Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

1982. MÁJUS 15., SZOMBAT "xffíAtm Elnöhváiissztás PiBSsvörSsváron A nagyközség két jelöltje Az eddigi gyakorlattól el­térő módon, kettős jelölés alapján zajlott le a tanácsel­nök-választás a budai járás egyik nagyközségében, Pilis- vörösváron. Az esemény ked­vező visszhangot keltett, nem­csak a településen, hanem tá­volabb is, ahol hallottak róla. Az eredmény azt igazolja, hogy a május 6.-i választás a demokratizmus továbbfejlesz­tésének egyik lehetséges útját jelentő vállalkozás. Pilisvörösvár ma tizenegy- ezer-ötszáz lakosú nagyköz­ség. A körülményekből adó­dik, hogy az aktív keresők több mint ötven százaléka — háromezer-kétszáznyolcvan ember — bejáró dolgozó. Ál­talában Budapesten vállalnak munkát, de utaznak naponta Solymárra, Dorogra és más környező településekre is. Utazó emberek Egy közelmúltban készült felmérés adatai szerint a tá­volabbi munkahelyen dolgo­zók esetében, és azoknál, akik vonaton utaznak két és fél- három órát, szélsőséges eset­ben négy, négy és fél órát tesz . ki az utazás. Mindezek mellett Is mély gyökerei vannak a nemzetisé­gi kultúrának, és ápolják a hagyományokat, a régi népi szokásokat. Országosan ismert az 1954-ben alakult százhúsz tagú német nemzetiségi nép­táncegyüttes, a több mint százéves Mauterer zenekar és kamaraénekkaruk a helyi népdalkincs összegyűjtésével, feldolgozásával is foglalkozik. Ami pedig az utánpótlást il­leti, a nagyközségi tanács hangszerek vásárlásával segí­ti a helyi zeneiskolában tanu­ló gyerekek képzését. Az utóbbi évtizedekben so­kat gyarapodott, fejlődött Pi­lisvörösvár. Ha csak a közel­múltat nézzük, tavaly adták át az új, szakorvosi rendelő- intézetet, és a száz kisgyer­mek elhelyezésére alkalmas, szép óvodát. Folyamatosan le­bontják az 1920-as években épült, rossz állapotban lévő bányászlakásokat, és épülnek a Ságvári-hegyen, gyönyörű környezetben az összkomfor­tos, modern otthonok. A ter­vek szerint idén átadnak het­ven új lakást a hegyen, és emellett gombamódra szapo­rodnak mindenfelé a nagyab­lakos, többszintes családi há­zak. Eredmények alapozója A nagyközség eredményei­nek egyik megalapozója, Pei­ler János, aki — harminckét éven keresztül tanácsi vezető, előbb elnökhelyettes, majd ta­nácselnök — július elsejétől nyugdíjba megy. Munkásságát sok kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a Községfejlesztési Érdemérmet, a Kiváló Társa­dalmi Munkáért kitüntetést, múlt évben a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát, majd nyugdíjba menetele alkalmá­ból a Tanács Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést. Érthető tehát, hogy erősen foglalkoztatta a község lakóit és a járás vezetőit egyaránt; ki veszi át — eredményes harminckét év után — a ta­nácselnöktől a stafétabotot? — Két jelöltje volt az itt élőknek — mondja Berényi Gyula, a nagyközségi pártbi­zottság titkára — Keszléri Jó­zsef, a nagyközségi pártalap- szervezet titkára, aki a megyei OTP-nél dolgozik és Manhertz János tanácstag, az Április 4. Gépgyár szakszervezeti bizottságának a titkára. Is­mert emberek itt a települé­sen, és tudjuk róluk, hogy so­kat tettek már eddig is a nagyközségért. Felkészültségü­ket, politikai és emberi maga­tartásukat tekintve is alkal­masak a vezetésre, de hát két tanácselnöke mégsem lehet Pilisvörösvárnak. Nyílt szavazás Or. Kertai Tamás, a Budai Járási Hivatal elnöke is so­kat töprengett a kialakult helyzeten. — Előzetes tájékozódással nem lehetett eldönteni, hogy kinek a javára billen a mér­leg, tehát, bár erre még előzete­sen példa nem volt. két elnök­jelöltet kellett állítani. A me­gye párt- és állami vezetőinek a támogatásával így kerül sor a május 6-i választásra, őszin­tén szólva sok gondot okozott a technikai lebonyolítás, hi­szen ha olyan helyzet adódik, hogy sokan tartózkodnak, nincs abszolút többség és ér­vénytelen a szavazás. A sza­bályok értelmében a tanács­tagok nyílt szavazással vá­lasztják az elnököt, de ilyen helyzetben előnyt jelenthet az, ha valakinek a neve elsőként hangzik el. Végül a követke­ző megoldást választottuk: Keszléri József nevét sárga, Manhertz János nevét pedig lila papírlapon kapták meg a választók. Mikor feltettük a kérdést, egyszerre emelkedtek magasra a kezek. Ötvenegy tanácstag közül ötvenen eljöt­tek a, választásra. Huszonhat szavazattal, huszonnégy elle­nében Keszléri József lett Pilisvörösvár tanácselnöke. A nagyközségben kedvező vissz­hangja volt ennek a valóban rendkívül szoros választásnak. Véleményem szerint új út kezdetét jelentheti e követés- re alkalmas példa. Lehetősé­get kell adni az embereknek, hogyha a helyzet úgy kíván­ja. több jelölt közül válasszák meg az általuk leginkább al­kalmasnak, rátermettnek tar­tott tanácselnököt. Keszléri József, 1969-től a nagyközségi pártalapszervezet titkára. 1958-tól lakik Pilis- vörösváron, de születésétől a a szomszédos Pilisszentivánon élt, így hát alaposan ismeri a környék ügyes-bajos dolgait. Öt is jól ismerik az emberek, mert sokáig a helybeli OTP- fiókban dolgozott. Számon tart­ják róla, hogy szép családi életet él. öt gyereket nevel, akik közül a két legidősebb egyetemi hallgató, egyik lá­nya a helybeli gimnáziumba, másik általános iskolába jár, a család legfiatalabb tagja pe­dig mindössze kétesztendős. Sokat várnak — Valóban demokratikus választás volt — mondja Kesz­léri József —, minden elfogó­dottság és sértődés nélkül zaj­lott le az esemény. Nagyon boldog voltam, amikor bizal­mat kaptam és jólesett az is, hogy Manhertz János elsőként gratulált. Nem készültem ar­ra, hogy beszédet tartsak és meglepetésként ért, mikor egyik tanácstag azt javasolta, hogy adja elő mindkét jelölt a programbeszédét. Azzal kezdtem, hogy nem szeretek nagy szavakat mondani és a tettek még hátra vannak. Az a dolgok rendje, hogy egy új embertől mindenki sokat vár, de egyedül, segítőtársak nél­kül senki sem képes boldo­gulni. Pilisvörösvár vélemé­nyem szerint rendkívül gaz­dag nagyközség, és itt most elsősorban nem az anyagiak­ra gondolok, hanem arra, hogy sok a jól képzett ember. Szak­munkások, mérnökök, orvo­sok, művészek élnek köztünk, akik közül ugyan legtöbben a fővárosba járnak dolgozni, de itt van a lakóhelyük. Nagy szerep jut most a község to­vábbi fejlesztésének, közös életének alakításában a helyi erőforrásoknak és kezdemé­nyezéseknek. Hatalmas erők szunnyadnak még itt körülöt­tünk, amiket életre kell kel­teni. Dr. Kertai Tamás, a Budai Járási Hivatal elnöke a kö­vetkező levelet küldte Man­hertz Jánosinak; „A budai já­rási párt- és állami vezetés nevében elismeréssel és tisz­telettel megköszönöm, hogy vállalta a kettős jelöltséget, a pilisvörösvári tanácselnöki funkció betöltésénél. Az önre adott 24 igenlő szavazat bizo­nyította, hogy rendelkezik mindazon képességekkel, ame­lyek szükségesek a tanácsel­nöki funkció betöltéséhez és mutatta azt a bizalmat, me­lyet a tanácstagok ön iránt tanúsítanak. Az, hogy ön ebben a vál­lalkozásban tevőlegesen részt vett, személyes bátorságát, az új iránti fogékonyságát bizo­nyította.” Gál Judit Poktarfók Egy osztrák—svájci cég megrendelésére kilencféle alu­mínium profil sajtolását kezd­ték meg a Fémipari Vállalat­nál. Ezek olyan falra szerelhe­tő fogasok, polctartók, ame­lyek alkalmasak a legkülönbö­zőbb eszközök, szerszámok — falipolcok, létrák, vödrök, locsolótömlők, kerékpárok, kerti szerszámok, gépkocsikö­penyek — garázsban, műhely­ben, kamrában való elhelyezé­sére, felfüggesztésére. A meg­rendelt árutételt az év köze­péig kell leszállítani. Az alu­mínium fogasok, polctartók egyelőre félkészen kerülnek a megrendelő telephelyére, de tárgyalások folynak a termé­kek készregyártásáról, csoma­golásáról, valamint az együtt­működés körének kiterjeszté­séről különböző kisgépállvá­nyok, munkapadok előállításá­ra. Háztartási apróságok A dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet dunaharasztl ipari üzemében sok apró cikket gyártanak. Többek között — a házi­asszonyok örömére — a konyhai munkát segítő tárgyakat ké­szítenek: innen kerülnek ki a derely eszaggat ók, törölközőtar­tók és sorolhatnánk tovább a hasznos tárgyakat. Erdős! Agnes felvétele­Ami megmaradt... A látóknál többet észrevesz Kitárul egy szép szakma minden lehetősége Hazánkban körülbelül negy­venezer vak ember él, de ér­dekképviseleti szervüknek, a Vakok- és Gyengénlátók Or­szágos Szövetségének csupán 19 ezer 936 személy volt a tagja 1981. szeptember 30-ig. Becsült adat szerint a szem­üvegesek száma 2 millió, de legalább még egymillió em­bernek kellene szemüveget hordania. Szűkítve a kört: Budapesten és Pest megyében a Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetségének 4 ezer 978 nem, vagy rosszullátó a tagja. A to­vábbtanulók száma közép- és felsőfokon összességében 58 fő.., A gép és kezelője A szövetség csaknem ötezer budapesti és Pest megyei tag­jából 1 ezer 90 embert foglal­koztat; 337 fizikai, 657 értel­miségi dolgozót, s 96 egyéb foglalkozásút. Kimondottan a vakokról szólva, megélhetési forrásaiknak a köztudat a kefe- és seprűgyártást, kosár­fonást és hasonlókat tartja. A Budapesti Kefe- és Seprű- gyártó Vállalatról, amelynek termékei mindig is márkát je­lentettek, kevesen tudják, az 1949-ben történt megalakulása óta törekszik arra. hogy széle­sítse a látássérült emberek munkahelyi alkalmazásának területét, kitágítsa szűk élet­terük kereteit. — Ma már — mondta Köves Gábor, a Fővárosi Kelő- és Seprűgyártó Vállalat igazgató­ja — nemcsak igény, hanem gyakorlat, hogy sokrétűen fog­lalkoztatjuk vak és gyengén- látó dolgozóinkat. Négy kü­lönálló profilunk van: a ha­A KÉTEZRES lélekszámú Pánd községben kétszázötven cigány él. Lakáskérdésük ma a falu legsürgetőbb problémái közé tartozik. Az érintettek többsége ugyanis a minimális induló tőkével, néhány ezer _ forinttal, sem rendelkezik. Rö­vid írásunkban egy olyan em­ber szólal meg, aki ha nem is típusa a pándi cigányságnak, de esete mégis a megoldások sokféleségének egyik, s talán legtöbbre becsülhető módját példázza. A fehérre meszelt falú, fé­lig üresnek tűnő konyhában egy rekamién ül velem szem­ben. A gáztűzhely mellett fe­lesége és legidősebb fia. Sán­dor. Mellettem az asztalnál a sorban harmadik fiú. Károly, fiatal asszonyának vállát át­fogva ül. A legkisebbik, Zsolt az iskolában, s negyedik test­vérük valahol künn foglalatos­kodik. — Még hét évem van hátra, aztán nyugdíjba megyek. Ügy döntöttem, most már nem vál- ' toztatok kenyéradót. maradok a régiekkel. A barátokkal és persze az öntödei, nyáron 60— 70 fokos hőséggel. Szeretnek a gyárban, úgy megyek oda, mintha hazaérkeznék — farag­Kéfköznspi álmodozók Ahogy tették a topolyafával... ja keményen szavait, ahogy ősei tehették szekercéjükkel a teknőknek való topolyafával. — Fizetés? — Őszinte legyek? — Igen. — Hét és fél, nyolcezer fo­rint. — Szép. — Az. De ne higgye, hogy ebből építkezni lehet! — Hát akkor miből lehet? — Ide figyeljen. Mi egy fil­lért sem adunk ki zöldségre, húsra. Jelenleg száz csirkét, ötven kacsát, nyolc disznót hizlalunk. S az a két üsző, ott az árokparton, azok is a mieink. Leadásra neveljük őket. Mert csak így lehet óm előbbre jutni, még, ha a sze­relőt, a kőművest jó messzire tartjuk magunktól. Itt min­dent én csináltam a két ke­zemmel. Ezért nem tartozom se az OTP-nek, se rokonnak, se komának... — lendül bele a beszédbe, lesz indulatos Pe- czek Sándor. — És a fiai — töröm meg a beálló feszült csendet. — Sándor növényvédő szak­munkás a tsz-ben, Károly bár­mennyire is szerettem volna, nem tanult mesterséget, ő Pesten dolgozik, a felesége Monoron. — Magukkal laknak? — Nem, a nagyanyjuknál. Q egyedül él és nagyon öreg már. — válaszol a házigazda. — De nézzen körül nálunk! — Szíves, örömest — foga­dom el az invitálást. A felvett leltár adatai már a kávé szür- csölgetése közben kerülnek jegyzetfüzetembe. Palackosgáz-tűzhely, mosó­gép, centrifuga, tévé, rádió. Hűtőszekrényből kettő is. — Sok minden hiányzik még — szabadkozik Peczek Sán- dorné, de majdcsak megszer- zünk azokból ezt-azt. Igen. Elégedettek vagyunk az éle­tünkkel. KÖZBEN MEGÉRKEZIK a nyolcesztendős Zsolt. Egy csokor nárciszt és a maga ké­szítette ajándékot szorongat kezében. Anyák napjára hoz­ta. Láthatóan zavarban van, s amint teheti, csöndben kisom- fordál a konyhából. — Jól tanul, s ha igaz, a második a 28 közül az osz­tályban. Hogy mi lesz belőle? Amihez kedve kerekedik. Na­gyon szeretnénk, ha legalább a középiskolát elvégezné — vall, s álmodik a pándi öntőmun­kás. S álmodik a legényember- sorban lévő Sándor is. Autót, csillogót, pirosat, csempés für­dőszobát a gyerekek. Miért is ne tennék, hisz az eddigiek rendre beteljesültek. Elbúcsúzunk. A két Sándor komótosan indul a szomszéd telek felé. Szántani mennek. Az apa az ekeszarvat markol­ja meg, a fiú a zablát húzza feszesre. Valkó Béla gyományos kefe- és seprű­gyártás, a szövődé és a koope­rációs tevékenység. A vállalat új profilja' a kooperáció, amelynek keretén belül főleg finommechanikai és autóvil­lamossági cikkeket készítünk. Az igazgató érdeklődésünk után külön is fölhívta a figyel­met a vecsési illetőségű vak fémforgácsolóra, Szőlőst La­josra. Amíg vártunk rá, benéztünk a hagyományos termékeket előállító üzemrészekbe. Bo­szorkányos gyorsasággal, nagy biztonsággal kezelték a kefe farészeit összeerősítő szegecse­lőgépet, a varrógépet, az elő­re fúrt lyukakba a szőrt tömő szerkezetet a látássérült em­berek. Hirtelenjében össze sem lehetett számolni, hogy hányféle szőr alapanyagú tisz­títóeszköz halmozódott kész, vagy félkész állapotban a fa­lak között. Amikor megérkezett Szőlősi. Lajos az ő külön kis műhelyé­be, a vendégeket előre tessé­kelte. Visszanéztem. Mögöt­tünk az ajtón egy csendes já­rású, rendkívül magabiztos ember lépett be a műhelybe, az olyan emberek jellegzetes tartásával, akik dolgozni, irá­nyítani, tervezni, végrehajtani is elsőrendűen tudnak. Nem véletlenül lett művezető. Előbb szerényen „bemutat­ta" az esztergapadját, majd le­telepedtünk két kis székre, s mesélt... — Harminckilenc éves va­gyok, Szegeden születtem, de családunk inkább Orosházán élt... Édesapám 1952-ig gép­lakatos kisiparos volt, majd a vasiparban egy ktsz-ben dol­gozott, onnan ment nyugdíj­ba ... Látásom nagy részét 1953—54 telén spanyol inf­luenza miatt vesztettem el. Ez a tragédia 11 éves koromban történt velem. A megmaradt látásom a közlekedésben hatá­rozottságot, a munkában biz­tonságot nyújt... — A nyolc általánost Oros­házán hallás útján normál is­kolában végeztem el, utána három évet kőműves mellett dolgoztam, mint segédmun­kás ... 1960 őszén az akkor még Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége tagja let­tem, s mindjárt elvégeztem a kefe-seprűipari iskolát. A Fő­városi Kefe- és Seprűgyárló Vállalathoz 1962. augusztusá­ban kerültem, mint seprűkötő. de másodállásban szakoktatói munkát is végeztem hat esz­tendőn át a szakmámban Az újítás Közben a seprűműhely vezetője lettem, s jártam a sikeresen el is végzett 2 éves művezetői iskolára. Ez is látó iskola volt, ahol csak az én szememmel volt baj... 1968 nyarán nősültem, két gyerme künk van: a 12 éves Zsolt és a 11 éves Gábor, Vecsésen köz­ponti fűtéses, összkomfortoc családi házunk van, boldogan élünk ... — Mozgalmi munkám?;;; A KISZ-nek és a szakszerve­zetnek 1962-től, a pártszerve­zetnek 1974-től vagyok a tag­ja. Elvégeztem a marxista- leninista egyetem 3 éves álta­lános tagozatát. A KISZ-ben agitprop bizottsági munkám volt, s szemináriumokat is ve­zettem. A hatvanas évek vé­gén lettem a vállalat kiváló dolgozója és 1976-ban a KISZ KB aranykoszorús jelvényét kaptam... — Megmaradt látásom gyen­gülni kezdett és így orvosi ja­vaslatra 1979-ben kértem le- százalékolásomat. De alig fél­eves pihenés után visszajöttem a vállalathoz, mint betanított szövő. Időközben, hogy gyer­mekkori vágyamat megköze­líthessem, egy régi típusú esz­tergapadot vettünk a felesé­gemmel. Azt saját elképzelé­sem szerint módosítottam egy egyszerű segédeszközrendszer­rel, amely illesztési pontossá­gú (két századon belüli) fém- esztergálást tett lehetővé nagy biztonsággal, balesetmentesen. A szakma alapjait édesapám­tól lestem, tanultam, s úgy lát­szik, nem felejtettem el... A segédeszköz rajzát a vállalati újítási felelősnek adtam át. Elfogadták, s így 1980. július 1-től mint betanított esztergá­lyos dolgozom. Mások érdekében is — Hogyan lehetséges ez? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés. — A segédeszköz lehetővé teszi az egyedi darabok gyár­tását. Tudok esztergálni táv­tartógyűrűt, perselyeket, több lépcsős tengelyeket forgácso­lok, fúrok, metszővel menetet vágok. Jelenleg tanulom a késsel való menetvágást — mondja Szőlősi Lajos és bi­zonyít is a már kész munka­darabokkal, majd elmagyaráz­za a segédeszköz működési el­vét És megmutatja nehezen beszerezhető (import) Braille (pontírásos tolómérőjét és mikrométerét, s az esztergán a Braille-nóniuszjelzéseket. — Innen hogyan tovább? — Az év eleién beadtam az Iparügyi Minisztériumnak egy kérvényt, hogy a fémforgácso­lói szakmunkásvizsga letételé­re kaphassak lehetőséget... Ha sikerül a szakmásításom. nemcsak nekem lesz óriási si­kerélményem, hanem gyen­gén, vagy egyáltalán nem látó sorstársaim előtt egy szép ;zakma összes új lehetősége nyílik meg. mint hivatás és kenyérkereseti forrás. Ugyan­is a negyvenes években még dolgoztak vakok revolveresz­tergán, de ők igényelték a be­állítólakatosok közreműködé­sét. A? én segédeszközöm tel­jesen önálló és balesetmentes munkát tesz lehetővé... Ügy hisszük, e szenvedélytől, munkaszeretettől átfűtött sza­vakhoz nem is szükséges kom­mentárt fűzni. Sok sikert kí­vánunk Szőlősi Lajosnak ... Aszódi László Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents