Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

kMíop 1982. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP Segít a rajz, a fotó Modern varázslók A fogasokon, a polcokon, a próbababákon félig kész vagy már teljesen összeállított ru­hadarabok, az asztalokon raj- zak, fotók, színes diák és kü­lönféle színű, illetve vékony­ságú hímzőfonalak — ilyen a Magyar Nemzeti Múzeum textilrestaurátor-műhelye. A régmúlt századokat idé­ző textíliák általában megle­hetősen rossz állapotban ke­rülnek a műhelybe. Az alap­szövet, a fémszálak, a hímző­fonalak felbomlottak, sok he­lyütt kikoptak. A restaurálás nem egyszerű feladat. A szétszedéskor mérnöki fontossággal elkészítik a ru­ha tervrajzát. Ezután az anya­gokat semleges, a hímzéseket különleges vegyhatású mosó­szerekkel kitisztítják, majd a sok ezer lengő szálat az ere­detivel azonos fonallal rögzí­tik. A konzerválásnál, ha szükséges, a merevítő bélést tartós, színhatásában és anya­gában a régihez hasonló tex­tillel cserélik ki. Többek között II. Lajos ki­rály feleségének, Mária ki­rálynőnek az esküvői ruháján dolgoznak a régi textíliák megújítok A múzeum 1928- ban vásárolta meg a ruhát, amely a VI. században Firen­zében készült, zöld selye'm- damasztból, aranybrokát kere- telőpántokkal az ujján és az elején. Egy másik, valószínű­leg régi magyar háziipari termékként a XIX. századból származó főúri díszruha ösz- szeállításán is dolgoznak. Ezt ajándékba kapta a múzeum. A ruhákat restaurálásuk után a múzeum textilgyűjte- ményében állítják majd ki. Dó, ré, mi... Kodály szülővárosában, Kecskeméten 1975 óta működik a zenepedagógiai intézet. Kodály így írt a zenei iskoláról: ......van itt egy iskola, amely úgy működik már, mintha ma­gam is itt éltem volna...” Ci gánydalok és -táncok Folklórtalálkozó Szecsőn Tiszteletre méltó vállalko­zás terve született meg a kö­zelmúltban több cigány mű­vészben; írókban, költőkben, festőkben, táncosokban, dzsesszmuzsikusokban és népi zenészekben. Az említett nép­szerű, neves művészek néhány fellépésből álló előadássoroza­tot kívánnak rendezi a ma­gyarországi cigányság támoga­tására. Az előadások bevételét cigány gyerekek üdültetésére és olvasótáborok szervezésére fordítják. RA DIÓFIGYELŐ INTEGRÁCIÓ ÉS DEMOK­RATIZMUS. A jó művek sa­játja, hogy nemcsak a törté­net késztet gondolkodásra, tanulságok levonására, ha­nem héjait lebontva a máso­dik, a harmadik rétegnek is van számunkra mondandója, így volt ez Stefka István pén­teken, a késő esti órákban hallható, címét kivéve minden ízében példásan sikerült ri­portjában. A kifogásolt cím: Érdek — ellentét sem így, különírva, sem egybeolvasva nem tükrözi azokat az ellent­mondásokat, amelyeket Stef­ka a Szabolcs megyei egész­ségügyi integrációról feltárt. Az ugyanis még csak nem is vitatható, hogy a szándék, a Cél e folyamat kapcsán — akár Szabolcs, akár Pest me­gyében — az emberek maga­sabb színvonalú egészségügyi ellátása. Ezért szüntették meg Csengeren a szülőotthont, körzetesítették a megyében a szakrendeléseket. Az ilyen s hasonló integrá­ciós törekvésekről ugyan az oktatásügyben, a tanyakérdés kapcsán — a példák sorolá­sát tovább is folytathatnánk — nemegyszer kiderült, hogy rossz vért is szül. Mint az egykori járási székhely Csen­geren, ahol inkább elhallgat­ják az emberek betegségeiket, mintsem hogy egész napos utazgatásokra fordítsák az időt. Ügy érzik, nem előre, hanem visszalépett egyet a fejlődésben a község. Az Egészségügyi Miniszté­rium illetékese is belátta a riport végén, sok helyen a fel­tételek megteremtése nélkül, elsietve hajtották végre az integrációt. HITELT, HITELRE. Ezt az alcímet viselte Incze Zsuzsa műsora, mely a magánerőből építkezőknek igyekezett taná­csot adni meghívott szakem­berek, az OTP, az Építési és Városfejlesztési, valamint a Pénzügyminisztérium munka­társainak segítségével. Bár a hangnem kétségtele­nül könnyebb volt, mint az előző műsorban, konfliktu­soktól azonban ez a téma sem volt mentes. A készülő új la­kások kétharmada ugyanis magánerőből, javarészt OTP- hitellel épül, s az érdekeltek, mint az egyik példában sze­replő budakalászi család, gyakran érzik úgy, túlbonyo­lítja, nehezíti a takarékpénz­tár, illetve az OTP tevékeny­ségét szabályozó sok-sok jog­szabály az építkezések gyors befejezését. Ezekre s hasonló kérdések­re adott választ a jószándékú beszélgetés. Cs. A. A rendezvénysorozat első eseményének színhelye tegnap Tápiószecsőn, a Damjanich Művelődési Ház volt. A folk­lórtalálkozón Lakatos Meny­hért író mondott bevezetőt. Ezt követően a cigányság vándorláskori dalai és táncai címmel a KISZ Központi Mű­vészegyüttes rajkózenekará­nak és tánokaráinak több tag­ja mutatta be műsorát. (Ko­reográfus; Kovács Zoltán, az együttes Tápiószecsőről szár­mazó szólótáncosa.) A kétórás program a helybeli népi együt­tes és a közelmúltban alakult cigány hagyományőrző csoport fellépésével ért véget. A késő estébe nyúló műsor­ról keddi számunkban részle­tesen beszámolunk. Mindenki másképp csinálja Lemezlovas szeretnék lenni! A lemezjátszót és a magnetofont mindenki tudja kezelni. Vagy talán mégsem ilyen egyszerű a dolog? Hiszen tízezrek járnak diszkóba, ahol gépzene van és valaki, aki ajánlja a műsort, de ez utóbbi így nem pontos meghatározás. A disc jockey nem egyszerűen műsorközlő, ő lemezlovas, aki szellemes (vagy annak szánt) egyéni megjegyzésekkel fűszerezve konferálja a zeneszámokat. Világhíresség is van a le­mezlovasok között, mint pél­dául Alan Freed, aki állítólag elsőként használta műsoraiban a rock and roll kifejezést, melynek eredetijét New Or­leans vörös lámpás negyedé­ben mondogattak a vendégek a lányoknak; „ringj és pö­rögj’’ Ugyancsak világhírűvé vált Murray the K, az „ötö­dik Beatles boy”, és a magyar fiatalok fülében is ismerősen cseng Bob Stewart vagy To­ny Prince neve. Hazai pályán a legnagyobb menő Cintula, aki az Omega együttessel kezdett, többnyire egyetemi klubokban szerepel és olykor a tévében is látha­tó. Pályatársai közül még tíz­tizenöt ismertebbet lehetne sorolni és negyven-ötvenen vannak, akiket „A” kategóriá­ba minősítettek. Több százan pedig ideiglenes működési en­gedéllyel, vagy anélkül szóra­koztatják a közönséget. Untatni tilos — Lemezlovasnak lenni nem művészet, ez szakma, ami megfelelő adottságokkal, kü­lönböző fokon megtanulható — szögezi le Péter Miklós, az Országos Szórakoztató Köny- nyűzenei Központ igazgatója. — Amatőr és profi ezen a pályán nehezen választható el egymástól. A diszkó divat- jelenségnek indult, bizonyos mértékig ma is az. Külföldi mintára kezdődött, először a klubokban és a művelődési Új politikai könyvek A jelképes szivárvány színei A Kossuth Könyvkiadó­nak egyre népszerűbb a Szivárvány-sorozata, amelynek kötetei tetszetős borítóval szivárvány koc­kával jelennek meg. Tar­talmuk pedig a történelem egy-egy érdekes darabja, epizódja. Most ezekből a könyvekből mutatunk be hármat. hogy olvasóink megismerhessék a jelképes szivárvány színeit, a törté­nelem furcsaságait. Hat lángoló év Karsai Elek könyve, A berch- tesgadeni sasfészektől a ber­lini bunkerig Hitlert, s kör­nyezetét mutatja be. A szer­ző jól ismeri ezeket az időket, amikor a náci Németország élén beteges hajlamú diktátor állt, aki valóságos betonerő­döt építtetett a hegyek közé, ahol a hétvégeket töltötte. Ebben a sziklára épült vár­kastélyban fogadta még a külföldi látogatóit is. Ott, a hegyen, a félelmetes sziklacsú­cson tervelte ki Európa leigá­zását. Már maga az építmény is furcsa volt, szinte alig le­hetett megközelíteni, csak egy kijárata volt. Mindez arra vallott, hogy Hitler félt, félt, hogy hóbortjait megunva, va­lakik meggyilkolják, s ezért őriztette magát, amikor sze­retőivel elvonult a furcsa sziklavárba. Persze nemcsak az érdekes a könyvben, amit leír a szer­ző, hanem az is, hogy meg­rázó erővel mutatja meg en­nek a szörnyetegnek a képét, mentalitását. Ismert, hogy Karsai tudományos pontosság­gal tárja fel ennek a kor­nak a dokumentumait, mu­tatja meg a nácizmust a maga meztelenségében. A Szi­várvány-sorozatban most meg­jelent műve egy korábbinak nemcsak korszerűsített és tel­jesen átdolgozott kiadása, ha­nem újabb dokumentumokat is ismertet benne: a térkép­szobák titkos tanácskozásait, a névtelen milliók szenvedéseit, s azt a szörnyű világégést, amelyet Hitler szabadított rá az emberiségre. S elvezeti az olvasót addig a pillanatig, amikor a berlini bunkerjébe visszahúzódott diktátor, hat lángoló év végén, a halálba menekül, s az „ezeréves bi­rodalom” füstölgő romhalmaz­zá válik. Cárok és kalandorok Szvák Gyula könyve, a Cá­rok és kalandorok egy zava­ros időszak története, Rette­gett Ivánról és koráról szól, jobban mondva arról, hogy az ő halálával keletkezett zűr­zavarban miként léptek fel álcárok, kalandorok az orosz trón igényével, miként har­coltak a bojárok a cárok és egymás ellen, hogyan alakul­tak a XVI. századi cári Oroszországban a hatalmi vi­szonyok. A történetnek azért van sok színe, szála, mert a szerző — orosz dokumentumokra, nép nyelvén élő mondákra építve — egy drámai történetből in­dul ki, mégpedig abból, hogy Borisz Godunov 1591-ben megölette Rettegett Iván leg­ifjabb gyermekét, a kis Dmit- rijt, vagy az epileptikus fiúcs­ka sebezte halálra magát kés­dobálás közben? Jó egy év­tized múltán mindenesetre színre lép a fiú nevében Gris- ka Otrepjev, az első ál-Dmit- rij, sokak szerint egy jóeszű szerzetes. A Kremlbe végül is eljutó kalandor győzhetet­len imperátornak címezteti magát, de 1606. május 17-ének reggelén Vaszilij Sujszkij, a leendő cár hívei megölik. Ezzel nem fejeződik be a történet, mert újabb álcárok jelentkeznek, közben folyik a harc a hatalomért, megis­merkedünk az akkori orosz népmozgalommal, a kozákok, tatárok szerepével, népvezé­rekkel, s miközben izgalmas olvasmányban van részünk, egy legenda, az orosz történe­lem egy darabja is közelebb kerül hozzánk. Oroszlán az égen A harmadik Szivárvány­könyv már egészen más, ko­runk történelmének egy da­rabját vetíti elénk, mégpedig a második világháború cseh­szlovák epizódját, az első csehszlovák vadászrepülőez­red harci cselekményeit. Fran- tisek Fajtl kötete, az Orosz­lán az égen nagyon izgalmas, szinte detektívregénnyel fel­érő olvasmány. Van benne titkos küldetés, váratlan ese­mény, bizonytalanság és ke­mény elszántság, légi harc, bosszú, visszavonulás és győ­zelem. Minden, ami egy ka­landos élethez szükségeltetik. Az önéletrajzi ihletésű re­gény valóban érdekfeszítően bonyolítja a történetet, s a lapok során kirajzolódik a csehszlovák deszantegység megalakulásának, harci küz­delmének eseménydús törté­nete. Hiszen a vadászrepülő­gépek két szárnyán nem az ezüstszínű cseh oroszlán vil­lant meg vörös mezőben, ha­nem az ötágú vörös csillag, az Angliából a Kárpátok fö­lé érkezve a csehszlovák piló­ták mégis oroszlánként küz­döttek a feketekeresztes légi kalózokkal szülőföldjük fel­szabadításáért. Fajtl százados könyvének eredeti címe: Elsőként ott­hon. És valóban, a szlovák hegyek közé elsőként a híres Lovacskák ügettek be, vagyis a ma már oly törékenynek tetsző Lavocsnikok, más ne­vükön a La—5-ösök. Azért is érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert sok újat tudunk meg a szomszéd test­vér nép szabadságharcáról maroknyi bátor ember önfel­áldozó küzdelméről. Gáli Sándor házakban, de azóta már a vendéglátó helyeken is polgár­jogot nyert. — Az idősebb korosztályok tagjai közül egyesek bírálják, mások elfogadják, de ettől függetlenül a fiatalok szóra­kozása. Talán több is ennél? — Ha jól csináljuk, akkor komplex Közművelődési lehe­tőséget rejt magában. Ma még, sajnos, messzire va­gyunk ettől, időnként vadhaj­tások, nem a jóízlést szolgáló műsorok is előfordulnak. Ho­lott a diszkó módot adhat például közéleti emberek, mű­vészek, sportolók bemutatásá­ra. Szünetben animációs kis- filmeket vetíthetnek, vetíte­nek. Ez is egy lehetőség a sok közül. Már a válogatás­sal, az összeállítással is töb­bet lehet nyújtani, mint egy­szerű lemezbemutatást. Itt van például napjaink divatos nosztalgiahulláma. Nem mind­egy, hogy mit veszünk elő a harminc-negyven év előtti zeneszámok közül; a silányab­bakat-e vagy azt, amit való­ban érdemes megőrizni. — Alkalmasak-e vajon a lemezlovasok az ízlésneve­lésre? — Az élgárdába negyven- ötvenen tartoznak, ők valóban mintaszerűen csinálják a dol­got. Több százan még elfogad­hatóan. Azután vannak olya­nok is, akiket elfogad a kö­zönség, mert ott helyben pil­lanatnyilag nincs jobb. Hir­telen támadt ez a tömeges igény, nehéz egyik napról a másikra kielégíteni, illetve felkészülni rá. Diszkó minde­nütt kell a fiataloknak, a leg­kisebb településeken éppúgy, mint a nagyvárosokban. A lemezlovasok túlnyomó több­sége nem főfoglalkozásként űzi ezt a mesterséget. A hi­vatásos népművelő, mert ilyen is van köztük, máskép­pen csinálja, mint aki csak nyolc általánost végzett. Sokat számít a műveltség, az érdek­lődési kör, és persze az egyé­niség. A disc jockey nem le­het unalmas vagy egysíkú. Nem ismételgetheti önmagát, mert akkor kifütyülik. Szóval, tanulnia kell. — Hol tanulnak a lemezlo­vasok? — Otthon, önműveléssel, lemezhallgatással és a külön­böző popkiadványokból is meríthetnek. Emellett évente egyszer tanfolyamot indítunk a számukra, ezen bárki részt vehet, képesítéssel vagy anél­kül. Most például két csoport­ban hetvenen hallgatják az előadásokat. Törzsközönsége van Telt ház a Fővárosi Elekt­romos Művek KISZ-eseinek pinceklubjában. Körülnézek a helyiségben; csupa fiatal. Sehol egy manipulált jelmez vagy feltűnő viselet. Farmer- nadrágos pulóveres, szorgal­mas diákként jegyzetelő fiúk ülnek a székeken. Közöttük egyetlen fiatal nő és egy kis- katona. Valamennyien leendő vagy már gyakorló lemezlova­sok, akik most éppen Montág Imrének, a Színház és Film- művészeti Főiskola tanárának előadását hallgatják a helyes magyar beszédről. Utána nyelvgyakorlat kö­vetkezik: Kicsit hadarsz. Las­sabban ... Jól bírtad levegő­vel ... Kitűnő... Beszélni tudni kell, és nem is akárho­gyan. Tartalmasán, ötletesen, humorosan, helyesen ejtve az angol neveket és címeket. Is­merni kell a popzene fonto­sabb irányzatait és történeti vonatkozásait, az egyes zenei műfajokkal kapcsolatos fogal­makat. A muzsika rögzítésé­hez használatos eszközöket, azok működését. A különféle mikrofonok, lemezjátszófe­jek tulajdonságait, a hangle­mezek fajtáit, használatát, az erősítőket és a keverőberen­dezéseket. Ismerni kell a mo­no, a stereo, a qadro, a hi-fi fogalmát... Szünetben az egyik fiatal­ember, Gyuris Gábor arról beszél, hogy milyen költséges ez a szakma. — Nem lehet rossz felszere.' léssel dolgozni. A hazai dol­gokkal nem lehet menő az ember. Ismeretség kell a be­szerzéshez, vagy nagyon sok pénz. — Fellépett már valahol? — Minden este a közgázon! vagy más egyetemi klubokban,1 — Ez a főfoglalkozása? — Egyelőre nem. Műsze­rész vagyok. Egyetemre is jártam, csaik közbejött vala­mi, nem fejeztem be. A disz­kóval vannak komoly ambí­cióim, itt találja meg az em­ber igazán önmagát. A társaság egyetlen nőtag­ja Búza Lászlóné. Kétéves kisfiával van gyesen. Tavaly SZOT-üdülőben nyaralt, ott szerepelt sikerrel. A felsze­relése két maszek láda, a csa­ládtagok készítették. — A szerelésről nem mond­hatok többet, szakmai titok. Mindenki úgy hozza össze, ahogy tudja. Muzikális csa­lád vagyunk, a férjem dobos volt valamikor. Én talán le­mezlovas leszek, ha sikerül. Simigla Gyula tökéletes ki- kapcsolódásnak nevezi azokat az órákat, amikor a közönsé­get szórakoztatja. Ideiglenes működési engedélye van, fel­lépett már a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat csillaghegyi klubjában és más gyári klu­bokban is. — Törzsközönségem van! Utánam jönnek oda, ahol ép­pen műsort adok. Igazán nem a pénzért csinálom. Most pél­dául négyszáz forintot kapok nyolc fellépésért. A szerelést harmincezerért vettem, OTP- re. Nem üzlet, szórakozás — Mi a főfoglalkozása? — Villanyszerelő vagyok a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. — Es a diszkó? — Nekem nem üzlet, ha­nem szórakozás. A tanfolyam elvégzése nem ad képesítést, de segíti a fel­készülést a vizsgára, ahol mi­nősítést; A, B, C kategóriába sorolást (ez öt évre szól) vagy egy évre érvényes, ideiglenes működési engedélyt lehet sze­rezni. Gálán Bertalan, a vizsgabi­zottság elnöke: — Hozzánk bárki jelent­kezhet, aki kedvet és képes­séget érez magában. A felté­tel mindössze a korhatár (ti­zennyolctól harmincöt évesig) és általános iskolai végzettség. — Nem tartja ezt az utóbbit túlságosan alacsony követel­ménynek? — Valamennyien, akik a minősítésben közreműködünk, kevésnek tarajuk. Szó van ró­la, hogy feltételnek kellene megszabni az érettségit. Ter­mészetesen az iskolai végzett­ségtől függetlenül, a popzenei tájékozottság mellett, követel­mény egy bizonyos műveltsé­gi szint, kulturált viselkedés és a jó beszédkészség. Lemez­lovasnak lenni divatos szak­ma, jól jövedelmez, és sok fiatal számára nagyon vonzó. Persze megvannak a buktatói rnég azok számára is, akik va­lóban tehetségesek. Nem ad­juk könnyen a jogosítványt, amit az is bizonyít, hogy ál­talában a jelentkezőknek csu­pán egyharmada veszi siker­rel a vizsgát. — És a többiek? — Nem adják fel könnyen! Azok például, akiknek rossz az angol kiejtésük, nyelvtan- folyamra iratkoznak. Gyakori a bukás, de újra meg lehet próbálni. Gál Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents