Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
I A kezdet cselekvő részesei Évente nyolcezer liter vér A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM 1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT ECisszovefkeiet Pésden Rugalmasabban gazdálkodhatna*: Miért tagadnám: tetszik nekem minden olyan visszatekintő beszélgetés, nyilatkozat, amelyben szocialista rendszerünk valamilyen intézményé nek létrejötte körüli napokra, hetekre, évekre emlékeztet az, akinek köze volt s van hozzá. Talán azért is megkapó az eredet, a kezdet ilyenfajta kutatása szemtanúkkal, cselekvő részesekkel, mert jó belegondolni, milyen sokat jelent eddigi eredményeinkben egy- egy gyár, tröszt, iskola, szö- vetKezet vagy bármely más intézmény léte, tevékenysége. Ellenszolgáltatásért Nos, egy kis emlékezéssel kezdtük beszélgetésünket dr. Pethő Ede főorvossal, a Pest megyei Vértranszfúziós Állomás vezetőjével is, hogy a jubileumhoz érkezett intézményről és annak ugyancsak jubiláló vezetőjéről megtudjunk néhány dolgot. — Vérellátó állomásunk a hazai véradóhálózat fejlesztésének második ütemében létesült, mégpedig azután, hogy a .Vöröskereszt 1958-ban elhatározta a térítésmentes véradást — mondta dr. Pethő Ede főorvos. — Ugyanis, sokan emlékezhetnek még rá, hogy 1949-től 1958-ig ellenszolgáltatásért adtak vért, igaz, akkor még csak a megyeszékhelyeken voltak véradóállomások, így abban a lakosság nagyobb része nem tudott részt venni. — A Magyar Vöröskereszt 1958-aS kongresszusa mondta ki, hogy ha minden rászoruló ingyen kapja a vért, akkor a társadalomtól is kérhetik így. Ez volt a logikai háttér, amihez aztán államunknak biztosítania kellett a véradóállomások hálózatát, kiterjesztve már a megyeszékhelyen túlra is. Nálunk, Pest megyében, minthogy központját tekintve rendhagyó, az volt a jellemzőbb, hogy ott létesült vértranszfúziós állomás, ahol kórház volt. így Vácon és Cegléden 1961-ben, Gödöllőn pedig húsz éve: 1962-ben. Gyógyulásra várók — ön mióta dolgozik ebben az intézményben? — Lassan ennek is két évtizede, pontosan 18 éve. 1964- ben kerültem e vezetői posztra, pályázat útján. Az egyetem elvégzése után dolgoztam Békéscsabán, Mezőtúron és Kunhegyesen. Hogy miképpen jegyeztem el magam az orvosi pálya eme területével? Nehéz a kezdetet megmagyarázni, arra pontosan emlékezni. — Tény, hogy mezőtúri éveim alatt a kórház transz- fúziós felelősének neveztek ki, elvégeztem Pesten egy olyan tanfolyamot, amilyet manapság mi is tartunk megyénkben orvosoknak. A kérdésére pedig még azzal válaszolhatok, hogy azért is érdekelt ez a terület, mert mint orvosnak éppen úgy közöm van a gyógyítást igénylő emberekhez, mint az egészségesekhez. Hiszen a vért, amelyet intézményünk gyűjt be, egészségesek adják a gyógyulásra váróknak. Mindent maguknak Ami pedig az állomás kialakulását illeti, annak körzete jó ideig csak a gödöllői járás volt, majd 1965-ben kapták meg a megyei állomás tervét, területét és egyúttal a terhét is. Azóta a megye fele tartozik körzetükhöz: Érd, Gödöllő, Százhalombatta, a gödöllői, monori, dabasi, ráckevei és a budai járás egésze, valamint a nagykátai járás egy része. Tulajdonképpen tízéves késéssel kezdődött az állomás építése a más megyékéhez képest, 1969-ben kaptak hozzá hitelt. Ahogy Pethő főorvos mondja: maguk voltak a beruházók. a lebonyolítók és az átvevők, sok mindennek maguknak kell utánajárni. Több kórház — Kezdetben mintegy 600, jelenleg pedig már nyolcezer liter vért veszünk évente, tavaly például 8 ezer 600 litert fogadtunk és dolgoztunk fel — mondja dr. Pethő Ede. — Járóbeteg-szakrendelés is van nálunk, évenként több mint ötszáz járó beteg kap transzfúziót, ezzel a kórház zsúfoltságán is enyhítünk. A terhesek vizsgálatát ugyancsak elvégezzük. A laboratóriumok, vizsgálati helyek kialakítására természetesen csak az új épület átadását követően tudtak gondolni. A vérkészítményeket előállító részlegek, az immunkémiai laboratórium és az ellenőrző vizsgálatokat végző részlegeik munkáját számos kórház hasznosítja. Alapanyagokat adnak át a Humán-intézet készítményeihez is. A munka szervezését mintaszerűen oldották meg. A legtávolabbi, mintegy 80 kilométerre levő községekben is úgy szervezik az utat; hogy egyszerre több helység, illetve üzem véradóit fogadhassák. Feleannyit utaznak így mostanában. F. I. Új műszer Gyors módszer Gyakran nincs sok idő a traktorok egyes szerkezeti elemeinek vizsgálatára. Ilyenkor a gyors módszer segíthet. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépjavítási tanszékén olyan hid- roelektronikus műszert fejlesztettek ki, amely alkalmas a hidraulikaszivattyúk, munkahengerek és az úgynevezett útszelepek gyors ellenőrzéséJanuár 1-től, több Pest megyei társukhoz hasonlóan megváltozott a péceli Vasipari és Szerelőipari Szövetkezet státusa: kisszövetkezet lettek. Nem kis szövetkezet, hiszen már eddig is ilyenek voltak; az új elnevezés méretükön kívül elsősorban jogi, gazdasági jellegzetességeikre utal. De vajon mit jelent kisszövetkezetnek lenni? Kérdésünkre az ' elnök, Juhász György és a főkönyvelő, Markó Zoltánná készségesen sorolták, kérdések nélkül is, mi az, amit jónak s mi az, amit egyelőre kedvezőtlennek ítélnek az új helyzetben. Bér helyett jövedelem Tájékoztatásukból kiderült, hogy a státusváltozást a Minisztertanács egyik rendelete írta elő úgy, hogy az érintett, száz dolgozónál kisebb létszámú szövetkezetek választhattak, vagy rögtön az idén, vagy három éven belül alakulnak át kisszövetkezetté. A péce- liek nem sokat gondolkodtak, hiszen eddig is igyekeztek minden lehetőséget megragadni, amiben az elöbbrelé- pés ígéretét sejtették. S bár helyzetüket egyelőre ellentmondásosnak ítélik s tapasztalatszerzésre kevés volt még az eltelt három hónap, döntésüket egyelőre nem bánták mgg. Azt ugyanis a legelején tudták már, hogy bár jó munka esetén rövid idő alatt akár 20 —30 százalékkal is növelhetik jövedelmüket, de milliomosok azért nem lesznek. S ha sorra vesszük a gazdálkodási körülményeiket, a jó oldal mellett mindenütt be kell számolni a gondokról is, amik nem kevés fejtörést okoznak jelenleg a pécelieknek. Fontos változás, hogy a bér- gazdálkodásról jövedelemgazdálkodásra tértek át, ami elméletileg azt jelenti, hogy a jövedelem, egy év átlagában, jobban igazodik az elvégzett munkához, mint korábban a bérek. A havi fizetés tulajdonképpen előleg, a tényleges jövedelmet csak az év végén, az elszámolásnál lehet megállapítani. Gond viszont, hogy a jövedelemadózásba belekalkulálták; kevesebb lesz az adminisztráció! Csak az a furcsa, hogy a KSH meg a SZOT továbbra is ugyanannyi kimutatást, statisztikát kér, mint eddig. így egyelőre nehezen csökkenthető a létszám. , Igazodó munkaidő Igaz, sok vállalat vagy nagyobb szövetkezet megirigyelhetné a szellemi és a fizikai dolgozóknak azt az arányát, amely a vasipariakat jellemzi. A jelenlegi hatvan főből hárman felső vezetők, hárman művezetők, négyen dolgoznak az adminisztrációban. Sőt: ha a munkájuk éppen ehgedi, akkor ők is beszállhatnak, vagy akár haza is vihetik az egyszerűbb szerelnivalót. Ennyiből is kiderült, s alighanem éppen ez volt az új szabályozás célja is, hogy ez a szervezeti forma nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a gazdálkodásban, a munkaidőben, a termékek megválasztásában. De a termelés meny- nyiségi növelésére is mód nyílik. Gyakorlatibbra lefordítva; a munkaidő például jobban igazodhat a tényleges munkához, ha kell tíz órát lehet teljesíteni egy nap, ha pedig éppen nincs mit csinálni, akkor nem kell feleslegesen a munkahelyen tölteni az időt. Mindenesetre a már említett jövedelemnövekmény, a jobb időkihasználás mellett egyelőre abból adódik, hogy a műhelyekben az eddigieknél több időt töltenek az emberek. Az elmúlt három-négy évben nem panaszkodhatott a GSC felnőtt kézilabdás gárdája: egyszerre három tehetséges kapuvédő, Balogh, Kole- sza és Tóth versengett az 1-es számú mezért. Mára viszont megfordult a helyzet, egyetlen rutinos portása sem maradt a szakosztálynak. A kedvezőtlen előjelek már tavaly jelentkeztek, Balogh és Tóth egyre ritkábban jelent meg az edzéseken, sőt a mérkőzéseken s Kolesza hozzáállása is gyakran hozta nehéz helyzetbe a csapatot. Balogh és Tóth majdnem egy időben kezdte a pályafutását: a hatvanas évek végén jelentkeztek az akkor még Ganz Vasas néven ismert kézilabda-szakosztálynál. A két jó barát sokáig őrizte a csapat hálóját, fiatalos lendületük, szorgalmuk évekig példát mutatott a többieknek is. Együtt lettek katonák, s leszerelésük után együtt örültek a GSC- hez való visszatérésnek is. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy már két év óta kevésbé lelkesen jártak az edzésekre, mindketten családi okokkal magyarázták szorgalmuk lanyhulását. Ráadásul a harmadik kapus, Kolesza, most már egy hónapja nem jelentkezik játékra. Mindhárman fiatalon, még harmincon innen fordítottak hátat a csapatnak, nagyon nehéz helyzetbe hozva a gárdát és a szakvezetést. Most tehát kapus, kapusok kerestetnek a GSC-ben, de visszavárják a régieket is. Gondolják meg a dolgot: még nem késő! Sokat segíthetnének az egyéb vonatván persze, aki úgy gondolja, neki elég az eddigi keresete. Öt sem küldik el természetesen, de ez együtt jár azzal, hogy a korábbinál többet kell egymás között egyeztetni, felosztani a munkát, s minden új ötletet, gazdasági lépést alaposan meg kell konzultálni a dolgozókkal. — Érdekelt lesz a szövetkezet abban is, hogy ha lehet, többet, de mindig gazdaságosan termeljen, hiszen megszűnik a bázisszemlélet. Érthető, ezúttal inkább azokat a jellemzőket emeUük ki, amelyek a szövetkezetei is, arra jogosítják, bízzék az új gazdálkodási forma előnyeiben. Amint azonban az elnök elmondta, gondjaikról, észrevételeikről félév táján listát állítanak össze s eljuttatják az illetékesekhez. Ezzel, reméljük, az új forma további tökéletesítéséhez is hozzájárulnak. Telephely, önerőből Jelenleg két saját terméküket gyártják, a festőhengert, s a 0-széria után a tavaly megvásárolt szabadalmat, a Hek- tor autóriasztót. Ezeken kívül több cégnek vállalnak bérmunkát. A folyó év más vonatkozásban is jelentős lesz a vasipariak életében, akik mellesleg új, találóbb elnevezésen is törik a fejüket; s szeretnének minél hamarább elköltözni új telephelyükre, amit nagyobb részt önerőből építenek. G. Z. kozásban megerősödött s nagy terveket dédelgető csapatnak. M. G. Kóstoló Isaszegen Diabetikus élelmiszerek A diabetikus táplálkozásról tartottak előadást Isaszegen a Vöröskereszt-szervezet és a művelődési ház szervezésében. Dr. Eszlári Egon körzeti főorvos jó tanácsaira csaknem hetvenen voltak kíváncsiak. Az előadást követően diabetikus ételekből tartott bemutatót és kóstolót a Pécel—Isa- szeg Áfész. Ezzel azonban nem fejeződött be a gondoskodás: az Áfész vezetői intézkedtek, hogy Isaszegen az Aulich utcai központi élelmiszerüzletben külön pulton legyen állandó jó választék a diabetikus élelmiszerekből. nÜGYELETH Állatorvosi ügyelet 24-én, reggel 8-tól 26-án reggel 8 óráig: Csömör, Erdőkertes, Gödöllő, Isaszeg, Kerepestar- csa, Mogyoród, Nagytarcsa, Pécel, Szada, Veresegyház: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bá- nóczi u. 2. Aszód, Bag, Dány, Domony, Galgahévíz, Galgamácsa, Hé- vízgyörk, Iklad, Kartal, Túra, Valkó, Vácegres, Váckisújfalu, Vácszentlászló, Verseg, Zsám- bok: dr. Molnár Attila, Aszód, Kossuth u. 27. lltSiy Ml ö 15 WMMM Éretlenek. Színes szinkronizált francia film, 4, 6 és 8 ü Szombati jegyzet 1 Történelem Csodálkozással olvashatja bárki gödöllői testvér, lapunkban, a Mezőgazdasági Mérnök egyik legutóbbi számában azt az írást, amely egyetemistákat interjúvol meg. Olyan fiatalokat, akik március 15-én büszkén viselik a kokárdát, de zavarba jönnek, ha megkérdik tőlük, ki volt Kossuth Lajos, Táncsics Mihály vagy kik a márciusi ifjak. Nem minden egyetemistáról, közvetve nem is minden fiatalról van szó természetesen. A mintavétel is aligha igazodik a szociológiai felvételek szabályaihoz, így hát az eredmény sem lehet reprezentatív, vagyis nem tudhatjuk, valójában milyen ismeretekkel rendelkezik a fiatal vagy a még fiatalabb nemzedék történelmi múltunkról, félmúltunkról. De azt más írásművek, felmérések is jelzik, bizony csúnya foltok éktelenkednek történelmi tudatunkban s nem is csak a tények vonatkozásában. A következő kérdés persze rögtön az, ki a felelős ezért. Divat szidni például a történelemoktatást, amiért didaktikus formájában a legegyszerűbbet sem tudja igazán elérni, azt hogy legalább a legfontosabb eseményeket el tudjuk helyezni az időben, s hogy hozzá tudjuk kapcsolni a legjellegzetesebb személyeket. Ráadásul ismeretes, hogy egy ideig attól a kényszertől is mentes volt a történelemoktatás, hogy eredményeiről az érettségin kelljen minden közép- iskolásnak beszámolnia. Helytelen volna azonban mindent csőstül a történelemoktatásra hárítani. Egyrészt mert nehéz feltárni tényleges hatékonyságát, másrészt mert az iskola, s egy-egy tantárgy még vállalt, s a munkamegosztásban ráosztott szerepének sem tud eleget tenni egymagában. Ha tovább keresgélünk az okok között, eszünkbe juthat az is, hogy vajon a könyvkiadás, a tömegkommunikáció megtesz-e mindent azért, hogy hozzáférhető, közérthető, de mégsem leegyszerűsített formában járuljon hozzá a történelmi adatok, tények, folyamatok közkinccsé tételéhez. Erről is nehéz volna egyértelműen nyilatkozni, hiszenmindenbizonnyal sok történelmi témájú kiadvány jelenik meg a gyerekeknek szóló képes történelmi könyvektől a tudományos elemzésekig. Azt eldönteni pedig, hogy mi az elég és mi a kevés, megint csak nehéz. Még szélesebb körben széttekintve szembetűnő az is, hogy az e jegyzethez hasonló vészharangkongatás jobbára ilyenkor, nemzeti ünnepeink táján hangzik fel, ám azon vitatkozni sem kell, hogy kampányok módjára aligha változhat meg a helyzet. Könnyű volna azt mondani: az iskolán, a tömegtájékoztatáson kívül sok-sok olyan intézmény, szervezet hivatott a történelmi ismeretterjesztésre, amely ha még jobban végezné a munkáját, kevesebb ok lenne a panaszra. Elég ha csak a TIT-et, a múzeumokat, a népfrontot, a közművelődési intézményeket, vagy az ifjúsági szervezetet, a KISZ-t említjük. Senki ne vegye ünneprontásnak, hogy éppen most került szóba a dolog, magyarázatát részben már megadtam. De legalább eny- nyire időszerű azért is, mert s ez sem oktalan kö- tözködés kíván lenni, az elmúlt alig egyhónapnyi időben egymás után három ünnepünkre emlékeztünk, munkahelyen, iskolában, sajtóban. Kár volna tagadni. több összejövetel maradt hatástalan idén is a résztvevőkre. Pedig történelmi ismereteink felfrissítéséhez, kiegészítéséhez az okosan szervezett megemlékezések is hozzájárulhatnának. Gáti Zoltán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) re. Decemberig százhúsz lakás Az év végéig 120 lakást készítenek el Gödöllőn a Kör utcában, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A napokban készí tették el nyolcvannégy lakás betonszerkezetét, április 6-ra befejezik még hat lakás betonozá sát, Most újabb 30 lakás alapozásán dolgoznak, s ennek elkészültével megkezdhetik az épület fogadószintjének készítését. Barcza Zsolt felvétele Egykor három, most egy sem Kézilabdakapus kerestetik
