Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

1982. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP "v/föfílP 5 Szelepek sorozatban Szám jegy vezérlésű esztergagépen, nagy sorozatban gyárt­ják az Ipari Szerelvény- és Gépgyár forgácsolóüzemében a kü­lönböző járművek pillangószelepeit. Erd6si Agnes felvétele Fásítási ankét Dányban Megnőtt az erdő becsülete Társulás a társulásban Majd Afrikában lesz fontos Nem beszéltünk hiába — § szűrhették le a tapasztalatot ^ a hét végén Dányban meg- ^ rendezett fásítási ankét ren- ^ dezöi. Nem vitás, lassacs- & kán már évtizedben mérhe- tő az a sziszifuszi harc, ame- § lyet a nagyobb zöld terüle- § tekért. az erdőkért, az erdő- ^ területek gyarapításáért ^ folytatnak a környezet- és ^ természetvédők, azok a ^ szakemberek, akik napi k munkájuk során mindunta- | lan tapasztalhatják a nem- ^ törődömség, a pusztítás nyo- \ mait. pótolhatatlan értékek S elvesztését, A Pest megyei Tanács mező- gazdasági osztálya az Országos Erdészeti Egyesület Pest me­gyei csoportja, a budapesti, az egri és a kecskeméti erdőfel­ügyelőség nem véletlenül vá­lasztotta a megyei fásítási an­két, az erdők napja és a ma­darak és fák napja megyei megnyitóünnepségének színhe­lyéül Dányt. egészen pontosan a helyi Magvető Termelőszö­vetkezetet. A dányi gazdaság ugyanis évek óta tevékenysége fontos területének tekinti az erdészet, az erdőgazdálkodás színvonalának fejlesztését. Köbméterek, hektárok Talán e tevékenységnek is köszönhető, hogy a vártnál, a reméltnél jóval nagyobb si­kert, érdeklődést váltott ki a rendezvény. A járás politikai és társadalmi szervezetei is el­küldték képviselőiket, akik je­lenlétükkel is megerősítették azt a hitet, hogy nem hiábava­ló az a sokrétű és szervezett munka, amelyet az ügyben érintettek a megye erdőgazdál­kodásának javításáért tesznek. Számok, tények, köbméterek, hektárok bizonyítják, valami elindult, valami megmozdult — mégpedig jó irányban. Tavaly, hiszen idei adatokról még nem beszélhetünk — a termelőszö­vetkezeti erdészetekből 110 ezer köbméter fát termeltek ki, min­den eddiginél nagyobb meny- nyiséget. 764 hektár új erdőt telepítettek 22 millió forint ér­tékben. 364 hektár erdőt fel­újítottak — ez 19 millió forint értéket képvisel. A termelőszö­vetkezetekben 126 erdész szak­ember dolgozik — amint az eredmények mutatják, egyre na­gyobb sikerrel. A tavalyi fásítási hónap Is azt igazolta, mind nagyobb azoknak a tábora, akik hajlan­dók áldozni, tenni azért, hogy gyarapodjon, szépüljön kör­nyezetünk. Másfél millió forint értékben ingyenes facsemetét ültetteik ki megyeszerte, a Ha­zafias Népfront szervezetei 700 ezer forinttal járultak hozzá a nagyobb zöldterülethez. Ezek mögött a forintok mögött mint­egy 60—70 ezer darab csemete van. S összességében az a tö­rekvés. amely akár nagy mé­retekben. erdőgazdasági szin­ten. akár egy-egy park, liget néhány száz négyzetméterén a már meglevő értékek megóvá­sára irányul. Tovább virágzik Sokat segíthet ebben a mun­kában az a szemléletváltás, amely a termelőszövetkezetek­ben az utóbbi időben lezajlott, s amelynek ménye. hogy javult a ben az erdőgazdálkodás szín­vonala. Ennek gyakorlati tapasztala- i tairól a dányi gazdaság 1000 hektáros erdejében tett láto­gatás során az ankét résztvevői is meggyőződhettek. A gödöllői arborétumban pedig igazi cse­mege várta a szakembereket. Nemcsak azokkal a muzeális értékű gépekkel ismerkedhet­tek meg, amelyek ma már munkában elavultak, hanem a legújabb, az erdő felújításához nélkülözhetetlen előkészítő-ül­tető masinákkal is. És az ipari feldolgozásban jó alapanyag­ként használható árboc akác­cal, amely nemesített fajta, s az a nagy előnye a közönséges akác­cal szemben, hogy nem girbe­gurba. hanem egyenes, virág­zása hosszabb, mint az elter­jedtebb fajtáé... Ankét, kampány... Sikeres rendezvények sora bizonyítja a fásítási hónap al­kalmából is. hogy jószándék­ban, tettvágyban nincs hiány a zöldterületek, az erdők meg­óvásában, becsületének vissza­állításában.- A baj, ott kezdő­dik. ha ez csak a szakemberek, s nem mindannyiónk ügye lesz a néhány figyelemfelkeltő hét után... EGY KIVÉTELÉVEL. — Nagyon siet? — kérdezte a rend őre — halkan, vég­telen nyugalommal, de nem minden gúny nélkül. — Ott egy stoptábla, miért nem állt meg? — Aki ül, az állóval szemben, mindig kiszolgálta­tottnak érzi magát, kivált­képp. ha annak súlyát bizo­nyos, a beosztásából, hivata­lából származó tényezők nö­velik. Ki hogyan reagál, vá- laszol-e s mit. avagy csak nyel — alkat, hangulat kérdé­se. Hosszasabb fejtegetésre azonban senkinek sincs ereje és kedve. Szíve szerint a vezető ezt mondta volna, mondta is ma­gában. füstölögve autós ma­gányában. a kora esti kihalt útvonalon: — Kérem, én igyekszem a lehető legszabályosabban ve­zetni. minden szabályt betar­tani. lehetőleg időben indulok hogy véletlenül se kelljen meghajtani a járművet, a ké­sés rémétől sarkallva. Tu­dom. a közlekedési szabályo­kat nem szabad felülbírálni, a stoptáblánál kötelező a meg­állás. még ha a környék jól belátható is. és a madár sem jár éppen arra. — De az élet. tudjuk ezt is, bonyolult. A gödöllői Dózsa György útról a 30-as útra jobbra kanyarodni nem külö­nösebben nehéz manőver, no­ha a HÉV-síneket is keresz­tezni kell. A nap néhány sza­kaszában meglehetősen sűrű a forgalom, a kocsik egymás sarkába érnek. Ilyenkor ki­alakul a forgalomnak egy bi­zonyos ritmusa, dinamikája, amit követni kell, mást nem is nagyon lehet tenni, minden egyénieskedés zökkenőt okoz. ^ Igazolódni látszik a köz- ^ jazdászok számítása: az új i vállalkozási fonnák szá- vj mos ígéretes kezdeménye­id zést segítettek életre. Per- ^ sze a lehetőség önmagá- $ tan csak az esélyt kínálja & fel. Tele ötletekkel A ráckevei Aranykalász Tsz egyelőre a „nyerők” táborába tartozik. Exportfőosztálya az év elején lépett frigyre a Skála Coop-pal, s a vegyes vállalat tisztes, haszonnal ke­csegtető üzletek részese kül­honban. Ám ez csak egy állo­más, hiszen most újabb tapo- satlan ösvényre lépnek: vál­lalati gazdasági munkaközös­séget alapítanak. Társulás a társulásban. Hogy erre sor kerülhet, az Kurucz Pál exportigazgató szerint elsősorban két hőszi­getelésben ' jártas szakember érdeme. Nemrégiben csatla­koztak a kollektívához, tele ötletekkel. Rövid idő alatt csupa hazai anyagból barká­csoltak egy gépet, a habosí- tót. Ennek az a lényege, hogy a különféle hűtőházak-rend- szerek összeállításánál óha­tatlanul is keletkező réseket poliuretán habbal tölti ki. Időközben kiderült, hogy az eljárást sok mindenre lehet használni. Például gépkocsik alvázvédelmére, a hazai vize­ken egyre gyakrabban feltűnő szélsiklók műanyag testének tömörítésére, tartályok szige­telésére, s csak az idő adhat választ rá, még mire. Tény, hogy Algyön napjainkban a ráckeveiek szigetelik a több ezer köbméteres gáztartályo­kat. Ez volt az első nagyobb megrendelés. Különleges szendvics Mivel beigazolódott, hogy a dologban van fantázia és a lehetőségek korántsem merül­tek ki, újabb döntés született. Hiszen addig kell ütni a va­sat (műanyagot), míg meleg. Elkezdték hát a szendvicspa­nel kifejlesztését. Alumínium lemezek közé öntötték a ha­bot és kiváló hőszigetelő ele­móponton, többnyire forgal­mas időben, a stopjelzés kihe­lyezése utáni első napokban, hetekben folyton megakasztot­tam a forgalmat, mert meg­álltam. a többiek erre nem számítva, hirtelén fékezésre kényszerültek, egy-kettő, pél­dául egy hatalmas Liaz, majd­nem belém jött. S akit folyton hajtanak, sürgetnek, előbb- utóbb belátja, igyekeznie kell, nehogy megjárja. Szép lassan megszokja, noha tudja, hogy ott a stoptábla, ebben a ke­reszteződésben nem szabad megállni. Miután e sorok írója meg­hallgatta az autós mondóká- ját, elhatározta, noha szemé­lyes tapasztalatai egybevágtak ezzel, felmérést végez. Egyik nap kiállt a sarokra, s tíz percen keresztül figyelte a for­galmat. számolta a gépkocsi­kat. Reggel fél kilenc előtt tíz perccel. Harminchárom iármű haladt át ennyi idő alatt. A- val és B-ve! kezdődő rendszá­mú személygépkocsik. Tra­bantok, Ladák, Skodák és Dá­ciák, Kamazok és egyéb te­herautók, buszok. postako­csik. RF-es jelzésű jármű, mentő, megkülönböztető jelzé­seit nem használva. Harminc- három. Egyetlen egy sem állt meg. mindegyik vezetője le­lassított, körülnézett, s ment tovább. Egy kivétel akadt. A har­mincegyedik. A Pest megyei gépkocsivezető-oktatók kocsi­ja. ELLENMOZGALOM. Lát­hattuk a tévében, hogy egyik megyénk egyik vállalatának pilótái mozgalmat indítottak, melynek lényege. segítenek előzni a személygépkocsik ve­zetőinek. Olykor-olykor talál­kozhatni ilyesmivel, a nehe­zen szuszogó teherautó vezető­je jobbra jelezve adja tud­meket nyertek. A korábbi ha­sonló panelekhez képest ez annyival tud többet, hogy az összeillesztésnél nincs szükség takaró lécekre, ráadásul még pormentes zárást is lehetővé tesz, amit elődjéről nem lehe­tett elmondani. Ennek hazai viszonylatban túl sok értelme nem lenne, . ám Afrikában, ahová szánják, nagyon is van jelentősége. Mert nemcsak a külső /orróságot rekeszti ki, hanem a finom homokszem­cséket is. Az Ikarus e techno­lógiát hasznosítva műhelye­ket, garázsokat épít a távoli földrészen. A szendvicspanel gyártása különösebb beruházást nem igényelt. A szakemberek Ki volt Fekiács József? Ez csak egyszerűen József utca. — Miért pont József és nem János, Adam vagy Mar­git vagy a csuda tudja mi? — Valaha, Fekiács József utca volt, ebből maradt a puszta keresztnév, a József. Szóról szóra így kezdődött. Véletlenül, egy egészen más témából adódóan „találkoz­tam” Fekiács József tanító úrral, akiről lnárcs község kétszer is utcát nevezett el. Először 1947-ben, de ezt az ötvenes évek végén életbe lé­pett központi utasítás nyomán — mely megtiltotta, hogy élő személyekről utcákat, tereket, középületeket nevezzenek el — érvénytelenítették. Akkor törölték el a vezetéknevet, s maradt a József. Másodszor túl a háta mögül semmit sem látó szerencsétlennek, előzz nyugodtan, nem jön szembe semmi. Azóta semmit sem hallottam a mozgalomról. De. hogy nem terjed, arról nap nap után meggyőződhet a személyautós. Sőt. mintha inkább az ellen­mozgalom terjedne. Akármi­lyen széles az út, a tehergép­kocsi lehetőleg szorosan a fe­lezővonal mellett halad, ha pe­dig olyan helyen vagyunk, mint Gödöllőről Pest felé tart­va, a lejtőn, amikor kezd meg­szűnni a szélső sáv. úgy igye­keznek, hogy a gyorsabb jár­mű ne haladhasson el mellet­tük. Jeleznek, s jönnek befelé, történjen bármi. SEBESSÉG. Valami rémlik, hogy a sebességet a különbö­ző kategóriájú járműveknek más-más értékben állapították meg. A személyautóknak, már­kától függetlenül, ugyanaz a mérce, akárcsak a teherautók­nak. szintén gyártmánytól el­tekintve. Hozzáteszem, épeszű kiskocsivezető tudomásul ve­szi, hogy a nagyobb testvér hamarabb gyorsul, könnyeb­ben előz, ezért lehetőleg a szél­ső sávban halad, s egyéb mó­don is elősegíti a másik moz­gását. Mi van a valóságban? Ügy tűnik, a valóságban a márka dönti el, ki milyen gyorsan ha­lad. Mind a személy-, mind a teherautók esetében, függetle­nül a sebességhatároktól. A Kamazok például lakott terü­leten legalább hatvannal men­nek, azon kívül nyolcvannal, kilenrvennel. S ha az előttük szabályosan poroszkáló kiskocsi nem húzódik félre, azonnal villogtatnak. Szóval, nagy ál­talánosságban, a sebesség megválasztása az erő. a lóerő függvénye. Kör Pál ugyanis saját kockázatukra maguk készítették a gépeket. Az Aranykalász a helyet, az energiát adta. Jól járnak Szükség azért van erre, mert a jelenlegi havi 2 ezer 500 négyzetméteres kapacitást növelni szeretnék. Ez a tevé­kenység ugyanis extra jöve­delmet hoz a ráckeveieknek. Megtalálják boldogulásukat. Nincs is ebben semmi kivet­ni való, hiszen az új gazdál­kodási formáknak éppen az a célja, hogy az egyén, a válla­lat, a népgazdaság egyaránt profitáljon belőlük. K. L. pedig 1977-ben, halála után. Akkor végleg ■ fölkerült a ne­ve a táblára, de most már ab­ban az utcában, ahol az iskola van és ahol egész életében tanított. Ki volt Fekiács József? — Én a mai napig roppant hálás vagyok Fekiács igazga­tó úrnak — emlékezik Szabó Pál tanácselnök. — Nehogy félreértse! Nem nagyképűség, de voltunk itt a faluiban né- hányan gyerekék, akikkel kü­lön is foglalkozott és minde­gyikünk vitte valamire. 1908- ban érkezett a községbe, mindvégig itt élt, itt is halt meg 1973-ban. Az egész falu elkísérte utolsó útjára. Mind­annyian az ő neveltjei va­gyunk: apák, fiúk, sőt unokák is. Fekiács József nemcsak ta­nító, amolyan mindenes volt! lnárcs ugyanis iszonyatosan szegény, elhanyagolt település volt egészen az ötvenes éve­kig. Arra sem volt pénze a községnek, hogy templomot építsen magának. A papot is a szomszéd . faluból kellett „kölcsönözni”. Ám sok em­bernek még arra sem tellett, hogy a temetési ' szertartást kifizesse. Így aztán mentek Fekiács tanító úrhoz, ő úgyis olyan szépen tudott beszélni, énekelni, meg harmóniumoz- ni. Fekiács tanító úr pedig, akárhányszor hívták, ment, eltemette a halottat és soha egy fillért nem fogadott el. Amikor 1919-ben Inárcson megalakult a direktórium, annak is ő volt a lelke. Ké­sőbb ő szervezte meg a falu­ban a Hangya-szövetkezetet, ha kellett jogi, ha kellett lelki tanácsokat adott. Valamennyien tiszteltük Vajon az emberekben, majd tíz évvel Fekiács József halá­la után, eleven-e még az em­lékezet, vagy már csak egy utcanév a többi közt — tű­nődtem Szabó Páltól távozó­ban és mialatt a Fekiács utca felé igyekeztem, az iskolához, néhány járókelőt kíváncsian megszólítottam. — Hát persze, hogy tudom ki volt. Engem ugyan nem ta­nított, mert nem itt születtem, de a feleségem nála járta ki az iskolát. Nagyon rendes, pontos ember volt, meg a fe­lesége, a lánya is. Itt minden­ki úgy hívta: igazgató úr. So­ha nem ütötte a gyerekeket, mint ahogy abban a régi vi­lágban ugye divat volt a kor­mos, a nádpálca — így Sze­mes János. Füleki Gézánét még tanítot­ta. — Nagyon emberségesnek ismertem, nem éreztette soha, hogy ő az igazgató-tanító, egyszerű volt és kitűnő peda­gógus. Alig vártuk, hogy ő jöjjön be az órára, olyan ér­dekesen, színesen tudott min­Gyeptégla a Hanságból Tömött és selymes Megkezdték a hansági gyep­tégla idei kitermelését. Ez az idénymunka késő őszig tart. A hansági ősgyepet gondosan! előkészítették a kivágásra: trá­gyázták. gyomtalanították és többször kaszálták, hogy tö- möttebb, selymesebb legyen; Két gyeptéglavágó géppel dol­goznak. amelyek óránként 2000 30x60 centiméteres szeletet metszenek ki a hatalmas gyep­területből. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló mennyiség, csaknem 650 ezer gyeptégla kitermelését irányozták elő. Ebből mintegy 150—200 ezer darabot Auszt­riába szállítanak, a többivel fővárosi és környéki, kecske­méti, ózdi és győri sportpályá­kat, parkokat és szabadidőd központokat újítanak fel. denről beszélni. Tőle nem kel­lett félni, de nagyon tisztelt tűk. Rendkívüli ember volt és nagyon népszerű. — Kecskés Józsefné arcán az emlékezés melege suhant át. — Nyugod­tan mondhatom, mindenki szerette. Az iskola folyosóján, a be­járati ajtóval szemben egy márványtábla látható. Felső részén, középen, Fekiács Jó­zsef domborított arcmása, jobbról-balról születésének és halálának dátuma. Petényi Istvánná gondnok-; tói tudtam meg, hogy 1977-, ben (akkor volt 80 éves az is-, kola) Fekiács-alapítványt hoz­tak létre. A pénzt, 20 ezer fo­rintot, a Március 21. Tsz adta az alapítványhoz. Azóta min­den tanév végén egy, legfel­jebb két olyan diák kapja meg, aki nyolc esztendőn ke­resztül az iskola legjobb ta­nulója volt. Az évi kamatot (1000 forint) betétkönyvben, hozzá Fekiács József arcképé­vel díszített emlékplakettet eddig heten vehették át. „Úgy, mint Makarenko" Fekiács Anna nyugdíjas ta­nítónő a Vöröshadsereg úton, egy szerény kis családi ház­ban él bátyjával, sógornőjé­vel együtt. Szűkszavú, töré­keny, idős asszony. Nehezen, fukarul mérte a mondatokat. — Édesapám Véglesen szü­letett, 1888-ban, „úgy, mint Makarenko”. Ezt mindig hoz­zátette, bárhol szó esett a szü­letési évéről. Makarenko volt az egyik példaképe. A losonci állami tanítóképzőben végzett és rögtön ide, Inárcsra jött. Itt is maradtunk élete végéig. Velünk és magával szemben hihetetlenül szigorú volt, an­nál elnézőbb a tanítványaival. Pedagógiai elvei akkor még elég szokatlannak tűntek. Egy kicsit úttörő volt, a maga sze­rény posztján. Soha nem fe- nyített, nem büntetett. A ne­velést a dicséretre, a jutalma­zásra, a jó szóra építette. Mialatt nehézkesen, akadoz­va gördültek az emlékező mondatok, én a bronzplaket­tet nézegettem, amit Fekiács Anna érkezésemkor mutatott. Markáns, idős férfifej, fürké­sző tekintet, két mély ránc a száj körül, mely ránc nem ke­serűséget, hanem energiát raj­zolt az arcra, egyenes, szép metszésű orr, magas, tiszta homlok — ennyit árult el az arcmás magából. — Apám mindig el volt foglalva valamivel. Tétlenül soha, egy pillanatig nem lát­tam. Szomorúnak, olyan iga­zán dühösnek sem. Vidámnak annál gyakrabban. Egy kántortanítóról a községe utcát, alapítványt nevezett el. Miért? Nem vitt véghez fal­rengető tetteket, nagy opusok sem maradtak utána. Hogy mégis, miért? Talán, mert a legtöbbet ad­ta magából az őt körülvevő kis közösségnek: egész életét, teljes emberségét. S. Horváth Klára kézzel fogható ered­— Nos — folytatta volna ve­zetőnk —, úgyszólván napon­megyé- ta járok keresztül ezen a cso­Gáspár Mária Mindennapi apróságok az utakon Amolyan mindenes zr Életét, emberségét adta a köznek 5 Csak értelmetlen hajsza, befelé forduló, önző életvitel, \ értékvesztő közöny, minden önzetlenséget elsorvasztó ^ hálátlanság, tiszteletlenség. Hányszor halljuk, mondjuk, ^ és hányszor hisszük is, hogy ez korunk szomorú, ám ^ igaz képe és elfelejtjük, hogy a valóság soha nem csak ^ fehér vagy csak fekete, s a sokszor sötét felszín alatt, ^ bár csöndesen, hivalkodás nélkül, léteznek tiszteletet te- i remtő emberi törekvések, s e gesztusokért hálás, emlék- \ őrző közösségek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents