Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-14 / 86. szám
1982. ÁPRILIS 14., SZERDA Két iskolában Szünet után Nagykáta két általános Iskolájában — ahol az ötnapos tanítási hetet próbálják ki , már kedden megkezdődött a tanitás. Egy nappal korábban, mint másutt. Az I. számú általános iskolában érdeklődtünk arról, vajon érezhető volt-e, hogy rö- videbb a szünet? A szó elsőként Smidéliusz Gábor negyedikesé: — Sokat kirándultam a szünidőben. A nagymamáék- hoz utaztunk Répcelakra, de a szüleimmel eljutottam Zo- iaegerszegre is. Természetesen fociztam, locsolkodtam, sőt még egy kicsjt tanultam is, mert környezetismeretből és nyelvtanból felmérőt írunk a héten. Azért nem ártott volna még egy-két nap... Magucz János, az iskola Igazgatóhelyettese mondja: — Április 5-én kezdődött a tavaszi szünet, elég volt ahhoz, hogy kitakarítsuk az iskolát, erőnkből még néhány hibás ablak kijavítására is futotta. Most, április 13-án délelőtt, az alsó tagozatosok tanulnak, s a hiányzó sem több, mint máskor, osztályonként 1-2 gyerek. A gyerekeknek az Iskola nem szervezett programot a szünetben, csak az öntevékeny úttörőcsoportok jöttek össze egy-egy játékos délutánra. — S mit mond a nevelő? Bozsik Lászióné, a harmadik c. osztály tanítónője válaszol : — Mint minden pauza után, kissé nehéz munkához látni. A szünet elég rövid volt ahhoz, hogy a gyerekek ne zökkenjenek ki a tanulásból, de ahhoz nem elég hosszú, hogy én is kipihenjem magam. Takarítottam, mostam, főztem, készültem a húsvétra, így ha szellemileg nem is, de fizikailag fáradtan kezdtem a mai napot... V. G. P. Kiállítótermekből Látványból látomást varázsolni Kormányzatunk „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben részesítette a XX. kerületben működő Tóth Menyhért Stúdiót, magas művészi tevékenységéért, valamint vezetőjét, Bakallár József festőművészt. Mindez számunkra azért bír különös jelentőséggel, mert a kör tagjai évtized óta tevékeny részt vesznek Pest megye köz- művelődésében. Példateremtő erővel A Tóth Menyhért Stúdió tagja, Bodnár Ede képeket adományozott a dabasi, duna- haraszti, ráckevei gimnáziumnak, szép sorozatban festette meg a zsámbéki, ócsai, ráckevei román és gótikus műemlékeket, Zebegényben dolgozik, s naptárt is készített Pest megye tájairól. Eke József Duna- harasztin él, a Stúdió egyik új felfedezettje. Erőssége a közösségnek a ráckevei Czinege Sándor, aki saját törvényeivel méltó módon folytatja Tóth Menyhért légies látomásait. Itt valósította meg művészi kibontakozását a tököli Dómján István és Csollák Mihály, továbbá Past Imre, Tóth József- né, Csípés Antal, Kucs Éva, Szentgyörgyi Gabriella, a gyáli Orosz László. Húsz éve vezeti a kör munkáját Bakallár József, mintegy száz festőjelölt önképzését irányította, irányítja. A Tóth Menyhért Stúdió nevet két évvel ezelőtt vették fel, a festő halála után. A névadás helyes vállalkozásnak bizonyult, mert Tóth Menyhért korábban többször korrigálta a kör munkáit: a fiatalok többsége a példakép útjára lépett a festői ambíciók kitűzésében és emberségben egyaránt. Márciusi játék Hazai tájakon Március 18-án kezdődik ismét a Hazai tájakon elnevezésű játék, amelyet — többek között — a KISZ Központi Bizottságával és a Magyar Üt- törők Szövetségével közösen rendez a Tájak, korok, múzeumok mozgalom szervező bizottsága. A játékot az Utazás ’82 kiállításon hirdetik meg, a Néprajzi Múzeumban. A résztvevő ifjúsági közösségeknek a szervezők ajánlatában szereplő 30 város közül ötöt kell kiválasztaniuk, s az azokra vonatkozó kérdésekre válaszolniok. Ez kutatómunkát és természetesen helyismeretet is igényel. A Hazai tájakon akciót 1979 óta rendezik meg, s e játékforma abban az esztendőben mintegy 800 ifjúsági közösségnek adott lehetőséget az ismeretszerzésre. Azóta számuk egyre gyarapodott. Az idén nyáron előreláthatóan a Csa- nyik-völgyben táborozhatnak az akció résztvevői. Elsősorban azokat várják e táborba, akik szeretnének e játékról tapasztalatot cserélni, illetve azt újabb ötletekkel gazdagítani. Ugyancsak az ifjúsági szervezetekkel közösen, a hagyományteremtés igényével az idén másodszor szervezik meg az országos múzeumi és műemlékvédelmi úttörőtábort Sopronban. Programjában a mozgalomban legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtott úttörőközösségek vesznek majd részt. Újdonság lesz, hogy a Néprajzi Múzeum kiállításán 10 napig játszhatnak is a mozgalom tagjai és az érdeklődők. Itt szintén kérdésekre kell válaszolniuk. A játéklapokat a helyszínen töltik ki, tudásuk még aznap elnyeri jutalmát is. A szervező bizottság értékes díjakkal, vásárfiával honorálja sorsolás útján a játékosokat. A több mint négy évvel ezelőtt útjára indított mozgalom alapkiadványából napjainkig mintegy 250 ezer példány fogyott el, s tagjai között 1500 közösséget tartanak nyilván. A meghirdetése óta eltelt években egyénileg többszörös fokozatot mintegy 20 ezren, a közösségekben valamilyen fokozatot pedig csaknem 30 ezren értek el. Három országban Filmművészetünk diplomatái A franciaországi Poitiers- ben a napokban lezajló nemzetközi filmnapokon a magyar filmművészetet Schiffer Pál: Cséplő Gyuri című alkotása képviseli. Az eseményen ott lesz a rendező is. Április 15 és május 10 között három nagy amerikai városban. Minneapolisban, Cleve- Land-ban és Berkeley-ben kerül sor magyar filmhétre. A néz! k hét magyar rendező 11 művét láthatják, többek között Huszárik Zoltán Szind- bádját és Csontváryját, Jan- csó Miklós A zsarnok szive, avagy Boccaccio Magyarországon. Fábri Zoltán Fábián Bálint találkozása istennel, Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka, Kézdi Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását. A rendezvénysorozatra meghívták Kezdi Kovács Zsoltot. Magyar filmekkel Ismerkedhetnek a napokban a kubaiak is. A havannai filmhéten Szabó István Bizalom, Mészáros Márta Örökség, Bacsó Péter Ki beszél itt szerelemről? című alkotását, valamint a Fábián Bálint találkozása istennel című produkciót tűzik műsorra. Az eseményen részt vesz Papp Sándor, a Filmtudományi Intézet igazgatója és Bánsági Ildikó színésznő. Orosz László; Kompozíció A megbecsülés eredményeként Bakallár József faragta meg a művész miskei síremlékét, melyet a Tóth Menyhért Stúdió tagjai megkoszorúztak közös kiállításuk előtt. Ezt a tárlatot a mai napig megtekinthetik az érdeklődők az öregek napközi otthonában, ahol a megnyitón a látogatók Tóth Menyhért magnószalagra felvett, különös értékű népdaléneklését is meghallgathatták. A nagy létszámú közönség örömmel fedezte fel, hogy az elismerésben részesült képzőművészkor milyen eredményesen folytatja Tóth Menyhért festői álmait. Pánti Imre od- vas fája emberi küzdelmet és harmóniát tartalmaz, nemcsak növényleírást. A most létesült miskei Tóth Menyhért alkotóházban élnek, dolgoznak nyaranta a stúdió tagjai, több Pest megyei festőjelölt, akik szorgalmas munkájuk nyomán egyre erőteljesebben fejlődnek. Időszerű lenne bemutatkozásuk megyénkben is, már a közeljövőben. A Cserhát Egryje A Kisduna Galéria évek óta működik a XX. kerületben, a kiállításokat szintén Bakallár József szervezi. Megyénk művészei közül bemutatta az elmúlt periódusban Szőnyi István, Tóth István ceglédi fotóművész, Kórusz József, Ilosvai Varga István, Kondor Béla alkotásait. Most lványi Ödön festményei jelentik a Kisduna Galéria áprilisi újdonságát. A Cserhát- szentivánban felnőtt festő híre nem olyan nagy, mint képeinek minősége. Életművének jelentősége, hogy megújította az akvarellt. Finom fényjelenségeket fest, illékony és légies atmoszférát. A Cserhát Egryje ő, aki e különös szelídségű domb-hegy hullámzás minden eseményét megörökíti a kék fénypászmák, formákat feloldó zöldes árnyalatok segítségével. Selymes színek lágy lebernyege az az éteri súly. amely minősíti a tavasz zöld parcelláit, a fák vöröslő lendületét, a cserháti fészek-faluk melegségét, csöndjét, harmóniáját. A tájat a vidékkel rokon lelkűiét alakítja át képpé úgy, hogy a környezet és az emberi líra egyformán tartozéka a műnek. Mester és mérték lványi Ödön 1918-ban született, Rudnay Gyula tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Érdemes tudni róla, hogy elnyerte a miskolci téli és a salgótarjáni tavaszi tárlat díját, az egri akvarellbiennálé nagydíjában részesült, önálló kiállítása nyílt Salgótarjánban, Makón, Baján, Nagybátonyban Balassagyarmaton, Pásztón, Tokajban és Budapesten. Ivá- nyi Ödön a mai magyar akva- rell olyan mestere és mértéke, aki tekintélyes életművet hozott létre cserháti forrásai alapján: látványból látomást varázsolt. Losonci Miklós Most elmarad a Karnevál Örömmel adtuk hírül az esztendő fordulóján: befogadó színház lesz Vácott. Már akkor féléves előkészítő munka látszott biztosítani a sikert. És nemcsak színházi sikert. Vác város és a megyei tanács művelődési osztályán született az ötlet, hogy egy színházbaráti kör létrehozásával teremtsék meg az állandó társulat nélküli, de hivatásos művészeket foglalkoztató, és a megye műsorellátási gondjain is segíteni tudó befogadó színház létének feltételeit. Kisebb zökkenőktől eltekintve minden jól haladt. Februárban megkezdődtek Hubay Miklós Római karnevál című színművének próbái. Briliáns szereposztás: Ruttkai Éva, Szabó Sándor, Benkő Gyula, Gera Zoltán, s a rendezés munkáját Ruszt József vállalta. Színházat akartak — csekély anyagiakért — nagy lelkesedéssel. A próbák először Ruttkai Éva, majd Hubay Miklós lakásán folytak, eközben az elengedhetetlenül szükséges technikai munkákat is a színészek látták el. Egy hónapon keresztül dolgozott a lelkes csapat. Időközben elkészültek a plakátok és a meghívók, laptársunk, a Hétfői Hírek közölte is: április 13-án Vácott bemutatják Hubay darabját. Színpadi ősbemutató lett volna. Ezúttal a Római karnevál elmarad. A művészek ön- tevékenysége csappant volna meg ennyire? Úgy lehet, akadt okuk az elégedetlenségre, főleg magárahagyottsá- guk miatt. De maradjunk a tényéknél... A Vígszínház külföldi vendég rendezőt várt, s olyan hír jött, hogy nem érkezik. Változtatni kellett tehát a bemutatók sorrendjén: előrehoztak egy őszre tervezett darabot, amelynek egyik szerepét Szabó Sándornak kell játszani, ezért a művész lemondta a váci közreműködést. Megakadtak a Római karnevál próbái, a „társulat” igyekezett másik színészt keresni, de nem talált. Hogy meddig szüneteltek a próbák, arról ellentmondó információkat kaptunk: a színészek szerint egy, a megyei tanács illetékes főelőadója szerint két hétig. Közben külföldről újabb Lír érkezett: háromnapos késéssel ugyan, de jön a vendég rendező. A Vígszínház természetesen örömmel fogadta a közlést, s visszaállította eredeti műsortervét. Tehát Szabó Sándor szabaddá vált, de a Római karneválban nem vette vissza a szerepét a váci művelődési központ vezetőinek többszöri kérése ellenére sem... Maradjunk a tényéknél! Utólag értjük meg, hogy hosszú ideig miért zárkóztak el az ötletgazdák a befogadó színházzal kapcsolatos bármilyen közléstől. Mert ugyebár most itt a probléma, hiszen mondtuk, írtuk, és bemutató mégsem lesz. Azaz, talán..., talán őszre sikerül „összehozni”. Most még Ruszt József is, a művelődési háziak is, a tanácsiak is abban bíznak, hogy az eredetileg elképzelt szereposztásban. Hangsúlyozták a feltételes módot: talán őszre. Valószínűleg a visszatért Angyal se tudná tényszerűen megfejteni, hogy a Karnevál mostani elmaradásának mennyi minden összetevője volt? Kriszt György RA D TÓÉT GYE LÓ ARCKÉP EMLÉKEINKBŐL. Nyolcvan éves lenne... A közelmúltban a hazai színészet érett nemzedékének két jeles képviselője: Kállai Ferenc és Kálmán György emlékezett rá. akik fiáit játszották utolsó nagy szerepében, az Ügynök halálában. A rádió a húsvét hétfőt szépítette meg kitűnően szerkesztett emlékmű- sorával. László György a fellelhető hanganyagból válogatta a visszaemlékezés szemelvényeit, ‘ Tímár József — merthogy róla készült e műTv-FIGYELŐ Kabaré. Kétség aligha férhet hozzá: a most következő kívánságműsorok egyik legtöbbek által követelt sikerszáma, az Amiről a pesti Broadway mesél című összeállítás második részének az a nótázása lesz, amelyet Hau- mann Péter és két kolléganője cselekedett meg abban a hej, de mutatós matyó ruhában. Igen, mind Búzáné Fábri Éva, ezen válogatások első számú gazdája, mind maguk a nézők joggal számíthatnak rá, hogy a könyörgések özöne követeli majd a szóban forgó mulatozás újból és újból való lepergetését. És talán az a jövendölés sem téved, miszerint ez az Ágoston György válogatta és szerkesztette kabaré-mustra számos más betétje is megmegismétlődik, hiszen annyi, de annyi volt ebben a múltidézésben a máig elevenen élő szellem, az időszerűségéből mit sem vesztett poén. Aki pedig végighahotázta ezt a két televíziós estét, az egyúttal arról is megbizonyosodhatott, hogy a régi kuplé- kat, két- vagy több szereplős jeleneteket ily kultúrhistóriai értékű keretbe is lehet ágyazni. Tehát olyan kísérő szöveggel köríteni, amely egyszerre üdít és eligazít (A forgatókönyv papírra vetéséért Kállai Istvánt kell dicsérnünk.) Így aztán igazán jól szórakozhattunk ezen a két húsvéti estén! Képzeletünkben magunk is végigjárhattuk azt a kanyargós, zsákutcákba is torkolló utat, amelyet a magyar honi kabaré, a ma Nagymező utcának nevezett városdarab mindkét oldalán megtett, s közben ki-ki eltűnődhetett: ugyan mit szólnának azok a régi pódiumjárók a most jeleskedő utódaikhoz, akik egykori sikerszámaikat megújrázták? Mit szólnának? Mit szólnának? Egyetlen egy dolgot cselekedhetnének : addig csapkodnák össze a tenyerüket, amíg az vérvörös nem lesz. Mert igaz, ami igaz, most megint annyi remeknél re- mekebb színészünk van, hogy szinte a tálentumok tobzódásának tetszik ez a bőség. És nemcsak a középkorúak évjáratából kerülnek ki ezek a vérbeli mulattatok, hanem főhajtást érdemlően kelletik magukat a fiatalabbak is. A pesti Broadway-t megmesélte- tő Szombathy Gyula például, aki talán éppen e feladatának teljesítése közben mutathatta meg igazi önmagát. Röviden szólva azt, hogy — angolosan dicsérve —, ő egy all round tehát mindenttudó színész. Ha kellett, a kikiáltó képét öltötte magára, ha kellett, dalra fakadt, ha kellett, a sztepptáncosok kellemével táncolt. Sajnos, hely híján nem dicsérhetjük név szerint is a többieket, de mivel a fölkért közreműködőknek szinte mindegyike többször megjelent, általános érvénnyel közölhetjük: csillagos ötöst érdemelnek valamennyien az alakváltásból. Nem kellett más, mint egy kis bajusz helyett, egy nagy bajusz, egy pomádésan síma frizura helyett egy torzonborz fejék, és máris tanakodni kényszerült az előfizető: ez a valaki tényleg az, akit az imént láttunk? Egy szó mint száz: minden piros tojásoknál, szagos víz permetezésnél többet ért ez a múltba révedés. GyÖRgyÖSbokréta. Haumam Péterék valóban káprázatos bokázását dicsértük az imént, s hadd folytassuk e szemlét szintén egy táncos műsorral, amely „A Bokréta” címmel kapott helyet a hétfői programban. Nos, ez a bizonyos bokréta, a két világháború közötti Gyöngyösbokrétának elnevezett mozgalmat idézte, sajnos, minden kritikai felhang nélkül. A bokrétázás ugyanis inkább ellenpélda. mint példa. Aki egy picit is odafigyel a néptáncmozgalomról folytatott disputákra, jól tudhatja, hogy mity fönntartásokkal ítélik meg ma a kétségkívül nagy tömegeket megmozgató, de a hagyományokat meghamisító, a népi helvett népiesch-sé lett Pau- lini Béla-féle múltmentést. Egy szakemberi helyretevés igazán elkelt volna ... Akácz László sor — szólt hozzánk Gorkij Éjjeli menedékhelyéből, Ibsen Nórájának hőseként, Shaw darabjából, az Ördög cimborájából, Tolsztoj Élők és holtakjá- ból. Mégis és legimaradandób- ban az ügynökként marad emlékezetünkben..., mar azokéban (ma már a közép- nemzedékhez számítanak), akik még diákként láthatták ezt a nagy búcsúalakítást, amellyel — két nagy bőrönd húzta vállát — lelépett a színpadról, hogy belépjen a halhatatlanok nagy társulatába. Dicséretes gyakorlata a rádiónak, hogy a hazai színészet nagy alakjait jeles évfordulóikon a mai ifjú nemzedék számara is valósággá teszi, a hangarchívumban őrzött egykori nagy sikereiket idézve. Milyenek voltak ők színészként — erről beszélnek a szerepek — s emberként — erről vallott a kritikus Mátrai Be- tegh Béla, aki (mily sajnálatosan ritkul az élő nagyok társulata) ma mór ugyancsak az örök vadászniezőkön írhatja jobbító szándékú kritikáit, melyekre sokkallta inkább illik rá a műelemzés kifejezése. Merthogy célja mindig egy volt: a közös ügy, a magyar színház szolgálata. Igazi ünnepi ajándék volt e műsor. RÁDIÚSZlNHÁZ. Ha hinni tudnál... a címe Szamuil Al- josin színművének, melynek valamennyi alakja kitűnően megírt figura, nagyszerű szereplehetőség, egy abszolút főszereppel, melyet Ruttkai Éva játszott el. Annát, az asz- szonyt, aki mindig másnak tudott csak jó tanácsokat adni az élethez, de aki maga mindig rosszul szeretett. Saját életében későn ismerve fel az őszinte kitárulkozás nagy érzését, s mire felismeri, már késő, Kolja (Fülöp Zsigmond alakította kitűnően), már nem képes megbocsátani az Annától elszenvedett méltatlan játékban kapott sebeket, már nem képes hinni neki. Ruttkainak volt egy sikolya a darab végén, melynek valamennyi sorstársa, megannyi rosszul szerető asszony kétségbeesése benne foglaltatott. Ez az alakítás jutalomjátéknak is beillett. B. H. i
