Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

1983. április 17., szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Hogy alkotó kedvünk kibontakozzék Beszélgetés Krasznai Lajossal, az MSZMP Budai járási Bizottságának első titkárával Gazdaságpolitikánknak a hatodik ötéves terv idő­szakában a valóságos helyzetből kiindulva, a távlati célokhoz és a változó körülményekhez igazodva kell lehetővé tennie a népgazdaság tervszerű fejlődését. A gazdaságban a fő tennivaló a hatékonyság erőtel­jes növelése — állapítja meg a párt XII. kongresz- szusának határozata. A feladat tehát adott. A végrehajtáshoz nekünk kell megtalálnunk azokat az eszközöket, amelyeket a legalkalmasabbaknak vélünk, azokat a módszere­ket, melyek a legcélravezetőbbek. Ezeknek egyike a gazdaság szervezeti rendszerének rugalmas átalakí­tása, olyan termelő és szolgáltató közösségek létre­hozása, amelyek a lehető leghasznosabban bonta­koztatják ki a még lappangó alkotó energiákat. Ezekről beszélgettünk Krasznai Lajossal, az MSZMP Budai járási Bizottságának első titkárával. • A múlt év szeptemberében és ok­tóberében megjelent jogszabályok ad­ták a lehetőséget a kisüzemi gazdál­kodás továbbfejlesztésére. Milyen felismerés vezetett e jogszabályok megalkotásához? — A társadalmi-gazdasági előre­haladással természetszerűen diffe­renciálódott szükségleteket kizáró­lag nagyüzemi keretekben nem le­het kielégíteni. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszát éljük, amikor úi hajtóerőkre van szükség. Ezek a hajtóerők kényszerítőek, ám fel- használásuk eszközeinek is birtoká­ban vagyunk. Mindenekelőtt az alapvető célt kell hangsúlyozni: ki­fejleszteni és megerősíteni a gazda­ság rugalmas alkalmazkodóképes­ségét, ésszerűbb munkamegosztást kialakítani a gazdálkodó szervezetek között. Ez mit eredményez? Az úgy­nevezett kisüzemek — hívjuk így az egyszerűség kedvéért — elősegíthe­tik a kisebb mértékben jelentkező, vagy egyedi fogyasztói igények ki­elégítését, bővíthetik az alkatrésze­ket és félkész termékeket előállító kapacitásokat, elérhetőbb közelség­be hozzák a hiánycikkek megszün­tetését, részt vállalhatnak a népgaz­daság egészét jótékonyan érintő mű­szaki fejlesztési feladatok ellátásából, eltörölhetik a szolgáltatások fehér foltjait. Ezzel igen sok terhet vesz­nek le a nagyüzemekről, így azok inkább tudnak foglalkozni eredeti szerepükkel, a népgazdaság számá­ra oly fontos szerkezetátalakítási teendők végrehajtásával ........................ • A kisebb alapegységek tehát nem kívánatos célt: a hatékony, ugyan­akkor jövedelmező munka kifejtése és az ehhez szükséges szervezetek között legyen a korábbiaknál sokkal szorosabb az összefüggés, ez szolgál­ja a szükségletek magasabb színvo­nalú, maradéktalanabb kilégítésél. Kapitalizmus? Ami azt illeti, a szo­cializmusnak sem árt, ha rugalmas, ha minél több olyan emberünk van, aki kész értelmes kockázatvállalás­ra, aki szellemi vagy fizikai tartalé­kát hajlandó hasznosítani. Bizonyító erejű a mezőgazdaságban a háztáji és kisegítő gazdaságok sikeres szere­pe. Nem feltétlenül kapitalista az. aki a megszokottól eltérő, de haté­kony módszerekhez nyúl, a köz ja­vára és a maga hasznára, tisztessé­gesen. A stratégiai célt is meg lehet itt fogalmazni: segítse elő az új szer­vezeti formák láncolata a szocialista tulajdonviszonyok tartalmi gazdago­dását. • Ha már a gazdagodásnál tartunk: jogos-e az a hiedelem, hogy egyesek ezután mérhetetlen magánvagyonra te­hetnek szert? — E különböző kisüzemi szerveze­tek olyanok, hogy o meglevő társa­dalmi tulajdon mozgásformáit te­remtik meg, nem pedig magántulaj­donra épülnek. Nem indokolt tehát attól félni, hogy óriási pénzek gyűl­nek össze magánkézben. Ezeknek a szervezeteknek meg kell termelniük önmaguk számára az újratermelés feltételeit. Átgondolt rendszer sze­rint jönnek létre ott, ahol szükség van rájuk, s működnek, míg fölös­legesekké nem válnak, illetve, amíg képesek önmagukat rentábilisan fönntartani. Nem az alapító nagy- vállalat, szövetkezet, tanács vagy minisztérium tartja el őket, attól sem kell hát félni, hogy tönkreteszik anyagilag életre hívójukat. S hogy elszívják-e a nagy gyáraktól a leg­jobb munkaerőt? El. Ahol tudják. A nagyvállalatoknak is meg kell szok­niuk, hogy ebben az új helyzetben kell jobbat és többet produkálniuk, miközben el kell érniük: a kvalifi­kált munkaerő számára vonzóak le­gyenek. A kisüzemi formák nem fognak elburjánzani, ez csak egy fél­reértés a közvéleményben. Ez utób­biaknak s a nagyüzemeknek együt­tesen kell javítaniuk, erősíteniük a magyar gazdaságot, mindenféle ká­ros vagy társadalmi rendszerünkhöz nem illő hatás, következmény nél­kül. A jogszabályoknak a fő vonalai megvannak. Hogy miként kell azo­kat finomítani, arra majd rámutat a gyakorlat. Az azonban semmiképp sem kétséges: a megnyugtató politi­kai és gazdasági ellenőrzés lehetősé­gét megteremtették. • A budai járás gazdasági szerke­zete meg is kívánja ezeket a rugal­masabb szervezeti formákat. — A járás 20 milliárd forintos évi bruttó termelési értékének létreho­zásában — hasonlóan az ipar orszá­gos arculatához — tíz-tizenkét nagy- vállalat a meghatározó. A mezőgaz­daságban sem fest másképp. A szol­gáltatás jelenlegi állapota feszítő gondokat takar sa járásban, az ed­digi számottevő törekvések ellenére nem szólhatunk lényeges javulásról, mivel a régi keretek között nem állt módunkban túl sokat lépni elő­re. Alapvető cél a mi szűkebb ha­zánkban: az új szervezetek kapcso­lódjanak mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a jól működő nagyüzemekhez, a szolgáltatásban pedig minél több olyan kisüzem jöj­jön létre, amely a lakosság igényei­nek leginkább megfelel. • Miről számolhatunk be eddig? — A teljesség igénye nélkül sorol­junk fel néhány jellemző példát. Megváltozott lehetőségekkel élt már korábban a kereskedelem, il­letve a vendéglátás, nemcsak nálunk, hanem az egész megyében. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat 1981 áprilisától több mint száz egységet adott át szerződéses kezelésbe, ezt a számot ez év végéig kétszázra akar­ják emelni. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat az idén mintegy harminc boltot ad át, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat pedig százharmincöt üz­letéből a múlt esztendőben kilencet tett át szerződéses, kettőt bérleti ke­zelésbe, ez évben újabb hatot, illetve hármat. A szóban forgó legújabb jogszabályok alapján a budai já­rásban is alakult már kisszövetke­zet: a törökbálinti OMÜV közgyű­lése szavazta meg, január 1-i ha­tállyal. A Minipul nevű kisszövet­kezet Budaörsön működik, bedolgo­zói rendszerre épül. a budapesti^MŰ- TEX-ből vált ki. Ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoport több is ala­kult. A Sasadnál tizenegy. Miért? Éppen azért, mert meg akadták tar­tani a munkaerőt. Egyiket például 'hozzákapcsolta a termelőszövetkezet saját vegyesipari ágazatához, eb­ben foglalkoznak egyes — hiány? cikknek számító! — háztartási esz­közök alkatrészeinek gyártásával és kiszerelésével, vendéglátóipari válla­latok belső vasipari berendezései­nek előállításával, javításával, stb. Negyvenen dölgoznak benne, társa­dalmilag ellenőrzött hasznos mun­kát végeznek, szabad idejükben. Vagy mondok mást. Négy magán- személy szarvasmarhaköröm-ápolás- ra alakított gazdasági munkaközös­séget. • A szabad Időt említette. Mekkora szerepe van az új szervezeti formák létrejöttében? — Nagyon nagy, mondhatnánk, meghatározó. Az egésznek az az egyik lényeges vonása, hogy kama­toztatni kívánja az emberek tevé­kenységi vágyát, kihasználatlan ere­jét, fölös energiáját, az egyén és a társadalom közös hasznára. Aki a főfoglalkozású munkaideje után még hajlandó termelő tevékenységre, meg kell adni neki a lehetőséget, s éppen így, szervezett formában. S a lehetőségen van a hangsúly. A szo­cializmus ugyanis nem egyenlösdit, hanem egyenlő lehetőségeket jelent. Ha érdekeltté tettük az egyént, vál­lalkozik. Hogy pénzt keres? Nem baj. Egészen addig, míg munkával keresi. Ha sokat dolgozik, legyen magas jövedelme, még akkor is, ha ez egyeseknek szemet szúr. • Országos vélemény, hogy ma még több a tapogatózás, mint a tény- leges kibontakozás a kisüzem házatá- ján. Mi a tapasztalata erről a járás­ban a pártirányításnak? — Kétségtelen, hogy a kezdeti lé­péseknél tartunk. Mi kibővített járá­si pártbizottsági ülésen igyekeztünk tisztázni a lehetőségek mibenlétét, megfelelő ösztönzést is adtunk, úgy hiszem, az induláshoz. Egy-két hónap elteltével sorra vettük az egész járást, konzultáltunk az érin­tettekéi. úgy láttuk, hogy nincs el­zárkózás, bár minden bizonnyá szükség van további felvilágosító munkára. A pártszerveknek minde­nütt figyelemmel kell kísérniük az igényeket, segíteni a felmérésben, hol, milyen kisüzemi szervezet ki­alakítására van szükség. A politikai irányító munkában nem kisebb a feladat, mint differenciáltan megál­lapítani, melyik területen hogyan állunk a munkamegosztásban, illet­ve elérni, hogy a legtöbb helyen egy­séges szemlélet alakuljon ki a veze­tésben, bátran kezdeményezzenek, teret engedve ezzel további egyéni és kollektív kezdeményezéseknek. BÁLINT IBOLYA a nagyvállalatok helyett, hanem azok mellett látnak el feladatokat, mintegy kiegészítve a nagyüzemi tevékenysé­get. — Azt feltétlenül tudni kell, hogy itt valóban egymást kiegészítő, egy­más jelenlétét feltételező szerveze­tekről van szó, mégpedig a szocialis­ta tulajdonviszonyokon belül. Nem képeznek elkülönült szektort a gaz­daságban, csupán ahhoz adnak kere­tet, hogy az embereket jobban be­vonjuk a termelésbe, hogy anyagi erejük ne csak a fogyasztói oldalt erősítse, hanem szerepet vállaljanak a szükségletek kielégítésében is. Ilyen szerepet többnyire zokszó nél­kül elvállaltak eddig is sokan, ezt mindenki tudja. Most azonban lehe­tővé vált, hogy a vállalkozó kedvet jogi formulák tereljék elfogadható mederbe. Világos a politikai cél: a munkamegosztás során felszabaduló erőket szervezetten kell a társadal­mi-gazdasági fejlődés szolgálatába állítani, olyan módon, hogy tevé­kenységük o társadalom egészének érdekében ellenőrizhető, formálható legyen. Ma már nem arról van szó, hogy hagyjuk az emberek kezdemé­nyezéseit kibontakozni. Ott tartunk, hogy ösztönözzük őket vállalkozásra. A népgazdaság alapvető gondjait to­vábbra is a nagyüzemek fogják megoldani, de szükség van az új szervezeti formákra, hogy a koráb­ban említett új hajtóerők fokozottan érvényesülni tudjanak. Míg a hatva­nas években erőteljesebb nagyüzemi koncentrációra volt szükség, ma már — a további fejlődéshez — az egészséges szerkezet más arányokat kíván. Hazánkban az ezer főnél na- gyob létszámot foglalkoztató közép- és nagyvállalatok alkalmazzák a dolgozók 73 százalékát, ugyanakkor a száz munkásnál kevesebbel üze­melőknél keresi a kenyerét az ösz- szes dolgozónak csupán 0,7 százalé­ka. A fejlett tőkés országokban a kedvezőbb arányok miatt lényegesen más a helyzet. Hiányzik egy közbe­eső láncszem. • Ha kifejezetten a szocialista tu- lajdonviszonyokon alapulnak az i : szervezeti formák, mivel magyarázhe- tó, hogy egyesek attól tartottak, lé - ra kap nálunk valamiféle kapital’? tendencia? — Akik ettől tartottak, nyilván nem értették meg a társadalmilag Színek, illatok és képek Áprilisi visegrádi séta LENTRŐL í a szürkészöld orom tetején az idő szabdalta várfal, a Salamon-to- rony karcsú sziluettje, a fénylő, szürke csíkként kapaszkodó panorámaút, az elegáns Silvanus Hotel. FENTRÖL: a Duna pántlikája, rajta ballagó uszály. Virágzó gyümölcsfák, rü­gyeiket feszegető erdők között megbúvó elegáns villák. S lent is, fent is a közel­ben s távolban nagy-nagy átható csend. Ilyen Visegrád tavasszal. Most még csak szombaton, s vasárnap telnek meg a turistautak, a menedékház teraszára csak ritkán terítenek ebédhez. Zárva a jurtatábor kapuja. Kőművesek dolgoznak a strandon, építik az új ven­dégfogadókat. Ritkábban jár a busz, rö- videbb az étlap is. S mégis, aki csak te­heti, most jöjjön Visegrádra. Mert ez a vidék csupa szemet gyönyörködtető báj, megnyugvást adó részlet, s felemelő össz­kép. Kezdjük e kedvcsináló sétát Mogyoró­hegyen. Ezen a gyermekboldogító, de felnőttet is kedvre derítő természetes já­tékbirodalomban csak elvétve birkózik egy-egy tízen aluli harcos a csupa ötlet hintazsiráffal, elefántot mintázó mászó­kával, s ki tudja még hányféle ügyes kart, lábat mozgató mérlegjátékkal. Üres a cölöpvár, a fatorony, igazán könnyű megvívni rajta a csatát. Vaddisznónak hívják, mégis szelíd, mint az őzike a kis, körülkerített vadas­park malackorból alig kinőtt két lakója. De ahogy az erdészek lelnek anyjától elkóborolt más ifjú korban levő állatot, úgy szaporodik az élő, a félig-meddig rabságtól egyáltalán nem szomorú be­mutató. Bezzeg elmegy majd a kedvük, Napozók (fa) lóháton ha megtudják: később nem is ők lesz­nek az igazi attrakció. Az ifjú — többnyi­re városi — csemeték szóvá tették, unják a tv-ben, meséskönyvben, állatkertben magukmutogató vadakat. Látnának in­kább tehenet, kiscsikót, s másféle házi­jószágot, amivel egyébként sohase talál­koznak. Legyen — mondta a Pilisi Park­erdőgazdaság. Nemsokára elkészülnek az istállók, az ólak. Kékben, zöldben, sárgában virít a rét. A kék a szerény ibolyáé, a zöld a mind selymesebb fűé, a sárga a most erőre kapó kikericsé. Aki arra jár, köthet már bokrétát emlékül a tavaszi kirándulás­ról. Csattognak a szekercék az erdei para­dicsomban. Szerencsére nem fákat dön­tenek. Ellenkezőleg, most állítják azt a fával burkolt épületgombát, ahol nyáron már meleg étel, hideg üdítő várja a természetjárókat. Most nyit a jurtatábor. Majd minden hely foglalt a nyárra. A természet cso­dáival ismerkedő fiatalok lesznek a ven­dégei. Innen indulnak majd az izgalmas portyákra: látcsővel szarvaslesre, szak­könyvvel növényfelismerő versenyre, magnóval madárdalvadászatra. S ha ide csak most érkeznek az első vendégek, majdnem telt házzal dicsekedhet a Sil- vánus Szálló. Különtermeiben tudós urak tartanak konferenciát, magyar és külföl­di kereskedők vitatják meg a követen­dő piaci stratégiát. S ha szünetben le­vegőt szippantanak az ország legszebb panorámáját nyújtó szállodai teraszon, nemcsak a tájon, de a nászutasok egy­másba kapaszkodó tekintetén is megakad a szemük. Labda csattog a teniszpályán, tízest üt a tekézők golyója, nap fürdik a serital levében. Ki gondol most az otthon ha­gyott gondokkal, az elfeledett vagy so­ron következő kötelezettségekkel. Eddig tartott most a séta, ennyire futja egy délután. Kimaradt az újjászülető fel­legvár, s lent a királyi palota. Nem it­tunk a reprezentatív pince tüzes borai­ból, nem töprengtünk el a Salamon-to- rony térképein, török vér áztatta rozs­dás szablyáin, nem ízleltük meg a turis­taház vadpecsenyéit. S a mindig emléke­zetes sétahajózás, most az is elmaradt. De Visegrád már várja vendégeit. A rég­volt séták emléke, vagy az eddig csak halogatott kirándulások ígéretes örömei akár már holnap pótolhatók. írta: CSULÁK ANDRÁS Kép: ERDÖSI ÁGNES A nyári szezonban megnyílik a hangulatos fatornyos erdei vendéglő Horgászok a Duna-parton, amíg néztük őket, nem fogtak halat, igaz, hogy nem sokáig néztük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents