Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-17 / 140. szám
1983. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK rom Ujj?, ^ sorúm av 3 Örkény és Injosmizse között Készülődés a betakarításra Kukorica és Iparinövény Termesztési Együttműködés — nádudvari központi mintaraktárában és műhelyében már a nyári és őszi nagy betakarítási munkák műszaki gépi hátterének biztosításán tevékenykednek. A raktárból naponta hárommillió forint értékű alkatrészét szállítanak ki, a műhelyben pedig az úgynevezett „0” szervizre készítik elő a betakarító gépeket. Képünkön: Claas dominátor kombájn konzol csigájának kiszállítása a raktárból. Elméleti tanácskozás Történeti tudat Előadások és viták Történelem és közgondolkodás címmel szerdán országos elméleti tanácskozás kezdődött Egerben, az MSZMP Heves megyei bizottságának oktatási igazgatóságán, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya, az MTA Történettudományi Intézete és a Heves megyei pártbizottság rendezésében. Bevezetőt Pach Zsigmond Pál akadémikus mondott. A háromnapos tanácskozáson a történelmi tudatot formáló társadalmi tényezőkről, közelmúltunk tükröződéséről a közgondolkodásban, valamint a történelem- szemléletet formáló hatásrendszerek működésének tapasztalatairól hallgatnak előadásokat, s folytatnak eszmecserét történészek, társadalom- kutatók, pedagógusok, írók, művészek, újságírók és propagandisták. Miért terelték el a forgalmat? — Már megint elterelés, már megint felbontják az utat! De miért éppen csúcsforgalomban!? Miért nem lehet délután, este, éjjel dolgozni? S miért pont nyáron? S miért pont itt? — sorjáznak az egyszerű autósok, gyalogosok kérdései mindannyiszor, ahányszor csak valamely úton munkálatok kezdődnek. Önként adódik tehát: ezekkel a kérdésekkel érdemes megkeresni az ötös utat aszfaltozó illetékeseket. Sok a tábla Kedden reggel hét órakor még a megszokott forgalom Dabas határában; csak az útmenti, fóliával letakart új táblák jelzik: valami készül. Áz utolsó egyeztetések, eligazítások után Kővári József, a Budapesti Közúti Igazgatóság forgalomtechnikai osztályvezetője — az elterelések megter- vezőinek vezetője —, és Zsúpot Gyula rendőrszázados, a dabasi közlekedésrendészet alosztályvezetője — akinek vezetésével az elterelése^ irányítása történik —, utasítást ad: le lehet venni a fóliákat. A nemzetközi tranzitút és a dabasi Marx Károly utca kereszteződésében kis csoport figyeli, vajon mennyien hiszik el a táblákat? Sajtó- és rádióközlemények ide vagy oda: az első percekben bizony nagy a tanácstalanság, kevesen hiszik el, hogy az ötös úton csak célforgalommal lehet közlekedni. Pedig, a KRESZ-tábla ott van, nem is kicsi... A továbbhaj- tók azért nem kerülnek megoldhatatlan helyzetbe, hiszen a Tanácsköztársaság útnál is el lehet fordulni. Ott azonban szűk a kereszteződés, ezért rendőr áll a Marx Károly utca sarkán, s tovább csak azokat engedi, akiknek célja a közelben van. — Az első napokban egészen biztos, hogy nagy lesz a zűrzavar mind Dabason, mind az aszfaltozás másik végében. Lajosmizsénél — mondja Zsugái Gyula rendőrszázados. — Ezért mindaddig, amíg az autósok meg nem szokják az elterelést, mi itt leszünk, sőt segítségképpen rendőröket állítottunk végig a falubéli kereszteződésekhez is. Az eligazítás szerint nekik nem feladatuk a forgalomirányítás — hiszen ezért szerelték fel a több tucat jelzőtáblát —, de segíteniük kell a bizonytalankodókat. Ilyen pedig — íme, itt is — sok van. A kijelölés oka — Én nem vetném a szemükre, hiszen itt, Dabas határában néhány méteren rengeteg tábla van. Olyan sok, hogy talán felfogni sincs idő... — Van ebben igazság, ezért úgy terveztük, hogy a táblák logikai, érthető sorrendben legyenek. De ezért is vagyunk itt... Kővári Józseffel autóba ülünk, s a terelőúton hajtunk végig. Dabas belterületén már alakul a torlódás, lehet, hogy emiatt még megállni tilos táblákat is ki kell tenni. Nehéz a Ladánybene felé vezető útra fordulni, de azután már nincs baj; szembejövők nélkül, kényelmesen haladhatunk. De miért pont erre? — Az ötös másik oldalán csak nagyobb kerülővel lehetne autózni — válaszol vezetőm. — Ez a kitérő mihdösz- sze negyedórával, hat kilométerrel jelent több utat. Ami az időpontot illeti; ezen a nemzetközi úton télen mindössze 15 százalékkal kisebb a forgalom. Az is fontos, hogy jó aszfaltminőséget érjünk el. A helyre pedig egyszerű a válasz: e szakaszon legsürgősebb a munka. A Bács-Kiskun megyei Fel- sőlajos határában már megkezdték a munkát az aszfaltozó gépek, a forgalmat váltakozva, jelzőlámpával irányítják. Még előfordul, hogy Budapest felől érkezik autó, de neki sokat kell várakoznia. A Kecskemét felől érkezők akadálytalanul robognak el a munkaterület mellett. Szajki Ferenc főépítésvezetőnél afelől érdeklődöm: valóban éjjelnappal dolgoznak? Jelzőlámpák — Nem, mert az éjjeli világítás itt a mezőn nem oldható meg, balesetveszélyes lenne. De azért reggel fél héttől este hétig dolgozunk — hét végén is —, így bizton mondhatom, július 10-ig befejezzük a munkát. Amit egyébként versenytárgyaláson nyert el a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat, 25 millió forint értékben. Kolossá Tamás A képviselő hétköznapjai Es egyre kevesebb a kereskedő Ma ismét benépesül az Országház. A képviselők elfoglalják helyeiket az ülésteremben, meghallgatják a beszámolókat, vitatkoznak, javaslatokat tesznek, esetleg interpellálnak égetően fontos ügyekben. Teszik a dolgukat. Ám a mai vitát is sokkal korábban kezdték, hiszen most is, mint mindig, parlamenti bizottsági ülések előzték meg e nagy eseményt, legmagasabb törvényhozó testületünk összehívását. A bizottságokban — amint arról rendre tudósítani szoktunk — sok mindenről esik szó, olyan részletekre is kitérve, amelyeket az ország házában már nem érintenek — és éppen ezért nem érintenek. Ha ügyes-bajos dolgainkat itt kellene aprólékosan megtárgyalni, el is tartana egy-egy ülésszak talán hetekig. Kedvezőtlen tapasztalatok Ilyen látszólag apró részlet- kérdést vetett föl Bánáti Gé- záné is a kulturális bizottság legutóbbi ülésén, mégpedig a szakmunkásképzéssel kapcsolatban. Pest megye 21. választókerületének országgyűlési képviselője annak eredt ugyanis nyomába, mi lett a sorsuk azoknak a gyerekeknek, akik az általános iskola sikeres befejezése után szakmunkásképző intézetekbe jelentkeztek, különös tekintettel a kereskedői pályára. Tapasztalatai nem a legkedvezőbbek. Elmondotta a bizottságnak, hogy az idei ősszel kezdődő tanév beiskolázási adatai szerint az érintett ceglédi, illetve váci oktatási intézmények a különböző eladói szakmákra jelentkezetteknek felét (44 százalékát) elutasítani kényszerültek, hasonlóképpen alakult a helyzet a fővárosi iskolákban is. Népszerű foglalkozás Sokszor fölkerekedett a képviselő, mire a pontos té- hyeknek a viszonylag kielégítő magyarázatoknak birtokába jutott. Lássuk csak, miről is van szó voltaképpen? A megye északi és déli körzeteiben a kereskedelmi vállalatok igényeinek megfelelően történik a beiskolázás — kapta a felvilágosítást a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályán. Külön örvendetes, hogy az élelmiszerszakmában a felvettek aránya 83 százalék (igaz ugyan, hogy a váci iskola egyetlen ilyen tanulót se fogadott első évre az idén), a ruházati eladóknak kívánkozók háromnegyedét azonban el kellett tanácsolni, mert a boltok nem kértek ennyi utánpótlást. Hitte volna valaki, hogy ez a foglalkozás ilyen népszerű? Az úgynevezett agglomerációs — a főváros vonzáskörKarbantartási kérdőjelek Nem nyargal a nyűgbe vetett ló Szembetűnően növekszik a távolság Sokféle iparterületről szerzett tapasztalatok szerint a megyében tevékenykedő vállalatok többségénél a gépeknek, berendezéseknek körülbelül az egyharmada nem részesül rendszeres karbantartásban, javításban. Kizárólag akkor foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, amikor fölmondják a szolgálatot, azaz egész egyszerűen nem használhatók tovább. Magyarázat ezernyi van arniértre. Nem futja az időből — vagy a karbantartókéból, vagy a termelési terv által megszabottból —, hiányzik a szükséges alkarész, részegység, nincs kellő képzettségű ember és így tovább. Megragadt a múltban Ennek ismeretében meglepőnek ítélhetjük azt a tényt, hogy bizonyos szakmák — általános lakatos, villanyszerelő, műszerész stb. — művelőinek többségét a karbantartói szervezet köti le, bár ezeknek a szakmáknak az értőiből a közvetlen termelésben is hiány mutatkozik. Töprenghetünk tehát, sok vagy kevés az ember, miért nincs idő a gépek egy részének rendszeres karbantartására, amikor más eszközöknél éppen az időpocsékolás tűnik szémbe? A kérdésben benne a felelet. A létszám azért rémlik kisebbnek a szükségesnél, mert az adott területen foglalkoztatott emberek munkája alacsony hatékonyságú, szervezetlen, gyakran a legkezdetlegesebb feltételek is hiányoznak a feladatok megfelelő végrehajtásához. Ugyanez magyarázza a berendezések egy részének elhanyagoltságát, más részének csigatempójú — és rendkívül költséges! — javítgatását, felújítását. Ilyen és hasonló okok következtében az állóeszközállomány gyarapodása és a karbantartás fejlődése között egyre szembetűnőbb a távolság növekedése, s mert a rés tágul, a karbantartás kálváriája mind fájdalmasabb tapasztalatokkal — veszteségekkel — egészül ki, ámde hiába, mert a munkahelyek egy tekintélyes része ilyen értelemben megragadt a tizenöt, húsz esztendővel ezelőtti állapotoknál. A megye állami iparában zetéhez tartozó — településeken viszont/jelentősek a bajok. Azok Á gyerekek, akik ebből az /övezetből akarnak kereskedők lenni, csak fővárosi iskolákban tanulhatnának, mivel a megye szóban forgó intézeteinek nincsenek kollégiumai. A megoldást persze Budapest sem tutija garantálni. (Természetesen egyéb szakmákban sem. A Maglódi úti intézet például azt tanácsolja az elutasított dísznövénytermesztő-jelölteknek, hogy dolgozzanak egy évet a Sasadban, a Rozmaringban, vagy máshol, aztán kíséreljék meg újra a felvételt. Semmi esély Mondanunk sem kell — utánajárt ennek is a képviselő —, semmi esélyük sincs, hiszen ha most három-négyszeres a túljelentkezés, esztendő múlva akár hatszoros is lehet...) Ezeken a gondokon úgy próbál enyhíteni a megyei tanács, hogy Érden a szakmunkásképzőben — szabad tanteremre alapozva — egy 35-ös tanulólétszámú osztályt indított. A közeljövőben Szentendrén terveznek hasonló intézkedést. Akad ez ügyben más probléma is. Nevezetesen a különböző iskolatípusok felvételi rendje. Jelenleg — nagyjából — mindenféle iskolában azonos időben zajlanak a felvéteminden száz foglalkoztatottból tizenöt, tizenhat dolga a javító, karbantartó feladatok ellátása, a szövetkezeti iparban tapasztalataink szerint ennél jóval kisebb az arány, sokkal rugalmasabb a feladatok megosztása. Területenként ugyan az állami iparban is eltérő az arány — a Dunai Kőolajipari Vállalatnál bizonyos termelő egységeknél, a nagyfokú biztonságból és a technológia jellegéből következően az ott dolgozók húsz, huszonöt százaléka karbantartó —, de összességében a megyében több mint tízezer ember munkájáról van szó. Hatalmas sereg tevékenységéről tehát, akik sokra lennének képesek, mivel a karbantartók között a szakmunkások aránya háromszor akkora, mint a közvetlen termelésben. Sokra lennének képesek akkor, ha a dologi, szervezeti, az irányítási feltételek és körülmények e sokra való képességet maradéktalanul a felszínre segítenék. Folyamatosan növekszik a tervszerű javítás és karbantartás szerepe, mert gyarapodik az ipar eszközállománya. Amíg 1971 és 1975 között az összes ilyen célú népgazdasági kiadásból az ipari beruházások 37,2 százalékkal részesedtek, addig az ötödik ötéves tervben ez az arány negyven százalék fölé nőtt. A népgazdaság állóeszköz-állományának — beleértve a nem termelő területeket is! — több, mint az egynegyedét birtokolja az ipar, azaz a közös vagyon hatalmas darabjának sorsáról van szó. Fényt vet a kérdés fontosságára az is, hogy a legutóbbi években a megyében az ipari vállalatok esztendőnként átlagosan 1,4—1,6 milliárd .forintért vásároltak bélés külföldön gépeket, berendezéseket. Órára fizetve Ilyesfajta súlyozás alapján már megérhetjük, miért növekszik folyamatosan a gondozás iránti igény, s miért kap elsődleges fontosságot, hogy ezzel párhuzamosan ne emelkedjek a ma megtűrt olykor kényszerűen viselt, máskor tehetetlenkedésből fakadó veszteség. Megérthető az is, rrjiért'került a hatodik ötZik. Ha tehát valaki az egyikből elutasító levelet kap, már nem jelentkezhet egy másikba. Konkrétabban: a középiskolákból eltanácsoltakat például a felvételi lezárta után a szakmunkásképzők fogadni nem tudják, másfelől a kereskedelmi szakmából elutasítottalak idő hiányában más szakmákra pályázni már nem lehet. Kollégium kellene Miközben panaszoljuk, hogy egyre több a zárt boltajtó, mert egyre kevesebb a kereskedő, nem vagyunk képesek megoldani az utánpótlás tanítását. És nem azért vagy nem csak azért, mert nem akarjuk eléggé. Végleges elintézési mód az lenne, ha a ceglédi és a váci iskolák kollégiumot kapnának, vagy építhetnénk valahol — teszem azt, éppen az agglomerációban — egy nagy, megfelelő diákotthonnal is ellátott szakmunkásképző intézetet. Ilyen terv azonban még a következő ciklusban is csupán vágyálom lehet. Ezért azon kell gondolkodnunk, mit tehetünk a meglevő körülmények javítására, a beiskolázás, a felvételi rendszer javítása. az Intézetek teljesítő- befogadókénességének növelő se, egyáltalán az utánpótlás mechanizmusának ésszerűsítő se érdekében. A megyei tanács saját hatáskörébe^ igyekszik kezdeményezni. Reméljük, hogy miután a kénviselő a kulturális bizottságban felhívta a figyelmet e sajátos problémára, máshol mások is gondolkodni fognak ... B. I. éves tervben a központi fejlesztési program rangjába a háttéripar fejlesztése, olyan áruk előállításának bővítése, illetve egyáltalán ezeknek az árunak a termelése — így kábelek, vezetékek, csapágyak, elektronikus alkatrészek, kovácsolással készült gépelemek stb. —, amelyek fontos szerepet kapnak a karbantartásban, felújításban. Mindezt megérthetjük, sőt, bátran helyeselhetjük is, ám azt kell mondanunk: nem több ez, mint csepp a tengerben. Cseppnek bizonyul, azért; mert e tevékenység egész szervezete, működtetésének érdekeltségi feltételei hiányosak, mert a kezdeményezések — így a Cement- és Mészműveknél bizonyos felújítási munkák egyösszegű bérutalványozására, a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál a karbantartói szervezet és más erőművek karbantartói szervezete összehangolt fejlesztésére, a megy® két konzervgyárában a gépfelújításokhoz szükséges alkatrészek szakosított beszerzésére és raktározására — rengeteg hivatalos, jogi, pénzügyi stb, korlátba ütköztek, ütköznek. Jó néhány elgondolás éppen ezért el sem jutott a gyakorlati próbáig, . mert az akadályok visszarettentették a javaslattal foglalkozókat. Kiragadott, mással szinte tetszés szerint helyettesíthető példával élve: több mint egy évtizede tart a vita arról, hogy miért nincs országos hálózata az anyagmozgató gépek javításának, karbantartásának? Ezeknek a gépeknek a sorába beletartoznak azok aa elektromos targoncák is, amelyeket kényszerűen maga a Nagykőrösi Konzervgyár, a Csepel Autógyár, a törökbálinti Depó tart karban, kap-, kodva javít, mert amióta bekerülnek az országba az elektromos targoncák, azóta állítja mindenki, kell egy szakosodott cég a javításra, de az első lépés mostanában történik csupán az ügyben, holott közben eltelt majdnem két évtized.., Nem nehéz elképzelni, milyen idő- és költségtöbblet® van a külön-külön folytatott targoncajavításnak, mégis, a termelőhelyeken inkább bab- rálgatnak, bütykölgetnek botcsinálta karbantartóként, Hiszen a targoncák nélkül megr bénulna a termelés. . Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják: a szakosodott vállalatoknál, vállalatokkal végeztetett javítások, felújítások, nagy karbantartások költsége mindössze a fele annak, mint amit a saját javításra az üzemeltető kiadni kényszerül, s a munka minőségében — azaz az eszköz megbízható további működésében — is tekintélyes az eltérés. Ilyen cégek hazánkban alig vannak — az élelmiszeriparban például akad eredményesen tevékenykedő, a cement- és mészipar- ban szintén, a kőolaj-feldolgo- zásban a kezdetnél tartanak —, bár mindenki nagy egyetértéssel bólint rá: kellenének ilyenek. Ennél tovább azonban nem jutott a dolog, most a kisvállalkozások, a gazdasági társaságok kínálta formát próbálgatják némely helyen. Hatalmas sereg Okok és okozatok szövevénye eredményezi tehát, hogy seregnyi ember jórészt kézzel kínlódik, szétszórtan elhelyezkedő műhelyekben, célszerű kisgépeket hallomásból Ismerve csupán, ugyanakkor bérezésében az időt ismerik el éa nem a teljesítményt, azaz ha többet akarna, akkor sem lenne érdemes igyekeznie. így azután a karbantartás kérdőjeleire adandó választ is hiba lenne egy valamiben vélni, fölfedezni. A tevékenység egészét szükséges szemügyre venni és fokról fokra letörölni a kérdőjeleket, mert ha sokáig maradnak felelet nélkül a kérdések, akkor további termelési, értékesítési, fejlesztési célok, tervek, teendők válhatnak kérdésessé. Mészáros Ötté
