érdeme is. A Szent tehén megjelenése után minden, a textiliparban dolgozó hatezer forinton felüli fizetésű barátját elvesztette. Akármennyire is sajnálja őket, nem lehet engedményeket tenni a barátság nevében az igazság ellen. A Tisztelet Komlónak után, hét évig nem Járt a városban, de nem is nagyon kívánkozik, bár egyszer lent volt azóta. A vasutas könyv először a följelentés gondolatával foglalkoztatta az ottaniakat, de végül is megértették, hogy jót akart, s ma már tiszteletbeli vasutas. Kifogásolták azt a jelenlevők, hogy a repülőgépes szolgálatnál nemcsak pilóták dolgoznak, miért csak róluk írt. A válasz egyértelmű volt: őt a pilóták érdekelték elsősorban. A helyi üzemi lapban a kenderesi ki- rendeltség dolgozói tiltakoztak a könyv mottója ellen, ami úgy szólt: Aki hülye, haljon meg. Ügy érezték, ez sérti a halottak emlékét. Moldova annyira egyértelműnek érezte a vád megalapozatlan voltát, hogy nem tartotta különösebben válaszra méltónak. "Dár azok, akikről a könyv valóban szól, vagyis a pilóták, csak elenyésző létszámban voltak jelen, akadt azért egy, aki kijelentette, hogy nagyon örül a könyvnek, amely végre foglalkozik a közforgalmon kívül dolgozó pilóták életével. Társai nevében elmondotta, hogy ők másként gondolkoznak, és másként fogalmaznak az Égi szekérrel kapcsolatban, mint azok, akik szervezik a munkájukat. Tolmácsolta az öreg pilóták köszönetét is. A hangulat ugyan végig kötekedő volt, érdekes módon a találkozó után ismét megrohamozták a jelenlévők az írót dedikációért. Ki érti ezt?! Körmendi Zsuzsa ■ Heti filmtegyzetb A Kobra napja Franco Nero, A Kobra napja címszereplői» Régi szerkezetek használt alkatrészeiből nem túl nagy fáradsággal összeeszkábálható valami új szerkentyű. Azaz hát új nemigeA lesz, legfeljebb másmilyen. De néha már ez is érdem, elismerésre méltó teljesítmény. Mindenesetre magán viseli valamiféle munka jegyeit, netán némi ötlet, agy tor na is felfedezhető benne. És szűkös időkben ennyit is becsülni keli. Az új olasz krimi, A Kobra napja, melyet Enzo Castel- lani rendezett, ilyen régiből újat benyomást kelt. Mar a cime is: régi filmcímekre asz- szociál: A Sakál napja; A Keselyű három napja (igaz, csak a magyar címadásban, de ott nyilván tudatosan, éppen e két film címemlékeit idézen- döen). Am a címnél jóval fontosabb visszautalások, újrafelhasználások is történnek ebben a krimiben. Az eredeti lelőhelyek említésének mellőzésével, néhány motívum, fordulat, csak mutatóban: a főhős, az amerikai digó, rendőr volt San Franciscóban, amolyan magányos farkas, akit egy zavaros kábítószerügylet kapcsán leszereltek. Magándetektív-irodát nyit, mikor kijön a börtönből — mert ott is volt persze. Aztán a volt főnöke egyszerre előkaparja a süllyesztőből, s Európába, ott is Genovába küldi titkos és nem egészen világos megbízatással, melynek lényege: egy veszedelmes kábítószercsempész hálózatot kell felszámolnia. Egyedül persze, és titokban, és segítség nélkül. A Kobra becenevet viselő ex- zsarunak Genovában él a kisfia, ott van egy öreg barátja, meg egy gyűlölt ellensége. Bonyolult események közepette lassacskán felszámolja a bandát, rájön a kapcsolatok lényegére, s közben a fia baleset áldozata lesz (a banda keze is benne van a dologban), szexis barátnőjéről is kiderül, hogy a banda egyik kulcsfigurája, a bárénekes csábnőről is, hogy fiú, a szolid üzletemberről is, hogy a banda egyik vezetője — és egyúttal összekötő .kapocs a messze, San Franciscóban székelő igazi főnök és az olasz kapcsolat között. No és persze Kobra felderíti a főnök személyét — aki nem más, mint az ő főnöke, a fő-fő hekus. Mit tehet ilyenkor egy meghurcolt, megalázott, meggyötört, csinnbe küldött, fiát elvesztett, magános hős? Úgy lelövi az álnok, gonosz, ravasz stb. fő-hekus fő-gengsztert a szép nikkelezett-ezüsfőzött 45-ös colijával,<>mint a pinty. Amitől ugyan nem jön rendbe semmi (főleg visszamenőlegesen nem), de hát ez egy jó slusszpoén. Castellari nem szemérmes: onnan veszi a régi alkatrészeket új masinájához, ahol találja. A Kobra örökké borostás arca, nyűtt kalapja, még nyűttebb ballonkabátja például Columbót idézi, ráme- nőssége Gene Hackman több filmben látott amerikai hekuseszményét, szívóssága, ravaszsága Trintignant okos francia felügyelő-figuráit, kemény ökle Belmondo szuperhekusait, akrobatikája úgyszintén. A főgengszter főrendőr legalább öt újabb krimiből ismerős figura, a csábos szerelmes, aki mellesleg bandatag, szintúgy. A melodráma a kisfiúval hasonlóképpen kedvelt elem; gyakorta látható valamilyen változata. Üldözési jelenetek, pisztolypárbajok meg minden krimiben találhatók, a San Francisco utcáin gyermeteg sorozatdarabjaitól a Starsky és Hutch jópofásko- dóan primitív kliségyűjteményeiig. v Túlzás lenne tehát azt állítani, hogy A Kobra napja eredetiségével, újdondad új fordulataival tűnik ki, de valami mégis a javára írható. Nevezetesen az, hogy Castellari még ezzel a sok, gátlástalanul felhasznált visszaköszönő ötlettel is képes meglehetősen feszült, a néző figyelmét lekötő filmet csinálni. Ami azt jelenti, hogy a krimi- készítés manuális, mesterségbeli követelményeivel nemcsak tisztában van, hanem tudja és alkalmazza is azokat. Ettől ugyan még nem lesz A Kobra napja kiemelkedően jó krimi, de enélkül a legzseniálisabban kitalált sztorit sem lehet elfogadható, fogyasztható formába önteni. Olimpia Moszkvában Szokás, hogy az újkori olimpiákról filmet készítenek — többnyire az olimpiai játékoknak éppen otthont adó ország filmesei. E filmek sajátos műfajt képviselnek. Természetüknél fogva elsősorban a dokumentatív elem uralkodik bennük, hiszen végül is meg kell örökíteniük az adott olimpia eseményeit, s itt nem csupán a kifejezetten sporteseményekről lehet és van szó, hanem a játékokat kísérő ezernyi más eseményről, mozzanatról is. Aztán: valamiképp egy átfogó gondolatot is sugározniuk kell, mely elsősorban nyilván a közismert olimpiai gondolat köré fonódik, de kifejezi az illető olimpia esetleges különleges gondolatait is. És: mindeme igen szerteágazó követelmények (és még sok más egyéb ötlet, gondolat) mellett a filmnek filmmé is kell lennie, művészi alkotássá, mely kerek, öntörvényű mű, nem csupán afféle lefényképezett sportesemény, kibővített, a szokottnál terjedelmesebb sporthíradó. Az 1980-as moszkvai, XII. olimpiai játékokról készített film igyekszik mindenben eleget tenni a roppant szerteágazó követelményeknek, melyek egy ilyen olimpiai filmmel szemben felmerülnek. Főrendezőjének, Jurij Ozerovnak a személye önmagában garancia volt persze arra, hogy ez a film dokumentatív és művészi is lesz egyszerre. S valóban, az olimpiai játékok tizenhat napja alatt, s a játékok megkezdését megelőző hetek, hónapok során több mint száz operatőr munkájával készült kétszázhúsz kilométernyi felvételből összeállított 140 perces film kitűnően sikerült alkotás. Nemcsak az előkészületeket, a nyitó és a záró ünnepély káprázatos eseményeit, színpompáját, nemcsak a versenyek drámai vagy örömtől könnyes pillanatait örökíti meg, hanem a maga egészében azt a gondolatot sugározza, mely a moszkvai olimpia lényege volt: a sport és a béke elválaszthatatlanok. Takács István /
