Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-02 / 127. szám
A nagymarosi erdészetvezető Sipos Ferenc irodájának ablakán kitekintve festőinek tűnik a táj. Balról a Duna, szemben a visegrádi hegység, jobbra a falu régi szép nosztalgikus hangulatot ébresztő parasztházai állnak. Tízezer hektáron — Csak nehogy nosztalgiariportot írjon rólunk — kéri a házigazda. — Mert hogy nemcsak őzikékből meg madárcsicsergésből áll az erdészet. — Hát... miből? — Kezdeném azzal, hogy 10 ezer hektáros terület a miénk. Az egykori Kismarostól Szobig a Duna mentén terül el egészen Vámosmikoláig. Aztán folytatódik az Ipoly mentén a Hideghegy környékéig. A 135 munkatársunk nagy része szocialista brigádokban végzi a napi munkáját. A múlt évi munkaversenyben a gépi fakitermelők közül Czapák Lajos, míg a fafeldolgozók közül Ungar János brigádja ért el kiemelkedő eredményt. Egyébként erdészetünknél fakitermelési, fafeldolgozási ágazat működik és anyagmozgatás folyik. Egész évben termeljük a fát. Az új erdőtelepítésre tavasszal és ősszel kerül sor. UAZ-terepjáróval indulunk Szobra a fűrészüzembe. Útközben az erdészetvezető magyarázza: — A parketta alapanyagát állítjuk elő, hazai megrendelőnknek, a gyöngyösi parketta- gyárnak. NedvtsrtaEom A szalagfűrész visítva mélyed a fába. Ügyes kezek nyomán alakul / tetszés szerinti méretre az anyag. Ungar János 22 éve dolgozik itt öccsével, Ungár Lajossal. Mindketten megkapták már a kiváló dolgozó kitüntető jelvényt. — Gondolám. nehéz ez a munka? — Kvt... nem leányálom, de már Megszoktuk. A gond csak az., rogy más ágazatokban jobbár; .a munkafeltételek. Itt nenv’korszerűsítik a — Milyen gépeken dolgoznak? — Magyar gyártmányú fűrészgépen. Átmegyünk innen az alig néhány százméternyire lévő kérgezőtelepre. Meglepődöm, hogy milyen sok a máshol felhasználható fakéreg. — Sajnos, még nem találtunk vállalatot, amely elvin- né. Pedig alomnak is kiváló, nem beszélve a fűtőértékéről. Egyelőre az erdőbe hordjuk szét. Szállítási gondjaink is vannak. Ugyanis más erdészetek is hoznak anyagot. Szombat, vasárnap viszont nehéz alkalmi rakodómunkásokat találni. Ide a fa vagonban és gépkocsin érkezik és uszállyal távozik félkésztermék formájában. Az értékesítés külföldön. hazai piacon történik. Sajnos, a fa nedvkeringése miatt nehezen kérgezhető. Makkot ültetnek Virsinger Jakab brigádvezető december óta dolgozik itt a Cambió típusú svéd géppel. — A kések állíthatók, bár háromnaponként elkopnak. Öten dolgozunk, s nem vagyunk a fizetéssel megelégedve. Az erdészetvezető közbeszól. — Tudom, hogy köbméterenként 30 forintos bért kapnak. A jobb alapanyaggal javul a kereset is. Már kutatjuk a megoldást a béremelésre. Kóspallag felé vesszük útun- kat. Két völgy között szorgos asszonykezek tölgymakkot ültetnek. Kiszállva a terepjáróból, felbaktatunk a dombra. Három hete folyik ez a munka. Nyíri Károlyné, a Dobó Katalin szocialista brigád helyettes, vezetője kezembe nyomja a kapát. — No ..., próbálja meg, milyen kemény a föld! De vigyázzon, nehogy eltörje a nyelét. Ugye, milyen derekat szaggató munka ez? Csak az dühít bennünket, hogy a vaddisznók kitúrják az elültetett makkot, így kárbavész a munkánk, pedig — kacsint rám kajánul — még valamilyen kellemetlen illatú anyaggal is beszórtuk, de úgy látszik, az állat nem finnyás. Nagy Péter János A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1982. JÚNIUS 2., SZERDA Olvasom, hogy Magyar Posta élüzeme lett a Budapest-vi- déki Postaigazgatóság Pest megyei Hivatala. ötödször A cél: egy százalék Nem unhatjuk meg, hogy szinte naponta halljuk szükségszerű tennivalóink között a figyelmeztetést. Kinek-kinek a maga területén kell meggondolnia, mit csinálhat jobban annál, amit eddig csináit, vagyis fel kell tárnunk munkahelyeink belső tartalékait, legyenek azok szellemiek vagy módszertaniak. Hallunk az ésszerű takarékosságról, hatékonyságról. az energia okosabb, jobb kihasználásáról. Minden bizonnyal így gondolják ezt a sződi Virágzó Mgtsz vezetői és vezetőségi tagjai is. A gazdaság pártvezetősége, szak- szervezeti bizottsága és szakmai vezetősége felhívással fordult a tagokhoz és munkavállalókhoz. Ebben emlékeztetnek arra, hogy 1980-ban több mint 1 millió, 1981-ben 2,3 millió forint értékű energiát sikerült megtakarítani, de a lehetőségeket ezzel még mindig nem sikerült teljesen kimeríteni. Tavaly például 115,8 millió forint volt a szövetkezet anyagráfordítási költsége. Nagyobb körültekintéssel, új technológiai eljárások bevezetésével ez jelentősen csökkenthető. Felhívják a kollektívát, hogy ki-ki a saját munkaterületén mérje fel; milyen új eredményeket lehetne e téren elérni? Konkrét szám jelenti a célt. Az elmúlt évhez viszonyítva a szövetkezet egész gazdálkodásában el kell érni, hogy az elmúlt évinél egy százalékkal alacsonyabbak legyenek az anyagköltségek. Érre kérik a felhívásban a munkahelyi vezetőket, a szocialista brigádokat, akik vállalásaikat kiegészíthetik ezzel a fejezettel. nyerték el a megtisztelő címet. Ilyenkor szokás százalékokról, meg nyereségről írni, minden szépet és jót elmondani. Nem vitás, hogy mindazok,,akik ilyen elismerést kapnak, meg is érdemlik ezt. Nem akarok ünneprontó lenni, de én a gondokról is fogok írni, mert bármennyire paradox, igaz, hogy a váci egység a kitüntetés után, ha számszerűleg nem is, de erkölcsileg több gonddal küzd. mint azelőtt. Pomozi Miklós hivatalvezető ezt így fogalmazza meg: Mi a lényeg? — A kitüntetetteknek sokkal nehezebb dolgozni. Reflektor- fényben vannak. A feladatok napról napra nőnek, a munkaerőlétszám, s minden egyéb marad. Nehogy azt higgye valaki, hogy nem örülünk. Csak azt is tudjuk, hogy az elismerés kötelez. A mi Cégünk szegény. Tudtuk is. tudjuk is, hogy nem az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülés a lényeg. — Az „Élüzem” feliratú oklevélen kívül a váci főposta egy brigádja arany-, egy pedig bronzjelvényes lett. Nyolcán kapták meg a megtisztelő Kiváló dolgozó kitüntetést. Az igazgató a pénzjutalmakat, s a Sch-sok kedvesség és elismerés Vük volt a nap igazi sztárja úngár Lajos kiváló dolgozó a szalagfűrész mellett. Űj szokásaink és hagyományaink közé tartozik ma már a nemzetközi gyermeknap megünneplése is, amely szépnek ígérkezett szombaton, s szép és emlékezetes marad, annak ellenére, hogy az időjárás inkább gazdasági érdekeinkre volt tekintettel. Az eső ugyanis nagyon kellett a földekre, ezért örültünk, hogy jött, másrészt nem bántuk volna, ha a fejünk fölött lebegő nehéz függönyfelhőt estig félrehúzták volna az égiek, hogy a nap is mosolyogjon gyermekeinkre. Nem így történt, de azért a gondosan megtervezett programok java részét sikerült megtartani. Kisdobosok, úttörők Hagyomány az is, hogy a városi sportstadionban ezen a napon avatják kisdobossá és úttörővé a korhatárt elérő gyerekeket. Ez történt szombat délelőtt 9 órakor is, és már jóval korábban ott álltak bevonulásra készen az izguló gyerekcsoportok, a nem kevésbé izguló avatószülők. A borús idő ellenére színes, nyári öltözékektől tarkállottak a lelátók. Kürt harsant, s pergő dobszó kíséretében bevonult a zászlókat hozó csapat. Szilágyi Lajos, a Hajós Alfréd Üttörőház igazgatója köszöntötte a vendégeket, akik között helyet foglalt Pálmai László, az MSZMP városi bizottságának titkára, Weisz György, a városi tanács elnöke, s ott voltak a csehszlovákiai Palást és Besztercebánya testvérszervezeteinek küldöttei is. Az úttörőcsapatok jelentéstételét Álmos László városi úttörőtitkár fogadta. A Himnusz elhangzása után Pálmai László lépett a mikrofonhoz, aki a gyerekekhez és az avatószülőkhöz intézett beszédében emlékeztetett arra, hogy a tavasz legszebb hónapjának első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük, akiknek a legtöbbet köszönhetjük. Az utolsó hét végi napon pedig a gyerekekre kerül sor, akik nekik és az édesapáknak életük értelmét jelentik, a mindennél drágább kincset. Ezek a találkozók mindig emlékeket idéznek a felnőttekben, akik ilyenkor gyermekkorukat idézik, a történelem fordulóit, melyeket átéltek. A szónok felidézte az úttörő- mozgalom létrejöttének kezdeti körülményeit, s a gyermekek jelen és jövő feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy a mai felnőtt társadalom mindent megtesz azért, hogy tanulásukat, fejlődésüket ne zavarja semmi, erősödjenek testben és lélekben. A pártbizottság . nevében erőt és egészséget kívánt a felsorakozott úttörőknek. A kisdobosok, avatószülők és úttörők ünnepélyes fogadalomtétele után Zachár Ilonától, a Petőfi Sándor Általános Iskola, majd Gönczöl Anikótól, a Radnóti úti Általános Iskola tanulójától verset hallottunk, Kralicsek Márta, a Báthori utcai Általános Iskola tanulója énekszámmal gazdagította az ünnepi eseményt. Ezután Szőke Katalin városi úttörőelnök kitüntetéseket adott át az úttörőmozgalom sikeréért fáradozóknak. Kitüntetések Kiváló úttörővezető érdemérem kitüntetésben részesült Szabó Gézáné, a Kisegítő Általános Iskola, Varecza Teréz, a Gábor József Általános Iskola pedagógusa, Csizmarik Ferenc, a Hajós Alfréd Űttö- rőház szakkörvezetője. Dicsérő oklevelet kapott: dr. Szabó József né, a Petőfi Sándor Általános Iskola, Oravetz Istvánná, a Radnóti úti Általános Iskola és Augusztin An- talné, a Petőfi Sándor Általános iskola pedagógusa. A városi úttörőelnökség által 1981-ben ' alapított Az év rajvezetője kitüntetést először ítélték oda, s ezt Povázsai Tiborné, Gurszky Józsefné, dr. Baksa Györgyné, Stareczné Mikó Zsuzsanna, Sajgó Sán- dorné és Bánhidi Lászlóné pedagógusok kapták. Itt jelentették be, hogy Povázsai Sándorné, a Gábor József Általános Iskola rajvezetője a gyermekekért érdemérem, Komád Edéné az úttörővezető érdemérem kitüntetést veszi át a megyei ünnepségen. A hagyományok szerint a legjobb úttörőcsapatnak minden évben odaítélik a városi pártbizottság vándorzászlaját melyet az egyéb kitüntetések előtt Pálmai László adott át immár harmad-zor a Radnóti úti Általános Iskola csapatának. A városi úttörőelnökség a Siketek Országos Intézete és a Kisegítő Általános Iskola csapatát részesítette kitüntetésben. Papírrakéták Az ünnepség befejezését követően a labdarúgópályán azonnal kezdetét vette a gyermeknapi program. Az MHSZ Pest megyei modellező műrepülőinek bemutatóján ott voltak Takács Béla Euró- pa-bajnok, s Kapuszta Péter vezetésével a csehszlovák ipolysági modellezők, a váci úttörőház modellezői, akik Csizmarik Ferencnek. az MHSZ munkatársának vezetésével tavaly a megye színeit képviselve másodikak lettek az országos úttörő-olimpián, ahová az idén is őket küldik. A Vácott népszerű sportot 18 éves ' korig lehet folytatni az úttörők között, s ezerf túl vagy 40 felnőtt hódol, s folytatja az MHSZ-ben. A megyei csoport gépei bravúros dugóhúzókat, orsókat, körrepülést és más szép mutatványokat produkáltak a levegőben. Magasba repültek a csehszlovákok helyszínen kilőtt papírrakétái, melyekből vitorlások, sárkányrepülők, ejtőernyős- modellek váltak ki, s földet érve az értük rohanó gyerekhad zsákmányai lehettek. Mint Kapuszta Péter elmondta a ZVARM és az MHSZ között rendszeres a kapcsolat. Részt vesznek egymás bemutatóin és versenyein. Csizmarik Ferenc például második helyet szerzett a szlovák úttörők trnavai országos bajnokságán. A ravasz róka A pálya szélén felállított szabadtéri színpadon a Ber- gendi-együttes kezdte meg műsorát, melyről hadd említsük meg, hogy szólistájuk, Balogh Ferenc, váci fiatalember. Sajnos, ekkorára meglehetősen elkomorult az idő, így kevesen maradtak ott a színpad előtt, ahol a hangerő a műfaj sajátosságai szerint alakult, de a műsor egyébként nem volt elég gyerekes. Délután sokan gyűltek össze a Földvári téren, hogy megnézzék a Spóra együttes műsorát. öt órakor a művelődési központban megtudhattuk, ki az igazi sztár a gyerekek szemében. Izgultak, örömükben ugrándoztak, mert eljött, a vetítővásznon megjelent Vük, a mesesztár, a híres róka. Az emberekről szóló állatmesék persze mindig kiszámíthatatlanok abból a szempontból, hogy a különböző korú gyerekek mit és mennyit értenek meg belőlük. Mint kiderült, két előadást kellett volna tartani. Ültek a színpadon, álltak a falak mellett, elviselhetetlen volt a meleg, nem kapcsolták be — van egyáltalán? — a kondicionáló berendezést, balesetvédelmi okokból nem oltották el a nézőtéri lámpákat. így az előadás kevésbé volt élvezhető. De ez már csak a jövő esztendőre lehet tanulság. Kínálat volt bőven, általában gondos előkészítés előzte meg, méltó módon ünnepeltük, sok-sok kedvességgel ajándékozhattuk meg gyermekeinket. K. T. I. törzsgárda-elismeréseket hozta. Kiss Józsefné egy a kiválók közül. — Mi a munkája? — A megyében található kis postahivatalok dolgozóinak a szabadságát egyeztetem, mozgatom a fregoliembereket, 52 egység tartozik hozzám, plusz felügyelem a ceglédi és szentendrei körzeteket. A sok gyesen lévő édesanya mellett igen nehéz elérni, hogy mindenütt kitáruljanak az ajtók reggel 8 órakor. — önnek mit jelent a kitüntetés? — Jó érzést, büszkeséget és inspirációt a további jó munkára. Postatiszt vagyok, nem akarok és nem tudnék mást csinálni. A feladatom, elmélyedni a szakmában. — Jut idő a családra? — Két gyermekem van, a második műszak engem sem kerül el. De ha plusz feladat van, akkor maradok munkaidő után is. Nem, nem a pénzért csinálom. Négyezret keresek, alig többet az országos átlagnál. Napi 40 kilométer Csapó István, aki most járatkísérő Vácott, 28 éve postai dolgozó, s 17 éven át Veresegyházán és a környékén hordta biciklin a leveleket, újságokat, no meg a nyugdíjat. Még most is pontosan tudja, hogy 40 kilométer és 800 méter volt a napi penzuma mint kültelki képviselőnek. 9 évig csinálta ezt, mindennap, sárban, hóban, napsütésben. S most? Három műszakban leveleket irányít, szállít, pénzt és táviratot kézbesít, újságot hord. Akinek van kedve, a hét bármelyik napjának hajnalán a posta udvarára benézni, láthatja, hogy egymást érik ott a zöld kocsik. Ilyenkor a járatkísérők 30—40 mázsát mozgatnak meg. Csapó István most kiváló dolgozó lett. A kérdésemre csak röviden válaszol, a dicséretet elhárítja. — Kérem, nekem ez a munkám. Akkor is így csinálnám, ha nem kapnék érte mást, csak a fizetést. Hogy örülök, az biztos. Jólesik a sok gratuláció. A feleségem is ott volt az ünnepségen, s azt mondta, hogy egy kicsit ő is kitüntetve érzi magát. Mit várunk tőlük? — Méltányolják az ügyfelek, hogy Élüzem lett a váci posta? — Nem. Egyrészt nagyon kevesen tudják, másrészt a közönséget az érdekli, hogy pontosan kapja-e a számára feladott küldeményt. Ha valaki késve kap egy levelet, azt mondja; no igen, a posta. Pedig a hibák csak ezrelékben fejezhetők ki. Egy csomag Kőszegig legalább 10 ember kezén megy át. A vétséget és dicséretet szeretnénk személyre szabni. Az ügyfelek láthatják, hogy a felvételi terem ablakaira kiírtuk a mögötte ülő alkalmazott nevét. Tudja mindenki, hogy ki hibázott vagy ki volt udvarias. Ne általában szidja vagy dicsérje a postát. Vicsotka Mihály iU Kedden nagy részvét mellett kísérték végső nyugvóhelyére az 58 éves korában elhunyt Szabó Erzsébetet, aki korábban a Rádi Községi Tanács véarehajtó bizottságának volt a titkára. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) „ECérem, nekem ez a munkám™ Akik feloldják a távolságot A vaddisznó nem finnyás Az érdé mm puszta romantika A Cambio típusú kérgezőgép kezelői Tóth György felvételei
