Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
1983. MÁJUS 8., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Magasabb szinten megvalósítani önmagunkatk“,“s'S Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban irányelvekben határozta meg művelődéspolitikánk legfontosabb feladatait. Egy cikk keretei azonban nem teszik lehetővé, hogy ezek mindgyikének megvalósításáról akár csak tézisszerűen is említést tegyek. Ezért csak néhány fontosabb gondolatot ragadok ki a témakörből. A megyei párt és állami dokumentumok jól tükrözik a kultúra, a művelődés egészének és egyes részterületeinek fejlődési folyamatát és Pest megye ideológiai, politikai és kulturális életének összefüggéseit. A központi pártdokumentumokra épülő megyei pártbizottsági határozatok — az elmúlt negyed században, de különösen az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1969. évi közművelődésről szóló határozata óta — jó elvi, politikai alapot adtak munkánkhoz. A területi és a helyi pártszervek ezek alapján vizsgálat alá vették a területükön folyó közművelődési munkát és meghatározták a helyi feladatokat. Ügy érezzük, hogy szükség szerint éltünk — amikor erre más lehetőség nem volt — a tiltás adminisztratív eszközével is: vállaljuk a jövőben is a türelmes vitát a téves, olykor ellenzéki nézetekkel: törekedünk a kultúra területén dolgozók egységes szemléletének kialakítására az olyan szellemi központokban, mint a most 10 éves oktatási igazgatóság, az Agrártudományi Egyetem, a zsámbéki tanítóképző főiskola adottságaiban rejlő tartalékok, eszmei kapacitás jobb kihasználására: a népművelők szakmai és politikai képzettségének növelésére. A közművelődés valamennyi területe feltételezi az átgondolt, jól szervezett párt, állami és tömegszervezeti irányítást. Különösen így van ez az olyan — alapvetően ideológiai — szférában, mint a művészeti élet. Pest megyében a közművelődés és a művészeti élet irányításának jól körülhatárolt, a megye adottságaira építő, a valóságos igényekből kiinduló és a lehetőségeket valóban felmérő koncepcióját elsőként a Pest megyei pártbizottság 1969 májusában elfogadott dokumentuma határozta meg. Összhangban a társadalom fejlődésével Az egységes politikai irányítás alapján született intézkedési és feladattervek végrehajtásának folyamatában Pest megyében a társadalmi viszonyok fejlődésével összhangban folyamatosan fejlődött a kulturális élet. Jelentős mértékben javultak a művelődés tárgyi és személyi feltételei, és ami a legfontosabb, mert az előzőek biztosítéka, feltétele — ugyanakkor eredménye is —, erősödött a közművelődési folyamat társadalmisága. Hiszünk abban, hogy a társadalmi szervezetek, gazdasági egységek nagyarányú és hatékony részvételével elért kulturális eredményeink visszahatottak ideológiai, politikai, gazdasági életünk egészére és hozzájárultak társadalmi viszonyaink fejlődéséhez: a szocialista társadalmi tudat, a szocialista demokratizmus, az állam- polgári felelősség fejlesztéséhez; a termelőmunka és termelő munkafolyamatok emberi tényezőinek fejlődéséhez, a sokoldalúan művelt szocialista személyiség kialakításához. A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága a megyei pártértekezletnek adott jelentésében megállapította, hogy megyénkben az elmúlt időszakot az ideológiai élet élénksége, a lakosság növekvő politikai érzékenysége jellemezte. A marxizmus-leninzmus eszméinek további terjedése is elősegítette a szocialista erkölcs és életmód, térhódítását. Tudjuk azt, hogy á közgondolkodás fejlődésében, a közéleti aktivi-’ tás növekedésében létrejött eredményekben a kulturális terület, a köz- művelődés és a közművelődésben résztvevők munkája is tükröződik, hogy a kultúra ideológiai közvetítő szerepét ismerve, a közművelődés politikai szerepét szem előtt tartva intézményeink jelentős része vállalta a felelős műhely funkcióját és átgondolt, tudatos, szakmailag és politikailag egyaránt értékes és hasznos tevékenységet fejtett ki. A megye közművelődésének irányításában, szervezésében érintett szervek, intézmények és tömegszervezetek tevékenységének legfontosabb eredménye, hogy a központi és Alapvető feltétel: a szocialista eszmeiség megyei művelődéspolitikai irányelvek alapján a fokozódó és egyre konkrétabban jelentkező társadalmi igények hatására tudatosabban és szervezettebben vettek részt az ipari és mezőgazdasági munkások művelődését szolgáló törekvésekben és az ifjúság kulturális nevelésében, művelődési igényeinek kielégítésében. Intézményeink a munkásművelődést és a falusi lakosság művelődését szolgáló tevékenységrendszereit is indokolt folyamatos elemző vizsgálat tárgyává tennünk. Sok a megmerevedett, nem a tényleges igényekre épülő, látványosságokra törekvő formális megoldás. Kudarc esetén hajlamosak vagyunk rajtunk kívül álló objektív és szubjektív tényezők gátló jelenlétére hivatkozni — holott esetleg csak arról van szó, hogy a kinek? — mit? — miért? kérdésekre nem tudunk helyes választ adni. Holott a kultúrával minden ember kapcsolatban áll valamilyen formában, a művelődésre késztető motivációk — ennek megfelelően az igények is — rendkívül sokfélék. Igaz, hogy az emberek nagy többsége nem toporog a hangversenytermek előtt bebocsáttatásra várva, kortárs képzőművészeti kiállítás élvezete nélkül nem érzi boldogtalannak magát és a kibernetika legfrissebb eredményeinek naprakész ismerete hiányában is képes becsületesen dolgozni, helytállni a napi munkában. Azonban társadalmi közéleti,-munkahelyi és családi életvitelében igényt tart ismeretekre, tapasztalatainak kicserélésére, érdekeinek képviseletére, esetleg „csak” társaságra, befogadó közegre, közösségre. Ha ez így van, akkor nemcsak azt a formát kell létrehoznunk, ami feltételezés szerint mindenkit érdekelhet, hanem szakmai felkészültségünk birtokában kutatni azt, hogy az emberek, vagy kis csoporttok milyen motivációk alapján és hogyan kerülhetnek még közelebb a kultúrához, új ismeretekhez, egyáltalán hogyan tudják egy kicsivel magasabb szinten megvalósítani önmagukat: önmaguk gyarapodására és társadalmink hasznára. se, vezető testületé határozott, következetes és egyértelmű állásfoglalásával megszabta a feladatokat, elsősorban annak hangsúlyozásával, hogy a szocialista eszmeiség következetes érvényesítéséről a központi irányításnak kell gondoskodnia. Mindez persze nem változtat azon, hogy a megnövekedett helyi önállóság nagyobb felelősséget ró a megyei pártbizottságra és tanácsra. Érezzük a felelősség súlyát, azt, hogy 1 a pártpolitika következetes végre- l hajtásának megyei irányítása, szer- ( vezése, segítése és nem utolsósor- i ban ellenőrzése az itt dolgozó kom- i munista és pártonkívüli vezetők fel- 1 adata. Eredményeink mellett azt is látnunk kell — ez egyúttal további feladatainkat is jelenti — hogy a fiatalok szórakozási igényeinek kielégítését célzó rendezvények színvonala sok esetben nem kielégítő, hogy kis csoportjaink tartós közösséggé válásának folyamata .gyakran akadozik és előfordulnak a kultúrálatlan, közösségellenes életmódot, magatartásformát érvényesülni hagyó — netán önkéntelenül kiszolgáló — jelenségek. Intézményeink egy részénél az intézményi tevékenység bizonyos területeink az átgondolatlanság, felkészületlenség — netán érzéketlenség — (politikai érzéketlenség és ideológiai felkészületlenség) — következtében politikai—művelődéspolitikai elvi célkitűzéseinknek nem megfelelő, annak ellentmondó megnyilvánulások kaptak időnként teret. Erre az ellátási nehézségek és gazdasági kényszer nem lehet elégséges ok és hivatkozási alap. Vannak területek, ahol az engedményeket semmi nem igazolhatja, első helyen ilyen az eszmék, nézetek érvényesítése, az ideológiai harc területe. Az elkövetkező időszak egyik központi szakmai-politikai kérdése kell hogy legyen, intézményeinknél és az irányító szerveknél, lent és fent egyaránt: a szakmai-politikai tudatosság és felelősség érvényesítése. Ezzel kapcsolatban két — a munkában gondot jelentő — tendenciaszerű jelenségre utalok. Az egyik: tapasztalható a népművelőknél — az irányításban és intézményekben dolgozóknál egyaránt — bizonyos ideológiai bizonytalanság, amelynek számos eredője van. A kultúrában nagy a helyi önállóság, ami megnöveli felelősségünket is. Az önállósággal megpróbáltunk és próbálunk élni, a felelősséget vállaljuk. Ám az önállóság tényleges és felelőséggel való gyakorlásának alapvető feltétele a szocialista eszmeiség mellett a megfelelő tájékozottság, az elveken alapuló következetesség és határozottság. A jövőben is vállaljuk a türelmes vitát Ellenkező esetben ugyanis fórumot adnak — ha jóhiszeműen is — az ellenzékieknek, illetve ezek szimpatizánsainak. Hiszen a népművelő látja a tv-ben, olvassa a folyóiratokban a forradalmi hagyományainkat és eredményeinket megkérdőjelező, pesszimista szemléletű, a hatalmat és erkölcsöt szembeállító, 1956 ellenforradalmi jellegét megkérdőjelező, az ellenforradalom főbb követeléseinek megvalósítását bizonygató, a Horthy-fasizmus vezetőit fehérre mosó nézeteket irodalmi alkotások, szociológiai tanulmányok, visszaemlékezések, memoárok formájában. És sok esetben azt is tapasztalja — tapasztaljuk —, hogy a kritika ahelyett, hogy vitatkozna, cinkosan összekacsint a szerzővel, a rendezővel, az alkotóművésszel. Éppen ezért a tavaly március 26-i KB-állásfoglalás nagy örömmel és bizakodással töltött el. Sokunk számára, akik a kultúra szerény munkásai-, vagyunk, megnyugtató volt hallani, hogy a párt legfelső vezetéPest megye gazdag művészeti hagyományokkal rendelkezik. Ezekre épül az említett határozat, mely a tájegységi közművelődés fogalmát megteremtve, megyénként négy nagy tájegységre bontotta. Művészeti múltját és jelenét tekintve a legkiemelkedőbb Szentendre és környéke. A városban a képzőművészetnek vannak a legjelentősebb és legnagyobb hatású hagyományai. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának támogatásával épült fel 1965-ben az új művésztelep. Létrehozásával eltérő művészeti hitvallású alkotók telepedtek le a városban. A szentendreiséfir oly'-sokszor emlegetett, s oly sok vitát kiváltó fogalma napjainkra hovatovább topográfiai meghatározássá vált, még akkor is, ha kiemelkedő tehetségű művészeink munkássága átmentette a hőskor festői eredményeit, s azt a hagyományt, mely a szentendrei művészet több mint ötven évét többnyire jellemezte: a haladó-előrevivő, kutató-kereső művészi és emberi magatartást. A szentendrei örökség e sajátos műhelye iránt megnövekedett az érdeklődés. A régi és az új művésztelep mellett jelentős érték a város gazdag műemlékegyüttese. Egyre bővülő múzeumhálózata évente több mint egymillió látogatójával országos vonzású. Nyaranta kerül megrendezésre 1969- től a Szentendrei Teátrum országosan is elismert előadássorozata. Megyénk művészeti életének határozott karakterű színfoltja lett a Szentendrei Nyár rendezvénysorozata. Vác és környéke jelentős munkás- mozgalmi hagyományokkal rendelkezik, kiemelkedő zenei élete és kórusmozgalmának eredményei külföldön is ismertek. Az 1960-as évek második felében megélénkült a városban a képzőművészeti élet is, a Képzőművészeti Főiskolán akkor végzett festők, grafikusok, szobrászok letelepedésével. Tíz éve működik Zebegényben a Szőnyi István nevét viselő Képzőművészeti Szabadiskola, amely jelentős helyet foglal el az ország hasonló intézményeinek sorában. A szabadiskolai tevékenységen túl, jelentős közművelődési-művészeti nevelési feladatot lát el önellátóan, évi 1,5 milliós költségvetéssel a Szőnyi István Múzeum és baráti köre azzal, hogy évről évre fiatalok ezrei látogatnak el a zenés irodalmi hétvégék programjaira, munkás-olvasótáborokba, valamint a rajztanárok továbbképzéseire. A Gödöllő központú Galga mente megyénknek gazdag népi hagyományokkal rendelkező területe. A legkisebb korosztálytól az idősebbeket is foglalkoztató hagyományőrző csoportok, népi együttesek száma félszáz körül van e tájegységben. A századforduló időszakában Gödöllőn működött a magyar szecesszió legjelentősebb műhelye, az úgynevezett Gödöllői Iskola. Kiemelkedő alakjai voltak — többek között — Nagy Sándor, Kőrösfői Kriesch Aladár és Remsey Jenő. Tavaly létesült Gödöllőn a magyar szecesszió történetét bemutató gyűjtemény alapja. A Dél-Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoport létrejötte a tájegységben már meglevő hagyományokra épült. A Gyomron tevékenykedett és tevékenykedő Pál család már a csoport megalakulása előtt is öregbítette a megye e területének képzőművészeti hírnevét. A Daba$ környékén dolgozó fiatal képzőművészek kezdeményezésére ilyen előzmények után alakult meg az 1960-as évek végén a Nagy István-csoport. Művészeti hagyományaink megbecsült területét jelentik a munkáskórusok és zenekarok. Munkáskórusaink közül több tekintélyes múlttal, gazdag hagyományokkal rendelkezik. Legrégebben a nagykőrösi férfikar alakult, még a múlt században, 1883-ban. Ótven évnél hosszabb fennállással dicsekedhet például a nagymarosi, a pécéli, a gyömrői férfikar. Külön kiemelendő, hogy a Tanácsköztársaság évében három munkáskórus is alakult — a ceglédi, ceg- lédberceli és a Dunakeszi Járműjavító kórusa. A Gödi Fészek a felszabadulás előtt egyik találkozóhelye és kisugárzó központja volt a munkáskórusoknak. Ezek a kórusok a felszabadulás előtti időkben jelentős bázisai voltak a haladó erőknek. Alapját teremtették meg annak a fejlődésnek, melynek eredményeként a munkásénekkari területen megyénk országosan is kiemelkedő helyet foglal el. Pest megye gazdag irodalmi hagyományokkal is rendelkezik. Az irodalomtörténet számon tartja Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Fáy András, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Móricz Zsigmond, Kárpáthy Aurél, Abonyi Lajos, Rideg Sándor, Falu Tamás stb. Pest megyei munkásságát. Emléküket ma: múzeumok és emlékházak őrzik. Az anyagi és szellemi erők koncentrálása A művészeti élet az elmúlt évtizedekben Pest megyében alapvetően megváltozott. Véglegesen sikerült felszámolni azt a kulturális kiszolgáltatottságot, ami korábban a megye településeinek többségét jellemezte. A fejlődés azonban, bár mindegyik- művé^§ti,ágbgb minőségi átalakulást diozbtt, mégsem volt egyenletes. Egy-egy szakterületen kiemelkedő, az ország kulturális életében is számottevő eredmények születtek, ezek között is elsősorban a képzőművészet, ének- és zeneművészet területén. A megyei pártbizottság 1969-ben első közművelődési határozata kialakításakor abból indult ki, hogy eredményesebben csak akkor dolgozhatunk, ha szerény anyagi lehetőségeinket koncentráljuk és ugyancsak meglevő gazdag szellemi kapacitásunkat, művészeti, történelmi, kulturális kincseinket, hagyományainkat jobban és tudatosabban felhasználjuk. A reális helyzet felismeréséből adódtak eredményeink az intézményhálózat jelentős fejlődésér beti, a közművelődési mozgalmak gazdagodásában, a megye kulturális' hagyományokra épülő tájegységi koncepciójának kiteljesedésében, amelyek ösztönöznek- bennünket és arra figyelmeztetnek, hogy az I980-. as évek nemzetgazdasági viszonyai között még tudatosabban, következetesebben kell törekednünk anyagi és szellemi erőink összpontosítására. DR. CSICSAY IVÄN a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese Alakok sárga háttérben Fajka János műve Négy, hagyományokban gazdag nagy tájegység
