Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-07 / 81. szám

Man A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÍ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 81. SZÄM 1982. Április 7., szerda A Kossuth Tsz-ben Biztonságosabb a gazdálkodás Nemcsak világít már a Nap, hanem melegít is. Fon­tos a jó idő, hiszen halaszt­hatatlanok a tavaszi teendők. A ceglédi Kossuth Tsz-ben az ősszel és a téllel elégedettek, és tartani szeretnék a mun­kák eddigi ütemét, ősszel si­került minden szokásos ten­nivalót rendben elvégezni. A gabonák jól teleltek, mór túlju­tottak a kétszeri fejtrágyázá­son, s a gyomirtás elvégzésé­re most várják a Lenin Tsz helikopterét. Aprómag — nagy pénz A szövetkezet élén kis ide­je új elnök áll, Sáfrán József személyében, aki tizenharma­dik esztendejét tölti ebben a gazdaságban és a termelési elnökhelyettesi posztot cse­rélte fel a jelenlegi beosztás­sal. (Elődjét, Bódizs Antalt, a közelmúltban a ceglédi Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet közgyűlése választotta tsz-elnökké.) Az új vezető alaposan is­meri a Kossuth Tsz teljes tag­ságát, alkalmazotti gárdáját, a 2100 hektár szántóterület erényeit és gyenge pontjait, általában az egész gazdálko­dást. — Milyen szándékaik van­nak a*növénytermesztésben az idén? — kérdeztük az elnö­köt — Gabonaféléink vetésterü­lete változatlanul 550 hektár. A napraforgó az idén csak 260 hektáron terem a korábbi 380—400 hektár helyett, mi­vel kicsi a területünk, s nem jó, ha ugyanaz a növény gyor­san visszakerül ugyanarra a táblára. A talajban lévő kár­tevők gondokat okozhatnak, s ezt kell elkerülnünk. Kétszáz hektáron a Monori Vetőmag­termeltető Vállalatnak apró­magvakat termesztünk, így például tavaly 600 hektár bú­zaterület terméskiesését pótol­ta a köménymag ára. Egyes lucerpatábláink is alkalmasak a magfogásra, s ebből is jól pénzelünk. — Homoki lucernatelepíté­sünk, egyéb takarmánynövé­nyeink állatállományunk szá­las- és lédús takarmányszük­ségletét kielégítik, az abrak­féle egy részét kell vásárol­nunk. Egyébként az a célunk, hogy a vetésszerkezeten belül a takarmánynövények terüle­tét csökkenthessük az árunö­vények javára. Ehhez viszont nagy szükségünk lenne az ál­talunk jónak látott meliorá­ciós program végrehajtására a Pesti út melletti legelőkön. Ennek az anyagi fedezetét csak központi erőforrásból re­mélhetjük. Jobb jövedelem — Az állattenyésztéstől mit remélnek? — Ez az ágazatunk az el­múlt évben ráfizetéses volt. A juhászat fejlesztését tűztük célul. Ezerhatszáz anyajuhunk van, s a tenyészállomány egy részét vásárlásokkal frissítet­tük fel, ugyanis már eléggé elöregedtek az anyaállatok, s gyenge volt a bárányszaporu­lat. A kétévenkénti háromszo­ri elletést vezettük be, s az idén már szeretnénk szerény nyereségre szert tenni a bir­kákból. — Négyszáz szarvasmarhá­ból és ennek szaporulatából álló húshasznosítású állomá­nyunk van. Eddig a hízó­alapanyagot értékesítettük, s ezen nem volt hasznunk. Most már nem adjuk el, hanem kihelyezzük a háztáji gazdasá­gokba a jószágokat. — Milyen ipari tevékenysé­get folytatnak? — Szövetkezetünk nyeresé­ges gazdálkodása és az alap- tevékenység fejlesztése szem­pontjából nagy jelentősége van a melléküzemágaknak. Az ócsai Vörös Október Tsz-szel létrehozott gazdasági társaság keretében, többféle szolgálta­tást végzünk, például az épí­tőiparban, de van kiállítás­szervező és -rendező részle­günk is. Megbízatásaik szinte az egész országot átfogják. Nyolcvan millió forintos árbe­vételük, s az ebből származó — részünkre jutó —, 6 millió forint körüli nyereség sokat jelent. Hasznot hajt saját ko­vácsüzemünk és színesfém- öntödénk is. Ezeknek 55 mil­liós árbevételi tervük van. Az ősszel alakult meg 25 sze­méllyel szolgáltató részle­günk, — A felsorolt sokrétű fel­adatokhoz elegendő létszám­mal rendelkeznek-e? — Tavalyi dolgozólétszá­munk 270 főből állt, s ennek egyharmada fiatal. Különö­sen a vonzóbb munkakörökbe — például gépekre —, jelent­keznek. Az idén szeretnénk 330-ra emelni a létszámot. A célul tűzött 4077 forintos ha­vi átlagbér olyan összeg, amely a környék mezőgazda- sági nagyüzemeit tekintve, nem lebecsülendő. Tavalyelőtt 8, tavaly 9 százalékos nyere­ségrészesedést fizettünk, ami azt jelenti, hogy felvették a 13. havi fizetést, akik jól dol­goztak. Ennek is híre megy ás szerepe van a jó hangulat ki­alakulásában — mondotta Sáfrán József elnök. Felkészült szakvezetés — A termelőszövetkezetek pártvezetősége hogyan látja az idei gazdálkodás lehetőségeit az elnökváltás után? — tet­tük fel a kérdést Kovács Já­nosnak, a pártalapszervezet titkárának. — A Kossuth Tsz erre az évre az eddig elért eredmé­nyek megőrzését tűzte célul, és szerény előrelépésre számít. A gazdaságban dolgozó kommu­nisták úgy látják, hogy az új vezetés alkalmas a gazdálko­dás zökkenőmentes folytatásá­ra. Olyan szakembergárda alakult ki, amely szakmai és politikai felkészültségénél fog­va képes a feladatok megöl-' dósára. A pártszervezet több éve bevált gyakorlata szerint, minden kulcsfontosságú kér­dést időben megtárgyal, s vé­leményt formál a gazdaságve­zetés számára. E munkába be­vonjuk a gazdaságpolitikai munkabizottságot, amely szak­mailag mond ítéletet, tesz ja­vaslatot. A pártvezetőség vé­leményezi a születendő dön­téseket, teret adva az egysze­mélyi felelősség érvényesülé­sének — nyilatkozta Kovács János párttitikár. T. T. Tojást hoznak, csibét visznek Benépesült a felvásárlóhely Cegléden, a Dél-Pest me­gyei Áfész Dorottya utcai fel­vásárló telepének központján zajlik az élet. Szó szerint zaj­lik. Az imént telefonon az ■egyik felvásárlót, Varga Jó­zsefet kerestem. Udvarias, komoly szavú ember, készsé­ges tájékoztató. Mialatt beszélgetünk, szo­katlan zsongás hallik a tele­fonból. Nem, ez nem rádiószó, nem is irodai beszélgetés. Ma­dárhang, csipogás. — Csipogás hát — mondja nevetve a vonal túlsó végén Varga József. — Itt a szezon, tojással, napos csibével foglal­kozunk, ezerszám. Ma például 7 ezer napos csibét adtunk ki, azoknak a zenebonáját hallja. Kezdődik hamarosan a mé­hészszezon. Jönnek a nyúlte- nyésztésre szerződöttek is: április 19-e után már minden hétfőn, kora reggeltől élőnyűl- átvétellel is foglalkozunk rendszeresen. Ki nem fogy a mókából A lagzikban ő az első ember Mindenre tud rigmust az örökös vőfély Vajon mennyien lehetnek eb­ben az országban olyanok, akik tanult mesterségük, fő- foglalkozásuk mellett valami mást nagyobb hozzáértéssel csinálnak, mintha tanulták volna? Ez a valami lehet akár másik szakma, akár ritkaság- számba menő feladat, alkalmi megbízatás. Ilyen például a vőfélyé. Énekelt, táncolt Ö az, aki a vendégeket lako­dalomra hívja, s a lakodalmat irányítja. Néhány évtizeddel ezelőtt a vőfélynek — főleg faluhelyen — különösen fon­tos szerepe volt a menyegző­kön. Manapság egyre keveseb­bet hallunk róluk, sőt egyre több az olyan esküvő, melynek egyáltalán nincs ilyen szerep­lője. Jászkarajenőn viszont ez a titulus a mai napig megma­radt. A helybeli 73 esztendős Tugyi Gézát úgy emlegetik a községben, hogy ő a mennyeg- zők örökös vőfélye, aki a ko­rát meghazudtolóan fiatalos, többet vidám, mint rosszked­vű. Kár, hogy a lakásán talál­kozhattam vele, és nem egy la­kodalomban. Ám talán így is érzékeltetni lehet, hogy mi mindent csinál az esküvők „karmestere”. — Hogyan lesz valakiből a mennyegzők örökös vőfélye? — Mint mindenhez, ehhez is érteni kell. Ismerni és jól elő­adni a rigmusokat. Ha látják, hogy az ember érti a dolgát, jó hangulatot teremt, rende­sen viselkedik, vagyis nem it- tasodik le, azt megkedvelik. Először 1926-ban egy barátom esküvőjén voltam vőfély, ak­kor figyeltek fel rám. Azután mások is felkértek, később pe­dig minden esküvőre engem hívtak. Igaz, meg is adtam a módját. Jól szerveztem, irányí­tottam, nem ittam, nem go- rombáskodtam, jól énekeltem és táncoltam, ki nem fogytam a mókából. — Milyen feladatai vannak egy vőfélynek? — Először a vendégeket meg kell hívni. Külön-külön fel kell keresni minden meghí­vandó családot, ha közel lakik, ha távol. Kezdetben gyalog jártam, később vettem egy ke­rékpárt, és így már könnyebb volt. Amikor belépek a lakás­ba, köszönök illendően, és el­mondok egy rigmust, amiben szerepel, hogy ki hívja meg őket, milyen eseményre, mi­korra, valamint ebédre, est­ebédre vagy mindkettőre. A lakodalom napján, amikor a vendégsereg együtt van, ugyancsak rigmusban köszön­tőm őket. Majd minden lénye­gesebb mozzanathoz tartozik egy-egy strófa, az étkezéseknél pedig valamennyi fogás előtt úgynevezett beköszöntőt mond a vőfély. Pompás sonkák, tarják, csülkök Húsáruk bő választékával készül húsvétra a PENOMAH ceglédi gyára. Pest megye üzletei­be 75 tonna ízletes húskészítményt, kötözött és parasztsonkát, füstölt csülköt, tarját, s még számos finomságot szállítanak. Apáti-Tóth Sándor felvétele — Mondana egy ilyet? — Ismét megérkeztem, olyan sokára, merem mondani, nem jártam hiába. Finom eledelhez jutottam valójában, mely első lesz az étkek sorjában. Finom eledelért nagy próbát tettem, egy szilaj kossal két napig ve­rekedtem. Kicsin múlott, fo­gam ott nem feledtem, ráadá­sul neki, csakhogy legyőzhet­tem! Nosza hevenyében bőrét, nyakát, fejét egyszerre levet­tem, ezt a jó paprikást abból készítettem. Megvallom, uraim, hogy nincs több ilyen étek, er­re aztán a magyarnak vizet inni vétek. Kívánom, széles, jó étvággyal egyétek! — Ez pél­dául a birkapaprikás tálalása előtt hangzik el. Természete­sen ezek a köszöntők aszerint változnak, mi a menü. Régi rímes mondókák, amelyeket ahány vőfély, annyiféleképpen mond, hangsúlyoz, cifráz. A vőfély feladatai közé tartozik a vendégeknek az ünnepi asz­talnál való elhelyezése, neki kell ügyelni, hogy mindenki az előre kijelölt székre üljön. Egy társaságba — Van-e különbség a régi és mai lakodalmak között? — Alapjában véve nincsen, inkább a külsőségek változtak. Azelőtt lovas kocsival közleke­dett a lakodalmas menet, ma viszont autóval. Nagy ritkán gyalog. A vőfélyre ekkor ugyancsak fontos szerep vár. Neki kell elrendezni a mene­tet, ő határozza meg, ki kivel kerül egy társaságba, autó ese­tén egy járműbe. Egyikből a másikba Tugyi Géza tanult szakmája kőműves. Sokáig dolgozott a földművesszövetkezetnél. Nyugdíjazásáig emellett vőfé- lyeskedett. — Régebben szombaton és vasárnap is volt lakodalom, újabban csak szombaton. Szombaton reggel elmentem az egyik helyre, és következő nap hajnalban tértem haza. Megmosdottam, átöltöztem, és indultam a piásik lakodalmas házhoz. Onnan hétfőn hajnal­ban jöttem el. Amikor hazaér­tem, ismét alaposan lemosdot­tam, átöltöztem, és indultam dolgozni. Győztem az éjszaká­zást, nem éreztem fáradtsá­got. Gondolom, azért, mert szeszes italt alig fogyasztottam, evésben is parancsoltam ma­gamnak. No és nagy kedvem volt ehhez a szerephez. Nagy tisztesség, hogy mindig engem kértek! Meddig csinálja még? Nem határoz meg időpontot, bár hozzáteszi, hogy hamar elfá­rad már. A nótázástól, a sok beszédtől fullad. De ha nagyon kérlelik, azért elmegy. Annak a mennyegzőnek, ahol Tugyi Géza a vőfély, híre, rangja van. Gy. F. A zászlóbontásra emlékeztek KBSZ-fiatalok találkozója Színes, vidám eseménysor .. Cegléden a KISZ zászlóbon­tásának 25. évfordulója alkal­mából közös ünnepséget, ta­lálkozót rendeztek a helyőr­ségben szolgálatot teljesítő KISZ-aktivisták, a város és a járás ifjúsági vezetőivel, KlSZ-szervezeteinek, alap­szervezeteinek képviselőivel, az ifjúgárdistákkal együtt. Délelőtt a megemlékező ün­nepség zajlott, délután a Hely­őrségi Művelődési Központ adott helyet a rendezvények hangulatos, egymást érő sorá­nak, amelyeken több mint fél­ezer fiatal vett részt Varga András operaénekes műsorát szívesen, lelkesen hallgatták, nagy tapssal kö­szönték : mozgalmi dalok hangzottak el, pompás tolmá­csolásban. A délutáni prog­ramsor szó szerint „többszin­tesen” zajlott, mert a klub va­lamennyi előadóterme más­más látni- és hallanivalót kí­nált a vendégseregnek. Fellé­pett a helybeli Petrik dzsessz- trió, majd Kovács László hi­vatásos diszkós (most katonai szolgálatát teljesítő, fiatal őr­vezető) műsora vonzott kö­zönséget. Az étterem helyisé­gében a Kaláris művészegyüt­tes, a Kossuth Művelődési Központ előadócsoportja sze­repelt, majd a MORSE együt­tes zenéjére táncolhattak, éj­fél utánig. Az emeleti galérián a KISZ életútját bemutató tab­lósort szemlélhették a vendé­gek és az egyik teremben a csöndesebb szórakozást ked­velők filmbemutatót láthat­tak : dokumentumfilmet, rajzfilmet, játékfilmet, vígjá­tékot. A konyha, ahol a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz üzemegységének szakácsai foglalatoskodtak, kitett ma­gáért, jó falatokból, étel-ital­ból nem volt hiány. H. I. Indulnak kora hajnalban, vagy váltótársként, délutáni műszakra. A munkakezdést jelző gyári kürt hangja, a pon­tos óra mutatja, a nyolcadik­ként beléjük táplíálódott pon­tos időérzék diktálja. Szak­munkások, vállalatoknál, üze­meknél, gyárakban vagy ter­melőszövetkezeti üzemágban. Cegléden lendületet kapott a városfejlesztés. Évek óta moz­galmas, eleven. A fejlesztés­ben részt vevők tetemes tár­sadalmi munkával járulnak az örvendetes változásokhoz. Se­gítségükkel épült már óvoda, járda, csinosodott üzem, ki­alakult a pihenőerdő jelen ké­pe. Se szeri, se száma az ap­róbb segítségeknek, amelyek­ben egy-egy intézményt, köz­tük iskolákat, az öregek nap­közi otthonlát is részesítették. Valaki mondta egyszer: ha jól szervezik a társadalmi mun­kát, a városfejlesztésnek oly’ erős alapja lehet, mint épület­nek a jól kevert, jókor öntött beton. Társadalmi munkára, legyen az hórukkos, vagy szakipari, mindig van jelentkező. Ki-ki hozzáértése, tudása szerint vál­lal feladatot. S hogy minden szervezetten, jól alakuljon, hogy jobban lehessen halad­ni. nem árt, ha a munkálatok irányítói tájékozottak. Ha tud­ják, hány helyről, milyen se­gítséget kaphatnak. Épp erről adott tájékoztatást egy. a mi­nap látott lista. A vállalatok­nál, szövetkezeteknél, a gyá­rakban dolgozó szakmunká­sok számát összesítette, nem számítva bele a magánkisipa­rosokat. Eszerint a járási székhelyen 511 lakatos, 197 villanyszerelő, 211 kőműves, 121 festő-mázoló szakmunkás van. Számontarta- nak 49 ácsot, 78 asztalost, 51 szakképzett vízvezeték-szere­lőt, 10 üvegest, 9 vasbetonsze­relőt, 22 fűtésszerelőt, 12 hi­deg- és 9 melegburkolat, 9 műkövest, 11 kubikost. Dol­gozik egy csapat gázvezeték­szerelő, a műszerészek most listára sem kerültek. Megany- nyi szorgos-dolgos ember. Vá­roslakók. akik szakértelemmel figyelhetik, segíthetik a társa­dalmi munkákat, feladatot vállalhatnak, véleményükre adhatnak. Ebben az évben Cegléden a legfontosabb és a legtöbb tár­sadalmi munkát az iskolaépí­tés, a malomtószéli és a pihe­nőerdei park rendezése, a mű­velődési központ, a lakótelepi művelődési centrum s lehetne sorolni, mi minden adja. Kell tehát, hogy hozzáértői, gyakor­latban példát mutatói legye­nek minden közös ügynek. Szükség van a szakemberek­re. Számítanak rájuk. ISSN 0133—251» (Ceglédi Hírlap» Kőművesek, ácsok és mások

Next

/
Thumbnails
Contents