Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. MÄJUS 8., SZOMBAT Közéleíiségről - szakmunkástanulókkal Érdeklődés - keske Építőipari szakmákat tanul a pilisvörösvári 206. számú ipari szakmunkásképző intézet háromszáztizennyolc növendéke. Száznyolc- vankettcn közülük KISZ-tagok, s büszkék arra, hogy április 4-én másodízben nyerték el a KISZ Központi Bizottságának Kiváló KISZ- szervezet zászlóját. A tanulók az idén áprilisig 1600 órányi társadal­mi munkát teljesítettek, jeleskedtek a fiúkórus és citerazenekar tag­jai, az utóbbiak a szakmunkástanulók országos zenei versenyén. A bemutatáshoz az is hozzátartozik, hogy az intézet növendékei­nek a fele, a Pilis vidékéről származik, a többiek az ország minden részéből jöttek. A fiatalok csak minden második héten tanulnak, a többi időt gyakorlati munkával töltik a PÁÉV-nél, s a fővárosi épí­tőipari vállalatoknál. Minden rendben lenne tehát? Ko­rántsem. Legalább is erre lehet kö­vetkeztetni az intézet igazgatójának mondatából: imádnak dolgozni a gyerekek, csak beszélni, írni, elmé­lettel boldogulni ne kelljen; a köz- életiségük sajnos, kimerül a társa­dalmi munkával... Pecabot és motor Attila másodikos, kőművesnek ké­szül: — Közepes a tanulmányi ered­ményem. a közismereti tárgyakból is. Az biztos, hogy ha felszabadul­tam, nem tanulok tovább. Unom már. A munkám érdekel, azon kívül a motorozás és a horgászat — Barátaid, vannak? — Igen. Együtt járunk pecázni. Hogy miről beszélgetünk közben? A motorozásról. Néha a lányokról. Po­litizálni nem szoktunk, legfeljebb a fizetésről, az árakról beszélünk. A tévében a filmeket nézem meg, a rádióból csak a könnyűzenét hallga­tom és az Ötödik sebességet. — Miről szólt legutóbb? — ... nem is tudom, elég régen hallgattam... Újságot? Ritkán olva­sok ... csak az apróhirdetést, a mo­ziműsort. Majdnem minden filmet megnézek. — Az Oscar-díjról hallottál? — Igen, a tévében. Magyar film? Már kapott ilyet, csak hogy melyik, nem tudom. Azt sem, ki készítette. — Kicsoda Kádár János? — Az Országházban elnök. i; — És ki az USA elnöke? — Ronald Reagan. — Ki az SZKP főtitkára? — Brezsnyev. Az utónevét nem tudom. — Hol van Libanon? Megmutat­nád a földgömbön? — Valahol itt... — kerülgeti uj­júval Dél-, Kelet-Afrikát, miután Kína környékén nem találja. — Családot szeretnél? — Igen. két gyereket legalább, in­kább fiúkat. — Mire neveled majd őket? — Hogy dolgozzanak rendesen, járjanak iskolába. Hogy műveltek legyenek. — Miért jó a műveltség? — Ha a társaságban valamiről be­szélnek, akkor értsék. — Mit jelent az; közéletiség? — Normális emberi életet élni. — És mit jelent a normális emberi élet? — Jó családi körülményeket.. 1 — És még? — A te életedet normálisnak tar­tod? — Igen. — Nincs hiányérzeted? — Nincs. jóm. A hallgatás is járhat veszély- lyel. — KISZ-tag maradsz, ha majd dolgozol? — Igen, Szeretnék párttag is len­ni. — Miért? — Az emberek jobb életéért. Anyagi haszonnal nem jár. Talán értelmivel... — László harmadéves tanuló: — Az a tervem, hogy egy kisiparosnál dolgozom majd segédként. A mun­kám mellett a sport érdekel. Kézi­labdáztam egy ideig, azonkívül mo­ziba járok és a haverokkal discóba. — KISZ-tag vagy? — Igen. A közösségért — az az ér­telme. — Mit olvasol szívesen? — A Népszavát, a Népsportot és az Ország-Világot. A külföldi hírek érdekelnek. — Hol vannak a Falkland-szige- tek? — Nem tudom. — Kicsoda Lázár György? — Húúú ... nem tudom ... — Érdekel, ami más emberekkel történik? — Igen, meghallgatom mindenki­nek a panaszát, amikor tudok, segí­tek is. Ha megválasztanának ta­nácstagnak? Mint a 78. körzetben? Nem szívesen, de talán elvállalnám. Ha tudok, sejtek Róbert szintén másodikos, és kő­művesnek készül: — Azért válasz­tottam ezt a szakmát, mert édes­apám is kőműves. Szakközépiskolá­ban szeretnék tovább tanulni. Érde­kel a könnyűzene, a motorozás, a film. Minden, ami kalandos. A tör­ténelem a kedvenc tantárgyam, s a kedvelt korom a három részre sza­kadt Magyarország. Rendszeresen ol­vasok újságot. Mostanában a fegy­verkezésről, a lengyel eseményekről, az angolok és argentinok viszályá­ról. — Hogyan képzeled a jövödet? — A katonaság után dolgozni fo­gok, ha nem tanulok tovább. Leg­alább három gyermekem legyen, fiú is, lány is. Azt szeretném, ha job­ban tanulnának, mint én. — Mi a véleményed erről a mon­datról: ne szólj szám, nem fáj fe­jem ... — Az igazságot ki kell mondani. Ebből nekem még soha nem lett ba­összeállította: KOFFÄN ÉVA ZENES/UW(C)K locomotív, lendületben Nem itt kezdődik Selymesi Ferenc, az intézet KISZ- tanácsadó tanára mondja: — A ta­nulóknak alig több, mint a fele KISZ-tag. Nem a mennyiség, hanem a minőség a döntő. Sajnos, az utób­bival nincs minden rendben, de ez elsősorban az építőipari szakmun­kásképzés gondja, s csak másodsor­ban az ifjúsági szervezeté. Csupán azokból kerülhet ki nálunk a KISZ tagsága, akik az intézetben tanulnak. Sok az erőfeszítés, s kevés az ered­mény a politikai-világnézeti neve­lésükben. A történelem órán, s az osztályfőnökin hiányzó alapismere­teiket kell pótolni, így pedig nehéz előbbrejutni. Az elsősöknek ott a Kilián-kör. A másod- és harmadéve­seknek a kollégium rendszeresen szervez politikai vitakört, ennek té­máit a gyerekek válogatják össze. Általában az utolsó évhez közeledve érezhető változás: érdeklődőbbé, nyitottabbá válnak tanulóink, de korántsem mindannyian... A teljes emberi élethez kevés a munka, ha diákjaink keveset tud­nak az őket körülvevő valóságról. Ezen igyekszünk változtatni három éven át, de kevés sikerrel. A fiata­lok érdeklődésének hiánya elsősor­ban arra vezethető vissza, hogy a családban és a gyakorlatokban, leen­dő munkahelyeiken többnyire apo­litikusságot, anyagiasságot tapasz­talnak. Az a szomorú, hogy a tanu­lók kezdeményezéséből legfeljebb klubdélutánok születnek ... Germann Ottó, az intézet igazga­tója eképp vélekedik: — Tanulóink­nak tíz-tizenkét százaléka készül tu­datosan a továbbtanulásra, igaz ők megállják a helyüket. Nem hiszem, hogy a többség közéleti érdeklődésé­nek hiányáról csak az iskola tehet. Az osztályfőnöki órákon szó esik a társadalmi és tömegszervezetekről, a közéleti tevékenységről, A gondok forrása másutt keresendő: hozzánk úgy jönnek a gyerekek, hogy zö­müknek nincs pontos fogalma, leg­feljebb halványan derengő érzése a társadalomról, a történelemről, a po­litikáról. Erre kellene alapozni a szakmunkásképző intézetben...? Így viszont csak foltozgatjuk a héza­gos ismereteket. Bár a világnézeti nevelés beépül a közismereti tár­gyakba, de nem nagy eredménnyel. A közelmúltban felmérést készítet­tünk erről. Így hangzik a summáza- ta: „Alapvető információik hiányoz­nak és ismereteiket nem értik telje­sen, ezért még nem tudják felfog­ni az idealizmus és a materializmus tartalmi különbségét. A helyzet oka a tanulók életkori sajátosságai mel­lett, a spontán eszmei-politikai-ideo- lógiai nevelés lehet. Világnézetükre elsősorban a mindennapi élet gya­korlata hat, anyagias szemlélet ala­kul ki bennük. Példaképeik java­részt sportolók, divatos pop-együtte­sek és családtagok. Érdeklődőek_ a politikai, gazdasági kérdések iránt, vitatkoznak is róluk, de alacsony színvonalon és társadalmi kérdések­ben többnyire negatív állásfoglalá­sokkal.” Kuriózum gyanánt — Hogyan lesz belőlük mégis köz­életi ember? — Keveseknél reménykedhetünk ebben, főként azoknál, akik már az iskolában aktív közéleti tevékeny­séghez kezdtek, KISZ-vezetők, diák­bizottsági tagok; gyakorolják jogai­kat, felelősségüket. Az intézet igazgatója — kuriózum gyanánt —. egy, a nyolcadik osz­tályt most végző, s a kőműves szak­mára pályázó tanuló jelentkezési lapját veszi elő. A továbbtanulás szempontjából fontos három tan­tárgyból a hetedikben ketteseket ka­pott, legutóbb félévkor kettőből meg bukott. Osztályfőnöke így jellemzi „Gyenge teljesítményéhez elsődlege­sen a szorgalom hiánya járul hozzá, Figyelme dekoncentrált, a tanári ma­gyarázatot nem követi. Munkájában általában rapszodikus. Manuális készsége közepes. Egyes órákon meg feledkezik magáról, olykor provokál és modortalan. Sorozatos fegyelme­zetlensége miatt, az úttörőcsapatból kizárták, a házirend és a rendtartás többszöri megszegése miatt, párhu­zamos osztályba helyezték át. A munka elsajátítására rendszeres el lenőrzéssel, következetes és kellő szi­gorral képessé tehető.” Részlet a szamunkásképző intézeti felvételi beszélgetésből: — Szeretnél KISZ-tag lenni, ha nálunk tanulsz majd? — Mi az a KISZ?... VASVÄRI G. PÄL, A Locomotív a Naphegy tövé- ^ hez érkezett és ismét dalolt a Ta- ■! bán. Az LGT (a Legkiválóbb ^ Gruppok Társaságából) megiut- ^ csak lenyűgöző koncertet adott; ^ Neked írom a dalt, neked énekc- ? lek — dúdolta Presser, s a bil- ^ lentyüs-lmmponistával sok-sok ^ ezer ifjú harsogta együtt a szá- ^ mot, ékesen bizonyítva, hogy a ^ nóta valóban nekik szól. A leg- t többen a pázsitról zengték a vo- § káli, de akadtak, akik a fák tete- § jéről kísérték, különleges kunsz- § tok közben éljenezve az ezúttal is elsőrangú zenekart. Hagyomány már, hogy május ün­nepén a Loksi Budára látogat és szabadtéri hangversennyel kedves­kedik ámuló-bámuló rajongóinak. Tavaszi tél ide vagy oda, most is benépesült a környék, forró volt a hangulat. Somló Tamás narancssár­ga köztisztasági jelmezével fokozta a jókedvet, Karácsony János pedig mindjárt egy bravúros gitárszólóval kezdett, hogy a blazírtak se fanya­logjanak. És jöttek a régi sikerek; megjelent az Álomarcú lány, bekö­szöntött az Ezüst nyár és felhang­zott a korántsem aktuális kérdés: Mondd, mi lesz velem, ha elfárad­tál a dalomtól? Aztán következett a Solti-show: a boszorkányos ügyességű dobos pa­rádésan kopogtatott, követhetetlen mozdulatokkal simogatta, ütötte, pi­henni egy pillanatra sem hagyta mikrofonokkal körülvett, Pestig pu- fogó hangszeregyüttesét. Majd be­szálltak a többiek is, előbb Kará­csony dobolt duóban Soltival, ké­sőbb kedélyes és ritmusos kvartetté alakult a pörgetőkedvű társulat. Somló ugyan elmaradt a villámkezű partnerektől (a bőrökkel nincs olyan barátságban, mint a gitárral és a szaxofonnal), ám ez csak de­rűsebbé tette az LGT-dobpartit, amelyet ugyan már láttunk néhány­szor, de most sem vártuk a végét, mert a produkció — mint korábban mindig — ezúttal is precízen kidol­gozott, mulatságos és szórakoztató volt. Negyedóra elteltével Presserék visszatértek az eredeti felálláshoz, s a nézők által kotta nélkül dú­dolt slágerekhez (melyik számuk nem az?). Felcsendült a Primadon­na, a Boksz, az Embertelen dal, s a Locomotív-repertoár többi darabja. No, nem mind, mert akkor másnap reggelig a Tabánban álldogálhattunk volna. A közönség, persze, nem örült, hogy a koncert rövid másfél óráig tartott, s hogy olyan dalokra már nem jutott idő. mint a Cirkusz, a Pokolba már a szép szavakkal, az A.nnyi mindent nem szerettem még és sorolhatnánk tovább. Az LGT így is bizonyította, hogy — miként évek óta — ma is a leg­kiválóbb hazai együttes. A ritmika, a dallamok, a szövegek egyaránt ki­tűnőek. a muzsikusok egyénenként és együtt is az élmezőny csúcsára váltottak bérletet. Nagy kár, hogy a Locomotív újabban csak ritkán ad hangversenyt (igaz, külhoni felvé­telekre készül), de még nagyobb baj az — sok ezren igazolhatják —, hogy minden évben csupán egyszer van május ... HEGYI IVAN Indulás előtt, indulás után Nem volt záróvonal! Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata alapján — mint beszámoltunk arról — egyesítették a szentendrei városi, illetve járási pártbizottságot. Az összevonást a fiatalokat tömörítő szervezet, a vá­rosi, valamint a járási KISZ-bizottságok egyesítése követte. Erre áp­rilis 29-én került sor, amikor is a szentendrei küldöttértekezleten megválasztották az új testületet, valamint a városi és járási pártbi­zottság titkárát, aki Nemesné Killár Gyöngyi leit. Rövidesen egye­sítik az e területen levő két úttörőelnökséget is. Az aktívákra számítunk... Q Murányi Rózával, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárával beszélgettünk az elkövetkezendő időszak tennivalóiról, a hogyan tcvábbról. — Elsőrendű feladat o kongresz- szus után készült középtávú terv összehangolása. Ehhez, s valameny- nyi tennivalóhoz sajátos munkamód­szert, munkastílust kell kialakítani. Egymás jobb megismerése elen­gedhetetlenül fontos. Igaz, a város és a járás határai azelőtt is össze­mosódtak. Sok volt a közös ren­dezvény, program, hogy csak egyet említsek: a forradalmi ifjúsági na­pok eseményei. Szükségesnek tartjuk a szervezeti tevékenység erősítését, Klub a pincében A közelmúltban nyílt meg újra Cegléden a Dózsa György ifjúsági klub. A művelődési ház, illetve a városi tanács által adott építőanyagon kívül egyetlen fillért sem kellett költeni az átalakításra. A klub 108 tagja közül mintegy nyolcvanan igen sokat tettek azért, hogy az áruház alatti pince- labirintus ismét otthont adhasson a fiataloknak. Barcsa Zsolt felvétele s nem szabad elfelejtenünk, hogy ezentúl sokkal inkább a kisebb, a helyi rendezvényekre kell koncent­rálni. Ezekre ugyanis könnyebben mozdíthatók a fiatalok, hiszen utaz­gatással nem kell időt veszíteniük. Jobban számítunk a társadalmi ak­tívák, a területi felelősök ténykedé­sére. Egyébként a küldöttértekezle­ten megválasztott tizenhárom KISZ- bizottsági tagnak lesz saját területe, s munkája, amelyért természetesen felel. Nagyok a lehetőségeink... © Nemesné Killár Gyöngyi, a KISZ szentendrei városi-járási Bizottságának titkára: — Ezentúl mintegy 2300 fiatal tar­tozik hozzánk. Van bőven tenniva­lónk. Hogyan tovább? A már elfo­gadott középtávú feladatterv sze­rint dolgozunk, melynek alapján te­vékenykedtünk eddig is. Csak most összevonjuk a kettőt, természetesen úgy, hogy az optimális legyen. Sze­retnénk erősebben koncentrálni a kádermunkára, támogatni a vezetés­re kész fiatalokat. Természetesen nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy ügyünknek minél több fiatalt nyerjünk meg. Nélkü­lözhetetlen az is, hogy jobban ^ki­használjuk a város adta lehetősé­geket. Koncentrálódnak erőink... • Nemoda István megyei úttörőelnök: — Az összevonás után nálunk is a megnövekedett területi munka ál­lítja majd nagyobb föladatok elé az úttörőelnököt, illetve az apparátus tagjait. Természetesen mi is több segítséget kívánunk majd nyújtani nekik, főképp az első időkben, az induláskor. A város és a járás között eddig sem volt záróvonal, ezután pedig még jobban koncentrálódnak az erők, egészségesebb lesz a mun­kamegosztás, színesebb, szélesebb körű a tevékenység. • Bognár Mária járási úttörőelnök: — A városi és a járási úttörőel­nökség 1976-ig közös volt, az újra­egyesítés előtt nem állunk tapasz­talatok nélkül. Mit szeretnék? Fe­gyelmezettebb, következetesebb tes­tületi munkát várunk majd ma­gunktól, bár úgy hiszem, ez vala­mennyi ifjúságpolitikus célja.

Next

/
Thumbnails
Contents