Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-09 / 107. szám
1982. MÁJUS 9., VASÄRNAP 3 kMI an Együtt is lehetne Vihar-e egy pohár vízben? A Tópióvölgye és a Béke Tsz vitája mssh HÉT HÍRE—^ MADZAGOKKAL O Országos épületfelújítási konferencia színhelye volt a főváros. @ A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az ötnapos munkahét bevezetésének tapasztalatait tekintette át. Q Szovjet műszaki és tudományos filmnapok zajlottak le Budapesten. O Az Országos Hidrológiai Társaság Kaposvárott rendezte meg idei vándorgyűlését. 3 A hét híre az is, hogy a Kiskereskedők Országos Szövetsége választmánya a ta- vályi tevékenységről és a további teendőkről tárgyalt. Jelzés érkezett szerkesztSsé- günkbe: Sülysápon, illetve Űri községben munkaerőt csábít a helyi vállalatoktól és a Tápiö- völgye Termelőszövetkezettől a fóti Béke Tsz. Magyarországon mindenki szabadon vállalhat munkát, ott dolgozhat, abban az üzemben keresheti kenyerét, ahol számítását leginkább megtalálja, és természetesen ahol szükség van rá, vagyis alkalmazzák. A csábításnak azonban vannak tisztességtelen módjai is. Előfordul, hogy csak ígérgetnek, aztán elfelejtenek teljesíteni a kerftők vagy éppen meg nem szolgált jövedelemhez juttatják így szerződtetett munkásaikat. Arról is hallottunk azonban, hogy farkast kiáltott a rosszul, rugalmatlanul gazdálkodó vállalat, mert embereit képtelen volt megtartani. Riportunkban részrehajlás nélkül igyekeztünk pontos képet nyerni arról, mi az igazság a sülysápi csábítás körül. Esős, hűvös délelőtt érkezünk Sülysápra, a Tápióvöl- Tsz központjába. Nincs szerencsénk, az elnök, Kovács András beteg, s a főkönyvelő, új ember lévén, érthetően nem nyilatkozik. A kérdés felvetése is mintha vegyes érzelmeket keltene: a megyei lap munkatársa és a tsz jogásza közötti bizalom csak az újságíró-igazolvány felmutatása után áll helyre. Fizetés munka nélkül? — Azt javasolom, keressük meg a tanácselnököt, ő kezdettől fogva figyelemmel kísérte az ügyet — véli Tóth Istvánná, a szövetkezet pártvezetőségének titkára, felajánlva a gazdaság gépkocsiját és a maga segítségét. Benkó István tanácselnök, akihez váratlanul toppanunk be, éppen a társközségbe, Úriba készül, hogy szemrevételezze az óvoda építését. Miközben tájékoztat bennünket, iratok, levelek kerülnek az asztalra. — Tulajdonképpen csak február 10-én jelentette be írásban a fóti Béke Tsz gesztorságában működő Mezőgazda- sági Vegyes Szolgáltató Gazdasági Társaság, hogy telep- lífelyet kíván létesíteni Üriban, s e célból magánszemélytől bérelt helyiséget. (A társaság a pomázi írószerkészítő Ipari Szövetkezettel csomagolásra szerződött.) Azt is tudtunkra adták, az év végén 50 személyt akarnak foglalkoztatni. Igen ám, csakhogy a fótiak már tavaly október óta tevékenykednek a községben! Enyhén szólva furcsának találjuk, hogy ekkora késéssel jelezték szándékukat. Mi akkor megnéztük a munkahelyet, és március elsejei dátummal levelet írtunk, melyben elutasítottuk kérésüket. Válasz azóta sem érkezett. — Miért tagadták meg az engedélyezést? — A közigazgatási területen 11 üzem működik, s nem láttuk értelmét újabb munkahelyek létrehozásának. Az sem mindegy. Úriban híre járja, a fótiak akkor is fizetnek, ha nincs munka. Aki náluk dolgozik, könnyen jut pénzhez. Gyalog Boldogság tanyára így a tanácselnök. De miként látják a helyzetet a leg- ‘rdekeltebbek, az elcsábítottak. Az úri Rákóczi út 38-as jzámú ház egyik szobájában találunk rájuk. A helyiségben oarátságos meleg, és jövetelem okát megismervén, 20 dü- nös asszony és leány fogad Szinte egymás szavába vágnak, őszintén, keményen fogalmaznak. Nem betanult szöveget mondanak, ki-ki a maga egzisztenciáját védi. Mázás József né 32 éves: — A Keltex Vállalat helyi üzemében három műszakban dolgoztam, mint szövőnő. Bevallom, ez a munka könnyebb, tisztább. Egyébként sem bírja mindenki a szövődét, én egy évig betegeskedtem. Az embernek joga van ahhoz, hogy maga döntsön arról, mit csinál. Molnár Zoltánná 32 éves: — Én a tsz-be jártam: tavaly még reggel ötkor keltem és naponta kijártam a Boldogság tanyára. Gajdos Sándorné 49 éves: — Azelőtt buszoznom kellett, sokszor előfordult, hogy gyalog jöttem haza Sűrű pusztáról. Egy hosszú, romos épületben kaptunk helyet, még lavórunk sem volt, itt meg fehér köpenyt viselünk. Csordás Károly né 29 éves: — Higgye el, nem a nagyobb pénzért szegődtem el, hanem azért, hogy ne kelljen naponta négy órát utaznom Kőbányára és vissza. Hiába dolgoztam laboratóriumban, a gyerekeimmel — egy nyolcéves kislányom és egy két és fél éves kisfiam van — jóval kevesebbet törődhettem. Mielőtt ide jöttem, gyes-en voltam, amit éppen e lehetőség miatt mondtam fel, s most el akarják'tőlünk venni ezt a munkát? Én nem tudok bejárni, a pénzre pedig nagy szükségünk van! Felszámolják a telepet Balogh Jánosné 48 éves: — Borjakat gondoztam, de a körülmények úgy hozták, abba kellett hagynom. Kértem a tsz vezetőit, alkalmazzanak az írószer melléküzemben. Azt mondták, várjak. Meddig? Négy gyerekem van! Ugyanígy utasították el Dobos József né 44 éves asszonyt, aki három gyereket nevel és Ballal Istvánné kérelmét is. Vrbin Istvánná csoportvezető elkeseredetten beszél: — Két és fél hónapunk van, hogy felszámoljuk a telepet, aztán bedolgozók leszünk. Hogy ez miért jobb így, nem tudom. Együtt gyorsabban haladt a munka, ment az idő, egymás keze alá dolgoztunk, segítettek a családtagok. Az újabb színhelyen, a fóti Béke Tsz szóban forgó gazdasági társaságának irodájában Spielberger Róbert megbízott műszaki vezető és Heiler Sándor termelési vezető előrebo- csátják, nem elsősorban ők lennének illetékesek a válaszadásra, de készséggel nyilatkoznak. — Az úri telepünkön foglalkoztatott asszonyok derékhada a Fővárosi Temetkezési Vállalattól “ került; hozzánk, ahol takarítottak. Aztán felmondtak nekik. Érthetetlen, miért nem jutott eszébe senkinek a két faluban ajánlatot tenni a kereset nélkül maradt asszonyoknak, miért nézték el hosszú évekig a többgyermekes anyák ingázását — kérdezi indulatosan Spielberger Róbert. — És a késedelmes bejelentés? — Nézze, a társaságnak 100 millió forintos évi árbevétele van, tavalyi nyereségünk meghaladta a 14 millió forintot. (A sülysápi tsz 1981. évi jövedelme 18,8 millió forint volt! A szerző.) Figyelmünket az indulás problémái, a létszám- feltöltés kötötték le, ráadásul szóban megegyeztünk a tanácselnökkel. A ház tulajdonosával Úriban kötött szerződést a felszólítás óta felmond- tuk, megszüntetjük a helyi raktárát, áttérünk a bedolgozói rendszerre. — Az is elhangzott az önök tevékenyiégét illetően, hogy a munkaerőre igényt tartanak, de a falu fejlesztéséhez nem járulnak hozzá. — Nem hiszem, hogy a Temetkezési Vállalatot valaha ilyen gesztusra kérte volna a két település. Mi viszont, ha kérik, szívesen vállalunk társadalmi munkát, segítünk az elhanyagolt iskola rendbehozatalában, és természetesen fizetjük a községfejlesztési adót is. Az erkölcsi kár nagyobb Oknyomozó riportunk következő állomása az MSZMP Monori járási Bizottsága. Itt Gól Györgynek, a gazdaságpolitikai osztály vezetőjének véleményét kérdezzük: — A járás négy térségében dolgoztunk ki iparpolitikai fejlesztési koncepciónkat. Ezek egyike Sülysáp és környéke. Mindazok a vállalatok, gazdasági egységek, amelyek itt működnek, szoros kapcsolatot tartanak velünk, koordináljuk munkaerő-gazdálkodásunkat is. A fóti tsz gazdasági társasága ez idáig elkerülte a házunk táját, s ezzel feszültséget teremtett a térségben. A telephelyet szabálytalanul lé-1 tesítették, nem volt hatósági bejárás, raktáruk sem felel meg a tűzvédelmi előírásoknak. A tervünk az, hogy a környék érintett vállalatainál és a tsz-ben felmérjük, milyen munkaalkalmak állnak rendelkezésére és konkrét ajánlatot teszünk a helyben dolgozni akaró nőknek, köztük a most még a gazdasági társaság által felvett asszonyoknak is. A véletlen úgy hozta, a párt- bizottság szákházában találkoztunk Kovács Endrével, a Tápióvölgye Tsz elnökével. Ö az alábbiakkal egészítette ki a képet: i — Szükségünk van női dolgozókra. Nemrégiben indult meg a cérnázóüzemünk, s az idén téli zöldhagymahajta- tásba is kezdünk. Nagy megrendeléseket kaptunk külföldről erre a portékára. Ami a munkaerő-csábítást illeti, számunkra az erkölcsi veszteség a legnagyobb kár, mert ki az, aki 3 ezer forintért keményen akarna megdolgozni, ha 2 ezer ötszázat úgyis kereshet, hogy ezért aránytalanul kevesebbet tesz ... Mivel a gazdasági társaság irányító szakemberei meghallgatása után is számos kérdés nyitott maradt, a fóti Béke Tsz Társulási Igazgatóságának jogtanácsosát, dr. Wagner Lászlót is válaszadásra kértük. Happy end várható — A szövetkezetek székhelyükön kívül is működtethetnek üzemeket, részlegeket. Az ilyesfajta tevékenység átszövi szinte az egész országot. Ezt a tendenciát erősítette meg jogszabályokkal a Minisztertanács 1980-ban. Jellemző például, hogy a győri Halászati Szövetkezet Foton létesített gombüzemet. A korábbi üldöztetés után számos vidéki vállalat vetette meg a lábát Budapesten. Nem örülünk annak, hogy Tréfával kezdődött pénteken az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatán végző növendékek búcsúja az iskolától: pizsamás ballagással, tanár—diák sporttalálkozóval. De szombatra, az „igazi” ballagásra már virágdíszbe öltözött az ódon alma mater, s ünneplőbe minden harmadéves tanítójelölt. Délután 2 órakor tarisznyával a vállán, hatalmas virágcsokrokkal karján, a pedagógusokat közrefogva indult bú- csúútra a tagozat 69 nappali tagozatos hallgatója, hogy még egyszer végigjárja az ismerős termeket, folyosókat, . munkaszobákat. A hozzátartozók, rokonok előtt Hargitai Károly, a tagozat vezetője búcsúztatta a végzősöket, akik nemcsak legutóbbi vizsgáikkal — 4.3 volt A ballagok a sokat koptatott lépcsőkön Fotó: Barcza Zsolt az ócsai Vörös Október Tsz felvásárolja előlünk a nyula- kat, de ez nem tart vissza bennünket attól, hogy gyümölcsöző együttműködést alakítsunk ki velük. Távol áll tőlünk a bérhígítás, az olcsó munkaerő alkalmazásának szándéka is, hiszen évek óta bérszínvonal- és bértömeg-gazdálkodást folytatunk egy időben. A sülysápi, illetve úri asszonyok csak 80 százalékos fizetést kapnak, ha nem teljesítik a normát. A tervek pedig személyenként 100 ezer forint anyagmentes termelési értéket irányoznak elő. A bedolgozói rendszerre való áttéréssel sem akarunk manipulálni. A húsz-egynéhány asszony jövedelme a jövőben is beleszámít a bérszínvonalba, mivel ők nem alkalmazottak, hanem tagok. S még egy. A vád, hogy — ha érdekeink úgy diktálják — egy szép napon megvált nk a két községben dolgozó munkásnőinktől, igaztalan. Ezt aligha tehetnénk meg, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mivel ezek a dolgozó asszonyok, lányok tsz-tagok, s mint ilyenek, nem bocsáthatók el. Vihar egy pohár vízben? Meglehet, csak ennyi a sülysápi munkaerő-csábítás problematikája. El is fogadnánk ezt a verziót, ha nem hallanánk mostanában túl gyakran efféle gondokról. Ezért hát inkább arra kell gondolnunk, az elmúlt évtizedekben elszoktunk a versenytől, a konkurrenciától. Attól meg különösen, hogy a piaci törvények a munkaerő-kíná- lat-kerésletben is érvényre juthatnak. Az adminisztratív korlátozások helyett helyesebb ezért új megoldásokat keresni, mert jó példa bőven akad Pest megyében. Annak idején a fóti Béke Tsz állítólag illetéktc- ienkedő gazdasági társaságát is egy gyenge tsz megsegítésére, azzal közösen hozták létre. Miért ne zárulhatna c mostani vita is az érintettek jövőbeli együttműködésével? Yalkó Béla az évfolyam átlaga — bizonyították felkészültségüket, hanem az egyhónapos tanítási gyakorlaton is: gyermekszeretetükkel, pedagógiai tapintatukkal. A „kistanítókatköszöntötték a zsámbéki általános iskolások, s másodéves társaik, a búcsúzók nevében pedig Bóta Judit harmadéves hallgató mondott köszönetét a főiskolai tantestületnek, a viszontlátásig. Hétfőn ugyanis elkezdődik. s június 11-ig tart a vizsgaidőszak, június harmadik hetében pedig államvizsgáznak a tanítójelöltek. Legrégibb tevékenységeink egyike a kereskedés, hiszen amikor az ősember a kőbaltát forgatta, már kereskedett, ha nem is a szó mai értelmében. Ebből-abból mutatkozó fölöslegét cserélte el a számára kívánatosra, ha persze ez az óhajtott valami más valakinek volt nélkülözhető. Az árut árura cserélés ma is sok nép sajátja Afrikában, Ázsiában éppúgy, mint Dél- Amerikában, ám olykor végbemegy ilyen akció országok között is, bizonyítva: visszavisszanyúlnak őseink gyakorlatához. Végletek között ingadozott a magánkereskedés megítélése a felszabadulás utáni történelmünkben, hiszen a kezdeti nagy fellendülést a túlzások szülte hatalmas visszaesés követte; volt olyan év a megyében, amikor mindössze százötven maszek tevékenykedett, ezek java is trafikos-. azaz dohányárusként. Ma, pontosabban március végén, 1553 magánkereskedő dolgozott a megyében, ez az országosnak valamivel több mint tíz százaléka. A vállalkozói kedv gyarapodását bizonyítja, hogy 1975 óta nyolcvannyolc százalékkal bővült a magánkereskedők csoportja, ám az 1553 engedély egyben arra is figyelmeztet: a megye jó néhány területrészén nagyon is keltene belőlük több, de nincsen. Nincsen, mivel hatnak a régi tapasztalatok és óvatoskodások, mondván, hol a mézesmadzagot, hol a béklyózó madzagot mutatta föl a hatalom a kereskedni akarónak. Madzagok rángatásával valóban nem lehet hol kedvet csiholni, hol kedvet szegni, ám való igaz: ma már a madzagok emlegetése fölös, mert alaptalan. Hosszú távop érvényesül az a gazdaságpolitikai gyakorlat, amely szerint a tényleges szükségleteket kielégítő magánkereskedő hasznos tagja a társadalomnak. Ennek a gyakorlatnak a fölismerését igazolja, hogy például idén, az első negyedévben két- százegy új boltot nyitottak meg a megyében, bár ne feledjük, folyamatosan vissza is adnak engedélyeket...! Milyen főbb szakmákban tevékenykednek a megyében magánkereskedők ? A legtöbben — 305 üzlet — zöldségesek, őket a rövid- és divatáru, bazár-, játék-, ajándék-, ház- tartásieszköz-kereskedők követik 280 bolttal, majd a büfések és vendéglősök, a dohányárusok, a tüzelő-, tüzelőolaj- és építőanyag-kereskedők a virágüzletesek. Akadnak aztán cukorkaárusok — öten —, használtcikk-kereskedők — harmincegyen —. műszaki cikkekkel foglalkozók. Számítások szerint a megye teljes kiskereskedelmi forgalmából négyöt százalékkal részesednek a maszekok, ám jó néhány területen tevékenységük nélkülözhetetlen. Egyebek között a Dunakanyarban, a Ráckevei Duna-ágban a kirándulóhelyeken 370 magánkereskedő kínálja pavilonja, boltja árukészletét. Amint hiba lenne elfeledkezni szerepükről a községek ellátásában, hiszen a maszekok többsége — ígv például a százegy tüzelő-, tüzelőolaj- és építőanyag-kereskedő közül hetvennégy — a falvakban árul. Irigység célpontjai gyakran, ám döntő többségük jövedelme nem ad okot erre. A tisztes megélhetésnek a forrása ez a jövedelem, ráadásul úgy, hogy nem napi nyolc óra a munka, hogy saját zsebre megy — gondoljunk a zöldségesekre. büfésekre egy esős hétvégén — a kockázat, az áruromlás. Az sem elvétve fölbukkanó eset. hogy a helyi hatóságok félvállról kezelik a magánkereskedőket — akad város, ahol a két esztendeié engedélyezett ízléses pavilonokat most bontják le. mivel városrendezési teendők útjában állnak... —, azaz a madzagokat olykor mutogatják, huzigálják még. de ennek eredője nem az általános gaz- daságnolitika. hanem a helyi felületesség, hozzá nem értés, szűklátókörűség. Amint ilyen okok játszanak közre abban Is, hogy például az új lakótelepek döntő részén egész egyszerűen nem hagytak ki helyet magánkereskedők boltjainak. holott igény — mind a vállalkozók, mind a lakótelepeken ólok oldaláról — van rá. A lakosság megfelelő ellátásába a magánkereskedő is beletartozik. Ez az egyszerű tény szabja meg helyzetük megítélését. Mészáros Ottó A bányamesteraő lfodrász volt, bányames- tér lett. Nő létére. Az országban alig egynéhány kolléganője akad. Bodonyi Miklósné birodalma: egy aprócska sóderbánya, amelyet a kosdi Lenin Termelőszövetkezet tart fenn, nem messze Váctól. Innen szállítja naponta több tucat teherautó a fontos építési anyagot a környékbeli megrendelőknek. Nyílik az ajtó, valaki menetlevelet hoz, gyorsan kitöltik, pec'sétet ütnek rá, indulhat a fuvar. Marad néhány percünk, hogy nyugodtan beszélgethessünk. — Fodrászként a Dunakanyar Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezetnél helyezkedtem el. Ott két műszakban dolgoztam, de aztán, amikor megszületett a gyermekem, elmentem gyermekgondozási segélyre. Ennek letelte után kértem, helyezzenek egyműszakos üzletbe, de nem sikerült megnyugtató megoldást találni. Másik állás után kellett néznem. Vácott találhatott volna kedvére való munkát, hiszen fodrászra mindig szükség van. Hogy mégis egy ritka szakmát választott, annak külön története van. — Itt a bányával szemben, egy öt’eg házban lakott egy idős házaspár, akiknek, amíg gyesen voltam, rendszeresen bevásároltam. Az utam itt vitt el a bánya mellett. Egyszer megszólított egy ember, Ternai József, az akkori anyagkiadó, hogy nem akarok-e idejönni dolgozni. Kérdeztem, egy műszakról van szó? Amikor azt mondta, igen, némi gondolkodás után elvállaltam. Aztán letelt a hároméves otthoniét, s az addig csak messziről látott bánya Bodonyi Miklósné munkahelye lett. Kezdetben ő is anyagkiadóként dolgozott. Ám nem sokáig: alkalmas embert kerestek a bánya műszaki vezetője helyettesének. A téeszben végül engem választottak. Ám ahhoz, hogy betölthessem ezt a munkakört, előbb el kellett végeznem a bányamesteri iskolát. Kezdetben nehezen ment a tanulás, később már könnyebben, így végül sikeresen vizsgáztam. Bányamesternő lettem. f F ipillantunk az ablakon. A hat hektárnyi, kráterre hasonlító mélyedés, az itt bányászott sóder adja az emberek kenyerét. A szakszerű munka, a már kimerült részek újra termővé tétele a biztosítéka, hogy a hosszú ideje tartó bányászat után a föld sebe majd begyógyul. S Bodo- nyiné most azt mondja, ez a legfontosabb. Furucz Zoltán Tarisznyával, virágözcnnel Búcsú az alma matertől
