Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. JÚNIUS 19., SZOMBAT cm Amíg van mit védeni Magas népsűrűség, a népesség gyors növekedése, a főváros szomszédsága, az idetelepített ipar cseppet sem áldásos hatása, a hétvégi kirándulóáradat, az üdülők hada. Ha a környezetvédelem szempontjait tekintjük, külön-külön is éppen elegendő gondot okoznak, bőséges tennivalóval szolgálnak. Hát mégha együttesen kell számolni velük, mint a ráckevei járásban! A közelmúltban készült helyzetfelmérés alaposan rávilágított a járásban tapasztalható hiányosságokra, nehézségekre, amelyek egy jelentős részének megoldása nem is a sokszor emlegetett forintokon múlik, hanem a szemléleten, a körültekintő gondolkodáson, a környezetvédelem és a természetvédelem szempontjait is szem előtt tartó magatartáson. Ami — s ezzel nem akarjuk lebecsülni azt a sok-sok társadalmi munkát, együttes cselekvést, amit a környezet jobbítása érdekében vállaltak a ráckevei járásban élők — olykor még bizony hiányzik! Ami a gazdálkodást — az ipari és a mezőgazdasági termelést — illeti, akad a természet és a környezet értékeit veszélyeztető forrás éppen elég a térségben. Persze, a mezőgazdaság! Sorolhatnánk az ezer hektárokat, a száz tonnákat, ha növényvédő szerről, s a tízezer tonnákat, ha műtrágyáról van szó. Mert nem vitás, hogy ahhoz a magas színvonalú termeléshez, amelyet a térség termelőszövetkezetei produkálnak, elengedhetetlen a növényvédelem, a talaj termőrétegének megóvása, pótlása — szakszerű körülmények között. S Itt is, miként a vizek, majd a levegő tisztaságának (vajon ez még annak nevezhető?) dolgában elsősorban a szakszerűséget kell emlegetnünk. A helyzetfeltáró és összegző jelentés óvatosan — feltételes módban — fogalmaz: több üzemben jelentős feladat lenne, hogy az ömlesztett műtrágyát legalább szilárd alapú területeken tárolják ... Kár lenne engedékenység miatt elmarasztalni a ráckevei járás illetékeseit, hiszen a megalakult környezetvédelmi bizottság a járási földhivatallal közösen évente két alkalommal is ,,határszsmlét” tart. amikor is nemcsak a nagyüzemi, hanem az egyéni tulajdonban levő földterületek művelését is ellenőrzik, s ha hiányosságot tapasztalnak, élnek a jogszabály adta lehetőségekkel, a bírságolással, a számonkéréssel. És mindenekelőtt és mindenekfelett legfőbb megvédeni valójuk a víz. A'z üdülésre, kikapcsolódásra alkalmat teremtő Ráckevei (Soroksári)-Duna, s természetesen a jó minőségű ivóvíz, majd a termelésben és a háztartásokban keletkező szennyvíz elvezetése, tisztítása. 1960- ban még mindössze 12,5 kilométer volt a vízhálózat hossza, ma 278 kilométer — vagyis a lakosság mintegy 40 százaléka kap vezetéken jó minőségű ivóvizet. Hogy ez nem elégséges, azt bizonyítja, hogy Dunavarsány és Szigethalom üdülőterületein is kellene a vezetékes ivóvíz. Ez utóbbi helyen állami támogatás nélkül megépítették a vezetéket, s a dunavarsányiak is vállalnák a többletköltséget, csak csapból folyna a friss víz! Kevésbé örvendetes viszont az a tény. hogy a szennyvízelvezetésben, tisztításban lényeges javulás csak a hetedik és a nyolcadik ötéves tervben várható a térségben. Az üdülőterületeken addig bizony komoly veszélyforrásokkal kell számolni. Az egyedileg megépített — nem is a legszakszerűbb — szennyvíztárolók mind a községekben, mind az üdülőterületeken súlyosbítják a helyzetet. Gyakran szemére vetik a környezetvédelem ügyében szólónak, hogy csak a hiányosságokat, az aggodalomra okot adó veszélyeket látja, s nem szól azokról a lépésekről, amelyeket a jobbítás szándékával tesznek. Természetesen a ráckevei járásban is akad jó példa éppen elég, ezekről a sok milliós társadalmi munkákról mi is gyakran beszámoltunk, s tesszük ezt a jövőben is. S hogy most mégis inkább a gondokról, a kételyekről szóltunk, annak oka az, hogy az elmondottakon — ezt a helyzetfeltáró jelentés is leszögezte — nem lehet máról holnapra változtatni, folyamatos és sok munkát jelentő feladatot adnak a térségben élőknek, az itt gazdálkodó üzemeknek, termelőszövetkezeteknek. Mindennapi, körültekintő tennivalót, aminek számonkérése is folyamatos kell legyen. Amíg van mit megvédeni! Gáspár Mária S©fe ffiSSérli©! lesz a forint Ismét fontos a kedves vendég Fumes, hegy es vassóráf hevesen keresik Hogyan készültek az idegenforgalmi szezonra a Pest megyei Vendéglátó Vállalat Váci Igazgatóságának területén? Bárd István igazgatóhelyettes a kérdésre elmondta, hogy a kellő árualap biztosítására megkötötték a szerződéseket a kereskedő és termelő egységekkel. Többek között a váci bor- és söriparral, a Pest, Nógrád, Komárom megyei FÜSZÉRT-tel, a PENOMAH- val, a HALÉRT-tel, a Dunakeszi Hűtőházzal, a hernádi termelőszövetkezettel, a ZÖLD- ÉRT-tel, a tejiparral, a sárisápi termelőszövetkezettel. Az Estein is A turizmus teljesebb kiszolgálásának lehetőségét növeli az Idegenforgalmi Hivatallal, a Cooptouristtal, az IBUSZ- szal kötött kétoldalú szerződés. Az igazgatóhelyettes nagyon ígéri, hogy lökésszerű forgalom idején is lesz hideg üdítő és sör a város és a járás területén. A központi raktárukban tartalékot képeznek, s szükség esetén piacra dobják. Ügy látszik, hogy az új szabályzók végre valóban fontossá teszik a „kedves vendéget”, s az enni-inni kívánó betérő ilyennek érezheti magát. Erre több jel mutat a Pest megyei vállalatnál is. A kiemelt területeken — szűkebb hazánkban a benzinkútnál, Törökmezőn — Modul típusú büfékocsik jelennek meg, grillcsirkét, sült halat, üdítőket lehet fogyasztani. Amint a járókelők láthatták, a Margaréta presszó előtt hot dogot árulnak. Megkérdeztem az eladó kislányt, Fáin Évát, hogy hány virslivel töltött kiflit adott el fél tizenegyig. — Vagy húsz darabot — válaszolta. A dolgot kísérletnek szánták a vállalat vezetői, ha beválik, szerte a területen megjelennek a fővárosban kedvelt hot dögösök. • Egyéb kereskedőfogások is csábítják a fogyasztókat. Meskó Sándor, a Fehér Galamb Étterem vezetője elmondta, hogy mindennap 15—18 óráig 50 százalékos kedvezménnyel lehet kapni mindent, ami az étlapon van. Egy százforintos számlánál ez nem lebecsülendő megtakarítás. Egy kérdés azonban kikívánkozik. — A maradékot is eladják? — Nem. Pedig általában több adagot főzünk, mint ami elfogy; s nem közömbös, hogy eladjuk, vagy kidobjuk az ételt. Ibid és vacsora A turistacsoportok átlagosan 10—15 százalékos kedvezményt kapnak. Az igazgatóság területén 2 ezer 700 ember veszi a kedvezményes, 13.70-es ebédet. Furcsa, hogy a vacsorát, 10.80-ért kevesen keresik. Pedig ugyanolyan értékű második fogás van benne, mint délben, csak leves nélkül. Hétezer nyugdíjasnak küldtek ki a lehetőségről értesítést, 250 jelentkező akadt. A vállalat igazgatóhelyettese nem kis büszkeséggel említi, hogy a haszonkulcsokat csökkentették. Látszólag tehát a saját zsebük ellen dolgoznak, de a nagyobb forgalom kompenzálja a kiesést. Mintha a régi kiskere'skedő szavait hallaná az ember, „Sok fillérből lesz a forint”. Mindezek a törekvések nem emberbarátságból törtek fel egyszerre a vendéglátósoknál. „Megmaradni vagy tönkremenni” vetődött fel a kérdés 1976-ban. Az árak ekkor olyan magasak voltak, hogy elnéptelenedtek az éttermek. Ez év január 1-től megszületett az új osztályba sorolási rendelet. Megszigorodtak az előírások. Például mosható falfelületek kialakítása kötelező a szociális helyiségekben. Még egy harmadik osztályú étterem is jóval eszközigénye- sebb. és szebb kell legyen, mint 1981-ben. A váci igazgatóságnak kétmillióval nőttek a jenptartési költségei emiatt. Az önköltségek évente 20 százalékkal kúsznak feljebb, hiszen takarítani, világítani kell. s a műszaki állapot az üzemekben enyhe fogalmazással is gyengének minősíthető. Parancsoló szükséglet tehát a forint előkerítése. Még a gyermekétkeztetés is egyre fontosabbá válik — bár így lett volna 10—15 évvel ezelőtt is —. s igazán szép, hogy 2 ezer 700 tanuló étkeztetéséről gondoskodnak. A városunkban a deákvári ételbár OpfoeiekírtsiÉkus leolvasó rendszer Bányászéletek hű védelmezője Amint belép a dolgozó az Oroszlányi Szénbányák déli bányaüzemének 22-es aknájába, azonnal nyilvántartásba veszi az OLR. Addig nem mehet tovább, amíg a nevére szóló kódkártya segítségével nem „közli” a portán levő automatikus leolvasóval, hogy megérkezett. Ettől kezdve a kis szekrényke révén — amely az információkat optoelektroni- kus úton továbbítja — minden lépésére „vigyáznak”, mozgását állandóan figyelemmel kísérik. Az oroszlányi létszámnyilvántartó rendszer mikroprocesszoros adatfeldolgozóval van egybeépítve, és bármikor csatlakoztatható számítógéphez. Egyetlen berendezés A rendkívül egyszerű és ötletes megoldást az Oroszlányi Szénbányák Vállalat hattagú műszaki kollektívája. Hanzlik Pál villamostechnikus, Horváth Sándor villamos üzemmérnök, Katies Ferenc bányamérnök, Klimó György bányamérnök, Szeszler László villamosmérnök és Varga Sándor villamosmérnök tervezte és szerkesztette. A sok elemből álló hasonló célú külföldi rendszerektől eltérően ez egyetlen berendezéssel oldja meg a létszámellenőrzést és a munkaerő elosztását. Míg az előző elsősorban a dolgozók biztonsága miatt fontos, az utóbbi a munkaidő jobb kihasználását, a munkafegyelem javítását is segíti. Névre szóló kártya Amikor a dolgozó leolvastatja a kódkártyáját, abban a pillanatban a diszpécserközpontban, valamint a felolvasóban (a beosztások intézésére szolgáló helyiségben) a jelzőtáblákon vagy display-ken kigyullad az ezt jelző sárga szín. Nemcsak a nevéről értesülnek, hanem munkaköréről, (például frontmester, vájár, vagy gépkezelő) és arról is, hogy milyen segítségnyújtásra van kiképezve (bányamentő, elsősegélynyújtó, stb.). Ha a lámpa villog — mert érkezésekor egy gombo* megnyomott a szekrénykén —, azt jelzi, hogy megérkezett ugyan, de nem száll le a bányába. Csak azért jött például, hogy szabadságot kérjen. Aki viszont az öltözőbe megy, és ott felkészült, ha óí- landó munkahelye van, máris leszállhat. Amennyiben váratlan akadály miatt máshová vezényelnék, útközben a „tiltótábla” közli vele. Ha kulcs- helyen dolgozó, például frontmester vagy szivattyúkezelő hiányzik, azt külön jelzi az információs tábla, így azonnal tudnak helyettesről gondoskodni. Az új rendszerrel sokkal tervszerűbben és gyorsabban tudják a munkát megszervezni és a beosztásra való várakozás ideje mintegy felére csökken. Hamarabb megkezdődhet tehát a termelés, s egyben a dolgozók később indulhatnak otthonról. A Volánjáratok egy jelentős részét már sikerült ehhez igazítani: tíz perccel később indulnak a környező helységekből. Sírga és piros fány Aki leszállt, az a banya mélyén ismét „leolvastatja” kódkártyáját, s ekkor a felszínen levő táblákon a neve mellett kigyullad a piros fény is. Hasonló módon értesít a berendezés arról is, ha az egyik szintről egy másikra távozik. A felszállásnál viszont az újabb leolvasta tás nyomán előbb a piros, majd az üzem elhagyásakor a sárga fény alszik ki neve mellett. így a munka irányítói minden időpontban pontosan tudják, hányán tartózkodnak az üzemben, illetve lenn a bányában, valamint az egyes szinteken Ha látogató érkezik a bányába — akár például a bányaműszaki felügyelőségtől — a „vendég” kódkártyát kap. A rendszer név szerinti információt is ad mindenkiről, így ha valamilyen okból, esetleg szerencsétlenség miatt ki kell üríteni a bányát, gyorsan tudják ellenőrizni: mindenki felérkezett-e? Ennek rendkívül nagy a biztonsági jelentősége. A hagyományos rendszerrel ugyanis csak fém számkártyák jelzik, hány dolgozó van a mélyben. Ezeket előbb azonosítani kell a dolgozók nevével, és csak akkor tudják a számbavételt megkezdeni. Az egyes szintek közötti közlekedést pedig ily módon egyáltalán nem lehetett nyilvántartani. Mindez pedig a tapasztalatok szerint baj esetén nehezíti a mentési munkálatokat. Előnyei mellett az új rendszer bevezetésének költsége igazán nem nevezhető soknak. Az oroszlányi 22-es aknán, ahol 1200 dolgozóra „vigyáz”, mindössze 1,5 millió forintba került. Mivel a rendszer modulelemekből áll, az igények szerint bővíthető. Képes például egy helyen 10 000, hét üzemben üzemenként 2000, vagy bárom üzemben üzemenként 4000 dolgozó azonosítására. Gyírlicn is hasznos Az OLR iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Bevezetik az Oroszlányi Szénbányák új márkushegyi, valamint 23,'b üzemében, továbbfejlesztett változata kerül a nagyegynázi medencébe. Sok gyár is érdeklődik iránta. A Taurus Gumiipari Vállalat például azért kívánja alkalmazni, mert segítségével kitűnően össze tudná hangolni a szalagrendszerű munkát a rugalmas munkaidőzítéssel. A berendezés szabadalmát nemcsak itthon, hanem több KGST-országban is bejelentették. Berdc Éva jeleskedik, 65—70 iskolásnak adnak meleg ebédet. A kis lápés is... Nagy jövőt jósolnak a viszonteladói tevékenységnek. Ebben a formában a vállalat továbbadónak minősül, mert mások termékeit (cukrász- és büfétermékek) értékesíti a saját üzletében. Az árrés ez esetben 40—44, míg a vállalaton belüli 31—32 százalék. Eddig harminc egységet adtak át vállalkozóknak. A vezetők úgy látják, hogy az áruellátás és -szolgáltatás ezekben az üzletekben is kielégítő. A megye három igazgatósága közül a váci az első. Az 1981. évi eredmények értékelésére néhány nap múlva sor kerül, de az eredmény már ismert. Azt hiszem, hogy a tények bizonyítanak. Megszűnt a vendéglátóipar monopolhelyzete, elmozdultunk az „eszi nem eszi nem kap mást” szemlélettől. Szó sincs arról, hogy minden rendben van, s megfelelő árért mindenütt megfelelő ebédet lehet enni, udvarias kiszolgálást lehet tapasztalni. A kis lépés is lépés. Vicsotka Mihály Csak a szemnek Még az új vasúti menetrend életbe lépése előtt panaszolták a százhalombattaiak, hogy a MÁV megszüntet több olyan vonatot, amely a városban lakó, de Budapesten dolgozó bejárók közlekedése szempontjából rendkívül fontos volt. A MÁV illetékeseivel felvettük ez ügyben a kapcsolatot, de haj- líthatatlanok voltak. Hivatkoztak gazdaságosságra, indokolatlan igényekre, sőt, a százlia- lombattaiak nagyravágyácára, mert úgy vélték, csak azért tiltakoznak, mert a büszkeségüket sérti, hogy a városban nem állnak meg a gyorsvonatok. Hiábavaló volt minden próbálkozás, az új menetrend azóta életbe lépett, s a százhalombattai bejárók — úgy tűnik — kénytelenek beletörődni a mostoha helyzetbe. Az utazóközönség nem tehet mást, azokkaj a vonatokkal jár, amelyek megmaradtak. Még azt is belátják a bérlettulajdonosok, hogy azok a vonatok, amelyek már nem léteznek (gazdaságossági okokból), nem állhatnak meg a városban. Az azonban már érthetetlen, hogy a kora reggeli gyorsított személyvonat miért halad keresztül megállás nélkül az állomáson. Akik már negyed hétkor ott állnak a sínek mellett, fogcsikorgatva nézik, amint a távolsági személyvonat lassan átdöcög az éremében, z persze nem eléggé lassan, hogy fel lehetne rá ugrani. Mindent a szemnek! (Van vonat, de nem nektek!) Azt nem lehetne mondani, hogy üres a szerelvény, de nincs is tele, nem úgy, mint a negyedórával később érkező, mindenütt megálló személyvonat, amely olyannyira kihasznált, hogy semmiképp sem lehetne gazdaságtalannak nevezni. Rejtély viszont, miért válik gazdaságossá egy vonat csak attól, hogy nem vesz fel utasokat? P. M. A hát vezér nyomában Két honfoglalás emlékei Az őpusztaszeri történeti nemzeti emlékpark ismét fogadja a látogatókat. Anonymus: Gesta Hungarorum című feljegyzéséből tudjuk, hogy a honfoglalás idején, Zalán felett aratott győzelem után 40 napig itt, Szeren tartózkodtak a vezérek, ez az akkori országgyűlésnek felelhetett meg. Jelenkori történelmünknek is Pusztaszer a jelképe, hiszen 1945. március 29-én itt kezdődött az új honfoglalás, a földosztás, ami gyakorlatilag szentesítette a parasztság február-március során végrehajtott spontán földfoglalásait, az ünnepség pedig a hivatalos bejelentés ügyét szolgálta. Az akkor elhangzott beszédből idézve: „Jobb gazdák legyetek, mint a föld régi urai voltak. Ezentúl saját földeteken magatok, családotok és az ország javára dolgoztok. Úgy műveljétek a földet, hogy egy talpalatnyi se maradjon megmunkálatlanul... Az ország sorsa most a föld új birtokosainak kezében van.” Az ásatásoknál előkerült szobrok, az Apostolok, a hajdani monostorból A múlt száradban épült Árpád-emlékmű Az emlékpark új díszkapuja >
