Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

1982. MÁJUS 9., VASÁRNAP Nőrablás és menyasszonyszöktetés Régmúlt korok lakodalmai Gondolatok a közoktatásról Összefogás a fejlődés záloga Furcsa világ lenne nálunk, ha ismét élnének a XVII.— XIX. század viselkedési, há­zasodási szokásai, valamint azok egyházi és világi szabá­lyozói — jutott eszembe a mi­nap, amikor dr. Novák László­val, a nagykőrösi Arany Já­nos Múzeum igazgatójával be­szélgettem a ma befejeződő Lakodalom elmet viselő szim- pozion témáiról. Az érdekes tanácskozást a múzeum a deb­receni KLTE néprajzi tan­székével és a TIT Pest megyei szervezetével közösen rendezte Nagykőrösön. Kétnejűségért — lefejezés — A XVII—XIX. században a házassági kapcsolatok alapja a vagyon volt. Rendkívül szi­gorúan védelmezték ugyanak­kor az erkölcsöket is. írásban, törvényekkel rögzítették, ho­gyan kell viselkednie a haja- donnak, hogy megőrizze tisz­taságát. Imigyen intett a sze- mérmetességre a makói Szik­szói prédikátor: „Meg-sértik azt a* buja gondo­latok, képzelődések és gerjedezé- sck. Meg-sértik azt a buja sze­mérmetlen beszédeknek, nótáknak, meséknek, históriáknak akár mon­dása, akár hallgatása, akár ol­vasása. Meg-sértik azt a buja hoz- zányúlások, ölelések, tsókolások. Férjfiúi személyekkel való szaba­dos társalkodás.., A hajadon leány elégedjen meg az ö termé­szeti formájával és szépségével, festéssel pedig ne szépítse magát. Rútság azt tselekedni...” A bib­lia bölcseinek kinyilatkoztatását idézve rendkívül elmarasztalja a táncolást is, amely „ördögi mun­ka, a Sátánnak kedves nézése, az ördögnek vesztő mélysége, úgy ítéltek, hogy a* hol buja tántzolás EMBERMESÉK. Szívemnek kedvesek Lengyel Nagy Anna igaz történetei. Meghittek, mint a valaha, a félíg-meddig már félálomban hallott mesék, iz­galmasak, mert az ember meg-, méretéséről szólnak, szépek, mert mindig mi kerekedünk fe­lül. Mint báró Pucher Károly, aki a „front” másik oldaláról érkezett, de ma már magától értetődő természetességgel, matuzsálemi bölcsességgel mo­zog közöttünk, feledve a jogo­san, s jogtalanul kapott pofo­nokat. Tokodi István, aki öt­ször leszállt a mérgezett leve­gőjű pincébe a mások által már halottnak hitt öregem- bérért, s ha csak gondolatban is, de kezet szórítok Szép Zol­tánnal, a felnőtt korában meg­vakult fiatalemberrel, aki nem­csak talpon maradni volt képes, de felül is tudott kerekedni azokon a szokásos mércével számba nem is vehető hátrá­nyokon, amit a látás képessé­gének elvesztése jelent. Mesélni nem mindenki tud igazán. Még ahhoz is, hogy ezeket az egyébként igaz törté­neteket valósnak fogadjuk el, a pozitív hősöknek, de a króni­kásnak is biztosnak kell lennie abban, hogy ha a mesének nem is minden perce, de a vé­ge mindenképpen jó. S ha e hitet egyszer s mindenkorra nem is tudják belénk plántál­ni. de talán abban segítenek, hogy tisztességesebben formál­juk saját élettörténetünket. KOCKATALÄNY. Legalább akkora csodálattal nézek min­den sikeres kockaforgatóra, mint két egykori középiskolás osztálytársamra. Szalai Pistára és Inczédi Jancsira, akik elő­ször csak a lépéseket írva, majd hogy egyszerűbb legyen a dolog, fejben sakkoztak. Hiszik vagy nem, ma sem tudok fejben sakkozni, mint ahogy a Rubik kocka forgatá­sának technikáját sem tudtam nyomon követni az Iskolarádió Homo Ludens című műsorá­ban, pedig matematikus, pszi­chológus és élversenyző segí­tett. S ha már így történt, inkább keresek magamnak, s a hoz­zám hasonlóknak mentségeket, mint hogy bevall jam: nincs tér­látásom, ösztönös matematikai, geometriai érzékem, kitartá­som, megközelítési módszerem, az ilyen egzakt feladatok meg­oldására. A hiba ugyanis a rá­diókészülékben is lehet. Ké­pet nem közvetít, s a hallgató, ha csak nem rendelkezik a fej­ben sakkozni tudók csodálatos tartatlk, ott az ördög bizonyosan jelen vagyon, úgy ítéltek, hogy a’ tántzolás bujaság, és a’ buja­ságnak játékja, és hogy midőn az Asszony vagy leány tántzol, az­zal az Asszony! nemet rútitja és fertézteti sőt úgy Ítélték, hogy jobb volna Vasárnap kapálni, vagy szántani, mint tántzolni". A szigorú intelmeket be is tartatták. Szigorúan büntették a káromkodást, a paráználko­dást. Kőrös város tanácsa 1747-ben például úgy hatá­rozott, hogy „ha valaki káromkodni tapasz- taltatik, elsőben ütvén Pálczákra, másodszor kétannyira büntettetik, harmadszor Tekintetes Nemes Vármegye Tömlöczébe küldette- tik”. A vármegye Fülekről kül­dött főszolgabírói rendeletében 1660-ban, harmadszori vissza­esésnél halálbüntetést helye­zett kilátásba. A paráznák XVII—XVIII. századi bünte­tése — akárcsak a házasságtö­rőké — ugyancsak halál volt, Egy Kács Tamás nevű kecs­keméti férfit például kétnejű- séggel vádoltak és ezért Le­fejezték. Cifra gatyamadzag A XIX. század első felére azonban már enyhült a szigor. A mezővárosi tanácsok szá­mos tiltása, a szigorú erkölcs- rend ellenére is megnyilatko­zott a két nem vonzódása egy­máshoz. Ránk maradtak olyan népművészeti értékű tárgyak, amelyeket a házasság előtt ajándékoztak a legények a lányoknak. Ilyen a guzsaly, a rokka, a mángorló vagy a menyasszonyi kelengyés láda. Még a szigorúan ellenőrzött képességével, aligha tudja nyo­mon követni az először balra, kétszer jobbra, a középső sort át, majd vissza, s a hasonló módon záporozó utasításokat. Ügy jár, mint az egyszeri em­ber, aki megkérdezte, hogyan juthat el a keresett utcába, az­tán többen is elmagyarázták, mégis alaposan eltéved. Immár komolyra fordítva a szót, valóban ellenszenves szá­momra az ilyen mikrofonokos- kodás. Serdülő korú hallgatói bíznak a rádióban. Ha ott azt mondják, akkor biztosan igaz, s a hangszóró segítségével is megtanulhatják a feladvány megoldását. S ha nem úgy tör­ténik — mint ez esetben —, nem a rádióban, hanem ma­gukban kezdenek el kételkedni. Csulák András Rohanó életünkben, amikor a munka, a megélhetés gond­jai nyomják a vállunkat, haj­landók vagyunk elmenni az apró dolgok, az emberi sorsok mellett, s nem vesszük észre, hogy milyen sokszínű is a mai világ. Az írónak éppen az a feladata, hogy a hétköznapok­ban megragadja azt a pillana­tot, amely érdekes, amelyben emberi életek sűrűsödnek, sor­sokat, arcokat mutasson meg, s azokat a lelki folyamatokat, amelyek végbemennek' az em­berben. A lélek, az emberi sors für- készője, megrajzolója Balázs Anna, akinek elbeszéléseit, no­velláit a folyóiratok, napila­pok hasábjairól már ismerhet­jük. Most a Kossuth Könyvki­adó Százkét vőlegény címmel adta közre válogatott írásait. A kötet szereplői a nagyváros aszfaltján botladoznak, csel­lengenek vagy éppen nagyon is magabiztosan lépkednek, és ha nyomukba szegődünk, csakha­mar személyes ismerőseinkké válnak. Együtt kuncogunk Do- dó bácsival, átéljük az idegen gyermekkel megcsalt anya döbbenetét, nevetünk a teme­tésen szerzett népszerűségen, együtt keressük Gittával a boldogságot, amely gyakran a lábunk előtt hever. ftt van például Dodó bácsi, a perifériára szorult, volt 1 tiszt, aki kopott, kínosan ki­és puritán erkölcsű Nagykő­rösön is készültek olyanok, amelyek díszítése kifejezet­ten erotikus mondanivalót tol­mácsol. Az egyházi és a világi ren­deletek meghatározták például, hogy milyen legyen a házas­sági ceremónia és milyen a vagyoni elosztás, de azt is, hogy mikor szabad házasodni, mikor nem. A hatóságok Kecskeméten a XVII—XVIII. században megtiltották a lá­nyoknak, hogy férjjelöltjük­nek cifra gatyámadzagot hí­mezzenek, illetve ajándékoz­zanak. A jegykendő és a cifra gatyamadzag jelképes jegy­ajándék volt — rendszerint a bűnösnek mondott szerelmi kapcsolat záloga. Ezért ül­dözte a hatóság. Váltságdíj és hozomány A lakodalmi szokások kö­zött számos színjátékot, pa­ródiát találhatunk. Ilyen pél­dául a tréfás halottbúcsúzta­tás vagy a találós kérdés já­ték. Valamennyi meglehető­sen obszcén és morbid volt. Tiltották ugyan, de dívott a nőrablás is, mely nyomán a hatóságok érvénytelenítették a házasságot az erőszak okán. A menyasszonyszöktetés ősi törzsi szokásból eredt. Az el­rabolt láhyt csak váltságdíjért adták vissza. A váltságdíj vi­szont már összekapcsolható a hozomány későbbi rendszeré­vel. Izgalmas a menyasszonyi ruha kérdése is. Régen min­denki a legújabb ruhájában, a lakóhelye tájegységi viseleté­ben házasodott. (A fehér ruha és fátyol a római katolikus vallásban a Mária-lányok öl­tözéke volt). A mezőkövesdi lányok még 1910-ben is feke­tében esküdtek. Gyakran öl­töttek a házasulandók subát: a menyasszonyé fehér volt, a vőlegényé pedig fekete. A jegyespár családja még az esküvő előtt házassági szerző­dést kötött, amelyben meg­határozták a kauciót és a móringot. A lány hozománya a ládabeli holpni és vagyon volt. A háromnapos tanácskozás rendkívül sok, érdekes, ma már nem élő hagyományt tárt föl. A néprajzosok azért szer­vezték meg ezt a szimpoziont, mert a lakodalom témakörét eddig még nem összegezték. Teljességre most sem töreksze­nek, de összegzésre igen. Az elhangzottakat gyűjteményes kötetben még az idén kiad­ja a debreceni KLTE. Körmendi Zsnzsa kefélt, élesre vasalt nadrág­ban, zakóban járt. Megőrzött valamit régi tiszti magatartá­sából: testét kihúzta, fejét ma­gasra tartotta. Tehát tekin­télyre épített. De hol maradt ez a tekintély, hiszen már a rokonok tartották el feleségé­vel. Málikával együtt. Aztán meghalt Málika és Dodó bá­csinak a tartása is megbicsak­lott, bár továbbra is járta a rokonokat, kunyerált, közben ellopta az ajtók elől a lábtör­lőket, s azok egyre sokasodtak, mígnem egész lakását elborí­tották. A lábtörlők elemelésé­vel rokonain akart bosszút állni, amiért újra és újra meg­alázkodásra kényszerült előt­tük. Ez a bátor tett adta visz- sza végül az életkedvét, s aho­gyan kilépett Dömééktől és kényelmesen lépdelt, hóna alatt a nagy lapos táskával, benne a lábtörlővel, fütyöré- szett. Olyan érzése támadt, hogy a szemergő eső után biz­tosan kisüt a nap, átmelegíti megkopott, vékony felöltőjét. Vidáman lépett be otthonába, elhelyezte új szerzeményét, és fellélegzett: semmi baj. ezen a húszason, amit adtak, egy fél csirkét vesz és jó meleg levest főz belőle. S azok meg csak töröljék le lábukat, mielőtt belépnek a házukba, ha tudják. Hasonlóan groteszk az öreg festő esete, aki képeinek el- adogatásából élt. Aztán már ^ A Magyar Szocialista ^ Munkáspárt Központi Bi- ^ zottsága 1972-ben hozott ^ határozatot az állami okta- § tás helyzetéről és tovább- ^ fejlesztésének feladatairól. | A határozatot mind a peda- ^ gógustársadalom, mind a ^ közvélemény jó érzéssel, $ megelégedéssel fogadta. ^ Megjelenését követően az | oktató-nevelő munka az ér- ^ deklődés előterébe került. ^ A pártszervek, pártszerve- $ zetek, az állami szervek, a § tömegszervezetek, a gazda- | sági egységek minden ko- $ rábbinál jelentősebb politi- § kai, erkölcsi és anyagi se- $ gítséget nyújtottak az okta- $ tásügynek. A Központi Bizottság a kö­zelmúltban áttekintette az ok­tatáspolitikai határozat végre­hajtásának tapasztalatait és meghatározta a további mun­ka fő irányait. Megállapítot­ta, hogy az 1972. évi határozat­ban megfogalmazott elvek és feladatok helyesek voltak és hosszabb távra is érvényesek. Hosszabb távra szólnak Az eltelt évtizedben jelen­tősen bővültek a lehetőségek, számottevően növekedtek az oktatással kapcsolatos társadal­mi ráfordítások, javultak a tárgyi és személyi feltételek. Iskolarendszerünk hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, az egészséges mobilitás és nyitottság meg­őrzéséhez. Az eredmények mellett azonban több területen nehéz­ségek is tapasztalhatók. Az igényekkel nem tudott lépést tartani az iskola tartalmi munkája. A növekvő ráfordí­tások ellenére sem javult oly mértékben az oktatás anyagi ellátottsága, amely az intenzí­vebb pedagógiai munkához a korábbinál érezhetően jobb feltételeket biztosított volna, Külön gondot jelent, hogy a javuló átlagok mögött is nagy a szóródás. A 80-as évtized legfontosabb oktatáspolitikai feladata az iskolák oktató­nevelő munkájának tartalmi­pedagógiai megújításával egy­idejűleg, a nagyobb létszámú nem maradt neki egy sem, s végül arra vágyott, hogy a ré­giekből legalább egyet vissza­szerezzen. Ezért naponta be­járt a bizományiba. De hiába, s amikor már minden remény­ről lemondott, az üzletben a falon, szép, antik utánzaté ke- ( retben megpillantotta egyik j festményét. Nem akart hinni a j szemének, akkora ár volt alá- | írva egy cédulán. Nyolcezer I forint. Hangokat hallott. Ki­tűnő kép, mondta egy férfi, s hozzátette, hogy megvenné, ha volna ennyi pénze. Nyug­díjból lassan-lassan összera­kosgatta az öreg festő a pénzt, megvette a képét és boldogan hazavltte. A szekrénynek tá­masztotta, meggyújtotta a vil­lanyt, leült a fotelba, nézeget­te addig, míg már behunyt szemmel is látta a képet. Sorolhatnánk a többieket is, a Temetőjárók figuráit, a Bűntársakat, az Írónak lenni vagy A főorvos esetét. Mind­egyik egy-egy külön világ, sa­játságos atmoszférával. Az egyes alakok megrajzolása, jó emberismerőre vall. A kisregénynek is beiiiő, a kötet címét adó Százkét vőle­gény című írása talán az egyik legsikerültebb műve az írónak. A főhős, Gitta számos próbálkozás, apróhirdetés után jön rá, hogy a boldogság mindvégig ott volt a közelé­ben, csak észre kellett volna venni. Az írás heppienddel zá­rul, és az olvasó azzal a jó érzéssel teszi le a könyvet, hogy gazdagodott élmények­ben, emberségben. Gáli Sándor korosztályok elhelyezése, szín- | vonalas képzése. Társadalmi összefogás ered­ményeképpen az eltelt évti­zedben létesült óvodai foglal­koztatók és iskolai tantermek száma jóval meghaladta a ter­vezettet. A számottevő óvoda- bővítés lehetővé tette, hogy a felvett gyerekek aránya 46,3 százalékról 78,2 százalékra emelkedjen. Az V. ötéves terv­időszakban a tervezett 477 is­kolai tanteremmel szemben 844 létesült. A megye több vá­rosában, községében rövid idő alatt olcsón, jó minőségben épültek óvodák, iskolák. A monori járásban például 1977 és 1980 között az óvodák befogadóképessége 1275 hely- lyel, az iskolai tantermeké 95- tel gyarapodott. Monoron 96 nap alatt épült fel egy 125 gyerek befoadására alkalmas óvoda, Mendén 6 hónap alatt a 8 tantermes iskola. A két in­tézmény létesítéséhez az üze­mek, a termelőszövetkezetek, a lakosság több mint 4 millió forint értékű társadalmi mun­kával járult hozzá. A budai járásban, Budaör­sön 6 millió forinj értékben, 1,4 millió forint társadalmi hozzájárulással 67 nap alatt készült el egy 100 személyes betonyp óvoda. Ugyancsak Bu­daörsön, az elmúlt esztendő­ben egy több funkciót ellátó, 1200 négyzetméter alapterüle­tű tornacsarnokot adtak át. Budakeszin 115 nap alatt ké­szült el egy 8 tantermes beto­nyp iskola, jelentős társadalmi segítséggel. A dabasi járásban — első­sorban az ácsai Vörös Októ­ber, a dabasi Fehér Akác, a gyűli Szabadság termelőszö­vetkezet közreműködésével szintén óvoda- és iskolafej­lesztés valósult meg az elmúlt években. Gyálon két 50 szemé­lyes óvodát épített a helyi ter­melőszövetkezet. Örkényben 12 tantermes általános iskola, Dabason 100 személyes óvoda, 8 tantermes általános iskola létesült. A váci járásban az V. ötéves tervidőszakban 300 tervezett óvodai hellyel szemben 800 lé­tesült, 38 iskolai tanterem he­lyett pedig 56 épült. Még ha­sonló példákat lehetne sorolni Vác, Százhalombatta, Szent­endre, Gödöllő, a nagykátai járás és más járások területé­ről is. Az elmúlt tíz esztendőben fejlődött az oktatási intézmé­nyek tartalmi munkája, gya­rapodott az alkotó, kezdemé­nyező, kísérletező iskolák, tan­testületek száma, több helyen figyelemre méltó együttműkö­dés alakult ki az oktatási és a közművelődési intézmények között. Megyénk több iskolája részt vett az új tantervi kísér­letekben, azok kipróbálásában. Az általános iskolai fakultatív oktatás bevezetésére Százha­lombattán, Szentendre város és járás iskoláiban került sor. Kísérleti tantervek alapján tanítottak az érdi gimnázium­ban és a váci egészségügyi szakközépiskolában. A művelődés alapintézménye Az elmúlt években mind szélesebb körben vált megha­tározóvá az a szemlélet, amely az iskolát a művelődés alapin­tézményeknek tekinti. De hangsúlyozzuk: az iskola sok­oldalú feladatait csak más kulturális intézményekkel kö­zösen képes teljesíteni. Ebből a felismerésből adódóan a me­gye több városában és járásá­ban, például Vácott, Szent­endrén, a váci, a budai, a nagykátai járásokban kezde­ményezték a különböző műve­lődési intézmények tervszerű és rendszeres kapcsolatának megteremtését. Nagykovácsi­ban, Szentlörinckátán, Tápió- szelén, Budakeszin, Budaör­sön, Bernecebarátiban és má­sutt több funkciót ellátó komplex nevelési intézmények létesültek. Az áldozatos munkát válla­ló pedagógusok helyzetének javítása, megbecsülésük foko­zása érdekében az elmúlt idő­szakban több intézkedés szüle­tett. Mintegy 800 nevelő része­sült kedvezményes építési köl­csönben. A pályakezdő peda­gógusok alapbérét 209—500 forinttal emeltük. Százhatvan szolgálati lakás, 48 szolgálati szoba és 200 szolgálati hely lé­tesült az V. ötéves tervidő­szakban. öt éve megalakult az Esztergomi Tanítóképző Főis­kola zsámbéki kihelyezett ta­gozata, amely immár két éve javítja a megye pedagógus­ellátottságát. Szűkebb pátriánk, oktatás­ügyének elmúlt tíz évét az jel­lemzi, hogy minden korábbi­nál jelentősebb erőfeszítések, eredmények születtek, ugyan­akkor — a megye sajátos hely­zetéből adódóan — jelenleg is komoly nehézségekkel küszkö­dünk, amelyekkel a következő években is számolnunk kell. Erkölcsi, anyagi megbecsülés Az 1970. évi 93 ezer általá­nos iskolással szemben a terv­időszak végére 125 ezer neve­léséről kell gondoskodni. Az általános iskolákba az idén 6 ezerrel több gyermek került. A növekedés várhatóan az évtized végéig tart. Mind­ez az általános iskolai ellátás további dinamikus fejlesztését igényli. Fokozza gondjainkat, hogy a fővárosban is hasonló lesz a létszámnövekedés üte­me, melynek következtében a Pest megyei tanulók kisebb arányban juthatnak be a bu­dapesti középiskolákba. Bár tíz év alatt jelentősen nőtt az óvónők, az általános iskolai tanítók és tanárok szá­ma, ennek ellenéré az utóbbi időben évente több száz ne­velő folyamatosan hiányzik. A kinevezett óvónők 6,8 százalé­ka; az általános iskolában ta­nítók 6,1 százaléka nem ren­delkezik képesítéssel. A peda­gógusellátottság javítása érde­kében — más intézkedésekkel együtt — feltétlenül szükséges az Esztergomi Tanárképző Fő­iskola zsámbéki kihelyezett tagozatának önállósítása, ta­nárképző főiskolává szerve­zése. A pedagógusok anyagi hely­zete, erkölcsi megbecsülése az elismerésre méltó intézkedé­sek ellenére is elmarad a le­hetőségektől. Az elkövetkezen­dő időszak alapvető feladata a pedagógushivatás presztízsé­nek növelése, a pedagógusok életfeltételeinek és munkakö­rülményeinek javítása, a pálya vonzóbbá tétele. A következő években több segítséget kell nyújtani a kezdő, fiatal neve­lőknek és megkülönböztetett figyelmet szükséges fordítani a több évtizede eredményesen dolgozó pedagógusra, anyagi és erkölcsi megbecsülésük fo­kozására. jövedelmi viszo­nyaik javítására. A pedagógu­sokra a jövőben, is úgy tekin­tünk, mint a neveléssel, az ok­tatással szemben támasztott új, magasabb követelmények megvalósításának döntő ténye­zőire. A tartalmasabb, szín­vonalasabb, korszerű nevelő­oktató munka jól felkészült, világnézetileg szilárd, hivatá­sát szerető, önálló, kezdemé­nyező pedagógusokat igényel Feladataink végrehajtásában elsősorban a pártszervekre, pártszervezetekre, a kommu­nistákra számítunk, de igé­nyeljük a társadalmi és tö­megszervezetek, a gazdasági egységek, a családok fokozott segítségét is. A megyei okta­tásügy fejlesztése, a> feladatok maradéktalan végrehajtásának továbbra is a széles körű tár­sadalmi összefogás, a közös cselekvésben rejlő erő legfőbb záloga. DR. TÖTH ALBERT, a Pest megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője ■Rádiófigyelő ■ Emberségben gazdagodva Dodó bácsi meg a többiek

Next

/
Thumbnails
Contents