Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

1982. Április 6., kedd <?Unav A Nemzetközi Valutaalapba Magyarország felvételét javasolják Döntés négy héten belül Washingtonban, az ENSZ szakosított pénzügyi szerveze­te a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatóságának áp­rilis 2-i ülésén, a szervezet alapokmányában előírt eljá­rási rendnek megfelelően megtárgyalta Magyarország tagfelvételi kérelmét és egy­hangúlag úgy döntött, hogy azt a tagállamoknak elfogadásra ajánlja. A szervezet 145 tagál­lamának egy hónapon belül kell állást foglalnia a tagfel­vételi kérelem ügyében. Hdogénlámpa — autókhoz Az Egyesült Izzó az egyik legjelentősebb exportot lebonyo­lító vállalatunk. Vállalásaik teljesítéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak a szocialista brigádok felajánlásai. Felvételünk a halogén autólámpa-gyártó üzemben, az Edison aranykoszo­rús szocialista brigád munkahelyén készült. A hulladékból került elő Barba papa és az ezüstásók j Különös dolog ma arról i hallani, hogy 1974-ben tör- i vényt hoztak, amely — ár- \ talmasságát felismerve — : megtiltotta az oldott ezüst \ csatornába bocsátását. A i pazarlás megakadályozása ; talán azért nem került szó- ! ba, mert ennek a nemes- : fémnek az ára akkor vi- i szonylag alacsony volt. Kör- í nyezetszennyezési tilalmak i szabályozták tehát csak azt, ; hogy a hulladék egy része j ne kerüljön a csatornába. ! Ma jóval többet foglalko­zunk a természet védelmé­vel, megóvásával, mint az­előtt, de ezen túlmenően a gazdaságossági szempontok is megkövetelik, hogy az ipari célokra felhasznált ne­mesfémek egyetlen gramm­ja se vesszen kárba. Tonnák a mérlegen Az iparban a legtöbb ezüstöt a fényérzékeny filmek gyártá­sára használják. Már régebben ismertek olyan eljárások, me­lyekkel az ezüst visszanyerhe­tő az elhasznált filmről, a rögzítőoldatból és a fényképé­szeti papírról. A megtérülés hatásfoka azonban különböző. A Budapest és Vidéke MÉH Vállalat múlt évben jó ered­ményt ért el az alkalmazott eljárással, melynek lényege, hogy a fotópapírhamuból 2—4 százalék ezüstöt kapnak. A visszanyert nemesfém mintegy harmada a váci Forte-gyárból származik. A modern ezüstásók munkája ugyan másképpen zajlik, de hasonló kitartást és türelmet igényel, mint azoké, akik aranyat mosnak a ho­mokból. A híradástechnikában és a számítógépiparban felhasznált aranyhulladék visszanyerésé­vel is foglalkoznak. A munka arányaira jellemző, hogy 1200 kiló anyagból alig több mint másfél kiló aranyat nyertek. A Budapest és Vidéke MÉH Vállalat munkájának csak vi­szonylag kis része a nemesfém­mentés. Pest megyéből és a fő­városból tavaly 170 ezer tonna vashulladékot, 72 ezer tonna papírt, 13 ezer tonna színes­fémet és 3 ezer tonna textil- hulladékot gyűjtöttek. Az eredményességet nem le­het egyértelműen a mennyisé­gek alakulásával mérni, hiszen a gyárak számára ma már kö­telező takarékossági intézkedé­sek egyik célja, az alapanyag minél teljesebb felhasználása. Ilyen például a lemezvápás hulladékszegény technológiájá­nak a kidolgozása, vagy a gyapjúiparban a rövid elemi szálak feldolgozását is figye­lembe vevő gyártmányfejlesz­tés. Az ilyen és hasonló intéz­kedések következtében tehát az ipari hulladék fajlagosan kevesebb, és további csökke­nés is várható. Más a helyzet a háztartások­ban kidobásra ítélt, mindenfé­le holmival. A lépcsőházi sze­méttárolók megtelnek ócska (esetenként csak divatjamúlt) cipőkkel, kinőtt gyerekruhák­kal, lyukas zoknikkal, mű­anyag zacskókkal és sehol visz- sza nem váltható üvegekkel. Különösen hétvégeken tapasz­talható ez a jelenség, amikor egyszerre sok csalód csinál nagytakarítást, és aki a végé­re marad, már csak azon so­pánkodhat, hogy miért nein növekszik háromszorosára a kukák befogadóképessége? Nagytakarít a család Nagy segítség, ha van lom­talanítási akció. A legutóbbi időkig csak a városokban szer­vezték, bár nyilvánvaló, hogy a községekben élők otthoná­ban épp úgy összegyűlhet a kiselejtezett holmik tömege, mint máshol. Legutóbb a bu­dai járás kezdeményezésére a MÉH kisebb településeken is megrendezte — sikerrel — az akciót. Előny persze, ha a hulladék bizonyos mértékig már csopor­tosítva és nem szeméttel ke­veredve kerül az átvevőhelyre. Jól bevált az iskolákban múlt évben bevezetett zsákos akció. A megye általános iskolái­ban minden gyerek hazavitt egy műanyag zsákot a textil- hulladékoknak. Az eredmény: zsákonként átlagosan két kiló újrahasznosításra alkalmas textília, amivel az akció kez­deményezői nagyon elégedet­tek. Rád, Dömsöd, Fót és Kós- pallag községek gyermekei vol­tak e téren a legszorgalmasab­bak. Kevesebb megértésre talált az újkeletű, üvegmentő kez­deményezés. Jelenleg az a helyzet, hogy Magyarországról üvegcserepet exportálnak to­vábbi feldolgozásra Olaszor­szágba. A szakemberek véle­ménye szerint érdemes lenne itthon is foglalkozni ezzel, és a péceli MEH-telep ilyen irányú fejlesztését tervezik. Nem talált pénz A formája miatt Barba pa­pának becézett üveggyűjtő konténereket helyeztek el feb­ruárban Budapesten, Százha­lombattán és Dunaharaszti- ban. Eddig még csak a főváro­si tapasztalatok állnak rendel­kezésre, és azok meglehetősen lehangolóak. A konténerekből ugyan két hónap leforgása alatt előkerült 17 tonna anyag, de annak csak 40 százaléka üveg, a többi sze­mét. Több helyen megrongál­ták a tartályokat. A „Barba papákat” ürítő, speciális gép­kocsi üzemeltetési költsége magas (1800 forint egy napra), és így a témával csak akkor érdemes foglalkozni, ha a la­kosság valóban rendeltetésének megfelelően használja a konté­nereket. Mindenesetre az akció szervezői még nem adták fel a reményt. A hulladék újrafeldolgozása, ipari hasznosítása hosszú ideig elhanyagolt téma volt Magyar- országon, és így lemaradáso­kat kell pótolni. Pest megyében jelenleg 11 helyen működik MÉH-átvevő- hely. Idén várhatóan felújítják a monorit, és új egységet nyit­nak Százhalombattán, valamint Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyártól bérelt területen. A fejlesztési tervekben olyan be­rendezések felszerelése szere­pel, melyek segítségével a hul­ladékot minél jobban elő lehet készíteni az ipari feldolgozás­hoz. A Budapest és Vidéke MÉH- Vállalat tavalyi árbevétele meghaladta az egymiltiárd fo­rintot. Hulladékból előkerült, de nem talált pénz. Sokat kel­lett dolgozni érte. Gál Judit Bázis továbbra is a nagyüzem Ha megéri, akkor csinálják A magyar mezőgazdaság sikerei A magyar mezőgazdaság si­kerei világszerte közismertek. Hogyan sikerült elérni ezt a színvonalat? Sorrendiséget ugyan nehéz felállítani, hiszen a közrejátszó tényezők annyi­ra összefüggnek, de alapvető meghatározó: következetes agrárpolitikánk. S aztán, vagy inkább ezzel egy időben, a dolgozni tudó, az értelmes munkát szerető magyar pa­rasztságot, illetve a kisterme­lőket egy pillanatra sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, mivel többségük nem főállás­ban dolgozik a mezőgazdaság­ban, hanem ipari munkás, vagy értelmiségi. Lássunk néhány — a mező- gazdasági kisárutermelés nagy­ságát érzékeltető — adatot: az V. ötéves tervidőszak elején indult meg a háztáji és kise­gítő gazdaságok nagymérvű fejlődése. Az öt év alatt óriási lépést tettek előre. 1976-ban például 1900, 1981-ben 6300 vágómarhát adtak le. Barom­fiból 2200 tonnáról 9800 ton­nára módosult az értékesíté­sük, a zöldség IS ezerről 36 ezer tonnára emelkedett. 1976- ban a kisárutermelők az in­tegráló szervek által 590 mil­lió forint, 1981-ben 2,7 mil­liárd forint értékű árut érté­kesítettek. Pest megye mező- gazdasági termeléséből tavaly a kistermelők részesedése együttvéve 29 százalék volt. Egyes ágazatokban azonban ki­ugróan magas. A burgonya 63, a gyümölcs 57, a sertés 60, a tojás 67 százalékát a kister­melők, a háztáji gazdaságok állították elő. Zsebén keresztül megfogható Tudnunk kell azonban, hogy a kistermelés érthetően igen érzékeny a jövedelmezőségre. Magyarán szólva, azt csinál­ják, azt termelik, ami megéri. Ez magától értetődik. Az el­látás fő bázisát, biztonságát természetesen változatlanul a mezőgazdasági nagyüzemek jelentik. Feladatuk viszont annyiban módosult, nagyobb a szerepük a kisárutermelés szervezésében, elősegítésében és az értékesítésben. Tudvalé­vő, hogy tsz-ek, állami gazda­ságok is alapíthatnak mező- gazdasági szakcsoportokat. (Pest megye 221 szakcsoport­jából 47 a mezőgazdasági nagyüzemekben található. A 20 ezer szakcsoport-tagból 12 500 ebben a 47-ben van!) Több tsz-ben a háztáji ága­zatot szervezik át mezőgazda- sági szakcsoporttá. (A tsz-en belüli szakcsoportnak azonban tagja lehet nem tsz-tag vagy alkalmazott, tehát Ipari mun­kás vagy például pedagógus is.) Ebben semmi kivetnivaló nincs. Felvet azonban egy gon­dot, amire a figyelmet a bu­daörsi Sasad Tsz-ből hívták fel: a mezőgazdasági szakcso­porttá átalakított háztáji ága­zatot a tsz-vezetők továbbra is háztáji ágazatként kezelik. Vagyis változatlan marad a függőségi viszony, tehát uta­sítják például a szakcsoport vezetőjét. Feltételt teremthet, nem diktál Erre azonban már nincs jo­gosítványuk. A tsz a szakcso­port működésének kereteit, feltételeit kell, hogy megte­remtse, s aztán az működési szabályzata szerint demokrati­kus, önálló szervezetként te­vékenykedik. (Rossz, de a helyzetet mégis jól érzékelte­tő képpel mondva: állam az államban ...) A tsz-elnök te­hát utasíthatja például a ház­táji agronómust, de nem a tsz integrálta mezőgazdasági szak­csoport választott vezetőit. Mit csinálhat akkor a tsz? S az áfész? Azt, ami az érdé­Kukoricázunk ke is. Az integrátor szerepe a szakcsoport szervezésével kez­dődik, a működési feltételek segítésével folytatódik és az értékesítéssel fejeződik be. (Mindezt — ahogy mondani szokás — egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe vevő szerződésekben kell rögzíteni.) Az integrátoroktól, elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek­től joggal elvárják a mezőgaz­dasági szakcsoportok, hogy té­rítés ellenében gondoskodja­nak például az alapanyagról (állattenyésztésben a törzsál­lományról, növénytermesztés­ben a vetőmagról, stb.), s szervezzék meg a felvásárlást és a nyereséges értékesítést. Kistermelők klubjának haszna Nincs ‘ mód itt felsorolni, hogy mi minden vár a VI. öt­eves tervidőszakban az integ­rátorokra és a mezőgazdasági szakcsoportokra, így csak — úgymond — címszavakra ha­gyatkozhatunk. Gyorsabb ütemben kell folytatni a zárt- kertek és a parlagosodó sző­lők rekonstrukcióját. (Lehető­ség van 1260 hektár ültetvény rövid idő alatti felújítására.) Javítani kell a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés feltétele­it. Segíteni kell az önfogyasz­tásra való termelést is. A kis­gazdaságok javára növelni kell a munkaigényes bogyós és csonthéjú gyümölcstermesz­tés arányát. A feldolgozóipari és értékesítési háttér megte­remtésével létre kell hozni a vertikumot. S ami nagyon fontos: a me­zőgazdasági üzemeknek, áfé- szeknek (vagyis az integráto­roknak) még jobb kapcsolatot kell kialakítaniuk a lakosság-, gal; szervezve kistermelők klubjait, hogy még több em­berrel megismertethessék és megszerettethessék a kertész­kedést, a szarvamarha-, a ser­tés-, a nyúl-, a galambtenyész­tést, a méhészkedést, a gyü­mölcstermesztést, a fóliás zöldséghajtatást, termesztést, a kézimunka-igényes, de okos gazdálkodás ^etén igen jól jövedelmező szántóföldi zöld­ségtermesztést és a szőlészetet. Szente Pál Tudományos napok lövényvédeleai A növényi kártevők elleni küzdelem aktuális kérdéseiről kezdődött hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián két­napos tanácskozás a Magyar Agrártudományi Egyesület nö­vényvédelmi társaság rendezé­sében. Egész sor új kutatási eredményt ismertettek a szak­emberek 150 előadás kereté­ben, és négy témakörben a gyomirtás, a kémiai hatóanya­gok, a növényvédelem és a nö- vénykórtan kérdéseit vitatják meg. Az előadásokból kitűnt: a növényvédelmi kutatások az elmúlt években nagyobb len­dületet kaptak, hiszen az üze­mekben, a gazdaság javítása terén sok még a kihasználatlan lehetőség, s a növényvédelem tudományos eredményei ezek feltárását segítik. Fontos pél­dául a szeradagok eddigiek­nél pontosabb meghatározása, annál is inkább, mert a vegy­szerek az elmúlt években meg­drágultak. A növényvédő állomások ro- varfigyelö hálózatot építettek ki, előrejelzik, mikor és mi­lyen kártevők rajzása várható. Ennek, ismeretében határoz­hatják meg a mezőgazdasági üzemek az ellenszeradagokat, elkerülhetik a növényvédő sze­rek túladagolását. A kártevők további megfigyelése, megis­merése szintén sokat segít a növényvédelmi szakemberek­nek. A tanácskozás tapasztalatait kiadványban foglalják össze, s megküldik a mezőgazdasági üzemeknek. nem mindegy, hogy egy-egy hektáron mennyi a termés, s az sem, hogy a betakarított kukoricát hogyan tárolják. Megyénkben tavaly a tápió- szentmártoni Arany Szarvas Tsz-ben termett a legtöbb ten­geri, nektáronként: 9,4 tonnás átlaguk országosan is kiemel­kedő. A legtöbb gazdaságra azonban a szerényebb, négy­hat tonnás hozamok voltak a jellemzőek. Drágította a ter­melést a még sok helyen al­kalmazott szárítási mód is, ha­bár egyre jobban terjed a ned­ves tárolás. Tavaly alakult meg például az AGRO-Var- sány Gazdasági Társaság, amely a dunavarsányiak ener­giatakarékos tárolási módsze­rének elterjesztésére vállal­kozott. Az elmúlt évben már tizenhét gazdaság kérte a Pe­tőfi Tsz szakembereinek köz­reműködését. segítségükkel több mint 15 millió forintnyi tüzelőolajat sikerült megta­karítani. Ám mint minden új­donság bevezetése, így a ned­ves tárolás elterjesztése is. né­mi döccenőkkel jlár. NEM KUKORICAZHATUNK tehát tovább a kukoricával. A népgazdaságon belül ugyanis a mezőgazdaság az egyetlen ága­zat, ahol a felvásárlási árak valóban szabályozzák a ter­melést. Érthető tehát, ha a nagyüzemek olyan növény­félékkel foglalkoznak szívesen, amelyek nagyobb nyereséghíz juttatják a gazdaságot. Üstö­kösként tűnt fel. s gyorsan si­kert aratott például a napra­forgó. amely átlagos hozamo­kat számolva Pest megyében is mintegy kilencezer forintos tiszta jövedelmet ad hektá­ronként. Az idén premizáljál« a búzatermesztésben elért többlettermest is, hatvan fo­rintot adva minden, az előzc öt év átlagának tíz százalék­kal pövelt mennyiségét meg­haladó mázsáért. A tengeri esetében is a szóbeli meggyő­zés bizonyára kevesebb siker­rel jár. mint az érdekeltség helyrebillentése Furucz Zoltán lentkező kereslet. Ennek elle­nére — mint Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nemrég egy tájékoz­tatójában elmondta — e nö­vény vetésterülete az elmúlt évben nem nőtt a kívánt mér­tékben. Ha körülnézünk há­zunk táján, még meglepőbb a kép: Pest megyében tavaly mintegy ötezer hektárral csök­kent a kukoricával vetett föl­dek nagysága, csaknem száz­ezer tonnával kevesebb ten­gerit takarítottak be. mint 1980-ban. S úgy tűnik, ez a tendencia tovább folytatódik az idén is, hiszen a felméré­sek szerint újabb háromezer hektáros csökkenés várható. Az okokat keresve, a terme­lőszövetkezetek és az állami gazdaságok szakembereitől sokféle magyarázatot kapunk. Vannak, akik az évek óta gon­dot okozó vadveszélyre hivat­koznak — nem is megalapo­zatlanul —, ám a legtöbb he­lyen a termelés költségeinek gyors növekedését említették az első helyen. A letkési Ipoly- völgye Termelőszövetkezetben is a gazdaságtalanság miatt döntött úgy a vezetés, hogy eb­ben az évben mindössze száz­húsz hektárnyi tengerit vet­nek, annyit csupán, amennyi a takarmányozási és a háztáji szükségleteket kielégíti. Mert serpenyőre téve minden kifi­zetett és visszakapott forintot, éppenhogy egyensúlyba ma­rad a mérleg nyelve, s ha nem keletkezne tetemes mennyisé­gű melléktermék — elsősorban kukoricaszár. amit feletethet­nek az állatokkal —. bizony, alaposan megfontolnák, ves­senek-e tengerit. Közgazdasági számítások azt mutatják, hogy a jövedelmező­séget alapvetően a hozamok és természetesen az alkalmazott technológia befolyásolja. Mert SZÁMTALAN PÉLDÁT so­rolhatnánk csupán az elmúlt esztendőkből is, amikor a me­zőgazdaságban egy-egy ágazat vártnál kedvezőbb termésho­zama gondokat okozott: aka­dozott a felvásárlás, vagy ha sikerült is értékesíteni a fá­radságos munkával, s olykor nem éppen olcsón megtermelt árut. a termelő — legyen az a háztájiban szorgoskodó gazda vagy mezőgazdasági nagyüzem —, mégis úgy érezte, becsap­ták. Becsapták, mert a túlkí­nálat miatt kisebb nyereség­gel, esetleg veszteséggel sike­rült csak túladnia portékáján. S hogy példát is említsünk: négy éve a kimagasló mákter­més. tavaly pedig a soha nem látott mennyiségű káposzta okozott gondokat. Ám az igaz­sághoz hozzátartozik az is, hogy eddig még mindig sike­rült — ha néha kissé megkés­ve is — létrehozni a termelők és a felvásárlók kompromisz- szumát, s megegyezni az árak­ban. A mák és a káposzta azon­ban a növénytermesztés meg­lehetősen perifériális terüle­téhez tartozik. Akadnak más kultúrák szép számmal, ame­lyek termelése több szempont­ból is alapvető fontosságú a mezőgazdaság s tágabb érte­lemben a népgazdaság számá­ra. Ilyen például a kukorica. A tengerit nem csupán takar­mányként hasznosítják a nagy­üzemekben és a háztájiban, de egyik fontos exportcikkünk is. A talajadottságok, az éghaj­lat, a termesztés hagyományai, s nem utolsósorban az elmúlt esztendőkben széles körben elterjedt, korszerű technoló­giák utat nyitottak a hozamok gyors növelése előtt. A külke­reskedelmi szakemberek pedig azt mondják, tengeriből min­den mennyiséget el lehet ad­ni. tehát a termelés biztonsá­gát szavatolja a világpiacon je-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents